udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 16 találat lapozás: 1-16
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató:

1996. március 27.

A Magyarországért Alapítvány idén második alkalommal nyújtotta át a Magyar Örökség kitüntető címet. Ezzel akarják áthagyományozni az utókorra azokat a kivételes személyiségeket, akik a politikai torzulások közepette is maradandót alkottak. Ebben a kitüntetésben részesült posztumusz gróf Esterházy János politikus, egykor pozsonyi országgyűlési képviselő, aki az üldözöttek mellett kiállt a vészkorszakban. Többek között a Püski házaspár is megkapta a kitüntetést könyvkiadói munkásságukért és posztumusz Márton Áron gyulafehérvári püspök. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./

1997. március 6.

Negyven évvel ezelőtt, 1957. márc. 8-án halt meg a mirovi börtönben Esterházy János. Életművének állított emléket Molnár Imre /Esterházy János (Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1997/. Esterházy Jánost 1932-ben választották az Országos Keresztényszocialista Párt elnökének, ettől az időponttól fogva vezető szerepet játszott a két világháború közötti szlovákiai magyarság életében. A parlamentben mindig kiállt az igazság mellett, így cselekedett 1942-ben is, amikor a szlovák parlamentben egyedül, egyetlen magyar képviselőként a zsidók deportálása ellen szavazott. A háború végén nem menekült el, Gustáv Husák parancsára letartoztatták, először a Szovjetunióba hurcolták, onnan hazaengedték, megszökhetett volna, de igazságának tudatában vállalta a törvénytelenséget, akkor a szlovák hatóságok ítélték el. Meg kell ismerni Esterházy János munkásságát, erkölcsi és lelki tartását. Gróf Esterházy János halálának 40. évfordulója alkalmából márc. 7-én Budapesten, az Országházban ünnepi tudományos emlékülést tartottak a Határon Túli Magyarok Hivatala és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem rendezésében. Az emlékülésen megjelent Malfatti-Esterházy Alíz, Esterházy János lánya. Nem tisztelt mg a jubileumi emlékülést jelenlétével az Országgyűlés egyetlen képviselője sem, leszámítva az ülést megnyitó Kórodi Máriát, a házelnök helyettesét. Neves magyar történészek méltatták Esterházy helytállását, életútját: Balogh Sándor /Esterházy János és a felvidéki magyarság sorsfordulói/, Gergely Jenő előadásában /Esterházy János kereszténysége és a keresztényszocialista politika/ azt emelte ki, hogy Esterházy életútját végigkísérte a keresztény emberszeretet és a szociális igazságosság, Izsák Lajos a benesi dekrétumok hatásáról és a felvidéki magyarság kitelepítéséről beszélt /A benesi dekrétumok és a felvidéki magyarság tragédiája/, végül Molnár Imre szlovákiai származású történész Esterházy rehabilitálásával kapcsolatos problémákat elemezte /Esterházy János mártíromsága és utóélete, hangsúlyozva, hogy azok a szlovák fél elutasító magatartásából fakadnak. /Új Szó (Pozsony), márc. 8./ Az ülésen szó volt Molnár Imre most megjelent munkájáról: Esterházy János /Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1997/ is. Esterházy János a felvidéki Egyesült Magyar Párt elnöke volt, a szlovák parlamentben 1942-ben egyedül /egyetlen magyar képviselőként/ a zsidók deportálása ellen szavazott. 1945-ben letartóztatták, először a Szovjetunióba vitték, ahonnan azután visszahozták, majd a csehszlovák hatóságok ítélték először halálra, majd életfogytiglani börtönre.

2001. március 12.

