udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 9 találat lapozás: 1-9
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Buda Ferenc

1999. október 20.

Bogdán László /Sepsiszentgyörgy/ tizenhat prózai és verseskötet szerzője okt. 19-én Budapesten ünnepélyes külsőségek között vette át - Buda Ferenc, Kovács István (aki mifelénk a Kaláka Könyvek sorozatban megjelent Bem apó című könyvéről ismert) Vajda Miklós és Valachi Anna társaságában - az 1999. évi Déry-díjat a magyar irodalom művelésében elért eredményéért. Ugyancsak Bogdán Lászlónak ítélte oda idei nívódíját a Csíkszeredában megjelenő Székelyföld című folyóirat is. /Bogdán László díjai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./

2000. október 27.

A marosvásárhelyi Látó Irodalmi Színpad vendégei voltak Magyarországról Bella István és Buda Ferenc. A két költővel Gálfalvi György, a Látó irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyettese beszélgetett. Bella István augusztusban töltötte hatvanadik születésnapját, mindig vonzódott a Magyarországtól elszakadt részekhez, és ebben Buda Ferenc rokona. - A legendás "hetek mozgalmáról", a hét "rendszeridegen" költőről Buda Ferenc így szólt: "Egymásnak mércék voltunk, egyformán hallgattunk". /Máthé Éva: Költők társaságában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./

2005. szeptember 17.

A kovásznai Ignácz Rózsa Irodalmi Klub immár évek óta fontos szerepet vállal a város szellemi életének szervezésében. Író-olvasó találkozók és könyvbemutatók, a magyar irodalom nagyjaira emlékező évfordulós rendezvények fűződnek nevéhez, mint például az Illyés Gyula- vagy a Nagy László-emlékünnepség, a Hollóidő megjelenése kapcsán Szilágyi Istvánt látta vendégül, találkozókat szervezett a Látó, a Székelyföld, a Művelődés és a Háromszék szerkesztőivel. Az irodalmi klub 1999-ben, a Kovásznán született írónő emlékszobájának ünnepélyes felavatása alkalmával vette fel Ignácz Rózsa nevét, mesélte el Szabó Etelka nyugalmazott tanárnő, aki immár jó néhány éve Gödri Mártával közösen szervezi a klub tevékenységét. Már a hatvanas évektől Gazda József és Fábián Ernő különböző összejöveteleket szerveztek, amelyeken az irodalom mellett művelődési és politikai kérdésekről is folyt a beszélgetés. 1993-tól a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület keretében működtek. Céljuk az volt, hogy azokat az értékeket, amelyeket a régi időkben szándékosan elfelejtettek vagy mellőztek, újra az emlékezetbe idézzék. További célkitűzésük pedig, hogy teljes magyar irodalomban gondolkodva megismertessék a felvidéki, kárpátaljai, délvidéki és anyaországi irodalmat is. Meghívták Füzesi Magdát Kárpátaljáról, az anyaországból Kocsis Istvánt, Buda Ferencet, Pomogáts Bélát, Bertha Zoltánt és másokat. A mostani évadot Farkas Árpád nyitja meg a Háromszék szerzőgárdájával, majd Zágoni Attila-emlékest lesz októberben. /Bodor János: Szellemi műhely Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./

2005. október 22.

Október 21-én Csíkszeredán nyolcadik alkalommal került sor a Székelyföld kulturális folyóirat nívódíjainak ünnepélyes kiosztására. Ferenczes István költő, a folyóirat főszerkesztője üdvözölte a jelenlévőket, köztük a magyarországi testvérfolyóiratok szerkesztőit, majd a 100. számához közeledő folyóirat (januári szám) kapcsán arról beszélt, hogy a Hargita Megyei Önkormányzat támogatása nélkül aligha lehetne intézményteremtésről beszélni. Az idei díjazottak: László Noémi, Demeter M. Attila, Láng Gusztáv és Buda Ferenc. A fiatal költőnő laudációját György Attila; Demeter M. Attila és Láng Gusztáv laudációit Lövétei Lázár László írta (felolvasta Molnár Vilmos), aki éppenséggel a Déry Tibor-díj átvétele okán nem lehetett jelen. A Székely Bicskarend második alkalommal került kiosztásra. A Buda Ferenc költőnek ítélt díj szimbolikájáról Fekete Vince beszélt (hűséges társ, jó barát, otthonteremtő szerszám, használati eszköz stb.). /Székelyföld-díjak – nyolcadszor. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./

2006. május 22.

