udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 29 találat lapozás: 1-29
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Eötvös József

1998. szeptember 30.

Székelyudvarhelyen a mezőgazdasági szaklíceum ünnepség keretében Eötvös József Mezőgazdasági Szakközépiskola nevet vette fel. A névadó szobrát, Bodó Levente /Szentegyháza/ szobrászművész alkotását is ekkor avatták fel. /Világi és egyházi ünnep. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./

1999. október 8.

Okt. 8-án Szentegyházán felavatják a város most elkészült zászlóját, és ezzel kezdetét veszi a Szentegyházai Napok rendezvénysorozat. A zászlóavatás után az alsó katolikus templom melletti világháborús emlékműnél helyezik el a kegyelet koszorúit, majd autóbuszok szállítják a résztvevőket a felső templomhoz. Az ottani emlékmű megkoszorúzása után az aradi vértanúkra emlékeznek. Megnyitják Bodó Levente képzőművész kiállítását, helyi népművészeti kiállítás is nyílik szőtt, illetve faragott tárgyakból. Okt. 9-én a városi könyvtár 50 éves évfordulóját ünneplik a könyvtárban, ahol Gellért Géza Orbán Balázsról készült szobrát leplezik le. Lesz vetélkedő diákok részvételével, dr. Vofkori László tart előadást, és fellép a Haáz Sándor vezette Gyermekfilharmónia. /Mától ünnepel Szentegyháza. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 8./ Szentegyházán okt. 8-án megnyílt Bodó Levente szobrászművész kiállítása. Az ötvenedik életévét az idén betöltött alkotó szobrait, grafikáit mutatta be, a különböző pályázatokon szereplő műveket (a nagyszalontai pályázaton szereplő egész alakos Bocskai-szobor makettjét), elkészült emléktáblák gipszváltozatait (a székelyudvarhelyi Nyírő-emléktáblát, a Tamási-emléktáblát, a csíktaplocai iskola számára készült Xántus János-emléktáblát), a tavaly készült báró Eötvös József-mellszobor gipszváltozatát, portrékat, valamint monotípiákat és tollrajzokat. /Bodó Levente kiállítása. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 11./

2000. június 5.

A budapesti Szűcs Ildikó előadóművész Magyarország határain túl élő magyar költők verseiből állította össze Határon című műsorát. A műsorral a következő napokban fellép Gyimesfelsőlokon, az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumban, Székelykeresztúron, az Orbáb Balázs Gimnáziumban, Székelyudvarhelyen az Eötvös József Mezőgazdasági Szakközépiskolában, Gyergyóalfaluban a Sövér Elek Iskolában, Gyergyószentmiklóson a Salamon Ernő Gimnáziumban és Csíkszeredán a Venczel József Faipari Szakközépiskolában. /Szűcs Ildikó versműsora. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./

2000. július 20.

Az első körben valamennyi hely betelt Csíkszeredában a Márton Áron Gimnáziumban, a Nagy István Művészeti Szakközépiskola képzőművészeti és zene osztályaiban, az Octavian Goga Gimnázium reál osztályaiban, a Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban, az építőipari szakközépiskolában, a Kájoni János Szakközépiskolában; Gyergyószentmiklóson a Salamon Ernő Gimnáziumban; Maroshévízen a szakközépiskolában, a Mihai Eminescu Kollégium technológiai osztályaiban; Székelyudvarhelyen az Eötvös József és a Kós Károly szakközépiskolákban, a Tamási Áron és a Baróti Szabó Dávid római katolikus gimnáziumokban, valamint a Benedek Elek Tanítóképzőben; Székelykeresztúron az Orbán Balázs Gimnáziumban és az unitárius gimnáziumban. /Lejárt a beiratkozások első köre. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 20./

2000. szeptember 6.

Székelyudvarhely középiskoláiban is elkezdődött a tanítás. A Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskolában három kilencedik osztályt indítottak, nem teltek be mindenhol a helyek, a képzőművészeti osztályt leszámítva. A zeneosztály 22 diákkal indul, míg a színművészeti osztályban 20-an vannak. A Baróti Szabó Dávid iskolában beteltek a helyek, két osztályt indítottak 26-os létszámmal. Az egyik felekezeti, katolikus osztály, a másik pedig filológia. A Tamási Áron Gimnáziumban indított négy kilencedik osztályban beteltek a helyek. Mindössze három osztály indult a Benedek Elek Tanítóképzőben. A Kós Károly Szakközépiskola négy osztályt indított és a helyek beteltek, hasonlóan a Bányai János Szakközépiskolához, ahol hat líceumi és négy szakiskola osztály indult. Az Eötvös József Mezőgazdasági Szakközépiskolában a szakiskolásokkal együtt 226 kilencedik osztályos kezdi a tanévet: 126 líceumista és 100 szakiskolás. A helyek mind beteltek és egy esti osztályt is indítottak. Az Ucecom Szakközépiskolában még mindig vannak üres helyek. /Péter Attila: Iskolakezdés. = Udvarhely Szék (Székelyudvarhely), szept. 6./

2001. június 6.