Márc. 11-én Budapesten, az Országházban Esterházy János-emlékünnepséget tartottak a szlovákiai mártír politikus születésének századik évfordulója alkalmából. Esterházy János áldozata arra tanít bennünket, hogy gondoskodó figyelemmel igényeljük a határainkon túl élő magyar kisebbségek egyenrangúságának biztosítását - mondta Mádl Ferenc köztársasági elnök a parlamentben. Mádl Ferenc emlékeztetett rá, hogy a monarchia széthullásakor Esterházy János tudatos döntéssel vállalta a kisebbségi sorsot, amikor szülőföldjén, a Felvidéken maradt. A felvidéki magyar politikus - mondta Mádl Ferenc - minden esetben szót emelt a kisebbségi jogok bármiféle csorbítása, valamint a hátrányos megkülönböztetés ellen. 1942-ben a szlovák parlament képviselői közül egyedül Esterházy János utasította el a zsidók deportálására vonatkozó törvényjavaslatot. A köztársasági elnök beszélt arról is, hogy Esterházy János kiemelkedő szószólója volt a szlovák autonómiának, miközben haláláig bízott a magyar nemzet megmaradásában. A felvidéki magyar politikust 1944-ben megfosztották képviselői mentelmi jogától, és politikai pert indítottak ellene az állam rágalmazásának vádjával. Halálos ítéletét utóbb életfogytiglanra változtatták. Börtönben halt meg tizenkét évi rabság után 1957-ben; hamvainak hollétéről ma sem tudunk biztosat. Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) alelnöke arra emlékeztetett, "olyan emberről van szó, akinek a legnagyobb bűne az volt, hogy a Csehszlovákiában élő magyar közösség meghatározó alakjává és szimbólumává vált". Esterházy János szerencsés géneket örökölt, s ez messze kiemelte őt abból a társadalmi rétegből, amelybe beleszületett - hangoztatta az előadó. A XX. század első fele ugyanis megmutatta, hogy a kiváltságosabb osztályok tagjai a megpróbáltatások esetén igencsak megalkuvó álláspontot képviseltek, csakúgy, mint néhány évtizeddel később gyakorta a hatalomnak egzisztenciálisan kiszolgáltatott értelmiség - hívta fel rá a figyelmet. /Esterházy János-emlékünnepség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 12./

2002. december 4.

Ébert Tibor életműve elválaszthatatlan szülővárosa, Pozsony múltjától és örök jelenétől. Prózai írásainak és verseinek drámaisága és mondhatni: egész drámaírói útja az elveszített, elidegenített szülőváros létéhez kötődik. Ébert Tibor abszurd drámái először Franciaországban arattak sikert; későbbi: Bocatius Jánosról, Klapka Györgyről, Bartók Béláról és Esterházy Jánosról írt drámái (is) a Felvidékhez kapcsolják későn indult, mindenképpen szabálytalan életpályáját. (1926-ban született Pozsonyban, zenei, jogi, filozófiai tanulmányokat végzett; nyugdíjazásáig a budapesti Állami Hangversenyzenekar muzsikusa volt.) Ébert Tibor új könyve a Kaleidoszkóp /(C.E.T.) Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 2002./ novellák, portrék, útirajzok gyűjteménye és lírai életrajztöredék ("Önéletrajz-fantázia") is ugyanakkor. Az író a kötet első ciklusában a huszadik századi magyar történelem mártír alakjának, a vértanú és máig rehabilitálásra váró gróf Esterházy Jánosnak állít emléket. Ebből közölt részletet a lap. Pozsonyi magyar értelmiségiek 1945-ben emlékiratban fordultak a csehszlovák kormányhoz a szlovákiai magyarok érdekében, kérve a magyarellenes intézkedések leállítását. A memorandum érdekében Esterházy kihallgatást kért Gustav Husák belügyi megbízottól - a későbbi államelnöktől. Husák letartóztatta a nála megjelent Esterházyt és átadta a KGB embereinek. 1945. június 25-én a pozsonyi szovjet parancsnokság őrizetbe vette őt. Esterházy Jánost a vele letartóztatott Neumann Tiborral, Csáky Mihállyal, Teszár Bélával, Jabloniczky Jánossal, Párkány Lajossal, Böjtös Józseffel, Vircsik Károllyal, Szüllő Sándorral és Birnbaum Frigyessel Moszkvába deportálták. Koncepciós perükre a moszkvai butirszkajai börtönben került sor. Esterházy Jánost tíz évre ítélték. Közben odahaza Szlovákia első számú háborús bűnöseként akarták elítélni. Koncepciós per volt A Nemzeti Bíróság elfogatóparancsot adott ki a szökésben lévő Esterházy János ellen. /!/ Micsoda komédia! A Szlovák Nemzeti Bíróság tanácsa Karol Bedana elnökletével mintegy 15 percnyi tanácskozás után in contumaciam kimondta az ítéletet: halál. Kötél általi halál. "Azért kötél általi, mert az agyonlövetést általában becsületes halálnemnek tartják, és az eljárás során nem merültek fel olyan körülmények, amelyek a halálbüntetés végrehajtásának ilyen módját indokolnák." De elhangzik egy másfajta indoklás is Igor Daxner szájából, aki a bíróság elnöke. Dr Anton Rasla ügyész kérdésére, hogy miért kellett olyan szigorú ítéletet hozni Esterházy ügyében, Daxner azt válaszolta: "De hiszen ő magyar". Karol Bedrana, a perek hírhedt bírája, elutasította a kegyelmi kérvényt. Esterházy ott messze, a gulagon nem tud semmiről. Elhatalmasodik rajta a tuberkulózis. Barátai kegyelmi kérvényt adtak be. Végül döntöttek: nem fogják kivégezni. A halálbüntetést átváltoztatták börtönbüntetésre. A Szovjetunióból hazahozták, de börtönben maradt. Végül a morvaországi Mirov börtönében őrizték. Egyre romlott a fizikai állapota. Már csont és bőr, alig tud járni. 1955. május 9. Csehszlovákiában általános amnesztiát hirdettek. Esterházyt két szomszédja támogatta, olyan gyenge volt. A kapu kinyílt. Őrök megállították a menetet, a tántorgó Esterházynak vissza kellett jönnie.. Esterházy már annyira gyenge volt, hogy állni sem tudott, vacogott a hidegtől, vért hányt. Az őrök hordágyon vitték a beszélőbe. Testvére a börtön igazgatójától próbálta kikönyörögni, hogy a foglyot átvigyék a nyitrai kórházba. A válasz: "Nem adom ki maguknak a foglyot, sem élve, sem halva." 1957. március 8. Távirat Mirovból: "Fivére meghalt ma. Hamvasztással temetjük." Testvére kérte, hogy az urnát adják ki neki, hogy Újlakon eltemethesse édesapja sírjába. A börtönparancsnok így válaszol: "Egyszer már megmondtam, nem adom ki a foglyot sem élve, sem halva." Azóta eltűnt az urna. /Esterházy Jánosról születésének századik évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

