udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 48 találat lapozás: 1-30 | 31-48
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Fülöp G. Dénes

1993. május 18.

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem /EPMSZ/ idén Erdélyben, Szovátán rendezte meg találkozóját /máj. 16-22./, az akadémiai napokat. Máj. 16-án Marosvásárhelyen, a Vártemplomban volt az ünnepélyes megnyitó. A résztvevőket Fülöp G. Dénes református lelkész, Kolcsár István unitárius esperes, Sütő András, Markó Béla és Nagy Győző polgármester köszöntötte. Dr. Bárczay Gyula, az EMPSZ svájci elnöke meghatottan köszönte meg a lehetőséget, hogy itt rendezhetik meg az EMPSZ összejöveteleit. Este már Szovátán kezdődtek meg a Kereszténység - megújulás - társadalom központi téma első előadásai. /Nagy Miklós Kund: Megkezdődtek az akadémiai napok. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 18./

1996. május 12.

A nagyváradi Varadinum egyhetes ünnepségsorozat máj. 12-én "Otthont a hazában" címû közéleti fórummal zárult. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke leszögezte, hogy az autonómia óvhatja meg a kisebbségeket az asszimilációtól. Takács Csaba ügyvezetõ elnök arról beszélt, nem mellékes, hogy Magyarország hogyan fogadja az autonómia gondolatát. Markó Béla az integrációnak arra a veszélyére utalt, hogy a közös mosószer Strasbourgtól Csíkszeredáig ne jelentsen egybemosódást: "nem egyenruhába bújt Európára van szükségünk". Tõkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke utalt arra, senki ne áltassa magát, hogy a kisebbségben levõ szórványvilágot meg lehet menteni, azonban Székelyföldnek igenis van jövõje. Bírálta a magyar kormányt, mert az euroatlanti integrációért "hajlamos feláldozni" a magyar kisebbség ügyét. Kifejtette: "tragikus lenne", ha Magyarország bekerülne, Románia pedig kimaradna az Európai Unióból. /Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, máj. 13./ A nagyváradi magyarság a múlt héten immár ötödik alkalommal ülte meg májusi ünnepét, a Festum Varadinumot, ezúttal a millecentenárium jegyében. A római katolikus és a református püspökség, valamint a Bihar megyei RMDSZ szervezésében számos egyházi, kulturális és politikai rendezvényre került sor a Szent László király által alapított városban. A varadinum hagyományos ünnepi szentmisével és körmenettel kezdõdött és Szabó Magda Az a szép fényes nap... címû darabjának premierjével zárult. A fórumon "Megbûnhõdte már e nép" címmel emlékeztek a kommunizmus romániai magyar áldozatai, különös tekintettel az erdélyi '56-ra, és annak következményeire. A kevésbé erdélyi 1956-ról Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi újságíró beszélt. Elõadása komoly dokumentációs munkára épült, melynek eredményeképpen errõl a kérdéskörrõl könyvet fog kiadni a szerzõ. Fülöp G. Dénes, a vásárhelyi Vártemplom lelkipásztora saját meghurcoltatására, börtönéveire emlékezett. Az ellenállásról, a nagyváradi Ellenpontok szamizdat kiadványról Szõcs Géza költõ beszélt; a rendezvényre nem tudott eljönni az 1980-as évek elején mûködött csoport több vezéregyénisége, Tóth Antal Károly, Ara Kovács Attila és Molnár János. /Wagner István: Varadinum 1996. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./ Tõkés László máj. 13-án az MTI tudósítójának nyilatkozva leszögezte: félreérthetõnek tartja a nagyváradi fórumon általa mondottak összefoglalását, mintha tragikus lenne, hogy Magyarországnak sikerülne az euroatlanti integráció, Romániának pedig nem. Valójában azt nevezte tragikusnak, ha Románia leszakadna Magyarországtól és más integrációs fázisba kerülne. Ez ugyanis kétszeresen sújtaná a romániai magyarságot. Markó Béla hasonlóképpen vélekedett. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./ A fórum után nyilatkozott Tõkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke az Erdélyi Naplónak. Megbocsáthatatlannak tartotta, hogy a dél-tiroli osztrák-olasz megbékélési modellre vonatkozó javaslatát nemcsak Bukarest utasította el, hanem a magyarországi vezetõk sem reagáltak rá érdemben, ezzel hozzájárultak az RMDSZ által fontosnak tartott megoldások leértékeléséhez. Bírálta Tom Lantos amerikai képviselõt is, aki a romániai magyarság képviselõinek véleményét figyelmen kívül hagyva kifejezte elismerését a romániai demokratikus fejlõdéssel kapcsolatban. Tom Lantos jelentésében azt írta, hogy Romániában "megjavult a helyzet az etnikai, vallási kisebbségek ügyében is." Megtörténhet, hogy még az idén kisiklik az RMDSZ -jelentette ki a püspök. Markó Béla azonban nem tart a kisiklástól. Tõkés László a vajdasági magyarság szervezetei közötti szakadást elrettentõ példának tartja az egész határon túli magyarság számára. Egyfelõl a többségi nacionalizmusok munkálkodnak ezen, másfelõl az anyaországi politika nem ellensúlyozza a többségi nacionalizmusok megosztó hatását, sõt igyekszik nem ellentétbe kerülni a többségi nemzetek politikai kurzusával - hangsúlyozta az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Véleménye szerint az RMDSZ nem érzi, hogy többszínûségében támogatását élvezné az anyaországi kormánypolitikának. Ennek következtében annyira felerõsödhet az amerikai és nyugat-európai úgynevezett integrációs nyomás, hogy a most elõretolult mérsékeltnek nevezett irányvonal az RMDSZ-ben abszolút kedvezményben részesül, ugyanakkor a másik oldal, az autonomista háttérbe szorul és nem vállalhatja a közösséget ezzel a fajta uralkodó irányzattal. - Arra a kérdésre, hogy minek tulajdonítja a lakása környékén többször látott távcsöves fényképezõgéppel felszerelt gépkocsikat, válaszában a politikai terrorizmust jelölte meg. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 22./

1996. szeptember 21.

Magyar-magyar meg nem támadási egyezményt kell kötni, javasolta Kádár Béla a Szárszó'96 konferencia Budapesten rendezett tanácskozása /szept. 20-23./ második napján. A tanácskozást a Szárszói Baráti Kör, a Püski Kiadó és a Magyar Szellemi Védegylet kezdeményezte. Lezsák Sándor, az MDF elnöke a zsúfolásig megtelt teremben a nemzeti minimum kidolgozását sürgette. Rámutatott: a legfontosabb a nemzeti belső bizalom, a türelem és az összefogás. Válságban tartanak bennünket, mondta, ezt a válságot nem kezelni kell, ahogy a Horn-kormány teszi, hanem meg kell szüntetni. "Az ellenzék összefog, ha itt lesz az ideje, mert nem engedheti, hogy olyan nemzeti kisebbség telepedjen rá a nemzet egészére, mely a jövőnket kockáztatja" - mondta Giczy György, a KDNP elnöke. Duray Miklós, az Együttélés elnöke megállapította, hogy a mai magyarországi politika a határon túli magyarság közéletét is gyengíti. Bíró Zoltán a rendszerváltás sajátos kudarcáért a neoliberalizmus világszellemét és Nyugatnak fölajánlkozó politikusokat tette felelőssé. Tabajdi Csaba politikai államtitkár levélben értesített a konferencia résztvevőit, hogy nem kíván fölszólalni. /Új Magyarország, Népszabadság, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, szept. 23./ Az egyik erdélyi résztvevő, Gagyi-Balla István beszámolt arról, hogy a Szárszó'96 találkozón mintegy tizenöt előadás hangzott el. Az előadók többnyire erős kritikával illették a jelenlegi magyar vezetést, amilyen képtelen a társadalmat nyomasztó kérdések megoldására. A megjelent erdélyi részvevői /Gazda József, Fülöp G. Dénes, Bodó Barna, Borbély Imre/ a romániai magyarság gondjait elemezték. /Gagyi-Barna István: Szárszó'96. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./

1996. október 3.

