udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 204 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 181-204
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Fekete Réka

1993. december 1.

Bodor András történész, a Bolyai Társaság tiszteletbeli elnöke kifejtette, hogy a diplomák honosítása a két ország közötti megegyezéstől függ. A Bolyai Társaság és az RMDSZ között megfelelő a kapcsolat, de van, amikor nem vonják be őket, például egyes beadványokba. A Bolyai Társaság változatlan célja az önálló magyar egyetem létrehozása. /Fekete Réka. Pontos célkitűzés a magyar egyetem létrehozása.= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 1./

1997. augusztus 10.

Aug. 10-én ünneplik Kolozsváron azt, hogy húszéves az erdélyi táncház. Két évtizeddel ezelőtt az erdélyi néptánckincs a Magyarországon akkor beindult táncházakból visszakanyarodott a forrásvidékre. Szinte egyszerre alakultak táncházak Kolozsváron, Marosvásárhelyen, majd Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és valamennyi magyarlakta erdélyi városban, még Jászvásárban /Iasi/ is. "Mondhatni, az utolsó huszonnégy órában menekült meg az erdélyi néptánckincs az enyészettől, mert hiába gyűjtötték Martin Györgyék, Kallós Zoltánék néptánc-anyanyelvünk eme gyöngyszemeit, amíg az nem került az ifjúság birtokába, nem lehetett több a kutatás tárgyánál." - írta Fekete Réka. Hiába tiltotta be a hatalom a táncházakat a nyolcvanas években, pincékben tovább működtek. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./ Aug. 10-én a Kallós Alapítvány rendezésében ünnepelték meg Kolozsváron az erdélyi táncház-mozgalom megindulása 20. évfordulóját. Az itthonról és a határokon túlról összegyűlt alapítókat és a mozgalom mai művelőit a délelőtti nyitóünnepségen az alapítók nevében Könczei Árpád koreográfus, zeneszerző, néptánc-kutató, Kallós Zoltán Kossuth-díjas népzenekutató és Kötő József, az RMDSZ művelődés- és egyházügyi alelnöke, az EMKE ügyvezető elnöke köszöntötték. A szónokok méltatták az irányzat jelentőségét az identitásőrzés és közösségformálás terén, kulturális szerepét egy sajátos tánc-anyanyelv kimunkálásában, és megemlékeztek Könczei Ádámról, aki Kallós Zoltán mellett egyik szellemi elindítója volt Erdélyben a táncházak szervezésének. A részvevők Pávai István szakmai koordinálása mellett tudományos tanácskozás keretében vitatták meg a mozgalom minőségi művelésének kérdéseit. Délután került sor az egykori és mai táncház-zenekarok, énekesek és tánccsoportok gálaműsorára, amelyet a Kallós Alapítvány és az RTV-nek a mozgalom népszerűsítésében nagy érdemeket szerzett magyar szerkesztősége közösen szervezett. Az ünnepi rendezvénysorozatot táncház zárta. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), aug. 11., 1088. sz./

1997. augusztus 16.

Az Anyanyelvi Konferencia aug. 12-16-a között tartja tanácskozását Illyefalván. Sepsiillyefalván magyarországi és más határon túli magyar nyelvészek az erdélyiekkel együtt gondolkodtak a nyelv nemzetmegtartó szerepéről. Az anyaországban természetességgel használt nyelv veszített presztízséből, addig a kisebbségbe szorult nemzetrészek körében nagyobb, féltenivalóbb kinccsé vált az anyanyelv. "Európa egyetlen, önmagával határos országában, az elcsatolt területeken és a nyugati magyarság körében más-más szinten áll a magyar nyelv, egyvalamiben mégis azonos: a magyar nyelv védelemre szorul." A nemrég Sepsiszentgyörgyön járt Magyar Bálint művelődési és közoktatási minisztertől megkérdezték, van-e a magyar államnak kidolgozott stratégiája a köznyelv romlásának megállítására. Nyelvrendőrséget nem lehet felállítani, válaszolt a miniszter, inkább csak pozitív ösztönzőkkel lehet hatni. Nagy szerepet játszhat az oktatás. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia és a Magyar Írószövetség elnöke kifejtette, hogy az anyanyelvi kultúrát erősíteni kell. Péntek János kolozsvári nyelvészprofesszor hangsúlyozta, hogy a felsőbb, művelt nyelv kialakításához szükség van nyelvépítő, nyelvfejlesztő tudatos beavatkozásra. A Szó-Tartó mozgalmat ennek gyakorlati kivitelezését indítja útjára az Anyanyelvi Konferencia. A kezdeményezők olyan nyelvőrzőket kívánnak bevonni a tevékenységbe, akik érvényesíteni tudják a nyelvvédelmi program célkitűzéseit. /Fekete Réka: Anyanyelvi Konferencia Illyefalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 16./

1997. november 1.

A nyelvápoló mozgalom jelentős eseménye volt az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének közgyűlése /okt. 17-19-e között/. A szövetség újonnan választott elnöke, dr. Péntek János, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára a nyelvvédő stratégiákról beszélt. Kifejtette, hogy a történelmi események törést okoznak a nyelv testén, például Trianon óta egymillió főre tehető az asszimilációs veszteség, s ehhez adódik a nyugati magyarság generációs megfogyatkozása. Az angol nyelv terjedése fontos intellektuális területekről szorítják ki az anyanyelvet. - A magyar nyelv mai megítélésénél figyelembe kell venni, hogy trianonizálódott maga a nyelv és a nemzettudat - szögezte le dr. Péntek János. A nyelvművelőknek és a nyelvújítóknak mindig az volt és az lesz a feladata, hogy beavatkozzanak a nyelv életébe, csak az a kérdés, hogy milyen mértékben. Ami a nyelv rendszerétől és érzésvilágától idegen, azt a nyelvek ösztönösen ki kell rostálnia, ugyanakkor véle foglalkozni nemcsak szellemi igény, hanem a nyelvművelők szakmai kötelessége, hangsúlyozta az AESZ elnöke. /Fekete Réka. Anyanyelvi mozgalom. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./

1998. augusztus folyamán

Pusztina népe különböző beadványokban már többször kérte a magyar nyelvű szentmisét, azonban Petru Gherghel iasi püspök bujtogatók szűk csoportjának nevezte a kérelmezőket és visszautasította a magyar nyelvű szentmise megtartását a moldvai csángók körében. Ilyen előzmények után júl. 28-án Pusztina moldvai csángó faluban Gergely István csíksomlyói plébános magyar nyelvű szentmisét tartott. Petru Gherghel nem engedélyezte, hogy a Szent István király nevét viselő templomban mutassa be a szentmisét, ezért egy udvaron zajlott le a mise. A mise előtt Gherghel püspök telefonon megfenyegette Gergely Istvánt: ha nem távoznak a faluból, akkor erőszakkal fogja innen eltávolítani, majd lecsapta a kagylót. Kánya Péter helyi vállalkozó ajánlotta fel a vendéglőt, ott tartották a misét. Csángó szőttesekkel borították be a hátteret. A csíkszentmiklósi Gergely Géza gyóntatott. Kiosztották a magyar egyházi énekek szövegét, amely a csángó himnusszal zárult /Mivé lettél, csángó-magyar.../ Ismerősként köszöntötték a faluban Gergely Istvánt, aki a csíksomlyói pünkösdi búcsúk alkalmával csángó misét tart a Moldvából érkező magyaroknak. "Hozom a csíksomlyói Szűzanya üzenetét" - kezdte a szentbeszédet Gergely István. Õ azt kéri az Úrtól, "tegye lehetővé, hogy Moldvában, a moldvai egyházmegyében magyarul is lehessen misézni minden templomban, ahol ezt kérik." "Nem csak a Szűzanya üdvözletét hoztam ide hozzátok," hanem "Erdélynek, a Székelyföldön élő magyaroknak, a magyarországiaknak üdvözletét is", mert "mi a ti testvéreitek vagyunk." "Minden magyar a világon tud rólatok és segíteni szeretne." /Fekete Réka: Magyar mise Pusztinában. = Moldvai Magyarság (Sepsiszentgyörgy), július-augusztus - IX. évf. 98-99. sz./

1999. augusztus 31.

