udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 27 találat lapozás: 1-27
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Angelescu, Constantin

1993. május 9.

Magyari Lajos költő, szenátor visszatért a román szenátorok Tőkés László püspökhöz írt nyílt levelére. A szerzők visszautasították azt, hogy Romániában hetven éve folyik a nemzetiségek jogfosztását célzó politika. Azt állították, hogy a két világháború között Romániában nem létezett nemzetiségi elnyomás. A valóság más képet mutat. Elég az Anghelescu-féle nyelvtörvényre, az ún. kultúrzónák tendenciózus felállítására, a magyarlakta vidékek román hivatalnokokkal feltöltésére, a hírhedt névelemzésre, a földreform preferenciális alkalmazására, a magyar egyházak vagyonának megcsonkítására, a székely közbirtok jelentős részének elvételére hivatkozni. /Magyari Lajos. Az eszmék haszna és a tények ereje. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./

1993. augusztus 28.

Az aug. 28-i kormányülés után Vacaroiu miniszterelnök bejelentette a személyi változásokat: ez elnöki tanácsadóvá kinevezett Misu Negritoiutól Mircea Cosea vette át a reformügyi tanács vezetését, Cristian Ionescu helyett Constatin Teculescu az új kereskedelmi miniszter, Mihai Golu művelődésügyi minisztert Petre Saldulescu, Gheorghe Angelescu ifjúsági és sportügyi minisztert Alexandru Mironov váltja fel. A kormány tájékoztatási főosztályának új vezetője Dumitru Popa, aki Octavian Partenie helyébe lép. Kötelezővé tették a miniszterek, államtitkárok, minisztériumi főosztályvezetők részére a vagyonnyilatkozat elkészítését. /Pesti Hírlap, aug. 30./

1993. december 1.

A fasiszta ideológián, a fajelméleten alapuló névelemzés kísérlete a 20-ea éves hírhedt kisebbségellenes oktatási miniszterének, Anghelescunak a szellemét idézik. 1924- júl. 26-án született meg a törvény, mely szerint azok a román származású polgárok, akik anyanyelvüket elfelejtették, gyermekeiket csak román nyelvű iskolába járathatják. Így indult meg a származáskutatás és a névelemezés, amitől tizennégy éven át hangos volt a román parlament. Ezzel az erőszakos módszerrel magyar gyermekek százezreit fosztották meg az anyanyelven tanulástól. Amikor az elmúlt időben Lenghel asszony minisztériumi kiküldött névelemzéssel próbált nyomást gyakorolni, a pedagógusok félénken eltűrték mindezt, holott nemzetközi dokumentumok megsértése történt. Az RMDSZ jogászainak ismertetni kell az idevágó dokumentumokat, érdemes azokat sokszorosítani. /Szigeti László: Javaslatok a székelyföldi névelemzési kísérletekkel szembeni önvédelem megszervezése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 1./

1997. március 6.

Márc. 7-én Tempfli József nagyváradi megyéspüspök fogadta dr. Gheorghe F. Anghelescu vallásügyi államtitkárt, aki Budapestről jött haza, ahol márc. 3-5-e között részt vett Az egyházak szerepe a megújuló társadalmakban című nemzetközi szimpóziumon. Tempfli József ismertette a megoldatlan problémákat, az államtitkár kijelentette, hogy mindent elkövet a kérdések rendezésére, de elismerte, hogy környezetében még erős ellenállást tapasztalt a méltányos rendezéssel szemben. /Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 8./

1997. március 24.

Háromnapos látogatásra márc. 26-án Romániába érkezett Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum küldöttségének élén. Márc. 26-án Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ bukaresti székházában fogadta a MDF Lezsák Sándor pártelnök, országgyűlési képviselő vezette küldöttségét. A küldöttség tagjai voltak Kelemen András országgyűlési képviselő, a párt alelnöke és Herényi Károly szóvivő, a fogadáson jelen voltak Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető, Szabó Károly frakcióvezető-helyettes, Kovács Csaba, Asztalos Ferenc, a képviselőházi frakció alelnökei, valamint Kónya-Hamar Sándor képviselőházi ÁB-titkár, Mátis Jenő és Szilágyi Zsolt képviselő, továbbá Szatmári Tibor, a szövetségi elnök külpolitikai tanácsosa. -A találkozó a két szervezet közötti jó kapcsolatok szellemében alkalmat adott a kölcsönös tájékoztatásra és aktuális politikai kérdések megbeszélésére, különös tekintettel a Romániában bekövetkezett, illetve folyamatban lévő változásokra, az RMDSZ kormányzati szerepvállalására. - Bukaresti látogatása első napján az MDF küldöttsége megbeszélést folytatott Gheorghe Anghelescu vallásügyi államtitkárral, majd márc. 27-én több román politikai párt vezetőivel. Ugyancsak márc. 27-én fogadja a magyarországi párt küldöttségét Victor Ciorbea miniszterelnök, márc. 28-án pedig Emil Constantinescu államelnök is. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 27., 996. sz./

1997. június 20.

A kommunista hatalom 1948-ban törvényen kívül helyezte a görög katolikus vallást, templomaikat az ortodoxok kapták meg. Igaz, hogy 1990-ben semmisnek nyilvánították a hírhedt 345/1948-as dekrétumot, de a templomok visszaadásáról hallani sem akarnak az ortodoxok. Matei Boila görög katolikus pap, egyben szenátor újabb kísérletet tett a templomok ügyében. Azt a kompromisszumos megoldást javasolta, hogy ahol több templom van, közülük legalább egy volt görög katolikus templomot adjanak vissza. A szenátusi vita előtt felolvasták Teoctist görög keleti pátriárka levelét, amelyben kérte, hogy a kérdésben hallgassák meg az ortodox egyházat is. A vitában hozzászólt Gh. Anghelescu vallásügyi államtitkár is: heves támadást intézett a görög katolikusok ellen és hangsúlyozta, hogy az ortodox hívek többen vannak. Végül megszavazták a görög katolikusok előterjesztését /68 igen, 48 nem, 14 tartózkodás/, most a képviselőházi vita van hátra. /Béres Katalin. = Mégsem adták a templomot. = Brassói Lapok (Brassó), jún. 20./

1997. szeptember 4.

Román partnerének, George Angelescu egyházügyi államtitkárnak a meghívására szept. 3-án Bukarestbe érkezett Platty Iván államtitkár, a Miniszterelnöki Hivatal egyházi kapcsolatokkal foglalkozó titkárságának vezetője. Az egyházi tulajdon visszaszolgáltatásának helyzetéről tárgyaltak. Platty Iván szept. 4-én találkozott Teoctist pátriárkával, az ortodox egyház vezetőjével és az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőivel. /Népújság (Marosvásárhely), szept. 5./

1997. szeptember 6.