A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága /VET/ okt. 3-án tartotta közgyűlését Kolozsváron. A Szabadság (Kolozsvár) napilap nem adott hírt az eseményről. A Romániai Magyar Szó tudósítóját meghívták a közgyűlésre, röviden vázolta a közgyűlés lefolyását. Patrubány Miklós elnöki beszámolója után az alelnökök /Jakab Gábor, Kató Béla, Tor T. Tibor, Vetési László/ tovább árnyalták a VET tevékenységét. Csoóri Sándor költő, az MVSZ elnöke is köszöntötte az egybegyűlteket. Hozzászóltak: Borbély Imre, az MVSZ választmányi elnöke, Tőkés László püspök, Czirják Árpád római katolikus érseki helynök. Megválasztották az új választmányt , majd az MVSZ okt. 25-27-i tisztújító közgyűlésén a VET-et képviselő 58 fős delegátust. A VET program-meghatározásáról beszélt Fülöp G. Dénes, Török Viola, dr. Tamás Sándor és Demény Attila. A munkálatok elemzésére visszatérünk, fejezte be a lap híradását. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5-6./ Az ígért elemzésben a napilap csak ellenérzését fejezte ki. - A VET tagja lehet mindenki, aki a magyarság ügyét felvállalja és a társaság tevékenységében aktív szerepet vállal. Tagdíj is van. Az újságíró ilyen ellenséges megállapítást tesz: "Fennáll hát annak a veszélye, hogy a magyarság lelkiismeretéül szolgáló intézmény a hangsúlyozottan értelmiségi-vállalkozói-pénzcsináló réteg elitklubjává szerveződik, amolyan Rotay- vagy Lion's Internationale-szerű búsmagyaros teadélutánokat, partykat rendező, jótékony exkluzív egyletté, melyre egyházi méltóságaink, a Társaságban való részvételük súlyából, arányából megítélve is áldásukat adják." A cikkíró szabadkozik: nem szóvivője az RMDSZ-nek, de felteszi a kérdést: mi a viszony a VET és az RMDSZ között? Szerint a "lélekhalászás" az erők szétforgácsolódásához vezet. Miklós László azt írja, hogy észrevetette: a VET vezetését az RMDSZ-ből valamiképpen kiszoruló, peremre sodródott személyek vették kezükbe. /Miklós László: Sorsban cselekedve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./ A gyűlésen megjelent és felszólalt Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke, aki a Népújság (Marosvásárhely) napilap szerint sejtetni engedte, hogy azért nem lehet a szövetség ügyeit demokratikusan intézni, mert "a Moszadtól a Securitate képviselőjéig mindenki ott van soraiban". /K.L.: "Kémek férkőztek az MVSZ-be - állította Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke. = Népszabadság, okt. 16./

1996. november 4.

Tófalvi Zoltán az 1956 és 1960 közötti bebörtönzött túlélőkkel elment a régi szenvedés színhelyeire és börtöneibe. Még az erdélyi magyar közvélemény is alig tud valamit arról, hogy az 1957-es, Szoboszlay Aladár magyarpécskai plébános nevével fémjelzett perben "államellenes összeesküvés vádjával bíróság elé állított 57 személy közül 11-re mondták ki a halálos ítéletet és 10-et ki is végeztek: Szoboszlay Aladár pécskai és Ábrahám Árpád torjai katolikus plébánost, báró Huszár József volt földbirtokost, dr. Orbán Károly marosvásárhelyi, dr. Kónya István kézdivásárhelyi ügyvédet, dr. Fintanar Alexandru aradi ügyvédet, Tamás Dezső csíksomlyói származású tisztviselőt, Tamás Imre csíksomlyói származású, temesvári tanítót, Orbán István csíktapolcai földművest, Lukács István magyarpécskai kereskedőt, Draganita Mogyorós Máriát is halálra ítélték, majd büntetését életfogytiglanira változtatták. - Az "érmihályfalvi csoport" 31 elítéltje közül 1958. dec. 3-án kivégezték Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkészt, dr. Hollós István tanárt, volt hadbíró századost, 1959-ben végezték ki Szíjgyártó Domokost. A Securitate vallatószobáiban elszenvedett kínzásokba belehalt a dr. Dobai István jogász által összeállított "ENSZ-memorandum" két vádlottja, Kertész Gábor és Nagy József. A peripravai kényszermunkatáborban /a Duna deltájában/ halt meg Demeter István. A börtönben elszenvedett embertelen bánásmód következtében az 1964-es szabadulás után nemsokára meghalt Molnár Béla, Kolumbán Bendegúz, Nyitrai Sándor, Böjthe Sándor, Adorján Dezső, Csatlós Csaba református lelkész, illetve teológus, valamint Grósz József, Bocz Ádám, Deák Géza peripravai "Golgotát járó". A börtönben halt meg az "érmihályfalvi csoport" egyik résztvevője, a 25 éves kényszermunkára ítélt Tordai János géplakatos. Az RMDSZ 1996 egyik legjelentősebb kezdeményezésének, az 1956-os forradalom legméltóbb romániai megemlékezésének tartotta Tófalvi Zoltán elhatározását, hogy végigjárják az egykori gulágokat és erről film készüljön. A budapesti DEKO Film 36 órás, a Román Televízió magyar adása 15 órás filmösszeállítást készített a "halálmenet" megismétléséről. Az utat végigjárók között volt dr. Csiha Kálmán református püspök /10 évre ítélték/, Mózes Árpád evangélikus püspök /18 évre ítélték/, Kiss Béla evangélikus püspök-helyettes, dr. Dobai István nemzetközi jogász /életfogytiglanra ítélték/, Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi Vártemplom lelkésze /11 évre ítélték/, Veress Sándor, a Kis-Küküllő menti csoport vezetője /még 1957 januárjában is a magyar forradalmat éltető röpcédulákat terjesztettek!/, akit 20 évre ítéltek, Kacsó Tibor, a "fegyveres felkeléssel" vádolt csíkszeredai csoport vezetője /25 év kényszermunkára ítélték/, Puskás Attila biológus, aki Október 23-a című saját versét terjesztette /20 évre ítélték/, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége és a Székely Ifjak Társasága, valamint a "Palotás-csoport" számos tagja, akiket annak idején 15-25 évre ítéltek. - Egyedül a marosvásárhelyi bíróságon 514 személy ellen hoztak különböző ítéleteket. Itt ítélték el az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége /EMISZ/ 75, a "Palotás-csoport" 24, a Székely Ifjak Társasága 9, a Puskás Attila nevével jelzett csíkszeredai tanárok, diákok 11 fős csoportját, a Kacsó Tibor nevéhez kapcsolt "fegyveres" felkelés 3 tagját, a csíkszeredai mezőgazdasági szakközépiskola 21 tanulóját /valamennyien román anyanyelvűek!/. Ezeken a tárgyalásokon a szabóból gyorstalpalással "hadbíró őrnaggyá" előléptetett Macskássi Pál elnökölt, aki a visszaemlékezések szerint több mint 80 személyre mondott ki a halálos ítéletet. /Új Magyarország, nov. 4./

1997. március 21.

Márc. 22-én Kolozsváron ülésezett a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának, a VET-nek az országos tanácsa. A múlt év októberében megválasztott testület most tartotta elnökválasztó, alakuló ülését. Közfelkiáltással Patrubány Miklóst, az MVSZ elnökhelyettesét választották meg a VET elnökének. Alelnöknek újraválasztották Toró T. Tibort. A három leköszönő alelnök, Jakab Gábor, Kató Béla és Vetési László továbbra is az országos tanács tagja marad. Az újonnan megválasztott alelnökök: Ördög-Gyárfás Lajos, a VET háromszéki szervezetének elnöke, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének titkára, Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi Vártemplom lelkésze, a VET nagycsaládos programjának főbiztosa és Böjthe Csaba dévai ferences szerzetes. Az ülésen elfogadták a VET 1997. évi cselekvési tervét. Fokozatosan kiépül a Magyar Kisebbség nemzetpolitikai szemle terjesztési hálózata. A VET Tőkés László püspök javaslatára állásfoglalást fogadott el az 1990-es márciusi események áldozatainak ügyében és kiadott nyilatkozatában kérte a Bolyai Egyetem mielőbbi beindítását. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./

1997. április 8.

Szabadhegyi Győző vezetésével Sopronból érkezett egyetemi tanárok csoportja találkozott Székelyudvarhelyen ápr. 3-án Szász Jenő polgármesterrel és Szakáts-Paál Istvánnal, a Bányai János Ipari Szakközépiskola igazgatójával. A soproni egyetemi tanárok egyhetes felkészítőt tartottak annak a 38 székelyföldi diáknak, akik beiratkoztak a főiskola faipari tagozatára. A soproni egyetem kihelyezett tagozata a Bányai János Ipari Szakközépiskola épületében kapott helyet. Csíkszeredában erdőmérnöki, Székelyudvarhelyen pedig gazdasági-faipari üzemmérnöki szak indul. Az alapítványi támogatás nem elégséges a távoktatás jó megszervezéséhez, ezért jó lenne, ha a magyar állam a határon túli magyar diákoknak a hazaiakkal egyenlő anyagi juttatást biztosítana, hangzott el a megbeszélésen. Nincs egységes székelyföldi stratégia, a távoktatás problémáit minden város másképp ítéli meg. /Fülöp G. Dénes: Eszmecsere a távoktatásról. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 8./

1997. szeptember 13.

