udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 96 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-96
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Benes, Edvard

1995. március 14.

Budapesten márc. 14-én, a parlamenti integrációs és külügyi bizottság együttes zárt ülésén az ellenzéki pártok képviselői felszólították a kormányt, hogy ne kössön előnytelen alapszerződést. Az ülésről távozva Kovács László külügyminiszter elmondta, hogy az ellenzéki pártok irreális követeléseket fogalmaztak meg. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke szerint a Szlovákiával kötött alapszerződésben szerepelni kell a benesi dekrétumok hatályon kívül helyezésének. Nincs rá garancia, tette hozzá, hogy ha lemondunk bizonyos nemzeti érdekeinkről, az majd kifizetődik az európai integráció során. /Népszabadság, márc. 16./

1995. március 18.

A Fidesz-MDF-KDNP közös nyilatkozatot fogadott el, felszólítva Horn Gyula miniszterelnököt, hogy jelenlegi formájában ne írja alá a szlovák-magyar alapszerződést, mert az ellentétben áll a szlovák kormányprogrammal. Az MSZP-SZDSZ koalíciós kormány a nemzeti érdekek feladására készül. A három párt számára elfogadhatatlan, hogy Horn Gyula a szlovákiai magyarság sorskérdéseiben az érintettek egyetértése nélkül határozott. A szerződést úgy kell módosítani, hogy az tartalmazza a szlovákiai magyarság kollektív bűnösségét kimondó benesi dekrétumok elítélését, valamint az ezzel kapcsolatos kárpótlási igények rendezését, továbbá a bősi vízierőművel kapcsolatos kérdések tisztázását. /Új Magyarország, márc. 20./

1995. március 20.

Márc. 20-án a Fidesz és a Magyarok Világszövetsége csúcsszintű megbeszélést tartott Orbán Viktor, illetve Csoóri Sándor vezetésével, melynek eredményeképpen a szlovák-magyar alapszerződés parlamenti jóváhagyásának feltételeiről nyilatkozatot adtak ki. A szerződés rögzítse, hogy a szlovákiai magyarság a magyar nemzet részét is képezi. Mindkét kormány fogadjon el közös csomagtervet a szerződés megvalósításáról, Horn Gyula kérje fel a nemzetközi tényezőket, hogy vegyenek részt az alapszerződés nemzetközi ellenőrzését végző bizottságban. A végleges változatnak tartalmaznia kell a benesi dekrétumok elítélését, a vagyoni kárpótlási igények rendezését és az autonómia jogát. /Magyar Nemzet, márc. 21./

1995. március 20.

Az Országgyűlés márc. 20-i ülésén az ellenzék élesen bírálta a márc. 19-én Párizsban Horn Gyula és Vladimír Meciar által parafált magyar-szlovák szerződést. Németh Zsolt /Fidesz/ kifogásolta, hogy a szerződés szlovák értelmezés szerint csak egyéni és nem kollektív jogokat tesz lehetővé. Németh Zsolt "kishitű, hamiskás összekacsintásként" jellemezte a szerződést, bejelentve, hogy a Fidesz nem vállal közösséget a szerződés megkötőivel. Kónya Imre /MDF/ hasonlóan bírálóan szólalt fel. Szekeres Imre /MSZP/ védelmébe vette a szerződést, Szabó Iván /MDF/ hiányolta, hogy az alapszerződés nem rendezi a hírhedt benesi dekrétumok visszavonásának kérdését. Torgyán József /kisgazda/ szégyennek és hazaárulásnak nevezte a szerződést, Eörsi Mátyás /SZDSZ, a külügyi bizottság és Pető Iván /SZDSZ/ viszont pozitívnak minősítette. Isépy Tamás /KDNP/ a garanciákat hiányolta. /Magyar Nemzet, márc. 21./

1996. szeptember 26.

A Kanadában tevékenykedő Hunyadi Mátyás Öregcserkész Munkaközösség másfél évtizede indította el az évszázados magyarellenes propaganda ellensúlyozására az angol nyelvű magyar történelmi és politológiai könyvek kinyomtatást és eljuttatásását a nagy egyetemi központokba, idén túljutottak a harmincezredik kötet postázásán. Költségeiket gyűjtésből fedezik. A cseh, szerb és román tudósok már a századfordulón ontották a magyarellenes könyveket, folyóiratokat. Ebben a csehek jártak az élen Tomas G. Masarykkal, aki céljai elérésére amerikai feleségének nevét /Garrigue/ is felvette, kész terveket adtak a nyugati államférfiak kezébe a Monarchia feldarabolására. A magyarság ellenségei a második világháború alatt is éles harcot vívtak ellenünk. A nyugati kormányok megtévesztésére még ma is óriási összegeket áldoznak, ebben a románok járnak az élen. A New York-i Romanian Library és a Miami Beachben működő The Romanian Historical Studies tonnaszám küldi szét a propagandaanyagot az amerikai egyetemeknek, közkönyvtáraknak, politikusoknak. A román lobby mögött a bukaresti kormány áll, hatalmas pénzekkel. Több mint háromezer amerikai könyvtárat és politikusok százait látják el magyarellenes művekkel és milliónyi brosúrával. Cáfolhatatlan tény, hogy Masaryk, Benes és Jászi Oszkár emlőin nevelkedetett tanárok oktatták az amerikai külügyi vezetőket és beosztottakat. A második világháború utáni magyar kormányok még ellenségeinknél is több kárt okoztak nemzetünknek. Ha kiadtak valamilyen angol vagy más idegen nyelvű könyvet, csak azért tették, hogy bűneinket felnagyítsák és ellenségeinkét eltitkolják. - A Hunyadi Mátyás Öregcserkész Munkaközösség vezetője Magyaródy Szabolcs /sz. Szolnok, 1924/ 1948-ban menekült Nyugatra, 1951 óta él Kanadában. /Valós képet nemzetünkről Nyugaton! = Magyar Nemzet, szept. 26./

1996. október 27.

Okt. 27-én befejeződött a Magyarok Világszövetségének tisztújító közgyűlése. Újraválasztották Csoóri Sándort az MVSZ elnökének, elnökhelyettes Patrubány Miklós /Kolozsvár/ lett, aki eddig az MVSZ Erdélyi Társaságának elnöke volt. Az anyaországi régió elnöke Kurucz Gyula, a kárpát-medencei régió elnöke Dobos László, a nyugati régió elnöke Papp László. Az MVSZ tízpontos határozatot hozott, ebben szerepel - többek között - az, hogy az MVSZ támogatja Szűrös Mátyás képviselőnek a Benes-dekrétum eltörlésére vonatkozó országgyűlési indítványát és a határon túli magyarokra vonatkozó indítványát. Az MVSZ megkereséssel fordul az Országgyűléshez, hogy képviselője felszólalhasson a magyar-román alapszerződés vitájában. Az MVSZ Tőkés László püspököt, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét kéri fel a vitában való felszólalásra.- Az MVSZ indítványozza, hogy a határon túli nemzetrészek legitim képviselői az őket érintő kérdésekben megszólalhassanak az Országgyűlésben. Az MVSZ szorgalmazza, hogy a határon túli nemzetrészek nyerjenek legitim képviseleti jogot a magyar törvényhozásban. - A szomszéd népekkel való megbékélés céljából az MVSZ megalakítja az Igazság és Megbékélés Bizottságát. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./ Megfigyelhető egyféle célzatosság a Sütő András lemondásáról szóló híradásokban, az író ugyanis újból elfogadta a tiszteletbeli elnöki tisztséget. - Ez csak a Romániai Magyar Szóban közölt olvasói levélből derül ki /Portik Piroska: Felhagyni a politikai babonával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./ A szerkesztőség jelzi, hogy nem tudta pontosan kisilabizálni a faxon érkezett szöveget. - /

1997. március 6.