Platty Iván egyházügyi államtitkár román partnerével, George Angelescuval tárgyalt. Az MTI tudósítójának elmondta, hogy második alkalommal találkozik román meghívójával, akit áprilisban vendégül látott Budapesten az egyházak szerepéről rendezett nemzetközi szimpóziumon.A magyar fél kész a két intézmény közötti gyakorlati kapcsolatépítésre. Teoctist ortodox pátriárkával lezajlott tanácskozásán Platty Iván elmondta: a román ortodox egyház minden magyarországi ingatlanát visszaszolgáltatta a magyar állam, s kiemelte, hogy a 19 magyarországi román ortodox egyházközség önálló püspökséget kapott. /Népújság (Marosvásárhely), szept. 6./A Budapesten tartott kétnapos /ápr. 21-22/ tanácskozás címe volt:Az egyházak szerepvállalása a nemzeti kisebbségiek közösségépítésében.

1997. november 19.

A Ziua tájékoztat, hogy nov. 17-én a Vallásügyi Államtitkárság levélben szorgalmazta a Képviselőház Állandó Bürójának intézkedések foganatosítását "a Hargita és Kovászna megyei románok identitásának megvédése érdekében". A levél aláírója, Gheorghe Anghelescu államtitkár kéri a székelyföldi ortodox templomok újjáépítését, a papok támogatását, a papok feleségeinek az oktatásba való integrálását, stb. Az államtitkár levelében figyelmeztet, hogy 1989-ig számos román elmagyarosodott, a magyar vallásokra való erőszakos áttérés miatt. Anghelescu javasolja a parlamenti pártok képviselőiből álló bizottság Székelyföldre való látogatását, a helyzet kivizsgálása érdekében. Az államtitkár javaslatáról tájékoztat az Adevarul, Evenimentul Zilei és az Azi is. /RMDSZ Sajtófigyelő (Kolozsvár), nov. 18., 221. sz./

1997. december 6.

Tőkés Elek úgy döntött, lemond a Vallásügyi Államtitkárságnál referensként betöltött tisztségéről. Tőkés tiltakozott amiatt, hogy Gheorghe F. Anghelescu vallásügyi államtitkár a magyar történelmi egyházakat tette felelőssé a székelyföldi ortodoxok erőszakos asszimilálásáért. Amikor Tőkés Elek tiltakozásképpen nyilvánosságra hozta az erdélyi magyar egyházfők felháborodott hangú állásfoglalását, válaszul, Anghelescu azzal vádolta őt, hogy "állami alkalmazottként az egyházak és nem pedig az állam érdekeit képviseli". Tőkés Elek úgy véli, nem vállalhatja tisztségét, mindaddig, míg "a román állam érdekei nem azonosak az egyházakéival". /Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./

1997. december 6.

Nem készült még tanulmány Székelyföld románosításáról, főleg nem a kommunista évtizedekről. Sorra készülnek a Har-Kov-jelentések a románság üldözéséről, hamis információk alapján. A magyarellenes diszkriminációról közöl Szilágyi Aladár néhány adatot. Az "ellenjelentés" kiinduló alapja lehetne Gheorghe F. Anghelescu vallásügyi államtitkárnak az 1994 és 1997 közötti időszakról szóló jelentése és a javasolt kormánystratégiája. Az államtitkár jelentéséből kitűnt, hogy ezekben az években a két megyében kétszeres szubvencióval támogatták az ortodox papokat, ugyanígy növekedtek évről évre a két székely megyében az új ortodox templomok építésére, illetve a meglevők felújítására adott költségvetési összegek /négy év alatt 2,5 milliárd lej/. Ugyancsak az állam fedezte a Bukarestben beindított szemináriumi osztály költségeit, az osztály a jelentés szerint misszionárius ortodox papokat képzett a két székely megye számára. Állami költségvetésből hozták létre Sepsiszentgyörgyön a Román Szellemiség Múzeumát az ortodox katedrálisban, Maroshévízen a Szent Illés Kolostor Múzeumát, és a Nicolae Colan metropolita nevét viselő Egyházi Dokumentációs Központot. Az államtitkár pontokba szedte a két magyar többségű megye román kisebbségének megerősítését szolgáló kormányzati teendőket. Ezek között szerepel, hogy az állam vállalja fel az itteni román ortodox püspökség minden költségét, a személyzet fizetését, biztosítsanak állást a lelkészek feleségeinek, hozzák létre a Keleti-Kárpátok Régészeti, Történelmi és Néprajzi Múzeumát egy- egy részleggel Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Maroshévízen, Kovásznán és Berecken. /Szilágyi Aladár: Ellenjelentés a Har-Kov-ból. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 6-7./

1998. január 14.

A Romániai Magyar Történelmi Egyházak Értekezlete levélben fordult Victor Ciorbea miniszterelnökhöz a római katolikus, a református, az evangélikus és unitárius egyházat ért jogsértések, a vallásügyi államtitkárság diszkriminatív megnyilvánulásai miatt. A felterjesztésre egy hónap múlva érkezett válasz, Remus Opris kormányfőtitkár aláírásával. Opris értetlenségét fejezte ki az egyházfők kifogásaival szemben. Letagadta az ortodox egyháznak juttatott többlettámogatást, majd azt állította, hogy a templomépítésre, műemlék templomok restaurálására a felezetek híveinek számával arányosan osztották el a támogatást. Valójában éppen a vallásügyi államtitkárság által kibocsátott dokumentumból kiderült, hogy 1997-ben dec. elsejéig az előirányzott támogatások 93 %-át kiutalták az ortodox /görög keleti/ egyháznak, a görög katolikus egyház az előirányzatnál nagyobb összeget /annak 281 %-át/kapta, a római katolikus egyház azonban az előirányzott szubvenciónak csak 23, a református egyház 21 %-át kapta meg. Opris ezenkívül megismételte Gheorghe Anghelescu államtitkár állítását, hogy a magyar történelmi egyházak asszimilálták, áttérítették az ortodox híveket. Opris válaszában azt ígérte, hogy a vallásügyi törvény tervezete még ezen a tavaszon a kormány elé kerül. /Szilágyi Aladár: Bukaresti egyházpolitika. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 14./

1998. május 23.

Máj. 23-án Kolozsváron tanácskoztak a magyar történelmi egyházak vezetői. Az egyik téma az új nyugdíjtörvény volt, illetve ennek következményei az egyházak önálló nyugdíjpénztáraira. Másfelől a kormányprogram teljes fizetést biztosít a lelkészek számára. A gyűlésen az egyházfők fenntartásaiknak adtak hangot ezzel kapcsolatban. Elsősorban azért, mert ilyenformán az állam bármikor beleszólási jogot követelhet a lelkészek tevékenységébe. Az egyházfők a Bukarestből érkezett V. Anghelescu államtitkárnak ismét felvetették: hagyják az egyházak ügyvitelét magyarul vezetni, amelyre különben törvényes garanciák vannak. Ennek ellenére sorra megbüntetik az egyházközségeket a magyar ügyvitelért. A magyar egyházi vezetők tiltakoztak román egyetemi tanárok közreadott nyilatkozata miatt, amelyben a 36-os sürgősségi kormányrendelet anyanyelvi oktatással kapcsolatos részeit bírálták. /Magyar történelmi egyházfők tanácskozása. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./

1998. október 5.