Szept. 13-án, Hármasfaluból jövet, Marosvásárhelyen, a Vártemplomban, Fülöp G. Dénes tiszteletes igehirdetése és Kolcsár Sándor, az RMDSZ Maros megyei elnöke üdvözlése után Bálványos-Budapest-Pápa címmel polgári fórumot tartott Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnöke és Németh Zsolt, a Fidesz alelnöke részvételével. Tőkés László elmondta, hogy Bálványos a román-magyar közeledést, Pápa a magyar-magyar párbeszédet jelképezi, az utóbbit a magyar kormány nem támogatta. A püspök a magyar-román alapszerződést vizsgálva kifejtette, hogy Bukarest és Budapest kapcsolatában az RMDSZ sem mellőzhető. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ egységét fontosnak tartja, ennek ellenére fel kell vetni a problémákat. Bírálta a tovább folyó "elrománosítási politikát", a laktanyák létesítését Székelyföldön, magyar iskolákban román nyelvű osztályok indítását. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának tagja elmondta, hogy a magyar kormányfő elhallgatta Meciar miniszterelnöknek a lakosságcserére vonatkozó "ajánlatát", azt maga Meciar mondta el egy sajtótájékoztatón. Magyarországnak emiatt megfelelő nemzetközi fórumhoz kellene fordulnia, azonban a hivatalos magyar vezetés nem tervez semmiféle politikai lépést. A fórumot követő sajtótájékoztatón Tőkés László az egyházi ingatlanok visszaadásának rendezetlen ügyét hozta szóba. Sérelmezte azt, hogy Tokay György kisebbségvédelmi miniszter ebben az ügyben nem kereste meg a történelmi egyházakat. Nagy vonalakban egyetért Király Károlynak a Romániai Magyar Szó szept. 10-i számában megjelent írásával, amely élesen bírálta mind a román kormánypolitikát, az RMDSZ vezetését, mind a magyar kormányt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16., Népújság (Marosvásárhely), szept. 16./

1997. december 9.

Dec. 9-re virradó éjszaka tovább éleződött a székelyudvarhelyi helyzet: meghiúsult a kísérlet a vitatott csereháti ingatlan körül kialakult helyzet tárgyalásos megoldására és Remus Opris, a kormány főtitkára csendőri és rendőri erőket vezényelt a városba. A csereháti épületet rendőri erők vették körül. A rendőrök biztosították az apácák zavartalan beköltözését, a bútorok, konyhafelszerelések behordását, a székelyudvarhelyieket viszont felszólították, hogy távozzanak. Opris bírálta a lakosság "provokáló" türelmetlenségét és pontatlannak nevezte a miniszterelnök utasítását. Mindez "egy nagyon jól kiagyalt forgatókönyv szerint terve szerint következett be, a kormányfőtitkár látogatásának leple alatt, mindvégig azt a látszatot keltve, hogy igazságos rendezés történik." - állapította meg a lap munkatársa. /Fülöp G. Dénes: Kompromisszumról szó sem lehet. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 11./ A Székelyudvarhelyen tartózkodó Remus Oprissal folytatott éjszakai telefon-megbeszélések mindazonáltal eredménytelenek maradtak. A helyszínről érkezett jelentés szerint a csereháti épület köré és a városba 50 rendőrt és 200 csendőrt vezényelt a kormány főtitkára. - A székelyudvarhelyi események és a körülöttük máris nagy hangerővel kibontakozó nacionalista hangulatkeltés a kisebbségi anyanyelvű oktatás esélyei szempontjából nyilvánvalóan negatívan befolyásolják a szenátusban dec. 9-én, kedden reggel folytatódott vitát a tanügyi törvényt módosító sürgősségi kormányrendeletről. Az e tekintetben legfontosabb előírásokról a nap során kerülhet sor a szavazásra. Az Antena 1 televízió éjszakai műsorában vendégszereplő Ciorbea miniszterelnököt élesen támadták az üggyel kapcsolatban az őt meginterjúvoló újságírók, akik percre friss információkkal szembesítették a kormányfőt, és a "magyar szélsőségeseket" tették felelőssé az események alakulásáért.A bukaresti Adevarul, amelynek egyedül volt helyszíni tudósítója dec. 8-án Székelyudvarhelyen, láthatólag jól előkészített, fényképekkel illusztrált elsőoldalas indulóanyagban számolt be dec. 9-i számában - a maga módján - a székelyudvarhelyi eseményekről. A lap fekete alapra fehér betűkkel nyomtatott négyhasábos főcíme: "Székelyudvarhely - az első város Erdélyben, amely már nem tartozik Romániához". Az ugyancsak fekete alapon sorakozó alcímek: "A magyar szélsőségesek megakadályozzák 10 görög katolikus apáca belépését az árvaházba a segélyadománnyal - A kormány főtitkárát, Remus Oprist megalázzák a helyi hatóságok - Eckstein (Kovács Péter) RMDSZ-szenátor támogatja az etnikai tisztogatásra bujtogatókat - A helyi rádió és televízió úgy közvetíti az eseményeket, mintha ostromállapot lenne, hiszterizálva a lakosságot". E felcímek alatt két fotó látható: az egyiken a görög katolikus nővérek (a képaláírás szerint) "kezükben Krisztussal remélik, hogy lecsendesíthetik a szélsőségesek dühét", a másikon Remus Opris égnek emelt tekintettel "a gondviseléshez fohászkodik". Val Valciu, a lap tudósítója így kezdi cikkét: "A kormány tegnap Székelyudvarhelyen meggyőződhetett arról, hogy elvesztette az ellenőrzést a Hargita megyei helyzet fölött". A szerző szerint Opris azért utazott a városba, mert a helyi vezetők különböző ürügyekkel kitértek a Victoria palotával való párbeszéd elől. A lap beszámolója szélsőséges politikusnak állítja be Szász Jenő polgármestert, az őt támogató tanácsosokat, akik rögtönzött ülést tartottak beszámolója szerint a vitatott árvaházi épületben, és úgy tünteti fel, mintha a jelenleg is peres eljárás tárgyát képező épülettel kapcsolatban a bíróság már döntött volna. Egyetértőleg ismerteti az épületből májusban a helyiek által egyszer már kivezetett apácák nyilatkozatát, hogy ezúttal semmiképpen sem hagyják el az épületet, vállalnak minden szenvedést /a májusvégi esetről annak idején ugyancsak az Adevarul számolt be elsőként, hasonló beállításban a román lapok közül/. A tudósító szerint a polgármester "a helyi tanács közös lemondásának lehetőségével zsarolta" a kormány főtitkárát, aki kijelentette: "Az apácák akciója nem kapcsolódik látogatásunkhoz. Ők az épület birtokosai és mi nem diktálhatjuk nekik, mit csináljanak". A Remus Oprist elkísérő jogászok szerint az apácák rendelkeznek csak tulajdonosi okmánnyal és amíg a bíróság másként nem dönt, az épületben kifejthetik az adományozási okmánynak megfelelő tevékenységüket. A polgármester és Eckstein Kovács Péter szenátor, a városháza ügyvédje viszont totálisan elutasította ezt a megközelítést - írta az Adevarul. /MTI/

1998. április 2.

Ápr. 1-2-án rendezték meg Budapesten a Miniszterelnöki Hivatal és a Határon Túli Magyarok Hivatala szervezésében Az egyházak szerepe a kisebbségi közösségek szellemi és gazdasági építésében címmel a II. kárpát-medencei egyházi konferenciát. Az előző konferencián, 1997-ben általános jelleggel tekintették át az egyházak közösségépítő szerepét, hozzájárulásukat az anyanyelv, a magyarságtudat, a közösségi összetartás megőrzéséhez. A mostanin is a magyarországi egyházak, valamint a határon túli magyarság egyházi képviselői vettek részt: római katolikusok, reformátusok, evangélikusok, unitáriusok, görög katolikusok, baptisták. Magyarországon kívül nyolc országból érkeztek a résztvevők: Romániából, Szlovákiából, Ukrajnából, Jugoszláviából, Horvátországból, Szlovéniából, Ausztriából és Németországból. A tanácskozást Mózes Árpád erdélyi evangélikus püspök nyitotta meg, Tempfli József /Nagyvárad/ katolikus püspök az "aratók felelősségéről", Gulácsy Lajos /Munkács/ református püspök a kárpátaljai magyarok nehéz helyzetérről beszélt. A párbeszédre való készséget hangsúlyozta Tabajdi Csaba államtitkár, kiemelte, hogy "pótolhatatlan szerepe van az egyházaknak a nemzeti kisebbségek építésében". Az EU-integrációról elmondta: "úgy kell integrálódni, hogy ne távolodjunk el a határon túli kisebbségektől". Csiha Kálmán /Kolozsvár/ református püspök emlékeztetett: a kommunizmus időszakában a templomok képezték az egyetlen helyet az igazi magyar közösségek számára, majd felhívta figyelmet arra, hogy az egyházak nem kapták vissza elvett ingatlanaikat. Berszán Lajos gyimesfelsőloki plébános a helybeli segítséggel felépült iskoláról beszélt, amely 105 gyermeknek biztosít magyar tanulási lehetőséget, Zsidó János /Dunaszerdahely/ a 12 szlovákiai magyar egyházi iskoláról, Böjte Csaba ferences atya a szinte semmiből létrehozott, Déván működő iskolaközpontról, Fülöp G. Dénes /Marosvásárhely/ a helybeli népfőiskoláról, melynek 652 hallgatója van, Szabó Béla /Beregszász/ református lelkész és Majnek Antal /Munkács/ római katolikus püspök egyházaik nehézségeiről. A magyarság vészes fogyatkozására sem az anyaországban, sem Erdélyben nem számolnak igazán, fejtette ki Papp Géza /Kolozsvár/ református lelkész. Tabajdi Csaba zárszavában a konferenciát úgy jellemezte, hogy "hitbéli, emberi, nemzeti megerősítést adott mindannyiunknak". Az egyházi közösségeket nem lehet megkerülni, mondotta, "cselekvő, gondoskodó egyházra van szükség". /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6., Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 14./

1998. június 12.

