udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 18 találat lapozás: 1-18
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Jelcin, Borisz

1991. április 4.

Ion Iliescu elnök Gorbacsov meghívására kétnapos hivatalos látogatásra Moszkvába utazott, ahol ápr. 5-én aláírta az új román-szovjet együttműködési és barátsági szerződést. Iliescu találkozott Borisz Jelcin parlamenti elnökkel is. Iliescu kifejtette: Romániának a történelmi, nyelvi és etnikai kötődés alapján jó lehetősége van a szovjet Moldovával való kapcsolatok fejlesztésére, ugyanúgy Oroszországgal és más szovjet köztársaságokkal. A szerződés kimondja a határok sérthetetlenségét, a két állam nem vesz részt egymás ellen irányuló semminemű szövetségben, rendszeresen tanácskozik egymással a két állam kormánya és parlamentje, fejlesztik együttműködésüket katonai téren, együttműködnek a Fekete-tenger és a Duna hasznosításában. A szerződést 15 évre kötötték meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6-7./

1992. május 12.

Mircea Snegur moldovai elnök táviratban követelte Borisz Jelcin elnöktől a Moldova Dnyeszter menti részén állomásozó 14. hadsereg kivonását, előzőleg pedig bejelentette, hogy nem vesz részt a FÁK államfőinek taskenti csúcstalálkozóján, "amíg Oroszország brutálisan beavatkozik Moldova belügyeibe." /AFP, MTI/

1992. május 19.

A Transznisztriában állomásozó 14. hadsereg nyíltan a szeparatista erők védelmére kelt, írta Mircea Snegur moldovai elnök Borisz Jelcin orosz elnökhöz intézett táviratában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

1992. július 10.

Júl. 10-én véget ért Helsinkiben az Európai Biztonsági És Együttműködési Értekezet /EBEÉ/ kétnapos csúcstalálkozója. Iliescu elnök a csúcstalálkozó alkalmával Helsinkiben találkozott George Bush amerikai, Borisz Jelcin orosz elnökkel és más államfőkkel. /Helsinki csúcs. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

1993. május 29.

Román parlamenti küldöttség az Orosz Föderáció bukaresti nagykövetségén felhívást nyújtott át. A felhívásban kérik Jelcin elnök közbenjárását a Tiraszpolban fogva tartott hat moldovai polgár ügyében. A küldöttséget fogadó követségi tanácsos közölte, a felhívást továbbadják, de Oroszország elismeri a Moldovai Köztársaság függetlenségét, így nem avatkozhat be belügyeibe. /Nem avatkozik a belügyekbe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29-30./

1993. október 4.

Borisz Jelcin elnök a NATO-tagországoknak írt levelében a kelet-európai országok felvétele ellen foglalt állást. Erre reagált Traian Chebeleu elnöki tanácsos, mondván, senkinek sem kell engedélyt kérnie a NATO-tagsághoz. Chebeleu szerint az alapvető kérdés az, hogy a NATO továbbra is azonos módon viszonyul-e a térség államaihoz. Bármilyen különbségtevés megbontaná az övezet egyensúlyát. /Bogdán Tibor: Románia a NATO és Moszkva között. = Magyar Hírlap, okt. 4./

1993. október 19.

Okt. 5-6-án zajlott le a Bukarestben a Fekete-tengeri Parlamenti Unió első szakbizottsági összejövetele. Az orosz delegáció hiányzott, mert Jelcin elnök feloszlatta a parlamentet, Görögország és Bulgária távol maradt mert egyelőre csak kormányszintű gazdasági együtt-működésre hajlandók. A tanácskozáson egyetértettek abban, hogy egy közös kereskedelmi- és fejlesztési bankot kell létrehozni, a román delegáció szeretné, ha a székhelye Bukarestben lenne. A gazdasági bizottságnak román elnöke és török alelnöke lett. A Fekete-tengeri Parlamenti Unióban Törökország akar vezetőszerepet játszani. /Kerekes Károly: Parlamenti együttműködés a fekete-tengeri övezet szerepének növeléséért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 19./

1993. december 10.

