udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 4 találat lapozás: 1-4
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Geremek, Bronislaw

1993. augusztus 24.

Larry Watts, a PER /Project on Ethnic Relations/ munkatársa bemutatta a PER-t, melynek közép-európai központja Bukarestben működik. Vezető tanácsának tagjai között van Harry Barnes /Egyesült Államok/, Bronislaw Geremek /lengyel parlamenti képviselő/, Donald Horowitz /amerikai egyetemi tanár/, Allen Kassof /a PER igazgatója/, Pók Attila /magyar egyetemi tanár/, Elie Wiesel és Cyrus Vance /volt amerikai külügyminiszter/ is. Gyarmath János a beszélgetést úgy vezette be, hogy lassan kötetnyivé kerekedik a neptunfürdői "titkosnak kikiáltott" tanácskozás körüli vita. A PER úgy vélte, hogy Romániában léteznek a párbeszéd feltételei. Az első megbeszéléseken tudták meg a kormány képviselői, hogy 1989 előtt az I-IV. osztályban a történelmet és földrajzot anyanyelven tanították, a fordulat után visszalépés történt még a diktatúrához képest is, állította Watts. Az első találkozón Domokos Géza, Borbély László és Ioan Talpes /aki akkor még elnöki tanácsos volt/ vett részt, de akkor még messze estek egymástól az álláspontok. A második találkozón az autonómiáról volt szó. Larry Watts dicsérte a megbeszélésen megjelenteket: bátor emberek. Vállalták megbélyegzést, hogy szóba álltak ez "ellenséggel". A PER úgy látja, nyíltabbá kell válniuk. Larry Watts aggasztónak találja az RMDSZ köreiben az általános reakciót- Watts szerint David Binder a közép-európai helyzet jó ismerője, nem ő írta a kifogásolt részt, hanem a szerkesztője változtatott a cikken. Watts is elismételte azt az állítást, hogy a megbeszélések után a résztvevők részletesen nyilatkoztak a történtekről. /Gyarmath János: "Megpróbáltunk egy kommunikációs csatornát nyitni." Beszélgetés Larry Watts-szal, a PER közép-európai irodájának munkatársával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

2007. január 19.

Levélben fordult Leonard Orban többnyelvűségért felelős európai biztoshoz négy liberális európai parlamenti képviselő, Szent-Iványi István (SZDSZ), a lengyel Bronislaw Geremek, a finn Henrik Lax és az osztrák Karin Resetarits a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen kialakult helyzettel kapcsolatban. A levélben emlékeztettek arra, hogy 2006. november 22-én az egyetem két magyar oktatója megkísérelt magyar nyelvű feliratokat elhelyezni az egyetem épületeiben. Az egyetem biztonsági szolgálata ezt megakadályozta, és a feliratokat eltávolította. A két oktatót az egyetem szenátusának november 27-i határozata alapján kizárták az oktatói testületből, ellenük rongálás miatt büntetőeljárás zajlik. Az egyetem rektora még 2005-ben engedélyezte többnyelvű feliratok elhelyezését az oktatási intézményben, ennek határidejét 2006. január 1-jében határozta meg. A feliratok elhelyezése nem történt meg, sőt a rektor 2006. november 9-én már úgy nyilatkozott, hogy a román törvények ezt nem teszik lehetővé. A levelet jegyző EP-képviselők szerint az egyetem eljárása ellentétes az európai értékekkel, illetve Románia és a Babes-Bolyai Egyetem vállalt célkitűzéseivel. /EP-képviselők kérése. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 19./

2007. április 26.

A lengyel vezetés megfoszthatja európai parlamenti képviselői mandátumától a kommunista rendszer ellen küzdő egykori lengyel ellenzéki Bronislaw Geremeket, mert a politikus nem hajlandó újabb nyilatkozatot tenni arról, hogy együttműködött-e annak idején a kommunista titkosszolgálatokkal. Az Európai Parlament április 23-én tartott strasbourgi ülésén vihart kavart az ügy: a frakciók többsége kiállt a liberális politikus mellett. A szocialista frakciót irányító német Martin Schulz szerint „botrány, hogy egy olyan nagy országot, mint Lengyelország, ilyen kormány irányítson”. Daniel Cohn-Bendit, az 1968-as franciaországi diákmegmozdulások szereplője a varsói kormány „sztálinista és fasiszta módszereiről” beszélt, amit a lengyel kormánypárt EP-képviselői elutasítottak. Lengyelországban 1997-ben törvény született arról, hogy a kormányzati, parlamenti és más tisztségviselőknek nyilvánosan nyilatkozniuk kell arról, együttműködtek-e a kommunista titkosszolgálatokkal. Amennyiben kiderül, hogy hazudtak múltjukról, akkor 10 évre eltiltják őket a közhivatal betöltésétől. Az időközben hatalomra jutott Kaczynski testvérek kormányzása alatt a varsói parlament továbblépett: egy újabb törvényben már nem csak a politikusok, de az igazságszolgáltatásban dolgozók, az egyetemi tanárok, iskolaigazgatók, újságírók számára is kötelezővé tette a nyilatkozat benyújtását, máskülönben elbocsátás fenyegeti őket. Ha pedig kiderül, hogy hazudtak, akkor 10 évre eltilthatják az illetőt a közélettől. Geremek azt hangsúlyozza, hogy már tett három éve, megválasztásakor ilyen nyilatkozatot, s a jogállamiság megcsúfolása, ha most újra ezt követelik tőle. /EP-vita a „kommunistátlanítás” körül. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./

2007. október 26.

