udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 15 találat lapozás: 1-15
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Bozóki András

2003. január 30.

Egyértelműen örülnünk kell, noha tudom, hogy az öröm Magyarországon nem általános - fogalmazott Pomogáts Béla irodalomtörténész Budapesten, a Kossuth Klubban jan. 28-án rendezett vitaesten, amelynek Kertész Imre Nobel-díjának magyarországi fogadtatása volt a témája. Szavai szerint számára egy kicsit fájdalmas, hogy Kertész több alkalommal is elhatárolta magát attól a közösségtől, amely most mégis elfogadja őt. Pomogáts szerint nem volt szerencsés, és személyileg is bántotta őt, hogy Kertész Imre számos nyilatkozatában, tanulmányában elhatárolódott mindattól, ami magyar. Holott nem az a magyar, aki ma ki akarja tagadni őt - tette hozzá. 1956-ban Kertész Imre szívében ott volt az azonosulás pillanata és lehetősége, illetve tavaly decemberi stockholmi beszédében szintén az azonosulás, a felelősségvállalás volt érezhető - jegyezte meg az írószövetség volt elnöke. Bozóki András politológus szerint az első magyar irodalmi Nobel-díjat egyfelől határtalan öröm, másfelől zavarodottság, agresszivitás fogadta. Megítélése szerint Kertész Imre besorolhatatlan, beskatulyázhatatlan, politikai táborok által nehezen kisajátítható "figura". Kívülállósága, idegensége szerinte Bibó Istvánhoz, Bartók Bélához és Kurtág Györgyhöz teszi őt hasonlóvá. Sándor Iván író szerint a Kertész Imre Nobel-díját körbevevő agresszív reakciók és értetlenség oka az, hogy a szokásostól gyökeresen eltérő módon beszél nemcsak a holokausztról, hanem a XX. századi magyar történelemről is. Kertész Imre a méltósággal megfogalmazott felforgatás nyelvén, úgymond a szembenézés nyelvén ír, s e tekintetben a magyar irodalomban talán nincs elődje. Bojtár Endre szerint egy író megengedhet magának egy olyan mondatot, hogy nem szereti a magyarokat. Ettől még nem lesz hazaáruló, nem kell kitagadni a nemzetből - vélte az irodalomtörténész, akit a vitavezető, Márton László Párizsban élő újságíró az elfoglaltsága miatt távolmaradó Görgey Gábor kulturális miniszter helyett kért fel az ankéton való részvételre. Bojtár Endre úgy értékelte, hogy Kertész Imre írásaiban sokszor kíméletlenség üti meg az olvasót, ez azonban gyógyító hatású, ha az ember nem prekoncepcióval olvassa őt, ha nem tartja a magyart értékfogalomnak. A Nobel-díj sokkot jelentett Kertész Imre számára is -vélte; annyi szeretetet kapott Magyarországról, amennyire nem számított. Pomogáts Béla az irodalmi Nobel-díj odaítélése kapcsán elmondta, hogy a két világháború között esélyes magyar jelölt volt Kosztolányi Dezső és Herczeg Ferenc, a világháború után pedig Déry Tibort, Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Pilinszky Jánost és Weöres Sándort is fölterjesztették, utóbbi csak az utolsó rostán esett ki. A három magyarországi jelölőszervezet, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar PEN Club és a Magyar Írószövetség - amelyek igyekeztek egyhangú jelöléseket tenni - a többi között Szabó Magdát, Mészöly Miklóst, Esterházy Pétert és Nádas Pétert is felterjesztette a díjra. (Az MTI nyomán) /Kertész Imre Nobel-díjának fogadtatása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./

2005. március 12.

Bozóki András magyar kulturális miniszter kiemelkedő színművészeti és színháztudományi tevékenysége elismeréseként március 15-e alkalmából Jászai Mari-díjat adományozott Bíró József színművésznek és Dobre-Kóthay Juditnak, pillanatnyilag a marosvásárhelyi Nemzeti Színház díszlet- és jelmeztervezőjének. Kiemelkedő irodalmi tevékenysége elismeréséül József Attila-díjban részesült Láng Zsolt író, a marosvásárhelyi Látó szerkesztője és Lászlóffy Csaba költő. /Március 15: Csupán négy erdélyi kitüntetett. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

2005. március 23.

