udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 11 találat lapozás: 1-11
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Borbáth Károly

2001. május 11.

Egyre több falu monográfiája jelenik meg. A monográfusoknak segítséget nyújt Veress Péter székelyudvarhelyi muzeológus csupa-kérdés dolgozata: egy híján kétszázötven kérdés kutatását, illetve megválaszolását javasolta. Van sok jó példa. Egy nyugdíjas iskolaigazgató, Deák Ferenc eddig megírt két kötetet: Zetelaka. 1. Táj és ember. 2. Népélet, gazdasági élet. Bálint Rozália szülőfaluját, Ülkét mutatta be. Szécsi Antal székelyudvarhelyi tanár több írásban emlékezett egykori nagyhírű tanártársára, Borbáth Károly történészre, tudományos kutatóra, aki huszonegy évvel ezelőtt tragikus körülmények között halt meg szülőfalujában, Vargyason. Borbáth Károly évtizedekig dolgozott a szülőföld monográfiáján. /Oláh István: Tahiti és a csatamezők. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

2005. december 14.

Vargyason bemutatták be, Szécsi Antal volt igazgatója Falu a Látóhegy alatt című Vargyas-monográfiáját. Szécsi Antal a kutatást nehezítő időszakokról szólt, s mint mondotta, sosem hitte volna, hogy a közel harminc esztendeje elkezdett munkát neki kell megírnia, hiszen ezt mindannyian a tragikus körülmények közt elhunyt dr. Borbáth Károlytól várták. A befejezetlen életmű, az elkezdett munka iránti tisztelet jeléül a kötetet az ő emlékének ajánlja. /(hecser): Falu a Látóhegy alatt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./

2006. január 14.

Hetvenöt éve született Borbáth Károly /Vargyas, 1931. jan. 12. – Vargyas, 1980. ápr. 19./, a tragikusan hamar és kétséges körülmények között elhunyt tanár. A vargyasi elemi után a székelykeresztúri középiskola, majd a kolozsvári történelem–filozófia szak egyetemi évei következtek. Ösztöndíjjal Leningrádba küldték tanulni. Több egyetemre is hívták lektornak, Kolozsvárt választotta. Tíz évig oktatott, majd mennie kellett az egyetemről. A kényszerű változást nem nagyon bánta, úgy érezte, hogy a nagyenyedi Bethlen Könyvtár igazgatójaként küldetést tölthet be. A nagy múltú könyvtár rendezetlen volt, leltára sem készült el, ráadásul többször is kirabolták, vagy éppenséggel elégették a több száz éves iratokat. Újabb megpróbáltatás következett: Torockószentgyörgyre küldték tanítani az elemibe, doktorátusa ellenére. Vargyas hívására azután hazament, s lelkesen vetette bele magát barátai, rokonai gyermekeinek oktatásába. Ezt is bűnként tartották számon, ellenőrizni kezdték, rendőr sétálgatott naphosszat az utcájában. Borbáth Károly dolgozott Vargyas falu monográfiáján. Fő művének, a Vargyas-monográfiának részletei sosem váltak egésszé. 1980. április 18-án fát és szenet vitt szobájába, hogy tüzet rakjon. Másnap már nem kelt fel. A közelben levő orvosnőt riasztották, de az be sem ment a szobába, a küszöbön megállt, s csak annyit mondott: szén-monoxid. Hogyan lehetséges ez, hiszen még a papír sem égett el rendesen, a kéményt pedig rendőrség vizsgálta meg utólag. A kérdések továbbra is megválaszolatlanok. Közel tíz évnek kellett eltelnie, míg vargyasi gyermekek ma az ő nevét viselő iskolában tanulnak. /Hecser László: A pennahegyet keresvén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 14./

2006. február 25.

Február 23-án Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület tanácstermében mutatták be Balázs Sándor a Kiáltó Szó – volt egyszer egy szamizdat /Kriterion Könyvkiadó/ című kötetét. Balázs Sándor elmondta: a kötet első része visszaemlékezés, a második pedig dokumentáció (mindazok a kéziratok, amelyek a két megjelent és a hét meg nem jelent, csupán előkészített lapszám anyagából megmaradtak). A szerkesztés titkos szervezésben Romániában történt, a nyomtatás Magyarországon, a becsempészett magyar és román nyelvű végterméket pedig máig sem ismert anyaországiak is terjesztették. A találkozón megjelentek az egykori szamizdatot szerkesztő és terjesztő személyiségek: Cs. Gyimesi Éva, Cseke Péter, Pillich László, a Schwartz–házaspár, Kántor Lajos… De hasonló elismerés illeti azokat is, akik ilyen-olyan okok miatt hiányoztak: Sipos Gábort, Kántor Erzsébetet, Nagy Györgyöt, Pál Árpádot, Takács Lajost, Kiss Zoltánt, Borbáth Károlyt és társaikat, valamint a sok kockázatot magukra vállaló diákokat. /Ö. I. B.: Feltámadott Kiáltó szó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

2008. április 9.