2007. március 3.

2007. március 8-án emlékezünk Esterházy Jánosra (1901–1957), a felvidéki katolikus keresztény szocialista politikusra, aki Csehszlovákiában, a mirovi börtönben 1957. március 8-án halt meg. Esterházy Jánosra 1936-ban az Egyesült Magyar Párt elnöke lett. Többször felszólalt a prágai parlamentben a nemzetiségi jogok teljes megvalósításáért. Hangoztatta: az én emblémám a kereszt, és nem a horogkereszt. 1942. május 15-én a pozsonyi parlamentben egyedül ő szavazott a zsidók deportálása ellen, ezt személyes keresztény meggyőződésből tette. 1945 áprilisában a kommunista vezetők (Gustáv Husák) letartóztatták Esterházyt, a magyar kisebbség vezetőivel együtt, Pozsonyban hazaárulással és Csehszlovákia szétverésével vádolták, majd halálra ítélték. Szovjet börtönökbe hurcolták, majd Csehszlovákiába került vissza, ahol életfogytiglanra ítélték. A csehek és szlovákok fasisztának bélyegezték, a szlovákiai magyarok nemzetmentőként tekintenek rá. Számos általa megmentett zsidó család is igazolta Esterházy János hősi magatartását. 1991-ben a pozsonyi dómban Frantisek Miklosko, a szlovák parlament elnöke magyar nyelvű gyászmise keretében emlékezett meg róla. 1992-ben a szlovákiai magyar lelkészek tartottak az olmützi (Olomouc) dómban emlékére gyászmisét. A Szovjetunió 1993-ban rehabilitálta Esterházyt, de két állam, Cseh és Morvaország, illetve Szlovákia a mai napig sem rehabilitálta őt. A csúzi (Szlovákia) kastélyban emlékszobát rendeztek be Esterházy János gróf tiszteletére. Az osztrák és a magyar parlament 2001-ben, születésének 100. évfordulóján ünnepi ülésen emlékezett meg róla. /Makovitzky József, Rostock: A szlovákiai „Wallenberg”. Esterházy János gróf emlékezete (1901–1957). = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./

2007. március 6.