Negyven évvel ezelőtt, 1957. márc. 8-án halt meg a mirovi börtönben Esterházy János. Életművének állított emléket Molnár Imre /Esterházy János (Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1997/. Esterházy Jánost 1932-ben választották az Országos Keresztényszocialista Párt elnökének, ettől az időponttól fogva vezető szerepet játszott a két világháború közötti szlovákiai magyarság életében. A parlamentben mindig kiállt az igazság mellett, így cselekedett 1942-ben is, amikor a szlovák parlamentben egyedül, egyetlen magyar képviselőként a zsidók deportálása ellen szavazott. A háború végén nem menekült el, Gustáv Husák parancsára letartoztatták, először a Szovjetunióba hurcolták, onnan hazaengedték, megszökhetett volna, de igazságának tudatában vállalta a törvénytelenséget, akkor a szlovák hatóságok ítélték el. Meg kell ismerni Esterházy János munkásságát, erkölcsi és lelki tartását. Gróf Esterházy János halálának 40. évfordulója alkalmából márc. 7-én Budapesten, az Országházban ünnepi tudományos emlékülést tartottak a Határon Túli Magyarok Hivatala és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem rendezésében. Az emlékülésen megjelent Malfatti-Esterházy Alíz, Esterházy János lánya. Nem tisztelt mg a jubileumi emlékülést jelenlétével az Országgyűlés egyetlen képviselője sem, leszámítva az ülést megnyitó Kórodi Máriát, a házelnök helyettesét. Neves magyar történészek méltatták Esterházy helytállását, életútját: Balogh Sándor /Esterházy János és a felvidéki magyarság sorsfordulói/, Gergely Jenő előadásában /Esterházy János kereszténysége és a keresztényszocialista politika/ azt emelte ki, hogy Esterházy életútját végigkísérte a keresztény emberszeretet és a szociális igazságosság, Izsák Lajos a benesi dekrétumok hatásáról és a felvidéki magyarság kitelepítéséről beszélt /A benesi dekrétumok és a felvidéki magyarság tragédiája/, végül Molnár Imre szlovákiai származású történész Esterházy rehabilitálásával kapcsolatos problémákat elemezte /Esterházy János mártíromsága és utóélete, hangsúlyozva, hogy azok a szlovák fél elutasító magatartásából fakadnak. /Új Szó (Pozsony), márc. 8./ Az ülésen szó volt Molnár Imre most megjelent munkájáról: Esterházy János /Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1997/ is. Esterházy János a felvidéki Egyesült Magyar Párt elnöke volt, a szlovák parlamentben 1942-ben egyedül /egyetlen magyar képviselőként/ a zsidók deportálása ellen szavazott. 1945-ben letartóztatták, először a Szovjetunióba vitték, ahonnan azután visszahozták, majd a csehszlovák hatóságok ítélték először halálra, majd életfogytiglani börtönre.

1997. szeptember 5.

A Radio Twist nevű szlovák adó szept. 5-én hangképekben beszámolt a Vladimir Meciar miniszterelnök vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom rendszeres havi nagygyűléséről. Meciar beszámolt arról, hogy a győri találkozón felvetette Horn Gyula magyar kormányfőnek, hogy Magyarország és Szlovákia kölcsönösen engedje el a saját állampolgársági kötelékéből a magyarországi szlovákokat és a szlovákiai magyarokat. Elmondta, hogy Horn Gyula elutasította az ajánlatot, amelybe a magyar kormányfő "belesápadt". Meciar hívei nagy tapssal fogadták ezt a bejelentést. Horn Gyula szept. 5-én az Esti krónikának nyilatkozva megerősítette Meciar kijelentéseit, miszerint felvetette egy esetleges lakosságcsere gondolatát. /Magyar Nemzet, szept. 6./ Meciar beszédében szó szerint a következőket mondta /hangfelvétel fordítása/: javasolta, hogy "a szlovák és magyar nemzetiségű személyek számára kerüljön bevezetésre a szabad mozgás Szlovákia és Magyarország között, beleértve az állampolgárság megváltoztatását. Tehát amennyiben a Magyarországon élő szlovákok Szlovákiába akarnának élni, akkor a magyar kormány kötelezze magát, hogy elbocsátja őket az állam kötelékéből, mi pedig megadjuk nekik az állampolgárságot. /Hatalmas taps/ Hasonlóképpen azt követeltem, a magyar kormány kötelezze magát, hogy azokat a magyar nemzetiségű polgárokat, akik nem óhajtanak Szlovákiában élni, befogadja a magyar állam kötelékébe /Viharos taps, "Hurrá!" felkiáltások/, miközben egyik félnek sem szabad nyomást gyakorolnia ezekre az emberekre, csakis önként távozhatnak." Mikor ezt mondta "Horn miniszterelnök úr kissé elfehéredett és kiabálni kezdett, miszerint ezek a benesi dekrétumok 1945-ből. /Nevetés/ Én nem beszélek semmiféle erőszakos eljárásról..." /Mit mondott valójában Meciar. = Népszava, szept. 11./

1997. szeptember 8.

Tőkés László püspöknek, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének javaslatára az RMDSZ Bihar megyei szervezetének küldöttgyűlése határozatban fejezte ki megdöbbenését Meciar szlovák kormányfőnek a Szlovákia és Magyarország közötti "önkéntes" lakosságcserére vonatkozó indítványa kapcsán. A határozat szorgalmazza, hogy a magyar kormány hivatalosan utasítsa vissza a szlovák kezdeményezést. Tőkés Lászlónak a Bihar megyei RMDSZ-hez intézett levelében kérte a testületet, fejezze ki nem tetszését amiatt, hogy Horn Gyula a győri találkozó után "huzamosabb ideig elhallgatta szlovák hivatali kollégája fenyegető indítványát", illetve szorgalmazza, hogy a magyar kormány "tartsa elemi kötelességének a határon túli magyar közösségek tájékoztatását az őket érintő kérdésekről", sürgesse a Benes-dekrétum visszavonását. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 9., Az RMDSZ Bihar megyei szervezetének határozata. = Magyar Nemzet, szept. 9./

1997. szeptember 13.

Bácsalmáson szept. 13-án felavatták a szülőföldjükről elűzött népek emlékművét. Az avatás ökumenikus istentisztelettel kezdődött. A szülőföldjükről elűzött németekkel, délvidéki, erdélyi, felvidéki magyarokkal és más nemzeti vagy vallási csoportokkal történt embertelenségek nem veszhetnek a feledés homályába, mondta az emlékmű avatáskor dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke. Államalapító Szent István királyunk nemzetének tagjaként arról győződött meg, milyen pusztító az egyneműségre való törekvés, fejtette ki Kötő József, az RMDSZ alelnöke. Kolár Péter, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség elnöke arra hívott fel, hogy szembe kell fordulni az etnikai tisztogatás szándékával. A szlovákiai magyarság nem akar hallani az úgynevezett önkéntes lakosságcseréről. Az emlékmű felállításának kezdeményezője Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára volt. /Új Magyarország, Magyar Hírlap, Népszabadság, szept. 15./ Kötő József beszédében emlékeztetett arra, hogy Erdély lakói nemcsak a kitelepítés tragédiájának sebeit hordozza, hanem a betelepítés veszélyeit is, a népességi összetétel megváltoztatását "Ma is kísérthet az ?ein Volk, ein Reich? rémálma, a benesi dekrétumok nosztalgiája?" - tette fel a kérdést. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 17./

2001. szeptember 29.