Bár huszonöt településen vannak tagjai a Moldvai Csángó-magyarok Szövetségének, alig fél tucat faluból érkeztek résztvevők aug. 29-én, vasárnap Bákóban tartott szövetségi közgyűlésre, ami így nem lett több választmányi gyűlésnél. A jelenlévők többsége szervezeti tisztségviselő vagy a szövetség helyi közösségeinek vezetője. Sokadszor és mindig ugyanazok az arcok, ugyanazok a lelkes, de időnként elcsüggedő, sértődékeny, fáradt emberek, többségükben túl az ötvenen vagy annak határán. Az a néhány fiatal, aki tenne, tervezgetne a szervezet körül és annak életében, még bátortalan, nincs meg a kellő képzettsége. A frissen megválasztott szövetségi elnök, a klézsei Csicsó Antal jellemezte úgy a csángóüggyel törődők táborát, hogy abban helye van (lenne) a szívvel, valamint az ésszel közelítőknek is, a tapasztalt, idősebb és lelkes fiatal nemzedéknek is, csakhogy a kerék előre forogjon. Idén február óta nem találkoztak ügyeik megbeszélése végett a klézsei, pusztinai, lészpedi közösségi szervezők - csak ebben a három faluban van helyi szervezete a szövetségnek, máshol elszórtan jegyeznek összesen 180 tagot -, akiknek munkájában igen fontos mozgatóerő a gyimesfelsőloki iskolapélda, személyesen Deáky András igazgató állandó jelenléte a csángószövetség találkozóin. Moldvában egyedül Klézsén indult kezdeményezés az anyanyelv oktatására, de mindeddig eredmény nélkül. A gyűlésen Sánta Attila Kötő József államtitkár tanácsosaként képviselte az oktatási minisztérium kisebbségi oktatásért felelő osztályát, aki az ügyben azt nyilatkozta, csak abban az esetben tud a tárca és annak kisebbségi osztálya tenni a klézseiekért, ha a kérvényezők betartanak minden törvényes lépést, határidőt, és egyik beadványtól a másikig nem csökken a felére, utóbb negyedére az igénylők száma. Duma András, a klézsei magyar oktatás ügyintézője nem értett egyet azzal, hogy a szülőket lehetne vádolni a szabályos eljárás be nem tartásáért. - Ne kérje tőlem számon senki - szögezi le Duma András -, hogy meggyőzzem a szülőket arról, annyi megfélemlítés után ötödször és hatodszor is nyújtsák be kéréseiket, hol ez, hol az hiányzik a kérésekből, vagy éppen nem iktatják azokat, és nyomtalanul eltűnnek. Nem sikerült pontos és tiszta képet kapni arról, mi történt a hazai kezdeményezésekkel, a csíkszeredai és más erdélyi városokban indított, de mára már megbukott csángóoktatással, kik foglalkoznak a moldvai magyarok számára anyaországi egyetemeken, főiskolákon felajánlott helyek elfogadásával, arra sem kaptak választ, hogy igaz-e az a közgyűlésen elhangzott állítás, miszerint az RMDSZ nem támogatja a csángó diákok Magyarországon való tanulását, mert eddigi tapasztalat szerint igen nagy a lemorzsolódás, így azt javasolja, inkább tanuljanak itthon, hazai egyetemeken. A gyűlésre a meghívásnak egyetlen RMDSZ-tisztségviselő sem tett eleget. Csicsó Antal keserűen jegyezte meg, az RMDSZ csúcsvezetése 1995-től nem képviseltette magát a csángószövetség közgyűlésein. Nyisztor Tinka felvetette, szükség lenne egy saját erőből megszervezett népszámlálásra. Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság tagja támogatásával nyújtottak már be erre vonatkozó pályázatot, amit elutasítottak, pénz nélkül pedig még néhány falura méretezett mintán sem lehet ekkora munkát elvégezni. - Közel 100 olyan szervezetről tudnak, melyek foglalkoznak csángóüggyel, de közülük csak nyolccal van kapcsolatuk, a többivel éles versenyben vannak a pénzekért. A pénzügyi beszámolóban elhangzott, a szövetség egyetlen állandó támogatója az RMDSZ, irodafenntartásra 150 dollárnak megfelelő összeget és két igen alacsony fizetést utal át a csángószervezetnek. Havonta legkevesebb 1,5 millió lejjel rúgnak többre a folyó költségek, ez csak növeli a 22 millió lejnyi adósságot. A jelenlegi vezetés a három évvel ezelőtti elnökséget hibáztatja azért, mert nem volt naprakész könyvelés, kilenc évre visszamenőleg kellett elkészíteni az elszámolást, ami több mint ezer dollárba és közel ötmillió lejbe került. A szövetség eredménynek tartja, hogy a Bákóba költözött székház rendelkezik számítógéppel, telefonnal, faxszal, naponta bárhonnan hívható, információ kérhető vagy továbbítható. A tagok közül többen nehezményezték, hogy a szövetség kapcsolatot tart az egész világgal, csak éppen a környező falvakbeli csángósággal nincs állandó kapcsolatban. A tagdíj kérdésében annyit döntöttek, pénz hiányában egyelőre csak ideiglenes igazolványokat készítenek, azzal keresik fel a tagokat. A Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége az önrendelkezés megvalósítását programjának tartja, miként azt is, hogy a magyar kormánnyal és a Magyarok Világszövetségével való kapcsolatban a moldvai csángó-magyarok törvényes képviseletére tart igényt. Ezt az újonnan megválasztott elnökség (Csicsó Antal elnök, Róka Szilvia ügyvezető elnök, az oktatási, művelődési, gazdasági, szociális és pénzügyi felelősök) is magáévá teszi. A szövetség legfontosabb idei tevékenységi tervei közé sorolta három területi RMDSZ-szervezet megalakítását Bákó, Suceava és Karácsonkő (Piatra Neamþ) központtal, valamint a csángószövetségnek mint RMDSZ-platformnak a besorolását. A közgyűlés tiszteletbeli szövetségi elnököt is választott Nyisztor Tinka személyében, aki mintegy a szervezet utazó nagyköveteként képviselheti a moldvai csángó-magyarok ügyét, elsősorban oktatási ügyekben. /Fekete Réka: Moldvai Csángó-magyarok bákói találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./

1999. október 23.

Okt. 22-én iskolaalapítókra, -fenntartókra, az iskola mindenkori diákjaira, tanáraira emlékeztek Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium létesítésének 140. évfordulója alkalmából. Gróf Mikó Imre adománya lehetővé tette a háromszéki iskola fennmaradását. 140 gyertyát gyújtottak meg a kollégium ablakaiban, emlékezőül. Megkoszorúzták a Mikó-szobrot és az emléktáblát, megtekintették a Székely Nemzeti Múzeumban megnyílt Mikó-kiállítást, megszemlélték a kollégiumi könyvtárban rendezett iskolatörténeti kiállítást. Emléktáblát lepleztek le, a Vártemplomnál kopjafakoszorúzás következett, este színházi emlékműsor és táncház zárta a megemlékezés napját. /A Székely Mikó Kollégium 140 éve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23-24., Fekete Réka: 140 éves a Székely Mikó Kollégium. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

1999. december 14.