Esterházy János, a két világháború közötti időszak meghatározó felvidéki magyar politikusa 50 évvel ezelőtt, 1957. március 8-án mártírhalált szenvedett Csehszlovákiában, Mirov börtönében. A Rákóczi Szövetség Esterházy-emlékévvé nyilvánította a 2007-es esztendőt, ennek jegyében szülőhelyén, a magyarokat már alig számláló Nyitraújlakon elhelyezik a magyar–szlovák megbékélési kápolna alapkövét. Esterházy János 1901. március 14-én született Nyitraújlakon. Középiskoláit Budapesten végezte. 1932. december 14-én lett a Keresztény Szocialista Párt vezetője, majd a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga elnökévé választották. 1935-ben képviselői mandátumot szerzett a prágai nemzetgyűlésbe, ahol ellenzéki politikusként a magyarság érdekeinek védelmezője volt. 1936-ban az Egységes Magyar Párt ügyvezető elnökévé választották. Benes a magyar pártnak kormányzati szerepet, Esterházynak tárca nélküli miniszteri posztot ajánlott fel, ő azonban visszautasította azt mindaddig, amíg a kormány érdemi lépéseket nem tesz kisebbségi politikájában. 1938-ban, az első bécsi döntés után Szlovákiában maradt, a mintegy 65–70 ezer oda szakadt magyarral együtt, bár Magyarországon felsőházi bársonyszék és tárca nélküli miniszterség várta. A második világháború kirobbanásakor részt vett a lengyelországi menekültek magyarországi befogadásának szervezésében. Az önállóvá vált Szlovákia parlamentjének egyetlen magyar képviselőjeként 1942. május 15-én egyedül ő volt az, aki nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényt. Nyitraújlaki házában üldözött zsidókat bújtatott. Magyarország 1944-es náci megszállása ellen memorandummal tiltakozott. 1944 karácsonyán Budapesten a nyilasok letartóztatták, halálosan megfenyegették, amiért nem hajlandó pártját nyilas párttá szervezni. Háborúellenes nyilatkozatai miatt a Gestapo is üldözte. A háború után szlovákiai magyar értelmiségiekkel memorandumban kérte a csehszlovák hatóságok védelmét az üldözésnek, jogfosztottságnak kitett magyar lakosság részére. A memorandum átadása érdekében kihallgatást kér Gustáv Husák belügyi megbízottól, aki letartóztatta és átadta őt szovjet hatóságnak, az NKVD pozsonyi rezidensének. 1945 júniusában Moszkvába hurcolták, koholt vádak alapján tíz évi munkatáborra ítélték. A gulágok poklát megjáró Esterházy végzetes tüdőbetegséget kapott. Távollétében Pozsonyban 1949. szeptember 16-án a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásának vádjával kötél általi halálra ítélték, a halálos beteget a szovjet hatóságok 1949-ben kiadták. Ügyvédje kegyelmi kérvényére Klement Gottwald államfő a halálos ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. Végigjárja Csehszlovákia szinte minden börtönét. Kegyelmet, könnyítést soha nem kapott. Börtönéből érkező üzenetei arról szóltak, átadta magát Isten akaratának, szenvedéseit, életét a magyarság felszabadulásának ajánlotta fel. Életének utolsó napjaiban kérte, szállítsák a nyitrai börtönbe, hogy szülőföldjén érje a halál, de kérését megtagadták. Csehszlovákia egyik legkegyetlenebb politikai börtönének, a morvaországi Mirovnak kórházában halt meg 56 éves korában, 12 évnyi rabság után. Azonnal elhamvasztották, kiadatását sem engedélyezték. Földi maradványainak hollétéről mindmáig csupán bizonytalan információk léteznek. Rehabilitációjára csak Oroszországban került sor, Szlovákiában máig hazaárulóként, fasiszta háborús bűnösként tartják számon. /Péntek László: 50 éve szenvedett mártírhalált gróf Esterházy János. Szovjetunióban rehabilitálták, Szlovákiában még fasiszta háborús bűnös. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

2007. március 7.

Esterházy János a múlt század nagy magyar mártírjainak egyike, méltán állítható Márton Áron és Mindszenty József mellé. Ő is védte nemzetét, a felvidéki magyarságot, és őrizte, megvallotta hitét a legnehezebb időkben is. Méltó arra, hogy a róla szóló emlékezést pontosítsák. Érdemes idézni Esterházy János szavait, aki a pozsonyi parlamentben egyedül szavazott a zsidók deportálásáról szóló törvény ellen 1942. május 15-én (nem 16-án), kifejtve: „mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom. ” Molnár Imre megírta életrajzát (Esterházy János, Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1997), ebből nyomon követhető, hogy mindig bátran helytállt. Pontosítani kell letartóztatását is. Sokan tanácsolták neki, hogy meneküljön el, ő azonban Pozsonyban maradt, nem akarta elhagyni népét. 1945. április 20-án maga ment el Gustáv Husák belügyi megbízotthoz, bejelentette, ő nem szökik el. A kommunista Husák letartóztatta Esterházy Jánost, majd 1945. június 25-én átadta a szovjet hatóságoknak. A Szovjetunióba vitték Esterházy Jánost a pozsonyi magyar vezetőkkel együtt, Esterházyt tíz év börtönre ítélték. Távollétében a pozsonyi bíróság halálra ítélte a szovjet munkatáborban raboskodó Esterházyt. A bíróság kérte a Szovjetuniótól Esterházy kiadatását. 1949-ben a szovjet hatóságok kiadták őt. A köztársasági elnök a halálos ítéletet életfogytiglani börtönre változtatta. Esterházy János sokat szenvedett a börtönben, súlyos tüdőbaj gyengítette. Az utolsó időben már hordágyon vitték beszélőre, amikor testvére látogatta, de akkor sem kegyelmeztek neki, nem vitték kórházba sem. A mélyen vallásos ember elmondta, hogy elfogadja a keresztet, és szenvedését felajánlja a legszűkebb családért, a szélesebb családért, a felvidéki magyarságért és a legszélesebb családért, a magyar nemzetért. Így halt meg a börtönben, 1957-ben. /Udvardy Frigyes, Budapest: Esterházy Jánosról bővebben. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./ Előzmény: Makovitzky József, Rostock: A szlovákiai „Wallenberg”. Esterházy János gróf emlékezete (1901–1957). = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./

2007. április 5.

