udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 67 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-67
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Fábián Tibor

1999. július 20.

Akik egykoron a Károlyi Gáspár Teológiai és Missziói Intézet nevű teológiára felvételiztek, most gőzerővel építik a maguk által református-presbiteriánus vagy némi beképzeltséggel Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyháznak nevezett új gyülekezetet. Vezetőjük /Rapp/ rágalmazza és gyalázza a magyarországi és erdélyi református és katolikus egyházakat, a pápát és mindenkit. Az egyesült államokbeli Knox Fellowship nevű református egyházi szervezet elnöke szerint a Westminster Társaság Amerikában jelentéktelen tényező. Európa keleti fertályán viszont nagy felfordulást tud kelteni dollár-tízezreivel. Diákjait dollárban fizeti, a megbízhatóbbak ajándékokban is részesülnek a mobiltelefontól a lakásig, a nyugati autótól a számítógépig. A református egyházat hamis egyháznak nevezik. Termeket bérelnek ki, ahová becsalogatják a gyanútlan egyháztagokat. /Fábián Tibor: Amerikai fanatikusok "egyházat" alapítanak Erdélyben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 20./

1999. augusztus 24.

Ifj. Csűry István lelkipásztor, a Harangszó /Nagyvárad/ főszerkesztője adott számot a folyóiratról. A Királyhágó-melléknek 1989 előtt egyáltalán nem volt önálló református sajtóorgánuma. 1990-től a református egyház indított egy sor kiadványt, például a Református Híradót /Nagyvárad/, de az 1997-ben megszűnt. A Harangszó első száma 1990 februárjában jelent meg. Abban az időben egy szerkesztőbizottság állította össze a Harangszót, melynek elnöke Gavrucza Tibor, főszerkesztője Farkas Antal volt. 1990 nyarán a főszerkesztő kivált a szerkesztőbizottságból, Gavrucza Tibor állt a helyére 1994 májusáig, azóta Csűry a főszerkesztő. Gondot jelent a lap terjesztése, ami sokszor a lelkipásztor vagy az esperesi hivatallal kapcsolatot tartó személy lelkiismeretén múlik. /Fábián Tibor: Kiért szól a harang? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 24./

1999. október 12.

Veres-Kovács Attila nagyvárad-olaszi lelkipásztor emlékeztetett: a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központot /Nagyvárad/ 1996-ban adták át rendeltetésének. Az emeleten, a nagyteremben van a Partiumi Református Múzeum, amely előadóterem is, százharminc-százötven személy befogadására alkalmas. Egyházi gyűléseket, irodalmi esteket, könyvbemutatókat, kamarakoncerteket, előadásokat, kiállításokat rendeznek a teremben. Az alagsorban van a modern konyha, a százhúsz személy befogadására alkalmas ebédlő, az adminisztrátor irodája és raktárhelyiségek. Ebben a központban van az egyházközség könyvtára is, olvasóteremmel. A központban végzik a diakóniai munkát. Két éve indult meg az egyházkerület szeretetszolgálata, a szegények, nagycsaládosok, magányos és magatehetetlen idősek meleg étellel való ellátása. Ma állami támogatás nélkül, önerőből fenntartott konyhát működtetni szinte isteni csoda.. /Fábián Tibor: Hároméves gyöngyszem. Interjú Veres-Kovács Attila nagyvárad-olaszi lelkipásztorral. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 12./

2000. február 15.

Vékás Zoltán, a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének alelnöke, kommunikációs és sajtófelelőse, a Szeretet című folyóirat főszerkesztője elmondta, hogy idén augusztus 11-13-a között Nagyvárad ad otthont a Magyar Baptisták II. Világtalálkozójának. Az elmúlt tíz évre visszatekintve a kezdet az volt, hogy szövetségük 1990 elején újra megalakulhatott. Ifjúsági tábort építettek a Hargitán, magyar teológiai fakultást indítottak Kolozsváron, öregek otthonát a Bihar megyei Szalárdon, vannak magyar lapjaik: Szeretet /Nagyvárad/, Mustármag (ifjúsági lap, Nagyvárad), Harmatcseppek (gyermeklap, Nagyvárad). Az elmúlt években új imaházak épültek. /Fábián Tibor: "Krisztus foglyaként" élni igazi lelki szabadságot jelent. Visszatekintés a romániai magyar baptisták egy évtizedére. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 15./

2000. március 21.

1994-ben nyílt meg Kolozsváron a Romániai Magyar Baptista Egyház teológiája, a bukaresti Baptista Teológiai Intézet fakultásaként. A magyar baptista lelkipásztorok azelőtt a bukaresti román nyelvű szemináriumban készültek a lelki szolgálatra. A kommunista uralom alatt a magyar baptista gyülekezetek szövetségét megszüntették, és a hívek a román nyelvű gyülekezetekhez kerültek. A kilencvenes évek elején néhány magyar lelkipásztor magiszteri fokozatot szerzett egy amerikai iskola romániai programjának keretében, s ők alkották a későbbi tanárok magját. Jelenleg valamennyi tanáruk rendelkezik egy tudományos fokozattal az egyetemi oklevelen kívül, és hárman közülük hamarosan teológiai doktori címet szerezhetnek, ismertette helyzetüket Kovács József, a Magyar Baptista Teológiai Fakultás dékánja. A főiskolát az erdélyi gyülekezetek tartják fenn. Még nincs saját épületük, átmeneti időre a kolozsvári baptista gyülekezet ingatlanában kaptak otthont. Az órákat erdélyi magyar baptista lelkipásztorok tartják, akik az ország különböző részeiből utaznak Kolozsvárra. Jelenleg egy évfolyamuk van nyolc diákkal, de két párhuzamos évfolyam indítását tervezik tizenöt-húsz hallgatóval. /Fábián Tibor: A teológia a gyülekezeté. Beszélgetés Kovács Józseffel, a kolozsvári Magyar Baptista Teológiai Fakultás dékánjával. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 21./

2000. április 4.

