udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 20 találat lapozás: 1-20
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Boros Fortunát

1998. június folyamán

Népi imádságokat közöl a Történelmünk új száma, a csíksomlyói Szűz Mária szoborról pedig részletet hoz dr. Boros Fortunát újranyomtatott könyvéből /Csíksomlyó, a kegyhely/. /Történelmünk (Sepsiszentgyörgy) - Független kulturális-történelmi folyóirat, jún. III. évf. 6. szám, szerkeszti: Kádár Gyula/

1990. március 11.

A Paris Match jan. 25-i száma elmarasztalta a romániai ortodox és katolikus egyházak diktatúra alatti magatartását. Erre a cikkre Léstyán Ferenc marosvásárhelyi plébános válaszolt. A gyulafehérvári püspökség épp az ellenkezőjéről tett tanúbizonyságot, írta. Ez a püspökség a diktatúra idején egyszer sem tett hűségnyilatkozatot, ezért az egyházmegye főpapjai sorra börtönbe kerültek. Márton Áron püspököt 25 évre ítélték, 6 évet töltött börtönben, majd további 12 évet kényszerlakhelyen. Börtönévei idején az egyházmegye vezetését delegált ordinátusok vették át: Sándor Imre, majd Boga Alajos, mindketten börtönben haltak meg. Dr. Jakab Antal, a jelenlegi megyéspüspök 12 évet ült börtönben, Márton József 2 évet, mert egyik ordinátus sem engedett a kényszernek. Börtönben halt meg: a teológia rektora, Gajdátsy Béla, dr. Marcalik Győző kanonok, felszentelt püspök, a püspöki iroda vezetője, Boros Fortunát, a ferencesek tartományfőnöke, dr. Sheffler János szatmári püspök. Pacha Ágoston temesvári püspök csak azért nem végezte életét a börtönben, mert amikor látták, hogy közeledik a vég, kiengedték, pár hónapra rá meghalt. Az egyházmegye papsága nemcsak passzívan elviselte a diktatúrát, hanem memorandumokban tárták fel az egyházat és híveket ért sérelmeket. A memorandum aláíróival szolidaritást vállalt a papság túlnyomó többsége. /Válasz a Oaris Match-nak. = Keresztény Szó (Kolozsvár), márc. 11./

1991. július 14.

Az erdélyi ferencesek Szent Istvánról elnevezett rendtartománya ápr. 24-26-a között Csíksomlyóban, az anyakolostorban tartotta meg káptalanját, vagyis rendi nagygyűlését. Dr. Harmath Károly /Újvidék/, a három magyar nyelvű ferences rendtartomány /két magyarországi és egy erdélyi/ vizitátor generálisa, egyben az újvidéki Hitélet főszerkesztője elnökölt a gyűlésen. A feloszlatás előtt, 1948-ban 217-en voltak ferences szerzetesek, jelenleg 36-an vannak. Vannak már papnak készülő erdélyi ferences klerikusok, mégpedig tízen, képzésüket magyarországi ferencesek vállalták. Nyolc laikus jelentkezőjük is van. A nagygyűlésen megválasztották az elöljáróságot, Benedek András P. Domokos dévai házfőnök lett a tartományfőnök, helyettese Papp Károly P. Leonárd kolozsvári házfőnök. - A második világháború után az akkori tartományfőnök, dr. Boros Fortunát körlevelében azt írta, hogy itt, Erdélyben átlag minden 50 esztendőben megismétlődik egy nagy tragédia. Ezért építeni kell magunkban és a nép lelkében, hangsúlyozta. Boros Fortunátot a kommunista hatóságok elhurcolták, a Duna csatornában halt vértanúhalált. A ferences megújulás keretében 1990. dec. 1-2-án Désen újjáalakult Szent Ferenc III. rendje, új nevén a Ferences Világi Rend. Ez független közösség a maga választotta vezetőség irányítása alatt. Reményük van arra, hogy a klarissza apácák rendje újra meggyökeresedik majd Erdélyben. /Daczó Árpád: Ferences megújulás Erdélyben. = Keresztény Szó (Kolozsvár), júl. 14./

1994. április 15.

