udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 19 találat lapozás: 1-19
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Burján Gál Emil

1994. május 6.

Gyergyószentmiklóson a zsinagógában máj. 6-án ökumenikus gyászszertartással emlékeztek meg a holocaust áldozatairól. Igehírdetők: dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Tőkés László és Csiha Kálmán református püspökök. Beszédet mondott Avshalom Megiddon, Izrael bukaresti nagykövete, a helyi zsidó közösség képviselője. Délután Burján Gál Emil szobrászművész alkotásainak felavatásán beszédet mondott Szabad György, az Országgyűlés elnöke, Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Dézsi Zoltán polgármester, SZKT-elnök. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7-8., Új Magyarország, máj. 6./

1998. augusztus 18.

Nagyszalonta mindeddig három nevezetes személyiségnek emelt szobrot: Arany Jánosnak, Sinka Istvánnak /mellszobor/ és Kossuth Lajosnak. Hiányzik azonban Bocskai István szobra, pedig az erdélyi fejedelemnek sokat köszönhet a település. Szénási Ferenc az RMDSZ akkori helyi kulturális alelnöke /jelenleg helyi elnöke/ először Burján Gál Emil /Gyergyószentmiklós/ szobrásszal készíttette el Bocskai szobrát, de ezzel elégedetlen volt. Bara Barnabás csíkszeredai szobrászművész önszorgalomból, felkérés nélkül vázlatok kidolgozásába fogott. A nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület védőszárnya alatt 1996-ban megalakult a Bocskai István Társaság, amely hivatalosan is felkérte Bara Barnabást, készítse el a szobrot. Három kolozsvári művész /Kós András, Korondi Jenő, Gergely István/ zsűrizte a tervet, de nem tartották azt megfelelőnek. A három művész nyílt pályázat kiírását javasolta. Azóta nagy viták zajlanak le Nagyszalontán, többen kifogásolják Bara Barnabás megbízását. Bara Barnabás pedig tovább javítgatja a 2,9 méteres szobrot, de pénzt nem kap a befejezéshez. /Rostás Szabolcs: A fejedelem szobra.= Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 18./

1999. június 14.

1996-ban, hogy Gyergyócsomafalva tanácsa jóváhagyta az 1928-ban Marosvásárhely főteréről - a mai ortodox templom helyéről - eltüntetett Kossuth-szobrának "feltámasztását" a község történelmi főterén, az új orvosi rendelővel szemben. A Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány vállalta a szobor elkészíttetését. Megbízták Burján Gál Emil és Miholcsa József szobrászművészeket a marosvásárhelyi református parókián őrzött makett alapján egy 2,40 m-es szobor megmintázásával. 1999-ben az 1996-os határozattal ellentétes döntést hozott a falu tanácsa, mely szerint felállíthatnak egy szobrot Csomafalván, de az nem föltétlen Kossuth Lajos szobra kell legyen, a hely pedig a művelődési ház előtti tér. Kérdés, hogy szükség van-e a Kossuth-szoborra? /Kell-e Kossuth-szobor? = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./

2000. április 21.