Sógor Árpád 1996 óta a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet ifjúsági lelkésze. Az ifjúsági lelkész elsősorban a hallgatók lelkigondozója, és segíti munkájában a nevelőtanárt. Másodsorban otthonfelügyelő. Jó a kapcsolata a teológiai hallgatókkal. Sógor Árpád lehetőleg minden közösségi rendezvényen részt vesz, keresi a személyes kapcsolatot a hallgatókkal. /Fábián Tibor: Közösségteremtő szándékkal. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 4./

2000. december 12.

Dr.Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalomba vonuló püspöke a vele készült interjúban visszatekintett az eltelt tíz esztendőre. ″Trianon után is nehéz volt az egyház újraszervezése, de akkor megvoltak az iskoláink, épületeink, tanári karaink, a mecénások, a főurak. Volt egy erős, öntudatos középosztály, amely segítette az egyházat. A 89-es változások után mindez hiányzott. Az épületeinket nem kaptuk vissza, az iskoláink megszervezéséért nagyon sokat kellett küzdeni.″ ″Isten kegyelméből 34 új templomot építettünk és több, mint 40 új gyülekezetet szerveztünk az eltelt tíz évben″, de építettek öregotthonokat, árvaházakat és gyülekezeti otthonokat is /összesen 218 épület/. - Tíz év alatt mindig igyekezett az ellentéteket tompítani. - Magyarország majd bekerül az egyesült Európába, a határok jelentéktelenekké válnak. A leköszönő püspöknek sok terve van: szeretné megírni a börtöntől a püspökségig vezető korszakot. Prédikációs kötete is készül. A jövőben igehirdetéssel szeretne szolgálni, Marosvásárhelyre visszavonulva. /Fábián Tibor: "A legfontosabb az egyház lelkülete″ Interjú Csiha Kálmánnal, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

2000. december 12.

Erdélyben a reformátusok ifjúsági szervezete, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) a '89-es rendszerváltást követően alakulhatott újra. Mindkét református egyházkerületben működnek IKE-szervezetek. Az IKE különböző módon próbálja megszólítani a fiatalokat, a hagyományos bibliaórák mellett vannak sport-, zenei és kézművesprogramjaik is. /Fábián Tibor: Keresztyén fiatalok missziója - fiatalok között. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 12./

2001. január 23.

Hónapok (évek?) óta nem méltatta ennyi figyelemre a Kárpát-medencei média az Erdélyi Naplót, mint a napokban, állapította meg Dénes László. A Magyar Távirati Iroda az Erdélyi Napló 3. számában megjelent egyik írást - Fábián Tibor Magyarázom az... igazolványomat című jegyzetét - szinte teljes egészében idézve az ″Erdélyi Napló kommentárjaként″ továbbította, ezt beillesztették a másnapi hírcsomagba. Dénes megjegyezte: tudjuk, milyen irányultságú, beállítottságú, érdekeltségű a magyarországi sajtó zöme, ″tőlük jóindulatú odafigyelést aligha várhatunk.″ Abban a bizonyos lapszámban, ama vélemény mellett ott volt egy másik is, mégpedig a magyar külügyi államtitkáré, aki a fanyalgók figyelmét arra próbálta felhívni, hogy bármilyen kevés kedvezményt is ad a státustörvény, ez még mindig több, mint amit 1989-től errefelé bármelyik magyar kormány hajlandó és képes volt adni. /Dénes László: Egy véleményről. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 23./

2001. október 30.

Korunk potyautasa a megélhetési politikus. Közülük is a legjobban az úgynevezett érdekvédelmisek járnak, írta Fábián Tibor, sokan egyenesen a parlamentből mennének nyugdíjba. Kiszámítják, hogy melyek az úgynevezett biztos helyek a jelöltlistán, ahonnan kényelmes út vezet Bukarestbe. A parlamenti folyosón Vadim kebelbarátaival ugratják egymást, amit a nyílt színi lefasisztaárulózás követ, némi dramaturgiával megspékelve. n már újra szűk körben újfent jöhet a bratyizás: "Tudod, hogy nem személyesen rád gondoltam, csak úgy általában. Nem is vagy te olyan bozgor." A megélhetési politikus néha felhívja újdondász ismerősét a helyi lapnál, akinek elmondja, hogyan állta a sarat a héten a parlamentben, hogyan mentette meg a nemzet becsületét. Jut eszébe: emelni kéne már a pályadíjat, mert ennyiért nem éri meg a nemzet keresztjét cipelni. Kapcsolatai vannak, ismeri a nagy-romániás keresztapákat, a szociáldemokraták fiukká fogadták... /Fábián Tibor: Transzszilván panoptikum. A megélhetési politikus. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 30./

2002. január 8.