Bukarestben nagy felháborodást keltett, hogy a Moldovai Köztársaságtól elszakadni kívánó Dnyesztermenti Köztársaság bírósága Tiraszpolban gyilkosság vádjával halálra ítélte Ilie Ilascut, négy társát pedig börtönbüntetésre. Mircea Snegur moldovai államelnök is elítélte a "jogi színjátékot", Iliescu elnök pedig a román rádiónak kijelentette: "Felháborodásomat fejezem ki az előre megfontolt gyilkosság miatt, melyet egy anakronisztikus és primitív rezsim készít elő." A szenátus dec. 10-i ülésén határozatban szólította fel a kormányt, hogy indítson diplomáciai offenzívát az elítéltek érdekében. Traian Chebeleu elnöki szóvivő kifejtette, hogy mindezért felelősség hárul az ott állomásozó orosz csapatokra /az orosz 14. hadseregre/. Tiltakozó tüntetés volt Bukarestben az orosz követség előtt. A nagykövet kijelentette, hogy Oroszországnak nincs köze a perhez. /Pesti Hírlap, Új Magyarország, dec. 12./ Iliescu elnök Bill Clinton amerikai és Borisz Jelcin orosz elnökhöz küldött üzenetében kérte, járjanak közben Ilascu és társai ügyében. A román képviselőház és a szenátus nyilatkozata törvénytelennek minősítette az ítéletet, egyben a kormányfők és nemzetközi szervezetek közbenjárását kérték. /Ilascut halálra ítélték. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./

1993. december 11.

A bukaresti orosz követség előtti tüntetések miatt dec. 11-én Moszkvában a külügyminisztériumba hívatták a román nagykövetet, mondván, a tüntetések veszélyeztetik a követség tagjainak biztonságát. Orosz részről nehezményezték, hogy Ilies Ilascu halálra ítélése után megszaporodtak az oroszellenes írások a román sajtóban. - Oroszország moldovai nagykövete elmondta, hogy Jelcin elnök a tiraszpoli hatóságokhoz fordult: legyenek jóindulattal az elítéltek iránt. /Bukaresti tüntetés, moszkvai tiltakozás. = Új Magyarország, dec. 13./

1994. november 26.

Nov. 23-27-e között az orosz parlament meghívására romániai parlamenti küldöttség látogatott Moszkvába. Adrian Nastase, képviselőházi elnök, a küldöttség vezetője számolt be tárgyalásaikról. Kifejtették, hogy Románia nem kíván olyan ország lenni, amelynek helyzetét egy nagyhatalom határozza meg. Románia érvényre kívánja juttatni érdekeit a Moldovai Köztársaságban történt fejleményekkel kapcsolatban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./ Nastase Jelcin elnökkel és Csernomirgyin miniszterelnökkel is szeretett volna tárgyalni, azonban ezt nem tudta elérni. Elmondta, hogy a médiákon keresztül akart szólni a román álláspontról, de ezt nem tették lehetővé. /Népszabadság, nov. 28./

1995. március 30.

A két ország közötti gazdasági kapcsolatok álltak Vacaroiu miniszterelnök és Szergej Filatov, az elnöki hivatal vezetője márc. 30-i megbeszélésének középpontjában. A két ország közötti egymilliárd dolláros forgalom nem tükrözi az igazi lehetőségeket. Filatov az alapszerződésről szóló tárgyalások felgyorsítását javasolta, hogy a szerződést alá lehessen írni Jelcin elnök bukaresti látogatása alkalmával. A Rompres közleménye nem tisztázta, hogy külön látogatásról van szó, vagy a Fekete-tengeri országok júniusi bukaresti csúcsértekezletéről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1-2./

1995. március 31.