Május 25. és 27. között immár negyedik alkalommal rendezték meg Sóstófürdőn (Magyarország) a Suliexpót, melyen idén tíz ország fiataljai vettek részt. Az expó célja, hogy a Kárpát-medencén túllépve, bővüljön a résztvevők köre, illetve, hogy a diákoknak lehetőségük legyen, az "egységes Európa" gondolatnak megfelelően, a kapcsolatteremtésre és önkifejezésre, függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszélnek. A rendezvényen jelen volt a szatmárnémeti Avram Iancu Általános Iskola. Küldöttsége. Szász Piroska igazgatóhelyettes elmondta, hogy a Suliexpóról az interneten olvasott. Jelentkezett, majd keresett egy testvériskolát - Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium -, amely 100 ezer forinttal támogatta kiutazásukat. Ez az összeg az elszállásolás költségeit sem fedezte, ezért az iskola gyermeknapi műsort mutatott be, ennek bevételéből fedezték a különbözetet. Volt piactér és kirakodóvásár, melynek keretében bemutatkoztak az iskolák, illetve a nemzetek. Annak ellenére, hogy első alkalommal vetek részt a rendezvényen, két kategória-díjat is elhoztak /vizuális művészet kategória és a Suliexpó kisszótár kategória/. /Suliexpó - kapcsolatteremtés és önkifejezés, a nyelvtől függetlenül. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 6./

2001. augusztus 11.

67. évében, kovásznai otthonában váratlanul elhunyt Fábián Ernő /Kovászna, 1932. okt. 12. - Kovászna, 2001. aug. 9./ nyugalmazott tanár, író, filozófus. Példaértékű munkás élete, nemzetét féltő szeretetének örök lángolása feledhetetlen emlék, példamutató útjelző marad számunkra, állapította meg a lap munkatársa. Az erdélyi gondolkodás elkötelezett híveként könyvei, elemzései, kritikája maradandó érték az erdélyi magyar közélet számára. Fábián Ernőt aug. 11-én szombaton helyezik örök nyugalomra a kovásznai ravatalozó házból. /(Flóra Gábor): Elhunyt Fábián Ernő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./ A temetésen az elhunyt hozzátartozói, tanítványai, tisztelői és barátai mellett részt vett Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára is. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./ Akik eljöttek, hogy elkísérjék utolsó útjára Fábián Ernőt, tisztában voltak azzal, hogy olyan kivételes személyiségű nemzettársuktól búcsúznak, aki életútját nemzete-nemzetisége szolgálatába állította. A temetésre Kovásznára érkező Németh Zsolt államtitkár búcsúzott elsőként Fábián Ernőtől, testamentumként jelölve meg Fábián Ernő életfilozófiáját összefoglaló, néhány éve kiadott könyvét, a Megmaradásunk parancsait. Műve - emelte ki a politikus - "üzenet a mának és a jövőnek". A külügyi államtitkár kiemelte: Fábián Ernő tanár volt, a nemzet tanára. Alkotó munkája forrás volt a Fidesz-nemzedék számára a nemzeti megújuláshoz. Befejezésként a magyar kormány és a tanítványok nevében búcsúzott Fábián Ernőtől. A bejelentett programtól eltérve, másodikként Katona Ádám szólt a szertartáson résztvevőkhöz, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés alapító tagjaként említve Fábián Ernőt, aki hatékonyan támogatta a tömörülést az úgynevezett "három szintű autonómia koncepció" kimunkálásában, amely bár most az érdekvédelmi szervezet programjának eleme, az RMDSZ vezetés, vétkes mulasztása nyomán, nem küzd alkalmazásukért. Keményen bírálva az RMDSZ csúcsvezetését, szót emelt a zetelaki ártatlanul elítéltek rehabilitálásáért, a kézdivásárhelyi bebörtönzöttek szabadlábra helyezéséért, s a "nemzeti és keresztény alapú" politizálást sürgetve fölvetette a kettős állampolgárság fontosságát is. Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója a közös diákévek emlékeit idézte. Gazda József, a barát és a harcostárs Fábián Ernő tervezett könyvéről /Panasz az utókorhoz/ szólt. /(Flóra Gábor): Akik az útban bíznak, szárnyakra lelnek... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./ Fábián Ernő /Kovászna, 1934. okt. 12. - Kovászna, 2001. aug. 9./ kötetei: Apáczai Csere János /Dacia, Kolozsvár, 1975/, Az ember szabad lehet (Eötvös József eszmevilága, Dacia, Kolozsvár, 1980/ Egy polgártárs a kuckóból - esszék, pamfletek /H-Press Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 1997- Kaláka Könyvek/ Balogh Artúr: Jogállam és kisebbség /Téka, Kriterion, Bukarest, Kolozsvár, 1997/ Összeállította, bevezetőt írta: Fábián Ernő.

2001. augusztus 21.

A székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal közvélemény-kutatást végzett, és javaslatokat kért a lakosoktól a múlt rendszerben önkényesen elnevezett utcák neveinek megváltoztatására, illetve az egykori elnevezések újbóli hivatalosítására. Kilenc utca és két tér neve a következőképpen módosul: a Horea ezután Kornis Ferenc utca, a Closcából Attila utca, a Crisanból Eötvös József, a Hargita-tér Kőkereszt-tér, a Jövő utca pedig Bíró Lajos utca lesz. A Hősök utca Ugron Gábor nevét veszi fel, a Vasile Alecsandri Szentjános utca lesz, mint hajdanán. A Cuza Voda utca ezentúl a Wesselényi Miklós utca, a Budai Nagy Antal pedig a Baróti Szabó Dávid névre hallgat. A Szabadság-térnek ezután Városháza-tér a neve, a December 1. utcának a Malom és a Tompa László utca közötti szakasza pedig Sziget utca. /Utcanév-változtatások. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 21./

2003. április 24.