Csurka Istvánnal, a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnökével készített interjút az Erdélyi Napló. Csurka István megállapította, hogy a MIÉP működése az Országgyűlésben általános elismerést váltott ki. Minden kérdéshez a lehető legszakszerűbben, legpontosabban és egységes irányvonalat követve szóltak hozzá. A MIÉP annak a négy biztosan beérkező pártnak az egyike lesz, amelyek a jövő országgyűlését alkotni fogják. Ezek a Fidesz-MPP, az MSZP, a MIÉP és az SZDSZ. Csurkának a szept. 11-ei New York-i eseményekről nyilatkozatát megpróbálták elferdíteni. Azt mondta, hogy első szavam az áldozatoké, a részvété, és csak azután mondta, hogy természetesen meg kell vizsgálni a belső felelősség kérdését is. - A MIÉP a kedvezménytörvénynél még hatásosabb és nagyobb arányú kedvezménycsomagot szeretett volna, de támogatta ezt is. A MIÉP küzdelmet folytat a kedvezménytörvény ellenzőivel, illetve azokkal a magyarországi körökkel, amelyek együttműködnek a román állammal és kormánnyal a törvény végrehajtásának megakadályozásában, sőt újabban magyarországi honfitársainkat uszítják a jogszabály és a kedvezményezettek ellen. - "Erdély – és az összes elcsatolt terület – a magyarság számára akkor vész el végérvényesen, amikor a magyar társadalomban kialszik az emlékezet és az összetartozás érzése." - A határok egyébiránt állandóan módosulnak, különösen itt, Kelet- és Délkelet-Európában. Ilyenfajta tárgyalásokat a magyarsággal kapcsolatban a MIÉP lehetségesnek tart. /Fábián Tibor: Az összmagyarság érdekeire figyelve. Interjú Csurka Istvánnal, a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 8./

2002. szeptember 3.

Idén nyáron második alkalommal rendezték meg augusztus 14-18-a között Kismaroson az Összmagyar Ifjúsági Találkozót, melyre a tavalyi másfél százzal szemben mintegy másfél ezren zarándokoltak el a Kárpát-medence magyarok lakta vidékeiről. Az esemény szervezője az a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) volt, mely tagszervezeteivel behálózza az egész Kárpát-medencét a Székelyföldtől a Délvidékig, Budapesttől a Felvidékig. A HVIM a határon túli fiataloknak ingyen biztosította a szállást és az étkezést a Magyar Szigeten. Beregszászi Olga fél évszázad betiltott, megzenésített verseit énekelte meg, Dévai Nagy Kamilla és tanítványai legutóbbi albumuk zenei anyagát adták elő. Cseresznyés Pál, a marosvásárhelyi pogrom áldozata meghurcoltatásáról szólt megrázó erejű beszámolójában. Felvidéket Popély Gyula történész képviselte, aki a szlovákok magyarellenességét és történelemhamisításait ecsetelte. Szakács Gábor és Zsuzsa a Magyar Rovásírók képviseletében érkeztek. A tábor vendége volt Duma András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke és munkatársa, Kotis Mihály. Duma előadásában vázolta a csángók történetét. Andrási Attila színházi rendező a Délvidéki Magyar Közösség részéről hangsúlyozta, hogy a második világháború előtt az ún. Vajdaságban még többségben volt a magyar elem. Az ötnapos rendezvény legnagyobb érdeklődésre számot tartó eseménye a Sajtóklub volt, Bencsik András (Demokrata), Bayer Zsolt (Magyar Nemzet), Haeffler András és Molnár Balázs (Vasárnapi Újság) részvételével. Az ún. határon túli sajtóklubon Erdélyből György Attila és Borbély Zsolt Attila volt jelen. Sok táborozó fiatal sietett segíteni az árvíz veszélyeztette Kismarosnak, töltötték a homokzsákokat. Kereskényi Sándor Szatmár megyei RMDSZ-szenátor a partiumi magyarság helyzetét és jövőjét taglalta, Raffay Ernő történész pedig a trianoni diktátumról értekezett. /Fábián Tibor: Magyar Sziget, 2002. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 3./

2002. október 5.

Karácsony környékén új, magyar nyelven sugárzó közösségi rádióadó, az Agnus Rádió kezdi el működését Kolozsváron és környékén. Fábián Tibor a főszerkesztő. Céljuk: a Kolozsvár és környéki magyarok hiteles tájékoztatása, a kicsit lelkileg is elhagyatott, magányossá vált kolozsvári magyarság összeszedése, a lelki felrázás. Az Agnus keresztyén hátterű magyar közösségi rádió szeretne lenni. Építeni szeretnének, hogy a rádió járuljon hozzá a hallgatók lelki fejlődéséhez, a gyökerek megerősítéséhez. A történelmi egyházaknak lesznek félórás műsorai, valamint lesz egy Keresztyén élet című felekezetközi adás is. Kolozsváron és környékén mintegy 30 kilométeres körzetben lehet majd hallgatni a rádiót. /Sándor Boglárka Ágnes: Új rádió indul Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./

2002. november 5.