Okt. 5-én a képviselőházban Szilágyi Zsolt Bihar megyei képviselő interpellációt intézett Andrei Marga közoktatásügyi miniszterhez és Ion Anghelescu egyházügyi államtitkárhoz. Az RMDSZ-képviselő szóvá tette, hogy a moldovai csángómagyarok nem tudnak érvényt szerezni ama elidegeníthetetlen és alkotmányos joguknak, hogy anyanyelvükön tanuljanak és misézhessenek. A klézsei magyar szülők még 1996 nyarán hivatalosan kérték a magyar nyelv tanítását a községi általános iskolában, a Bákó Megyei Tanfelügyelőség azonban válaszra sem méltatta a kérvényezőket. A kérvény végül - 14 hónapos várakozás után! - a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége révén a Közoktatásügyi Minisztériumhoz került, amely felszólította a Bákó Megyei Tanfelügyelőséget a kérdés megoldására. Mindennek ellenére semmilyen konkrét lépés nem történt, sőt, Anisoara Rudei klézsei tanítónő a magyar nyelv tanítását szorgalmazó szülők megfélemlítésével is próbálkozott, és azt sugallta nekik, hogy gyerekeik menjenek Erdélybe vagy Magyarországra, ha magyarul akarnak tanulni. A szülők azonban nem ijedtek meg, és kiállnak követelésük mellett. Ennek ellenére a bákói tanfelügyelőség nem teljesíti a tárca döntését egy magyar tanító kinevezésére és alkalmazására vonatkozóan. Szilágyi Zsolt ezek után azt kérdezte Andrei Marga minisztertől, mit tett eddig és mit szándékozik tenni ezután a csángómagyar szülők akaratának érvényesítése érdekében és azért, hogy elejét vegyék a bákói tanfelügyelőség jogtipró magatartásának. Ion Anghelescu egyházügyi államtitkártól a szabad vallásgyakorlás jogának szavatolását kérte számon az RMDSZ Bihar megyei képviselője, amikor arra a kérdésre kérte a választ, hogy milyen konkrét intézkedésekkel szándékozik megoldani a moldvai csángómagyarok azon kérését, hogy e csángó falvakban magyar nyelvű misét is hallgathassanak a hívők. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 6. 1341. sz., A csángók jogaiért interpellált az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./

1999. február 9.

A koalíciós egyeztetés szerint igazgatói vagy vezérigazgatói tisztség járt az RMDSZ-nek. A koalíciós partnerek ebben az esetben sem tartották be ígéreteiket, Tőkés Eleknek először /1997 februárjában/ csupán IV. ragú referensi állást biztosított /ez csak középiskolai végzettséget igényel/, az RMDSZ ebbe belenyugodott. Tőkés Elek csak több versenyvizsgával léphetett elő és így lehetett államtitkári igazgató. Tőkés Elek azzal a kikötéssel vállalta ezt a szerepet, hogy az RMDSZ érvényt szerez a koalíciós ígéretnek és Kolozsváron létrehozzák az egyházügyi hivatalt. Ezt sem sikerült elérni. Jelenleg két főből áll ez az igazgatóság, rajta kívül egy referens van, Nagy Benedek. Több ember alkalmazását kérte, de ezt Anghelescu államtitkár megtagadta. Egyetlen irodájuk van Bukarestben, egyetlen íróasztallal. Nincs írógépük és önálló telefonvonaluk sem. Elszigetelten él Bukarestben, elzárják minden információtól. Le akart mondani, de a történelmi magyar egyházfők arra kérték, maradjon. Amennyiben ugyanis lemondana, sohasem sikerülne újra betöltenie az RMDSZ-nek ezt az igazgatóságot. - 1990 óta dolgoznak a vallásügyi törvénytervezeten, sok vita után 1997 december elejére elkészült a végleges szöveg. A Vallásügyi Államtitkárság azonban csak 1998 júliusában küldte szét véleményezésre a minisztériumoknak és több tárca még nem válaszolt. - Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását nem biztosítják. /Hadházy Zsuzsa: Ha nem működik a jogállam. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 9./

1999. február 22.

Semjén Zsolt egyházügyi helyettes négynapos látogatást tett Romániában. Erdélyi körútján meglátogatta az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőit. Járt Csíksomlyón is, a Jakab Antal Tanulmányi Házban, ahol Csíkszereda egyházi személyiségeivel találkozott. Itt Semjén Zsolt ismertette a magyar kormány egyházpolitikáját. A magyar-román kapcsolatokra hatással van az, hogy a magyar egyházak nem kapják vissza jogos ingatlanaikat a román államtól. Mindez azért is érthetetlen, mert Székelyföldön az ortodox egyház olyan ingatlanokat kap, amelyek soha nem voltak az ortodox egyházé. Semlyén emlékeztetett: karácsonykor Anghelescu vallásügyi államtitkár ígérte a kományrendelettel rendezendő ingatlanok helyzetének megoldását. A látogatáson jelen levő Nagy Benedek, a román egyházügyi államtitkárság képviselője a román kormány egyházpolitikájáról elmondta: látszólag sok mindent elfogadnak és udvariasak. Azonban a különleges alapokból nagy összegeket juttatnak, kizárólag az ortodox egyháznak, ebből épülnek ortodox kolostorok Gyimesfelsőlokon, Gyimesbükkön, ez nem esélyegyenlőség. Nagy Benedek fontosnak tartja, hogy a pápa romániai látogatásakor Csíksomlyóba is ellátogasson. /Daczó Dénes: Erdélyi körúton - történelmi egyházaknál. Semjén Zsolt a Romániai Magyar Szónak nyilatkozik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./ Semjén Zsolt helyettes államtitkár szerint több mint remény, hogy a pápa ellátogat Erdélybe. Semlyén erdélyi látogatásán felmerült, miként lehetne kidolgozni a határon túli magyar egyházmegyék támogatását, s felvetődött, hogy megoldást kellene keresni az erdélyi egyházak állandó budapesti képviseletének biztosítására. /Nem teljesülnek az erdélyi egyházak ingatlanigényei. A pápa Kolozsvárra megy? = Magyar Nemzet, febr. 22./

1999. május 31.