Székelyudvarhelyen az egyházak 96 millió, az ifjúsági szervezetek 350,4 millió, a sportolók pedig 349,9 millió lej támogatásban részesülnek a helyi költségvetésből idei rendezvényeik alkalmával. 23 ifjúsági szervezet és alapítvány részesül támogatásban. Íme a teljes lista, zárójelben jelölve a támogatás összegét milliós nagyságrendben: Bányai János Diáktanács (5), Kékiringó Alapítvány (25), Szombatfalvi Gyermekekért Egyesület (4,5 és 2,4), Hébe Alapítvány (12,7), Udvarhelyszéki Kulturális Egyesület (12), Kipi-Kopi Együttnevelő Egyesület (6), SZ-MADISZ (20 és 28), Udvarhelyszék Jövőjéért Egyesület (5,9), SZIA (10 és 26,5), Vitéz Lelkek Kulturális Egyesület (27), Székelyudvarhelyi Cserkészkörzet (25), O3 Zone Egyesület (28), Eötvös József Alapítvány (25 és 4,2), Tompa László Alapítvány (25), Lélek és Fény Alapítvány (25,3), Kuckó Egyesület (4,3), Cimbora Egyesület (6,5), Napsugár Egyesület (22). /Fülöp D. Dénes: Támogatás udvarhelyi rendezvényekre. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 24./

2003. augusztus 27.

Augusztus elsejétől új igazgatója a Csíki Székely Múzeumnak, Gyarmati Zsolt versenyvizsgával került az intézmény élére. Gyarmati Zsolt /sz. Székelyudvarhely, 1970/ a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem szakán szerzett tanári oklevelet 1997-ben, ugyanott egyéves magiszteri képzésen vett részt. Szülővárosában az Eötvös József Mezőgazdasági Szakközépiskolába kapott tanári kinevezést. Időközben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen három éves képzésen vett részt a doktori cím megszerzéséért, jelenleg írja disszertációját. Ugyanakkor a kolozsvári egyetem, valamint a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem közös programja keretében jogi tanulmányait végzi. Kutatási területe: A XIX.- XX. századi Erdély város- és társadalomtörténete. Több mint 20 tanulmánya és cikke jelent meg e témakörben. Úgy látja, hogy a múzeum kitűnő szakemberekkel rendelkezik. Gyarmati Zsolt egyelőre ingázik Székelyudvarhelyről, de ősztől Csíkszeredára költözik. /Kristó Tibor: A nyitottságra törekszem. Beszélgetés Gyarmati Zsolttal, a Csíki Székely Múzeum új igazgatójával. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 27./

2003. december 11.

Tíz éve hunyt el Antall József, a rendszerváltozás első szabadon választott magyar kormányának miniszterelnöke. 1932. április 8-án született Budapesten. Édesapja, id. Antall József a második világháború alatt menekültügyi kormánybiztosként sok ezer Magyarországra menekült lengyel, francia és zsidó polgár életét mentette meg. 1945 után újjáépítési miniszter és a Független Kisgazdapárt pártigazgatója volt. A fiatal Antall József a nemzet iránt elkötelezett, keresztény-konzervatív családban nőtt fel. A budapesti Piarista Gimnáziumban tanult. Érettségi után, az 1950-es évek elején, az ELTE bölcsészettudományi karán, majd az állam- és jogtudományi karon folytatta tanulmányait, történelem szakos középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi és muzeológusi képesítést, illetve a történettudomány tárgyköréből bölcsészettudományi doktorátust szerzett. Néprajzi, művészettörténeti, antropológiai, iszlám művelődéstörténeti tanulmányai mellett közgazdaságtani tanulmányokat is folytatott. Egyetemi évei után, 1954-től az Országos Levéltárban, a Pedagógiai Tudományos Intézetben, a Fővárosi Könyvtárban dolgozott, az Eötvös József Gimnáziumban és a Toldy Ferenc Gimnáziumban tanított, illetve felnőttoktatással is foglalkozott. 1964-től a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár tudományos munkatársa, főmunkatársa, igazgatóhelyettese, majd 1974-1990 között főigazgatója volt. A politikai életbe 1956 októberében kapcsolódott be, amikor egyrészt az Eötvös Gimnázium forradalmi bizottsága elnökévé választották, másrészt részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében és a Keresztény Ifjúsági Szövetség megalapításában. Kapcsolatban állt a Nagy Imre-kormány több miniszterével (Tildy Zoltán, Kovács Béla, Bibó István, Farkas Ferenc). Az 1956-os forradalmat eltipró szovjet beavatkozás után részt vett a belpolitikai és külpolitikai vonatkozású tervezetek, memorandumok elkészítésében. Politikai tevékenységéért egy időre őrizetbe vették, a magyar rendőri szervek többször kihallgatták. Fegyelmivel a Toldy Gimnáziumba helyezték, és publikációs tilalom alá került. 1959-ben állásából felfüggesztették, a tanári pályától eltiltották. 1963-tól újra publikálhatott, ezután mintegy 350 könyve, tanulmánya, cikke jelent meg a politika, a művelődés- és orvostörténet tárgyköréből. 1967-től az Orvostörténeti Közlemények főszerkesztője, 1972-től a Magyar Orvostörténeti Társaság főtitkára, 1982-től elnöke, az MTA több bizottságának és albizottságának tagja, illetve elnöke, a Nemzetközi Orvostörténeti Akadémia, a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Akadémia tagja, valamint a Nemzetközi Orvostörténeti Társaságnak vezetőségi tagja volt. Közreműködött a kisgazdák és a kereszténydemokraták újjászervezésében, és 1988-ban a Magyar Demokrata Fórumhoz (MDF) csatlakozott. 1989-ben az MDF egyik fő delegátusaként kiemelkedő szerepet játszott az Ellenzéki Kerekasztal tevékenységében és a Nemzeti Kerekasztal háromoldalú egyeztető tárgyalásain. 1989. október 21-én az MDF elnökévé választották. 1990 augusztusától az Európai Demokratikus Szövetség (EDU) elnökhelyettese volt haláláig. Az 1990. március 25-én és április 8-án rendezett szabad választásokon pártja, az MDF biztos győzelmet aratott, majd Antall József május 23-án megalakította - a kereszténydemokraták és a kisgazdák bevonásával - hárompárti koalíciós kormányát. Miniszterelnöksége idején Magyarországon kibontakozott a plurális demokrácia politikai intézményrendszere, elindult a piacgazdasággá alakulás. Fő külpolitikai irányává vált az euroatlanti integrációs szervezetekhez való csatlakozás, a jószomszédi viszony a környező államokkal, és az ott élő magyarok támogatása. Magyarország társult tagja lett az Európai Közösségnek, tagja az Európa Tanácsnak és több európai intézménynek. Magyar földről kivonultak a szovjet csapatok, megszűnt a Varsói Szerződés és a szocialista gazdasági együttműködési szervezete, a KGST. Kezdeményezője lett a "Visegrádi országok" együttműködésének. Kormányfői működésének szinte a kezdetétől küzdött az alattomos kórral, a nyirokrendszer daganatos megbetegedésével, amely 1993. december 12-én legyőzte. Síremlékét, Melocco Miklós alkotását 1999 májusában avatták fel a Kerepesi temetőben. Antall József a modern, nemzeti konzervativizmus híve volt. /Tíz éve hunyt el Antall József. Tizenötmillió magyar emlékezetében. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 11./

