udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 3 találat lapozás: 1-3
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Dénes Anna Szeréna

1994. március 29.

Entz Géza címzetes államtitkár, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke márc. 28-án Temesváron átnyújtotta a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztjét dr. Boros Béla címzetes érseknek, aki 1951-től 1964-ig volt börtönben és P. Godó Mihály jezsuita szerzetesnek, aki 18 évig raboskodott. Entz Géza beszédében Márton Áron püspök emlékét idézte. Az újságíró kérdésére Entz Géza elmondta, hogy Erdélyben még nem adtak át ilyen kitüntetést. Elsőként a katolikus egyház személyiségeit tüntették ki, mert a katolikus egyház meg tudta őrizni belső függetlenségét a kommunista időszakban, ez ily módon Magyarországon nem sikerült. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1/ Márc. 29-én az Entz Géza vezette küldöttség Gyulafehérváron megkoszorúzta Márton Áron sírját, majd ugyanezen kitüntetést adta át Erőss Lajos apostoli protonotáriusnak, Léstyán Ferenc pápai prelátusnak, ny. marosvásárhelyi főesperes plébános az érdemrend Kiskeresztjét kapta. Dénes Anna Szeréna, a Szociális Testvérek Társaságának szerzetesnővére, a kolozsvári leányok volt nevelője, aki súlyos börtönbüntetést szenvedett, a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Arany Érdemkeresztjét vette át. Akiket kiemeltek a kitüntetéssel, mondta Entz Géza, azok valami sajátosat vállaltak egy közösség fenntartása, fennmaradása érdekében, az anyaszentegyház szolgálatában. Az anyaszentegyház szolgálata minden emberi közösség szolgálatát, így a Romániába szakadt magyarság szolgálatát is jelenti, oly módon, hogy ez a magyarsággal együtt élő népek érdekeit is szolgálja. Léstyán Ferenc, köszönetet mondva a kitüntetésért, válaszában elmondta, szeretné megosztani, továbbadni az elismerést azoknak, akik az elmúlt években szenvedtek. Elsősorban Márton Áron püspökre gondolt és a többiekre, akik a püspök bebörtönzése után, mint a walesi bárdok, sorra mentek a börtönbe, azoknak, akik börtönben haltak meg, azoknak a papoknak, akiket kivégeztek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./ Ezután Entz Géza kíséretével együtt Marosvásárhelyre indult, ahol meglátogatták Sütő András írót, majd találkoztak az RMDSZ Maros megyei vezetőségével, megyei és városi RMDSZ-tanácsosokkal, az egyházak és a sajtó képviselőivel. Jelen volt a város polgármestere és a Megyei Tanács alelnöke is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

1996. december 8.

Az ötvenes évek elején Erdélyben szakadár, kommunistabarát csoport ragadta magához átmenetileg az egyházirányítást, akkor Dénes Anna Szeréna egyike volt azoknak, akik titkos összekötőként működtek az illegális püspök és az állami nyomásnak ellenálló, Rómához hű lelkipásztorok között. Éveken keresztül naponként tette kockára szabadságát azért, hogy állandó futárszolgálatával segítsen megakadályozni a fenyegető egyházszakadást. Az erdélyi papság az ő révén értesült a titokban felszentelt püspök rendelkezéseiről. 1954-ben Kolozsváron lakott - emlékezett meghurcolásáról -, illegális hitoktatást végzett, dec. 2-án éjjel érte jöttek, a Securitate börtönébe vitték, ahol nyolc hónapig egyedül tartották egy fűtetlen cellában. Arra akarták kényszeríteni, hogy másokra tegyen hamis vallomást. A vád tanújaként el akarták vinni egy bírósági tárgyalásra, de kijelentette: ha odaviszik, védeni fogja a vádlottat. Éhségsztrájkot kezdett, kijelentette: akkor hagyja abba, ha nem kényszerítik mások elleni hamis vallomástételre. Sokszor csukták jéghideg sötétzárkába. 1956. márc. 17-én a kolozsvári katonai törvényszék tíz évre ítélte, ebből hat évet börtönben, négyet pedig a baragani pusztaságban töltött, száműzetésben, egy vályogkunyhóban. A többi apácával és pappal együtt megjárták a nagyobb börtönöket. Kenyeret ritkán láttak, vizet kimérve kaptak, naponta 4-5 decit, ezt kellett beosztani tisztálkodásra és ivásra. Ősszel elvették a meleg ruhát és májusban visszaadták. A legkisebb fegyelmi vétségért, hangos beszédért azonnal bilincs, gúzsbakötés járt. Szabadulása után Kolozsváron ugyanott folytatta lélekmentő munkáját, ahol letartóztatásakor abbahagyta. - A diktatúra bukása után Entz Géza címzetes államtitkár, a Határon Túli Magyarok Hivatalának akkori elnöke kereste fel őt, hogy ünnepélyes keretek között átnyújtsa neki a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét. /Hetényi Varga Károly: Dénes Anna Szeréna szociális testvér, Gyulafehérvár. = Keresztény Élet (Budapest), dec. 8./ Hetényi Varga Károly Akiket üldöztek az igazságért címmel gyűjti és kötetekbe szerkesztve kiadja a katolikus egyház tagjainak a kommunista rendszerben történt meghurcolásának adatait.

