udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 10 találat lapozás: 1-10
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Ceausescu, Elena

1995. május 5.

Verestóy Attila RMDSZ-szenátor Bukarestben szerezte meg a vegyészeti karon az oklevelet, majd 1980-ban visszahívták a bukaresti egyetemre, ahol 1989-ig dolgozott. Elena Ceausescu Verestóy több munkáját a saját neve alatt jelentette meg, egyszer-kétszer társszerzőnek vagy konzultánsnak feltüntette Verestóy nevét. Verestóy nem találkozott Elena Ceausescuval, a közelébe sem engedték. A lapok példányszáma jelenleg a következő, tájékoztatja az újvidéki lap munkatársát Verestóy: /napilapok/ Romániai Magyar Szó 20 ezer, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 25 ezer, Hargita Népe (Csíkszereda) 25 ezer, Népújság (Marosvásárhely) 20 ezer, Szabadság (Kolozsvár) 15 ezer, Bihari Napló (Nagyvárad) 10 ezer, Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti) 15 ezer, Jelen (Arad) 5000, /hetilapok/ Brassói Lapok 10 ezer, Erdélyi Napló (Nagyvárad) 30 ezer, A Hét (Bukarest) 5000, Orient Expressz (Bukarest) 5000, Szilágyság /Zilah/ 10 ezer, /folyóiratok/ Művelődés (Kolozsvár) 1000, Cimbora 40 ezer, Csángó Újság (Sepsiszentgyörgy) 5000, Kalotaszeg (Bánffyhunyad) 3000 példány. Verestóy több túlzó adatot is közöl: "Összesen 250 diáklapot tartunk nyilván Minden nagyobb városnak és községnek külön magyar nyelvű újsága van. Ezenkívül 150 egyházi kiadvány jelenik meg magyarul, igaz, nem rendszeresen." /Tóth László: Aki Elena Ceausescu tudományos dolgozatait írta. = Magyar Szó (Újvidék), máj. 5./ Megjegyzés: Verestóy adatai nem felelnek meg a valóságnak, nincs 250 diáklap, sem 150 egyházi kiadvány, nincs minden nagyobb városnak és községnek külön magyar nyelvű újsága.

1998. július 9.

Romániában a Máltai Lovagrendnek legalább három olyan képviselete is működik, melyeknek semmi közük az igazihoz. Mind a három lényegében gyanús ügyleteket bonyolít le, lehet, hogy közük van a hírhedt Propanda due szabadkőműves páholyhoz is, amelynek az olaszok szerint tagja volt Nicolae és Elena Ceausescu is. A három közül az egyik képviselője, Caiumi Serafino, aki magát a Máltai Lovagrend kelet-európai kancellárjának nevezi, azt állította, hogy a Jugoszlávia elleni embargó idején a titkosrendőrség /Romániai Hírszerző Szolgálat/ szervezte és irányította a Belgrádnak küldött szállítmányokat. /Gyarmath János: Magureanu és az embargó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

2000. október 7.

Gedő István emlékezett múltjára. Az egyetemet 1954-ben Kolozsvárott végezte. 1957-ben jötte Marosvásárhelyre, ahol főmérnök lett, majd vezérigazgató. Tizenegy vállalat tartozott a hatáskörébe. Huszonötezer ember dolgozott az irányítása alatt. Vezetői beosztásban magyarként nehéz helyzete volt. Constantin Dascalescu miniszterelnök mindig azzal állította fel a gyűléseken: "Mai, bozgorule, pana cand mai sabotezi economia nationala?!" (Te, bozgor, meddig szabotálod még a nemzetgazdaságot?!)... A másik legnagyobb gazember Ion Dinca, Dascalesu első helyettese volt. Állandóan hívták a gyűlésekre, mert csak az igazgatókkal tárgyaltak senki mással nem álltak szóba. Mindenki hazudozott jobbra-balra a gyártásfolyamatot illetően. "Emlékszem, az 500-as Lastun Daciákhoz kezdtük el az alkatrészeket gyártani. Dinca is mérnök volt, így hát szóltam neki, hogy lehetetlen kézzel sorozatgyártásban autót előállítani. Behívatott akkor kilencünket, és csak öten jöttünk ki az irodából, négy társunkat agyonlőtte sajátkezűleg az irodában. Később az ügyet hivatalosan úgy állították be, hogy megtámadtuk Dincat, és kénytelen volt rálőni önvédelemből a négy emberre. De megtehette, mert Elena Ceausescu húga az ő felesége volt... Barbulescunak, a szervezési titkárnak meg Elena másik testvére volt a felesége. Ezek úgy beszéltek az emberekkel, mint a kapcával. Azt azért most is állítom, hogy azok jártak jobban, akiket lelőttek, mint azok, akiket sanyargattak egy életen kereszetül..." /Dancs Artúr: Társalgások az ezredfordulón. Emlékfoszlányok egy erdei séta során. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 8

2002. december 11.