2004. február 17.

Aradon február 12-én meghívott előadó, Rudolf Ágnes tanárnő tartott előadást a Kölcsey-csütörtökön Petőfi szerelmi költészetéről. A Kölcsey Társaság rendezésében a következő alkalommal Pávai Gyula tanár fog beszélni beszél Jósika Miklós és Eötvös József munkásságáról. /Benke Tímea: Petőfi szerelméről. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./

2004. március 2.

Február 26-án Aradon, a Csiky Gergely Iskolacsoportban gyűlt össze a kis társaság a Kölcsey Egyesületben. Pávai Gyula tanár tartott előadást a magyar regényírás megteremtőiről, bemutatta Anonymus Trója-regényét (XIII. század), a Karthauzi Névtelen magyarul írott Ferenc-legendáját, mint első önálló magyar könyvet (XV. század), Dugonics András jezsuita szerzetes Etelka című regényét (1793). Beszélt Kármán József naplóregényéről, a Fanni hagyományairól, Fáy András A Bélteki ház, Jósika Miklós Abafi, Csehek Magyarországon, Magyar kényurak, Eszter, valamint Eötvös József A karthauzi, A falu jegyzője és a Magyarország 1514-ben című regényéről. /Benke Tímea: A magyar regényírás kezdetei. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 2./

2005. január 18.

Régi vágya teljesült Szász Zoltánnak, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Udvarhely körzeti elnökének január 13-án, amikor az Eötvös József Szakközépiskola előcsarnokában méltó emléket sikerült állítani az iskola egykori tanárának, Szabó Dezsőnek. Az iskola magyar tanárainak, Magyari Tündének és Szilágyi Magdának segítségével megszervezett ünnepség keretében leplezték le a Székelyudvarhelyen, az egykori Állami Főreáliskolában 1909–1913 között tanító író emléktábláját. Az emléktáblát ifj. Andrási Gáspár, udvarhelyi kőfaragó készítette. Ugyanekkor avatták fel a Szabó Dezső emléksarkot is, ahol állandó kiállításra kerültek az író antikváriumokból összegyűjtött művei, továbbá egy kisebb fotókiállítás is helyet kapott, amely az 1945. január 13-án elhunyt író életútját mutatja be. Az emléknapon az udvarhelyi középiskolák egy részét képviselő csapatok vetélkedőt tartottak Szabó Dezső életútja, az Életeim c. regény alapján. /Kápolnási Zsolt: Szabó Dezső emléktáblájának leleplezése. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 18./

2005. november 30.

Baján november 10–12-e között rendezték meg az Európai Konferenciát Európai uniós integráció és a kisebbségek – fejlődhetünk együtt? címmel. A konferencia társszervezésében az Európai Bizottság budapesti képviselete mellett a Konrad Adenauer Alapítvány, a Hanns-Seidel Alapítvány és az Antall József Alapítvány is kivette részét, csakúgy, mint az Eötvös József Kollégium, az Alsó-Ausztriai European House, valamint az ausztriai Pán-európai Unió és az EALIZ. A Magyarországon élő kisebbségek helyzetét Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman ismertette, Christoph Pann professzor a Dél-tiroli Volksgruppen Institute képviseletében pedig az európai kisebbségek jogi helyzetéről beszélt. Előadást tartott Dr. Günther Rautz, a boseni (bolzanói, Dél-Tirol, Olaszország) Európai Akadémia (EURAC) kisebbségi autonómiákkal foglalkozó osztályának képviselője is, aki az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete (MIDAS) főtitkára is. A második világháború előtt és alatt a magyarországi németek száma elérte a félmilliót, azóta azonban folyamatosan csökken. 1947-ben 250 000 magyarországi németet telepítettek ki az országból. Akik maradtak, az asszimiláció veszélyének voltak kitéve. A legutóbbi, 2001-es népszámlálási alkalmával a lakosoknak négy kérdésben kellett választ adniuk: anyanyelv, nemzetiség, a nemzeti kultúrához való kötődés, és a családban, illetve baráti körön belüli nyelvhasználat. A négyből legalább egy kérdés alapján 120 ezren vallották magukat német nemzetiségűnek, A legutóbbi, 2002-es helyhatósági választásokat követően Magyarországon a kisebbségi önkormányzatok száma 1853-ra nőtt. A magyarországi németek a maguk 341 kisebbségi önkormányzatával és 35 polgármesterével a romák után a második helyen állnak. /Günther Rautz: Tudósítás a bajai kisebbségi konferenciáról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./

2006. január 13.