Hargita megye kultúráját két alapvető összetevő - a népművészet és a képzőművészet - határozza meg. Vitathatatlan, hogy a vidék huszadik századi csúcseredményeit leginkább a képzőművészet eredményezte állapította meg Szatmári László. A Barabás Miklós Céhen kívül Erdélyben jelenleg csupán néhány hivatalos formában működő, bejegyzett művészcsoportosulás létezik: a székelyudvarhelyi Udvar, amely Bíró Gábor festőművész kezdeményezésére jött létre; a Csíkszeredában bejegyzett Grund 2000 Művészeti Alapítvány és az 1999-ben megalakított Hargita Visual Art, a Hargita megyében élő, tevékenykedő képző- és iparművészek egyesülete. Ez utóbbi szándékai között szerepel a középfokú művészeti oktatás támogatása, a szakmai kapcsolattartás a romániai, anyaországi és külföldi egyesületekkel, megyei jellegű, illetve időszakos csoportos, egyéni és vendégtárlatok rendezése és kortárs képzőművészeti gyűjtemény létrehozása. Csíkszereda Városi Tanácsa a Hargita Visual Art Egyesület használatára engedte át a csíkszeredai Virág utcai galériát. Példamutató Siklódy Ferenc fiatal grafikus kezdeményezése, aki a székelyföldi képzőművészeti múlt közismert és kevésbé ismert alakjainak rajzolt és írott portréival egy majdani erdélyi képzőművészeti lexikon alapjait veti meg. A közel 300 nevet felölelő listából több mint száz portré el is készült. - Az erdélyi magyar művészet legújabb kori történetében a szobrászat a lassú, csendes változások terepe volt. Elég említeni a Szervátiuszék farkaslaki Tamási-emlékművét, Kulcsár Béla (és Hunyadi László meg Kiss Levente) agyagfalvi szoboregyüttesét, Márkos András székelykeresztúri Petőfijét, a gyergyószárhegyi szoborpark néhány ténylegesen kiemelkedő alkotását, vagy a jelenben Hunyadi László, Bodó Levente, Székely József, Burján Gál Emil munkáit. Csíkszereda nem foglal el tekintélyes helyet a köztéri szobrok lelőhelyeinek lajstromán. (Elkészült viszont Nagy Ödön alkotása, Gál Sándor honvédezredes mellszobra; felállították Vetró Andrásnak Zsögödi Nagy Imrét mintázó szobrát, s a közelmúltban Nagy Ödön és Ercsei Ferenc közös művét, Petőfi Sándor mellszobrát.) És milyen köztéri szobrok vannak még Csíkszeredában? A Felszabadító román katona emlékszobor (Marius Butunoiu alkotása), a Mikó-vár előtt a Petőfi- (Szobotka András műve) és Balcescu-szobor (Doru Popovici műve), a Jégpalota előtti Hokizók (Tőrös Gábor alkotása), Bodó Levente Márton Áron-mellszobra, Nagy Ödönnek egy térplasztikája. - Szatmári hangsúlyozta, hogy a köztéri szobrászat megakadt valahol negyven-ötven évvel ezelőtt. Szobrokat erdélyi magyar művészektől alig (vagy egyáltalán nem) rendelt a közület, s ha 1990-től a tiltás oka megszűnt, a közigazgatási intézmények vagy az ún. civil szférához tartozó közületek, egyesületek, alapítványok stb. elsősorban emlékszobrokat rendelnek a szobrászoktól, ezeket is hagyományos formában, kívánják. - Ideje lenne a képzőművészet működéséhez és kibontakozásához nélkülözhetetlen stratégiát megtervezni. Kezdetben az ezen a vidéken élő/tevékenykedő alkotók munkásságát kellene bemutatni (katalógusok, tanulmánykötetek, bibliográfiák készítése, vándorkiállítások szervezése). Közületi támogatással kell feltárni a vidékről elszármazott jeles képzőművészek életműveit. Szatmári kifejtette, hogy szükséges az előttünk járó alkotók habitusának, képzőművészeti attitűdjének a megismerése, "hiszen csak akkor számolhatunk biztos jövővel, ha múltunkat ismerjük és megbecsüljük. Ideje volna már elkészíteni az erdélyi képzőművészeti lexikont, melyben a székelyföldi alkotóknak élenjáró szerep jutna." /Szatmári László: Vidékünk képzőművészetének szubjektív megközelítése. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./ A Székelyföld 2000 konferencián elhangzott előadás rövidített változata

2000. november 16.

Cseres Tibor író tiszteletére okt. 29-én emlékszobát avattak Gyergyóremetén. A községben 1995 márciusában megalakult a Cseres Tibor Közművelődési Egyesület. Először emlékművet emeltek Cseres Tibornak. Burján Gál Emil alkotását 1995. ápr. 1-jén avatták fel. Most pedig emlékszoba létesült a remetei Művelődési Otthon egyik helyiségében. Azért itt, mert az író szülőházát, sajnos, már rég lebontották. A Papp Mihály által irányított Közművelődési Egyesület elnyerte az Illyés Közalapítvány pályázatát, amely nagyrészt megoldotta az emlékszoba berendezésének anyagi gondjait. Az Egyesület II. füzetének megjelenése Barabás Imre és Román Sándor nevéhez fűződik. /Gergely Géza, Ditró: Emlékszoba Cseres Tibor szülőfalujában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

2002. április 21.