A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) azért kezdeményezett diplomáciai offenzívát a határon túli magyar közösségek problémáinak bemutatására az Európa Tanácsnál, mert a szlovákiai és romániai legitim magyar politikai szervezetek képviselői nem merik felvállalni ezeket a kérdéseket - jelentette ki Borbély Imre, az MVSZ Kárpát-medencei régiójának elnöke szept. 28-án Budapesten, sajtótájékoztatón. Borbély utalt arra, hogy a Szlovákiáról készült országjelentésben egy szó sem esett a magyarokat súlyosan diszkrimináló benesi dekrétumról, és a most előterjesztésre váró, Romániáról szóló országjelentésben sem esik szó az erdélyi magyarságot ért sérelmekről. Az MVSZ elnöke éppen ezért az Európa Tanácsnál ismertette az európai parlamenti képviselőkkel a Magyarország határain túl élő magyarokat ért sérelmeket. /MVSZ-delegáció Strasbourgban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

2002. március 6.

Botránykővé avanzsált Orbán Viktor magyar miniszterelnök brüsszeli vélekedése, miszerint Benes dekrétumai, kassai programja nem éppen a demokrácia csúcsteljesítményeit jelentenék, hiszen a kollektív megbélyegzés mindig veszélyes játék. Kérdésre válaszolt, s egyáltalán nem vitte át véleményét a napi politika színterére. Nem csitul a mesterségesen felfújt ,,botrány" megannyi utórezgése. Szlovákia esetében talán érthető a magyar miniszterelnök bármiféle vélekedésével kapcsolatos ellenérzés, hiszen a Benes-dekrétumok egyik célja a Felvidék magyartalanítása volt, mely az úgynevezett ,,reszlovakizációban" és az embertelen kitelepítésekben öltött testet. Százezres tömegekről volt szó. Ennek a megítélése és minősítése természetesen Magyarország és Szlovákia dolga, Orbán Viktor visszafogott vélekedésének cseh lereagálása szinte érthetetlen. Azaz: nagyon áttételes. Áttételes, hiszen nincs, vagy alig van közvetlen osztanivaló (ha eltekintünk attól, hogy a felvidéki magyarok egy részét cseh és morva területekre deportálták), viszont felmerül a szudétanémetek millióinak elűzetése. A magyarországi ellenzék fújja leginkább a követ, s ily szalagcímek jelennek meg a budapesti balliberális sajtóban, hogy: ,,Állítsátok meg Orbán Viktor ámokfutását!" /Magyari Lajos: Visegrád – sokadszor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./

2002. március 15.

Orbán Viktor miniszterelnök álláspontja szerint a magyar külpolitika legfontosabb tételmondata az, hogy ott, ahol magyarokat bántanak, vagy magyarok számára sérelmes jogszabályok születnek, meg kell védeni a magyar kormánynak a magyar kisebbség érdekeit. – Mi ezt a külpolitikát folytattuk eddig is, és ezután is ezt tesszük. Sajnálom, hogy a baloldali ellenzék ezért rendszerese megtámad bennünket – fogalmazott a kormányfő szokásos szerda reggeli rádióinterjújában, márc. 13-án a Benes-dekrétumok ügye kapcsán. /Ha magyarokat bántanak valahol. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 15./

2002. május 13.

Antje Vollmer, a német Bundestag alelnöke nemzetközi kisebbségi törvényszék létrehozását javasolja a szélsőséges nacionalizmus erejének megtörésére a Neue Zürcher Zeitung-ban máj. 11-én megjelent írásában. Vollmer emlékeztetett arra, hogy Václav Havel cseh államfő nemrégiben a lap hasábjain óvott attól, hogy Edvard Benes államfőt nemzetközi bűnbakká tegyék, hiszen ő csak az etnikailag homogén állam korára jellemző eszméjét követte, amely az első világháború után fatálisan összekapcsolódott a népek önrendelkezési jogával. A németek (és magyarok) elűzése azért nem váltott ki nagyobb ellenállást, mert ezt a gondolkodást osztotta a legtöbb nyugati politikus is. Antje Vollmer megállapította: egy állam nemzeti identitása szélsőséges esetben csak más etnikai csoportok kizárásával valósítható meg. Ezért a szélsőséges nacionalista mozgalmak mindig elűzéshez vezetnek, s ez az aktualitása a Benes körüli, látszólag múltba forduló vitának is. "A populisták saját népüket a többi nép fölé helyezik, s ezzel közvetlenül Benes mellé beállnak egy olyan eszmetörténetbe, amely mindig is fenyegette Európát " - írta a német politikus. "Meg kell találni az utat a saját nemzetállamon belüli önrendelkezéshez és kulturális autonómiához. Javaslom, hogy hozzunk létre nemzetközi kisebbségi törvényszéket, ahová olyan kisebbségek fordulhatnak, amelyek úgy érzik, hogy egy adott államban sérülnek jogaik, ott vádat emelhetnek, s ahol megvádolt nemzetállam is meghallgatást nyer. Azok a kisebbségek pedig, amelyek maguk is erőszakhoz folyamodnak, elvesztik nemzetközi védettségüket" - írta Antje Vollmer. /Német javaslat nemzetközi kisebbségi törvényszék felállítására. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 13./

2002. július 15.

A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) egyesült Kárpát-medence régiótanácsa megalkotta alapszabályát és működési szabályzatát és ezzel "a legitim testület legitim működése biztosított" , közölte júl. 13-án a testület tanácskozása szünetében Virágh Pál, a régiótanács társelnöke. Emlékeztetett rá, hogy az MVSZ küldöttgyűlése ez év áprilisában döntött a korábbi két régiós szervezet, az anyaországi és a kárpát-medencei egyesüléséről. Patrubány szavai szerint a régiótanács mély aggodalommal tekint a romániai népszámlálás adataira, amelyek azt mutatják, hogy az elmúlt tíz évben 200 ezerrel fogyott az erdélyi magyarság száma. Az MVSZ Kárpát-medencei régiótanácsa felhívja az RMDSZ-t, hogy végezzen saját maga népszámlálást az erdélyi magyar közösség pontos számának meghatározása érdekében. A testület foglalkozott azzal a közelmúltban Szlovákiában elfogadott törvénnyel is, amely ismét állami tulajdonba juttatná az egykor Benes-dekrétummal elvett, akkor magyar tulajdonban lévő földeket. /Megalakult az MVSZ Kárpát-medencei régiótanácsa. Patrubány Miklós ismét Trianont emlegeti. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./

2002. július 31.

A Belgiumban működő Közép-európai Emberjogvédő Bizottság felhívást intézett mindazokhoz, akik hátrányos megkülönböztetést szenvednek ebben a térségben nemzeti kisebbségi hovatartozásuk miatt, hogy jogsérelmüket pontos adatokkal írásban küldjék el a bizottságnak, az pedig eljuttatja az Európai Parlament által kinevezett három nemzetközi jogi szaktekintélynek. A namuri központú bizottság Pierre Gillet elnök nevében kiadott és a sajtóhoz is eljuttatott felhívása arra buzdítja elsősorban a magyar kisebbséghez tartozókat, hogy nevekkel, címekkel, pontos esetleírással bemutatott helyzetüket mielőbb küldjék el a bizottsághoz, vagy pedig levélben küldjék el a három jogi szaktekintély valamelyikének, akiknek nevét, címét is közli a felhívás. A három nemzetközi jogász Jochen Frowein professzor, a heidelbergi egyetem Max Planck Intézetének tanára, Ulf Bernitz professzor, a stockholmi egyetem tanára és Lord Kingswood brit nemzetközi jogász, az Európai Parlament volt képviselője. Elmar Brok, az EP külügyi bizottságának német elnöke még júniusban közölte, őket bízta meg a parlament azzal, hogy készítsenek szeptemberre jelentést, milyen ma is érvényesülő jogsértő hatásai vannak Csehországban és Szlovákiában a II. világháború után kiadott Benes-dekrétumoknak. A bizottság felhívása aláhúzta, hogy az egykori Csehszlovákiában már 1945-ben etnikai tisztogatással próbálkoztak: a német és magyar lakosságot kollektívan bűnössé nyilvánították, bírói végzés nélkül nagyarányú kitoloncolásokhoz és vagyonelkobzáshoz folyamodtak velük szemben. A Közép-európai Emberjogvédő Bizottság rámutatott felhívásában, hogy a szélsőséges nacionalizmus jelenségei joggal aggasztanak sok demokratát Európában. A politikai szélsőség rendszerint az idegenek ellen uszít. Közép-Európában viszont történelmi okok folytán az "idegenek" őseik földjén élnek, a határok változtak körülöttük, nem ők költöztek el. E jelenség két szembeszökő példája a magyar határok mentén élő magyar közösségek és a balkáni térségben szétszóródott albánok. /Eltöröltetnék az emberi jogokat sértő törvényeket. Belgiumi felhívás az elnyomott kisebbségekhez. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 31./

2002. augusztus 19.