Székelyudvarhelyen a szombatfalvi református egyházközség lelkésze, Hegyi Sándor minden év decemberében megszervezi a Csereháti Napot, arra emlékezve, hogy 1997. dec. 9-én hatalmi erőfitogtatással, csendőrök és páncélkocsik segítségével a városban, Csereháton félkész állapotban lévő épületet elfoglalták a görög katolikus apácák. - A csereháti iskola kérdése csak akkor fog megoldódni véglegesen, amikor az egész Székelyföld ügye rendeződött, amikor e területnek regionális parlamentje, kormánya lesz, svájci és dél-tiroli minta szerint - mondta egyebek között Szász Jenő polgármester az épület erőszakos elfoglalásának ötödik évfordulóján tartott istentisztelet utáni megemlékezésen. - Az az igazi zsidó, akinek fáj Auschwitz, az az igazi magyar, akinek fáj Trianon, az az igazi uvdarhelyi, akinek fáj a Cserehát - mondta Szakáts István Péter tanár, író. Kincses Előd ügyvéd a csereháti pereskedésekről számolt be, amelyek még nem értek véget. Hegyi Sándor kemény szavakkal bírálta az RMDSZ-t, mert "koalíciós párt lett" és a parlamenti képviselőket is, mert semmit sem tesznek, hogy kedvezően rendeződjön a csereháti iskola ügye, ahová most szép csendben az ország messzi tájairól gyermekeket telepítenek. Szász Jenő polgármester egyebek között elmondta: nem szűnt meg az esélye annak, hogy a helyi önkormányzat visszavásárolja az épületet, ha az új magyar kormány tiszteletben tartaná az Orbán-kormány ígéretét. Ez ügyben a közelmúltban levelet írt mind a négy parlamenti párt vezetőinek, Medgyessy Péter kormányfőnek és Mádl Ferenc köztársasági elnöknek is. "Árulók a határon innen és túl is vannak, s politikai cinizmus az, ahogyan a magyar miniszterelnök az RMDSZ-es csúcsvezetőséggel együtt ünnepelte december elsejét a román miniszterelnökkel" - mondta Szász Jenő. A baróti Márton György hazaárulónak nevezte Medgyessy Pétert, "akit olyan RMDSZ-esek vesznek körül, akik Elena Ceausescu vízhordói voltak". A részvevők többsége a rendezvény végén aláírta a Hegyi Sándor által felolvasott felhívást, amelyben tisztségükből való lemondásra szólították fel Borbáth István és Ladányi László helyi tanácsosokat. /Fülöp D. Dénes: Öt év alatt sem oldódott meg a csereháti ügy. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 11./

2006. augusztus 11.

A Magyar Nemzet cikkét vette át a Reggeli Újság. Cosmin Gusa, a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának elnöke, „Románia bűneiről” írt könyvet. A könyvbemutatón az ellenzéki politikus azt nyilatkozta: őszig száznál is több román politikusról derül ki, hogy együttműködött a Securitatéval, és közöttük lesz az RMDSZ vezetőségének többsége. „A régi elitnek az állt és áll az érdekében, hogy a romániai magyarok vezetői zsarolható emberek legyenek, ezért az 1989-es államcsíny után – mert az volt, nem forradalom – az egykori kollaboránsokat segítették hatalomba. Nem véletlen, hogy kiszorították a szervezetből azokat – például Tőkés Lászlót vagy a fiatal politikusok jelentős részét –, akik nem voltak zsarolhatók, vagy nem tudták megvásárolni őket” – szögezte le Cosmin Gusa. „A Securitate a saját besúgóit is megfigyelte, hiszen így tudta ellenőrizni őket. Verestóy Elena Ceausescu kutatóintézetében dolgozott – gondolja, hogy oda beengedtek bárkit is, aki nem volt annak a rendszernek az embere?” – tette hozzá. /Lukács Csaba: Romániában a besúgókat is megfigyelték. A régi elitnek az állt és áll az érdekében, hogy a magyarok vezetői zsarolható emberek legyenek. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 11./

2007. március 8.