Április 5-én ünnepli 200. adását az MTV határon túli műsora, a Kárpát Expressz. A közszolgálati tájékoztató műsort négy korábbi műsor, a Kárpáti Krónika, a Héthatár, a Határátkelő és a Palackposta utódjaként indították útjára tavaly szeptember 11-én. A hét minden napján, mindkét csatornán jelentkező 25 perces összeállítás nem csupán a magyar nyelvterületen kisebbségben élő magyarokról szól, az adott ország legfontosabb, közérdeklődésre számot tartó eseményeiről is tudósít. A Kárpát Expressz tudósokat, jeles embereket szólaltat meg, rendszeresen beszámol a közösség ünnepeiről, történelmi emlékhelyekről, az ingatlanok visszaszolgáltatásáról. A műsorfolyam a határon túli tudósítói hálózatnak is rendszeres munkát biztosít. A kétszázadik összeállításban gróf Esterházy Jánosra, a mártírhalált halt felvidéki politikusra emlékeznek a szerkesztők. /Kárpát Expressz: jubileumi adás. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 5./

2007. április 25.

Ötven éve halt mártírhalált gróf Esterházy János, aki a két világháború között és a második világháború alatt a szlovákiai magyarság vezetője, parlamenti képviselője volt – emlékezett az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén elmondott egyperces felszólalásában Duka-Zólyomi Árpád szlovákiai magyar EP-képviselő (MKP). A szlovák állam parlamentjében ő volt az egyetlen, aki 1942-ben nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényt, és sok cseh, szlovák és zsidó embert mentett meg – tette hozzá. Felidézte: Esterházyt 1945-ben a szovjetek elhurcolták, és tíz év munkatáborra ítélték. 1947-ben távollétében a szlovák népbíróság halálra ítélte. 1949-ben a súlyosan tüdőbajos foglyot Csehszlovákiába szállították, ahol életfogytiglani, majd 25 évi fogságra ítélték. 1957-ben börtönben halt meg. /Esterházy Jánosra emlékeztek az EP- plenárison. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 25./

2007. november 1.

Esterházy János /Nyitraújlak, 1901. márc. 14. – Mirov, börtön, 1957. márc. 8./ hamvait Prágában, egy, a kommunizmus mártírjainak szentelt tömegsírban találták meg. Sírhelyét halálának ötvenedik évfordulóján fedezték fel, s ez már önmagában is egy jövőbe mutató szimbólum: az igazságnak előbb vagy utóbb győznie kell. Esterházy János prágai, majd pozsonyi tevékenysége során a csehszlovákiai magyar kisebbség identitása megőrzéséért szállt síkra. A magyar népcsoport jogegyenlőségéért folytatott küzdelme az emberi jogvédelem körébe tartozott, éppúgy, mint a lengyel menekültek magyarországi befogadása ügyében tett lépései, vagy a zsidóellenes törvény egyedüliként való elutasítása 1942-ben a pozsonyi parlamentben. Nem az itt élő népek, hanem az azokat megnyomorító ideológiák, a nácizmus és a bolsevizmus ellensége volt. Krisztusnak szentelt életű, hívő politikusként másképp nem is cselekedhetett volna. Hamvai megtalálása és tiszteletének lehetővé tétele alkalmat ad a Prága és Budapest közötti kézfogásra, s remélem azt is, hogy e kézfogáshoz Esterházy szűkebb hazájának fővárosa, Pozsony is csatlakozni fog egyszer, írta a mártírhalált halt Esterházy lánya. /Esterházy Alice: Megtalálták Esterházy János földi maradványait. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./ Esterházy Jánost Szlovákiában a mai napig nem rehabilitálták.

2008. március 12.