A Hargita Megyei Kulturális Központ szervezett tanácskozást Gyergyó közművelődéséről. Borsos Géza megyei tanácsos szerint csak a civil szféra megerősödése, a kormányzat és a gazdasági szféra segítheti a kultúrát. A pályázati lehetőséget ki kell használni. Ezen a vidéken a kórusmozgalom áll a legbiztosabb lábakon. Gálné Kovács Irma a Szépteremtő kalákák miatti panaszait sem hallgatta el; Burján Gál Emil szobrászművész ítéletet mondott a helyi sajtóról. Parászka Géza a hagyományőrzésről, Lukács Mária a százéves gyergyói múzeumi mozgalomról, dr. Garda Dezső és Borzási Mária a népfőiskolák fontosságáról szólt. /Bajna György: Vitafórum a közművelődésről. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 22./

2002. május 13.

Máj. 14-én, rendkívüli ülésén dönt a gyergyószentmiklósi városi tanács arról, mi lesz a sorsa Burján Gál Emilnek, a Figura Stúdió-Színház volt díszlettervezőjének. A Szent Miklós-szobor alkotóját létszámcsökkentés miatt menesztették a színháztól. Pál Árpád polgármester áthidaló megoldásnak nevezte, hogy Burjánt őszig a Tarisznyás Márton Múzeum alkalmazná, szeptembertől pedig remélhetőleg a tanügyben találna állást. A polgármester belátta, hogy a díszlettervező a Figuránál nem maradhat tovább. A múzeum hajlandó lenne alkalmazni Burjánt, de csakis abban az esetben, ha a város az állást is létrehozza számára – fejtette ki Lukács Mária, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója. A Tarisznyás Márton Múzeum jelenleg öt alkalmazottal működik, holott a Művelődésügyi Minisztérium által megkövetelt normarendszer szerint 22 munkatársra lenne jogosult. A múzeum jelenleg két muzeográfusi és négy múzeumőri állásra nyújtott be kérést az önkormányzathoz. /Lukács János: Holnap döntenek. Muzeográfus lesz a díszlettervező? = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./

2002. május 22.

Lukács Mária, a gyergyószentmiklósi Tarsznyás Márton Múzeum igazgatója bejelentette, hogy versenyvizsgát hirdetnek az önkormányzat által létrehozott muzeográfusi állásra. Az új állást azt követően hozta létre az önkormányzat, hogy Burján Emilt, a Szent Miklós-szobor készítőjét menesztették a Figura Színháztól. A múzeum vezetője megjegyezte: csakis abban az esetben hajlandó versenyvizsga nélkül alkalmazni Burjánt, amennyiben erre vonatkozó írásos utasítást kapna a polgármestertől. /Gergely Edit: A múzeumigazgató versenyvizsgát akar. = Krónika (Kolozsvár), máj. 22./

2004. április 30.

Megrongálták a dr. Fejér Dávid, Gyergyószentmiklós híres orvosának emléket állító Burján Gál Emil-alkotást. A szoborrongálók nem tudják, hogy dr. Fejér Dávid, mit tett a város lakóiért, a városért. Nem tudnak a Rózsaalapról, amit a szegény betegek gyógyszervásárlásának megkönnyítése érdekében hozott létre, nem tudnak városrendezési terveiről, a polgárok egészségügyi nevelése érdekében tett megannyi tettéről, nem tudnak az elhíresült Fejér Dávid-ablakról sem, amit a lakások jobb szellőzése érdekében ma is látható a város házain. /Bajna György: Szoborrongálók. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 30./

2004. augusztus 17.