Cseresznyés Pált, az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom bűnbakját tíz év börtönre ítélték, amiből hatot le is töltött. Magyarországon járt, mert két könyve fog hamarosan megjelenni, ehhez keres támogatókat. Makovecz Imre már elvállalta az egyik könyv költségeinek fedezését. Azt a gyűlöletet, amit a magyarsággal szemben érzett a románság, mind rajta verték le a börtönben. Kiverték a fogait, égő cigarettákat nyomtak el rajta. Öt perc nyugtot nem hagytak neki. Éjszaka alvás közben rávizeltek, égő újságot dobtak rá, csípőspaprika-torzsát gyúrtak be a szemébe, másfél órára elveszítette a látását. Ez idő alatt rugdosták és ütötték. Cseresznyés Pál úgy érzi, hogy az RMDSZ lemondott róla. A fogsága alatt a címére külföldről jött támogatások szőrén-szálán eltűntek. /Fábián Tibor: A vén zászlótartó. Beszélgetés Cseresznyés Pállal, az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom bűnbakjával. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 5./

2002. december 3.

Torockai László újságíró, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) vezetője kifejtette, hogy újságírói munkája során beutazta az egész Kárpát-medencét és megismerhette a magyarság helyzetét. Világossá vált számára, hogy a Magyarország jelenlegi határain túl élő magyar nemzet Európában egyedülállóan kisemmizett helyzetben van. Úgy látta, hogy ezen változtatni kell, ha nem akarjuk, hogy végleg eltűnjön a magyarság az elszakított területekről. Szükségesnek érezte, hogy legyen egy összmagyar ifjúsági szervezet, határok nélkül. Néhány barátjával 2001. április 21-én elindították el a mozgalmat. Nyáron Csíkszeredában a szervezet néhány tagját ismeretlenek - rendőri asszisztálással - megverték. Az incidens egyébként nem volt véletlen. Elnökségüket az eset után két nappal a csengersimai határátkelőnél hosszasan megvárakoztatták, inzultálták és tüzetesen átvizsgálták. Ilyen sem korábban nem fordult elő, tehát összehangolt akcióról van szó. A nemzetközi fórumokhoz, Kovács László külügyminiszterhez, Markó Béla RMDSZ-elnökhöz és a közvéleményhez fordultak. Nem sikerült még elérniük, hogy a Kárpát-medence minden magyarlakta településén legyen szervezetük. Viszont minden magyarlakta régióban működik a mozgalom. Szeretnének egy Kárpát-medencei lapot indítani. - Több mint egymillió forint értékben támogatták a csángóföldi magyar oktatást, a Szeret-Klézse Alapítvány működését. Több tüntetést tartottak Románia és Szlovákia budapesti nagykövetségeinél, június 4-én fáklyásmenetet, ahol több ezren voltak. Tüntetéseik eredményeket hoztak: a román nagykövetség előtti megmozduláson a nagykövetnek átadott petícióban foglaltak maradéktalanul teljesültek. Héjja Dezső ma már szabadlábon van. Verespatakért a HVIM emelt először szót. A HVIM küldöttsége idén okt. 6-án részt vett az aradi vértanúk tiszteletére a vesztőhelyen rendezett megemlékezésen. Az eseményről tudósítás jelent meg a budapesti Népszabadságban Tibori Szabó Zoltán tollából, a következő tartalommal: "A korábbi években román szélsőségesek zavarták meg az aradi emlékünnepségeket, az idén magyarországiak egy csoportja bekiabálással próbált zavart kelteni. A 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom tucatnyi tagját az aradi magyar szervezőknek kellett rendre utasítaniuk." Ezt később tényként vették át és terjesztették a különböző sajtóorgánumok, noha a HVIM folyamatosan cáfolta, hogy tagjainak közük lett volna az aradi rendbontáshoz. A szervezet a magyar bírósághoz fordult elégtételért. /Fábián Tibor: "Hiszem, hogy új nemzetképet tudunk adni a magyarságnak". = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 3./

2002. december 17.

Duma András Klézse felső, Tyúkszer nevű részén született. Sokáig mindennel foglalkozott, majd Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő segítője lett. Elmondta, hogy Szeret-Klézse Alapítvány bejegyzése 1999-ben történt. Célkitűzései kezdetben az oktatásra és a szociális szférára vonatkoztak. Később kialakult egy olyan igény, hogy az alapítvány létrehozzon egy csángó értelmiségi réteget az évek során, amely majd képviselni tudja ezt a népcsoportot. Támogatóik közé tartozik az Illyés Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. A moldvai csángómagyar Moldvában bozgor (hazátlan), Erdélyben büdös csángó, Magyarországon büdös oláh. Egyesek lemondtak a csángókról. A csángóknál a család, a gyerekek szentek voltak. A tisztesség és a becsület elsőrendű volt. Ez most kezd változni, a modern világ hatásai a csángóságra is rázúdultak. Az idei népszámlálásnál a román papok abban jártak, hogy az emberek románoknak vallják magukat, a civil szervezetek pedig elmagyarázták, hogy magyarnak írassák be magukat. Csökkent a csángók száma: az 1992-es népszámláláskor 2100-at, most pedig 1200 főt regisztráltak. Az Európai Parlament elfogadta, hogy létezik csángó népcsoport. A népszámlálási adatokat nem kell komolyan venni. Csángóföldön kiépültek a különféle civil szervezetek. Van egy ellenszervezet is, a Dumitru Martinas nevű román társaság. Az előző magyar kormánynak jó programja volt a csángóság megsegítésére és kiemelkedésére. De mindegyik csángó szervezetet egyenlőképpen kell támogatni, nem lehet egyet kiválasztani. A Szeret-Klézse Alapítvány tagjai mind RMDSZ-tagok, ennek ellenére még nincs Moldvában RMDSZ-tagszervezet. Előbb-utóbb kialakul egy önálló helyi szervezet Moldvában is. /Fábián Tibor: A csángók legalább felvetik a kérdést, hogy kik ők. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 17./

2002. december 24.