A koalíciós kormány hivatalba lépése után azonban megalakult a Vallásügyi Államtitkárság keretében a Kisebbségi egyházak, vallási tanulmányok és kutatások osztálya. Ennek körülményeiről nyilatkozott Tőkés Elek, az osztály igazgatója. Elmondta, hogy l997 februárjában került a Vallásügyi Államtitkárságra, ahol egy jó ideig harmad- és negyedrangú referensként dolgozott, amihez tulajdonképpen csak középiskolai képzettség szükséges. De elvállalta, mert az egyházfők, annak érdekében, hogy ne veszítsenek pozíciót Bukarestben, ezt elvárták tőle. A balkáni taktikázgatások eredményeképpen az ígérgetések l997 novemberéig elhúzódtak, akkor végre megszületett a kormányhatározat ennek az osztálynak a létrehozását illetően, őt pedig kineveztek osztályvezető igazgatónak Az osztály pedig, amelynek meg kellett volna alakulnia, egyenrangú lett az egyházi kapcsolatok osztályával. A kisebbségi egyházak osztálya azonban még ekkor sem épülhetett ki, mert az államtitkár l998 márciusáig nem volt hajlandó az állást meghirdetni. Végre, RMDSZ-nyomásra, a koalíció kormányra lépése után egy évvel létrejött az osztály, ahol egymaga volt egy ideig. Nem is csoda, hiszen az államtitkár, a valóban igen szűkös költségvetési keretre hivatkozva, nem alkalmazta a minisztériumokban használt fizetési besorolásokat, s ezért az alacsony juttatásért nagyon nehéz olyan jelölteket találni, akik hajlandók a bukaresti tartózkodás költségeit elvállalni. Tőkés Elek kinevezése után már részt vehetett az államtitkárság vezető tanácsának ülésein, ám ezek rendszertelenül folynak, nem határozzák meg előre a napirendi pontokat, s így állandóan résen kell lennie, hogy megtudhassa, mi is történik. Szerinte az államtitkár szándékosan nem engedi kiépülni a kisebbségi egyházak osztályát, mert véleménye szerint ennek nem kisebbségi, hanem etnikai egyházak osztályának kellene lennie. Különben az ortodox egyházon kívül egyik egyház sem szerveződik etnikai alapon. Sem a református, sem a katolikus. Ezek világegyházak. Tehát etnikai egyházakról semmiképpen sem lehet szó. 1998 júliusától munkatársa van Nagy Benedek személyében, aki a katolikus egyházakat képviseli. - Tőkés Elek a magyar történelmi egyházak panaszaival, beadványaival foglalkozik. Sikerült apró-cseprő dolgokat számukra elintézni.. A leggyakoribb panaszok a pénzügyi ellenőrzések nyomán kirótt büntetésekhez kötődnek, ugyanis az egyházak nyilvántartása többnyire két nyelven, románul és magyarul történik. Ennek jogi alapja is van, mert a könyvelésre vonatkozó törvény előírja, hogy a pénzügyi nyilvántartás az állam nyelvén, azaz románul kell hogy történjen, a még érvényben levő l948-as vallásügyi törvény viszont úgy rendelkezik, hogy az egyház belső életében használhatja saját anyanyelvét. Az igazság pedig az, hogy az állami pénzügyi ellenőrzés nem terjedhet ki csak azoknak az összegeknek a felhasználására, amelyeket az állam folyósít az egyházaknak. Nem ellenőrizhetik viszont azt, hogy mi történik az egyháztagok adományainak felhasználásával. Az egyházak úgy érzik, ezen a területen visszalépés történt, hiszen visszamenőleg sem Ceausescu, sem Iliescu idejében nem sértették meg ezeket a jogaikat. Anghelescu államtitkár ebben az ügyben átiratot küldött a pénzügyminiszternek és a pénzügyőrség igazgatójának, amelyben kérte őket, hogy egyforma eljárásban részesítsenek minden egyházat, azaz ne csupán a református egyházat zaklassák és büntessék. Az igazi gondot a templomépítésre szánt összeg jelenti. Az elégedetlenség akkor robbant ki, amikor a Hivatalos Közlönyben megjelent egy-egy kormányhatározat, amely a kormány tartalékalapjából tízmilliárdokat juttatott az ortodox egyháznak, a magyar egyházaknak pedig semmit. Azzal érveltek, hogy a magyar egyházakat úgyis mindig segítik külföldről. "Viszont nekünk is vannak állampolgári jogaink, mi államfenntartó tényező vagyunk, tehát az állami tartalékalapból a mi egyházainknak is részesülniük kell", szögezte le Tőkés Elek. Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter hivatalba lépése és ténykedése során azután sikerült kétmilliárd kétszázötven-millió lejt megszerezniük ebből az alapból egyházaknak. Ebből az összegből és abból, amit az államtitkárságtól kaptak, már futja öt darab l25 férőhelyes templom felépítésére. - Jelenleg l5 bejegyzett egyház van, a többi egyesületként szerepel. Köztük a Jehova Tanúi felekezet is, amely azonban hivatalosan bejegyzett egyház szeretne lenni, s ennek érdekében pert is indított a vallásügyi államtitkárság ellen. - Az utóbbi kilenc évben hatalmas előretörésről számolhatnak be a neoprotestáns egyházak. Addig ugyanis, amíg az ország lakosságának legnagyobb részét alkotó ortodoxok kilenc év alatt 860 templomot építettek, addig az l992-es népszámlálás szerint a lakosság 2-3 százalékát kitevő neoprotestánsok szinte ugyanennyit. Vagyis a pünkösdisták 330 építési engedélyt kaptak a vallásügyi államtitkárságtól, a baptisták 270 körülit, az adventisták pedig körülbelül 300-at. Bizonyos felekezetek nyugati támogatást kapnak arra, hogy itt hittérítést végezzenek. - Az ország felekezeti térképe rohamosan meg fog változni. /Szabó Piroska: Az állam és az egyházak viszonyának kulcskérdései Beszélgetés Tőkés Elekkel, a Vallásügyi Államtitkárság Kisebbségi egyházak, vallási tanulmányok és kutatások osztályának igazgatójával. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./

1999. június 22.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Tájékoztatási Szolgálatának közleménye szerint jún. 22-én Bukarestben Radu Vasile miniszterelnök fogadta a romániai elismert egyházak vezetőit. A találkozón a történelmi magyar egyházak részéről jelen volt Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek nevében Tamás József csíkszeredai segédpüspök, Csiha Kálmán és Tőkés László református, valamint Mózes Árpád evangélikus és Szabó Árpád unitárius püspök. Részt vett a találkozón Gheorghe F. Anghelescu kultuszállamtitkár is. Az erdélyi protestáns egyházak püspökei ez alkalomból sokadszor írásbeli beadványban sürgették az elkobzott egyházi javak visszaadását, a felekezeti iskolák helyreállítását és állami alapokból való finanszírozását, valamint a közel tíz éve halogatott vallásügyi törvény mihamarabbi elfogadását. A megbeszélés középpontjában a lelkészek állami költségvetésből való javadalmazására vonatkozó törvénytervezet állt. Lucian balázsfalvi görög katolikus érsek jogosan emelt kifogást a javadalmazás terén érvényesítendő, a népszámlálási adatokra támaszkodó arányossági elv alkalmazása ellen, rámutatva, hogy az 1992-es népszámlálás óta a felekezet híveinek száma jelentősen emelkedett. Mózes Árpád püspök csatlakozott hozzá, mivel a népszámlálás a magyar és szász evangélikusokat, valamint az evangéliumi keresztyén kisegyház híveit összekeverte. Tőkés László az arányossági elv mechanikus alkalmazását kifogásolta, mivel ez egyfelől beavatkozást jelent az egyes egyházak lelkészei számának a megállapítására vonatkozóan. A napirenden szerepelt még az előkészületben lévő vallásügyi törvény, az egyházi-felekezeti oktatás, valamint az elkobzott egyházi javak kérdése. Tőkés László püspök a román kormány politikai akaratát hiányolta a jogos egyházi követelések, illetve a kormány ígérgetéseinek megvalósítása tekintetében. Anghelescu államtitkár ezzel szemben minden téren előrelépésről beszélt, és a következőket helyezte kilátásba: egy-két héten belül a kultusztörvény végleges tervezete a kormány elé kerül; a kormány a közeljövőben mintegy kétszáz egyházi ingatlant készül visszaadni sürgősségi rendelettel, melyek közül 40-50 épület a történelmi magyar egyházakat illeti. A miniszterelnök a jogos egyházi követelésekkel és igényekkel szemben teljes nyitottságot és megértést tanúsított, de nem titkolta, hogy a különféle jogi nehézségek határt szabnak a kormány segítőkészségének. Azt is megígérte, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület időközben peres úton visszaszerzett nagyváradi székháza helyében más, hasonló értékű épület visszaadására fognak törekedni. Tőkés László emlékeztetett arra, hogy a román kormány ismételten kötelezettséget vállalt az egyházi tulajdonok és a felekezeti oktatás problémáinak rendezésére. A jelenlévők kívánságára a kormányfő megígérte, hogy szeptember elején újra találkozni fog az egyházfőkkel. /Egyházi vezetők a kormányfőnél. = Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 23./