Kató Béla illyefalvi református lelkész Budapesten a Magyarok Házában átvette a Szabó Dezső-díjat, melyet ötödik alkalommal ítélt oda a Magyar Műveltség Szolgálat. A díjat azok a közösségükért cselekvő magyarok kapják, akik a Szabó Dezső-i jelmondat szerint - minden magyar felelős minden magyarért - a legtöbbet tettek azokért, akikkel együtt élnek, vagy egy helyre tartoznak. Kató Bélával együtt az elismerést átvehette Szörényi Levente, dr. Kovács Elemér (Nagyszőlős - Kárpátalja), Böröcz József (Svájc) és a kanadai Bagossy házaspár. Az emlékokiratot Tatár József, a Magyar Műveltség Szolgálat elnöke adta át. /Fekete Réka: Szabó Dezső-díj Kató Bélának. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./

2000. február 12.

Csíkszeredában megjelent a Moldvai Magyarság új sorozatának (X. évf., 1.sz.) idei januári száma, a Hargita Kiadóhivatal és a Székelyföld Alapítvány támogatásával. Az 1999-ig Sepsiszentgyörgyön kiadott százhárom lapszám, előbb Csángó Újság, majd Moldvai Magyarság címen látott napvilágot /Erőss J. Péter, majd Ősz Erőss Péter szerkesztésében/, azonban az anyagi támogatás hiánya miatt nem jelent meg új szám. Az újbóli kiadást Ferenczes István költő, a Székelyföld főszerkesztője vállalta magára. A lap megmentésére egy kilencven éven felüli magyarországi katolikus plébános jelentkezett százezer forintos támogatással, de ezt megelőzően az EMKE, az Illyés Közalapítvány, majd a Frater Julianus Alapítvány (Budapest) és a székesfehérvári páter ifj. Szőcs István is jelentkezett. Bemutatták az új sorozat első mutatványpéldányát: kis formátumú (A/4), zöld-fekete színben jelenik meg. A közölt anyag mintegy harminc-negyven százaléka román nyelvre fordított, hogy azok is megérthessék, akik már nem tudnak magyarul, de katolikusnak (catolic) vallják magukat. Az első mutatványszám képet ad a moldvai csángómagyarok mai állapotáról, Tánczos Vilmos jóvoltából (Hányan vannak a moldvai csángók?) statisztikai adatok alapján. Csicsó Antal, a Moldvai Magyarok Szövetségének elnöke Mi, csángók továbbra is létezni akartunk című írása "felesel" a D. Bolea nevű bákói úr Desteptarea című nacionalista lapban közölt írásával (Magyarosítás parabolaantennával), aki nagyromán hevületében kijelenti: "úgy tűnik, a soron következő vitának egyetlen nyertese lesz: az a klézsei tiszta lelkű, igaz román ember, aki románul érez és gondolkozik, és nem engedi magát becsapni holmi külföldről származó ajándékok által. (Klézse összlakossága az 1992-es népszámlálás adatai szerint 4331 fő, ebből 4235 katolikus vallású, a lakosság 90 százaléka ismeri a magyar nyelvet.) Fekete Réka 2000 küszöbén a moldvai csángómagyarság című riportjában ugyancsak Klézse hivatalviselőinek és a nagytelepülés lakosságának ellentmondásos identitásvilágát pásztázza át. A Reménykeltő párbeszéd című kivonat az 1999. december 6-án a bákói Római Katolikus Teológiai Esperesi Hivatalban elhangzottakról számolt be, amelyen részt vett Jean-Claude Perisset pápai nuncius is, a jászvásári római katolikus püspökség képviselője, Dumitru Gabor, Csicsó Antal, a MCSMSZ elnöke, Duma András (Klézse), Erdes Stefan jászvásári római katolikus esperes. A pápai nuncius, aki információit a moldvai papoktól és apácáktól szerezte, a csángót és a magyart két különböző nyelvnek tudja, csángó misét azért nem lehet tartani szerinte, mert nincsenek papok, akik ismerik ezt a nyelvet /?/. Csicsóék és a renegát papok között szóváltásra is sor került, Erdes (valamikor Erdős) jászvásári katolikus esperes felszólította Csicsó Antalt, hogy az 1997-es, a püspökséget sértő és gyalázkodó írását vonja vissza. Ezzel a nuncius is egyetértett - ne osszák meg a moldvai katolikusságot stb. -, amire Duma kijelentette: "Nem sértegetünk senkit, mivel mi nem kötelezünk senkit arra, hogy azt a nyelvet használják, amelyet mi nem akarunk elhagyni." A nuncius a csángó mise celebrálását javasolta. Hangsúlyozta: csángó nyelvű s nem pedig magyar misére gondolt. /Sylvester Lajos: Kicsit másabb a csángó nyelv, de magyar. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 12./

2000. március 23.

Megjelent a Moldvai Magyarság idei 2. száma. Duma-István András autodidakta költő és a moldvai magyarság egyik leghatározottabb, naponként megalázott szószólója ebben a számban közölt versében olvasható: "Én országom Moldova / Ott nem tudok szólni (...) Szájam bé van dugva / Szemem el burkolva". A dioszéni (Gioseni) Füstös Gabriella életpályáját vázolta föl: a családban magyarul beszéltek, két testvérével együtt Erdélybe került, Csíkszeredába, majd a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőbe. Ezután sikeresen felvételizett, bejutott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem gyógypedagógia szakára. 2000-ben összesen 103 csángó gyermek tanult Erdélyben anyanyelvén. A legtöbb gyermek (44) a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium tanulója, öt fiatal a bukaresti Ady Endre Líceum diákja, többen Gyulafehérváron tanulnak. Sylvester Lajos megjegyezte, hogy egyetlen háromszéki iskolában sem tanulnak csángók. Fekete Réka Moldvában tiltás, Erdélyben elfogadás címen beszámolt arról, hogy Sepsiszentgyörgyön Hajdu János plébános román nyelvű misét tart. Erdélyben más településeken is tartanak román nyelven misét a moldvai katolikusok számára. Moldvában viszont a csángók hiába kérik a magyar nyelvű misét. /Sylvester Lajos: Én országom Moldova. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./

2000. szeptember 8.

