udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 8 találat lapozás: 1-8
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Füzi László

2000. október 9.

A nyugati és közép-európai egyetemstratégiáknak szentelte szeptemberi számát a Korunk (Kolozsvár). "Ha az a célunk, hogy - tudásban és műveltségben - ott tartsunk, ahol mások tartanak, ha hozzájuk hasonlóan kívánunk foglalkozni jövőnk tervezésével, akkor számolnunk kell azzal, ahogyan ők a jelenleg működtetett - általunk áhított - eszközök birtokában elégedetlenek és nyugtalanok" - írta Horváth Andor a lapszám bevezetőjében. Ezekről az elégedetlenségekről, nyugtalanságról írnak a folyóiratban Jacques Derrida, Claude Karnoouh, Sorin Antohi, Szabó Mátyás, Selinger Sándor és mások. A lapszámban olvasható még Füzi László Németh Lászlóról írott esszéje, illetve Stefan Borbély és Kallós Miklós elemzései a holokausztról és következményeiről. /Egyetemstratégiák, egyetemkritikák. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

2001. május 23.

A Korunk májusi száma a Németh László-centenárium jegyében szerkesztődött: megszólalnak az összeállításban a Németh László-életmű legavatottabb ismerői: Monostori Imre, Füzi László, Pomogáts Béla, Kántor Lajos, Bertha Zoltán, Cseke Péter, Máriás József. /Németh László erdélyi arcai a Korunkban. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./

2003. május 10.

Tizenharmadik alkalommal rendezték meg a Szabédi-napokat máj. 9-én Kolozsváron, az Unitárius Püspökség dísztermében. Szabó Árpád püspök köszöntötte az egybegyűlteket, Az egyetemes magyar irodalom nyilvánossága című ülésszakon Kötő József, az EMKE elnöke kifejtette: Szabédi szellemi ege alatt megbeszélik a kultúrateremtés legégetőbb problémáit, ennek előmozdítására pedig a romániai magyarság kiváló személyiségei töltik meg a püspökség dísztermét. Kántor Lajos irodalomkritikus elmondta, hogy Szabédi olyan korszakban élt, amikor a véleménynyilvánítást erősen korlátozták. Ennek ellenére életművének egésze a nyilvánosságért folytatott harcként is értékelhető. Cseke Péter az első erdélyi írónemzedék fogadtatásáról és pályájának későbbi alakulásáról értekezett előadásában. Felhívta a figyelmet arra, hogy a népi irányzat Erdélyből indult ki, de hamar egyetemessé vált, és intézményteremtő szerepe is jelentős volt. Pomogáts Béla kifejtette: a kisebbségi irodalom befogadása mindenkor ki volt szolgáltatva az aktuális politikai helyzetnek. 1945-ben kezdődött az a korszak, amelynek során a magyar irodalmi tudatból megpróbálták kiiktatni azokat az értékeket, amelyek nem a baloldali gondolkodás jegyeit tükrözték. A fordulat az 1980-as évek végén következett be, amikor már kirajzolódtak az új korszak körvonalai. Ekkor az erdélyi írók ismét teljes jogú tagjai lettek a magyar irodalomnak, sőt, előfordult, hogy köteteik kizárólag az anyaországban jelentek meg. Füzi László Nyilvánosság és átláthatatlanság című előadásában (amelyet a szerző távolléte miatt Kötő József olvasott fel) felhívta a figyelmet a letölthető irodalom jelenségére, hiszen a világháló segítségével ma már szinte minden irodalmi mű elérhetővé válik. Elek Tibor és Széles Klára az elmúlt évek magyarországi sikerkönyv-listáinak eredményeit figyelembe véve állapították meg, hogy a siker és az érték többnyire nem esik egybe. A Szabédi-napok első része a Házsongárdi temetőben, Szabédi László sírjának megkoszorúzásával ért véget. /Sándor Boglárka Ágnes: Az irodalom az élet sója. 13. Szabédi-napok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./

2004. május 11.

Máj. 8-án felavatták Németh László író bronz mellszobrát Lakiteleken, a népfőiskola udvarán kialakított Nemzeti Panteonban. Lantos Györgyi csongrádi szobrászművész alkotása Illyés Gyula költő és Sinkovits Imre színművész szobra mellett a harmadik emlékmű, amely helyet kapott a XX. század kiemelkedő magyar személyiségeinek emlékparkjában. Az avatóünnepségen Füzi László, a kecskeméti Forrás irodalmi folyóirat főszerkesztője méltatta Németh László irodalmi munkásságát. /Szobrot állítottak Németh László írónak Lakiteleken. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 11./

2004. december 11.

Füzi László írt Budapestről nyílt levelet Gelence lelkészének. Szomorúan olvasta a népszavazás után a határon túli magyarok reakcióiról szóló beszámolókat.  Az utóbbi két ciklusban mindkét oldalnak bőséges ideje volt arra, hogy amennyiben a kettős állampolgárság ügyét komolyan gondolja, azt megvalósítsa. Ez azonban egyik politikai erő részéről sem történt meg. Füzi igennel szavazott volna,   de az, hogy a mindez a Fidesz érdekeit szolgálta, legalább annyira a nem felé húzta őt. A levélíró kérte, hogy ne haragudjanak azokra, akik nemmel szavaztak, mert nem azért tettek így, mintha nem ismernék el a magyar nemzet azonos rangú részeként a vajdasági vagy az erdélyi magyarokat, Füzi szerint a nemmel szavazásuk a politika bűne és egyben kritikája.   /Füzi László: A pártok a vétkesek (Pesti posta). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 11./

2005. november 26.