Száz éve, 1905-ben temették el a Brassóban Koós Ferenc egykori bukaresti református lelkészt. Rá emlékezett 2005. december 10-én a Brassó-belvárosi Református Egyházközség. A református temetőben a hosszúfalusi diákok Bálint Ibolya tanárnő vezetésével megkoszorúzták a sírt, majd a belvárosi református templomban Kassay Géza lelkész szervezésében következett a megemlékező istentisztelet, melyet a Brassói Magyar Dalárda szereplése nyitott meg, Klára Mária karnagy vezetésével. Igét hirdetett Zsold Béla bukaresti lelkipásztor. Megemlékező beszédeket Koós Ferenc életéről és érdemeiről a következők tartottak: Bálint László esperes Brassó megyéből; Bántó István, a Bukaresti Művelődési Kör elnöke; Demény Lajos történész és Hochbauer Gyula tanár. Fellépett a Zajzoni Rab István Líceum furulyás csoportja és az Áprily Lajos Líceum /Brassó/ diákénekkara. Koós Ferenc 1828 körül született Magyarrégenben, ahol mellszobor hirdeti emlékét, a református templom kertjében. Közhuszárként részt vett az 1848-as szabadságharcban. A levert szabadságharc után Kossuth Lajos külföldre menekült híveiből emigrációs központok alakultak ki a nagyvilágban. Az egyik Bukarestben volt, ahol Koós Ferenc református lelkészként tevékenykedett. Lelkészi kinevezését Bukarestbe Bodola Sámuel püspöktől kapta, 1855-ben. Egy időben Koós Ferenc volt az egyetlen református lelkész Brassó és Konstantinápoly között. Ő hozta létre a bukaresti dalárdát, a magyarok olvasókörét és a Hunnia Magyar Kaszinót. Bukaresti tartózkodása alatt a havasalföldi szórványmagyarságot és a moldvai csángó-magyarságot is megkereste. Amikor 1869-ben osztrák nyomásra el kellett hagynia Bukarestet, Eötvös József miniszter Erdélybe nevezte ki tanfelügyelőnek, s a dévai tanítóképző igazgatójának, majd tanfelügyelő volt Máramarosszigeten, Besztercén, végül Brassóban. /Pitó Lajos, Brassó: Koós Ferencre emlékeztünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./

2006. február 2.

A Szobraink Székelyudvarhelyen néven ismert rendezvénysorozaton egy olyan szoborról esett szó, mely már nem látható. Az előadáson Kápolnási Zsolt, az Eötvös József Szakközépiskola történelemtanára Petru Grozáról beszélt, életéről, pályafutásáról. Gróza Péter avagy a nagy átverés címen vezette be előadását. Petru Groza Hunyad megyében, egy Bácsi nevezetű faluban született 1889-ben. Egyetemi tanulmányokat Budapesten, Lipcsében és Berlinben végzett, jogi doktori címet is szerzett. 1919-ben részt vesz a román alkotmányozó nemzetgyűlésben, képviselő lett, majd Erdély és a kisebbségekért felelős tárca nélküli miniszteri státuszt kapta. 1933-ban létrehozta a magyarul Ekés Frontnak nevezett pártot (Frontul Plugarilor), a neki tulajdonított, az Antonescu-diktatúra elleni véleménye miatt bezárták – két-három hétre. Szovjet nyomásra 1945-ben a Groza lett a miniszterelnök, úgynevezett demokratikus kormányt alakított. 1948 után Groza már csak szimbolikus státust képviselt, 1952-ben pedig Gheorghiu Dej lett a kommunista miniszterelnök. Groza 1958-ban halt meg és szülőfalujában temették el. Groza közös sorsról, közös jövőről beszélt, légies határokról, s az volt a véleménye, hogy a nemzetiségi kérdés magától megoldódik. 1946–1947 között rengeteg rendszerellenes letartóztatást, kivégzést hajtottak végre, és magyarellenes atrocitásokról is voltak. Székelyudvarhelyen 1974. március 9-én leleplezték dr. Petru Groza szobrát a Tamási Áron Gimnáziumhoz vezető út bal oldalán. A szobrot 1990-ben eltávolították. /(bb): Petru Groza, akinek Arany János a kedvence volt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 2./

2006. február 16.

Kós Károly életművének bemutatásával folytatódott Székelyudvarhelyen az Ergo Egyesület, az UFF és a Művelődési Ház által szervezett előadássorozat. A sokoldalú Kós Károly – építészként, íróként, újságíróként, politikusként egyaránt jelentős volt – pályafutását Tifán Magdolna, az Eötvös József Szakközépiskola tanára ismertette. A jeles életművet három szakaszra osztotta. Tifán Magdolna előadását Kós-hangfelvétel színesítette, melyen a művész két regényének születéséről beszélt. Az utolsó Kós-alkotás 1994-ben született meg, a siklódi templom ugyanis a nagy építész tervei alapján készült, így joggal mondható, hogy Kós Károly még halála után is alkotott. /Kápolnási Zsolt: Aki halála után is alkotott. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 16./

2006. március 6.