Nagy forgalmat bonyolít le az 1993. októberében Csíkszeredában megnyílt Pallas-Akadémia Könyvesbolt, a Pallas-Akadémia román-magyar vegyesvállalat lassan országossá váló hálózata részeként. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó célja az erdélyi kortárs írók közlése mellett az erdélyi múltról szóló munkák eredeti és reprint megjelentetése. Így jelent meg eddig Sütő András Az élet és halál kapujában esszékötete, Páll Lajos: Partraszállás verseskötete. A következők között vannak: Boros Fortunát Csíksomlyó a kegyhely, Endres Miklós Csík, Gyergyó és Kászonszék története, továbbá az Erdély öröksége /emlékiratírók sorozata/ 4, 5. és 6. kötete. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./

1994. május 4.

Hasonmás kiadásban napvilágot lát Boros Fortunát Csíksomlyó, a kegyhely című könyve a Pallas-Akadémia Kiadó gondozásában. A szerző dr. P. Boros Fortunát történész, ferences szerzetes, tartományfőnök volt, ezenkívül lapszerkesztő, a kolozsvári Szent Bonaventúra nyomda és kiadó igazgatója. Zetelakán született 1895. jún. 3-án, politikai fogolyként halt meg 1952. márc. 16-án Capui Midián, ahol őrei mint gyengélkedő beteget, lapáttal agyonütötték. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./

1996. június 11.

Ünnepelni és emlékezni gyűlt össze Zetelakán, jún. 2-án a Dr. Boros Fortunát Középiskola közössége és a nagyszámú érdeklődő. Minden évben ezen a napon emlékeznek a névadó előtt. Ilyés András igazgató mondott beszédet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./

1997. szeptember 7.

Zetelakán idén másodszor rendezték meg a Zetelaki Napokat. Szept. 7-én, az ünnepség első napján felavatták az első és második világháborúban elesettek emlékére állított emlékművet, a 199 elesett nevét bevésték a fekete márványlapokba. Az avatóünnepségen beszédet mondott többek között Ilyés András, a helyi Dr. Boros Fortunát Gimnázium igazgatója, Dézsi Zoltán, Hargita megye prefektusa /főispánja/, majd Sütő András, aki Bethlen Gábort idézte: úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 11./

1998. október 4.

A kommunista diktatúra erdélyi mártírjaira emlékeztek okt. 4-én Nagyenyeden, a római katolikus templomban. Tempfli József nagyváradi megyéspüspök celebrálta a szentmisét, majd a plébánia udvarán felavatták az emlékművet. A leleplezést Mihai Horatiu Josan nagyenyedi polgármester végezte, Tempfli József felszentelte az emlékoszlopot, beszédet mondott Bustya Dezső református püspöki elnök, dr. Péter Miklós református egyetemi teológiai tanár, Kacsó Tibor, az Erdélyi 56 Bajtársi Társaság elnöke, Tófalvi Zoltán, a diktatúra mártírjainak felkutatója és Sándor Botond enyedi unitárius lelkész. Az emlékművet Vencel Árpád kolozsvári szobrászművész tervezte. Csupán néhány erdélyi mártír nevét jegyezték föl és az íratlanul hagyott két márványtábla jelzi, hogy még sok táblára lenne szükség valamennyi mártír nevének megörökítéséhez. Az emlékmű felirata: "In memoriam martyrium qui tempore dictaturae communistae mortui sunt - A kommunista diktatúra áldozatainak emlékére és az egyházmegye vértanú papjainak tiszteletére: Boga Alajos, 1954. szeptember 14. - ordinárius, Máramarossziget; Pálffy János, 1958, Marosvásárhely; dr. Marcalik Győző püspök, 1952, Zsilava; Sándor Imre - ordinárius, 1952, Ramnicu Sarat, fagyhalál; Szán István piarista tanár, elhurcolták; Gajdátsy Béla gyulafehérvári teológiai rektor, 1952, Nagyenyed; dr. Boros Fortunát; Bokor Sándor, 1972. június 13., a Dunából halászták ki; Fekete János, 1952, Targu Jiu, Ambrus György, 1960, brailai mocsarakban; Bardocz Mózes, 1945, földvári haláltábor, dr. Bogdánffy Szilárd nagyváradi püspök, 1953, Nagyenyed; dr. Schilling János ispán, 1948, Nagyenyed; dr. Szász Pál jogász, 1954, Ocnele Mari, éhhalál; Orbán Károly. Fogságba vetettek 11 evangélikus, 11 unitárius, 57 református, 182 római katolikus lelkipásztort és több tízezer "igaz ember!"... "Boldogok, akiket az igazságért üldöznek." /Mt. 5,10./" /Győrfi Dénes: Mártírok emlékezete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

1999. október 15.