Március 22-én informális megbeszélést folytatott Bozóki András magyar kulturális miniszter román kollégájával, Monica Octavia Muscával Budapesten. Bozóki András hangsúlyozta, Magyarország érdekelt Románia mielőbbi EU-csatlakozásában. A román miniszter támogatásáról biztosította magyar kollégáját a sepsiszentgyörgyi fiókintézet megnyitását illetően. Musca fontosnak nevezte a román Gozsdu Manó szellemiségét ápoló magyar–román közalapítvány helyzetének rendezését. A román miniszter együttműködést kezdeményezett a romániai magyar műemlékek megóvása és restaurálása érdekében, és ígéretet tett arra, hogy azokról a közeljövőben listát állítanak össze. /Informális megbeszélés. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 23./

2005. június 4.

Június 2-án megkezdődött a Határon Túli Magyar Színházak 17. Fesztiválja Kisvárdán, a tíznapos seregszemlét Bozóki András kulturális miniszter nyitotta meg. – A társulatok működésének támogatása minden kormány kötelessége, hiszen a magyar kultúra csak a határokon túli intézményekkel, művészekkel együtt lehet Európa része – hangsúlyozta Bozóki András. A június 11-ig tartó fesztiválon összesen 26 előadást rendeznek. A Szatmárnémeti Északi Színház társulata betegség miatt lemondta szereplését. /Megkezdődött a határon túli magyar színházak fesztiválja. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./

2005. augusztus 17.

Nem fogadta el a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) által augusztus 20-a alkalmából neki adományozott Csángó-díjat Kallós Zoltán, Kossuth- és Corvin-láncdíjas néprajztudós. A Bozóki András miniszterhez címzett levelében a neves tudós megköszönte, hogy a Csángó-díjra őt találták méltónak, de hozzáfűzte: „csalódottan tapasztalom, hogy az utóbbi időben, az általam legfontosabbnak gondolt szórványmagyar közösségek művelődési-oktatási rendszerének támogatására nincs megfelelő akarat, ezért a szülőföldön magyarként való boldogulás esélye nagyon leszűkült.” Kallós nem akarja, hogy politikai ügy legyen ebből. Trianon után a magyar kormány részéről született egy törvénytervezet, amely szerint az egész évi jövedelem egy százalékát a határon túli magyarok kulturális tevékenységére fordítják. Ebből az egy százalékból mára 0,14 százalék jut a támogatásra. Ez nagyon kevés. A szórványvidékeken kollégiumokat kellene létesíteni, iskolákat építeni. Csángóföldön a magyar nyelv oktatását nem csupán fakultatív módon kellene végezni. Hivatalosan be kellene vezetni az első osztálytól a magyar nyelvet. /Köllő Katalin: Visszautasította az NKÖM Csángó-díját Kallós Zoltán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 17./ „Borzasztóan kevés az Erdélynek, és azon belül a csángóságnak szánt támogatás, ezért volna szükség új támogatási stratégiára” – magyarázta Kallós a Krónikának. Lakatos András, az NKÖM Nemzeti és Etnikai kisebbségek főosztályának vezetője nem kívánt reagálni a Kallós Zoltán kolozsvári néprajzkutató levelére, mivel azt Kallós személyesen Bozóki András miniszternek címezte. Kallós Zoltán levelére a tárcavezető sem óhajt reagálni. A Csángó Kultúráért Díjat a csángó magyarok ügyében kifejtett kiemelkedő jelentőségű tevékenységért adományozzák, eddig ketten vehették át a szaktárca kitüntetését. 2003-ban a finn Tytti Isohookana-Asunmaa, a csángók ügyének nemzetközi fórumokon történő képviseletéért, tavaly pedig Pozsony Ferenc néprajztudós, egyetemi professzor, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke. Utóbbi javasolta kitüntetésre Kallós Zoltánt is. /Lázár Lehel: Gazdátlan állami kitüntetés. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./ A magyar kormány igyekszik minél kevesebb szót ejteni arról, mi is a véleménye a Kárpát-medencében kialakult dacszövetségről. Kallós Zoltán visszautasítását válasz nélkül hagyta Bozóki András kultuszminiszter, elődje, Hiller István megfutamodott tavaly novemberben, a határon túli magyarságot megalázó negatív kampány megkezdése után. A felelősséget vállalni kellene. A kormány azonban ehelyett látványosan kerüli a határon túli magyarokkal való párbeszédet: nemcsak Erdélyben, Budapesten is. A Magyar Állandó Értekezlet összehívásának folyamatos halogatása, szerepének lenullázása csak az egyik ilyen jel. A jelenlegi budapesti vezetés a szülőföldön való boldogulás fokozott segítségét ígérte, amikor december 5. előtt a kolduló határon túliak százezreinek sáskajárásával ijesztgette honfitársait, írta Kiss Csaba. Jót lenne, ha a kormány végre nyíltan és őszintén tisztázná, hogyan képzeli el a viszonyát a határon túliakkal. /Kiss Csaba: Dac és hallgatás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

