udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 3 találat lapozás: 1-3
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Dascalescu, Constantin

1994. január 19.

Tudor Postenicu volt belügyminiszter büntetés-végrehajtását felfüggesztették hat hónapra, de várható végleges felmentése is. Constantin Dascalescu volt kommunista miniszterelnök perének felfüggesztéséről döntött a bíróság. /Nap rovat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 19./

2000. október 7.

Gedő István emlékezett múltjára. Az egyetemet 1954-ben Kolozsvárott végezte. 1957-ben jötte Marosvásárhelyre, ahol főmérnök lett, majd vezérigazgató. Tizenegy vállalat tartozott a hatáskörébe. Huszonötezer ember dolgozott az irányítása alatt. Vezetői beosztásban magyarként nehéz helyzete volt. Constantin Dascalescu miniszterelnök mindig azzal állította fel a gyűléseken: "Mai, bozgorule, pana cand mai sabotezi economia nationala?!" (Te, bozgor, meddig szabotálod még a nemzetgazdaságot?!)... A másik legnagyobb gazember Ion Dinca, Dascalesu első helyettese volt. Állandóan hívták a gyűlésekre, mert csak az igazgatókkal tárgyaltak senki mással nem álltak szóba. Mindenki hazudozott jobbra-balra a gyártásfolyamatot illetően. "Emlékszem, az 500-as Lastun Daciákhoz kezdtük el az alkatrészeket gyártani. Dinca is mérnök volt, így hát szóltam neki, hogy lehetetlen kézzel sorozatgyártásban autót előállítani. Behívatott akkor kilencünket, és csak öten jöttünk ki az irodából, négy társunkat agyonlőtte sajátkezűleg az irodában. Később az ügyet hivatalosan úgy állították be, hogy megtámadtuk Dincat, és kénytelen volt rálőni önvédelemből a négy emberre. De megtehette, mert Elena Ceausescu húga az ő felesége volt... Barbulescunak, a szervezési titkárnak meg Elena másik testvére volt a felesége. Ezek úgy beszéltek az emberekkel, mint a kapcával. Azt azért most is állítom, hogy azok jártak jobban, akiket lelőttek, mint azok, akiket sanyargattak egy életen kereszetül..." /Dancs Artúr: Társalgások az ezredfordulón. Emlékfoszlányok egy erdei séta során. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 8

2009. december 16.

A kommunista diktatúrát megdöntő 1989-s forradalmi események sorozata Temesvárott kezdődött december 15-én. A láng fellobbantója Tőkés László lelkész volt. December 15-én terjedt el a temesvári református hívek között a híre annak, hogy a Szekuritáté előkészületeket tett Tőkés László kilakoltatására. Az őt és családját sújtó hatósági intézkedésről Tőkés december 11-én beszámolt a Magyar Televízió Panoráma című műsorában, amelyben bírálta a Ceausescu-rendszert és a nemzetközi közvélemény támogatását kérte. Tőkés László hívei december 15-én kezdtek gyülekezni a parókia körül, az épületet mintegy 200 személy fogta védőgyűrűjébe. Később több járókelő, közöttük románok is csatlakoztak hozzájuk. A sötétedés beálltával a belügyi alakulatok rátámadtak az egybegyűltekre. Behatoltak a parókiára, majd a templomba, Tőkést tettlegesen bántalmazták, majd feleségével együtt a Szilágy megyei Menyőbe hurcolták. Ekkor már Temesvár több pontján is népes csoportok gyűltek össze, Ceausescu-ellenes jelszavakat skandálva, a tiltakozás tüntetéssé alakult át. A tömeggel szemben felvonultatták a rendőrség és a Szekuritáté embereit, de a tüntetés feltartóztathatatlanul terjedt tovább. A tüntetések december 17-én reggel újult erővel újrakezdődtek. Éjfél után a harc alábbhagyott, 258 ember vesztette életét. December 18-a a Szekuritáté és a hadsereg belelőtt a tömegbe, majd tömeges letartóztatások kezdődtek el, több mint 10 ezer személyt vetettek börtönbe, ahol több személyt meggyilkoltak, a városban kihirdették a rendkívüli állapotot. A kegyetlen megtorlás ellenére december 19-én a városban újabb tüntetések voltak. A hatalom rögtönítélő bíróságokat hozott létre, a Szekuritáté tisztjei több sebesültet agyonlőttek a kórházakban. December 20-án a város üzemeiből a munkások tömött oszlopokban megindultak a városközpont felé, ahol mintegy 100 ezer ember gyűlt össze. A hadsereg nem lépett fel velük szemben. A helyszínre több tábornok kíséretében megérkezett Constantin Dascalescu miniszterelnök és Emil Bobu KB-titkár, akik tárgyalni kezdtek a tüntetőkkel, beleegyezve a bebörtönzöttek szabadon engedésébe, a fő követelést, Ceausescu lemondását azonban nem fogadták el. Estére már a városközpontot a felkelők ellenőrizték, akik megalakították a Román Demokratikus Frontot, és Temesvárt az „első kommunizmustól szabad várossá” nyilvánították. /Temesvár 1989: a szabadság íze. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./


lapozás: 1-3




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998