Székelyudvarhelyen október 15-én a Haáz Rezső Múzeum udvarán felavatják a László Gyula régész, festőművész emlékére elhelyezett táblát. "Barátainkkal elhatároztuk, hogy a múzeum udvarán emléket állítunk azoknak a történészeknek, etnográfusoknak, akik legtöbbet tettek a székelység megismeréséért, megismertetéséért" - mondta Zepeczaner Jenő múzeumigazgató. Az emlékplakett Sánta Csaba szovátai szobrászművész munkája. A jövőben szeretnék elhelyezni Lakatos István, Jakab Elek, Benkő József, Kővári László és P. Boros Fortunát plakettjeit is a múzeum falán. /László Gyula-emlékplakettet lepleztek le Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 16./

1999. december 10.

A kommunista diktatúra, az egyházüldözés idején több ferences szerzetest is bebörtönöztek /Boros Fortunátot, aki börtönben is halt meg, további elítéltek: Gurzó Anaklét, Écsi János, Angi Csaba, Benedek Fidél, Fodor László, Fülöp Tamás, Pöhacker Balázs, Bálint Szalvátor, Fodor Pelbárt, György Hugó, Krizogon fráter, Hajdú Leánder, Szentmártoni Odorik, Szőcs Izidor és Ferencz Ervin/. - 1991-ben az állam újra elismerte a Ferenc-rend létezését. A ferencesek Benedek Domokost megválasztották tartományfőnöknek. 1991-ben 28 rendtag volt, azóta sok fiatal jelentkezett a rendbe, jelenleg 68-an vannak. A ferencesek noviciátusa Magyarországon, Szécsényben van, a teológia pedig Szegeden. Erdélyben a ferences kolostorok nagy része még mindig állami kézben van. Egyelőre Csíksomlyó, Dés, Déva, Gyergyószárhegy és Esztelnek rendháza van osztatlanul a birtokukban, a többi helyzete rendezésre vár. Marosvásárhelyen a ferencesek szegénykonyhát tartanak fenn, Pál atya pedig cigánypasztorációt végez, Déván Bőjte Csaba három ferences társával 160 árvagyerekről gondoskodik, további húsz gyermekkel az üresen álló szászvárosi kolostort népesítették be. /Balázs János: A ferencesek Erdélyben. = Brassói Lapok (Brassó), dec. 10./

1999. december 29.

A zetelaki P. Boros Fortunát Alapítványt 1993-ban hívták életre, a következő évben az alapítvány kezdeményezésére és támogatásával szervezték meg az iskola névadó ünnepségét. A középiskola felvette az Erdélyi Ferences Rendtartomány főnökének, P. Boros Fortunátnak nevét. Jövő esztendőben, 2000. június 3-án tervezik a névadó szobrának - egyébként ezen a napon született - a leleplezését - mondta Illyés András iskolaigazgató. A szobor, melyet az iskola előtt állítanak majd fel, már elkészült (a csíkszeredai Bara Barnabás alkotása), csupán öntése maradt hátra. Az Illyés Alapítvány segítségével vásárolhattak meg egy telkes házat, melyet óvodává alakítottak át. /Szobrot állítanak a zetelaki iskola névadójának. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 29./

2000. június 29.

Idén negyedik alkalommal rendezték meg a Zetelaki Napokat. Hagyományőrző előadások, testvérfalu-találkozó, szoboravató ünnepség, könyvbemutató, sportvetélkedők, ügyességi versenyek gazdagították a négynapos /máj. 25-28./ faluünnepet. Máj. 28-án az iskola előterében leleplezték Zetelaka nagy szülöttének, az iskola névadójának, dr. P.Boros Fortunátnak a mellszobrát. Az ünnepi szentmisét Bálint Lajos nyugalmazott római katolikus érsek celebrálta. Végül bemutatták Deák Ferenc nyugdíjas földrajz szakos tanár életművét, Zetelaka monográfiáját, melynek megjelent az első kötete. /Kacsó András, Zetelaka: Szoboravatás Zetelakán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), Postafiók rovat, jún. 29./

2001. március 12.