Szécsi Antal Székelyudvarhelyen élő nyugalmazott tanár pedagógusi pályájának közel felét az erdővidéki Vargyason töltötte Két könyvvel állt elő. Az egyikben – Falu a Látóhegy alatt – vargyasi éveit írta le, másikban – Kapuállítók hitével – hosszas pedagógusi pályájának tanulságait összegezte. Szécsi Antal nemcsak tanított, nevelt is, gyermekeket és felnőtteket egyaránt. Életútját számba vevő könyve végén felsorolta pedagógiai témájú írásait. Zömük a Közoktatás elődjében, a Tanügyi Újságban jelent meg, de közölt az A Hétben, a Korunkban és a Hargitában is. „Jelenleg egy Vargyashoz kapcsolódó könyv megírása foglalkoztat: dr. Borbáth Károly, tragikus körülmények között elhunyt, legendás tudású történész életútja. Kutatok, levelezek, gyűjtöm az anyagot” – vallott a szerző. /Borbély László: Küzdelmes évek krónikása. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 9./

2008. április 19.

Huszonnyolc évvel ezelőtt halt meg tragikus hirtelenséggel dr. Borbáth Károly történelemprofesszor /Vargyas, 1931. jan. 12. – Vargyas, 1980. ápr. 20./ Borbáth Károly rendkívüli adottságaira a székelykeresztúri Unitárius Kollégiumban figyeltek fel. Miután kolozsvári egyetemi tanszékétől megfosztották, a nagyenyedi Bethlen Dokumentációs Könyvtárba helyezték át, ahol 1968-tól 1977-ig dolgozott. Szállása a sokszor teljesen fűtetlen olvasóterem egyik, tárlókkal elkülönített szeglete volt. Éjszakákon át olvasott, kutatott, barátai kéziratait az Enyeden fellelhető adatokkal kiegészítette. Életművének papírra vetett töredéke a mai napig kiadatlan. Ő másokért élt! Kezdetben még hetente feljárt Kolozsvárra, forrásmunkákkal látta el a magyar tudományos élet jeles személyiségeit, melyeket hátizsákjában hozott. A könyvtárba látogatóknak tudományos „kiselőadásokat” tartott. A kollégium tanárai és diákjai mindig bizalommal fordulhattak hozzá. Az üldözés következtében mind nagyobb nyomás nehezedett rá. Jött a következő száműzetés, áthelyezték a torockói általános iskolába a volt egyetemi tanárt. Erdély egyik legnagyobb tudósától naptári munkaterveket, lecketerveket kértek. A faluban nem kapott lakást, naponta több mint negyven kilométert kellett ingáznia fűtetlen buszon Nagyenyedre. Barátai segítségével sikerült hazakerülnie szülőfalujába, Vargyasra. Többezer kötetes könyvtárát, amelyet hátizsákban hordott le Nagyenyedre, tisztelői elrejtették a kollégiumban, majd szülőfalujába vitték utána. /Józsa Miklós: Borbáth Károly száműzetései. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

2008. július 19.

Borbáth Károly nemzedékének illusztris történésze lett volna, ha pályáját derékba nem töri a kommunista hatalom. A Művelődés folyóirat 5. száma egyebek mellett diákok dolgozatait közli olyan személyiségekről, akiknek élete és munkássága méltó az emlékezetre. Lelkészek, "népi specialisták", néptanítók sorsa sorjázik a kolozsvári egyetemen indult kutatómunka eredményeként, dr. Keszeg Vilmos tanszékvezető tanárnak köszönhetően, aki megszervezte és irányította-vezette a munkát. Borbáth Károlyról Farkas Margit egyetemi hallgató írt. Borbáth Károly /Vargyas, 1931. jan. 12. – Vargyas, 1980. ápr. 20./ Kolozsváron szerzett történelem szakos diplomát 1954-ben. Négy éven át Leningrádban aspirantúrát végzett, doktori címet kapott, disszertációja az erdélyi földviszonyokról szólt. 1958-ban egyetemi adjunktusnak nevezték ki a Bolyai Tudományegyetemre, de mivel nem volt hajlandó alávetni magát a rendszer történelemhamisító politikájának, tíz év után félreállították. Nagyenyedre "száműzték", főkönyvtárosnak a Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtárba, ahol ritka dokumentumok, középkori magyar kódexek tanulmányozásába merülhetett. 1977-ben Torockóra, a következő évben pedig Vargyasra került. Tragédiáját az állandó zaklatások jelentették, mind nagyobb nyomás nehezedett rá. Mindössze három tanulmánya maradt fenn. Tanítványai lábon járó könyvtárnak, élő lexikonnak nevezték. Kortársai szerint Erdély történetének egyik legjobb kutatója és ismerője volt. Emlékét őrzi a nevét viselő vargyasi iskola, hét és fél méteres síremléke Halálának körülményei máig sem tisztázottak. /b. d. : Borbáth Károly emlékezete. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./

2009. március 18.