Bogdán László sokszálú életművében meglepetésként mutatja magát a szerző Bűbájosok című regénye. Bogdán életműve állandó kísérletezés, meglepetés most ez a realista erdélyi története. Bogdánt semmi sem érdekli jobban, mint maga Erdély, az erdélyi történet, az erdélyi kisváros. Vagy inkább: az ezekből összeálló erdélyi történet. Bogdán regénye 1968. augusztus 21-én kezdődik, akkor, amikor a Varsói Szerződés csapatai bevonultak Csehszlovákiába. Füzi László esszéregénynek látja a regényt. Szerinte talán Bogdán László regénye az első az erdélyi regények közül, amelyiken nem a magyar–román kérdés, a kisebbségi kérdés uralkodik – az is persze –, hanem az, hogy mit kezdjenek a hősök a maguk életével. (Élet és Irodalom) /Füzi László: Erdélyi történet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./

2008. január 31.

A schengeni határok életbeléptetése környékén különféle rendezvényeken emlékeznek arra, milyen sanyarú, tragikus volt a sorsuk azoknak, akik nyugatra szerettek volna utazni – Magyarországról. Nem emlékeztek azonban azokra az utakra, a megalázó határát(nem)lépésekre, amelyek Magyarország keleti határain zajlottak, de még inkább zajlottak volna. Jó néhányról tudunk. Vajon hányról nem? Például arról, hogy a Magyarországról kiutasított – P. – osztrák újságíró Nagyváradon találkozott kedvesével és Eörsi Istvánnal 1980-ban vagy 81-ben. Eörsi ezt az alkalmat használta fel arra, nem kevés szamizdatpéldányt magához ragadva ellátogasson Nagyváradra. Kőrössi P. József összehozna egy konferenciát, amelyen mesélnének egykori keleti határsértők. Azokat hívná meg, akik ma már közéletivé magasztosulak, és olyanokat, akiket elfeledtek. A szellem, a szellemi élet, a gondolkodás és a gondolat csempészeit. Talán és első körben: Adonyi Nagy Mária költő, Ara-Kovács Attila filozófust, Balla D. Károly írót, Balla Zsófia költőt, Barna Imre írót, műfordítót, Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanárt, publicistát, Csaplár Vilmos írót, Füzi László írót, szerkesztőt, Gellért Gyöngyi szerkesztőt, Grendel Lajos írót, szerkesztőt, Huszti Péter színművészt, Jávor István képírót, S. Nagy Katalin művészettörténészt, Kányádi Sándor költőt, Kukorelly Endre költőt, Lászlóffy Aladár költőt, Radnóti Sándor esztétát, egyetemi tanárt, ifj. Rajk László építészt, Sáska Géza szociológust, Szendrei Lőrinc újságírót, Szőcs Géza költőt, TGM filozófust, Tőzsér Árpád költőt, Udvardy Frigyes ötvenhatos utazót, Zirkuli Péter költőt, egyetemi tanárt. És mindenki hozhatna magával még három, talán tíz másvalakit. Meghívná a déli háború katonaszökevényeit, dr. Máriást, Bozsik Pétert, a határsértőket, Tolnai Ottót, Domonkos Istvánt, Maurits Ferencet, Benes Jóskát. Határmese-konferenciájára meghívná a névházasságokba beszármaztatott feleségeket és férjeket, a nyolcvanas évek névtelen könyv-, szamizdat- és kéziratcsempészeit, Ilia tanár urat és az akkori Széchényi Könyvtár egyetemista könyvfutárjait. Bodor Ádám (A börtön szaga), Kornis Mihály (Kádár János utolsó beszéde) és Dragomán György (A fehér király) könyve szól már csak arról az örökségről, amiben élünk. /Kőrössi P. József: Határsértők – Schengen előtt, Schengen után Gyermekeimnek. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 31./ (Az Élet és Irodalom hetilapban megjelent anyagnak a szerző által szerkesztett, kiegészített változata)

2009. január 19.

A kecskeméti Forrás szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat két munkatársa volt a Kolozsvár Társaság vendége január 15-én. Füzi László József Attila-díjas irodalomtörténésszel, a lap főszerkesztőjével és Buda Ferenc Kossuth-díjas költővel Kántor Lajos beszélgetett. A Kolozsvár Társaság elnöke a Kárpát-medence egyik legjobb folyóiratának nevezte a Forrást. Füzi László elmondta: a folyóirat idén márciusban ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. A lap 1969-ben a teljes magyar irodalom összefogását tűzte ki célul, és ezt az alapelvét napjaink pénzhiánya közepette is megpróbálja megőrizni. Az est folyamán szó esett többek között a lap szerkesztési technikájáról, illetve a tanulmányok erdélyi, felvidéki, vajdasági szerzői és a kecskeméti Buda Ferenc az Isten szalmaszálai című kötetéből olvasott fel verseket. /F. ZS. : A Forrás Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./


lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998