Fotókiállítással, verssel, klasszikus gitár-, dob- és dzsesszkoncerttel, bábjátékkal ismertette városuk kulturális életének sokszínűségét a hét végén Marosvásárhelyen tartózkodó Kecskemét város küldöttsége. A testvértelepülésről érkező vendégek viszonozták azt a látogatást, amelyet a marosvásárhelyiek tettek Kecskeméten a múlt év novemberében. A kecskemétiek Balázs Árpád földrajztanár kalauzolásával a város nevezetességeivel ismerkedtek, ellátogattak a Teleki Tékába, megtekintették a Sapientia koronkai campusát is. Személyes kapcsolatok jöttek létre a testvértelepülési együttműködés során a két város lakosai között, mondta Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere, a Kecskemét–Marosvásárhely Baráti Kör elnöke. A gálaesten fellépett Buda Ferenc Kossuth-díjas költő is. /A. E.: Kecskemétiek Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 22./

2006. október 21.

Az 1956-os magyarországi forradalom erdélyi vonatkozású eseményeire emlékeztek írók, költők a marosvásárhelyi Bernády-házban, a Látó című irodalmi folyóirat októberi számának bemutatója alkalmával. Gálfalvi György, a Látó főszerkesztője emlékeztetett arra, hogy a jelenlegi folyóirat elődje, az Igaz Szó, az ’50-es években jelentős szerepet játszott a magyarság irodalmi-politikai életében. „Csalódott vagyok, mert nincs kinek átadni a megemlékezés hagyományait, az ünnep jelentősége elszürkült, átszövi a politika hálója” – jelentette ki Pomogáts Béla, akit hat hónapra internáltak a forradalom leverése után. Buda Ferenc Kossuth-díjas költő, aki egy évet töltött rácsok mögött, ’56-os vonatkozású verseiből olvasott fel. A hét év börtönbüntetést letöltött, Kolozsváron élő Dávid Gyula irodalomtörténész rámutatott: „Válaszút nem volt. Amikor mindannak, amiről meg voltam győződve, az ellenkezője ment végbe, csak olyan mértékig illeszkedtem be a kint talált világban, amennyire tisztességgel és a magam korábbi eszményeihez híven tehettem”. Viski András író, költő, dramaturg úgy érzi – bár 1957-ben született –, megfogantatása pillanatában a forradalom gyermeke lett. Édesapját, Viski Ferenc református lelkészt, feleségével és hét gyermekével együtt, mint „horthysta, felforgató elemet”, a román Gulágra száműzték. Kántor Lajos irodalomtörténész a korabeli lapok, folyóiratok tematikáját ismertette, kiemelve, hogy az „új Korunkért” emelt szót Gáll Ernő, Veres Péter, Szentimrei Jenő és Turnovszki Sándor. Kántornak az a véleménye, hogy egykori tanárának, Szabédi Lászlónak az öngyilkossága visszavezethető az 1956-os eseményekre is. – Ötvenhat hősei lassan mind elmennek közülünk, a legendás pesti srácok is közelítenek hetvenedik életévükhöz – idézett könyvéből a magyarországi Kozma Huba. Ő Pongrátz Ödönről, a Corvin köz főparancsnokának, Pongrátz Gergelynek a bátyjáról jelentetett meg nemrégiben könyvet. „Ödön vette föl az öccse kezéből kiesett lyukas zászlót, hazaköltözött Amerikából, és most már ő fogadja a Kiskunmajasi Ötvenhatos Múzeum látogatóit...”. Páll Lajost 1956-ban hat év börtönre ítélte az akkori hatalom. Versei híven tükrözik a rabság szenvedéseit, megaláztatásait. /Nánó Csaba (Marosvásárhely): Látó-bemutató és emlékezés ’56-ra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

2008. június 12.

Csillaglépő csodaszarvas címen ősmagyar mondából készül bábelőadás Nagyváradon: a nagyváradi Árkádia Gyermek- és Ifjúsági Színház Lilliput Társulata a csodaszarvas regéjét a kecskeméti Rumi László rendezésében viszik színre. Arany János szövege alapján Buda Ferenc írta a Váradon bemutatandó darabot. A bábokat és díszleteket Balla Gábor faragta, a zenét Szokolai Dongó Balázs és Bolya Mátyás komponálta, Dimény Levente a koreográfus. /Fried Noémi Lujza: Csillagot lép a csodaszarvas. = Krónika (Kolozsvár), jún. 12./

2009. január 19.

A kecskeméti Forrás szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat két munkatársa volt a Kolozsvár Társaság vendége január 15-én. Füzi László József Attila-díjas irodalomtörténésszel, a lap főszerkesztőjével és Buda Ferenc Kossuth-díjas költővel Kántor Lajos beszélgetett. A Kolozsvár Társaság elnöke a Kárpát-medence egyik legjobb folyóiratának nevezte a Forrást. Füzi László elmondta: a folyóirat idén márciusban ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. A lap 1969-ben a teljes magyar irodalom összefogását tűzte ki célul, és ezt az alapelvét napjaink pénzhiánya közepette is megpróbálja megőrizni. Az est folyamán szó esett többek között a lap szerkesztési technikájáról, illetve a tanulmányok erdélyi, felvidéki, vajdasági szerzői és a kecskeméti Buda Ferenc az Isten szalmaszálai című kötetéből olvasott fel verseket. /F. ZS. : A Forrás Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

2009. május 25.