2005. augusztus 31.

Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője nyílt levelet írt Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek, aki a művelődési tárcát is felügyeli, és a budapesti miniszternek, a NKÖM irányítójának, Bozóki Andrásnak. A költő Markó Béla régtől munkatársa a Korunknak, a politológus-szociológus Bozóki András tanulmányt közölt a folyóiratban. Eltűnt a cenzúra intézménye, annál erőteljesebben nyilvánul meg a gazdasági cenzúra. A folyóirat nehéz anyagi helyzetben van (februártól nem tudtak honoráriumot fizetni, a szerkesztői fizetések többsége az országos minimálbér körüli). Az NKÖM zárolta a még tavasszal megígért támogatást a József Attila-lapszámra és a teljes Korunk-anyagot (1929–2005) összefoglaló József Attila-kötetre. A kiadványok megjelentek, az adósság a nyomdánál tovább nő. Ebben a helyzetben kényszerül a szerkesztőség kiköltözni az eddig a várostól bérelt, most a román ortodox egyház tulajdonába került épületből; ugyanis a júliusig érvényes bér 54-szeresét (!!) követelik a Korunktól. Új helyiséget nem kínálnak és az RMDSZ sem segít szerezni. Kántor segítséget kér. /Kántor Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője: Az önbecsülésről és az esélyről. Nyílt levél Markó Bélának és Bozóki Andrásnak, a Korunk egykori munkatársainak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./

2005. október 12.

Képzőművészeti és fotókiállítások, dzsessz-koncertek, zenés folklórműsorok, magyar filmek és könyvbemutatók várják október 11-től egy héten át az érdeklődőket a magyar kulturális napok keretében Bukarestben és több erdélyi városban. A rendezvénysorozat fénypontja Az Ezredforduló a magyar képzőművészetben című tárlat megnyitása lesz a Bukaresti Magyar Kulturális Intézetben, várhatóan Bozóki András kulturális miniszter jelenlétében. Szelényi Károly fotóiból kiállítás nyílik A magyar táj lelke címmel. Az érdeklődők válogatást láthatnak a Film.dok elnevezésű, második magyar-román dokumentumfilm-fesztivál legjobb alkotásaiból. /Magyar kulturális napok kezdődtek Bukarestben és Erdélyben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./

2005. október 20.

Ezredforduló a magyar képzőművészetben – A Siklósi Szalon címmel nyílik kiállítás a bukaresti Magyar Kulturális Intézetben. A rendezvényt – amely része a hónap végéig tartó Magyar Kulturális Napoknak – Bozóki András magyar művelődési kulturális miniszter nyitja meg. Szintén a kulturális napok keretében Magyar Filmnapokat tartanak Bukarestben a Filmmúzeumban. Október 28-áig több Jancsó Miklós- és Tímár Péter-filmet vetítenek, az újabb magyar filmtermésből pedig Antal Nimród Kontrollját válogatták a szemlére. Szabó István két filmjét is megtekinthetik az érdeklődők: a Mephisto és a Redl ezredes, valamint a Kósa Ferenc rendezte Tízezer nap is szerepel a fővárosi filmnapokon. /Magyar művelődési események Bukarestben. = Krónika (Kolozsvár), okt. 20./

2005. október 21.