1999. június 25.

Jún. 21-én a 15 elismert romániai egyház vezetőit a kormány székhelyén fogadta Bukarestben Radu Vasile miniszterelnök. A meghívottak közt volt Tőkés László királyhágómelléki református püspök is, aki elmondta, hogy meglepődött a váratlan meghíváson, mert több éve nem fogadott ilyen magas szinten sem az államfő, sem a kormányfő, annak ellenére, hogy kitartóan kérték ezt a találkozót. Ez a találkozás konjunkturális meggondolásokból jött létre, a kormányfő küszöbön álló amerikai útjára való tekintettel. "Szóba kerültek az egyházakat leginkább érintő kérdések, mint az elkobzott egyházi vagyonok visszaszolgáltatása, a papság, a lelkészi kar állami alapokból történő javadalmazása, a felekezeti oktatás kérdése, a vallásügyi törvény, adózási kérdések, földkérdés stb. A megbeszélések középpontjában mindenekelőtt az állami költségvetésből történő javadalmazás kérdése állott." Az új vallásügyi törvény aggodalmat is kelt, mert az egyházi vezetők féltik az egyházak önállóságát, autonómiáját a hatalomtól. - A kultuszállamtitkár, Anghelescu Gheorghe kilátásba helyezte, hogy már a véglegesítés állapotában van egy 200 ingatlant tartalmazó újabb sürgősségi kormányhatározat, amely 40-50 magyar érdekű ingatlant, épületet tartalmaz, ötöt-ötöt a magyar történelmi egyházak számára. Felemás érzésekkel fogadták ezt a hírt, számolt be Tőkés László. Az ezt megelőző 17-es, majd 35-ös lista által visszaadott épületek gyakorlatilag még mindig csak papíron vannak. Félő, hogy ez a csomagterveken alapuló ígérgetési politika főképpen a külföldnek szól. A tanügyi törvény is nyugtalanságra ad okot, mert teljesen megnyirbálta azokat a cikkelyeket, amelyek a felekezeti oktatásra vonatkoztak. /Pataki Zoltán: Nincs politikai akarat a felekezeti oktatás helyreállítására. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

1999. december 3.

A Vallásügyi Államtitkárság elkészítette a vallásügyi törvény tervezetét. Az államtitkárság élén három éve Gheorghe Anghelescu craiovai teológiaprofesszor áll. Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság elnöke szerint az államtitkár eddig a többségi ortodox egyháznak kedvező döntéseket hozott. A törvénytervezet több diszkriminatív rendelkezést tartalmaz, az ortodox egyházat nemzeti egyháznak nyilvánítja. /Bakk Miklós: Nemzetivé kívánják avatni az ortodox egyházat. = Krónika (Kolozsvár), dec. 3./

1999. december 14.

A kormány a képviselőház asztalára csempészte a már rég esedékes kultusztörvényt. Csempészte, mert az egyházak megkerülésével terjesztették fel "A hitfelekezetek általános rendszerének törvényét", melyet az Egyházügyi Államtitkárság vezetője, Gheorghe Anghelescu krajovai teológiai tanár készített. Ez a tervezet a görögkeleti egyház elsőbbségét szentesíti. - A tervezet mindössze 15 bevett hitfelekezetet ismer el jogi személyként. A többi csak szövetség, közösség vagy alapítvány rangját viselheti, ha 300 alapító tagja van (a korábbi jogszabály ehhez elegendőnek tartott húsz főt). Egy új egyház elismeréséhez a lakosság 0,5 százalékának a csatlakozása szükséges, ami nagyjából 115 ezer személyt jelent. Ha ezt a feltételt bevezetnék a már "bevett" egyházakra, a 15-ből alig maradna 4-5 - a rostán kihullanának az olyan történelmi egyházak, mint a tízezer lelket sem tömörítő izraelita vagy örmény. Egy parókia létrehozásához a település lakossága öt százalékának kell csatlakoznia - anélkül az nem hozható létre. - A tervezet szerint az egyházfőket tisztükben Románia elnöke rendeletben erősíti meg, ami igencsak megkérdőjelezi az autonómiát és az állammal szembeni függetlenséget. A törvénytervezet 7. szakasza a hitfelekezetek állami támogatását "az arányosság elvének tiszteletben tartásához" köti. Az állami hírközlő szervek a hitfelekezetek rendelkezésére állnak, azonban ugyancsak az arányosság elvének tiszteletben tartásával. Ez az arányosság azt jelenti, hogy a közszolgálati média - nyolcvanszázalékos túlsúlya miatt - csak a görögkeleti egyház rendelkezésére áll. - Végül a tervezet tiltja a hittérítést (prozelitizmust). A görög katolikus egyház feltámadását, az 1948-ban betiltott egyház tagjainak (vagy utódaiknak) a visszatérését atyáik hitéhez a mindent lehengerlő többségi egyház hittérítésként ítél el. - A kisebbségi egyházak - közöttük a magyar történelmi egyházak is - tiltakoztak a görögkeleti fennhatóság törvényesítési szándéka ellen. Gabriel Andreescu találóan írta egy tanulmányában: "Az ortodox klérus által támogatott SZDRP-NRP nacionalista szövetség" "feltehetően súlyos szerkezeti visszaesésre fog vezetni, amely súlyosan fogja érinteni, a jugoszláviai vagy belorusz "standardokra" fogja visszavetni a demokratikus rendszert. A nacionalista politikai erők és az ortodox nyomás kettőse elég nagy ahhoz, hogy Bukarest véglegesen hátat fordítson Nyugatnak. A Belgrád-Bukarest-Kijev-Moszkva ortodox-nacionalista folyosó olyan ernyőt bontana ki a Balkán felé, amely lehetővé tenné az orosz konzervatívok ellenőrzését az egész Délkelet-Európa fölött." Ez a teokrácia útja, elméleti lehetősége. /Vajnovszki Kázmér: Teokrácia? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 14./

2000. január 15.

