udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 5 találat lapozás: 1-5
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Nistorescu, Cornel

1998. március 25.

A román sajtó megoszlik a román ortodox - görögkeleti - egyház papjainak március 20-i nagy kolozsvári felvonulásának megítélésében. A "hallgatás menete", amelyen több ezer pap vett részt Erdély minden területéről, válasz volt arra, hogy a görög katolikusok egy héttel korábban erővel vették birtokukba a Szamos-parti városban a bíróság által jogerősen nekik ítélt "Urunk Színeváltozása" katedrálist a város centrumában, miután a görögkeletiek elutasították az átadást. A görög katolikusok egykori temploma azt követően került az ortodox egyház tulajdonába, hogy a kommunista hatóságok 1948-ban betiltották felekezetüket. A Romania Libera "Ájtatos képmutatások" címen vitába száll az ortodox egyház érveivel, miszerint a bíróság és az állam nem avatkozhat be egyházi vitákba. A lap feltette a kérdést, hogy vajon tiltakoztak-e az ortodox egyház elöljárói 1948-ban, amikor az állam nekik juttatta a görög katolikus javakat. Ugyancsak vitatta a publicista Anania Bartolomeu kolozsvári görög katolikus pátriárka érveit, amelyek szerint a baj gyökere az egyház "megosztása" 1700-ban, vagyis maga a görög katolikus egyház létezése, s itt rámutat, hogy a román nemzeti jogokért vívott erdélyi harcokban fontos szerepe volt ennek a felekezetnek. Az Evenimentul Zilei igazgatója, Cornel Nistorescu "A kereszt fenyegetése" című márc. 24-i vezércikkében példátlannak nevezte az ortodox papok látványos felvonulását, amihez hasonlóra nemigen volt példa Románia, sőt a görögkeleti egyház történetében sem. A felvonulás arra szolgált, hogy megmutassa az egyház, a papság és a hívők erejét, ez azonban "nem imponál, inkább megrémít" - írta Nistorescu, kifejezve aggodalmát, hogy a görög katolikusok valami hasonlóval válaszolnak és innen már nem kell sok a következő lépésig: az ortodox szertelenségre a görög katolikusok válaszolnak és viszont. A nacionalista erők egyfajta ideológusaként fellépő Adevarul viszont "Erdély egyháza felébreszti az országot" című vezércikkében szintén kiemeli a felvonulás példátlan jellegét, amely "megrázza az embert" /a lap hatezerre becsülte a résztvevők számát/, és korholta a politikusokat, amiért nem reagáltak a jelenségre. A lap emlékeztetett ugyan a görög katolikus vallás betiltására, viszont az 1992 évi népszámlálás adatai alapján azt hangoztatta, hogy a görög katolikusok száma 228 ezer csupán, mert 1950-ben az 1948-ban bejegyzett 1 423 000 görög katolikusból 1 329 000 "visszatért" az ortodoxokhoz, 1702 papjukból pedig 1213 "tért vissza" az ortodoxiához. Az Adevarul elismerte ugyan, hogy a kommunista időkben a görög katolikusok határozottan szemben álltak a rendszerrel, az ortodoxok pedig mindenfajta kompromisszumot kötöttek vele, még néhány tucat templom lerombolását és áthelyezését is elfogadták, de hangsúlyozta, hogy ezzel szemben a kommunista időkben is több száz új görögkeleti templom épült e kompromisszum nyomán. Az Adevarul szerint március 13-ika a gyűlölet és a megosztás üzenetét hozta Kolozsváron, március 20-ika pedig a "testvéri megbocsátását". A vezércikk szerint Erdélyben, "amelyet a kormányban lévő RMDSZ vezetői nem tekintenek Románia részének", a politikusok üzérkedése hatalmas űrt teremtett, s a lakosság úgy érzi, hogy magára hagyták. "Ilyen feltételek között jelenik meg a színen a Román Ortodox Egyház a román trikolórral az élen, hogy betöltsön egy űrt". 50 évi kényszerű engedelmesség után a nemzet egyháza újból ország-világ előtt a románság színeit hordja. Egy bölcs és elegáns nacionalizmusét, amely cseppet sem lesz kevesebb azáltal, hogy tiszteletben tartja a többi etnikumot, amely hitvallásává azt teszi, hogy imádkozzon a gyűlölködők megbékítéséért" - méltatta az ortodox demonstrációt az Adevarul. /Elegáns és bölcs ortodox nacionalizmus? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./

2000. március 25.

Márc. 25-én Kolozsváron volt a "A Romániai magyarság és az RMDSZ az ezredfordulón" című rendezvénysorozat első találkozója "Érdekvédelem és kormányzati szerepvállalás" témakörben. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke tartott vitaindítót, majd Horváth István kolozsvári szociológus az 1994-2000 közötti időszak közvélemény-kutatásainak mutatóit ismertette. Az előadók között volt Takács Csaba ügyvezető elnö, Borbély László ügyvezető alelnök, területrendezési államtitkár, Cornel Nistorescu, az Evenimentul Zilei bukaresti napilap igazgatója (A román társadalom reakciója címmel), Dézsi Zoltán Hargita megyei prefektus, Bakk Miklós politikai elemző, Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés platform elnöke, Makkay József, a kolozsvári Szabadság főszerkesztő-helyettese és Virág György, a Maros Megyei Tanács alelnöke. A következő rendezvényt áprilisban tartják. /Érdekvédelem és kormányzati szerepvállalás - szimpózium Kolozsváron. = RMDSZ Tájékoztató, márc. 27. - 1688. sz./

2003. december 6.