Több mint egy esztendeje indult útjára a nagyváradi Agnulli Dei református szociális központ. Visky István lelkész-igazgató elmondta, hogy a várad-velencei református gyülekezet multifunkcionális ingatlant építetett, kifejezetten szociális célra. A munkát a hollandiai és németországi segítséggel végezték. Az épületben szociális munka folyik, a gyermekprogram és a felnőttmunka. Az előbbiben 30-35 hátrányos szociális helyzetű gyermekkel foglalkoznak. Az iskola után, délben átjönnek hozzájuk, ebédet kapnak, majd két hivatásos tanítónővel folyik a foglalkozás. A szociális felnőttgondozás keretében naponta 20 felnőttnek, nyugdíjasnak, idősnek, netán hajléktalannak kétfogásos meleg ebédet biztosítanak. Havonta egy alkalommal nyugdíjas körük van, mindenkit szeretettel várnak. Ifjúsági munka is folyik. /Fábián Tibor: A szegények szolgálattevői. Beszélgetés Visky István lelkész-igazgatóval. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 24./

2003. január 28.

Másfél éve néhány lelkes fiatalember Szegeden megalapította Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat (HVIM). Céljuk a szétszabdalt Kárpát-medence magyar fiataljainak összefogása. Abban különböznek a többi, hasonló célokat zászlajára tűző szervezettől, hogy ők többet jártak a határon túlra, mint amennyit beszéltek róla. A kolozsvári röpcédulás botrány után a román titkosszolgálat gépezete mozgásba lendült, és - mivel a szekusokkal teli helyi Nagy-Románia Pártra terelődött a gyanú-rávetették magukat a HVIM Kolozs megyei szervezetére, illetve annak elnökére: Böndi Szabolcsra. A huszonéves egyetemi hallgató minden lépését figyelték. A nyílt megfigyelés nyomán a fiatalember helyzete ellehetetlenült, lemondott az elnökségről. Az eset elindított a 89 előtti időkre emlékeztető elhatárolódási folyamatot. A HVIM-tagokat magánemberként is (!) kitiltották Kolozsvár egyik kedvelt kocsmájából a magyar tulajdonosok. /Fábián Tibor: Vármegyés hullámok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 28./

2003. február 25.

Dr. Juhász Tamás, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektora a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy minden évben van ökumenikus imahét. Erdélyre mindig a pluralizmus volt jellemző. 1990-ben magától értetődően kialakult egy jó kapcsolat a magyar római katolikusok és a protestánsok között. A kolozsvári protestáns és a gyulafehérvári római katolikus hittudományi főiskolák tanáraival teológiai, hitvallási kérdésekről már hét éve rendszeresen folytatnak megbeszéléseket. A kizárólagosságot hirdető vallások, a szekták elutasítják a keresztény egység vagy az egyetemes keresztény tanúságtétel gondolatát. A szektának az a kizárólagosság az éltető ereje. Minden valláson belül vannak fundamentalisták, akik ellenzik az ökumenikus mozgalmat. /Fábián Tibor: Az ökumenikus mozgalom és az erdélyi vallási pluralizmus. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 25./

2003. március 4.

Jenei Tamás lelkipásztor az Erdélyi Református Egyházkerület Belmissziói Intézetének igazgatója elmondta, hogy idén lesz tízéves az intézet. A Teológiai Intézet gyűjti a tudományos szakirodalmat, viszont bizonyos gyakorlati anyagokat senki nem gyűjtött. Jenei 1991-92-ben Svájcban tanult, ott látott hasonló jellegű intézetet, amit a katekézis támogatására hoztak létre, és ez adta az ötletet, hogy szükség van a segédanyag-gyűjteményre. A belmisszióhoz tartozik a gyermekekkel való foglalkozás, az iskolai és a gyülekezeti vallásoktatás, a vasárnapi iskolai szolgálat, de a nyári táborok, az ifjúsági, a nőszövetségi munka, a kórusmozgalom, a presbiter-továbbképzés is. A Belmissziói Intézet keretében létrehoztak egy 15 ezer kötetes könyvtárat. Újságcikk-gyűjteményük is van olyan témákról, amelyeket fel tudnak használni a gyülekezetépítésben. Tanácsadói szolgálatot is végeznek. A Belmissziói Intézet korábbi neve Katekétikai Intézet volt. /Fábián Tibor: Svájci tanulmányi évtől a központi állományig. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 4./

2003. március 18.