Az RMDSZ-ben a többségében férfi szövetségi képviselők sorozatosan elutasítják a nők számarányos képviseletének bevezetését. Ez a fajta magatartás nem csak az RMDSZ-re, hanem egész Romániára jellemző. Eckstein-Kovács Péter szenátor kifejtette, már hosszú ideje javasolja, állapítsanak meg egy kvótarendszert, azonban az RMDSZ különböző ürügyekkel elutasítja az ilyen kezdeményezéseket. A szenátor demagógiával vádolja mind Frunda Györgyöt, az SZKT elnökét, mind pedig Márton Árpád képviselőt, akik a javaslat elutasítása mellett érveltek. Böndi Gyöngyike jelenleg Máramaros megye prefektusa. 1996 és 2004 között két mandátumot is szerzett RMDSZ-es képviselőként. A prefektus elmondta: nem azért került a bukaresti parlamentbe, mert az RMDSZ-be „kellett volna néhány nő”, hanem munkája miatt. „Mindenért úgy küzdöttem meg, mint egy férfi” – vallja. Nem ért egyet a „kvóta-rendszerrel”: azért toborozzanak nőket a parlamentbe, hogy az arányok rendbe legyenek. Dr. Papp Kincses Emese író, egyetemi tanár, az RMDSZ Hargita megyei tanácsosa leszögezte, sohasem volt kisebbrendűségi érzése. Hozzátette: a középgenerációt még mindig elriasztja az „elvtársnők” pártutasításos előmenetele, Elena Ceausescu emléke, aki öt elemivel akadémikus volt és számos nyugati egyetem díszdoktorává választotta. A hagyományos magyar családmodell nem teszi lehetővé a nők politikai szerepvállalását. Dr. Papp Kincses Emese jelen volt azon a SZKT-n, ahol Eckstein javasolta, hogy minden listára tegyenek fel nőket is, és szégyellte magát, amikor Frunda György gúnyos kommentárja után a képviselők felszabadult nevetéssel leszavazták a javaslatot. Az RMDSZ-ből egyébként nemcsak a nők szorultak ki, hanem olyan kontraszelekció érvényesült, hogy számos, a jelenlegi vezetéssel szemben kritikát megfogalmazni merészelő, elkötelezett férfi is távozni kényszerült a politikai életből. Frunda György szenátor egyetért azzal, hogy az RMDSZ alapszabályzatában rögzíteni kell a nők kötelező jelenlétét, de nem harminc százalékban, ahogyan azt Eckstein-Kovács Péter javasolta. Szerinte tizenöt százalék lenne az elfogadható. /Kevés nő vállal szerepet a hazai közéletben. Az RMDSZ következetesen elutasítja a nők számarányos képviseletét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

2007. május 31.

Traian Basescu államfő a felfüggesztéséről szóló népszavazási kampányban több alkalommal is oligarchaként emlegette Verestóyt, aki törvénytelen erdőkitermelésből, feldolgozásból gazdagodott meg. A köztársasági elnök egyebek mellett azt állította, hogy az RMDSZ-szenátor tulajdonában lévő Hungastro cég korábban versenytárgyalás nélkül, politikai egyezkedés révén jutott az ebédjegyek forgalmazási jogához. Verestóy a vádakra kijelentette: Hungastro-részvényeit rég eladta, a többi üzlete törvényes és tisztességes. A Capital című román magazin által összeállított, a háromszáz leggazdagabb romániait rangsoroló tavalyi listán az előkelő 68. helyen található az RMDSZ székelyudvarhelyi szenátora. A Gandul napilap szerint az elmúlt tizenkét hónapban részvények eladásából és osztalékokból közel 45 millió lejjel (13 millió euróval) gyarapította vagyonát. Sajtóbeszámolók szerint Verestóy komoly részvénypakettel rendelkezik a bukaresti tőzsdén is, 32 cég értékpapírjaiból tudhat a magáénak. Az üzletember az osztalékokból 13,5 millió lejt (négymillió eurót) bevételezett tavaly, miközben portfóliójának értéke elérte a 61 millió lejt (18 millió eurót). Az MSZP-vel közismerten jó kapcsolatokat ápoló szenátor egyebek mellett öt földterülettel is rendelkezik (egy mezőgazdasági és négy erdő). Verestóyt tavaly tavasszal tanúként hallgatták ki a román főügyészségen a Rompetrol olajcég ügyében. A korrupt körülmények között történt privatizáció főszereplője a Calin Popescu-Tariceanu liberális miniszterelnök jó barátjaként ismert Dinu Patriciu, Románia második legnagyobb olajipari vállalatának vezetője és főrészvényese, aki ellen adócsalás és pénzmosás gyanúja miatt folyik eljárás. Verestóy RMDSZ-szenátor a Magyarországról érkező támogatásokból is hasznot húz. Az anyaországi juttatásokat kezelő erdélyi Communitas Alapítvány – amelynek egyik kurátora maga a székelyudvarhelyi politikus – 3,3 millió forintnyi lejt adott a Scripta Kiadó által megjelentetett Új Magyar Szó napilapnak és Erdélyi Riport hetilapnak. A szenátort egy évvel ezelőtt a román média Securitate-kapcsolatokkal hozta gyanúba. A Securitate Irattárát Tanulmányozó Tanács azonban úgy döntött, hogy a politikusról előkerült iratok nem jelentenek bizonyítékot arra, hogy együttműködött volna a kommunista hírszerzéssel. Verestóy 1978-ban Bukarestben szerzett diplomát a műszaki egyetem vegyészmérnöki karán, 1983-tól 1989-ig tudományos kutató az Elena Ceausescu által irányított Szervetlen Vegyipari Kutatóintézetben. A diktátor felesége a jelenlegi szenátor több munkáját a saját neve alatt jelentette meg, egyszer-kétszer társszerzőnek vagy konzultánsnak feltüntette Verestóy nevét. A politikus 1996 óta a Román Hírszerző Szolgálatot figyelő képviselőházi és szenátusi közös bizottságban tevékenykedik. /Pataky István: Vizsgálják az RMDSZ oligarcháját. = Magyar Nemzet, máj. 31./