2009. október 11.

A gyulafehérvári főegyházmegye alapításának ezredik évfordulóján dr. Jakubinyi György érsek kitüntetésben részesítette a szerzeteseket és laikusokat – összesen 22-en, és hárman post mortem – kapnak millenniumi különdíjat. A díjazottak képviselik a főegyházmegye hitvalló híveit. Érdemes odafigyelni tanúságtevő életvitelükre. Bíró Mária szociális testvér a kommunista rezsim idején titokban élte szerzetesi hivatását. Akkor hagyta el a tanári pályát (1976-ban) és vállalta a püspöki kancellária irodavezetői feladatát, amikor az egyházellenes években a „legkockázatosabb” volt. Testvérével, a szintén titokban szerzetesi fogadalmat tett Teréziával, aki az érsekség főkönyvelője, évtizedeken keresztül a főegyházmegyei hivatal hűséges munkásaként dolgozott. Az 1989-es decemberi fordulatot követően a Szociális Testvérek Társulata erdélyi kerületének elöljárója volt. Dénes Anna Szeréna szociális testvér fiatalon került börtönbe. Tízéves börtönélet után a kolozsvári Szent Mihály-templom gondozója volt, ugyanakkor az egyetemisták lelki támasza, a szerzetesi hivatások ápolója, 1985-től 2004-ig a megbénult Erőss Lajos nagyprépostot gondozta. Egyed Mária Lénárda ferences nővér évtizedeken keresztül vezette a gyulafehérvári nagy- és kisszeminárium konyháját. Felelős beosztása miatt a Szekuritáté zaklatásait is el kellett viselnie. Ferenczi Attila tanár hitvalló keresztény ember. A laikusok számára beindított teológiai képző levelező tagozata csíkszeredai központjának szervezője, besegítő tanára. Gál László tanfelügyelő, hittanár, a Majláth Gusztáv Károly teológiai líceum igazgatója a gyulafehérvári magyar nyelvű oktatás megmentője. Gáspár Mária Petronella ferences szerzetes negyven éven át dolgozott a marosvásárhelyi klinikán. A kórházba kerülő és gondozásra szoruló, több esetben haldokló papokat ápolta és gondozta. Sokszor kellett szembesülnie a Szekuritáté zaklatásaival. Geréd Vilmos székesegyházi karnagy, ötgyerekes családapa negyven éve kántori szolgálatot tölt be a gyulafehérvári főegyházmegyében. Dr. Kun Imre orvosprofesszor, a Keresztény Orvosok Egyesületének elnöke a Sapientia EMTE kuratóriumának tagja. /Világi krisztushívők a gyulafehérvári főegyházmegye szolgálatában. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 11./


lapozás: 1-3




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998