udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 3 találat lapozás: 1-3
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Csatári Melinda

2002. május 27.

Máj. 24-25-én Szovátafürdőn tartotta tisztújító közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE). Az elnöki tisztségbe Csép Sándort választották újra, az ügyvezető alelnök Karácsony Zsigmond, a Népújság munkatársa lett. A rendezvényen Markó Béla, az RMDSZ elnöke is felszólalt, hangoztatva: a romániai magyarságnak valamennyi magyarországi politikai párthoz egyformán kell viszonyulnia, a mindenkori magyar kormány támogatására van szüksége. Markó fontosnak tartotta a romániai magyar sajtó sokszínűségét, jelezve, hogy közösségnek önálló sajtóéletre, nem lekötelezett, de elkötelezett sajtóra van szüksége. Csép Sándor leköszönő MÚRE-elnök eredményesnek tartotta a MÚRE elmúlt három esztendejét. Mint mondotta, a MÚRE a vártnál lényegesen kevesebb támogatáshoz jutott, ami jelentősen befolyásolta aktivitását. Gáspár Sándor leköszönő ügyvezető elnök elsősorban a gazdasági nehézségekről szólt. Ezt a tagság növekvő érdektelensége is súlyosbította. Boros Zoltán audiovizuális alelnök a sajtónak jutó támogatások elosztását kérdőjelezte meg. Mint mondotta, a MÚRE számára változatlanul elfogadhatatlan, hogy az Illyés Közalapítvány erdélyi szaktestületének megalakulásakor semmibe vették a MÚRE addigi gyakorlatát, annak összetételéről nem kérdezték meg a romániai magyar sajtó legitim képviselőit. Az RMDSZ részéről tanúsított hozzáállás nehezen egyeztethető össze azzal, amit az RMDSZ vezetői a sajtó sokszínűségéről nyilatkoznak. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa, a Népszabadság tudósítója elfogadhatatlannak tartotta a MÚRE Etikai Bizottságának (becsületbíróságának) vele szemben hozott elmarasztaló döntését egy véleménycikk kapcsán. Azért van a MÚRÉ-ra szükség, hogy az újságírót bárhol, bármilyen körülmények között megvédje, még akkor is, ha tévedett, hangsúlyozta. Makkai János, a marosvásárhelyi Népújság főszerkesztője amellett kardoskodott, hogy a szervezet az eddigitől lényegesen eltérő feladatköröket, a tagság érdekképviseletét, érdekvédelmét lássa el. Az audiovizuális új alelnöknek Vincze Lorántot, a Román Rádió magyar adásának bukaresti munkatársát, az írott sajtóért felelős alelnöknek pedig Ambrus Attilát, a Brassói Lapok főszerkesztőjét választották. Az oktatásért felelős szakbizottság új vezetője Magyari Tivadar kolozsvári egyetemi adjunktus, a jogi szakbizottság irányítója Hecser Zoltán, a Hargita Népe igazgatója, a szociális és a tagsági szakbizottság vezetője pedig László Edit, a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségének tagja lett. A 12 tagú új etikai bizottság elnökévé Ágopcsa Annamária szatmárnémeti újságírót, alelnökévé pedig Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét és Borbély Melindát, a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásának vezetőjét választották. A MÚRE Kolozs megyei területi elnökévé a közgyűlés újraválasztotta Makkay Józsefet, a Szabadság főszerkesztő-helyettesét. A MÚRE életműdíját Muzsnay Magda ma is aktív rádiós szerkesztő vehette át. A publicisztikai díjat Bakk Miklós, a Krónika megbízott felelős szerkesztője kapta. Szintén kolozsvári kitüntetettje volt a rádiós díjnak is Csatári Melinda, a Kolozsvári Rádió magyar adásának munkatársa személyében. Pályakezdő díjat a Szabadság munkatársa, Balázs Bence, és a Krónika munkatársa, Rédai Attila kapott. A rendezvényen bemutatták Gazda Árpádnak, a Krónika főszerkesztő-helyettesének Mikor Kicsi voltam, magyar voltam című riportkötetét, Benkő Leventének, a Háromszék munkatársának Bűn volt a szó című, Moyses Mártonra történő visszaemlékezés-kötetét és Gecse László budapesti újságírónak Állam és nemzet a rendszerváltás után című rádiós interjúkötetét. /K. Zs.: Hatékonyabb érdekvédelmet akar a MÚRE. Tisztújító közgyűlés a magyar újságíróknál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

2006. január 11.

A Kolozsvári Rádió magyar nyelvű adásai között, újdonságként, minden szombat délután fél öttől sugározza ifjúsági műsorait, a Jómadarat és a Falfirkát. A két szerkesztő, Csatári Melinda és Forrai Szerénke. Forrai Szerénke, a Falfirka szerkesztője szerint nem tudnak és nem akarnak a fiatalok magukról beszélni. /Jómadár, Falfirka. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

2007. szeptember 8.

Ákos énekes, zenész, költő, zeneszerző, borkulturális zarándokhely tulajdonosa, három gyerek édesapja. Számtalan kitüntetés, szakmai elismerés tulajdonosa. Úgy érzi, az a kötelessége: arról írjon, ami őt foglalkoztatja. Most például Krúdyt fog felolvasni cd-re, mert nagy rajongója az írónak. Miatta született a Borpatika is. Ő arról beszél, hogy volt itt egy élhető Magyarország. Ez azt az ígéretet hordozza, hogy lesz is. Most nincs, mert lelkében szét van verve, de közös hittel rendbe lehet hozni. Közösségeket kell létrehozni, a borpatika egy ilyen hely Budapest szívében. Szóval nem kell innen elmenni. Persze mondhatjátok, hogy könnyű itt, mert nincs akkora nyomás, mint Erdélyben. Dehogy nincs. Neki is volt egy gyenge pillanata, amikor lenácizták az elvtársak egy lemezkritikában, akkor arra gondolt, hogy elmegy. Azonban annál több esze van. Hiszen épp azt szeretnék, hogy ő eltűnjön. Volt, aki furcsállta, hogy Ákos zenét írt a Terror Házának. Elmesélte, hogy amikor a Terror Háza megnyílt, „az újságírók bejöttek nagy harci izgalommal, kiköszörült tollakkal és csőre töltött kamerákkal. ” A sajtótájékoztató előtt az igazgató azt javasolta, hogy előbb járják végig ezt a sokat gyalázott múzeumot és nézzék meg, hogy mi van benne. Miután ez megtörtént, már nem voltak kérdések. Minden a helyére került. A 20. század története ‘45-nél nagyjából abbamarad, és utána már csak pasztellképeket festett a tankönyv-szerző. Így egy csomó dolgot a Terror Házából lehet megtudni. Például azt, hogy a háború után „jóvátételként” 700 ezer magyart hurcoltak el a Gulágra... A paródiától nem fél, de a gyűlölködő kritikával szemben megfogalmazza ellenvéleményét. Ezek mindig egy jól beazonosítható csoporttól érkeznek, akik azontúl, hogy megírták az épp aktuális szemétségeiket, például hogy Ákos homokos, homofób, náci vagy feketemágus, azt is leszögezték, hogy Ákos kiégett. Ő pedig minden évben átveszi az arany- és platinalemezt, szakmai díjat, megköszöni a közönség szeretetét. Az elmúlt húsz évét nagy közönségszeretet és aljas kritikák sorozata jellemezte. /Csatári Melinda: Zenét írt a Terror Házának. „Amikor lenáciztak, arra gondoltam, hogy lelécelek”. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./


lapozás: 1-3




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998