A Református Világszövetség augusztus 17. és 24. között Nagyváradon tartja európai területi nagygyűlését, amelyre 30 ország 100, lelkészekből és megfigyelőkből álló küldöttsége kapott meghívást. A nagygyűlésre érkezett Erdélyi Géza, a Felvidék magyar református püspöke Szatmárnémetiben, a Láncos templomban hirdetett igét. Az újságnak nyilatkozva kifejtette, hogy a felvidéki református egyház a történelem alakulása folytán kétnyelvű lett. Tíz évvel ezelőtt még majdnem 30 ezerrel voltak kevesebben - nem merték vállalni hitüket az emberek -, most már közel 110 ezerre gyarapodott a református hívek lélekszáma, ebből 10-11 ezren vallják magukat szlováknak. Ezeknek az embereknek túlnyomó többsége elszlovákosodott, azokban a községeinkben él, ahol Trianon óta nincs magyar iskola, nem kaptak magyar nyelvű képzést, beolvadtak. Jelenleg iskolákat szerveznek, most óvoda-programot hirdettek, van két nyolcéves gimnáziumuk Rimaszombatban és Léván, és Rimaszombatban van még egy négyéves gimnáziumuk is. Az iskoláik a visszaszerzett saját épületeikben működnek, jóllehet a legtekintélyesebb, a hajdani Egyesült Protestáns Gimnázium épülete Rimaszombatban még mindig bírósági ügy tárgyát képezi. Sikerült visszaszerezni a földeknek körülbelül 75 százalékát, de épületeiknek kb. 70 százalékát még nem kapták vissza, húzzák-halasztják a peres ügyeket. Az óvoda-programra válaszul eddig 15 gyülekezet jelezte vissza, hogy készek indítani felekezeti óvodai csoportot. Az egyházi tanintézményekben dolgozó tanítók/tanárok jó esetben csak fizetésük kb. 90 százalékát kapják, és nincsenek prémiumok, de törvény születik róla rövidesen, hogy a pedagógusok egyforma elbírálásban részesüljenek. Az egyházak ellen a benesi dekrétumokat nem volt szabad érvényesíteni, ennek ellenére a református egyház egyik egyházmegyéjében öt templomot is elvettek és máig nem adták vissza. /Elek Anikó: Vendégünk volt Ft. Erdélyi Géza, a Felvidék magyar református püspöke. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 19./

2002. augusztus 30.

Ne mi foglalkozzunk a vasgárda múltjával, figyelmeztetett a közelmúltban Fodor Sándor a Szabadság hasábjain (Vigyázat: ne mi!). Herédi Zsolt ezzel a megállapítással nem ért egyet. Hasonló nemes szellemiség vezérelte Cseres Tibort is, amikor a Hideg napok című könyvében megírta a magyar katonák és csendőrök bácskai vérengzését. Válaszul gondolta, megjelenik majd szerb szerzőtől hasonló gesztusként, a szerbek által, a háború végén végrehajtott vérengzésről is egy hasonló krónika (a Tito partizánjai által kivégzett magyar civil áldozatok számát negyvenezerre becsülik). Hasonló szerb gesztus a hivatalos történetírás, politikum, illetve az írótársadalom részéről a mai napig nem jelent meg. Saját bűnökről nem akartak hallani. A cseh és szlovák állam ma is úgy viszonyul a magyar- és németellenes diktatórikus Benes-dekrétumokhoz, mint valami szentíráshoz. Ami a román politikumot, történetírást stb. illeti, hány magyarellenes cselekedetet ismert el saját tettként, hányat igyekeznek tudatosítani a román néppel? Helyi példa: az oroszok által román segédlettel elhurcolt, többnyire soha vissza nem tért kolozsvári ötezer magyar munkaképes férfi esete, amit nem említenek meg sehol, semmilyen román krónikában. Ezen országok vezetői ezt kihasználták, és amikor a kommunista ideológia elvesztette hitelét, ez volt a közösséget összetartó eszme. Magyarországon viszont a kommunista hatalomnak, de akár a mai magyar baloldalnak is egyik fontos vesszőparipája a sötét múlt, és ennek visszatérésével való riogatás. Ez "olykor már túllép a szükséges történelmi múlttal való szembenézésen, és politikailag felhasználható (ön)gyalázásba megy át." A román értelmiség körében nem tapasztalható józan, kritikus szellemiség. Egy Lucian Boia vagy Gabriel Andreescu még nem csinál tavaszt. A Román Tudományos Akadémián elhangzott, történelmi múlttal való szembenézésre, a múltbeli bűnök tudatosítására ösztönző szövegrészt csak magyar újságok írták le, a román média erről szemérmesen hallgatott. A két világháború közötti időszak is a román közéletben ma a demokrácia csúcsát, a béke szigetét jelképezné. Amikor húsz év alatt három miniszterelnököt gyilkoltak meg. Ami pedig a kisebbségi jogokat illeti, Európa talán legantidemokratikusabb állama volt. Nehéz volna egy cikkben felsorolni, hiszen Mikó Imre egész könyvet írt e huszonkét év magyar sérelmeiről. A zsidóknak és a magyaroknak kellett elszenvedniük a két világháború között a vasgárdisták atrocitásait, a marsall intézkedéseinek, az általa hozott törvényeknek a következményeit. A kritikai szellem nem áll olyan szilárd alapokon a többségi nemzetnél, Herédi szerint ezért figyelmeztetni kell erre a veszélyre a románokat és a nagyvilágot is. /Herédi Zsolt: Ha nem mi, akkor ki? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

2002. október 12.