Veres Kovács Attila nagyváradi református lelkipásztor meghívásnak eleget téve néhány hetet töltött az Egyesült Államokban és Kanadában, hogy a magyar diaszpóra életét közelebbről megismerje. Az Egyesült Államokban két magyar református egyházkerület van: a Krisztus Egyesült Egyházán belül a Kálvin, illetve a Független Magyar Református Egyházkerület. Az első napokban a Kálvin Egyházkerület lelkészeivel találkozott. Nehéz helyzetben van mindkét egyházkerület, mert fokozatosan kiszorul az életükből a magyar nyelv. Két istentiszteletet tartanak: egy magyar és egy angol nyelvűt. Az angolon általában többen vannak. A kanadai Montrealban a Székely Egyesület 70. évfordulóján is részt vehetett, majdnem 300 elszármazott székellyel együtt. Az ottani kis magyar sziget igyekszik fenntartani önazonosságát. A fiatalok a Gyöngyösbokréta Együttesben táncolnak, a népdalokat szakemberektől tanulják. Kanadában jobban őrzik az identitásukat a magyarok, mint az USÁ-ban. Az anyaországi egyházak elhanyagolják a diaszpórát. Nincs koncepciójuk vagy kidolgozott stratégiájuk a diaszpórára vonatkozóan. A régi óriási nagy magyar közösségek, mint a clevelandi vagy a Detroit környéki volt autógyári kolóniák fokozatosan felbomlanak. /Fábián Tibor: Nagy magyar közösségek helyett kis nyelvi szigetek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 18./

2003. április 30.

Néhány hete Csíkszeredában gyűltek össze a Hét Város Ifjúsági Mozgalom /HVIM/ erdélyi tagszervezetei, ahol Juhász Attilát választották meg a szervezet erdélyi elnökének. - Hagynak bennünket a hatóságok dolgozni, közölte Juhász Attila. Beindították az eljárást, hogy bejegyeztessék a szervezetet jogi személyként. Csíkszeredában lesz a bejegyzés. Az alapszabályzatban célkitűzésként szerteágazó programot fogalmaztak meg, emiatt négy minisztériumtól kell engedélyezés. Megjelölték a műemlékvédelmet, az oktatást, egyházi programokat, táborok szervezését. A HVIM csíkszeredai kongresszusán elfogadták az alapszabályzatot. Délvidéken is Három Vármegye néven működik a szervezet, az anyaországitól némileg függetlenítve. Természetesen ugyanúgy megvan a kölcsönös segítségnyújtás, partneri kapcsolat, tehát testvérszervezetként működnek. Folyamatban van a felvidéki szervezet megalakulása is. A Hét Város Ifjúsági Mozgalom sok programot elindított. Az első ilyen, egy szaknévsor létrehozása a világhálón. Ebben, Magyarországot kivéve, az egész Kárpát-medencéből összegyűjtik a magyar vállalkozók adatait. Ezzel szeretnék elősegíteni a más országban élő magyaroknak az egymással való kapcsolattartását. A másik tervük egy iskolai csereprogram. A délvidéki Szabadkán egy vagy két osztályt látnak vendégül Szatmárnémetiből.. Utána a szabadkaiakat látják vendégül a szatmáriak. Ha jelentkeznek még iskolák, akkor folytatjuk ennek szervezését. A honlapjukon a kezdőlapon ott van Nagy-Magyarország térképe. Nem akarnak határrevíziót. A térkép azt szimbolizálja, hogy az összmagyarságot akarják képviselni. Most szerveznek egy Kárpát-medencei kirándulást. Autóbusszal körbejárják az egész Kárpát-medencét. A másik tervük, hogy szervezett formában részt vesznek a csíksomlyói búcsún, valamint a tusványosi nyári szabadegyetemen. Honlapjuk címe: www.hvim.hu. /Fábián Tibor: Összmagyarságban gondolkodva. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 30./

2003. május 28.

Árus László református lelkipásztor több mint hétéves moldvai szolgálat után tért haza. 1995 szeptemberében érkezett Bákóba, ahol mostoha körülményekkel szembesülhetett. Jelenleg 141 református lelket tartanak nyilván a bákói szórványmissziós egyházközséghez tartozó hat földrajzi megyében. Magyar szempontból Jászvásár a legnépesebbnek mondható moldvai település, mert mintegy száz székelyföldi magyar egyetemista is tanul ott. Árus László megállapította, hogy a moldvai szolgálatban levő lelkésszel keveset törődnek: soha nincs pénz az autó karbantartására vagy kiszállási költségekre. Árus szerint az egyházi vezetés nem fordít kellő gondot a szórványmisszióra. Az RMDSZ valójában nincs jelen Moldvában. Az egyik főember meg is ígérte, hogy személyesen fog közbenjárni, és küldje el hozzá a beadványát. Azután semmi sem történt. /Fábián Tibor: Beszélgetés Árus László lelkipásztorral. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 28./

2003. július 22.

Mintha megállt volna az idő, mintha a valóságban nem is történt volna kormányváltás, ugyanolyan intenzitással folyik az orbánviktorozás, abcúgozás, polgárfalás a sajtóban, sőt új dimenziót kapott az előző kabinet állítólagos pénzügyi visszaélései miatti fenyegetőzéssel. A média képtelen volt váltani. Merthogy ebből és így és ezért élt, mert egyes műsorok-kiadványok erre, a jobboldal ócsárlására, politikusok módszeres lejáratására álltak rá, erre épültek, ezért voltak kitalálva és életben tartva. A médián túl azonban egyes vezető politikusok sem tudnak szabadulni kényszerképzeteiktől, mindegyre Orbán Viktor-szerű kísérteteket látnak. Ebben is leginkább Kovács László külügyminiszter viszi a prímet, öreg pártmunkáshoz méltó céltudatossággal és akarnoksággal orbánviktorozik mindegyre. Olcsó szlogen maradt a társadalmat megosztó árkok betömése, eltüntetése. /Fábián Tibor: Démonizálás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 22./

2003. augusztus 5.

Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke kitért arra, hogy júl.15-én fogadta őt Medgyessy Péter miniszterelnök. A püspök megemlítette az erdélyi hittudományi főiskolák ügyét, a római katolikus és a protestáns teológiát. Mind a kettő lelkészképző és mind a kettő önfenntartó. A román kormány részéről nem kap támogatást. Kérte a miniszterelnök támogatását. A másik téma, amiben segítséget kért, a kisgyülekezetek kérdése volt. A lélekszámapadás csak az Erdélyi Református Egyházkerületben évente kétezer fő. A kisgyülekezetek folyamatosan apadnak és egyre kevesebb egyháztaggal rendelkeznek, nem tudják a lelkész egzisztenciáját biztosítani. Ehhez kérte a magyar kormány támogatását. Medgyessy annyit megígért, hogy szakértők bevonásával elemezteti a kérést és rövidesen vissza fog rá térni. A püspök megemlítette a Magyarországon államosított ingatlanaink helyzetét is. Medgyessy Péter megígérte, hogy ennek is utána fog nézetni a szakértőkkel. A püspök kifejtette, hogy az erdélyi társadalom megosztottá lett, sokszínűségéből eredeztetően. Ő ebben nem lát veszélyt. Azt tartja veszélynek, ha a különböző csoportok egymás ellen fordulnak és egymást kezdik marni, kiszorítani, lejáratni. /Fábián Tibor: Természetesnek kell tartanunk a pluralizmust.= Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 5./

2003. december 16.

Péter Miklós lelkész-professzort 1959. márc. 22-én tartóztatták le és 1964. aug. 2-án szabadult. Az egész időt a szamosújvári börtönben töltötte. A többi börtönben embertelenebbek voltak a körülmények. Olyanokat hoztak vissza Szamosújvárra, akik vagy sárgaságba vagy tífuszba estek. Az utókezelésüket itt tudták megoldani. Péter Miklósnak letartóztatása után egy évig szintén része volt a borzalmas nyomorúságban, például hetekig nem láttak vizet. Nemcsak mosakodásra, de ivásra sem jutott. A börtönben a papokat elkülönítették, így ők valóságos intézetet hoztak létre. A különféle felekezetű lelkészek majdnem másfél évig voltak együtt. Külön csoportban voltak az ortodox lelkészek, de köztük is külön a szerzetesek. A másik csoportot a görög katolikusok képezték, köztük is külön csoportot, akik engedve a nyomásnak, áttértek ortodoxnak. ők valahol a kettő között voltak - egyik közösség sem fogadta be teljesen őket. Aztán voltak a római katolikusok és a protestánsok abban az ökumenében, ahogy a teológián voltak együtt. Mindenki a saját hite szerinti imádsággal, áhítattal, igehirdetéssel kezdte és zárta a napot. Napközben voltak kis csoportos foglalkozásaik is közös ülések is, amikor közös volt a téma. Az egyháztörténelmi előadásokat egy ortodox pap tartotta. A világirodalom történetével egy szász evangélikus lelkész foglalkozott. Voltak nyelvkurzusok, angolt, németet, franciát lehetett tanulni. A cellában megismétlődött az egyháztörténet: kirobbant egyik oldalon a reformátusok-evangélikusok, másik oldalon az unitáriusok részéről a vita. Később a református közösségen belül kezdődtek el a súrlódások, a hagyományos kálvinisták és a pietista irányzat követői között. A görög katolikusokat azért ítélték el, mert 1948 óta tiltott volt számukra az egyházi tevékenység, amelyet ők lelkiismeretük, meggyőződésük szerint titokban, illegálisan is folytattak. Az ortodox papok közül főleg azok kerültek be, akik az üldözött partizánoknak lelki vagy egyéb segítséget nyújtottak. Voltak akik a háború után hosszú-hosszú ideig bujkáltak a hegyekben. Időnként be-bementek egy-egy közeli faluba orvosi segítséget kérni. Az őket ellátó orvosok is börtönbe kerültek emiatt és a papok is, akik meggyóntatták őket. A katolikus és protestáns lelkipásztorokat, magyarokat és szászokat a lehető legkülönfélébb indoklással ítélték el. A cél talán fontosabb volt, mint az ok: "megverni a pásztort, és szétszéledjen a nyáj". Visky Ferenc könyvében megállapította, hogy szinte minden egyházból voltak börtönbe zárt püspökök, csak éppen a református egyházból nem. Péter Miklós szerint ennek az az oka, hogy két püspökük közül az egyiket már az a rendszer "teremtette", a másiknak, Vásárhelyi Jánosnak pedig akkora volt a tekintélye, emellett idős volt, hogy nem volt tanácsos "hozzányúlni". A papokkal való bánásmódban 1960-ban éreztek változást. Egy Párizsban tartott nemzetközi kongresszusnak volt erre hatása, és a Szovjetunió Kommunista Pártja akkori kongresszusának is. Péter Miklós azon mérhette le a változást, hogy volt egy őr, aki pusztán azért, mert ő pap, minden alkalommal, amikor szolgálatban volt, megverte. Ennek 1960-ban lett vége. Akkor civilizáltabb körülményeket teremtettek a börtönben. Az ellátástól kezdve minden javult és emberségesebben viselkedtek velünk. A börtönben a magyar nyelv használatát igyekeztek korlátozni.Péter Miklóst szabadulása után Nagyváradon Buti Sándor püspök fogadta, az a Buti Sándor, aki annak idején személyzeti előadóként éppen az ő a letartóztatását segítette a szekusoknak megszervezni. Péter Miklóst Belényesre nevezték ki, ahol nagy szeretettel fogadták. Miután megtudták, hogy börtönből jött, a tenyerükön hordták és igyekeztek minden elképzelhető testvéri szeretettel kárpótolni őt. A börtönből szabadulásukkor a börtönparancsnok elmondta, hogy nagyon kiéleződik a nemzetiségi kérdés, és ha vitákba merülnek, könnyen visszakerülhetnek ide.A börtönből szabadultak minden lépését figyelték. /Fábián Tibor: Börtönévek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 16./