2008. január 30.

Dr. Garda Dezsőt RMDSZ-politikusként és történészként ismerik Erdélyben. Politikusként az erdők visszaszolgáltatásában és a székelyföldi közbirtokosságok újraalakításában szerzett elévülhetetlen érdemeket. Politikai pályafutása történészi szakmájához kötődik leginkább. Erdélyben aligha ismeri valaki jobban a székelyföldi közbirtokosságok történetét. Képviselőként bábáskodott az első erdélyi közbirtokosságok létrehozásánál. Garda Dezső magyar nemesi családból származik, 1951-ben lakoltatták ki családját nagyenyedi kúriájukból: édesapját Tövisre vitték kényszerlakhelyre, édesanyja Kolozsvárra került vele. Garda Dezső akkor három éves volt. „Kizsákmányoló” származása miatt anyja csak mosónőként talált munkát. Rettenetes körülmények között éltek. Végül Kolozsváron maradtak, itt végezte el a középiskolát, majd az egyetem történelemszakát. Amikor 1973-ban kikerült az egyetemről, turkológiával akart foglalkozni, érdekelte a magyar nép eredete. Akkoriban Imreh István tanára hívta fel a figyelmét arra, hogy ne kalandozzon olyan utakra, amelyek számára járhatatlanok. Így került Gyergyóremetére történelemtanárnak. Garda Dezsőt szakmailag Imreh István irányította. Szakmai előmenetelében nagy segítséget kapott Egyed Ákostól és Demény Lajostól is. Garda elsőként Gyergyóremete monográfiáját készítette el. A hetvenes években még hozzájuthatott levéltári dokumentumokhoz. Később egyre gyakrabban hangzott el: a kért levéltári anyag rendezés alatt áll, nem lehet hozzájutni. A csíkszeredai levéltár igazgatója, Boar Liviu bevallotta: felettesei megtiltották, hogy bizonyos iratokat kiadjon. Kezdő tanár kora óta figyelte őt a Szekuritate, a jelentésekben szerepelt, hogy a magyar történelem kutatása miatt veszélyt jelent a román állam számára. Akkoriban befejezte Gyergyószentmiklósról írt könyvét, melyet Imreh István professzor pozitívan véleményezett. Gyergyószentmiklós 1982-ben ünnepelte fennállásának 650 éves évfordulóját, ekkorra kellett volna a könyvet kiadni. A város vezetősége a fentről jött utasítások ellenére úgy döntött, hogy az évfordulóra kiadják a könyvét. A nyolcvanas évek, a legsötétebb időszak következett. Egyszerűen betiltották a magyar történelmet és néprajzot: ilyen témakörökben nem lehetett kutatni, szakkönyvet, tanulmányt írni. Gyergyószentmiklós történetével párhuzamosan elkészült közben a teljes Gyergyói-medence történetét átfogó kézirata is. Amikor a Kriterionnál megjelenés előtt állt, Domokos Géza jelezte: a könyv híre eljutott Elena Ceausescuhoz irodájához, aki a cenzorok révén letiltotta a kiadását. A Politikai Kiadónál felsőbb pártutasításra 14, frissen megjelent magyar könyvcímet zúztak be. Imreh István figyelmeztette Garda Dezsőt, vigyázzon, mert követik. Sokszor megkérdezték tőle, hogy a rendszerváltás után miként sikerült 14 könyvet publikálnia, amellett rengeteg tanulmányt, tudományos cikket. Ennek az a magyarázata, hogy a kommunista évekből rengeteg kézirat, gyűjtés, kutatási eredmény várt kiadásra. Erre csak a rendszerváltás után kerülhetett sor. A rendszerváltás után a Babes–Bolyai Tudományegyetem két székelyföldi főiskolát hozott létre Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson. Gyergyószentmiklóson lett volna az első állami főiskola az országban, ahol csak magyarul folyik az oktatás. Szomorú történet: egy magyar emberen, jelesül Szilágyi Pál egykori rektor-helyettesen múlt, hogy ez a kezdeményezésük nem jött össze. Garda az RMDSZ parlamenti képviselőjeként akkoriban sokat kilincselt Bukarestben, hogy ez a székelyföldi főiskola magyar nyelvű legyen. A tanügyminiszter és a miniszterelnök is rábólintott, csak éppen az egyetem vezetőségének az aláírása kellett volna. Andrei Marga rektor nem volt kapható erre, viszont rövid ideig Szilágyi Pál helyettesítette őt. Ebben a minőségében aláírhatta volna főiskolánk új státusát, de sajnos nem tette meg. Végül is a multikulturalitás jegyében kétharmad magyar és egyharmad román nyelvű főiskola maradt a gyergyószentmiklósi, ahol turisztikát és földmérést lehet tanulni. /Makkay József: Magyar történész feketelistán. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 30./