A húszas években Fredrik Böök svéd publicista, író, a lundi egyetem irodalomtörténeti tanszékének tanára hosszabb látogatást tett a Trianonban megcsonkított Magyarországon, valamint az elszakított Felvidéken és Erdélyben. Élményeiről, lényeglátó tapasztalatairól könyvet írt Rese till Ungarn (Utazásom Magyarországon) címmel; kiadták Stockholmban, 1931-ben. Nemrégiben ez a könyv magyarul is megjelent Budapesten, a Püski Kiadónál, Bartha István fordításában. Fredrik Böök professzor így értékelte: "Magyarországot, mely akarata ellenére ment a világháborúba, ettől függetlenül sokkal kegyetlenebbül megcsonkították, mint akármelyik másik országot. Területének kétharmad részét s lakosságának közel kétharmadát vesztette el: három és fél millió magyar, tehát a magyarság egyharmada kívül rekedt az ország határain (...) Az elveszített területek pedig szerves részét képezték annak a történelmi egységnek, fogalomnak, melyet Magyarországnak neveznek; tartományok, színültig telve emlékekkel, hagyományokkal, a magyar néplélek erős váraival. Ezeket elveszíteni annyit jelent, mint az egyéniséget megfosztani múltjának részeitől, önmagától (...) Egész Európában nem volt még egy olyan harmonikusan kerek egység és nemzetgazdasági szempontból oly kiegyensúlyozott államalakulat, mint Magyarország." A professzor szerint Erdélyt illetően: "Az egyetlen ésszerű és gyakorlati megoldás, ha már a régi status quo-hoz nem lehet visszatérni, az lenne, ha Erdély mindenképpen önrendelkezést és teljes önállóságot nyerne, mint egy új unio trium nationum (...) Az új három nációnak a románokból, magyarokból és szászokból kellene állnia (...)". Böök a Felvidéken megnézte az Ipoly vizét, mert emlékezett, hogy Benesék a trianoni tárgyalások alkalmával azt állították: ez egy hajózható, nagy folyó, tehát itt kell lennie a jövendőbeli Csehszlovákia déli határának. És mit látott a helyszínen? Azt, hogy az Ipoly vize bizony a benne állingáló bivalyoknak csak a bokájáig ér. Erdélyben széttekintett Kolozsvárott, ahol észlelte, hogy "a románok még Corvin Mátyást is annektálták", aztán ellátogatott Nagyenyedre, Gyulafehérvárra, Torockóra, meglátogatta Bonchidán Bánffy Miklós grófot, aki - mint megjegyzi - "azzal a Bethlen Gáborral származott egy ágról, aki Erdély fejedelme és II. Gusztáv Adolf svéd király sógora volt". "A román hivatalnokok sáskahadként csaptak rá a szerencsétlen Erdélyre" - jegyezte meg Fredrik Böök. /Nagy Pál: Egy svéd, akinek fájt Trianon. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./

2002. november 8.

Rolf Ekeus, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nemzeti kisebbségügyi főbiztosa Koppenhágában az Európai Unió dán elnökségének vetette fel: félő, hogy az új tagállamok csatlakozása után a kisebbségek helyzete romlik. A belépés előtt ugyanis az Európai Bizottság szigorúan elvárja a tagjelölt országoktól a kisebbségi jogok érvényesítését, fellépve a többségi nacionalizmus ellen - ám az adott ország csatlakozása után a brüsszeli testület egy tagállammal szemben ezt már nem teheti meg. Nincs tehát kialakult, jogi és intézményes erejű kisebbségvédelem az EU-ban. Az EBESZ főbiztos elmondta: intő példa, hogy a Szlovákiában és Romániában élő, nagy lélekszámú magyar kisebbség iránti budapesti gondoskodást még mindig sokan a belügyekbe való beavatkozásnak vélik. Pedig anyaországi segítség és jogi erejű uniós védelem híján a kisebbségek kutyaszorítóba kerülhetnek, és ismét nem lesz akadály a többségi államnacionalizmus eldurvulása előtt - intett Ekeus. Külön figyelmeztetett a romák sanyarú sorsára. Közben az Európai Parlament külügyi bizottsága kompromisszumos szöveggel lezárta a Benes-dekrétumok és a bővítés körüli, gyakran nagy viharokat kavart vitát. E szerint Csehország (és Szlovákia) a dekrétumok hivatalos visszavonása nélkül is bekerülhet az EU-ba, de a belépés után az érintettek távollétében hozott, jogfosztó, vagyonvesztést okozó bírósági ítéleteket hatályon kívül kell helyeznie. (Füzes Oszkár / Népszabadság) /Kisebbségvédelem kell az EU-ban is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 8./

2002. november 8.

Nov. 7-én Brüsszelben az Európa Parlament központi épületében bemutatták a Magyarok Világszövetsége kiadásában megjelent Benes Decrees, Taking Victims in 2002 című kötetet. A kiadványban angol, francia, német és olasz nyelvű tanulmányok és dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy a benesi dekrétumok Szlovákiában nem a múlt, hanem a fájó jelen részét képezik. A Magyarok Világszövetségének fehér könyve tényfeltáró manifesztum, amelyet eljuttatnak az euroatlanti kultúrához tartozó országok kormányaihoz és az Európai Unió vezető tisztségviselőihez. /Fehér könyv a benesi dekrétumról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

2002. december 5.

Dec. 1-jén Budapesten a Kempinski Hotelben a román és magyar kormányfő népes kíséretével találkozott. Elsősorban az alkalom és a tét miatt sokkolta a magyar ellenzéki pártokat és a magyarság tetemes részét, írta Sylvester Lajos, így folytatva: "Ezen nincs, mit csodálkozni, Hungária történetében hasonló, a nemzet egészét sértő kormányzati bárdolatlanságra még nem került sor. A találkozó félig titkos és sietős összehozására azért volt szükség, hogy a felháborodás ne ölthessen tüntetésekben testet, hogy a tiltakozások kezdeményezőinek ne legyen idejük és módjuk engedélyekért folyamodni a hatóságokhoz. Gondos megtervezettségre vall az is, hogy egyrészt a Nastase-kíséretbe bevonták az RMDSZ képviselőit, a túlságosan nagy népszerűséggel nem övezett Verestóy szenátort, a jobb sorsra érdemesebb Kelemen Attilát is", másrészt Göncz Árpádot. Közben "a magyarokat úgy szerette, majd megette alapon" Iliescu elnök átnyújtott magas állami kitüntetéseket Tokay Györgynek, Varga Attilának. A "magyar sajtó lakájgyakorlatokban edzett publicistái" a magyar kormányfő jeles cselekedetét magasztalták. Mindez "részét képezi annak az identitászavarban lévő párt politikai kurzusának, amely már a puszta magyar szó hallatán is nacionalizmust, irredentizmust, antiszemitizmust okád, Orbán Viktort kiált, akárcsak internacionalista elődeik". A határokon túli nacionalista gyűrűben fő gondjuk, nehogy a jó szomszédok nemzeti érzékenységét megsértsék. Ezért ők védik meg, akár a szlovákok ellenében is a magyarság tömegeit földönfutóvá tevő Benes-dekrétumokat, széles körben följelentik saját országukat, keltenek belpolitikai pánikot 23 millió román képzeletbeli bevonulásával Magyarországra. "Az RMDSZ csúcsvezetőségének bizonyos emberei ezekben a nemes akciókban partnerek" /Sylvester Lajos: Vérzékeny érzékenység. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./ Dec. 1-jén Budapesten Adrian Nastase fogadást adott a Kempinski Szállodában a román nemzeti ünnep tiszteletére. A rendezvényen részt vett Medgyessy Péter is, ami azt jelenti, hogy a két miniszterelnök közösen ünnepelte Erdély elszakítását Magyarországtól, állapította meg Károlyi L. Mihály. A magyar miniszterelnök jelenléte felrúg minden jó ízlést, erkölcsöt és tisztességes magatartási formát. Ez a lépés közfelháborodást váltott ki Magyarországon. A Kempinski Szálloda előtt többszáz fős tömeg tüntetett a fogadás alatt, s a sors iróniája, hogy a tiltakozókat éppen a magyar rendőrség oszlatta szét erőszakkal. Előzően Dr. Eva Maria Barki nemzetközi jogász, a Nemzetközi Erdély Bizottság részéről levélben hívta fel Adrian Nastase figyelmét a tervezett ünneplés káros voltára, emlékeztetve a román kormányfőt arra, hogy a gyulafehérvári ígéreteket nem tartották be. "Ez a nap az erdélyi magyarságnak 84 év elnyomást, megaláztatást és az önrendelkezés megtagadását jelenti. Provokációk nem segítik elő a népek egyetértését és a problémák megoldását." Ugyanakkor a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nyílt levelében Medgyessy Pétert igyekezett visszatartani az esztelen gesztustól: "(...) Mivel Miniszterelnök Úr gyakran emlegeti erdélyi származását, bizonyára tudomása van arról, hogy a Román Köztársaság nemzeti ünnepe mely történelmi eseményhez köthető: 1918. dec. 1. napján került sor Gyulafehérvárott arra a román nagygyűlésre, amelyen a jelenlévők kikiáltották Erdély Romániához történő csatlakozását. E napon vette kezdetét az a történelmi léptékű vesszőfutás, amelyet a közel kétmilliós magyar nemzetrész immár több mint nyolc évtizede elszenvedni kénytelen. A román államhatalom a mai napig hallani sem akar társnemzetként való elfogadásukról, jogfosztottságban tartja és származása miatt hátrányosan megkülönbözteti. E változatos eszközökkel történő, csendes, de szívós etnikai tisztogatás eredményeképpen csak az elmúlt évtizedben közel kétszázezer fővel csökkent a romániai magyarság lélekszáma. A dec. 1-jei dátum erdélyi nemzettársaink számára tehát gyásznap, amely tényt a román kormányzat tudatosan semmibe vesz, sőt, az olyan öntelt és nyilvánvalóan provokatív ünneplésekkel, mint már a tavalyi csíkszeredai, de még inkább az idei budapesti, a békés egymás mellett élés távlati esélyeit is rombolja. Tudjuk, hogy Ön tízmillió magyar miniszterelnökének tartja magát, így kénytelenek vagyunk azt is tudomásul venni, hogy a fenti szempontokat kellőképpen nem mérlegeli. Fel kívánjuk hívni azonban a figyelmét arra, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak - akiknek képviseletére Ön és kormánya felesküdött - jelentős része az erdélyi magyarokat éppúgy nemzettársának tekinti: sorsáért aggódik, megmaradását és gyarapodását óhajtja, a közös magyar jövőképet velük és általuk tartja valóra váltandónak. Így a román kormány részéről tanúsított arcátlan és dölyfös, a diplomáciai és az általános emberi jóízlést egyaránt semmibe vevő magatartás nem csak a Romániában élő magyar közösséget, hanem magyar állampolgárok millióit is súlyosan sérti, nemzeti önbecsülésében megalázza. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom - mely létezésével is a magyar egység kifejezője - ezért a leghatározottabban kéri, hogy teljességgel indokolatlan és védhetetlen részvételével ne keltse azt a látszatot, hogy a jelenlegi magyar kormány érzékenysége az erdélyi magyarság irányában egyenértékű az európai normák iránti elkötelezettséget csak szavakban hangsúlyozó, de gyakorlatában balkáni arroganciát tanúsító román kormányzatéval." - Medgyessy mindezek ellenére közösen ünnepelt román kollégájával. /Károlyi L. Mihály: Medgyessy mindannyiunkat megalázott! = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), dec. 6./