Megjelent Szécsi Antal „Maga-felejtő sorsunk halk tudója…” Borbáth Károly élete és munkássága című könyve, amelyben Borbáth Károly több hátramaradt tanulmánya is helyet kapott. A Borbáth Károly vargyasi születésű történészről szóló kötet szerzője Vargyason tanított, iskolaigazgatóként közelebbről ismerte a falujába tanítani hazakerült történészt. Borbáth Károly a kolozsvári egyetem tanára volt, de a Ceausescu-rendszer nemkívánatos személynek tartotta, ezért tanszékétől megfosztották és a nagyenyedi Bethlen Dokumentációs Könyvtárba helyezték. Mint a hatalmas kollégiumi könyvtár igazgatója, valósággal beásta magát az értékes gyűjteménybe. 1980. április 30-án hunyt el tragikus hirtelenséggel – a kommunista rendszer üldözöttjeként. /Bágyi Bencze Jakab: Múltvallató írások. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./

2009. április 29.

Szécsi Antal székelyudvarhelyi ny. tanár volt Nagyenyeden az Áprily Kör vendége, bemutatta „Magafelejtő sorsunk halk tudója” című, Borbáth Károlyról, a jeles erdélyi történészről szóló kötetét. Dr. Borbáth Károlyt /1931-1980/ 1968-ban megfosztották egyetemi állásától. Ekkor kerül Nagyenyedre, ahol 1977-ig vezette a Dokumentációs Könyvtárat, de üldöztetése folytatódott, Vargyasra, szülőfalujába kellett távoznia. Szécsi Antal elmondta: e könyvvel méltó emléket állított volt munkatársának és barátjának. /Bakó Botond: „Magafelejtő sorsunk halk tudója” = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

2009. június 5.

Józsa Miklós a nagyenyedi Áprily-estek lankadatlan szervezője a 225 éve, 1784. ápr. 4-én született Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudósra, őshazakutatóra, a tibetológia megalkotójára és nem utolsó sorban a Bethlen kollégium legnevesebb véndiákjára emlékezett. Krizbai Jenő a kollégium történelem tanára Kőrösi életét és életművét átfogó előadást tartott, kitérve Bernard le Calloc’h és Szilágyi Ferenc Kőrösi-kutatókra is. Emlékeztek Jakabos Ödön kézdivásárhelyi fiatalemberre, aki végigjárta Kőrösi útját, majd könyvet is írt (Indiai útinapló), és sok erdélyi város után, tanítóképzős tanulók meghívására Nagyenyedre is ellátogatott. Akkor a kollégiumban nem fogadták, így a városi parkban találkozott Borbáth Károly akkori könyvtárossal és a diákokkal. /Bakó Botond: Nagyenyedtől a Himalájáig. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

2009. július 29.

Egy tehetségkutató körút során fedezték fel Borbáth Károlyt /1931-1980/. Történelem-filozófia szakot végzett, adjunktusként kinevezték a Bolyai Tudományegyetemre, de később félreállították, áthelyezték Nagyenyedre, a Bethlen Gábor Kollégium Dokumentációs Könyvtárába. Később Torockószentgyörgyön, majd szülőfalujában, Vargyason tanított. Máig tisztázatlan körülmények között halt meg. Bajor Andorral szólva „üldözési mániájának” konkrét oka volt. Ugyanis – üldözték. Munkásságára emlékezik a „Maga-felejtő sorsunk halk tudója... ” Borbáth Károly élete és munkássága /Udvarhelyszék Kulturális Egyesület és a Hargita megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, 2009/ című kötet. Szécsi Antal, közeli ismerősként, majd kollégaként, a Borbáth Károlyról elnevezett vargyasi iskola igazgatójaként a kötetben a történész életpályáját vázolta fel: „Kis könyvünk szerény próbálkozás arra, hogy ennek a szellemi örökségnek a fellelhető csekély részét átörökítsük az eljövendő nemzedékek számára. ” – írta. /b. d. : Egy kettétört élet emlékezete. Nemzetünk nagy történettudósa lehetett volna. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 29./


lapozás: 1-11




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998