2003. májusában az Etikai Bizottság ülésén tárgyalták a dr. Garda Dezső és Dézsi Zoltán között fennálló nézeteltérést. Mindkét fél számára tisztázódtak a felvetett nézetkülönbségek, és az elkövetkezendő időben a két fél nem kíván visszatérni arra semmiféle formában. Időközben az RMDSZ helyi és egyben területi elnöke lemondott, a területi tisztségért mindkét aláíró indult, “egyforma eséllyel”. Dézsi alprefektus aláírásgyűjtéséről kiderült, hogy hamis nevek is szerepeltek az íveken, továbbá egy már nem létező alapítvány nevében (az egyik alapító tag kilépett, a másik elhunyt) önmagát jelölte, az önjelölést elfogadta, és egy korábban és azután sem létező ifjúsági szervezet 19 tagját szavazni toborozta. A szervezet tagjai eltűntek. A területi RMDSZ gazdasági elnöke újságjában hetente bíráltatja Garda Dezsőt. például, hogy miért hívott parlamenti vizsgálóbizottságot Gyergyóba a fatolvajlások miatt, hogy miért akart Szárhegyen ugyanerről beszélni mise után az egybegyűlteknek, hogy miért nem nevezte meg a fatolvajokat, hogy miért váltatta le a főerdészt, “aki ellen azóta sem indult büntetőperes eljárás”. Valójában erről a főerdészről azt állapította meg a vizsgálat jegyzőkönyve, hogy “az erdők valóságos hóhérává változtatta az erdészeti hivatalt”, és aki ellen a rendőrség vádiratot állított össze. Dézsi hatására a helyi gyergyói tévéstúdió szintén becsmérlő riportot készített-sugárzott a magánerdészetek képviselőivel arról, hogy Garda Dezső hátráltatta a megalakulásukat. Valójában Garda kilincselt értük. Közben Dézsi Zoltán a tulajdon-visszaszolgáltatásban elért kimagasló érdemeiért Ezüstfenyő díjra javasolta önmagát; a díjat megszavazták.    /Burján Emil, Gyergyószentmiklós: Ki támogatja a famaffiát? Nyílt levél KARÁCSONYI ZSIGMONDHOZ, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete ügyvezető elnökéhez. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 17./

2004. szeptember 23.

Burján Emil Markó Attila helyettes államtitkárhoz írt nyílt levelében megkérdezte, mi az RMDSZ álláspontja arról, hogy jelenlegi parlamenti képviselőjüket tavaly óta folyamatosan ócsárolja az a helyi hetilap, amelynek tulajdonosa a területi RMDSZ gazdasági igazgatója. Ugyanez a helyi hetilap olyan RMDSZ tisztségviselőt reklámoz leendő képviselőjelöltként, aki ellen öt bűnügyi dossziét állítottak össze. Mit tesz az RMDSZ csúcsvezetése és az Etikai Bizottsága? /Burján Emil: Nyílt levél Markó Attila Úrhoz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./ Burján Emil a megtámadott dr. Garda Dezső képviselőre célzott, a bűnügyi feljelentések pedig Melles Előd ellen szólnak, aki az RMDSZ egyik képviselőjelöltje. Róluk már többször írt a Romániai Magyar Szó, például Gál Éva Emese: Mellőzik a parlamenti képviselőt, RMSZ, máj. 6., Gál Éva Emese: Várom az etikai bizottságtól a választ! RMSZ, aug. 19., Melles Előd: Válasz Gál Éva Emese "Várom az etikai bizottságtól a választ!" c. cikkére, RMSZ, aug. 25./

2004. szeptember 24.

Markó Attila Burján Emil nyílt levelére (RMSZ, szeptember 23.) válaszolva szabadkozott: ő nincs az RMDSZ „csúcsvezetésében”, ő az RMDSZ Szabályzat-felügyelő Bizottságának elnöke és a kormány mellett működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának helyettes államtitkára. Markó Attila leszögezte, hogy az RMDSZ valamennyi parlamenti képviselőjét védelmezi. Az RMDSZ ugyanakkor saját háza táján néha kritikákat is megfogalmaz különböző személyek tevékenységét illetően. Markó Attila azt állította, hogy a Burján Emil által említett konkrét ügynek nem ismeri a részleteit. Markó Attila továbbá dicsérte a Romániai Magyar Szót, mely helyet ad a lapot, vagy az RMDSZ-t bíráló írásoknak, ugyanakkor az Erdélyi Napló „polgári hetilap” sohasem közölt olvasói véleményt, amely bírálta volna a lap egyoldalúságát. /Markó Attila: Válasz egy nyílt levélre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./

2005. június 9.