Bozóki András magyar kulturális miniszter nyitotta meg az Ezredforduló a magyar képzőművészetben című kiállítást Bukarestben, a Magyar Kulturális Intézetben. Bozóki András a magyar kultúra hírnevének külföldön történő öregbítéséért adományozott Pro Cultura Hungarica emlékplakettet nyújtott át Alexandru Repan bukaresti színésznek, a Magyar Kulturális Intézet havonta jelentkező irodalmi kávéházának keretében kifejtett művészi teljesítményéért. A miniszter felajánlott az árvíz által sújtott erdélyi magyar könyvtáraknak 650 könyvet, köztük a Nagy Könyv verseny döntőjébe jutott tizenkét címet is, 30-30 példányban. A felajánlásról szóló dokumentumot Kiss Jenő, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke vette át, akit a magyar miniszter biztosított arról: román kollégájától ígéretet kapott a hazai magyar könyvtárak hatékonyabb támogatására. Bozóki András bukaresti tárgyalásai során aláírták – az újabb, három évre szóló román-magyar államközi kulturális megállapodás mellett – azt a külön egyezséget is, melynek értelmében – a miniszter szavai szerint – „a legközelebbi jövőben” megnyílik Sepsiszentgyörgyön bukaresti Magyar Kulturális Intézet jó ideje felavatott, de mindeddig működésképtelen fiókintézménye. Alexandru Repan magyarul mondott köszönetet Bozóki Andrásnak az elismerésért. /Szonda Szabolcs: Bozóki András emlékplakettet nyújtott át Alexandru Repan bukaresti színésznek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./

2005. október 24.

Október 23-án Kolozsváron a Farkas utcai református templomban tartott istentiszteleten folytatódtak az 1956-os magyarországi forradalomra való erdélyi megemlékezések. Az istentisztelet után a kolozsváriak a templom előtt felállított színpadon szervezett és a Duna Televízió által élőben közvetített ünnepségen vehettek részt. A forradalom erdélyi megtorlásának egyik áldozata, Mózes Árpád nyugalmazott erdélyi evangélikus püspök felszólalásában úgy értékelte: az 1956-os magyarországi forradalom világtörténelmi esemény volt, hitelét az adja, hogy egy maroknyi népnek volt bátorsága kibontani a szabadság zászlaját a zsarnok világbirodalommal szemben. Emlékeztetett: Erdélyben is megteltek a börtönök, sokan a fogságban elszenvedett kínzások miatt pusztultak el, de voltak olyanok is, akik például a Duna-deltában kényszermunkába fogva kínlódtak évekig embertelen körülmények között. Felléptek többek között a Babes–Bolyai Tudományegyetem Színművészeti Karának hallgatói is, akik Sebők Anna Kolozsvári perek 1956 /Hamvas Intézet, Budapest/ című munkájából olvastak fel. Ebben Páskándi Géza felesége levéltári kutatások és túlélők vallomásai alapján állította össze az 56-os forradalom erdélyi történéseit, a megtorlásokat, áldozatokat. Délután a Kolozsvár Társaság szervezésében az Operában került sor az 1956 – Moszkvától Kolozsvárig című emlékünnepségre. /B. T. : Ötvenhatra emlékeztek Erdélyben is a magyar forradalom 49. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./ Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök az október 23-án Kolozsváron, tartott megemlékezésen szólt a Farkas utcai református templom előtti téren összesereglett közel ötszáz főnyi hallgatósághoz. Kolozsváron első ízben tartott nagyobb szabású, szabadtéri 56-os megemlékezésre a város 60 ezres magyarságához képest kevesen jöttek el. Bozóki András kulturális miniszter október 22-én Budapesten, a Műegyetemen mondott beszédet egyetemisták és határon túlról érkezett magyar fiatalok előtt. Felszólalásába többször is belefütyültek, az idősebb meghívott vendégek pedig hangos, folyamatos tapssal adtak hangot nemtetszésüknek. /Benkő Levente: 1956 mindenkor erőt adó forrás. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

2005. november 11.