Fülöp G. Dénes, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának /VET/ elnöke jún. 6-án kelt nyílt levelében bejelentette, hogy lemond alelnöki tisztségéről, amint ezt alelnök elődei is sorra megtették /Kató Béla, Vetési László, Böjte Csaba/, tiltakozásul Dobos László elleni rágalmak miatt. A Julianus-díjat ugyanis Dobos Lászlónak ítélték oda, ez ellen Patrubány Miklós, a VET elnöke tiltakozott. Fülöp G. Dénes ezzel nem ért egyet, a VET-nek nem kell előzetes beleegyezést adni a díjhoz. /Nyílt levél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

1999. október 23.

Okt. 22-én Marosvásárhelyen a megyei RMDSZ-székházban gyûltek össze többen azok közül, akik az 1956-os magyar forradalmat követõen koncepciós perek áldozataiként meghurcoltattak, vagy nehéz börtönéveket szenvedtek. Az '56-os meghívottak: Csorvásy Szabó Gyula, Dénes Dávid, Fülöp G. Dénes, Fülpösi Jenõ, Gráma János, Horváth Ferenc, Joó Sándor, Kacsó Tibor, Kelemen Kálmán, Kun Zsigmond, Miklós István, Molnár Mihály, Nagy Géza, dr. Péter Lóránt, Tatárné Péterfi Irén, Lukács Gergely, Séra István, Sipos János, Szántó János, Varga László, Veress Sándor, Veress Zoltán, Bereczki Gyula, Schuller Jenõ, Szatmári Zoltán, Molnár János, Sárpataki János voltak. Nem tudtak mindannyian megjelenni, de szép számban eljöttek közülük a megemlékezésre. A magyar forradalom miatt elítélt Maros megyei szabadságharcosokat Kincses Elõd megyei elnök köszöntötte. A meghívottak mindegyike sorban felelevenítette tapasztalatait, a veréseket, kínzásokat, megaláztatásokat. Az 56-osok megköszönték az RMDSZ megyei szervezetének a megemlékezést, s örültek, hogy kilenc év után alkalmuk volt összegyûlni és elmondani, mi történt, mert, mint egyikük megjegyezte, eddig senki sem törõdött velük. Visszautasították egyes történészek azon állítását, miszerint 1956-ban Erdélyben nem történt semmi. Szerintük Erdélyben mindenki megtette, amire képes volt. /Mózes Edith: 1956-ra emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

1999. december 29.

Az RMDSZ Maros megyei szervezetében az utóbbi évek során a szakadék egyre mélyült a mérsékelt és a magát pragmatikusan radikálisnak mondó, egyszerűbben fogalmazva: a Tőkés-párti és a Markó-párti csoportosulás között, állapította meg Máthé Éva újságíró. Az egyik oldalon a Kincses Előd irányítása alatti megyei vezetőség és a Területi Egyeztető Tanács /TET/ áll, a másik oldalon pedig a Kelemen Attila képviselő vezette TKT, vagyis a Területi Képviselők Tanácsa. Ez a megosztottság jellemezte a dec. 25-i megemlékező ünnepséget, ahol a téma az volt, hogy tíz évvel ezelőtt, éppen december 25-én jött létre - a szervezők szerint az országban elsőként - az akkor még Romániai Magyar Demokrata Fórumnak nevezett érdekvédelmi szervezet. Ennek egykori alelnökei: Béres András, a vásárhelyi magyar színitársulat vezetője, és dr. Kikeli Pál orvos, egyetemi előadótanár emlékeztek Kincses Előddel együtt. A másik vonal markáns személyiségei, Borbély László államtitkár, Kelemen Attila képviselő is jelen voltak. A hozzászólók figyelmeztetett: az RMDSZ-nek figyelnie kellene a legszegényebbek életkörülményeinek a javítására, és jó lenne megírni az eltelt tíz év hiteles történetét. A hangsúly a tiszteletbeli elnök, Tőkés László védelmére tevődött, akit az utóbbi időben újra sajtótámadások értek Romániában. Fülöp G. Dénes kifejtette: "Elszomorít, amikor az emberek megkérdik tőlem mostanában: Tőkés-párti vagy? Netán Markó-párti? Én a népem pártján vagyok!" - válaszolta. A megbékélésen munkálkodva bejelentette, hogy január 16-án Tőkés László püspök a marosvásárhelyi vártemplomban hirdet igét, utána pedig Fülöp G, Dénes kötetlen beszélgetésre hívta meg a két tábor markáns képviselőit. /Máthé Éva: Diskurálni kötelező! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./

2000. január 13.

A nyugati megfigyelők Romániában ma akadálytalanul elvegyülhetnének a mélyrétegekben, de nem érdemes. "Jelentésüket odahaza a túlbuzgóság jelének tekinthetnék, ha az nem egyezik a nemzetiségi kérdés modell értékű megoldásának hivatalosan kidolgozott és az illetékes kisebbség képviselete által megerősített képletével." - írta Nits Árpád. Ezért a magyar képviselőknek vigyázniuk kellene nyilatkozataikra, ne vigyék túlzásba a dicsekvést. Nits példát hozott fel: elhitették a világgal, hogy a marosvásárhelyi Bolyai Líceumot visszaszolgáltatták a református egyháznak. Valójában ez nem történt meg: Fülöp G. Dénes marosvásárhelyi református esperes elmondta, hogy a Hivatalos Közlöny közölte a kormány visszakozását a Bolyai Líceum ügyében. Ezt az újabb kudarcot a sajtóorgánumok nem közölték. /Nits Árpád: Rálapátolás. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./

2000. március 27.

Új egyházi lap jelent meg, Marosvásárhelyen a református vártemplomi gyülekezet kiadja az Új Kezdet című, ezentúl havonta megjelenő újságot. A kiadvány az egyházi kérdéseken kívül a nemzet múltjával, jelenével és jövőjével foglalkozik. A bemutatkozó szám a marosvásárhelyi kántor-tanítóképző főiskola egy évtizedes tevékenységét mutatta be. A felelős szerkesztő Fülöp G. Dénes lelkész, a szerkesztő Adamovits Sándor. /Új lap indult Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

2000. április 10.

A Kós Károly Alapítvány által a millennium éve tiszteletére szervezett tudományos ülésszak Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas Líceumban zajlott. Az előadók, Kiss Elemér egyetemi tanár, a számtantudomány doktora, dr.Jung János egyetemi tanár, Kovács Levente rendező, egyetemi adjunktus, Török Gáspár, nemzetközi hírű fotóművész, Mészáros József irodalomtörténész, Fülöp Irén, makfalvi tanár, Fülöp G. Dénes református lelkipásztor, dr. Márton József egyháztörténész, egyetemi tanár Gyulafehérvárról, valamint Nagy László unitárius lelkész Marosvásárhely művelődési- kulturális, tudományos és oktatási, irodalmi és művészeti életének múltját térképezte fel, illetve különböző, egyháztörténettel és gyülekezeti élettel kapcsolatos előadásokat terjesztett elő. /Járay Fekete Katalin: Csak az a mienk, amiért megdolgoztunk... = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 10./

2001. január 4.

Marosvásárhelyen, a Vártemplomban megtartották az első idei istentiszteletet, amely a református gyülekezetekben a számvetés ideje is. Fülöp G. Dénes lelkipásztor összegezte az elmúlt évet: a 4300-as lélekszámú gyülekezet tovább apadt. Összesen 57 gyermeket kereszteltek, a temetések száma meghaladta a százat, a természetes apadás tehát 56 lélek. Az egyházközség a beköltözöttek révén 66 személlyel gyarapodott, a kiköltözöttek száma 19. Hét személy távozott külföldre, ami a lelkész szerint nem a valóságos adat, hisz sokan nem jelentették távozásukat. 2000-ben 43-an konfirmáltak. A szeretetszolgálat révén a gyülekezeti tagok közül a rászorulók összesen 55 millió lej, más gyülekezetekhez tartozó személyek 8 millió lejes segélyben részesültek. Hozzájárultak a Kántor-tanítóképző Főiskola működtetéséhez, a Calepinus idegen nyelvi főiskola működtetéséhez, valamint az öregek otthona építéséhez. A vártemplomi egyházközség fölvállalta a nagycsaládosok támogatását Erdély-szerte, továbbá a mezőségi szórványgondozást. Szó esett az Új Kezdet című lap szerkesztéséről is. /(bodolai): Számvetés a Vártemplomban. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./

2001. március 23.

