udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 3 találat lapozás: 1-3
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Fekete Lajos

2008. november 27.

Sylvester Lajost Keresztvárra invitálták könyvbemutatóra. Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője azért gondolt őrá, mert a könyv szerzője, Fekete Lajos a 27. Székely Honvéd Gyalogezredben teljesített frontszolgálatot, s a 90-es éveiben járó, hatvan esztendeje Keresztváron élő férfi egyik koronatanúja és résztvevője a 2. világháború sokáig elhallgatott eseményeinek. Sylvester Lajos publicisztikában, könyvben, filmben is többször körbejárta ezt a témát. Keresztvár – az egykori Nyén, 1903 óta viseli mai nevét – Brassó megyei nagyközség. Háromszék megyétől 1926-ban csatolták Brassó megyéhez. 1900-ban 1434 magyar és 1030 román, 195 cigány lakosa volt, 2002-ben 3710 lakosából 2750 román és 956 a magyarok száma. Fekete Lajos ezredírnokként a fronton nyomon követte az ezred életének minden mozzanatát, köztük az 1944 őszi összeomlást is. Dalból van a lelkem című emlékező könyvének ezek az emlékei a legizgalmasabbak. Annak ellenére, hogy Fekete Lajos dalszerzői, karmesteri életútja az egész könyvet átszövi, a legmaradandóbb élményei a katonaélethez kötődnek. Fekete Lajos könyve nem jutott volna nyomdafestékhez, ha Bartha Albert, a szerző régi barátja, a Brassói Lapok volt szerkesztője fel nem fedezi a kézirat irodalmi mércét is ütő kvalitásait. /Sylvester Lajos: Nótás kedvű Fekete Lajos a templomban dedikál. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 27./

2009. április 3.

Március 29-én Sepsiszentgyörgy szemerjai református gyülekezetéhez látogatott a keresztvári református gyülekezet férfikórusa és nőszövetségi küldöttsége, Kiss Zoltán lelkész vezetésével. A lelkész kitért a székelymagyar közösség legégetőbb kérdéseire, a széthúzásra, gyermektelenségre, az anyanyelv lassú elvesztésére, a közösség fogyatkozására, majd felhívta figyelmet arra, hogy nem sopánkodni kell, hanem mindenki éljen úgy, hogy abból a közösség számára előrehaladás származzék. A férfikórusban régi kántoruk, Dobai László 93 évével, valamint jelenlegi kántoruk és karnagyuk, Fekete Lajos 91 évével tette felejthetetlenné a szereplést. Mintegy ötszáz református lélekből álló gyülekezetük munkával, összefogással halad előre. A templomi előadást Fekete Lajos 88 éves korában írt, Dalból van a lelkem című könyvének bemutatása követte, kiadta a Keresztvári Református Egyházközség 2008-ban. A szerző örökmozgó, nyughatatlan ember, foglalkozására nézve tanító, de kántor, zeneszerző, versfaragó, prózaíró, kórusszervező és -vezető, gazdálkodó is. A könyv a 27. Honvéd Székely Gyalogezred történetével kezdődik, de amolyan életrajzi regény dióhéjban. /Botos Ferenc ny. tanár: Lecke a végekről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 3./

2009. december 15.

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum hátsó udvarának egyik zugában kiásták a lefejezett rétyi világháborús honvédemlékművet. A múzeum szoborgyűjteménye újabb torzóval – törött szoborral – gyarapodott, hisz ugyancsak a múzeumkert hátsó traktusában találhatóak az Erzsébet-park honvédemlékművének összetört, majd elhantolt márványoroszlán-darabjai. Ott őrködnek mementóként, a különböző hullámokban elpusztított erdélyi emlékművekre, szobrokra emlékeztetve. Ott vannak az egyetemes emberi jogokat sértő magyar nemzeti szimbólumpusztítások tanúkövei. A rétyi honvédszobrot 1977-ben kellett a föld alá menekíteni. Fekete Lajos múzeumi gépkocsivezető vállalta a kockázatot, és állásával is játszva elvégezte a ,,temetést”, bízván abban, hogy lesz feltámadás. Ugyanígy hantolták el a múzeumban az Erzsébet park honvédemlékművének márványoroszlán-darabjait is. Erdővidéken Valeriu Bidu prefektus 1934-ben ökrökkel lehúzatta az 1901-ben az 1848-as decemberi véczeri csata emlékére állított obeliszket, majd ismeretlen baróti emberek üres szekérderékba emelték a lerombolt obeliszk darabjait, és megmentették azokat. Ők is hittek szobrok, emlékművek feltámadásában. A 90-es években megkereste a cikkírót az a mesterember, akinek annak idején a propagandatitkár kiadta a parancsot: verje le Sepsiszentgyörgyön a régi megyeháza timpanonjáról Háromszék vármegye címerét. Ő nem ezt tette, inkább befalazta, a vakolat jótékony takarásába helyezte. A községek többségében az 1940–44 között épített országzászló-talapzatokon is letakarták, és így megmentették az utókor számára. /Sylvester Lajos: Csavarintás a szoborrombolók orrán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 15./


lapozás: 1-3




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998