Szőcs Géza 1987-ben felkereste Amerikában Wass Albertet. Ha valaki akkor azt mondja neki, hogy a rendszerváltás után a magyar közvélemény egy része még mindig azt a román vádat fogja szajkózni ellene, hogy háborús bűnös, tehát fasiszta, akkor így válaszolt volna: no, akkor az a rendszerváltás sem sikerült a legjobban. A magyar kohéziós erők megroppantak, mutatott rá Szőcs Géza. Wass Albert írásaiban, közéleti szerepléseinek dokumentumaiban nem találjuk nyomát idegengyűlöletnek, nemzetiszocialista ideológiának, más népek vagy nemzetek megsemmisítését célzó szándékoknak. A funtineli boszorkány, az erdélyi román nép életének olyan szeretettel történő ábrázolása, hogy az csak a legnagyobb román prózaírók műveihez hasonlítható. „Ahogyan Esterházy János Szlovákiában, ahogyan Bethlen Béla kormánybiztos Erdélyben történelmileg vitathatatlanul nemes és bátor fellépésének emlékét elhomályosította a „magyar gróf” mint szimbolikus figura ellen primitív panelekkel operáló gyűlöletkeltés, úgy Wass Albertnek is bűnhődnie kellett a származása miatt” – emelte ki Szőcs Géza. Az Egyesült Államokban letelepedő Wass Albert múltját az akkor rendelkezésre álló eszközökkel, a bevándorlási hatóságok és a titkosszolgálatok alaposan és mindenre kiterjedően ellenőrizték, ezt hangsúlyozni kell. Számos próbálkozás történt Wass Albert írói helyének meghatározására, életművének elhelyezésére a magyar irodalom történetében. Ezeket azonban mindig lesöpörte „a mi antiszemita grófunk” fantomjának sztereotípiája. /(Szőcs Géza: A százéves Wass Albert. = Erdélyi Napló, 2008. febr. 20., folyt. : febr. 27., márc. 5., márc. 12./

2008. június 4.

„Megvan a csodatétel is ahhoz, hogy az ötven éve elhunyt galántai gróf Esterházy Jánost, a felvidéki magyarság mártír politikusát boldoggá avassa a katolikus egyház” – fogalmazott Molnár Imre történész, aki a bukaresti Petőfi Társaság székhelyén június 2-án bemutatta az Esterházy János szenvedéstörténetének dokumentumaiból összeállított Kegyelem életfogytig /Budapest, 2008 /című kötetét. Az 1949-ben Csehszlovákiában „fasiszta bűnökért” halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Esterházy János boldoggá avatásáért közbenjáró történész elmondta a csoda körülményeit. „Az olomouci érseknek a csodatétel kapcsán elmondtuk, a mirovi börtönben, ahol elhunyt Esterházy János, szolgál egy pap, aki ha nehéz börtönviselteknek kell Isten igéjét hirdetnie, mindig Jánoshoz fohászkodik, mert úgy érzi, ilyenkor nincs számára lehetetlen. Az érsek, meghallgatva bennünket, szomorúan legyintett: a pap súlyos rákbeteg, az orvosok lemondtak róla, ha csodát akarunk, imádkozzunk a gyógyulásáért. Másnap az olomouci katedrálisban felkérték a híveket, fohászkodjanak Esterházy Jánoshoz a pap gyógyulásáért. Egy hónap múlva a tiszteletes teljesen meggyógyult” – mesélte Molnár Imre. Molnár Imre történész elmondta, miután sikerült kideríteni ötven évvel halála után Eszterházy nyughelyét, a Budapesten működő Esterházy-emlékbizottság közbenjárásával megpróbálják feltárni a közös sírhelyet, és azonosítani az elhamvasztott mártír politikus urnáját. „A Szlovákiában még mindig háborús bűnösként nyilvántartott Esterházy János hamvait, pontos nyughelyét nagyon sokáig, a családtagok többszöri kérésére sem adták ki a csehszlovák hatóságok, mondván, János még holtában is tud ártani” – fogalmazott Molnár. A mirovi börtönben a hamvaknak nyomuk veszett, később kiderült, hogy a prágai Pankrac börtönben helyezték el az elítéltek hamvait tartalmazó urnákat. Valamikor a 70-es évek végén hajigálták be egy közeli temetőben, egy gödörbe. Az információkkal teletűzdelt kötet Esterházy húgának, Máriának a feljegyzései alapján készült, melyet a felvidéki politikus halálának ötvenedik évfordulóján bocsátottak a történész rendelkezésére a hozzátartozók. Ezt az évet az Esterházy-emlékbizottság emlékévnek nyilvánította, amely számos lehetőséget biztosít Esterházy János nevének és életművének bemutatására. Esterházy János Nyitraújlakon született 1901-ben, 1957-ben halt meg Csehszlovákiában. 1931-ben a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga vezetője lett, a csehszlovák parlamentben a magyar kisebbségek jogaiért harcolt, politikai célja a trianoni békeszerződés revíziója volt. 1938-ban megalapította a Szlovenszkói Magyar Pártot. Ő volt a szlovák parlament egyetlen képviselője, aki 1942. május 15-én a zsidóság kitelepítéséről szóló törvény ellen szavazott. A szovjet hatóságok koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, és Szibériába hurcolták. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben halálra ítélte fasizmussal való együttműködés vádjával. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták a csehszlovák államnak. Elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglant kapott – Szlovákia máig nem rehabilitálta. Földi maradványai egy prágai tömegsírban nyugszanak. /Oborocea Mónika: Kegyelem Esterházynak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

2008. június 23.