A kommunista diktatúra áldoztaira emlékeztek márc. 9-én Csíkszeredában. A tavaly májusban felállított emlékműnél az egyházak képviselői mellett jelen voltak a volt rabok is. Megemlékező beszédében dr. Csedő Csaba István polgármester megállapította: egyre kevesebb a szemtanú, akik emlékezhetnek és emlékeztethetnek, viszont még mindig élnek olyanok is, akiknek nem érdekük az igazság feltárása, ezért a meghurcoltak névsora valószínűleg már sosem lesz teljes. A polgármester kitért a rendszer csíki áldozataira is: Orbán István, Tamás Imre, Tamás Dezső, dr. Boga Alajos, Bíró Gábor, P. Boros Fortunát, Böjte Sándor, Györpál Antal, Szájvárt László, Szopos Albert néhány név a több száz áldozatból, akik nem érhették meg a békés öregkort. A központbeli megemlékezés után a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szervezetének tagjai a csíkszeredai régi temetőben is megkoszorúzták a csíkszeredai börtönben elhunyt - jeltelen sírban nyugvó - női politikai foglyok 1994-ben állított emlékművét. /(Daczó Dénes): Áldozatokra emlékeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

2001. augusztus 19.

A erdélyi ferencesek három alkalommal emlékeztek arra, hogy 50 éve elhurcolták őket, megköszönve Istennek a megpróbáltatás, a hűség és a túlélés kegyelmét: Kaplonyban jún. 13-án, Csíksomlyón aug. 11-én és Máriaradnán aug. 20-án. A Szent István királyról nevezett erdélyi ferences rendtartomány szerzeteseit 1951. aug. 20-án éjjel az állambiztonsági rendőrség teherautón a máriaradnai zárdába, kényszerlakhelyre hurcolta. Az állam 1948-ben rendeletileg feloszlatta a tanító és betegápoló rendeket, a többitől önmaga feloszlását követelte. Mivel az erdélyi ferencrend nem volt hajlandó önmagát feloszlatni, az állam erőszakhoz folyamodott, és azt remélte, hogy a testvérek az éhség, a zsúfoltság, neuraszténia miatt önként elhagyják a kényszerlakhelyet, s így a rendet is. De nem így történt! A rend feloszlatásának kísérletét súlyos próbák előzték meg. 1948-ban csak titokban tarthatták meg a káptalant, amely P. Benedek Fidélt választotta meg tartományfőnöknek. Az állam megszüntette a Szerafikumot (fiú nevelőintézet), a novíciátust, a rendtartományfőnökséget és a kolozsvári nyomdát, 1949-ben pedig a rendi teológiát Vajdahunyadon. Ingó és ingatlan javaikat államosították, a templom kivételével. A diákokat, novíciusokat, klerikusokat és laikus testvéreket szülőfalujukba szállították. Több atyát bebörtönöztek, másokat heteken, hónapokon keresztül a rendőrségen vallattak, vagy kényszermunkára vittek. 1951-ben Máriaradnán kényszertáborban volt a 122 ferences szerzetes. Elhatározzák, hogy három elv szerint fognak élni: 1. önként nem oszlatják fel a provinciát, 2. senki sem hagyja el a tábort, 3. szétszórásuk esetében a Regula és a lelkiismeretük szerint cselekszenek. A kényszertábor házfőnöke P. Pöhacher Balázs, helyettese P. Écsy János, segítőjük a négy definitor. A rendház vezetőinek emberfeletti nehézségekkel kell megküzdeniük: a testvérek elhelyezése - szörnyű zsúfoltság -, élelem beszerzése, főzés, étkezés, mosás... Sem fizetésük, sem jövedelmük. Szerzetesi életük középpontjában a lelkiélet állt: közösen imádkoztak, elmélkedtek, minden nap miséztek. Szellemi igényeiket a teológiai tanítás, "szabadegyetemi" előadás, újságírás, éneklés, lelkipásztorkodás elégítette ki. 1952 tavaszán a kolostor szomszédságában lévő laktanyába szovjet katonákat hoztak. Ezért a testvéreknek Máriaradnát el kellett hagyniuk. Számukra három új kolostort jelöltek ki: Dés, Esztelnek és Kőrösbánya. Ide a testvéreket az elöljárók osztották be. A legjelentősebb a dési ház. Itt voltak a legtöbben, itt voltak a rendi vezetők és a teológiai tanárok a klerikusokkal együtt. Intenzív lelki, szellemi és fizikai munka folyt. A klerikusok befejezik teológiai tanulmányaikat, és az állam tilalma ellenére Márton Áron megyéspüspök pappá szentelte őket. Az állami tilalom miatt új tagokat nem vettek fel. A ferencesek a kényszertábor megpróbáltatásait türelemmel viselték, ezért hamis vádak alapján letartóztatták, börtönre ítélték a rend vezetőit és a teológiai tanárokat, hogy megfélemlítsék a többieket. Házkutatásokat tartottak, rendőrségen tartották őket, lehallgatókat szerelnek be celláikba, éjjel-nappal zaklatták, besúgásra kényszerítgették őket. Végül a plébánia alkalmazottain (két atya és két testvér) kívül mindenkinek el kellett hagynia Dést. 1967-ben Fidél főatya megállapította, hogy fizikai kényszert szenvednek, idegileg tovább nem bírják a szenvedéseket. Megengedte, hogy a testvérek elhagyják Dést, és az egyházmegye szolgálatába álljanak. Márton Áron püspök befogadta őket, és az atyákat lelkipásztoroknak nevezte ki, a testvérek pedig megfelelő szolgálatot kaptak. P. Boros Fortunát exprovinciális vértanú a Duna-csatornánál éhenhalt. 37 ferences szenvedett börtönt, másokat megvertek, éheztettek, lelkileg, erkölcsileg kínoztak, megaláztak. Közülük senki nem lett besúgó, áruló. 56 testvér élte túl a negyven évi megpróbáltatást. Ma 19 él közülük. Emlékeik megszépültek. A szenvedéseket lelkileg feldolgozták. Nem éreznek haragot. A változás után a rend azonnal újjászerveződött, jelölteket vett fel, a provincia újjászületik. A jelöltek itthon készülnek a ferences életre, a novíciusok Szécsényben, a klerikusok pedig Szegeden. Ma 65 tagja van rendtartománynak. /Fr. János: Ötven éve történt. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 19./