Balogh Júlia, a Duna Televízió felelős szerkesztője (a Közép-európai Magazint nyolc évig szerkesztette) márc. 21-én Marosvásárhelyen válaszolt Horváth Arany kérdéseire. A vártemplomi református nőszövetség szervezte találkozó vendégeit Fülöp G. Dénes lelkész köszöntötte. Magyarságtudatról, megmaradásról volt szó az esten. Balogh Júlia elmondta, hogy 1945 után nem volt még ilyen pozitív hozzáállás a határon kívül rekedt magyarok kérdésében a kormány részéről, a nemzet részéről. - 1918 és 1990 között kb. 600 ezer magyar ember hagyta el Erdély földjét, az anyaországba telepedett át. - Végezetül Horváth Arany Elszakadt méltóság című történelmi riportkönyvét mutatták be. /Magyarságról, megmaradásról. = Népújság (Marosvásárhely), 2001. márc. 23./

2001. szeptember 3.

Szept. 1-jén Nemzeti sors és irodalom címen írótalálkozóra került sor Magyarózdon. A Horváth István-emlékmű felavatásával egybekötött ünnepségen sok anyaországi és határon túli magyar irodalmi személyiség vett részt. Erdélyből jelen volt Kötő József EMKE-elnök, Cseke Péter, Fodor Sándor, Lászlóffy Aladár, Nagy Pál, Sütő András, valamint Czirják Árpád érseki helynök és Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi vártemplom lelkésze. Magyarországról Csoóri Sándor, Pálfy G. István és Pomogáts Béla a Magyar Írószövetség elnöke jöttek el. Kárpátalját Vári Fábián László képviselte. Horváth Arany, az 1977-ben elhunyt költő lánya és a Horváth István Alapítvány elnöke és alapítója nyitotta meg a megemlékezést. Kötő József vette át a szót. "Horváth István tornyában megkonduló harang szavára összegyűltek a Kárpát-medencei magyarság próféta lelkű alkotói, akiknek fülük van a harangszóból kicsengő üzenet meghallására. Itt Erdélyben, Magyarózdon a transzszilván szellem jegyében összesereglettek azok, akik hisznek történelmi küldetésükben. Az összegyűlteknek pedig együtt kell hinniük a költővel: "...Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!"" - mondotta. Horváth István költő a diktatúra áldozata volt. Életének utolsó évtizedében állandó megfigyelés alatt tartották, halála nem egyszerű baleset volt, szándékosan gázolták el a szekuritáté emberei. A beszédek a templomkertben felállított szobornál folytatódtak. A Hunyadi László készítette emlékműre felavatása után koszorúkat helyeztek el. A sírkőre emlékeztető fehér kőtáblán domborműplakett őrzi a költő képmását és nevét. A találkozás végén összeállított zárónyilatkozatban a következők állnak: "...nem az emlékezés, hanem a sorsunk által kikényszerített, de eddig igazában meg nem talált utak keresése volt tanácskozásunk fő célja." A marosvécsi találkozó óta" erősen lefokozódott az irodalom és általában a szellem jelentősége. Az 1989 és 1990 óta történő változások többnyire immár a szabadság jelszavával folytatták a lefokozást, az évszázadok által megmért esztétikai és erkölcsi értékrendek megbontását. Szavunkat épp azért emeljük fel, hogy a különböző, magyarságunk léte által érintett országok rendszerváltoztató folyamatai a továbbiakban ne csupán a politika sokszor kényszerűen álságos követelményei, hanem a kultúra, az irodalom időket összefogó igényei szerint is alakulhassanak." /Valkai Krisztina: Utak keresése - Írótalálkozó Magyarózdon. Horváth István-emlékművet avattak fel a költő szülőfalujában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./ Sütő András abból indult ki, hogy a közelmúlt irodalomtörténetében van egy korszak, harminc-negyven esztendő, amelyet csak úgy elintéznek, teljesen üres foltként kezelnek, esztétikailag meg nem történt irodalmi szakasznak nyilvánítanak. - Horváth István (...) az értékteremtés évei után jutott egy olyan hosszadalmas periódusba, amely őt egyrészt költői mivoltában majdnem hogy porba tiporta, másrészt pedig olyan önvád korszakába sodorta, amely élete végéig tartott. A Horváth István-i önvizsgálat, amelyet ettől a nemzedéktől oly sokan kértek, valójában minden kérelem nélkül az ő verseiben és az ő 1960 utáni köteteiben tapasztalható, hangoztatta Sütő András. Csoóri Sándor esszéjét sokan és sokszor fogják majd idézni. - Évtizedeken át készültünk rá lélekben, hogy majd egyszer eljön a demokrácia, de sosem gondoltuk azt, hogy valójában egy absztrakciót várunk, hiszen annyi demokrácia van, ahány ország, ahány külön sorsú nép. A demokrácia az első pillanatoktól szembekerült az irodalom belső törvényeivel és hagyományával. Mire buzdított minket ez a hagyomány? Azt kalapálta belénk, hogy minden jó irodalom összeesküvés a kor ellen. Olyan szorító, amelyben az író körmérkőzést játszik a társadalom minden szimbolikus szereplőjével, politikával, hatalommal, halállal, szerelemmel, a gyöngédség angyalával... Hogy a láthatóvá vált küzdelem végén a katarzis élményével ajándékozzon meg sokakat. Irodalom és társadalom természetesnek mondható feszült viszonyát a demokrácia megváltoztatta. Leginkább azzal, hogy a nagyrészt gyötrelmes kérdések megoldására sokkal tetszetősebb ajánlattal jelentkezett. A négyévenkénti szavazás ígéretével. A lélek forradalma helyett a szavazófülkék forradalmára hivatkozott. Ha a magyar irodalom századokon át nem vállalt volna olyan történelmi és politikai föladatokat, mint amilyeneket - kényszerűségből - vállalt, sose zuhant volna bele a demokrácia csapdáiba. Már csak azért sem, mert mindegyik megmaradt volna a maga külön pályáján, és nem próbál összevegyülni a másikkal. Tíz év után világosan látjuk, hogy ez a vegyülés lehetetlen. Ugyanis tűzről és vízről van szó. Az irodalom nem élhet meg például a nagyság szándéka és a hajlíthatatlanság feltételei nélkül. Vagyis: ábrázolhatja, de nem fogadhatja el az alkukat. A demokrácia viszont a kompromisszumokra épít. Az igenek és a nemek kidekázott darabjaira. Igazmondásra ösztönöz, lázít, miközben a mértékletesség mondatain töri a fejét. /Bölöni Domokos: Horváth Istvánra emlékeztek. Tűzről és vízről van szó. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./

2001. szeptember 10.

A Horváth István Alapítvány által szervezett magyarózdi találkozón zárónyilatkozatot fogadtak el. Útkeresés volt a tanácskozás célja. Erősen lefokozódott az irodalom és általában a szellem jelentősége, 1989 után folytatódott a lefokozás, a hagyományos, az évszázadok által megmért esztétikai és erkölcsi értékrendek megbontása. Felemelték szavukat azért, hogy a magyarság léte által érintett országok rendszerváltoztató folyamatai a kultúra, az irodalom időket összefogó igényei szerint is alakulhassanak. A demokrácia némely országban látszatokra épülő gyakorlata a magyarság számára a kis- és nagyközösségi autonómiák kiharcolásában nem hozott eddig eredményt. A pártpolitika mellett az össznemzeti érdekeket és értékeket képviselő kultúra távlatosságára kellene áttenni a nyomatékot. Visszaadni a valóságos értékek becsületét. A közösségteremtés, a sorsvállalás pátoszát. Csak az "újra öntudatra ébredt közösség tudhatja elfogadni azt a nemzetegységesítő gondolatot, melyet végre bátor kiállással képviselnek legjobb államférfiaink. Nincs olyan demokrácia, amely a kultúra értékeit ismerő közösség nélkül is működőképes." "A magyar nemzet huszadik századi megmaradása nem képzelhető el Kodály és Bartók, Illyés és Németh László, Benedek Elek, Kós Károly és Tamási Áron életművének hatása nélkül." Az aláírók: Czirják Árpád, Vári Fábián László, Fülöp G. Dénes, Pálfy G. István, Horváth Arany, Sütő András, Csoóri Sándor, Lászlóffy Aladár, Pomogáts Béla, Nagy Pál, Fodor Sándor, Cseke Péter, Kötő József. /Nemzeti sors és irodalom. A Magyarózdi Találkozó zárónyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

2001. október 23.