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17./ című tanulmányával kapcsolatban a hetilapban folyó vitában újabb hozzászólások érkeztek. a/ Kuszálik Péter újból jelentkezett, fontoskodóan mindent elutasított. Két folytatásban közölt írásában elutasítva azokat, akik Sütő védelmében szólaltak fel. Szokása szerint saját korábbi cikkeiből is közöl részletet /ő már akkor látta…/ Szerinte Kántor Lajos az árkosi írótáborban leszögezte, a Láng Gusztávval írt irodalomtörténetükben /Romániai magyar irodalom 1944-1970/ csak Réthy Andor bibliográfiája maradandó. Kuszálik a vitában Sütő mellett megszólalókat /Ablonczy László. Görömbei András, Cs. Nagy Ibolya/ ítélte el. /Kuszálik Péter: Az ügyvédi kamara. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 2., folyt.: jún. 9./ b/ Burján Emil kifejtette, amit Sütő András Földes Lászlóval kapcsolatban kifogásolt, szinte mind-mind pozitív emberi vonás. Burján Emil hozzászólásában elmarasztalta Sütő Andrást, amiért nem nézett szembe akkori önmagával. /Burján Emil: Földes-ügy. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 9./ c/ Sylvester Lajos Bíró Bélával, – emlékezete szerint – bizonyos szóbeli megjegyzések erejéig a Tragikum tragédiája című Sütő ellenes zsebkönyvecskéje kapcsán szállt vitába. Sylvesternek birtokában vannak a Megyei Vizionáló Bizottság 1983. március 3-tól keltezett jegyzőkönyvei. Ezekben Sütő Pompás Gedeonját cenzúrázták, csonkíttatták. A darabot vidéki turnén is feljelentették, nacionalistának, irredentának, miegyébnek nevezték. Sylvester felvetette, hogy ez alatt egyesek hol voltak, mit műveltek? /Sylvester Lajos: Egy „Bírói” ítélkezés margójára. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 9./ d/ Róna Éva emlékeit idézte fel: szenvedő alanya volt családostól az 1958-as ún. párttisztogatási akciónak. Az egyetlen velük szolidáris ember a környezetükben, aki melléjük állt, Sütő András volt. /Róna Éva. az Izraelben megjelenő magyar nyelvű központi napilap, az Új Kelet munkatársa: A Hét című lap szerkesztőségének. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 9./

2006. február 11.

Burján Emil gyergyószentmiklósi szobrász évtizedek óta az irodalomban is jelen van, hellyel-közzel publikál. Megjelent Burján Emil debütkötete, 2002–2004. évi versterméke Bűnbumeráng /Státus Kiadó, Csíkszereda. 2005./ címmel. A címadó vers – Bűnbumeráng –honféltő fohász, tömör és tárgyilagos mítosztalanítás. Közösségi vers. /Albert-Lőrincz Márton: Bűnbumeráng. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 11./

2006. május 13.

Anyanyelvi vetélkedővel és rajzversennyel kezdődött, majd koszorúzással folytatódott május 12-én – Czegő Zoltán szavai szerint „a nemzeti felelősség írója”, – Cseres Tibor emlékére szentelt rendezvénysorozat Gyergyóremetén. Papp Mihály iskolaigazgató évről évre méltatja a központban felállított, Burján Gál Emil készítette emlékmű megkoszorúzása előtt a község nagy szülöttjét. /(Bajna György): Cseres Tibor Napok Gyergyóremetén. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 13./

2006. augusztus 26.

Burján-Gál Emil szobrászművész kérést nyújtott be Gyergyószentmiklós önkormányzatához, jóváhagyást kért egy emlékmű elhelyezésére a Virág negyed északi részén. Több éve tartogat egy emlékmű-makettet, amely 1956 szellemét idézi, és idézné most, az 50. évfordulón – végleges változatban kivitelezve. Az 1 méter magasan – lánctalpelemeken elhelyezett – 2 méter magas, lyukas zászlók és emberi torzók egymásba játszásával vergődést-fájdalmat sugalló, geometrikus szerkezetű emlékmű az eltipró hatalom gépezetére emlékeztet – mondta. A kivitelezéséhez és a szükséges anyagok megvásárlásához támogatókat keres. /Bajna György: Gyergyószentmiklós. Lesz ’56-os emlékmű? = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

2006. október 24.