Iliescu elnök márc. 31-én fogadta Filatovot, az orosz államfő hivatalának vezetőjét és megújította Jelcin elnök meghívását, azzal, hogy a látogatást össze kellene kötni a két ország közötti alapszerződés aláírásával. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3./

1995. október 11.

Okt. 11-én Bonnban Helmut Kohl kancellár és Mircea Snegur moldovai elnök aláírta a két ország közötti alapszerződést. Kohl megígérte vendégének, hogy Borisz Jelcin elnöknél szorgalmazni fogja az orosz csapatok kivonását a Moldovai Köztársaság területéről. Négynapos németországi látogatása során Snegur tárgyal a német kormány több tagjával. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

1997. november 4.

Románia elutasította azt a görög javaslatot, hogy hozzák létre a balkáni országok új szervezetét. Mindez Oroszország nagyobb szerepvállalását készítette volna elő, mert - amint Jelcin elnöknek a tanácskozás résztvevőihez intézett üzenetéből kitűnt - Oroszország részt kívánt venni ebben a szervezetben. Az Adevarul kifejtette: egy új KGST-ről lett volna szó, Romániának viszont a NATO- és EU-integráció a célja. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

2000. január 10.

Az ortodox karácsonyt az autokefál ortodox egyházak vezetői és hat ortodox ország - Fehéroroszország, Görögország, Grúzia, Moldova, Románia és Ukrajna - államfője, valamint Borisz Jelcin volt orosz elnök Jasszer Arafat palesztin vezető meghívására közösen ünnepelte Betlehemben. A IV. század óta első alkalommal fordult elő, hogy az ortodox egyházak vezetői és I. Bartolomeosz konstantinápolyi ökumenikus pártriárka közösen mutatta be a régi szertartás szerint a karácsonyi misét. A karácsonyi ünnepet megelőző szinódus pedig a legjelentősebb pánortodox találkozó volt, amit valaha is a Szentföldön tartottak. Az ortodox pátriárkák közös üzenetük ugyanolyan önkritikát és bocsánatkérést tartalmazott, mint amilyet mondott nem sokkal korábban II. János Pál katolikus pápa. Az üzenetben elismerték, hogy az egyház megosztott volt, elutasították a nacionalizmust, s azt hangsúlyozták, hogy Krisztus földi életének példáját kell követni az emberiség javát szolgálva. Az ortodox csúcstalálkozón megvitatták az ökumenikus pártriárka szerepét és a katolikus egyházhoz fűződő viszonyt. Teoctist román és II. Alekszij orosz pátriárka külön is tárgyalt arról a román követelésről, hogy a besszarábiai metropolita (a moldovai ortodox egyház feje) az orosz egyház fennhatóságából kerüljön át a román egyház fennhatósága alá. /Ortodox csúcs Betlehemben. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 10./

2002. március 4.

Vannak-e hasonlóságok Ion Iliescu 1996-os, valamint az MSZP mostani kampányának kommunikációs stratégiájában? Vajon közrejátszott-e a szocialisták kampányában is közreműködő Ron Werber izraeli szakember ténykedése a magyar közélet eldurvulásában? E kérdésekre kereste a Magyar Nemzet a választ, amikor márc. 2-i számában megszólaltatta Iliescu és pártja egykori kampányfőnökét, Iosif Bodát. A magyar származású szakember a romániai választások tapasztalatai alapján elmondta: az amerikai-izraeli tanácsadók - akik Borisz Jelcin oroszországi kampányát is szervezték - minden potencionális feszültségforrást kihasználnak, hogy "maximumra pörgessék" az indulatokat. Az a fontos nekik, hogy minél nagyobb ellentétek legyenek, akár azon az áron is, hogy ezek túlmennek a kelet-európai normákon. Boda szerint Magyarországon a fő témáik a szomszédokkal - köztük Romániával - való viszony és az EU- integrációval kapcsolatos lehetséges konfliktusok lesznek. "Őszintén szólva, engem nagyon bántott ez a dolog. Noha én soha nem voltam RMDSZ- tag, mégse titkoltam a származásomat - mondta az MN-nek Boda. –. Soha nem bocsátottam volna meg magamnak, ha az én irányításom alatt magyarellenes dolgok történtek volna. Mégis voltak ilyen elemek. Itt van például Iliescu gyulafehérvári beszéde. Kizárólag a szövegre koncentrálva nem tűnik kimondottan magyarellenesnek, összevetve azonban a televíziós közvetítés képeivel, teljesen más értelmet nyer. Noda nem hiszi hogy Magyarország most egy masszív román munkavállalói hullámra várhat. Ennek ellenére a kampányban lehet ezzel riogatni, ezt mindig kihasználták. (A Magyar Nemzet nyomán) /Iosif Boda a Magyar Nemzetben: Az MSZP importálta a durva kampányt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