Gabriel Andreescu úgy látja, hogy a sovinizmus ereje csökkent, azonban újabb fenyegető erő az ortodoxizmus. Az "ortodoxizmus offenzívájának" kezdetét 1997 tavaszára tette. A jelenlegi kormánykoalíció hatalomra kerülésével sikerült egyik megbízható emberét, Gheorghe Anghelescut a vallásügyi államtitkárság élére állítani. Gheorghe Anghelescu teológiai tanár, aki hűségesen szolgálja ortodox egyházát. Az évek során az ortodox egyház kormányhatározatokkal nagy pénzösszegeket kapott. Bukarest szívében akarják felépíteni a Nemzeti Megváltás Katedrálisát, melynek helyét Emil Constantinescu elnök Teoctist pátriárkával közösen jelölte ki. Az ortodox egyház megszállta a közéletet, elöljárói minden rendezvényen megjelennek. Az egyházügyi törvény tervezetével az ortodox egyház gyakorlatilag megvalósítaná dominanciáját a többi vallás fölött. A törvénytervezetet a kormány 1999. szeptemberi ülésén elfogadta, anélkül, hogy egyeztetett volna a többi felekezettel. A tervezet jelenleg a képviselőházi emberjogi, vallás- és kisebbségügyi bizottsága előtt van. Egyedül a rendkívül széles bel- és külföldi nyomás eredményezheti a visszavonását. /Gabriel Andreescu: Törvénnyel az ortodox állam felé. = Krónika (Kolozsvár), jan. 15./

2003. április 21.

Emlékszik, írta Sike Lajos, mennyire haragudott, amikor hírül vette, hogy Kocsis István író kolozsvári lakását budapestire cserélte. Éppen ő, akinek legtöbb műve a helyállásról, a felelősségről szólt. Most megértette és még jobban felnéz rá, mint amikor itthon ünnepelt erdélyi magyar író volt, amikor a szatmárnémeti színház sorozatban mutatta be drámáit, többségüket Gyöngyösi Gábor rendezésében. Az anyaországban írt új könyvei (pl. Történészek a kereszten, A Szent Korona tana, A Szent Korona misztériuma, A szakrális fejedelem, Széchenyi avagy a magyarságtudat regénye), de nem utolsósorban az itthoni meghívások nyomán tartott előadásai megváltoztatták véleményét. Amíg számos áttelepült erdélyi tollforgató nem tudta túlszárnyalni itthoni teljesítményét, Kocsisnak ez egyértelműen sikerült, még akkor is, ha az anyaországi kultúrpolitika elismerése ezt nem tükrözi egyértelműen. Az a hatalmas tudás- többlet, ami mind műveiből, mind élő beszédéből kiérződik, csak az anyaországban, pontosabban Budapesten szerezhető meg, hisz ott működik az Országos Széchényi Könyvtár, a Nemzeti Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum, s megannyi rangos gyűjtemény, kutatóintézet. A napokban a szatmárnémeti Kölcsey Főgimnáziumban Kocsis István volt iskolájának mai diákjaival találkozott. Nagy szó ma, ha akár 20-25 diák figyelmét rövidebb időre is le tudja kötni a történelem, hisz sokkal inkább érdekli őket az informatika, az angol nyelv. Kocsis István rájött arra, hogy a budapesti történészek sem ismerik nem ismeri a magyarság történelmét. Nagyon frappáns példákat hozott fel erre. Az első mindjárt a Lex Apponyi esete a Magyar Tudományos Akadémia elnökével. Hallgatta a tévében az MTA vezetőjének magyarázatát a gróf Apponyi Albert (1906-tól 1910-ig vallás és közoktatásügyi miniszter) nevéhez fűződő iskolatörvényről és nem hisz a fülének: az elnök úr a magyarországi nemzetiségek további elnyomása eszközének minősíti! Másnap legfontosabb dolga, hogy maga is elolvassa a Lex Apponyit. Két változatot is talál. Az egyikről mindjárt kiderül, hogy hamisítvány, amit Trianon után Constantin Angelescu román oktatásügyi miniszter fabrikált és terjesztett a Népszövetségben annak bizonyítására, hogy lám, a háború előtti Magyarországon még a román történelmet is magyarul kellett tanulják a románok! S az akadémia elnöke erről beszélt a tévében, de úgy mintha. az eredetiről szólna. Ez terjedt el Kádár János Magyarországán, olyannyira, hogy már csak kevesen tudták: nem ez az eredeti Lex Apponyi. Kocsis István véleménye: a történészek nem szeretnek forrásokat olvasni. /Sike Lajos: Hóna alatt Széchenyivel és a Szent Koronával: Kocsis István jóval többet hozott, mint amennyit elvitt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./

2006. szeptember 15.

Az utóbbi hónapok-hetek sajtóját a magyar és a többi nemzetiségek diákjai román nyelvtudásának a záró- és javítóvizsgákon elért eredményei, illetve kudarcai foglalkoztatják. A ma érvényben levő román tantervi követelmények teljesítése-elsajátítása függvényében léphet a magyar diák és a többi 14 más nemzetiség tanuló ifjúsága felsőbb osztályba, iratkozhat be főiskolára vagy egyetemre. A kudarcok okait keresve a ma érvényes román nyelv és irodalom tanításának tantervére, annak előírásaira terelődik a figyelem. A román nyelv és irodalom tantervét összeállító szakemberek úgy gondolkodnak, mintha Romániában minden tanköteles gyermek és ifjú már román nemzetiségű, román anyanyelvű polgár lenne. A tanterv készítői a letűnt fasiszta rendszerek ideológiáját követve, román anyanyelvi szinten taníttatják a román nyelvet a nem román tanulóknak és diákoknak egyaránt, mégpedig rendszerint olyan tanárokkal, akik nem ismerik az illető nemzetiség kultúráját, nem tudják és nem beszélik nyelvét. Az idősebb nemzedékekhez tartozó magyarok és magyar pedagógusok a bőrükön tapasztalták az Angelescu-féle elnemzetlenítő oktatási törvénynek az erdélyi magyarokkal alkalmazott drákói, embertelen intézkedéseit. A román nyelv tanítása csak akkor lesz eredményesebb a nemzetiségi iskolákban és osztályokban, ha azt olyan szakember tanítja, aki a román nyelv mellett az adott nemzetiség nyelvét is ismeri. /Boldizsár Zeyk Imre, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete Tanügyi Bizottságának tagja: Oktatási gondok az erdélyi magyar tanintézetekben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

2007. június 22.