2003. január 28.

Nyugati magyar szervezetek közleményben tiltakoztak Günter Verheugen uniós bővítési biztos érvei ellen, aki levelében elmarasztalóan írt a kedvezménytörvényről. A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége hivatalos közleményét a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZSZ) többi tagszervezete is aláírta. Verheugen levelében kérte, hogy a törvényből töröljék ki a magyar nemzetről mint egészről szóló megfogalmazást, az anyanyelvi oktatási támogatás határon átnyúló jellegét. Emellett követelte, hogy a magyar igazolvány csupán kulturális szimbólum legyen. A NYEOMSZSZ közleménye szerint - amelyet a magyar és a svéd kormánynak is elküldtek - az Európai Unió kettős mércével mér, "hiszen a magyar kedvezménytörvény által biztosított előnyök nem érik el a szlovák, román, dán, görög, horvát hasonló jellegű támogatás szintjét, és Verheugen csak a magyar törvénnyel kapcsolatban fogalmazott meg kifogásokat". Emellett szó nélkül hagynak olyan törvényeket, rendeleteket, mint például a Benes-dekrétumok. A NYEOMSZSZ-t a nagy-britanniai, ausztriai, dániai, hollandiai, lengyelországi, litvániai, németországi, norvégiai és a svédországi magyar szervezetek hozták létre tavaly novemberben. /Gergely Edit: Kettős mércét alkalmaznak? = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./

2003. január 29.

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke e vele készült beszélgetésben megvonta az elmúlt esztendő mérlegét. 2002 szerinte a konszolidálódás éve volt, 2003 pedig a szövetségépítés éve lesz. Bérbe adták a Magyarok Világszövetsége Benczúr utcai székházát: néhány évig itt fog székelni a Kínai Népköztársaság nagykövetsége. A tavalyi küldöttgyűlés egyesítette az utóbbi tíz évben elkülönülő Kárpát-medencén belüli regionális tagoltságot, létrehozva az új, egyesült Kárpát-medencei Régiót. Az MVSZ figyelmét a Benes-dekrétumokra összpontosította. Több Európai Parlamenti képviselő megfogalmazta, hogy ezek a dekrétumok Európa szégyenét jelentik. Az MVSZ küldöttei strasbourgi és brüsszeli megjelenéssel, egyéni és csoportos, nyilvános meghallgatáson, fórumon, szemináriumon tárták a világ elé a dekrétumok máig tartó hatását. Patrubány Magyar Kiáltványnak nevezte a fehér könyvet, melyet tavaly november 7-én, az Európai Parlament épületében nemzetközi sajtótájékoztató keretében, mutattak be. A könyv előszavát az Európai Parlament egyik frakcióvezetője írta. A Fidesz vezette kormánykoalíció 2000 decemberében az MVSZ-től megvonta az évi több mint kétszázmillió forintos állami támogatást. Patrubány szerint további másfél esztendőbe telik, amíg saját forrásaikat sikerül kialakítaniuk. Makkay József megkérdezte: a nemzeti értékeket valló Orbán-kabinet miért üzent hadat a Magyarok Világszövetségének? Patrubány szerint ezt tőlük kellene megkérdezni. A Medgyessy-kormány képviselői viszont fogadták őket, tárgyaltak velük. A kormány képviselői hivatalos tárgyalás keretében elmondták, hogy Csoóri Sándor, az MVSZ volt elnöke és néhány más, külföldi szereplő követelte az MVSZ tovább tartó "kiéheztetését". - Az MVSZ által kidolgozott külhoni magyar állampolgárság törvénytervezete az elmúlt két év alatt nem került az Országgyűlés elé. Helyette elfogadták a kedvezménytörvényt, amelyről azóta kiderült, hogy nem oldja meg a külhoni magyarság gondjait. Patrubány kifejtette: a Magyarok Világszövetsége elérkezettnek véli az időt arra, hogy elkezdődjék a külhonban élő magyarok önmegszámlálása, hogy ne csak megkérdőjelezhető hitelességű források álljanak a rendelkezésre. Patrubány szerint Markó Bélának és csapatának fel kellett volna állniuk, és át kellett volna adniuk helyüket másoknak a népszámlálás eredményeinek közzétételekor. Patrubány úgy látja: a két ország kormánya összefog azért, hogy az RMDSZ élére újraválasszák Markó Bélát. A kongresszus előtt a szervezetnek önvizsgálatot kellene tartania. Patrubány sorolat az RMDSZ súlyos mulasztásait. /Makkay József: A Magyarok Világszövetsége hű marad eredeti céljaihoz. Beszélgetés Patrubány Miklóssal, az MVSZ elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./

2003. április 3.