Tibori Szabó Zoltán újságíró szerint miközben Kántor Lajos irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője kollégáival az erdélyi magyar kultúráért szélmalomharcot folytat, havi három-négymillió lejes éhbérért, azok, akiket – éppen az erdélyi magyar értelmiség ajánlatára – szavazataival a közösség hatalomra juttatott, s ma havonta több ezer euróra rúgó juttatásokat vágnak zsebre, leveleikre nem válaszolnak, s a jelek szerint intézménymentő élet-halál harcukkal mit sem törődnek. A Korunk szerkesztőségének nemrég ki kellett költöznie a Nagy-Szamos utcai székházából, mert az épületet visszaszolgáltatták eredeti tulajdonosának, az ortodox egyháznak. A város semmilyen székhelyet nem ajánlott a folyóiratnak. Jelenleg a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) Spectator Alapítványának Rákóczi úti székházában húzódtak meg, amelynek helyiségeit azonban saját költségükre fel is kellett újítaniuk. A Korunknak be kell zárnia a Korunk Galériát, vége a könyvbemutatóknak, konferenciáknak, kerekasztal-megbeszéléseknek, értelmiségi tanácskozásoknak. A Helikon magyar irodalmi folyóirat és az Apostrof című román nyelvű lap egyelőre nem költözött el a Nagy-Szamos utcából, mert egyszerűen nincs hova menniük. Az ő helyzetük sem rózsásabb. A bukaresti művelődési minisztérium megtagadta a magyar kulturális lapok anyagi támogatását, azzal az indoklással, hogy kapnak azok elég támogatást a magyarországi alapítványoktól. Egyesek a magyar–román közös kormányüléstől vártak megoldást ez ügyben is, de semmi nem történt. Az idén fordul elő 1990 után először, hogy a bukaresti szaktárca egyetlen lejjel sem járul hozzá a Korunk kiadásainak fedezéséhez. A Korunknak a kolozsvári városi tanács a helyi költségvetésből egyetlen lejnyi támogatást sem szavazott meg. A Helikon 570 millió lejt kapott, az Apostrof 800 milliót. Kántor már tavasszal levelet írt Markó Bélának, de választ nem kapott. Kántor később Markó Bélához és Bozóki András miniszterhez fordult nyílt levélben, de egyik sem válaszolt. A Korunk a rendkívül mostoha körülmények között is folytatja munkáját. A szerkesztőség munkatársai a folyóiratot szerkesztik és mellette egész sor már megszokott kiadványt: a Magropresst (a magyar sajtó román nyelvű havi szemléje), a Sajtófókuszt (a román sajtó magyar nyelvű szemléje, ami hetente készül) és hetente háromszor a „Mi történik Romániában?” című Komp-Press hír- és sajtófigyelő csomagot. Könyveket és más kiadványokat is szerkesztenek és kiadnak, és rendezvényeik is vannak. November 11-én kezdődik az Erdélyi Múzeum-Egyesület kolozsvári székházában a Történelem a Kárpát-medencében (1944–1968) című kétnapos történész-tanácskozás, amelyet szintén a Korunk szervezett. A Komp-Press hírcsomagot november elsejével újították meg, s jelenleg heti három alkalommal, megnövelt, javított tartalommal jelentetik meg. Terjedelmes előzetes anyag és publicisztika van benne, külön-külön kolozsvári és romániai hírek, és erőteljes sajtófigyelésen alapul. A szerkesztőségben a legmagasabban képzett emberek dolgoznak. Az illető szaktudományok doktora Horváth Andor, Kovács Kiss Gyöngy, Cseke Péter, Balázs Imre József és Kántor Lajos, most doktorál Rigán Lóránd, a külső munkatársak pedig az erdélyi tudományosság és művelődés kiválóságai. /Tibori Szabó Zoltán: Az erdélyi magyar kultúra megcsúfolása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

2006. február 20.