2002. június 10.

P. Boros Fortunát csíksomlyói ferencesrendi szerzetes (a kegytemplom monográfiájának tudós szerzője) az iskola névadója, lévén maga is zetelaki. Születésének 107. évfordulója alkalmából több napos rendezvénysorozat színhelye volt az intézmény, a község. Az iskolatörténet, a magyarságtörténet témáiban rendeztek vetélkedőt, és jó sok sport is volt. /Iskolanapok Zetelakán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./

2005. május 18.

Felháborodottan számolt be a történtekről Ilyés András, a zetelaki dr. P. Boros Fortunát iskola igazgatója és tornatanára, Tamás Zoltán. Az iskola lány kézilabda-csapata Hargita megye színeit képviselve a falusi középiskolák országos bajnokságának döntőjére volt hivatalos a Targoviste közelében található Nucetbe. Ellenőrizték irataikat, az egyik fényképről hiányzott a pecsét. Még aznap éjszaka a helyére került a pecsét. A zetelaki lányok mindhárom mérkőzésüket megnyerték, bekerültek a döntőbe. Az összecsapásra mégsem került sor, mert valaki óvott. A zsűri, amely korábban mindent rendben talált, ismét összeült, majd kizárta a sikeres zetelaki csapatot azzal, hogy az egészségügyi igazoláson az orvos, aki pecsétjével, kézjegyével ellátta azt, mi több feltüntette azt is, hogy az meddig érvényes, nem írta oda külön is: alkalmas a sportolásra. A Dambovita megyei tanfelügyelő megengedhetetlenül ellenségesen és rosszakaratúan viselkedett a lányokkal szemben. /Gyarmath János: Zetelaka szúrta volna a szemét? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2005. máj. 18./

2005. május 25.