Illyés Izabella, a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium magyar szakos tanára azok közé tartozik, akik sokat tettek és tesznek az ifjúság kulturális neveléséért. Ő volt a megálmodója és főszervezője az 1991-ben megrendezett és eddig 14 kiadást megért Hogy jusson vers mindenkinek elnevezésű szavalóversenynek, majd az 1997-ben lebonyolított kisvárosi középiskolás versmondók műhelytáborának. Ugyancsak az ő kezdeményezésére és szervezésében 1997 szeptemberében tartották meg Székelykeresztúron a Romániai Magyar Versért Egyesület alakuló ülését. A 2005-ben megrendezett, József Attila életművét bemutató Kozmosz éneke elnevezésű nemzetközi vetélkedőn a díjazottak között volt. Illyés Izabella újabban egy olyan irodalmi verseny gazdája és irányítója, amely az interneten keresztül zajlik. Minden évben egy olyan magyar alkotó munkásságát elemzik, akivel az iskolában kevesebbet foglalkoznak. Idén Kosztolányira esett a választás. A versenyt az interneten hirdették meg. A vetélkedőre 33 tanuló jelentkezett: a szatmári Hám János Katolikus Gimnáziumból, a nagykárolyi líceumból, a nagykárolyi Németh László Gimnáziumból, a székelyudvarhelyi Eötvös József Szakközépiskolából, az ugyancsak udvarhelyi református gimnáziumból, Székelykeresztúrról /az unitárius gimnáziumból és az Orbán Balázs Gimnáziumból/, továbbá magyarországiak is voltak. A hatfordulós versenyből eddig négy fordulót tartottak, az ötödik forduló március 12-én és 13-án lesz. /László Miklós: „Egy másért” internetes irodalmi vetélkedő. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 6./

2007. június 1.

Bodó Levente szentegyházai szobrászművész vallja, hogy kőből, fémből, fából dolgozik. Bodó Levente egyik alkotása az Amerikai Egyesült Államokban, Princetonban 2004-ben került a helyére: a teljes életnagyságban készült Mária-szobor, égerfából készült. A stációk a Balatonlelle melletti Látrány településen sorakoznak, a tizennégy darab tölgyfa dombormű helyben készült el 1995–98 között. Szobrai hírességeket, személyiségeket örökítenek meg: Gábor Áron, II. Rákóczi Ferenc, Baróti Szabó Dávid, Gaál Mózes, Domokos Pál Péter, Márton Áron, Haáz Rezső, Báró Eötvös József, Majláth Gusztáv Károly, Apáczai Csere János, Kossuth Lajos, Wass Albert mellszoborban vagy egész alakosban. Emléktáblákon, domborműveken Tompa László, Nyirő József, Tamási Áron, Gellért püspök láthatóak, és portrésorozat József Attila, Ady, Zrínyi, Erkel, Bartók, Arany, Karinthy, Örkény, Petőfi stb. vonásait mintázta. A millecentenárium, a millennium ugyancsak számos lehetőséget kínált a szobrásznak. Műtermében most monumentális festmény az újdonság: Krisztus mennybemenetele vásznon, olajfestményen. Az oltárképet június 17-én szentelik fel Kecsetkisfaludban, ahol eddig nem volt római katolikus templom, a hetven körüli hívőnek a református közösség segítségével építették meg az új templomot. /Ferencz Imre: Kőből, fémből, fából... = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 1./

2007. október 27.

Ferenczi Zoltán másfél évszázaddal ezelőtt, 1857. október 7–én született Kolozsborsán, és nyolcvan éve, 1927. május 31–én halt meg Budapesten. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte, az 1872-ben alakult kolozsvári egyetemen bölcsészdoktori címet szerzett. Tanított a kolozsvári Református Kollégiumban, közben mint egyetemi magántanár (később rendkívüli tanár) előadásokat tartott az egyetemen. Jelentősebb könyvei, forrásértékű tanulmányai kolozsvári évtizedei idején látnak napvilágot. Ferenczi Zoltán elsősorban adatfeltáró könyveivel, kiadványaival, folyóiratokban és napilapokban alkalmi gyűjteményekben megjelent közleményeivel, szövegmagyarázataival járult hozzá a magyar művelődés múltjának jobb megismeréséhez. Tíz évig volt az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az egyetem egyesített könyvtárának, majd a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának az igazgatója. Megírta a nagy múltú kolozsvári nyomdászat történetét. (A kolozsvári nyomdászat története, 1896). Írói életrajzok egész sora kerül ki tolla alól: Petőfiről, Csokonairól, Eötvös Józsefről, Jósika Miklósról, Rimay Jánosról és Deák Ferencről ír monografikus pályaképet. Tevékeny részt vesz a korabeli erdélyi művelődés összefogását szolgálni kívánó Erdélyi Irodalmi Társaság irányításában, írásaival jelen volt az 1874-ben megjelenő Erdélyi Múzeum és az általa szerkesztett Petőfi-Múzeum hasábjain. Az utóbbi célja volt, hogy teljes tájékozást nyújtson a Petőfi-irodalom terén, előkészítve egy teljes és kritikai Petőfi-kiadás létrejöttét. Ennek eredményeként készült el Petőfi verseinek első kritikai kiadása, született meg az első tudományos igényű Petőfi-életrajz (1896). Fontos Ferenczi Zoltán A kolozsvári színészet és színház története (1897) című, a színháztörténészek számára ma is kútfőnek számító munkája. /Kozma Dezső: Ferenczi Zoltán. Szellemi múltunk búvára. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

2007. december 12.

A középiskolások műveltségi vetélkedője, a Tudász december 11-én a megszokott helyszínen, a székelyudvarhelyi Digital 3 televízió nagystúdiójában zajlott, ahol nyolc erdélyi középiskola képviseltette magát. Bár Udvarhelyen már hagyománya van a középiskolai tanárok szervezte Tudásznak, a rendezvény mégis újdonságnak számított, hiszen első ízben mérték össze tudásukat a diákok országos szinten. Kápolnási Zsolt szervező, a székelyudvarhelyi Eötvös József Középiskola tanára elmondta, a vetélkedő szervezői tavasszal döntöttek arról, hogy országos szintű versennyé fejlesztik a Tudászt. A vetélkedőt a kolozsvári Báthory István Gimnázium csapata nyerte, második volt a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium. /Tudász tizenötödször. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 12 . /

2008. február 12.