Nem kizárt, hogy Joao Ary portugál politikus szept. 7-én véget ért moldvai látogatása nyomán közelebbről Európa tanácsi raportőrök vizsgálják ki: tiszteletben tartják-e a csángók jogait Moldvában. Az Európa Tanács oktatási és kulturális bizottságának főtitkárát elkísérte romániai útjára Komlósy József, az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójának (FUEV) alelnöke, Szilágyi Zsolt képviselő, aki az RMDSZ-ben a csángó ügyekért felel, Sántha Attila, Kötő József oktatási államtitkár tanácsosa, Tánczos Vilmos egyetemi tanár, néprajzkutató. A vendégeket a bákói prefektúrán fogadta Adrian Mironescu kormánymegbízott, jelen volt a megyei tanács több tagja, Ruxandra Iosipescu főtanfelügyelő, Dumitru Gábor, a iasi-i római katolikus püspökség tanácsosa, csángó falvak polgármesterei, a csángó szövetség képviselői. A hivatalosságok részéről elhangzott: igaz, hogy a törvény értelmében tanulhatnak anyanyelven a nemzeti kisebbségek, de Moldvában egyes történészek nézete szerint a csángóknak nem magyar az anyanyelvük. Évek óta tartó követeléseik ez okból nem teljesíthetők, de ha kérnék a magyar nyelv oktatását, a tanfelügyelőség engedélyezné azt. Ezt arra hivatkozva állította a prefektus, hogy szerinte nem elég, ha a csángó szövetség kéri a szülők nevében a magyarórák beindítását, hanem ezt az igényt a szülőknek is fenn kell tartaniuk. Tánczos Vilmos elmondta: a szülőket több rendben megfélemlítették az iskolában és az egyházban is, így nem elégséges, ha a magyar nyelvű órák és a mise ügyében maguk lépnek fel, szükség van a csángó szövetség segítségére. Az Európa Tanács képviselője szerint az, hogy a csángók a magyar nyelvet tartják-e anyanyelvüknek, nem meggyőződés kérdése, hanem tény. A meddő vitának Dumitru Gabor püspöki tanácsos kijelentése vetett véget, miszerint az egyház nem utasít el senkit, de a többség érdekeit képviseli. Fontosnak tartotta megerősíteni ama korábbi nézetét is, miszerint erőszakot követnek el azok, akik el akarják magyarosítani a csángókat. A küldöttség tagjait Somoskán fogadták a magyarórákat kérvényező csángó szülők, majd meglátogatták a klézsei csángó házat. /Fekete Réka: Az Európa Tanács képviselője Moldvában. Van-e anyanyelvük a csángóknak? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./ Bákó megyében tett látogatása során az Európa Tanács képviselője megdöbbenéssel tapasztalta, hogy bár öt éve törvényes lehetőség van arra, hogy beindulhasson a magyar nyelvű oktatás, illetve a magyar nyelv oktatása a moldvai csángók számára, ez mégsem valósult meg egyetlen iskolában sem. Idén januárban fordulat állt be a kérvényezés tekintetében, a minisztériumi rendelettel jóváhagyta, hogy a kisebbségeket képviselő szervezetek is kérhetik közösségük tagjai számára az anyanyelv tanításának beindítását. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége ezt meg is tette, a szülők nevében kérte a Bákó megyei tanfelügyelőségtől és az iskoláktól az engedélyt, Hegyeli Attila idén diplomázott magyar szakos tanár pedig vállalkozott, hogy a Klézse községi iskolákban szeptember 1-jétől magyar nyelvet tanít. Tanévkezdés előtt azzal utasították el a csángószövetség kérését, hogy nem mellékelték a szülők egyénenként aláírt kéréseit. A szövetség ezt hamar beszerezte, Klézséből 30, Pusztinából 17, Lészpedről 8 szülő kérte a magyarórák bevezetését. A tanév első napján azonban az iskolaigazgatók megmagyarázták a szülőknek, hogy a heti 3-4 magyaróra túlságosan megterhelné gyermekeik órarendjét, ráadásul ha a magyart akarják, le kell mondaniuk olyan órákról, melyeket korábban opcionálisként választottak. Néhányan megijedtek ettől és visszavonták a kéréseket, mások továbbra is kitartanak. Jövő héten az oktatási minisztériumi bizottság vizsgálja ki a kérések szabályosságát, és ha a papírokat rendben találják, akár tanév közben is beindulhatnak a magyarórák. /(fekete) [Fekete Réka]: Kisebbségi jogok moldvai módra. Ígéret a csángóknak ? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 9./ Joao Ary, az Európa Tanács oktatási és kulturális bizottságának főtitkára azt tapasztalta, hogy a csángókat megfélemlítik. Erről nyilatkozott a Krónikának. Joao Ary elmondta, hogy az emberek, akikkel beszélt, elmondták, hogy miután aláírták a kérvényt gyermekeik magyar nyelvű oktatása érdekében, az iskolaigazgató és a pap lebeszélte őket erről. Joao Ary találkozott Bákó megye prefektusával, ahol jelen volt Dumitru Zaharia történész is. Zaharia kijelentette: a csángók román katolikusok, erre bizonyítékként hozta fel, hogy román arcvonásaik vannak. - Ary jelentést fog készíteni tapasztalatairól. /Megfélemlítettséget tapasztalt. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./

2000. október 10.

Egyed Péter kolozsvári költő, filozófus a vele készült beszélgetésben kifejtette, hogy jelenleg két víz között van a romániai magyar értelmiség. Ezt leginkább képzőművész kollégái példájával jellemezte: kiállítanak Budapesten és Bukarestben, Kolozsváron nem. Más értelmiségiek, főleg az írók, rengeteget vannak Magyarországon, Kolozsváron alig találkoznak. Ők Bukarestbe nem mennek. A következő években "az erdélyi magyar értelmiségieknek, de nem csak nekik, hanem a nagyobb közösségnek is el kell döntenie, hogy fenntartja-e saját erdélyiségét." Szerinte a gondolkodó értelmiségnek nagyon praktikus stratégiákat kell választania ahhoz, hogy a nagyon elvont eszméit meg tudja jeleníteni. Az "erdélyiséget mint egy sajátos értéket az elektronikus korszakban" kell megfogalmazni. Ez azt jelenti, "hogy én erdélyi magyar emberként mihez kapcsolódom a hálózati kultúrában, a könyvkultúrában és a művészetekben." Arra a kérdésre, hogy ebből kimarad-e a közösségi gondolkodás, Egyed Péter válasza: "Semmiféle közösségi gondolkodás nem képviselheti az egyénnek azt a döntését, hogy ő magát erdélyi emberként határozza-e meg. Rendkívül sok konfliktus van az erdélyi házasságokban, szűkebb közösségekben, baráti társaságokban éppen amiatt, hogy van, aki választja az erdélyiséget, és van, aki nem. Ilyen értelemben gondoltam azt, hogy ez végül is egy nagyon magányos döntés. De ezek a döntések összekapcsolódhatnak világos közösségi képviseletté." "Sokan vannak, akik felismerik magukat valamilyen, az erdélyi szimbolikát megjelenítő formában, és ezt tisztelni lehet." /Fekete Réka: Az erdélyiség vállalása egyéni döntés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 10./

2000. október 23.

Romániában az elmúlt tíz esztendő alatt több mint ötmillió abortuszt hajtottak végre, ezzel szemben alig 2,5 millió újszülött jött a világra. Ha ilyen ütemben fogy a lakosság, 2020-ra kétmillióval csökken a népesség - hozta nyilvánosságra az adatokat dr. Pap Zoltán nyugalmazott marosvásárhelyi orvosprofesszor az okt. 21-én Sepsiszentgyörgyön rendezett A gyermek a társadalom tavasza című konferencián. A fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő Pro Vita Hominis Társaság a Tamási Áron Színházban tartotta V. szakmai tanácskozását. Jelenleg kétszer kevesebben születnek az országban, mint ahány terhességet kérésre megszakítanak, és ebben Kovászna megye élen jár. Míg országosan 1000 megszületett gyermekre 1100 abortusz jut, Háromszéken 1672 vetélést jegyeznek ugyanannyi születésre számítva. Évente több mint négyezer terhességmegszakítást végeznek a megyében, a születések száma pedig évi 2500. A megnövekedett abortusznak és kevés születésnek köszönhetően tíz év alatt 7000-rel csökkent a megye lakossága. Dr. Kovács Zita, a Pro Vita Hominis Társaság elnöke megnyitóbeszédében hangsúlyozta, az élet a fogantatástól a halálig tart. /Fekete Réka: Az abortuszpokol tíz éve. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

2001. március 13.