Bozóki András magyar kulturális miniszter nyolc pályázó közül a bírálóbizottság javaslatát figyelembe véve Hadnagy Miklóst találta a legalkalmasabbnak a sepsiszentgyörgyi kulturális fiókintézet leendő vezetőjének. Hadnagy Miklós 1974. május 19-én született Székelyudvarhelyen, középiskolai tanulmányai befejezése – 1992 – óta Magyarországon él. Nős, angolul és románul beszél. Hadnagy Miklós 2003-tól az Illyés Közalapítvány irodaigazgatója, 2002–2003 között elnöki főtanácsadó volt a Határon Túli Magyarok Hivatalánál, azt megelőzően négy évig parlamenti szakértője volt az Országgyűlés hivatalának. Hadnagy kinevezéséhez még szükséges az oktatási miniszter véleménye illetve a külügyminiszteri egyetértés. /Udvarhelyi Szentgyörgyön. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 20./

2006. február 21.

A Sepsiszentgyörgyön létrehozandó magyar kulturális fiókintézet igazgatására a székelyudvarhelyi születésű 32 éves Hadnagy Miklóst találta a legalkalmasabbnak Bozóki András tárcavezető a nyolc pályázó közül. A román parlament még nem ratifikálta a fiókintézet megnyitását lehetővé tevő egyezményt. Hadnagy Miklós kifejtette, a sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Intézetnek a romániai magyarság és az anyaország között kell közvetítenie. Fel kell vállalnia a többi, régióban élő kisebbségi közösség művészetének, kultúrájának bemutatását, de különös figyelmet kell fordítania a romániai magyarság kultúrája bemutatására és közvetítésére a világ országaiban. Hosszú távon magyarországi, romániai és Kárpát-medencei intézményeket felölelő hálózatot kell kialakítani. Hadnagy Miklós 1992-ben telepedett át Székelyudvarhelyről Magyarországra. Eddig is kulturális területen tevékenykedett: parlamenti szakértőként, a Határon Túli Magyarok Hivatalánál, illetve az Illyés Közalapítványnál. /Guther M. Ilona: Kultúrablak Európára. Interjú Hadnagy Miklóssal, a szentgyörgyi kultúrfiók leendő igazgatójával. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./ 15/ 401 évvel ezelőtt, 1605. február 21-én a székely rendek Nyárádszeredában fejedelemmé választották Bocskai Istvánt. Nem egészen két hónap elteltével, április 19-én a szerencsi országgyűlésen már a magyarországi rendek is megválasztották, 20-án be is iktatták a tisztségbe. Szeptember 14-én Szászmedgyesen a három nemzet nevében iktatták be Bocskait erdélyi és magyarországi fejedelemnek. Ezekre az eseményekre emlékeznek tíz napon át Nyárádszeredában. Február 20-án marosvásárhelyi, szovátai és nyárádszeredai diákok vettek részt a Bocskai fejedelem korát, a vallási tolerancia szellemét idéző történelmi tárgyú vetélkedőn, este pedig lakossági fórumot tartottak. /Bakó Zoltán: Bocskai-napok Nyárádszeredában. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./

2006. március 16.

Bozóki András magyar kulturális miniszter kiemelkedő színművészeti és színháztudományi tevékenységükért Jászai Mari-díjat adományozott Szabó Tibornak, a Figura Stúdió Színház művészeti vezetőjének, illetve Szélyes Ferencnek, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat színművészének. A Magyar Újságírók Országos Szövetségében (MÚOSZ) a nemzeti ünnep alkalmából szakmai kitüntetéseket és sajtódíjakat adtak át március 15-én Budapesten, Aranytoll-díjban idén tizenketten részesültek. Köztük van Csép Sándor televíziós szerkesztő, riporter. /Március 15 – erdélyi kitüntetettek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

2006. május 16.

Az Új Magyar Szó a szociál-liberális magyar vezetés mellett állt ki, nem igaz, hogy a szocialisták rárontott volna a nemzetre. Lokodi Imre, a lap munkatársa kiemelte Bozóki András minisztert. A miniszter nem látogatott Erdélybe, de az újságíró megmagyarázta: „nem biztos, hogy a sorozatos kopjafa- és emléktábla-avatás felérne a Bozóki-kultúrminőséghez”. A kulturális támogatáspolitikából a miniszter nem vett el jelentős összegeket a határon túli magyaroktól – írta Lododi. /Lokodi Imre: Bozóki jöhetne. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./


lapozás: 1-15




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998