A magyar irodalom nem egy alkalommal éppen a nagy történelmi vereségek és tragédiák után, mintegy ezeket gyógyítandó és ellensúlyozandó, bontakozott ki igazán – írta Pomogáts Béla. Ilyen módon emelkedett fel az 1848–1849-es szabadságharc leverése után az a klaszszikus magyar irodalom, amelyet például Arany János, Madách Imre, Jókai Mór, Kemény Zsigmond és Eötvös József munkássága képviselt, vagy a trianoni nemzeti tragédia után az az irodalom, amelynek Magyarországon Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, majd Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc és József Attila, Erdélyben Kós Károly, Tamási Áron, Áprily Lajos, Reményik Sándor (és mások) voltak a nagyszabású alkotó egyéniségei – folytatta a tanulmány írója. Ez határozta meg a magyar irodalom identitását az 1956-os magyar forradalom leverése után, a példa nélkül álló megtorlások idején is. az irodalom világában született meg a magyar forradalom egyik legfontosabb szellemi dokumentuma: az Irodalmi Újság november 2-i száma, ebben szerepelt Németh László Emelkedő nemzet, Déry Tibor Barátaim, Füst Milán Emlékbeszéd Thukididész modorában az elesett hősök sírja felett, Szabó Lőrinc Ima a jövőért, Tamási Áron Magyar fohász, Örkény István Fohász Budapestért című írása, és itt jelent meg Illyés Gyula még 1951-ben írott nagy költői műve: az Egy mondat a zsarnokságról. 1956 decemberétől az 1957-es esztendő első napjaiig az írószövetségnek kellett vállalnia a forradalom eszméinek erkölcsi védelmét. Az írószövetség december 28-án tartott közgyűlése kifejezésre juttatta a magyar írók hűségét a forradalom eszményei iránt, és Tamási Áron szövegezésében elfogadta a Gond és hitvallás címet viselő nyilatkozatot. Ebben olvasható: „keserves szívvel kell megmondanunk, hogy a szovjet kormányzat történelmi tévedést követett el, amikor vérrel festette meg forrásunk vizét. ” „Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmai egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. ” Pomogáts Béla a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezetének (Mefesz) képviselőjeként jelen volt a nevezetes írószövetségi közgyűlésen. Ezután a hatalom felfüggesztette a Magyar tevékenységét, majd a forradalomban való szerepvállalás vádjával több író, közöttük Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán, Tardos Tibor, Fekete Gyula, Molnár Zoltán, Varga Domokos, Lengyel Balázs, Gáli József, Obersovszky Gyula, Eörsi István, Buda Ferenc, Csurka István és sokan mások börtönbe kerültek, Pomogáts Béla a tököli internálótáborba került. Elsősorban azokat börtönözték be, akik korábban a kommunista párt harcos tagjai voltak, a forradalomban vállalt elkötelezettségüket a hatalom „árulásnak” tekintette. Más írók, közöttük Illyés Gyula, Tamási Áron, Kodolányi János, Sinka István, Örkény István, Benjámin László és a fiatalabb nemzedékek köréből Nagy László, Juhász Ferenc, Fodor András, Sánta Ferenc, Galgóczi Erzsébet, Moldova György a kényszerű, vagy az önkéntes hallgatást választották. Ugyanakkor, bizonyára a hatalom engedékenységének bizonyítékaként, 1957-ben Heltai Jenő, Németh László és Szabó Lőrinc is Kossuth-díjat kapott. A következő esztendők díjazottjai között a kommunista rendszer mellett kiállók voltak, mint Darvas József, Dobozy Imre, Hidas Antal és Mesterházi Lajos. A díjazás ellenére Németh László Galilei című drámáját levették a Katona József Színház műsoráról, Magyar műhely címmel tervezett tanulmánykötete nem jelenhetett meg, és tanulmányainak Sajkódi esték című kötete is csak 1961-ben juthatott el az olvasó elé. A forradalom leverése után években az alkotó munka egyáltalában nem szünetelt, de az akkoriban született művek többnyire csak évekkel később juthattak el a nyilvánosság elé. „A forradalom leverése és a hatvanas évek első fele közötti jó félévtizedben az alkotó munka egyáltalában nem szünetelt, semmiféle bénultság nem volt érzékelhető, igaz, az akkoriban született művek többnyire csak évekkel később juthattak el a szélesebb nyilvánosság elé” – állapította meg Pomogáts Béla. /Pomogáts Béla: Az irodalom (látszólagos) veresége – a magyar forradalom után. = Erdélyi Helikon (Kolozsvár), 2009. máj. 25. – 10. sz. / Emlékeztető: Tamási Áron Gond és hitvallás című nyilatkozata nem jelenhetett meg, azonban kézzel másolva terjesztették éveken át.


lapozás: 1-9




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998