Az indulása óta eltelt hat hónap alatt Klézsén sikeresnek bizonyult a magyarnyelv-tanítási program. A Szeret-Klézse Alapítvány tulajdonát képező Magyar Házban kilencven csángó gyermek és húsz felnőtt tanul magyarul írni és olvasni, a tanítványok életkora az óvodástól az idős korig igen változó. A klézsei Magyar Házban Hegyeli Attila és Bogdán Melinda tanítja a gyermekeket és felnőtteket. A két magyartanár a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Illyés Közalapítvány által támogatott tanítási program keretében folytatja tevékenységét, mindketten az idei tanévre vállaltak Hegyeli Attila elmondta, a felnőttek közül leginkább azok járnak a magyarórákra, akiknek gyermekei is tanulnak a Magyar Házban. Klézsén a közösségi ház távol esik a községközponttól, vagyis Klézsétől és a másik két falurésztől, Somoskától és Tyúkszertől. Ezért a klézseiek azt tervezik, hogy jövőre még két tanárt és két óvónőt meghívnak, és minden falurészben bérelnek egy-egy házat, ahová a pedagógusok eljárhatnának tanítani. A tervet támogatja a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének helyi szervezete is, mely a tavaly decemberi tisztújítás óta jobban megmozgatta tagságát, mint bármikor előtte. Duma Andrást a somoskai Benke Pál váltotta fel a szervezet elnöki tisztségében, aki fiatalos lendülettel fogott munkához. Klézsén elindult egy magyaridentitás-ápoló folyamat, ami minden bizonnyal csak akkor válik visszafordíthatatlanná, ha a közösség is úgy akarja, és lesz mindig olyan vezetője, akit a helyi hatalom képviselői és a magukat románnak valló falusfelei is tisztelnek. /Fekete Réka: Klézsén a szülők is járnak magyarórára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./

2001. március 29.

Az akadémiai akkreditációs bizottságnak (CNEAA) további időre van szüksége ahhoz, hogy döntést hozzon az Erdélyben tervezett magyar magánegyetem akkreditációs kérelmeiről. Aurel Ghimpu, a bizottság szóvivője közölte: jelenleg tárgyalják, a magyar magánegyetemet működtető Sapientia Alapítvány által hat szak indítására benyújtott iratokat. A CNEAA várhatólag április 9-én dönt az ideiglenes engedélyről. A szenátus oktatási bizottsága márc. 27-én elfogadta azt a javaslatot, amelyet még a korábbi törvényhozási ciklusban nyújtott be az RTDP és az NRP. Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor tájékoztatása szerint az akkreditációs bizottság javasolta, hogy az újonnan létesített egyetemek kihelyezett karok esetében is kötelező legyen román nyelvű kart létrehozni és a tantárgyak harminc százalékát román nyelven kell tanítani. A végső szavazásnál egyedül az RMDSZ képviselője szavazott az indítvány ellen. Sógor Csaba módosító javaslat előterjesztését tervezi, amelyben az említett rendelkezések eltörlését kéri. /Függőben a magyar egyetem akkreditálása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./ Az egyetemi akkreditációs törvény módosítására tett javaslat elfogadása, illetve elutasítása terén beigazolódott az állítás: a TDRP nem állja szavát. Egy hónap leforgása alatt ugyanarról a kérdésről kétféleképpen szavaztak a kormánypárt képviselői, illetve szenátorai a két ház oktatásügyi bizottságában. Amit febr. 28-án az alsóházi szakcsoportban elutasítottak, azt márc. 27-én a felsőházban megszavazták. Márc. 27-én csak Sógor Csaba, Hargita megyei szenátor szavazott az akkreditációs törvény ilyetén módosítása ellen, akit Asztalos Ferenc, szintén Hargita megyei képviselő, az alsóház oktatási bizottságának alelnöke azzal vádol: nem figyelmeztette idejében az RMDSZ-frakciót, mi készül, és így a szövetség nem léphetett fel a tudvalevőleg magyarellenes indítvány ellen. Asztalos szerint a szenátusi bizottságban történtek Sógor Csaba mulasztása miatt következtek be, szerinte a szövetségi elnök figyelmét fel kellett volna hívni arra, hogy egyeztessen a kormánypárt frakcióvezetőjével. A Háromszék érdeklődésére Sógor Csaba szenátor elmondta, márc. 26-án értesítette Markó Béla szövetségi elnököt a szóban forgó márc. 27-i napirendi pontról. Markó felkérte Ioan Solcanu TDRP-s frakcióvezetőt, hogy kollégáival a korábban kötött megállapodás szellemében vonuljon ki a szavazásról. Solcanu ezt nem tette meg. Sógor szerint ha a kormánypártban lett volna hajlandóság az együttműködésre, akkor a bizottságban nem kellett volna egyedül leszavaznia az akkreditációs törvény magyarellenes változatát. /Fekete Réka: A kormánypárt fütyül az egyezségre. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 29./

2001. szeptember 8.

Sepsiillyefalván 1990-ben kezdték meg annak az épületegyüttesnek a megvalósítását, amely szellemi központtá varázsolta az utána következő illyefalvi létesítmények együttesét. Kató Béla tiszteletes hangsúlyozta: céljuk volt, hogy olyan európai levegőjű, berendezésű épületet hozzanak létre, ahol mindenki szellemileg, testileg is jól érezze magát. Megoszlik ötven-ötven százalékban a világi és egyházi rendezvények száma, az egyháziak pedig megoszlanak az ökumené szempontjából, negyven százalék a református és hatvan a többi felekezet jelenléte. Román neoprotestáns rendezvényeknek is helyet adnak. A neoprotestantizmus sokkal erősebb a románság körében, mint Erdélyben a magyarok körében. A saját környezetükben ellenségesen fogadják őket, ezért eljönnek ide tanácskozni, képzéseket tartani ifjak számára. Olyan rendezvényeik is vannak, amit a Soros Alapítvány támogat, különböző interetnikus kapcsolatokat előtérbe helyező pályázatok révén nyernek ehhez támogatást. - Illyefalván megfordult a magyar kultúra színe-java. 1993-ban olyanok fordultak meg, akiknek akkor még nem volt nagy nevük, Orbán Viktor, Németh Zsolt, a Fidesz teljes vezérkara, az akkori román ellenzéki képviselők, Constantinescu, Horia Rusu, aki azóta meghalt. Minden magyar püspök járt már itt, katolikus, református, valamint nagykövetek is. Gyakori vendégük Pomogáts Béla, de volt itt Csoóri Sándor, továbbá művészek, írók, politikusok, gazdasági szakemberek. - A tíz év alatt százhatvan-százhetvenezren fordultak meg. /Fekete Réka: Illyefalva - szellemi központ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./

2001. október 12.