Nem sikerült összegyűjteni az Európai Parlamentben (EP) a Bolyai Tudományegyetem visszaállítását szorgalmazó határozattervezet mellé az elfogadáshoz szükséges 393 aláírást. A dokumentumot az RMDSZ három európai parlamenti képviselője: Kónya-Hamar Sándor, Kelemen Atilla és Szabó Károly indította útjára ez év júniusában. A dokumentum elítéli a mindenkori román kormánynak a magyar tannyelvű állami egyetemmel kapcsolatos elutasító és diszkriminatív magatartását. Kéri az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot, indítsák el a jogi eljárásokat, amelyek rábírják Romániát vállalt kötelezettségei betartására, a Bolyai állami magyar tudományegyetem újraindítására. A dokumentum háttérként rögzíti, hogy a másfél milliós őshonos magyar közösség Romániában a lakosság 6,6 százalékát teszi ki, az egyetemi hallgatók sorában azonban csak 4,4 százalékos a magyarok részaránya, a 29 ezer magyar egyetemi hallgató közül pedig csak 10 ezren tanulhatnak anyanyelvükön. Kónya Hamar Sándor RMDSZ-es EP-képviselő nem érzi kudarcnak a próbálkozást. Az akció jó alkalom volt arra, hogy tájékoztassák az EP-képviselőket a romániai magyar felsőoktatás helyzetéről. Az aláírók között van a Babes-Bolyai Tudományegyetem díszdoktori címével kitüntetett Bronislaw Geremek lengyel liberális képviselő, volt külügyminiszter és Josep Borell, az EP volt elnöke is. Három román aláírója is van a dokumentumnak, közülük egyik a Nagy Románia Párt, másik a Szociáldemokrata Párt képviselője. Mindez meglepő, mert mindvégig a román lobbi ellenszelében kellett végezniük a meggyőző munkát. Mind a Demokrata Párt, mind a Szociáldemokrata Párt körlevélben arra biztatta a képviselőket, hogy ne írják alá a magyar egyetem követelését. Annyira erős volt a román gáncsolási igyekezet, hogy Kónya Hamar Sándornak egy idő után védelmet kellett kérnie a meggyőző munkát végző munkatársai számára, mert több román képviselő is felelősségre vonta őket. „Az RMDSZ-nek soha sem volt fontos a Bolyai Egyetem. Sajnos, ez alkalommal is úgy viszonyult az ügyhöz, ahogy korábban” – jelentette ki Kónya. Megemlítette, hogy a Markó Béla vezette RMDSZ-es küldöttség plusz súlyt adhatott volna a brüsszeli közmeghallgatásnak, Markóék azonban csak az esemény estéjén érkeztek az EU fővárosába. Az egész napos közmeghallgatáson Kelemen Atilla képviselő csak futólag jelent meg, Szabó Károly pedig beteget jelentett. A képviselők meggyőzését elsősorban Surján László és Schöpflin György fideszes képviselők által „kölcsönzött” gyakornokok végezték. Kelemen Atilla már a dokumentum elindítása után többször is pesszimistán nyilatkozott az aláírásgyűjtésről. Azt mondta, hogy mindent megtett az ügy sikere érdekében. „Jelentős eredmény, hogy hétszáz EP-képviselő közül több száznak sikerült fölhívni a figyelmét arra, hogy a mindenkori román kormány elnyomja az erdélyi magyarságot: Európa többi kisebbségével szemben nekünk még önálló egyetemünk sincsen” – nyilatkozta Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke. Úgy vélte, ezek után a román delegáció már nem söpörheti a szőnyeg alá a problémákat. „Még akkor sem, ha a Babes-Bolyai Tudományegyetem kollaboráns magyar rektor-helyettesei több ízben az európai tiltakozóakciók beszüntetésére szólítottak fel” – tette hozzá Hantz. Az alelnök megjegyezte, nagyra értékelik Kónya-Hamar Sándor erőfeszítéseit. Hasonló szellemben nyilatkozott Bodó Barna politológus, a BBTE tanára is, hangsúlyozva az RMDSZ felemás hozzáállását. „Amikor arról volt szó, hogy az Európai Néppárt ne támogassa Tőkés Lászlót, Markó Béla azonnal Brüsszelbe tudott utazni, az egyetem kérdése sajnos nem volt ennyire fontos számára” – jelentette ki Bodó. /Gazda Árpád: Bolyai: félig megnyert csata. = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./


lapozás: 1-4




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998