2007. július 12.

Az MSZP budapesti Horn-ünnepségére meghívtak több ismert politikust. Horn Gyulát a „pufajkája” levethetetlenül elkíséri még egy darabig. Meghívták Gorbacsovot is. Korábban már Jelcin elnök, majd Putyin elnök bocsánatot kért a magyar néptől, most pedig Gorbacsov azt állította, indokolt volt az 56-os szovjet agresszió, „1956-ot nem lehetett megúszni szovjet bevonulás nélkül, amivel kihúzták a bajból az országot”. /Lokodi Imre: Pedig szaladva menekülnek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./ Az Új Magyar Szó nem jelezte, hogy minderről nem számolt be az MTI és a baloldali sajtó, csak az után, hogy a Magyar Nemzet írt erről. Azt sem említette a bukaresti magyar napilap, hogy Horn Gyula kifakadt Sólyom László köztársasági elnök ellen: „a nénikéjét” emlegetve.

2007. november 3.

Felix Edmundovics Dzerzsinszkijt Lenin kinevezte a Cseka (később GPU, NKVD KGB) alapító elnökének, 1919-től belügyminiszternek, majd a szovjet népgazdaság fellendítését bízta rá. A Cseka páratlan kegyetlenséggel számolt le az osztályellenségnek kikiáltott orosz arisztokráciával, egyházzal, üzleti élettel, a kolhozosítást ellenző kulákokkal, a cári hadsereg tisztjeivel. Az elszabadult terror Lenin első forradalmi vívmánya volt, ennek eszköze pedig Dzerzsinszkij. Romániában a bukaresti Politikai Kiadó 1959-ben megjelentette válogatott műveit. A Cseka tanítványaiból 1944 után Romániának is jutott. Az újonc Securitate élére Sztálin Moszkvában képzett verőlegényeket exportált, de a látszat kedvéért romános hangzású nevekkel. Így lett Borisz Grünbergből Alexandru Nicolski, Pantelei Bodnarenkoból Gheorghe Pintilie, Szergej Nikonovból Sergiu Nicolau stb., valamennyien belügyi tábornokok, akiknek nevéhez Fóris István pártfőtitkár és édesanyja meggyilkolása, a Duna-csatorna, a Delta tömegsírjai, a politikai börtönök, kényszerlakhelyek fűződnek. Az 1990 után megnyílt romániai titkos levéltárak kutatói kimutatták, hogy Sztálin haláláig a Securitate főtisztjeinek káderlapjain az alapfoglalkozásnál villanyszerelő, asztalos, géplakatos, szabó szerepelt, öt tábornoknak pedig középiskolai végzettsége sem volt. Nemzetiségi megoszlás szerint 38 volt román, 15 zsidó, 3 magyar, két ukrán, egy-egy cseh és örmény. Borisz Jelcin Moszkva főpolgármesterként kezdeményezte Dzerzsinszkij szobrának eltüntetését. /Barabás István: Az élet fonákja. Emlékes terror. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 3./


lapozás: 1-18




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998