Okt. 19-20-án Debrecenben 1956 a közvéleményben és a közművelődésben címen konferenciára került sor az 1956-os magyarországi forradalom 45. évfordulója alkalmából. Az tanácskozást az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság kezdeményezte. A szervezésben részt vett: a magyar Nemzeti Örökség Minisztériuma, az 56-os Erdélyi Szövetség, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, a Rákóczi Szövetség, Debrecen Város Önkormányzata, a Debreceni Egyetem és a helyszínül is szolgáló debreceni Újkerti Közösségi Ház. A tanácskozás zárónyilatkozattal ért véget. Magyarországon jelenleg 19 szervezet, egyesület létezik, mely az 1956-os eseményekhez kapcsolódik, ebből is látszik, hogy még mindig vannak egymástól igen eltérő vélemények, megítélések, érdekek. Ezen szervezetek közül hét már korábban elfogadta a zárónyilatkozatot. De volt olyan egyesületvezető, aki kijelentette, hogy ha egy másik ötvenhatos társaság vezetője csatlakozott a nyilatkozathoz, akkor ő azt nem látja el kézjegyével. A Kárpát-medencei Emlékbizottság nevében a magyarországi társelnök, Székelyhidi Ágoston író-történész-egyetemi tanár (korábban, az MDF-kormányzás idején a vezető alakulat választmányi elnöke volt) olvasta fel a zárónyilatkozatot. (Az Emlékbizottság erdélyi társelnöke Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi Vártemplom lelkésze, aki maga is ötvenhatos elítélt volt.) Ebben "demokratikus forradalomnak és nemzeti szabadságharcnak" nevezik azt, ami 1956-ban Magyarországon (és ennek következtében a szomszédos államok magyarlakta vidékein) történt. A mai megemlékezők úgy vélik, hogy "a nemzeti szabadságharc igazságát (...) a kommunista birodalmi erőszakhatalom a hadüzenet nélküli véres megszállás után még harmincöt évig hamisította, titkolta, tiltotta." Az Emlékbizottság a teljes igazság feltárását vállalta/vállalja magára. 56 jelentőségét abban látják, a világon első ízben tett kísérlet volt a személyi, a szellemi, a közösségi és nemzeti önrendelkezést elfojtó kommunista birodalmi erőszak felszámolására. Az ötvenhatosok ugyanakkor azt szeretnék elérni, hogy a magyar törvényalkotók és végrehajtók gondoskodjanak az elszigetelten sínylődő egykori forradalmárokról, hogy a történelemoktatásban megfelelő súlyt és jelentőséget kapjon 1956. Visszautasítják azt, hogy a reformkommunizmust, reformszocializmust ma összemossák az 56-os forradalom eszmeiségével, tömegmozgalmával. Bűnpártolásnak tartják azt, hogy 1956 egykori és későbbi árulói, megtorlói számára most egyesek felmentést keresnek. A nyilatkozat ugyanakkor elítéli egyes 56-os csoportoknak azt a törekvését, hogy a saját szűkebb igazságukat hangoztatják, és azt a kizárólagosság rangjára akarják emelni. Leszögezik: "Az egyetlen magas rang a hősi halottakat és a megtorlás áldozatait illeti meg." Egyetlen céljuk 1956 igazságának a fenntartása és kiteljesítése. Ezért az ötvenhatosok egységéért szállnak síkra. /Máthé Éva: Tanácskozás Debrecenben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./

2001. december 4.

Tőkés László püspök büntetése /az RMDSZ Szövetségi Képviselői Tanácsa elmarasztaló határozata/ ellen tiltakoznak Maros megyei értelmiségiek abban az állásfoglalásban, amelyet a MÚRE Hírcsere szolgálata révén hoztak dec. 3-án nyilvánosságra az interneten. 72 Maros megyei lelkész, pedagógus, orvos és politikus egyúttal az SZKT megújulását is követeli, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának jelenlegi összetételét nem tartja legitimnek. "Közösséget vállalva Székelyudvarhely és Szatmárnémeti hasonló nyilatkozatot megfogalmazó magyar polgáraival, arra kérünk fel minden erdélyi magyart, lépjenek fel Tőkés László védelmében!"- olvasható a nov. 14-én kelt Állásfoglalásban. Az aláírók között van Fülöp G. Dénes lelkész, Kerekes Károly parlamenti képviselő, Vekov Károly parlamenti képviselő, Izsák József, Fodor Imre, Csíky Csaba, dr. Pokorny László, Fekete Zsolt tanár, volt Hunyad megyei képviselő, Kincses Elemér, Kilyén Ilka, Kárp György, dr. Kincses Ajtay Mária egyetemi tanár, Donáth Árpád főtanfelügyelő-helyettes, dr. Dudutz Gyöngyi egyetemi tanár, dr. Csép Katalin egyetemi tanársegéd, Tőkés Béla egyetemi tanár, Brassai Zoltán egyetemi tanár, P. Bakó Pál, a marosvásárhelyi ferences közösség házfőnöke, gr. Bethlen Anikó, Feszt György nyug. egyetemi tanár, Ábrám Noémi, az Erdélyi Magyar Nőszervezetek Szövetségének elnöke, dr. Ábrám Zoltán előadótanár, az EMKE Maros megyei elnöke, Mészáros József és Márton Zoltán, a Teleki Oktatási Központ igazgatója. /Tőkés László püspök büntetése ellen tiltakoznak Maros megyei értelmiségiek. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 4./ Frunda György, a Szövetségi Képviselők Tanácsa elnöke és az RMDSZ Maros megyei szervezetének Operatív Tanácsa nyilatkozatban reagált a tiltakozásra. "Veszélyesnek tartjuk azt, hogy az aláírók mondvacsinált vádak alapján megkérdőjelezik a Szövetségi Képviselők Tanácsának legitimitását." Idézték az SZKT szept. 29-i ülésén elhangzott, a Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottság által készített határozatot: "megrovásban részesíti Tőkés Lászlót, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét, amiért a 2000. évi általános választások alkalmával a saját maga és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa nevében tett nyilatkozataiban hevesen támadta az RMDSZ-t és Seres Dénes urat, Szilágy megye szenátorjelöltjét, rombolva ezáltal a szövetség tekintélyét és zavart kelt megnyilatkozásaival a választópolgárok körében." Az RMDSZ-ben nem széthúzásra, hanem összefogásra, együttműködésre van szükség. /Frunda György, a Szövetségi Képviselők Tanácsa elnöke, az RMDSZ Maros megyei szervezetének Operatív Tanácsa: Nyilatkozat. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 4./

2002. január 20.

Jan. 20-án Marosvásárhelyen, a Vártemplomban ünnepi istentiszteletre került sor abból az alkalomból, hogy elkészült a hat éve épülő Eminescu utcai diakóniai otthon. Igét hirdetett Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, illyefalvi református lelkész. Az egyház az az intézmény, amelyre mindig lehet számítani, mondta Kató Béla. Fülöp G. Dénes felvázolta milyen sokrétű, építő tevékenységet végeztek az egyházközségben - az árvaház működtetésétől, a könyvkiadásig, az idegennyelv-kurzusoktól az öregotthon építéséig, a nagycsaládok megsegítéséig. . Fülöp G. Dénes lelkész a közeljövőben nyugállományba vonul, köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a diakóniai otthon megépítéséhez. A diakóniai otthon, amely valószínűleg a Bocskai István nevét viseli majd, és 35 idős ember befogadására, előadások megtartására, orvosi ellátásra, betegápolásra, vendéglátásra lesz alkalmas. Megépítéséhez hollandiai, svájci, amerikai, angliai gyülekezetek, az Illyés Közalapítvány és a marosvásárhelyi egyházak kuratóriuma járult hozzá. /(mezey): Felavatták a marosvásárhelyi diakóniai központot. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 21./

2002. február 23.

Fülöp G. Dénes református lelkipásztor /Marosvásárhely/ negyven éves szolgálat után nyugdíjba vonul. Fülöp G. Dénes a református teológia hallgatója lett. - A szekuritáté beépült a teológiai intézetbe. Az országosan létrejött a diákszövetség gyűlést tartott Kolozsváron, 1956. október 23-án. Ezen jelen volt Fülöp G. Dénes, s meg se szólalt. Három esztendő múlva pereket indítottak, a megtorlás kiindulópontja ez a gyűlés volt. Őt három év múlva szedték elő, ellene a fő vád az volt, hogy az "ellenforradalom" mellé állt. A vádiratban felrótták azt is, hogy Fülöp G. Dénes megjelent Páskándi Géza perén és jegyzeteket készített. Marosvásárhelyen 1959-ben segédpap volt, amikor letartóztatták, lelkésszé szentelése után egy nappal. Tizenegy év börtönre, teljes vagyonelkobzásra és tíz év teljes társadalmi jogvesztésre ítélték, de csak négy évet töltött le. A szamosújvári börtönben volt, majd kivitték a Duna deltába. Sok társa teljesen tönkrement. Rendkívüli megpróbáltatások voltak. A megsemmisítésükre törtek, kegyetlenkedtek velük. Sokan meghaltak. Van olyan barátja, aki most is fél, ha a főtéren találkoznak és suttogva beszél. Ő viszont lelkileg épségben jött haza, hitében megerősödött. Borzasztó volt a rizses tó. Reggeltől estig hideg vízben álltak. Most jönnek elő az ízületi fájdalmak. - 1960-tól kezdődött a politikai foglyok rehabilitálása, de ő csak 1963-ban szabadult. Románia nem amnesztiát adott, hanem kegyelmet gyakorolt, ami azt jelentette, hogy feltételesen helyezték szabadlábra. Akármikor visszavihették volna. A büntetés arányában szabták meg a jogi feltételeket. Szabadulása után nem lehetett pap, a cukorgyárban volt munkás, zsákokat kellett emelgetni. 1965-ben lehetett újra pap, Gegesen. A marosvásárhelyi Vártemplomban 18 évig szolgált. a nyelviskolát is. Állandóan legalább 300 hallgatója van. A Kántortanító-képző Főiskola fenntartása a Vártemplom pénztárkönyvén keresztül történik, termeket biztosítanak. Államilag nem ismerték el ezt a főiskolát, de úgy működik, hogy négy év után a hallgatók magyar oklevelet kapnak, végzősei tanítók, kántorok lehetnek. A diplomát Bukarest elfogadja - egy nyelvvizsga letétele után. /Máthé Éva : Búcsúzik a Vártemplom lelkésze. Negyven évnyi közösség- és intézményépítés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23., folyt.: febr. 25./

2002. február 25.