Háromszéken a prefektúra folytatni akarja a "tankönyvkommandót." Bár Horia Grama prefektus ezt cáfolta, valójában azonban elrendelte a tanárok etnikai alapon történő kategorizálását. Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő elmondta, szóbeli felkérést kapott a prefektúráról a gimnáziumok, szakközépiskolák tankönyvhelyzetéről szóló jelentés elkészítésére. A főtanfelügyelő értetlenül állt a prefektus azon kijelentése előtt, miszerint az általa vezetett intézmény is több mint 90 ezer könyvet kapott. Elmondta, a tanfelügyelőség nem kapott egyetlen adományt sem, ám jó a kapcsolatuk a Duna Televízióval, és a magyarországi tévéadó gyűjtési akcióiból érkeztek könyvek. Eljutatták az iskolák könyvtáraiba, a könyveket, ahol leltárba vették az adományt. "Különbség van könyv és tankönyv között, ám a prefektúrán ezt nem akarják tudomásul venni. Szándékosan összemossák a két fogalmat" - adott hangot véleményének Keresztély Irma. Elmondta azt is, Kovászna megyében is kezdeményeztek hasonló könyvgyűjtési akciót a Pruton túli román gyerekek számára. Albert Álmos polgármester kifejtette, az iskolák az önkormányzatok vagyonlistáján szerepelnek, és egyetlen bizottság sem jogosult ellenőrzésükre. Felszólította a tanintézmények vezetőit, ne engedélyezzék, hogy bárki kivizsgálja az iskolák felszereltségét, didaktikai eszköztárát. A prefektus reagált a polgármester kijelentéseire és kifejtette, a város vezetőjének nincs joga megtiltani a felhatalmazott hatóságok ellenőrző akcióit. /Farkas Réka: Tankönyvkommandó alakult Háromszéken. A prefektus jelentést kért a tanfelügyelőségtől a tanári karok etnikai összetételéről. = Krónika (Kolozsvár), okt. 11./ Harmadik hete folyik a tankönyvüldözés Háromszéken, sőt, időközben kibővült a pedagógusgárda etnikai összetételét kutató vizsgálódással. Az RMDSZ SZKT marosvásárhelyi állásfoglalása óta, a Reform Tömörülés sepsiszentgyörgyi csoportja kivételével, mindeddig sem a pedagógusszövetség, sem a háromszéki RMDSZ tisztségviselői, parlamenti képviselői/szenátorai nem hallatták hangjukat. A Háromszék kérdésére Nagy F. István, az RMDSZ ügyvezető elnöksége oktatási főosztályának alelnöke közölte: versengés kezdődött a prefektusok között, ki tud a magyar közösségről minél elmarasztalóbb jelentést letenni a kormány asztalára. Arra a kérdésre, hogy az RMDSZ oktatási főosztálya miért nem foglalt állást mindeddig a pedagógustestület etnikai összetételének vizsgálatával és a tankönyvüldözéssel kapcsolatban, Nagy F. István elmondta, hivatalosan nem keresték meg őket ebben az ügyben. Birtalan Ákos háromszéki RMDSZ-képviselő elmondta, mindeddig azért nem interpellált, mert úgy tartja, azt az RMDSZ csúcsvezetésének kell megtennie a parlament mindkét házában. /Fekete Réka: Magyar könyvek és pedagógusok összeírása. Veszélyforrás-e a magyar betű? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 12./

2001. november 26.

Sikeres volt a nov. 24-25-én tartott Csángó Nap Sepsiszentgyörgyön, amelyre közel ötven moldvai magyar vendég érkezett. A fórumon elhangzott: az erdélyi magyarság addig maradhat meg, amíg képes odafigyelni a szórványsorsban élo nemzettársakra. Sylvester Lajos Vagyunk münk es... című filmje után a szerző kifejtette, fontosak ezek a találkozók, hogy a képsorokon megjelenő emberek emléke megmaradjon. Fekete Réka újságíró emlékeztetett, hogy a tavaly óta évente egy-egy csángó napot szerveznek az erdélyi városokban. Sógor Csaba Hargita megyei szenátor volt a meghívottja a Ferencz Csaba újságíró által vezetett, csángósorsot elemző vitának. Többször szó esett Paskai László bíboros múlt heti ,,szerencsétlen nyilatkozatáról": Sylvester Lajos ennek kapcsán úgy fogalmazott, a bíboros szavai felháborítóak, csángó- és magyarellenesek. Nyisztor Tinka néprajzkutató, a Pusztinai Szent István Egyesület képviselője rögzítette, hogy az Európa Tanács harmadik állásfoglalása kimondja: a csángó népcsoport a magyar kultúrához tartozik, ez pedig új kiindulópontot jelent. Szerinte a csángó szervezetek az elmúlt évtizedben sikerélmény nélkül dolgoztak, továbbá az is nehezíti helyzetüket, hogy még az RMDSZ-nek sincs a csángókra vonatkozó stratégia, koncepció. Tíz év után nagy eredmény - folytatta -, hogy Pusztinán az emberek nyíltan mernek arról beszélni: a pap hazudik, nem mindig minket képvisel. /Mózes László: Csángó nap Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./ A becslések szerint még hatvanezren beszélik a csángómagyar nyelvet, az anyanyelvu egyházi liturgia után számuk szaporodna... Pusztinán 232 aláírást gyűjtöttek össze, hogy hetente legalább egyszer magyar misét tartsanak. A plébános egyenként hívatta be a kérelmezőket, és közülük többen visszavonták az aláírásukat. A papok a magyarországi vendégmunka ellen is kampányolnak. Az egyik településen a 150 Magyarországon munkát vállaló férfit bizonyos összeg lefizetése után az olaszok felé irányították. A Sepsiszentgyörgyre érkezett csángó vendégek figyelmeztettek: Vigyázzanak, nehogy magik es arra a sorsra jussanak, mint mü! /Sylvester Lajos: Csángó nap Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./

2002. május 24.

Máj. 24-én tartották az ünnepélyes iskolakeresztelőt Sepsiszentgyörgyön, a Kós Károly Iskolaközpontban. A textilipari és egykori építészeti szakközépiskola és szakmunkásképző tavaly szeptemberi összevonása meghozta gyümölcsét. Jelen volt Keresztély Irma főtanfelügyelő, Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere és Korodi Hajnalka, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Kovászna megyei szervezetének elnöke is Vargha Mihály képzőművész az iskolának adományozta Kós Károly bronz mellszobrát. A felavatott Kós Károly-emlékszobában másolatban megtekinthetőek az író szellemi hagyatékának legszebb gyöngyszemei. Máj. 27-én a Székely Nemzeti Múzeumban /Sepsiszentgyörgy/ tudományos értekezletet tartanak Kós Károlyról, a megyei könyvtárban a Szakközépiskolások Országos Anyanyelvi Vetélkedője zajlik. /Fekete Réka: Az összefogás meghozta gyümölcsét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 25./

2002. október 19.

Okt. 17-én Illyefalván megnyílt a roma kisebbség szociális kérdéseiről és oktatásáról szóló konferencia, amely másnap előadásokkal folytatódott. Márkus András plébános /Sepsiszentgyörgy/ és Kovászna Megye Tanácsa szervezte a konferenciát, melyen Báthory János, a magyar kormány kisebbségi tanácsosa hangsúlyozta, hogy Magyarország és Románia számára a romakérdés kezelése nélkül nincs EU-csatlakozás. Kovászna megyében negyven iskolában tanulnak roma gyermekek is, közülük néhányban külön cigányosztály működik, két iskolában (a sepsiszentgyörgyi Néri Szent Fülöp Általános Iskolában és Nagyborosnyón) cigány nyelvet is tanulnak. Bakó Béla Pál marosvásárhelyi ferences atya az anyanyelvüket beszélő cigányközösségek körében tapasztalt jelenségekről értekezett: erős az identitásérzésük, a faji ranglétra legalsóbb fokán lévőknek tartják a cigányul nem beszélő társaikat. /Fekete Réka, Benkő Levente: Cigánykonferencia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 19./

2003. március 7.