2003. december 18.

2002. dec. 24-én sugározta először műsorát az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonában levő Agnus Rádió Kolozsváron. Most a hídelvi református templomban találkoztak a hallgatók és a műsorkészítők - Sebesi Karen Attila főszerkesztő, Fábián Tibor főszerkesztő- helyettes, Adorjáni Katalin szerkesztő-műsorvezető és Vincze Tibor műsorvezető. /Hídelvi vendégségben az Agnus Rádió. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

2004. január 13.

Böjte Csaba ferences pap 1992 novemberében kapott kinevezést Dévára. Romhalmazt talált a régi épület helyén. Böjte bejárta a dél-erdélyi szórványt, és tapasztalhatta, hogy semmiféle intézménye sincs annak a közel 40 ezer magyar embernek, akik falvakban, kisvárosokban élnek és próbálnak megmaradni. Az első napokban kolduló gyerekeket látott. Felkereste a gyermekek legközelebbi rokonait, és szinte mindegyikük kérte, hogy fogadják be őket és biztosítsanak nekik oktatási, nevelési lehetőséget. 1993 szeptemberében indultak egy összevont, I–IV. osztályos iskolával, 21 gyerekkel. Jelenleg 374 gyermek van Déván és Szászvároson, akik az ország minden részéből jöttek. Minden gyereknek a története más. Más gondok, más problémák. A szerzetes szerint Déva hídfő is lehetne a Székelyföld és Magyarország között, fontos lenne a magyarságnak Dél-Erdélyben egy ilyen hídfőállást kiépíteni. Úgy látja, hogy az RMDSZ-nek nincs kiforrott stratégiája sem a szórvány-, sem a szociális támogatások terén. – A szórványba olyan lelkipásztorok, papok kellenének, akik mernek megszólítani vegyes házasságból jött gyermekeket is, mernek nyitni az emberek felé. Három évvel ezelőtt kezdték el a munkát Szászvároson. Akkor ott hét magyar gyerek volt az I–IV. osztályos iskolában. Most 87-en vannak az óvodában és az iskolában együttesen. – Minden gyermek lelki sebbel érkezik hozzájuk. /Fábián Tibor: A dél-erdélyi szórvány apostola. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 13./

2004. július 13.

Mihály Emőke, a kolozsvári Kis Tükör felelős szerkesztője közölte, hogy majdnem 1200 előfizetője van a lapnak Romániában, és kb. 200 Magyarországon. Azonkívül 250 olyan személynek küldik rendszeresen, akik anyagi helyzetük miatt nem tudnák megvásárolni. Szabadeladásban kevés helyen kapható, többnyire csak templomokban. Egyedül Kolozsváron árusítják standokon. A Kis Tükör református missziói lap, a CE lapja.  A folyóiratot több mint tíz éve indították el. A református egyház és a CE kapcsolata nem mindig felhőtlen. /Fábián Tibor: Családi lap “éhes” embereknek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 13./ A CE Szövetség református kegyességi irányzat.

2004. augusztus 10.

Somogyi Botond, az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapjának, az Üzenetnek /Kolozsvár/ főszerkesztője elmondta, hogy minden olyan cikket, amelyik erdélyi magyarság sorskérdéseivel foglalkozik, megjelentetnek. De helyet kap az Üzenetben az irodalom, a történelem vagy a tudomány is. Az 1989-es változás után könnyű volt lapokat indítani, nagy példányszámban kiadni és eladni. A kezdeti lelkesedés egyre csökken: minden újság (nemcsak az egyháziaké) példányszáma csökken, sokszor drasztikus módon.  A kezdeti 15 ezres példányszám (akkor Marosvásárhelyen nyomták az Üzenetet) mára jóval tízezer alá esett. Az Üzenet egyik napról a másikra él.  A főszerkesztő szerint egyre fokozódik az apátia, közömbösség az egyházi sajtó iránt. A magyarországi egyházi sajtóval kevés a kapcsolatuk. Évek óta mondják, hogy szükség lenne egy kárpát-medencei református újságíró szervezetre. Ehhez képest tavaly csupán Magyarország protestáns újságíróira fókuszáló szervezet alakult.    /Fábián Tibor: Üzenet. Református és magyar. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 10./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-67




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998