Közel háromszáz temesvári újságíró vonult ki dec. 5-én az utcára a kormánypárt agresszív magatartása ellen tiltakozva. A sajtó képviselőinek felháborodását Ino Ardelean, az Evenimentul Zilei országos napilap szerkesztője ellen elkövetett dec. 3-i támadás váltotta ki.Cornel Nistorescu, az említett napilap főszerkesztője szerint a romániai sajtó bizonyos pénzügyi és politikai érdekcsoportosulások irányítása alá került, akik pedig nem hajlandók részt venni ebben a játszmában, azoknak a félreállításáról gondoskodnak az illetékesek. A főszerkesztő nem tartja kizártnak, hogy Ardelean megveretése szorosan összefügg a közelgő választásokkal, a temesvári újságíró ugyanis tényfeltáró riportokat közölt a Szociáldemokrata Párt helyi képviselőinek kétes üzleti ügyeiről. Felmerült Eugen Sasu esete is, aki szintén az Evenimentul Zilei című napilap munkatársa volt, ám az őt és a családját ért halálos fenyegetések miatt pár napja beadta felmondását. /Gurzó K. Enikő: A PSD-t okolják az atrocitásért. = Krónika (Kolozsvár), dec. 6./

2004. február 27.

1997. szeptember 21-én a sovén-nacionalista szélsőséges pártok vezérei: Corneliu Vadom Tudor, Gheorghe Funar és Adrian Paunescu (ez utóbbi akkor még a Szocialista Munkapárt képviseletében) összegyűltek Marosvásárhelyen, hogy a város ortodox papjaival együtt megemlékezzenek közös eszményképükről, Avram Iancuról. A Tudor-negyedben épülő ortodox templom előterét nemzeti zászlók és magyarellenes jelszavak díszítették. A hazafias szónoklatok és szentbeszédek nyomán a felhevült tömeg kórusban üvöltözte, hogy megvédi Erdélyt. Az utóbbi tizennégy évben végzett összes közvélemény-kutatás eredményei azt mutatják, hogy a román társadalom számára az ortodox egyház a legnagyobb tiszteletnek, örvendő intézmény. Dan Petrescu a National, Paul Goma a Cotidianul hasábjain fedte fel Anania érsek vasgárdista és Securitate-kollaboráns múltját, sugallva, hogy most is ilyesfajta politizálást szán egyházának. Az Evenimentul Zilei 1998. ápr. 14-i vezércikkében Cornel Nistorescu természetesnek tartotta, hogy Anania érsek és Corneliu Vadim Tudor pártvezér véleménye tökéletesen megegyezik, majd emlékeztetett az ortodox egyház egykori szerepvállalására a Vasgárdában és a kommunista diktatúrában. Adrian Severin a Ziua április 18-i vezércikkében megdöbbentőnek mondta Anania véleményét. A sajtó felháborodása olyan méreteket öltött, hogy Anania érsek egy hónap múlva kénytelen volt visszatáncolni. A Jurnalul National máj. 14-i számában azzal mentette magát, hogy a Szent Szinódusnak nem tett javaslatot, tehát csak egyéni véleményének adott hangot, majd szó szerint kijelentette: „Az egyház nem politizál, nem fog politizálni, de megengedheti magának, hogy évenként, a választások alkalmával segítsen, hogy az ország politikáját a legjobbak műveljék. Ha egy híve megkérdezi papját, kire szavazzon, nem vonogathatja a vállát és válaszolja, hogy az egyház nem politizál." /Barabás István: Kiűzetés a templomból. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

2006. augusztus 5.

Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ leköszönt igazgatója közölte a törvényhozókkal, hogy a Legfelső Védelmi Tanács vétett, amikor a titkosított dossziéknak a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsághoz juttatásáról döntött. Merthogy ilyen döntés csak a hírszerzők a beleegyezésével történhet. Egyelőre még az 1990-es marosvásárhelyi események, a berevoiesti titkosszolgálati anyagok égetése és a bányászjárások sem tisztázódtak teljes mértékben. Az SRI bejelentette, hogy a szerkesztőségekbe küldött titkos ügynököket. Az egymással rivalizáló médiabirodalmak majd maguktól tépik szét egymást. Az egykori, de múltját rég bevallott kollaboráns, Sorin Rosca Stanescu által irányított Ziua napilap berkeiből indított tisztogatási akció során máris közismert nevek kerültek terítékre, mint a konkurens médiában állandó műsorvezetőként szereplő Cornel Nistorescué vagy Emil Hurezeanué. Elképzelhető, hogy maga a Román Hírszerző Szolgálatot ellenőrző parlamenti bizottság sem mentes a titkos ügynököktől. /Németh Júlia: Titokbiztosítás. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./


lapozás: 1-5




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998