A határon túli magyar katolikus közösségeket sújtó hátrányos megkülönböztetésekről számolt be ápr. 2-án a Vatikánban Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke. Patrubány Miklóst Pietro Parolin vatikáni helyettes államtitkár fogadta. Az MVSZ elnöke kérte a találkozót, ez alkalomból köszönetet mondott a Szentszéknek az iraki válság békés megoldása érdekében hozott erőfeszítéseiért. Patrubány beszélt a csángóknak arról az igényéről, hogy magyar nyelvű miséken vehessenek részt saját földjükön. Az MVSZ elnöke elpanaszolta: Moldvában a római katolikus templomokban egyes román papok az ördög nyelvének nevezték a magyart. Az államtitkár elmondta, hogy ez utóbbiról a Szentszéknek nem volt eddig tudomása. Patrubány szólt a felvidéki katolikus magyarok vágyáról, hogy magyar papjaik legyenek, s hogy magyar püspökük is legyen. Pietro Parolin kifejezte reményét, hogy a szlovákiai felnövő fiatal magyar papok között akad majd olyan rátermett személy, akit Rómában püspökké szentelhetnek, s ez megoldhatja a problémát. Külön szólt az MVSZ elnöke arról az aggodalmáról, hogy a Benes-dekrétumok bekerülhetnek az Európai Unió jogrendjébe, ez pedig súlyos feszültségek forrása lehet a jövőben. Az államtitkár válaszában ígéretet tett: a Vatikán latba veti majd tekintélyét annak érdekében. /A csángók igényeit is előtárta. Patrubány Miklós MVSZ-elnök a Vatikánban. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./

2003. május 27.

A Benes-dekrétumokat meghaladta az idő. Ebben egyetértünk a volt kormánnyal. Ugyanakkor különbözünk abban, hogy mi nem állítjuk: a Cseh Köztársaság vagy Szlovákia nem léphet be az unióba, ha nem érvényteleníti ezeket a dekrétumokat. Gyakorlati vagy elvi szempontból ez nem lehetséges" - jelentette ki Kovács László abban az interjúban, amelyet máj. 26-i számában közölt a Mladá Fronta Dnes című cseh liberális napilap. Kovács László elmondta, hogy ismeri Václav Klaus cseh államfőnek a Benes-dektrétumok hatályon kívül helyezésével kapcsolatos elutasító álláspontját is, s leszögezte, hogy ez nem fogja beárnyékolni tervezett magyarországi látogatását. A kedvezménytörvénnyel kapcsolatban a magyar külügyminiszter reményét fejezte ki, hogy Szlovákia és Románia elfogadják a módosításokat. Egy másik kérdésre válaszolva Kovács László úgy vélte: Magyarország uniós csatlakozásával a magyarok túltehetik magukat azokon a megrázkódtatásokon, amelyeket az első és a második világháború utáni határmódosítások okoztak számukra. Leszögezte: ő tízmillió magyar állampolgár külügyminisztere, de olyan külügyminiszter, aki felelősséget érez a határon túli magyarokért is. /Kovács a Benes-dekrétumokról és a kedvezménytörvényről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

2003. július 4.

Dr. Sasi Nagy Béla keserű iróniával összegezte a kedvezménytörvény alakulását: " ott volt a kovács, aki a sarló mellől lehullott kalapáccsal átkovácsolta egy schengeni üllőn a Törvényt. Azt, amit az egységes magyar nemzet szomszédban élő fiaiért alkottak nemrégiben. Csakhogy az ország új urai nem néztek jó szemmel senkit és semmit abból, ami előttük létezett és minden idejüket és erejüket arra összpontosították, hogy leváltsanak és változtassanak." Kovács László külügyminiszter a státustörvényről kisütötte, hogy ez sérti a szomszédok érzékenységét is, tehát meg kell változtatni. A törvény régebbi formájában kimondta: egységes magyar nemzet. Azonban Kovács "a kalapácskezelő főguru" szerint a nemzetközi konszenzusok előbbrevalók és az egységes magyar nemzet kifejezés nemigen fedi a realitásokat. "Mondták, hogy az Unióban nem lehet az egységes magyar nemzetet emlegetni. Van ellenben egy egységes nemzetállam" amivel szemben nincs kifogásuk. A benes dekrétum sem zavarja. "Megszólalt Détata is. (Ismertebb nevén D 209)" Ő gondol a határon túliakra. - "Volt egy Antall József is, aki lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének tartotta magát. Vajon nem forog a sírjában?" /Dr. Sasi Nagy Béla: Megszűnt az egységes magyar nemzet. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), júl. 4./A D-209 Medgyessy Péter miniszterelnök

2003. július 26.

Magyarországon összefogásra lenne szükség ahhoz, hogy az európai integrációban rejlő előnyöket kihasználhassuk - jelentette Orbán. A volt miniszterelnök az Integráció és nemzeti érdek címmel tartott fórumon leszögezte: Az Európai Unió a mozgásban lévő gazdaságoknak tud további lendületet adni, Magyarországon pedig válsághoz közeli helyzetben van a gazdaság. A gazdaságban élénkítésre, fejlesztésre, beruházásokra lenne szükség. Csökkenteni kellene az adókat, fejleszteni az infrastruktúrát, támogatni a vállalkozókat, miközben jelenleg éppen ennek az ellenkezője történik. - A hajbókolás, a moszkovita reflex, a mindenkinek mindenáron történő megfelelés kényszere konkrét, kézzelfogható károkat okoz az országnak - szögezte le. Véleménye szerint az Európai Unión belül új szövetségesi politikára lesz szükség. - Az Európai Unió nem szociális intézmény, az unión belül nemzetállamok folytatnak érdekeik védelmében könyörtelenül kemény vitát - jelentette ki. Kifejtette, hogy Európában nem lehet helyük az olyan, a benesi dekrétumokhoz hasonló törvényeknek, melyek a kollektív bűnösség igazolhatatlan elvén alapulnak. Kérdésekre válaszolva Orbán Viktor kijelentette: a kedvezménytörvény módosításával a jogszabály magyartalanítása történt meg. Ennek ellenére mindenkit arra biztatott, hogy igényeljen magyarigazolványt, mert szavai szerint rövid időn belül ez lesz a Kárpát-medence legértékesebb igazolványa. Orbán Viktor szerint a magyar nemzetnek nem az a problémája, hogy kicsi, hanem az, hogy csonka. Helyre akarja állítani az elszakított családi, kulturális, gazdasági szálakat, egységesíteni akarja a közéletet. Példaként említette, hogy a vajdasági magyarok bejelentették igényüket a kettős állampolgárságra. - A kettős állampolgárság az Európai Unióban teljesen jogszerű, a szerb kormány is jelezte, hogy kész tárgyalni. A magyar kormány viszont ellenzi a kérést. Nincs a világon olyan nemzet, olyan ország, amelynek hasonló helyzetben így cselekedne. Ennél mélyebbre nehéz lenne süllyedni - fogalmazott. Orbán Viktor azt javasolta, hogy jöjjön létre az egész Kárpát-medencében egy olyan összefogás ezért az ügyért, amelyet semmilyen magyar kormány nem hagyhat figyelmen kívül. A volt miniszterelnök leszögezte: nem hajlandó nyílt színen bírálni a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget. Hangsúlyozta, Erdélyben erős kis magyar világra és nem erős pártra van szükség. Ha az erdélyi magyarság az egységes képviselet mellett döntött, ennek vállalni kell következményeit, ezzel a döntéssel összeférhetetlen, hogy kiszorították a szövetség tiszteletbeli elnökét, kiszorítják a bírálatokat megfogalmazókat. - Az erdélyi magyaroknak maguknak kell eldönteniük, hogy együtt maradnak-e, vagy külön-külön úton indulnak - mondta, hozzátéve: véleménye szerint az volt az "őshiba", hogy nem tartották meg a belső pluralizmust ténylegesen kifejező belső választásokat. /Orbán Viktor: Magyarországon összefogásra van szükség az unióban rejlő előnyök kihasználásához. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 26./

2003. október 11.