2008. augusztus 8.

Politikai támadások kereszttüzébe került egy vitatott kiállítás miatt a Román Kulturális Intézet (ICR), és annak igazgatója, Horia-Roman Patapievici író, esszéíró és filozófus. A kortárs művészetet az utóbbi években felkaroló intézet a New York-i saját székhelyén rendezett egy kiállítást, amelyet antiszemitának minősítettek egyesek. A szemlére bocsátott tárgyak között volt egy rózsaszín játéktehén is, amelynek a fenekére horogkeresztet rajzoltak az alkotók. Nicolae Vacaroiu, a szenátus elnöke kérte a felsőház művelődésügyi bizottságát, hogy vizsgálja meg az ICR tevékenységét. Ennek a bizottságnak éppen az az Adrian Paunescu az elnöke, akit Patapievicihez hasonló jobboldali értelmiségiek számtalanszor támadtak múltja miatt. Paunescut Nicolae és Elena Ceausescu diktátor házaspár udvari költőjeként tartják számon. Patapievici hamisnak és minden valóságalapot nélkülözőnek nevezte a kiállítás ellen irányuló vádakat, az Antena 3 hírtelevízióban a kiállítással kapcsolatban elhangzott kommentárok kimerítették a gyűlöletbeszéd fogalmát. / -o-: Politikai támadások kereszttüzében az ICR. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

2008. december 24.

Sokan nem emlékeznek, ki hol volt az 1989-es változás előtt. Markó Béla a marosvásárhelyi Igaz Szó irodalmi folyóirat szerkesztője volt, itt érte őt a decemberi esemény. A lap akkori főszerkesztője Hajdu Győző, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a rezsim kiszolgálója. Markó ma az RMDSZ elnöke és szenátora. Verestóy Attila szenátor 1989 decemberéig az Elena Ceausescu elvtársnő által irányított kutatóintézetben dolgozott, ma Románia egyik leggazdagabb magyarja, évek óta a parlamenti titkosszolgálatokat felügyelő bizottságának tagja. Frunda György RMDSZ-szenátor 1989 előtt: ügyvéd, a marosvásárhelyi Ügyvédi Munkaközösség tagja, megtagadta Tőkés László református lelkipásztor jogi védelmét. 1989-ben Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke egyetemista Brassóban, Antal István mérnök a székelyudvarhelyi Matrica gyárban, Márton Árpád színész Sepsiszentgyörgyön. /Balázs Árpád: Ki hol volt 1989 decemberében??? = Polgári Élet (Székelyudvarhely), dec. 24./


lapozás: 1-10




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998