A parlamentben interpellált Asztalos Ferenc Hargitai megyei képviselő azzal kapcsolatban, hogy a vidéki középiskolák lány kézilabdacsapatai számára a Dimbovita megyei Nuceten nemrég megrendezett országos döntőn a zetelaki P. Boros Fortunát Gimnázium csapatát kizárták a viadalról. A zetelaki együttes a csoportmérkőzéseken legyőzte több megye csapatatát, de a döntőben már nem engedték szerepelni a székelyföldi csapatot. A döntő előtt arra hivatkozta, hogy az egyik lány igazolásáról hiányzik a »játékra alkalmas« felirat. A versenyszabályzatban ez nem szerepelt. A zetelaki együttessel másik affér is történt Nuceten: az egyik játék közben megsérült kézilabdázó magyarul kért segítséget, a helyi tanfelügyelő pedig ezért megfeddte Ilyés András iskolaigazgatót, arra hivatkozva, hogy „a sportversenyek hivatalos nyelve az állam nyelve”. Asztalos Ferenc felszólalásában képviselői minőségében, illetve a képviselőház tanügyi bizottságának alelnökeként arra szólította fel az illetékes minisztériumot, a Kisebbségügyi Hivatalt és a diszkriminációellenes tanácsot, hogy vizsgálja ki az ügyet. „Nem utolsósorban kérem, találják meg a módját annak, hogy a zetelaki gyerekeknek – akiknek sokévi munkája foszlott semmivé – erkölcsi kárpótlást nyújtsanak” – jelentette ki Asztalos Ferenc. /Romász János: Diszkriminációellenes felszólalás a parlamentben. = Krónika (Kolozsvár), máj. 25./

2006. május 17.

Sikeres évadot zárt a zetelaki Dr. P. Boros Fortunát Iskola középiskolás lány kézilabdacsapata, miután tavaly a döntő előtt igazságtalanul kizárták a bajnokságból. A május 11–14. között Resicabányán megrendezett országos döntőn a Tamás Zoltán által felkészített csapat simán nyerte meg mindegyik mérkőzését, végül ők vehették át az aranyérmeket. /(Ilyés András): Zetelaka bajnok! . = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 17./

2007. június 12.

Székelyudvarhelyen a Bethlen Gábor Általános Iskola és a Bethlen Gábor Alapítvány a VI. -VII. osztályos tanulók számára szervezett a romániai magyarság történelméből vetélkedőt, mely az egész iskolai év folyamán zajlott. Tizenkilenc iskola nevezett be a versenyre, melynek zárószakaszát a hét végén rendezték Székelyudvarhelyen. A rendezvény megálmodója Király László volt, a székelyudvarhelyi Bethlen Gábor Általános Iskola igazgatója, aki Novák Károly történelemtanárral e témában munkafüzeteket is készített. A vetélkedő nyertese a dicsőszentmártoni gimnázium lett. A második helyet a szovátai Illyés Lajos Általános Iskola, míg a harmadikat a zetelaki P. Boros Fortunát Líceum szerezte meg. A vetélkedőt a jövő évben megismétlik. /(bágyi): Mindannyiunk önarcképe. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 12./

2007. június 25.

A Zetelaki Napokat Balázsi Róbert szervezte. Június 22-én Born Gergely magyarságkutató a Kárpát-medence földrajzáról tartott előadást, melyben a nagyobb hangsúlyt a székelyföldi tündérvárak kapták. Az esti táncházon a Keleti Szél Szabad Csapat zenélt. Volt gulyásfőző-verseny, fellépett a Zetelaki Fúvószenekar, a Vadrózsa néptánccsoport, az oroszhegyi Boglárka együttes és a Kikerics gyermek-néptánccsoport. A falunapok vendége Vikidál Gyula volt. Az István, a király rockopera Koppányaként ismert színész-énekes óriási sikert aratott. Megkoszorúzták a két világháborúban elesettek emlékművét. A Dr. P. Boros Fortunát Líceum igazgatója, Illyés András elmondta, hogy miért éppen Bethlen Gábor-emlékplakettet avattak fel ezen a napon. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Zetelakának kiváltságlevelet adományozott, ezzel felmentve az adóktól és a katonai szolgálat alól. A Bethlen Gábor-domborművet a Dr. Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola növendéke, ifj. Kolumbán Antal József készítette. /Veres Anna: XII. Zetelaki Napok és Deság Kapu Fesztivál. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 25./


lapozás: 1-20




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998