A romániai magyarság 1944. évi internálásának gyökerei 1943 nyaráig nyúlnak vissza. Sztálin ugyanis így fogalmazott a Nagy-Britannia kormányához írt levelében 1943. június 7-én: ,,A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németországnak nyújtott (...), a felelősséget nemcsak a magyar kormánynak, de kisebb-nagyobb mértékben a magyar népnek is viselnie kell." 1943. december 12-18-án a szovjet-csehszlovák szerződés, valamint a Németországgal és magyarokkal szembeni háború utáni álláspont kialakítása tárgyában Moszkvában Sztálinnal és Vjacseszlav Mihajlovics Molotov külügyi népbiztossal, a későbbi szovjet külügyminiszterrel tárgyalt Eduard Benes száműzetésben levő csehszlovák elnök. Molotov kijelentette: ,,A magyarokat meg kell büntetni." (...) A Benes kezdeményezésére létrejött tárgyalások végkövetkeztetéseit 1943. december 18-án jegyzőkönyvben rögzítették a Kremlben. Úgy vélték: ,,(...) Mindkét fél elismeri, hogy Magyarország nagy felelősséggel tartozik a háborúért (...)", miközben Romániára vonatkozóan azt rögzítették a dokumentumban, hogy ,,(...) a román népet, ellentétben a rendszerrel, amely őt a háborúba bevitte, nem terheli közvetlen felelősség a háborúért". Ugyanakkor 1943-ban Románia még két hadsereggel harcolt szovjet területen a Vörös Hadsereg ellen, viszont Magyarországnak csak megszálló hadosztályai voltak szovjet területen. Ugyanezt a magyarellenes álláspontot fogalmazta meg később, 1944 őszén Romániában a Iuliu Maniu vezette Nemzeti Parasztpárt, valamint a Nemzeti Liberális Párt is. Sajtójukban azt terjesztették, hogy a magyarság kollektíven bűnös, úgy kell elbánni vele, mint bűnös néppel. 1944. augusztus 23-án délután I. Mihály román király elrendelte Ion Antonescu marsallnak és minisztereinek a letartóztatását, 24-re virradó éjszaka pedig megalakult Constantin Sanatescu tábornok első kormánya. A belügyminisztérium augusztus 25-én elrendelte, hogy még aznap tartóztassák le a Német Nemzetiségi Csoport valamennyi vezetőjét, a szász és sváb lakosság ellenállásának megszervezőit, valamint a magyar kisebbség vezetőit; augusztus 27-én pedig a csendőrség főfelügyelősége újabb internálások végrehajtására adott utasítást. 1944. szeptember 12-én a szövetséges erők képviseletében a Szovjetunió, illetve Románia kormányai megkötötték a fegyverszüneti egyezményt. A fegyverszüneti egyezmény aláírását követő első intézkedés az volt, hogy szeptember 15-én a csendőrség főfelügyelősége elrendelte minden magyar és német alattvaló családjával együtt történő internálását a Tg. Jiu-i táborba; a parancs azonban a zsidókra nem vonatkozott. Az észak-erdélyi magyar állampolgárságú, magyar útlevéllel rendelkező magyarokat internálták, az azonos állampolgárságú státusban levő észak-erdélyi román nemzetiségűeket nem. Amikor 1944. november 6-án a lágerek létrehozásáról szóló minisztertanácsi határozat megszületett, például Tg. Jiuban már 4650 internáltat tartottak fogva, a Brassótól nem messze levő barcaföldvári 2-es számú fogolytábor, a hetek múlva haláltáborként elhíresült láger is javában üzemelt. Arad megyében Aradon, Borossebesen, Pankotán, Doroszlófalván és Nagyhalmágyon; Brassó megyében Brassóban, Barcaszentpéteren és Földváron; Bihar megyében Nagyváradon, Belényesen és Kőröstárkányban, továbbá Zsombolyán, Tg. Jiuban, Slobozia Vechen, Ciurelen, Felső-, illetve Alsótömösön, Lugoson, Pitesti-en, Vulkánban, Caracalban stb. hoztak létre, illetve működtetnek tovább internálóközpontokat úgy, hogy gyakorlatilag minden megyében létezett legalább egy, országszerte összesen 36 láger. A Földváron fogva tartottak számáról eltérő adatok léteznek. Niculae Spiroiu volt honvédelmi miniszter közlése szerint a lágerben felületes volt a foglyok nyilvántartása. 1944 októbere és 1945 júliusa között 298 fogoly halt meg a táborban pusztító kiütéses tífuszjárvány idején. A földvári fogolylétszám ennél valószínűleg nagyobb volt, hiszen a lágerből szabadultak között van, aki 8000 fogolyról tesz említést, a korabeli sajtó pedig a földvári haláltáborban sínylődő ,,hatezer magyar hadifogoly és internált" szörnyű sorsát teszi szóvá. A Dolgozók Szava /Sepsiszentgyörgy/ című hetilap egy kiszabadult fogoly vallomásai alapján arról számol be, hogy Földváron 2500-3000 magyar, német, román, szerb és zsidó sínylődik ártatlanul. Elmondása szerint 15 éves gyermekektől aggokig, minden korosztályból vannak foglyok a lágerben. Az összeszedett és előbb a sepsiszentgyörgyi börtönbe zárt székelyek közül ,,sokan úgy szabadultak meg, hogy átállottak románnak. Szabad börzéje működött az átállásnak, s akadtak tényleg olyanok, akik ilyen áron megszabadultak az elhurcolástól. Nagy üzletet bonyolított le Stefanescu nyug.(almazott) járásbíró is, aki kaján örömmel számolgatta az utolsó napok egyikén a Balog-ház kapuja alatt az ilyen módon harácsolt százpengősök tömkelegét, ami mind a szerencsétlen elhurcoltak családtagjainak szája elől elvont pénzecskékből tevődött össze." A fogoly elmondása szerint, mielőtt a lágerbe bevitték, hat könyvbe is bevezették az érkezők adatait, az ő odaérkezésekor pedig a valamikori gyárépület, az iskola, valamint a földbe vájt nyolc lyukban akkor már 2500-3000 fogoly szorongott. Magyarország legtávolabbi vidékeiről állandóan érkeztek az újabb és újabb foglyok, emiatt a földvári tábor annyira túlzsúfolt lett, hogy az internáltak egy részét átvezényelték a szomszédos Lügetre. A foglyok kicsempészett levelek, pontosabban cédulákra írt üzenetek révén kérnek segítséget a külvilágtól, a környékbeli falvak, elsősorban Hidvég lakossága segít rajtuk lehetőségeihez mérten. /Mindez a szerző most megjelent könyvéből: Székely golgota, Kaláka-könyvek, Sepsiszentgyörgy. /Benkő Levente: A tervszerű merénylet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 11./

2003. november 4.

Ceausescu huligánoknak nevezte a temesvári tüntetőket 1989. dec. 20-án, Iliescu "golanoknak" bélyegezte 1990 első felében az Egyetem téren demokráciát követelő fiatalokat, Kovács László külügyminiszter Orbán arroganciájáról beszélt a Benes-dekrétumok felemlítésének ügyében, Markó Béla az autonómia kisajátításával vádolta meg a Székely Nemzeti Tanácsot. Markó Bélának erkölcsi és politikai kötelessége lett volna az autonómia képviselete, hangsúlyozta Borbély Zsolt Attila. Erkölcsi kötelessége, mert esküt tett rá 1992. okt. 25-én a Szent Mihály-templomban, és politikai kötelessége mindmáig, mert elnökként a szervezet programja kötelezi rá. Markó Béla azonban román versenypárttá alakította a nemzeti önkormányzati szövetséget. Amikor megalakult egy közképviseleti fórum, mely végre közbeszéd tárgyává tette az autonómiát, Markó megtámadta a testületet és az autonómia kisajátításáról beszélt. Lehet-e kisajátítani az autonómiát? /Borbély Zsolt Attila: Kisajátítás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-96




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998