Febr. 24-én zsúfolásig megtelt a marosvásárhelyi Vártemplom, hogy 18 évi szolgálat után az egyházközség hívei elbúcsúzzanak Fülöp G. Dénes református lelkipásztortól, nyugdíjba vonulása alkalmával. Az ünnepi istentiszteletre megjelent külföldi és belföldi jeles vendégek, köztük Csoóri Sándor író, Alföldi László, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja, Tőkés László Királyhágómelléki püspök. Fülöp G. Dénes egész életművét felvázolta. A lelkész 1959-ben kezdte pályáját Marosvásárhelyen, ebben az évben az elnyomó diktatúra börtönbe vettette, 1964-ben szabadult, amikor cukorgyári zsákoló és vasmunkás lett. 1984-től volt marosvásárhelyi Vártemplom lelkésze. Ekkor bomladozott a közösség. Hat esztendei munkába telt, míg sikerült restaurálni a templomot, a gótikus termet. Később megvásárolták a Maros-házat, amely ma a Kántortanító Főiskola leánybentlakásául szolgál. Létrehozták a Lídia otthont, amely 20 árva gyerek otthona, és felépítették azt a négyszintes diakóniai házat, amely öregeknek ad otthont. Közben számtalan erdélyi nagycsaládot, több mint 500 személyt segélyeztek, lakásokat építettek, alakítottak át, s működtetik az utcagyerek- missziót. Megszervezték a Kántortanító- képző Főiskola beindulását, ma már Erdély-szerte 300 kántortanító végzi a nevelőmunkát, és 1990 óta működtették a Calepinus nyelviskolát. Dr. Tőkés László püspök Fülöp G. Dénes lelkésztársát olyan hűséges, Isten útján járó emberként méltatta, aki a siker reménye nélkül is kötelességének érezte a fáradozást, akiben - sok, a magyarság sorsát felvállaló politikussal ellentétben - volt lelkesedés és elkötelezettség. /(mezey): Isten kegyelméből végzett hűséges szolgálat. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 25./

2002. február 25.

Nyugdíjba vonult Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi Vártemplom lelkésze. Erdély egyik legaktívabb lelkipásztora volt, aki fontos szerepet játszott a 1989-es és az azutáni események alakulásában. A református egyház törvényei szerint az egyházközösség kérésére a püspök is kinevezhet lelkészt, de ugyanúgy országos pályázatot is hirdethetnek a tisztség betöltésére. A vártemplomi gyülekezet mégis a meghívásos alapon történő választást szeretné. Jelenleg Fülöp G. Dénes utódjaként mintegy nyolc-tíz lelkész neve jöhet szóba. Fülöp G. Dénes egy kisebb csoport tudomására hozta, hogy az egyik presbitert Frunda György szenátor azzal a javaslattal kereste meg, hogy a választás lehetőleg Brassai Zsomborra essen. A bejelentés még a Vártemplom főgondnokában, az RMDSZ-es alprefektus Burkhárdt Árpádban is felháborodást keltett. Brassai Zsombort rendkívül tehetségesnek tartják, amit nem csak prédikációival, hanem egyházi közíróként is bizonyított. Visszatetszést keltett, amikor az RMDSZ frissen kinevezett Maros megyei ügyvezető elnökeként kioktató hangnemben cikkezett a szövetség belső ellenzékéről. A Krónika témafelvetése felháborodást váltott ki Frunda György szenátorból is, aki már sajtóperrel fenyegetőzött. "Igen, vállalom, így történt: magánemberként felhívtam Ritz Laci bácsit, és javasoltam Brassai Zsombort. Vallásos ember és egyháztag vagyok, akinek véleménye lehet, és élhet a javaslat jogával. Ismétlem, magánemberként és nem szenátorként tettem, anélkül, hogy nyomást gyakoroltam volna valakire" – nyilatkozta Frunda György. Annak ellenére, hogy a Vártemplomhoz tartozik, a gyülekezet nyilvántartásaiban Frunda György neve nem szerepel. "Az egyházi törvények szerint mindenki abba a templomba jár, ahova óhajt, ám annak a gyülekezetnek a tagja, melyhez lakhely szerint tartozik.A szenátor nekünk mégsem nyilvántartott tagunk, és nem is láttuk a templomunkban" – jelezte Fülöp G. Dénes. /Szucher Ervin: RMDSZ-igény Fülöp G. Dénes szószékére? = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./

2002. június 25.

Sopron, Budapest, Pusztakamarás után jún. 21-én Marosvásárhelyen is köszöntötték a 75 éves Sütő András Kossuth- és Herder-díjas írót. A pályatársak jókívánságait Gálfalvi Görgy, a Látó főszerkesztő-helyettese tolmácsolta, a román tollforgatók nevében Cornel Moraru, a Vatra folyóirat főszerkesztője mondta el köszöntőjét. Az újságírók képviseletében Nagy Miklós Kund, a Népújság főszerkesztő-helyettese méltatta az író alkotói erényeit és közösségszolgálatát. Sebestyén Spielmann Mihály, a Teleki Téka vezetője a magyar írásművészet és a hazai közélet nagy személyiségeként üdvözölte az Anyám könnyű álmot ígér szerzőjét. Köszöntőt mondott még Fülöp G. Dénes református lelkész, majd Káli Király István Sütő András 75 éves című szép könyvritkaságnak számító kiadvánnyal ajándékozta meg az ünnepeltet. Megköszönve a jókívánságokat, Sütő András ismételten felhívta mindazok figyelmét a megmaradást szolgáló imperatívuszokra, akik valamit is tehetnek nemzetiségi problémáink orvoslásáért. /(nk): Sütő András köszöntése. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 25./

2002. december 10.

Dec. 7-én tartotta Marosvásárhelyen az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre évi konferenciáját. A rendezvényre eljött Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költő, Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, dr. Deé Anikó történész, Fülöp G. Dénes református lelkipásztor, Gálfalvi György író, a Látó helyettes főszerkesztője, a Szabadegyetem Erdélyi Körének vezető értelmiségi tagjai. A rendezvény témája: Erdélyi társadalom, erdélyi értelmiség a Bolyaiaktól a 21. századig. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre még mindig alakulóban van, noha már negyedik ülését tartotta. Az Erdélyi Kör eddigi találkozói Nagyenyeden, Kolozsvárott és Székelyudvarhelyen zajlottak. Dr. Deé Anikó történész a XIX. századi magyar értelmiségi létről tartott előadást, Fülöp G. Dénes az egyházi értelmiség, az erdélyi magyar szellemiség szerepéről beszélt, Csiha Kálmán nyug. ref. püspök szerint az erdélyi magyar értelmiséget több veszély is fenyegeti: elvándorlás, az értelmiségi bérmunka és a passzív hozzáállás. Csiha Kálmán eszmefuttatásában valamiféle szellemi lovagrendet sürgette. Kántor Lajos úgy vélte, a sokat vitatott kedvezménytörvény szellemileg Illyés Gyulától származik. Ő fogalmazta meg: történelmi okok miatt bár földrajzilag elszakadtunk, de nem vagyunk idegenek a magyar nemzettesttől. Gálfalvi György a véleménynyilvánítás akadályairól, az értelmiség függetlenségéről szólt. Tófalvi Zoltán szerint az erdélyi magyar értelmiség közérzete rossz. /Lokodi Imre: Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Körének marosvásárhelyi konferenciája. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./

2003. január 27.