A kerek évfordulós 1956-os megemlékezések megyeszerte nagyobb méreteket öltöttek. Csíkszereda több helyszínen idézte ötvenhatot. A Csíki Kamarazenekar ünnepi koncertet adott, előadták a Székely Golgota rockoperát. A Millenniumi-templomban a börtönviselt ötvenhatosok tiszteletére Kelemen Kálmánt ezüst érdemkereszttel, Nagy Benedeket és Szilágyi Árpádot ezüst emlékéremmel tüntették ki. Ünnepi beszédek hangzottak el október 23-án az 1998-ban felállított ’56-os emlékmű előtt. Kelemen Csongor, a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének titkára nyitotta meg a beszédek sorát. Az ötvenhatos börtönviselt Szilágyi Árpád szavalatát az egyházi képviselők beszéde és imája követte. Este a tusnádi fúvószenekar kísérte fáklyás felvonulás előzte meg az emlékműavatást. Az új 56-os emlékmű a magyar főkonzulátus épülete előtti újonnan kialakított téren áll. Ercsei Ferenc művéről, a hírnökangyalról lekerült a lepel. Az emlékmű az elesettek és kivégzettek emlékét őrzi. Gyergyószentmiklóson is többnapos megemlékezést tartottak. Az unitárius imaházban rendezett Őri Tóth István fénykép-, László Péter Sándor illusztráció-kiállítást, közreműködött a Szent Miklós Kamaraegyüttes. Portik Hegyi Kelemen főesperes plébános megszentelte Burján Gál Emil ez alkalomra készült – és egyelőre a temetőben helyet kapó – emlékművét. Október 22-én a Tarisznyás Márton Múzeumban magyarországi és erdélyi történészek emlékeztek 1956-ra. Székelyudvarhelyen a városházán dokumentumfilm-vetítéssel egybekötött tudományos ülésszakot tartottak, Tófalvi Zoltán és Durcza Attila történészek beszéltek. Október 23-án Székelykeresztúron az ökumenikus istentiszteletet és ünnepi műsort követően gyertyás felvonulással tisztelegtek a Millenniumi-emlékműnél. /Antal Ildikó, Bajna György, Szász Emese: Ötvenhat dalban, szóban, imában. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./ P. Ferenc Ervin Ferenc-rendi szerzetest is kitüntették a Magyar Köztársaság nevében az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján. Október 23-án a magyar főkonzul által adott csíkszeredai fogadáson a páter az arany érdemkeresztet vette át. A szerzetes elmondta, a mai román államnak kellene elismerésben részesíteni őket. A mostani kitüntetésben tíz kivégzett társának tett ígérete beváltását látja.

2007. november 1.

Október 29-én mutatták be Gyergyószentmiklóson a Salamon Ernő Irodalmi Kör Találkozások című második közös kötetét. A kötet szerkesztői: Bajna György, Bákai Magdolna, Burján Emil, illetve Gál Éva Emese, aki illusztrálta is a könyvet. /Baricz-Tamás Imola: Találkozások másodszorra. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), nov. 1. – 44. sz. /

2008. május 22.

A Gac-oldalon emlémű-avatás zajlott május 18-án. A szónok, Dézsi Zoltán csak általában beszélt „egy gyergyószentmiklósi szobrászról”, akinek az 1992-es évi alkotás köszönhető. A mostani avatás előtt ugyanis 1992-ben Burján Gál Emil szobrászművész készített emlékművet Dézsi Zoltán /akkor Gyergyószentmiklós polgármestere/ felkérésére. Ugyancsak Burján Gál Emil készítette el a Gyergyószentmiklós főterén álló Szent Miklós szobrot, /Dr. B. Garda Dezső országgyűlési képviselő: Még a neve sem jutott eszébe. = Gyergyói Kis Újság (Gyergyószentmiklós), 2008. máj. 22./ Burján Gál Emil két régebbi alkotása:1992: emlékmű a Gac-oldalon. 1993. december 6-án felavatták Gyergyószentmiklós főterén a 10 méter magas Szent Miklós szobrot.


lapozás: 1-19




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998