Június 5-én volt huszonhárom éve, hogy az akkori hatalom össztüzet indított Háromszék zömében magyar vezetői ellen. 1982 augusztusában a bukaresti Sport-Turisztikai Könyvkiadó megjelentette Ion Lancranjan Cuvant despre Transilvania /Beszéd Erdélyről/ című könyvét, melyben a szerző nyílt támadást intézett az erdélyi magyarság kultúrája, múltja, intézményei és személyiségei ellen. Pár hónappal később a Románia Szocialista Köztársaságban ,,működő” Magyar és Német Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa 1983. március 30–31-i együttes ülésén mondta Ceausescu főtitkár: ,,Nemzetiségre való tekintet nélkül a dolgozók egysége jelentette mindig – s jelenti most is – az elnyomás elleni, a társadalmi és nemzeti felszabadításért, egy új, elnyomók nélküli, a hazájuk kincseit birtokló, saját sorsukat irányító, szabad embereket tömörítő rendszerért folyó forradalmi harc győzelmét. ” Király Károly lemondása (1972) nagyarányú fejlesztési terv kezdetét jelentette Székelyföldön. Az újonnan épülő üzemekbe jelentős arányban megyén kívüli román munkaerőt toboroztak. Az egyetemek, főiskolák csak úgy ontották ide zömmel román ajkú növendékeiket. Sepsiszentgyörgyön a Gábor Áron téren rövidesen felavatták a hős román katona szobrát, amelyet a helybeliek máig ,,Bronz Béla” néven emlegetnek. A városban hatalmas tömbházépítkezés kezdődött a betelepülők számára: így épült fel az állomás szomszédságában egy új lakónegyed, ezt követte az Olt völgyében a Lenin negyed. A lebontott Gábor Áron-szobor helyére Vitéz Mihály vajda öt alakkal körülvett szoborcsoportja került a mesterségesen kiképzett márvány- és betontér közepére. 1982. szeptemberi látogatása alkalmával avatta fel a ,,Kondukátor” a nemsokára távozó Nagy Ferdinánd akkori első titkár asszisztálásával a szobrot. 1984. június 5-én óriási robbanás történt. Minderről huszonhárom év elteltével is mélyen hallgatnak az illetékesek, mert tudják, az egész térség ellen tudatosan előkészített cselekedet történt. A merénylet látszólag a Mihai Viteazul-szoborcsoport ellen irányult, de célt tévesztett, és csak jelentéktelen kárt okozott az objektumban. Kioltotta viszont egy ott tartózkodó tizenegy éves kisfiú, Vaszi Jánoska életét. Mindez alapot szolgáltatott a helyi etnikai tisztogatásra, a rendszerhez hű román személyek kinevezésére. Rövidesen nem marad egyetlen magyar vezető rendőri, katonai, titkosszolgálati vagy stratégiai szempontból fontos tisztségben. Röviddel a robbantás után maga Tudor Postelnicu belügyminiszter érkezett helikopterrel Mihaela Velicu tábornok, a milícia főfelügyelőségi vezetőjének helyettese, valamint Gheorghe Anghelescu tábornok kíséretében. A térségben soha nem tapasztalt kihallgatások sorozata kezdődött: felnőtteket, gyermekeket vallattak heteken át, de a robbantó(k) személye azóta is ismeretlen. Most, évek teltével tudatosodik, hogy éppen e kivizsgálásokra hivatkozva hány tucat embert sikerült megfélemlíteni és ,,beszervezni”. Leváltották Ioan Hanches megyei belügyi felügyelőt, Harmati Béla megyei milíciavezetőt, valamint Aulich Sándor megyei Szekuritate parancsnokot. /Orbán Barra Gábor: Huszonhárom év után a Vitéz Mihály térről... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

2007. november 8.

Dan Voiculescu konzervatív pártelnök személyében, románságot mentő hazafiban az 1920-as évek derekán hírhedt Anghelescu reinkarnációját láthatjuk, írta Sylvester Lajos. A román képviselőház elfogadta Voiculescu pártjának két módosító törvényjavaslatát, amely azt is tartalmazza, hogy az óvodai előkészítő csoportokban románul kell tartani a foglalkozásokat. Az iskolában a románokéval egységes tanterv és tankönyvek alapján kell tanítani a román nyelvet. Ennek célja a magyar oktatás megnyomorítása, az erőszakos románosítás újabb kivándorlási hullámokat indít majd el. Voiculescu Hargita és Kovászna megyékben dolgozó nemzettársainak egy havi nettó bérkiegészítést is ígér, amennyiben Székelyföldön vállalnak missziós megbízatást. Szellemi elődje, Anghelescu, az országos bérezés háromszorosát juttatta a két világháború között a románosítást vállaló hazafiaknak. Anghelescu nevéhez fűződik a kultúrzónák kialakítása is. Háromszék – ugye milyen természetes? – Ploiesti-hez tartozott. Az egész románosítási folyamat alkalmazásában az abszurdum az, hogy hazai magyar honatyáink az európai parlamenti választásokban az ,,Új honfoglalás” jelszavával kampányolnak. Ennél még abszurdabb, hogy a magyar kormány a nemsokára sorra kerülő harmadik közös kormányülésen meg sem említi az erdélyi magyar egyetem vagy az autonómia kérdését. Ilyen körülmények között nem csodálkozunk, ha a szlovákok szorongatják az ottani magyarokat, Délvidéken a szerbek telepednek rá a vajdasági magyarokra. Az Új honfoglalás egyes erdélyi kieszelői azzal vannak elfoglalva, hogy a volt magyar kormányfőt, Orbán Viktort kikergessék az országból. /Sylvester Lajos: Kultúrzónás gyarmatosítás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./

2009. február 28.