A romániai katolikus elöljárók egyhetes vatikáni látogatása alkalmával a hivatalos fogadáson, illetve a négyszemközti beszélgetéseken nem esett szó a csángókérdésről. A moldvai magyarságot ért jogfosztásokra egy hét alatt Rómában csupán a Vatikáni Rádió Európa határok nélkül című adásának horvát szerkesztője volt kíváncsi, akinek válasz helyett két kérdést tett fel Robu érsek: Mi az a csángó? Mi az a kérdés? Arra a kérdésre, hogy a II. János Pál pápával folytatott négyszemközti beszélgetésen mit kért a Vatikánban, dr. Jakubinyi György érsek azt válaszolta, ezt nem hozhatja nyilvánosságra. Annyit elmondott az érsek, hogy a csángókról nem esett szó. Elmondta, hogy erről a kérdésről jelenlétében a Vatikáni Rádió munkatársa készített olasz nyelvű interjút Ioan Robu bukaresti metropolita-érsekkel, majd a riporter őt is megkérdezte. Robu előbb visszakérdezett, hogy mi az a csángó?, majd a riporter kitartó faggatózására és megjegyzésére, hogy márpedig csángókérdés szerinte mégiscsak létezik, hisz liturgikus kiszolgálásuk és anyanyelvhasználatuk terén sok sérelem éri őket, Ioan Robu elmondta, a csángó nem irodalmi nyelv, azon nem lehet misézni. Jakubinyi érsek pedig kitartott amellett, hogy a csángók a magyar nyelv egy archaikus nyelvjárását beszélik, az irodalmi magyar nyelvet nem teljesen értik, ezt meg kell tanulniuk. Jakubinyi elmondta, tízezer római katolikus vándorolt Moldvából Erdélybe, a gyulafehérvári főegyházmegye 451 plébániája közül jelenleg huszonkettőben románul is miséznek azok számára, akik tizenöt évvel ezelőtt még magyar misékre jártak, de ma már nem ezt választják, mint például Sepsiszentgyörgyön, ahol a katolikusok számára 1991. óta tartanak román nyelvű misét. Fekete Réka, a lap munkatársa jelezte, nincs információja arról, hogy 1991-ben, az ad limina vatikáni látogatáson az erdélyi római katolikus püspökök kérték-e a csángókérdés rendezését, a moldvai magyarság képviselői viszont számtalanszor fordultak beadványokkal, személyes megkereséssel a mindenkori bukaresti érsekhez, így az utóbbi években Ioan Robuhoz is, valamint Jean Claude Perisset pápai nunciushoz, hogy csupán két dologban megértésre találjanak. Magyar nyelvű misét és az anyanyelven tanulás lehetőségét kérték mindannyiszor, mindig azt követően, hogy a iasi-i püspökség alaptalannak tartotta kérésüket, azzal érvelve, csángó nyelv nincs, amit ők beszélnek, az az ördög nyelve. /Fekete Réka: Katolikus püspökök a pápánál. A csángókról nem esett szó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./Megjegyzés:1991-ben a moldvai csángók ügyét Bálint Lajos gyulafehérvári megyéspüspök terjesztette elő részletesen, a többiek csatlakoztak hozzá. A segélykérés lényege: ne tiltsák a csángómagyarok templomaiban az anyanyelv használatát. A pápa megértéssel reagált a felvetésekre. /Sike Lajos: Négy erdélyi magyar püspök a pápánál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1991. ápr. 23./

2003. március 17.

Márc. 15. előestéjén erőfitogtató igazolási akciót hajtott végre a rendőrség Sepsiszentgyörgyön, a Sláger diákbulizóban. 22 óra körül rohamálarcos rendőrök rontottak a helyiségbe, igazoltattak, és ötven diákot gépkocsiba tuszkolva a rendőrségre szállítottak, ahol ujjlenyomatot vettek, és büntetőszámmal ellátott fényképet készítettek róluk. Az éjjel 2 óráig fogva tartott 37 magyar fiú szülei a Belügyminisztériumhoz fordulnak magyarázatért. Az egyik szülő, Orbán Barra Gábor elmondta: azonnal a rendőrség épületébe sietett. Ott kiderült, fiát már átszállították a megyei rendőrségre, végül ott találta meg egy szál ingben, kabát nélkül. Elmondta, azért vitték be a rendőrségre, mert nem volt nála a személyazonossági igazolványa, nyaklevest is kapott. A lányokat és a román fiúkat hazaengedték, harminchét magyar fiút tartottak vissza és várakoztattak az udvaron anélkül, hogy megengedték volna nekik, hogy hazatelefonáljanak. Egy másik fiúval, akit bevittek, fekvőtámaszokat végeztettek, fényképet készítettek róla, majd ujjlenyomatot vettek. Orbán Barra Gábor tiltakozó beadványt fogalmazott meg, amit az érintett szülők aláírásával együtt juttat el a belügyminisztériumnak és nemzetközi emberi jogi szervezeteknek. Úgy véli, az, ami március 14-én sepsiszentgyörgyi fiatalokkal történt, jogellenes, többrendbéli törvényt sért, és ártatlan gyermekek ellen irányul. Szerinte az akciónak nemzetiségi színezete is van, mert az igazolvány nélküliek közül csupán a magyar fiúkat tartotta vissza a rendőrség. /Fekete Réka: Megfélemlítés Sepsiszentgyörgyön. A rendőrség magyar gyermekekre vadászott. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./

2003. április 1.

Az Üzenet, az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapjának szerkesztősége tavaly ősszel riportpályázatot hirdetett meg. Kolozsváron, a március végi díjátadó ünnepségen Somogyi Botond, az Üzenet főszerkesztője azzal indokolta a riportpályázat ötletét, hogy éppen ez a műfaj hiányzik leginkább az erdélyi magyar sajtóból. A beérkezett 38 pályamű többsége Hargita, Maros és Kolozs megyéből származik, de érkezett egy írás Bukarestből is, kettő pedig Budapestről. A díjazott pályaműveket Csép Sándor, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke, Adorjáni Zoltán teológiai tanár, valamint maga a főszerkesztő méltatta. Az Üzenet pályázatán az első helyet Szucher Ervin, a Krónika napilap munkatársa nyerte Egy lelkész - két gyülekezet, két mezőségi falu, két sors című riportjával. Második a székelyudvarhelyi Kosztolányi Katalin, harmadik a sepsiszentgyörgyi Fekete Réka lett. A riportok egy része a közeljövőben megjelenik az egyházi sajtó hasábjain: az Üzenetben, a Református Szemlében és a Református Családban. /F. T.: Kuriózumszámba menő riportpályázat.= Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 1./

2003. május 14.