Jan. 25-én huszonegy Maros megyei polgári kör vett részt Kiskenden az alakuló ülésen, ezzel hivatalosan is megalakult a Polgári Mozgalom. A jelenlévők leszögezték, tevékenységüket az RMDSZ-en belül kívánják folytatni. A frissen végzett egyetemi hallgatóktól a kisnyugdíjasokig, kétkezi munkásoktól az egyetemi előadó tanárokig szinte minden társadalmi és korosztály képviseltette magát. Testületileg beiratkozott a marosvásárhelyi Lorántffy Zsuzsanna Egyesület és a Református Kollégium - Bolyai Farkas Gimnázium Öregdiákjainak Baráti Köre. "Tizenhárom évi reménykedés után rájöttünk, hogy nem szabad tovább szótlanul tűrnünk mindazt, amit egyes vezetőink véghezvisznek. Lényegében nem is minket, hanem egyes érdekcsoportokat képviselnek" - mondta el a marosvásárhelyi Deák Árpád, aki egy csaknem harminc éve működő, tizennégy fős kört képviselt. A találkozón bírálatok áradata érte az RMDSZ csúcsvezetőségét. A jelenlévők többsége viszont úgy vélte, hogy az erdélyi magyarságnak nincs szüksége más pártra. Egyhangúlag visszautasították az utóbbi napokban az RMDSZ több képviselője által megfogalmazott vádakat, és kitértek a Makkai Gergely által írt cikkre. A parlamenti képviselő a Népújság január 23-i számában Az Erdélyi Polgári Mozgalom kereszténydemokrata szemmel című írásában heves támadást intézett a kiskendi kezdeményezők ellen. Fülöp G. Dénes, a Vártemplom nyugalmazott lelkésze a polgári szerveződés hagyományairól és fontosságáról beszélt, majd Kós Károly mondásának aktualitására hívta fel a figyelmet: "Üljünk le, és diskuráljunk" - idézte a polihisztort. Az egyik kör vezetője és a mozgalom felkarolója, Fodor Imre szerint a hatékonyság és az eredményesség kulcsa a keresztény életszemlélettel végzett bizakodó, ha kell, önfeláldozó, közösségi munkában rejlik. Marosvásárhely alpolgármesterének kijelentését a fórumon megszületett szándéknyilatkozat is tartalmazza. Tőkés András elmondta, hogy a valós demokráciákban a civil társadalom irányítja a politikumot, nem pedig fordítva. A Polgári Mozgalom következő ülését februárban Marosvásárhelyen, egy hónap múlva pedig Nagyernyében tartják. A kezdeményezők tervezik a mozgalom hivatalos bejegyeztetését is. /Szucher Ervin: Megalakult a Polgári Mozgalom. = Krónika (Kolozsvár), jan. 27./ Kolcsár Sándor ny. unitárius esperes, az RMDSZ megyei szervezetének volt elnöke kiemelte: jót akarunk, mindannyiunk számára. Megjelentek új és régebbi csoportok. A Borsos Tamás Kör (Czellecz Jenő és Kiss István), a Semper Reformanda Kör (Márton János), a Becsület Polgári Kör (Gál Márton), a MA- Tíz Kör (Kincses Mária), és a sort folytatni lehet. Köztük van falusi vezető, mint Adorjáni Dezső Gyulakutáról, van nagycsaládos-egyesületi vezető (Csiki Sándor Nyárádszeredából), van Bizakodó Kör (Fodor Imre), és van pedagógus kör (Erdőcsinádról), több egyházi alapon szerveződő kör (Nagyernye, Kiskend), van szakmai vonalon szerveződő kör (Jobb jövőt! - dr. Ráduly Levente. A megjelentek között volt Zolcsák Sándor, dr. Jakab Sámuel, Nagy László, Kovács Júlia, dr. Kisgyörgy Árpád, Magos Méta Mária, Kilyén Ilka és Pál-Antal Sándor. A MA-TÍZ Kör elindította a Szólalj meg először magyarul! Mozgalmat: Amikor bemész egy üzletbe, köszönj és kérj magyarul. - Aztán: készítsenek sérelmi listát. Magyar tulajdonosok nem tesznek kétnyelvű tájékoztató szövegeket boltjaikba. Akórházból a román orvosnő kiutasított egy református papot, aki lelki gondozásban kívánta részesíteni egyik hívét. /Bölöni Domokos: Az erdélyi magyar polgári körök első fórumáról. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 28./

2003. március 12.

Az RMDSZ programja képezheti az erdélyi magyarság cselekvő egységét, állapította meg Király Károly. Az autonómia tagadásával az RMDSZ politikai passzivitásra kárhoztatta az erdélyi magyarság cselekvő tömegeit. A brassói kongresszus után az RMDSZ belső demokratizálódásának folyamata megtorpant, felerősödött a kizárólagosság, a kollektív vezetés szervei a pártbürokrácia eszköztárává váltak, a vetélytársakat, ellenlábasokat bürokratikus és antidemokratikus intézkedésekkel eltávolították. Király Károly Szőcs Gézát, Kincses Elődöt, Kolumbán Gábort, Jakabffy Attilát, Bardocz Csabát és Csapó Józsefet említette. A Háromszékben megjelent, Üzenet a Székelyföldre című írásában Markó Béla tudatos provokációt emlegetett. Márton Árpád a Romániai Magyar Szó március 5-i rágalmazó hadjáratba bocsátkozik Király Károllyal kapcsolatban: azt állította, hogy Király Károly, jóllehet 1989 decembere után az ország második felelős embere volt, Marosvásárhelyen nem volt ott sem 1990. március 16-án, sem 19-én, sem 20-án, sem 21-én. Bukarestben volt. Király Károly a " kisujját sem mozdította akkor érdekünkben." Márton Árpád továbbá arra célzott, hogy Király Károly a diktatúra idején magas párttisztségeket töltött be. Király Károly erre válaszolt, felidézve, hogy a Történelmi Magazin /Sepsiszentgyörgy/ 2000. decemberi, 12. számában jelent meg írása Apró lépések és paktumok politikája címen, ebben visszautasította és cáfolta Verestóy rágalmait, megfelelve Verestóy Attilának, Borbély Lászlónak és másoknak, akik az 1989-es fordulat és a marosvásárhelyi márciusi eseményekben érdekeltek. Király Károly sohasem titkolta nómenklatúrás szerepkörért, régi beosztásait. 1990. márciusában minden tőle telhetőt megtett, befolyását és tekintélyét latba vetette magyar emberként, hogy megelőzze a vészjósló és bekövetkezett nemzeti és emberi tragédiát. 1990-ben telefonon beszélte Iliescu elnökkel, Petre Roman akkori kormányfővel, Celac külügyminiszterrel, Domokos Gézával. A két helyi, román és magyar sajtó munkatársaival külön-külön és együtt is békítő megbeszélést tartott. 1990. febr. 5-én, 9-én, 10-én írásbeli tájékoztatót, véleményezést fogalmazott meg Iliescu elnök, a kormányfő és a Nemzeti Megmentési Front (FSN) vezetősége számára. Az 1990. febr. 10-én keltezett, 32-es számú alelnöki átiratban olvasható: ,,Marosvásárhelyen, valamint Maros megyében az utóbbi napokban kritikus helyzet alakult ki. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Régen városi Ideiglenes Végrehajtó Bizottságának egyik (1990. jan. 31-i) átirata szerint jan. 26-án a városban tüntetés volt, melyen mintegy 500-600, a szomszédos falvakból autóbuszokon hozott személy vett részt, akik a városháza előtt magyarellenes jelszavakat skandáltak: "Magyar vért akarunk inni", "Nem megyünk innen, amíg ki nem irtjuk a magyarokat". Marosvásárhelyen megsemmisítették a municípium kétnyelvű helységnévtábláját, intézmények kétnyelvű feliratait tépték le, még a municípiumi Nemzeti Megmentési Frontét is..." Iliescu elnökkel személyesen beszéltem mindezekről, később az NSZIT Végrehajtó Bizottságában szóvá tette és határozottan kérte az elfajult, nacionalista, sovén, fasisztoid, idegen- és különösen a magyargyűlölet megfékezését, a Vatra Romanesca, Adrian Motiu, Radu Ceontea mesterkedései megzabolázását. Az események előtt, 1990. márc. 15-én több mint egyórás megbeszélést folytatott Iliescu elnökkel. 16-án Marosvásárhelyre hazaérkezve értesült a gyógyszertár körüli provokációról. Sikerült aznapra a vérontást megfékezni. Vasárnap, 18-án az RMDSZ-székházban összefutott Sütő Andrással, Kincses Előddel, Jakabffy Attilával, Tőkés Andrással, Fülöp G. Dénessel és más helyi RMDSZ-tisztségviselőkkel. Nem volt köztük sem Markó Béla, sem Borbély László, természetesen, Márton Árpád sem. Márc. 19-én reggel gépkocsival Bukarestbe indult, a munkahelyére.. Ott, Bukarestben értesült arról, hogy a román hegyi lakók vátrás, szekus, rendőrségi felügyelet alatt buszokkal és teherautókkal masíroznak fényes nappal Marosvásárhelyre. - Király Károly azt kérte, hogy márc. 14-re Kolozsvárra, a Nemzeti Önkormányzat Ideiglenes Tanácsának létrehozására összehívott fórumon az összes szemben álló fél jelenjen meg, s a hozott határozatok a közös akarat kinyilatkoztatásának eredményei legyenek. /Király Károly, a Székely Faluért Alapítvány elnöke: Az egység. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 12./


lapozás: 1-30 | 31-48




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998