udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 1 találat lapozás: 1-1
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Krausser, Diana

2008. július 23.

Diana Krausser Brassóban élő szász történész aggódik a brassói archívumban található középkori dokumentumokért. Segítséget kér a felbecsülhetetlen értékű Regesta Brassoviae (1358–1433) megmentéséért, mely a szász mellett rengeteg székely utalást is tartalmaz. A latin nyelvű dokumentumok többsége a Hunyadiak idejéből származik. A hivatalos román történetírás elhallgatja, hogy Brassó a későközépkori magyar királyság egyik legfontosabb védelmi láncszeme volt, igazi stratégiai pont. A dokumentumok érdekében aligha lehet valamit tenni. Hiszen azok – a törvény szerint – a román állam tulajdonát képezik. A brassói szász történész szerint a román államnak az az érdeke, hogy ezek a dokumentumok megsemmisüljenek. Diana Krausser történészként aggódik a hiteles történelmi dokumentumok megsemmisítése miatt. Mesélte, hogy a Szent Miklós, immár ortodox templomban egyetemista korában a saját szemével látta, milyen mostohán bánnak a középkori dokumentumokkal. A felbecsülhetetlen értékű archív anyagot porban, mocsokban tartották, és tiltották a gondozását. Szerinte Brassóból a történelmi dokumentumok elhordása ma sem szűnt meg. Krausser a legveszélyeztetettebbnek a Regesta Brassoviae-t tartja, ez egy gyűjtemény, azt a mintegy négyezer levelet tartalmazza, amelyeket a Hunyadiak, de még előttük Zsigmond király írt és küldött Brassó városának. A latin nyelvű dokumentumokat később elsősorban németre fordították le, és különböző, sokszor magángyűjteményekben őrizték. Trianon után összeszedték, majd az akkor használaton kívüli várbástyába vitték ezeket a dokumentumokat, aztán ki tudja, hová. A brassói történész szerint a brassói levéltárban még fellelhető néhány belőlük, de rengeteg elveszett vagy megsemmisült, vagy eredeti tartalmuktól eltérően értelmezve állították ki. Most azért aggódik, hogy ami maradt, az is megsemmisül. Krausser elmondta, nemrég a sajtóban is megjelent, hogy egy itteni történész Párizsban középkori pecsétkiállítást szervezett. Lovagpecséteknek állították be, természetesen románnak, holott a történész nem tud Kárpátokon túli lovagokról. S ami még szembeötlőbb: a középkorban az ilyen pecsétek csakis a levéllel, okirattal közösen születtek. Ha a pecsét külön van, azt jelenti, hogy lelopták valamilyen régi dokumentumról, s minden bizonnyal megsemmisítették azt. /Ferencz Csaba: Az asszimiláció könyörtelen bája. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 23./


lapozás: 1-1




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998