Arad polgármesteri hivatalának internetes portálján a Moise Nicoara főgimnáziumról (nem a minoriták gimnáziumáról) az olvasható, hogy 1745-ben alapították, mint a város első gimnáziumát, ami a 19. században líceummá alakult. Ezek szerint Eötvös József kultuszminisztersége idején Aradon egy román gimnázium alapjait fektette le 1869-ban, nem a Magyar Királyi Főgimnáziumét. Az M. N. közvetlen elődje a minoriták gimnáziuma (?) lett volna és abban, nyilván, román nyelven tanítottak. És akkor a Csikynek, azaz az egykori római katolikus főgimnáziumnak mi volt a jogelődje? Puskel Péter reménykedik, hogy egyszer majd az igazat is megírják. /Puskel Péter: Vélt és valós dilemmák. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 12./

2008. június 9.

Negyvenkettedik alkalommal szervezték meg június 4–7. között a Szejke Népzene- és Néptánc- fesztivált. A meghívott együttesek gálaműsorát a változékony időjárás miatt a székelyudvarhelyi művelődési házban tartották. Színfolt volt a székelyudvarhelyi Boróka néptáncegyüttes egész estés műsora, az Eötvös József Mezőgazdasági Szakközépiskola néptánccsoportja mellett színpadra lépett az idén alakult, mintegy negyvenfős utánpótláscsoport is. /Szász Emese: Negyvenkettedik Szejke Fesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./

2008. november 27.

A számítógépet minden diáknak elnevezésű programban év végéig összesen 30 ezer 9-10. osztályos diák kap számítógépet, és a jövőre is folytatódó projekt, összesen 435 ezer középiskolást látnak el számítógéppel. A Hargita megyei iskolák közül elsőként a székelyudvarhelyi Eötvös József Szakközépiskola, Kovászna megyében pedig a baróti Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont tanulóinak osztják ki a gépeket. A 400 euró értékű számítógépeket használatba adják a diákoknak, és az iskola befejezésekor vissza kell majd adniuk – magyarázta Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő. /Horváth István, Kovács Zsolt, Totka László: Számítógépet kapnak a diákok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

2008. december 12.

1868. december 5-én fogadták el az Eötvös József és Deák Ferenc által megalkotott első európai nemzetiségi törvényt: ennek jegyében kétnapos kisebbségtörténeti konferencia kezdődött Kolozsváron. A 140 év kisebbségi kormányzás Közép- és Kelet-Európában címmel rendezett előadássorozat résztvevői: a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság, a budapesti Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Babes–Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia Kara. /(F. Zs): Kisebbségtörténeti konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

2008. december 15.

Kisebbségtörténeti konferenciát tartottak múlt héten az 1868-ban elfogadott első európai nemzetiségi törvény 140. évfordulója alkalmából. A kétnapos előadás-sorozatot a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság, a budapesti Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Babes–Bolyai Tudományegyetem szervezte. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének elnöke kifejtette, Kelet-Közép-Európában a 19. században megszületett nemzetállamok saját önképüket és a területükön élő nemzeti kisebbségek helyzetét kívánták rögzíteni. Az 1868-as nemzetiségi törvény korát megelőző szintű volt. A minták hiányában Eötvös József, a korszak európai szintű felkészültséggel rendelkező szakértője, hatalmas apparátussal látott ehhez a feladathoz. Deák Ferenc ezt a felkészültséget próbálta az állam iránt érzett felelősséggel párosítani. Az 1868-as törvény nagy problémája, hogy nem később módosították: a törvény ötven éven keresztül ugyanaz volt. Később egyfajta asszimilációs folyamat indult el (iskolai, közigazgatási, kulturális-nyelvi magyarosítás, stb.), amely minden 20. századi nemzetállamot sorra megkísértett. A plurális demokrácia megköveteli, hogy etnikai értelemben is plurálisak, demokratikusak legyenek a nemzetállamok. A mai Magyarország tizenhárom történeti kisebbséggel rendelkezik. Magyarországon hiányzik a kisebbségek parlamenti képviselete, még nem sikerült megbirkózni ezzel a feladattal. A román parlamentben a tizenkilenc kisebbség nem okozott olyan problémát, mint amilyen következmények például Szlovéniában születtek, amikor a magyar vagy az olasz képviselőnek kellett kiélezett helyzetben döntenie, és ez a döntés visszahárulhat az adott kisebbségre. /Ferencz Zsolt: Magától nem teremtődik meg a nemzeti egyenjogúság” Beszélgetés Szarka Lászlóval, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./ A romániai kisebbségi törvények semmit sem érnek – hangzott el Székely István Gergő előadásában, a Száznegyven év kisebbségi törvényhozása Közép- és Kelet-Európában című konferencián, Kolozsváron. A szakértők egyetértettek abban, hogy a kisebbségi törvények sok esetben nem érik el céljukat. A kisebbségkutató intézet egy még nyilvánosságra nem hozott felmérése szerint a romániai magyarok 66 százaléka érzi úgy, hogy kevés joggal rendelkezik, a románok 51 százaléka úgy vélekedik, hogy a kisebbségeknek épp elegendő jogokat biztosít az állam, és 23 százalékuk szerint túlzottan sok joguk van a kisebbségeknek. /Hideg Bernadette: Nem érnek célt a kisebbségi jogszabályok. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

2009. január 13.