„Minden küzdő emberben testvéremet akarom látni, és amennyire segítségükre tudok lenni, leszek és terhüket vállaimra venni igyekszem” – ígérte püspökké szentelésének napján Márton Áron. Február 12-én hetven éve annak, hogy Márton Áront püspökké szentelték a kolozsvári Szent Mihály-templomban. Az évforduló tiszteletére február 28-án Kolozsváron, a 660 éves plébániatemplom kertjében felavatják és megszentelik Bocskai Vince szobrászművésznek a püspökről készült alkotását. A Szabadság napilap több írással állított emléket Márton Áronnak. /”Minden küzdő emberben testvéremet akarom látni” Márton Áron püspök szobrát leplezik le ma a templomkertben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./ a/ Márton Áron az erdélyi magyarság talán egyetlen olyan alakja, akire egyöntetűen felnéz mindenki. Márton Áron /Csíkszentdomokos, 1896. aug. 28. – Gyulafehérvár, 1980. szept. 29./ mélyen vallásos földműves család gyerekeként született. A Trianon utáni években munkát keresett Brassóban, majd a papi szemináriumba jelentkezett. A gyulafehérvári tanári jellemzés szerint Márton Áron „Világos fő, tartalmas lélek, gerinces jellem. ” 1932-ben került Kolozsvárra, mint egyetemi, ifjúsági lelkipásztor, a Katolikus Népszövetség igazgatója, majd a kolozsvári Szent Mihály egyházközség plébánosa. A kisebbségek iskoláit veszélyeztető Anghelescu-törvények hatására Az Erdélyi Iskola néven népnevelő és kulturális, politikamentes folyóiratot indított. 1938 karácsonyán XI. Pius pápa a 42 éves Márton Áront kinevezte a megüresedett gyulafehérvári püspöki székbe. Jelmondata: Non recuso laborem – nem vonakodom a munkától. 1940-ben Gyulafehérváron maradt, a Dél-Erdélyben élő hívei mellett, mert vallotta: „Ezt a földet elhagyni nem szabad, mert ez a miénk… Mi nem vagyunk itt idegenek, mi otthon érezzük itt magunkat”. 1944-ben akkor érkezett Kolozsvárra, amikor elkezdődtek a zsidóellenes intézkedések. Május 18-án a Szent Mihály-templomban jelentette ki: „Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer éves munkájának nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát…” A kommunista diktatúra visszaélései ellen többféleképpen küzdött. Körlevélben tiltakozott a görög katolikusoknak az ortodoxiába való beolvasztása ellen. Papjainak és híveinek megtiltotta, hogy részt vegyenek a kommunista párt gyűlésein. Megpróbálták a püspököt lejáratni, tekintélyét megtörni. 1949. június 21-én letartóztatták. Ellene fordították 1944-es tevékenységét, amikor azért érvelt, hogy a párizsi béketárgyalásokon ne ismétlődjön meg Trianon igazságtalansága. Hazaárulással vádolták és 1951-ben életfogytiglani börtönre ítélték. Fogolyként is apostol volt. 1955-ben szabadlábra helyezték, azonnal átvette az egyházmegye irányítását. Nagylelkűen megbocsátott a békepapi mozgalomban résztvevőknek, visszaállította az egyház egységét. Két évig szabadon mozoghatott, azután házi őrizetre kényszerítették. Csak a székesegyházba mehetett át. Minden elképzelhető módon megpróbálták ellehetetleníteni, lejáratni, de tisztelete egyre nőtt. Lehallgatták, kutyáit megmérgezték, megpróbálták rávenni, hogy a házi őrizet feloldása fejében kössön kompromisszumot, de hajthatatlan maradt. 1967-ben is csak úgy fogadta el, hogy részt vesz a Franz König bíboros látogatásával fémjelzett ortodox állami ünnepségeken, ha „feltétel nélkül feloldják a házi őrizet alól; cenzúra nélkül érintkezhet a Szentszékkel, külfölddel, a papokkal és a hívekkel; körleveleket adhat ki cenzúra nélkül; biztosítják a hitoktatás szabadságát, és az ordináriusi jurisdikciót a kormány nem korlátozza”. Ezek után szabadon mozoghatott, három alkalommal Rómába is eljutott, bérmaútjai pedig Erdélyszerte diadalmenetté váltak. 1968-ban Ceausescu államfői fogadásra rendelte az egyházfőket, Márton Áront pedig maga mellé ültette. Erről szóló jegyzetében megemlékezik arról a pillanatról, amikor a diktátor beszéde után jött a kötelező taps: „A többiek helyeselték s tapsoltak, s mivel nem csatlakoztam az örvendezőkhöz, az Elnök Úr kérdően nézett rám, de nem szóltam semmit. Gondoltam megvárom, amíg többet tudok. ” A hetvenes években fokozatosan gyengült, romlott az egészségi állapota. II. János Pál pápa 1980-ban felmentette az egyházmegye kormányzása alól. Ugyanabban az évben elhunyt. A már életében szentnek tartott püspök szentté avatási pere 1992-ben kezdődött el. b/ 1944. november 14-én Márton Áron római katolikus püspök, Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnöke és Nagy Ferenc református püspök-helyettes levelet írt Constantin Sanatescu miniszterelnökhöz az erdélyi magyarság sérelmeiről. „A Romániában élő magyarság – kezdve az 1918-as gyulafehérvári határozatokon – többször kapott ígéretet, hogy az ország többi állampolgárával egyenlő állampolgárként fog kezeltetni. Ezeknek az ígéreteknek a beváltására, sajnos a gyakorlatban nem került sor. Ellenkezőleg: a magyarság mind politikai jogaiban, mind gazdasági és kulturális téren olyan korlátozásokat szenvedett el, amelyek következtében élete fokozatosan egyre nehezebb lett, 1940 óta pedig, az Antonescu-diktatúra évei alatt elviselhetetlenné súlyosodott. ” Ezeknek a rendelkezéseknek „egész sorozata ma is teljes érvényben van, sőt augusztus 23-a óta újabb diszkriminatív – bizalmas és sehol közzé nem tett – rendeletekkel gyarapodott. ” A levélben felsorolták a magyarság sérelmeit. Kérték a kormányt, hogy vizsgálják meg a magyarság helyzetét és a sérelmek orvoslására foganatosítanak intézkedéseket. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./ c/ Már 1945-ben felmerült Márton Áron politikai szerepvállalásának a szorgalmazása. A politikai színtéren való nyílt szerepvállalást a püspök visszautasította, egyházi hivatalával nem tartotta összeegyeztethetőnek. Körleveleiben, a szószékről elhangzott beszédeiben már 1945 elejétől elítélte a véleményszabadság korlátozását, a kierőszakolt tekintélyt. Abban reménykedett, hogy az első világháborút lezáró békeszerződésektől eltérően az új béketerveket az igazságosság és méltányosság elvére fogják alapozni. A marosvásárhelyi gyűlésen az Magyar Népi Szövetség vezetői 1945. november 18-án egy olyan politikai nyilatkozat elfogadását erőszakolták ki, amelyben az MNSZ az erdélyi magyarság nevében lényegében lemondott a határkiigazításáról. „Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés, hanem a demokrácia megerősödésének, a nemzeti jogegyenlőség tényleges megvalósításának, a határok feloldásának kérdése. ” Márton Áron a román miniszterelnökhöz, Petru Grozához 1946 januárjában intézett levelében (a levelet megküldte az MNSZ vezetőségének is) tiltakozását fejezte ki az MNSZ marosvásárhelyi nyilatkozatával szemben. Meglátása szerint ez a nyilatkozat nem tükrözte az erdélyi magyarság álláspontját. „Erdély kérdését ma nem lehet önmagában külön nézni, hanem a megoldás módozatait az érdekelt nemzetek, sőt Európa jogos igényeinek összeegyeztetésében kell keresni. […] Isten magyarnak teremtett s természetesen fajtestvéreimnek sorsa és sorsának alakulása miatt nem lehetek közömbös. A papi hivatásom pedig arra kötelez, hogy a kérdéseket erkölcsi szempontból is mérlegeljem. A román fennhatóság alatt élő magyarság helyzete nem felel meg azoknak a nagy erkölcsi követelményeknek, melyeket az Egyesült Nemzetek alapokmánya a békés együttélés rendezőelveiként megjelölt. ” – olvasható a püspök levelében. Márton Áron társaival 1946. április 29-én memorandummal fordult a magyar kormányhoz, amelyben a magyarság nevében kifejezték, hogy az erdélyi magyarság „saját államban, saját fajtestvéreivel együtt, saját életfelfogása szerint kíván élni. ” Egyúttal felkérték Teleki Gézát, a volt miniszterelnök Teleki Pál fiát, hogy a béketárgyalásokon képviselje az erdélyi magyarságot. A memorandum nem került a párizsi béketárgyalások asztalára. /Nagy Mihály történész: Márton Áron és az erdélyi határkérdés. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./


lapozás: 1-27




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998