Ma sokat beszél Európa Koszovóról, keveset a magyarokról: sokkal jobban kellene méltányolni a Kárpát-medencei magyar politikai szervezetek felnőtt, felelős magatartását, stabilitásra törekvését, európai léptékű politizálását. Azt az önmérsékletet és együttműködési készséget, amely hozzájárult országaink európai integrációjához – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke június 21-én, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából tartott ünnepségen, a szlovákiai Dunaszerdahelyen. Az eseményen jelen volt többek között és beszédet mondott az Európai Néppárt–Európai Demokraták EP-parlamenti frakciójának vezetője, Joseph Daul, Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára, Orbán Viktor, a FIDESZ elnöke, valamint Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke is. A résztvevőket Csáky Pál, az MKP elnöke üdvözölte, aki beszédében hangsúlyozta, jó lenne végre tudomásul venni, hogy a szlovákiai magyarok nem a más kenyerét eszik, és ildomos lenne, ha a szülőföldjükön nem tekintenék koloncnak a félmilliónál népesebb szlovákiai magyar közösséget. Markó Béla úgy vélekedett, az MKP példát mutat a többi határon túli magyar közösségnek, de Magyarországnak is az összefogásból. Az utóbbi időben újból és újból megkísérlik egyesek valamiféle többpártrendszer bevezetését a magyar közösségben. Legutóbb az önkormányzati választásokon bizonyosodott be, hogy az erdélyi magyarság bölcsebb nálunk, politikusoknál, és egységet akar, elsöprő többséggel az RMDSZ-t támogatta – szögezte le. Kiosztották a szlovák parlament magyar képviselői által 1994-ben alapított Pro Probitate-díjat, amelyet a mártírhalált halt egykori felvidéki magyar politikus, Esterházy János erkölcsi örökségéhez méltó helytállásért évente ítélnek oda. A díjat az idén Sidó Zoltán, a Csemadok egykori országos elnöke kapta. /Az összefogás példája. A 10 éves MKP-t ünnepelték Dunaszerdahelyen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

2008. december 4.

Esterházy János egykori szlovákiai magyar politikus portréját helyezték el december 3-án ünnepélyesen az Európai Parlament (EP) brüsszeli székházában. Az arcmás a Bauer Edit és Duka Zólyomi Árpád szlovákiai magyar EP-képviselő ― mindketten néppártiak ― irodája előtti folyosószakaszon kapott helyet. Esterházy a szlovák parlament egyetlen olyan képviselője volt, aki 1942. május 15-én a zsidóság kitelepítéséről szóló törvény ellen szavazott. Később zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak segített a szökésben. Magyarország 1944. márciusi német megszállása ellen memorandumban tiltakozott. Rövid időre internálták, a Gestapo körözte. Esterházyt Szlovákiában 1947-ben halálra ítélték a fasisztákkal való együttműködés címén. Akkor már Szibériában volt kényszermunkán, majd 1949-ben a szovjet hatóságok kiadták Csehszlovákiának, amelynek hatóságai a halálbüntetést életfogytiglani szabadságvesztésre változtatták. A morvaországi Mírov börtönében halt meg 1957-ben. Máig nem sikerült elérni szlovákiai rehabilitálását. Az ünnepségen Bauer Edit felhívta a figyelmet a portré alatt olvasható üzenetre, Esterházy egyik parlamenti felszólalásának részletére: ,,Nyíltan és bátran vallom a tételt, amely szerint nekünk, magyaroknak és szlovákoknak azt kell keresnünk, ami bennünket közelebb hoz, és nem azt, ami bennünket eltávolít. ” /Esterházy János portréja az Európai Parlamentben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 4./

2009. július 18.