Épület nélkül maradhat a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum, mert a szocializmus éveiben államosított épületet egykori tulajdonosa visszakapta. Zepeczáner Jenő, a múzeum igazgatója szerint a legmegfelelőbb hely az intézmény számára a Székelytámadt várban lévő Eötvös József Szakközépiskola épülete lenne. Az épületben létre kellene hozni egy kulturális-turisztikai központot, ahol helyet kaphatna a múzeumon kívül többek közt a városi könyvtár is. Ferencz Csaba, az Eötvös József Szakközépiskola igazgatója kivitelezhetetlennek tartja ezt az elképzelést. Bunta Levente polgármester közölte, a városnak közel ötvenmillió lejes adóssága halmozódott fel. /Bágyi Bencze Jakab: Otthontalan múlt: udvarhelyi ingatlangondok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./

2009. május 25.

A magyar irodalom nem egy alkalommal éppen a nagy történelmi vereségek és tragédiák után, mintegy ezeket gyógyítandó és ellensúlyozandó, bontakozott ki igazán – írta Pomogáts Béla. Ilyen módon emelkedett fel az 1848–1849-es szabadságharc leverése után az a klaszszikus magyar irodalom, amelyet például Arany János, Madách Imre, Jókai Mór, Kemény Zsigmond és Eötvös József munkássága képviselt, vagy a trianoni nemzeti tragédia után az az irodalom, amelynek Magyarországon Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, majd Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc és József Attila, Erdélyben Kós Károly, Tamási Áron, Áprily Lajos, Reményik Sándor (és mások) voltak a nagyszabású alkotó egyéniségei – folytatta a tanulmány írója. Ez határozta meg a magyar irodalom identitását az 1956-os magyar forradalom leverése után, a példa nélkül álló megtorlások idején is. az irodalom világában született meg a magyar forradalom egyik legfontosabb szellemi dokumentuma: az Irodalmi Újság november 2-i száma, ebben szerepelt Németh László Emelkedő nemzet, Déry Tibor Barátaim, Füst Milán Emlékbeszéd Thukididész modorában az elesett hősök sírja felett, Szabó Lőrinc Ima a jövőért, Tamási Áron Magyar fohász, Örkény István Fohász Budapestért című írása, és itt jelent meg Illyés Gyula még 1951-ben írott nagy költői műve: az Egy mondat a zsarnokságról. 1956 decemberétől az 1957-es esztendő első napjaiig az írószövetségnek kellett vállalnia a forradalom eszméinek erkölcsi védelmét. Az írószövetség december 28-án tartott közgyűlése kifejezésre juttatta a magyar írók hűségét a forradalom eszményei iránt, és Tamási Áron szövegezésében elfogadta a Gond és hitvallás címet viselő nyilatkozatot. Ebben olvasható: „keserves szívvel kell megmondanunk, hogy a szovjet kormányzat történelmi tévedést követett el, amikor vérrel festette meg forrásunk vizét. ” „Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmai egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. ” Pomogáts Béla a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezetének (Mefesz) képviselőjeként jelen volt a nevezetes írószövetségi közgyűlésen. Ezután a hatalom felfüggesztette a Magyar tevékenységét, majd a forradalomban való szerepvállalás vádjával több író, közöttük Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán, Tardos Tibor, Fekete Gyula, Molnár Zoltán, Varga Domokos, Lengyel Balázs, Gáli József, Obersovszky Gyula, Eörsi István, Buda Ferenc, Csurka István és sokan mások börtönbe kerültek, Pomogáts Béla a tököli internálótáborba került. Elsősorban azokat börtönözték be, akik korábban a kommunista párt harcos tagjai voltak, a forradalomban vállalt elkötelezettségüket a hatalom „árulásnak” tekintette. Más írók, közöttük Illyés Gyula, Tamási Áron, Kodolányi János, Sinka István, Örkény István, Benjámin László és a fiatalabb nemzedékek köréből Nagy László, Juhász Ferenc, Fodor András, Sánta Ferenc, Galgóczi Erzsébet, Moldova György a kényszerű, vagy az önkéntes hallgatást választották. Ugyanakkor, bizonyára a hatalom engedékenységének bizonyítékaként, 1957-ben Heltai Jenő, Németh László és Szabó Lőrinc is Kossuth-díjat kapott. A következő esztendők díjazottjai között a kommunista rendszer mellett kiállók voltak, mint Darvas József, Dobozy Imre, Hidas Antal és Mesterházi Lajos. A díjazás ellenére Németh László Galilei című drámáját levették a Katona József Színház műsoráról, Magyar műhely címmel tervezett tanulmánykötete nem jelenhetett meg, és tanulmányainak Sajkódi esték című kötete is csak 1961-ben juthatott el az olvasó elé. A forradalom leverése után években az alkotó munka egyáltalában nem szünetelt, de az akkoriban született művek többnyire csak évekkel később juthattak el a nyilvánosság elé. „A forradalom leverése és a hatvanas évek első fele közötti jó félévtizedben az alkotó munka egyáltalában nem szünetelt, semmiféle bénultság nem volt érzékelhető, igaz, az akkoriban született művek többnyire csak évekkel később juthattak el a szélesebb nyilvánosság elé” – állapította meg Pomogáts Béla. /Pomogáts Béla: Az irodalom (látszólagos) veresége – a magyar forradalom után. = Erdélyi Helikon (Kolozsvár), 2009. máj. 25. – 10. sz. / Emlékeztető: Tamási Áron Gond és hitvallás című nyilatkozata nem jelenhetett meg, azonban kézzel másolva terjesztették éveken át.


lapozás: 1-29




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998