Július 9-12-e között Kecskemét látta vendégül a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége (KITÁSZ) vándorgyűlését. A KITÁSZ közel két évtizede működik, és a teljes Duna-tájat lefedi, számos tagszervezete van a Kárpát-medence különböző pontjain. A magyar nemzet békés újraegyesítése meglehetősen lassan és keservesen halad előre, ha ugyan halad, nyilatkozta Medvigy Endre irodalomtörténész, a KITÁSZ elnöke. „A magunk szerény eszközeivel megpróbálunk valamit tenni a magyarság szellemi egységének erősítéséért. ” Az idei vándorgyűlés címe: Határtalan hazában. Eljöttek a Berzsenyi Társaság, a Székelyföldön működő kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Egyesület, a Muravidék Baráti Kör tagjai, és érkeztek Kassáról, Zentáról és a Kárpátaljáról is vendégek. A kecskeméti vándorgyűlést Székelyné Kőrösi Ilona történész, főmuzeológus, a Katona József Emlékház vezetője és Medvigy Endre elnök nyitotta meg. Számos érdekfeszítő előadás hangzott el, többek között: Szabó Dezsőről (Szőcs Zoltán közíró, a Szabó Dezső Emléktársaság elnöke), Kőrösi Csoma Sándor és a mai magyar nemzettudat (Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Egyesület elnöke), Petelei István és az erdélyi novellaköltészet a századfordulón (Boros Erika irodalomtörténész, egyetemi docens), Sütő Andrásról (Nagy Pál, a Sütő András Baráti Egyesület elnöke), Lászlóffy Aladárról (Bertha Zoltán irodalomtörténész), A délvidéki magyar irodalom és a magyarkanizsai alkotótábor antológiája (Tari István költő), Czine Mihályról (N. Pál József irodalomtörténész), Esterházy János élete és halála (Molnár Imre történész), Az írás szerepe a moldvai csángómagyarság sorsában (Halász Péter néprajztudós, a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület titkára). Nagy Pál irodalomtörténészt a Sütő András Baráti Egyesület elnöke számára nagy élmény volt a vándorgyűlés. Sokan kérdeztek Sütővel kapcsolatos dolgokat, hiszen a találkozó résztvevői, a kárpátaljai, muraközi egyesületek, irodalmi társaságok vezetői és a kecskeméti irodalmárok ismerik és nagyra becsülik Sütő András életművét. A KITÁSZ semmiféle anyagi támogatást nem kap a jelenlegi magyar hatóságoktól. /Bölöni Domokos: Katona József és Kodály Zoltán szellemiségének őrzői. Határtalan hazában. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 18./

2009. október 12.

Búcsot és Királyhelmecet követően Ipolynyék a harmadik felvidéki község, ahol a mártír sorsú felvidéki hős, Esterházy János tiszteletére emlékművet avattak. Ipolynyéken a helyi kultúrház előtti udvarban leplezték le Oláh Szilveszter szobrászművész impozáns alkotását. Az Esterházy kiállítást Kalita Gábor, a Pozsonyi Magyar Galéria kurátora nyitotta meg. Következett az emlékülés, melyen olyan szaktekintélyek szólaltak fel, mint Molnár Imre történész, az Esreházy János című könyv szerzője, Simon Attila egyetemi tanár vagy Martényi Árpád, az Esterházy Emlékbizottság elnöke. Nem csak Szlovákiából, hanem Lengyelországból és Magyarországról is érkeztek támogatások a szoborra. Mint ismeretes, a Bécsi döntés után Esterházy Szlovákiában maradt, és az Egyesült Magyar Párt elnökeként a szlovák parlamentben egyedüli volt, aki nem volt hajlandó megszavazni a zsidók üldözéséről határozó törvényt. A háború után börtönbe került, és 1957-ben ott is hunyt el. A második világháborúban zsidók, csehet, szlovákok, lengyelek százainak segített a szökésben, mégis a mai napig háborús bűnösként kezelik Szlovákiában és Csehországban egyaránt. /Ipolynyéken szobrot emeltek Esterházy Jánosnak = Felvidék. ma, okt. 12./ Emlékeztető: Búcson avatták az első Esterházy-emlékművet. A Komáromi járásban lévő községben felavatták az Esterházy emlékparkot, benne a hányatott sorsú felvidéki politikus emlékművével, melyet Gáspár Péter pozsonyi szobrászművész alkotott. Szabad Újság (Pozsony), 2005. jún. 1./ A második Esterházy-szobrot, ifj. Szabó István szobrászművész mellszobrát Szlovákiában Királyhelmecen avatták, 2007. december 2-án. Megjelent Lezsák Sándor, a magyar parlament alelnöke, eljöttek a magyarországi Rákóczi Szövetség képviselői és Duka Zólyomi Árpád, az Európai Parlament képviselője is. /Csáky Pál: Esterházy Jánost rehabilitálni kell! = Mkp. sk/cikkek, 2007. dec. 2./


lapozás: 1-16




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998