Egy fiatal bukaresti román történész a nemrég Kolozsváron tartott csángó konferencián előadásában arra derített fényt, hogy a moldvai csángókat maga a moldvai katolikus egyház minősítette a negyvenes években román eredetűeknek azért, hogy megvédje a román hatalom részéről őket ért jogfosztással szemben. Az alapos kutatói munka eredményeként született bejelentést a konferencia hazai és külföldi kutatói elismeréssel fogadták. A kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT), a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék és az MTA Kisebbségkutató Intézete szervezésében rendezett konferenciáról, Marius Diaconescu nagy visszhangot kavart előadásáról Pozsony Ferenc, a KJNT elnöke, a Babes-Bolyai Tudományegyetem néprajz tanszékének tanára beszélt. A Kolozsváron ápr. 26-án tartott konferencián olyan, a csángókkal foglalkozó kollégák voltak jelen Jászvásárból, Bukarestből, Kolozsvárról, Budapestről, Debrecenből, Miskolcról, Németországból. Néprajzosok, nyelvészek, történészek szakmai megbeszélése volt. Marius Diaconescu, a Bukaresti Tudományegyetem történeti karának előadó tanára bemutatta, pontosan dokumentálva, hogy az 1940-es évek elején a moldvai katolikusság, hogy megvédje a moldvai katolikus magyarságot az Antonescu-féle atrocitásoktól - állampolgári jogaiktól fosztották meg őket, például nem vásárolhattak földet, nem állították ki számukra az állampolgársági bizonylatokat -, megalkotott egy mítoszt, eredettörténetet, mely arról szól, hogy a moldvai katolikusok erdélyi románok, akiket a Székelyföldön félig-meddig elmagyarosítottak, és ezért Erdélyből Moldvába menekültek.A román tudósok jó része már akkor is tudta, hogy ez koholmány. Később ezt az elméletet Dumitru Martinas újra elővette, munkáját a román hatalom dogmává merevítette. A hatalom 1990 után is dogmaként kezelte ezt az eredetmítoszt, amit a román tudományosság azóta sem fogadott el. Marius Diaconescunak lehetősége volt román egyházi levéltárakat átnéznie, állami levéltárakban, sőt, a vatikáni levéltárban is kutakodott, jól beszél és olvas magyarul. A jászvásári egyház szárnyai alatt hetente jelennek meg falumonográfiák, könyvek, ahol szajkózzák a már említett eredetmítoszt, de hosszú távon ezek nem számíthatnak elismerésre. Hamarosan megjelentetik a kolozsvári konferencia anyagát, és igyekeznek ezt idegen nyelveken is közzétenni, sőt, a világhálóra is feltenni. /Fekete Réka: Nemzet-nemzetiség: Megdőlt a román eredetmítosz (Csángó konferencia politika nélkül). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 14./

2003. május 20.

Megjelent Jakab Albert Zsolt Háromszék néprajzi és honismereti bibliográfiája (1844-2002) című munkája, több mint hatszáz szerzőtől önálló könyvben, tanulmánykötetben, évkönyvben, periodikában szétszórtan megjelent 1878 publikáció adatait tartalmazza. A bibliográfiát a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) munkatársai az MTA Arany János Közalapítvány segítségével állítottak össze és az Illyés Közalapítvány anyagi támogatásával adtak ki. A Kriza János Néprajzi Társaság értesítőinek sorozatában a XIII. évfolyam 1-2-es kiadványaként megjelent kötet az elmúlt másfél század háromszéki vonatkozású néprajzi és honismereti munkáinak jegyzékét tartalmazza Orbán Balázstól a jelenkori szerzőkig. A KJNT munkatársai a néprajzi jellegű közlemények mellett összegyűjtötték a vidék egyházi, iskolai, művelődési életével kapcsolatos publikációk szakirodalmi adatait, valamint összesítették a Háromszék múltjával, művészettörténeti emlékeivel, régészeti feltárásaival kapcsolatos irodalmat is. A bibliográfia sepsiszentgyörgyi bemutatóján Pozsony Ferenc, a KJNT elnöke elmondta, e hasznos tényanyagot tartalmazó munka az eddig megjelent szakirodalom áttekintéséhez nyújt segítséget. Pozsony Ferenc szerint a Háromszékkel foglalkozó munkák nagy száma arra utal, hogy vidéken is lehet tudományt művelni, erre igen jó példa Gazda Klára több évtizedes munkája: ő volt az, aki a Székely Nemzeti Múzeumnak a háromszéki tárgyi kultúrát bemutató, a második világháborúban elpusztult gyűjteményét újrateremtette. /Fekete Réka: Háromszék néprajzi és honismereti bibliográfiája. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 20./

2003. július 23.

A nemrég Illyefalván tartott nyelvi szemináriumon a kárpát-medencei nyelvi műhelyek képviselői egyetértettek dr. Péntek János egyetemi tanár, a kolozsvári Szabó T. Attila Nyelvi Intézet szakmai igazgatója kijelentésével, miszerint a határon túli régiókban válságban van a magyar nyelvű oktatás. Az erdélyi, szlovéniai, felvidéki és vajdasági nyelvi irodák munkatársai ezért határoztak arról, hogy Péntek professzor tanulmányterve alapján egységes kutatómunkát végeznek a magyar oktatás állapotának tényszerű rögzítése céljából. Péntek János nyelvészprofesszor kifejtette: a magyar nyelvű oktatást a romániai oktatás alrendszereként kell tekinteni. Van egy belső működési válság, ami nagyon jól érzékelhető abban, ahogy nem tud ez az alrendszer összekapcsolódni az egész román oktatással olyan értelemben, hogy nincsenek meg a rendszernek azok az elemei, amelyek például érettségi tételek, mérés, tanterv- és tankönyvügyek tekintetében ezt működőképessé, egyértelművé tennék. A működésnek a válsága azt is jelenti, hogy maga az intézményrendszer működésképtelensége hozza hátrányos helyzetbe a magyar gyermekeket. Az idei érettségi vizsgák világosan bizonyítják ezt. Vannak ugyan külön oktatásmódszertani központok, van Bolyai Nyári Akadémia, van pedagógus-továbbképzés, de ami kulcskérdés, ami bekapcsolna a román oktatási rendszerbe, az nem működik. Minőségi válság is van a romániai magyar oktatásban. A vizsgálatsorozat célja, hogy a magyar oktatás gyenge pontjainak kimutatása. A tanulmányterv készítésével párhuzamosan cselekvési stratégián kell gondolkodni. /Fekete Réka: Beszélgetés dr. Péntek János egyetemi tanárral. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 23./

2003. július 31.

Újabb törvénytelenség nyilvánosságra hozását kéri százhat kollégája nevében Bedőházi Emese óvónő, aki a júl. 17-i magyar nyelv és irodalom vizsga érvénytelenítéséért, a történtek minisztérium általi jóvátételéért folytat harcot. Elfogadhatatlannak tartja, hogy az oktatási minisztérium visszautasította a megyei tanfelügyelőségnek az összes vizsgázó óvónő nevében megfogalmazott óvását a hibás javítóráccsal kapcsolatban, így többen az értékelésnél pontszámot veszítettek, ami miatt címzetes katedrára nem jelentkezhetnek, csupán egy évre szóló helyettesítő állásért maradnak versenyben. Az idén először alkalmazott rácsteszt bevezetése, a tételek késői sokszorosítása, a kérdések és válaszok csupán részleges, néhol pedig egyáltalán el nem végzett magyar nyelvű fordítása miatti országos botrányok után kiderül, hogy a magyar óvónőknek olyan válaszok közül kellett kiválasztaniuk a helyeset, melyek nem egyértelműek, olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, amelyekre attól függően, hogy milyen tankönyvből készültek, különböző megoldásokat kaphattak. Míg a megyei tanfelügyelőség kétszer is jelezte az oktatási minisztérium országos értékelőbizottságának, hogy a javítórács hibás, a minisztérium kisebbségi főosztályának tanácsosa azzal intézi el az ügyet, hogy mindez a rácsteszt alapvető hibájából ered, arról ők nem tehetnek, hogy a tankönyvek nem jutnak el hozzájuk, csupán a programokat ismerik.Keresztély Irma főtanfelügyelő elmondta, az első fellebbezésre elutasító választ kaptak, a minisztérium azt válaszolta, hogy az eredeti rács helyes, aszerint érvényesek a megoldások.Az ügyről a Murvai Olga, Benő Attila és Szilágyi N. Sándor egyetemi tanárokból álló tétel-összeállító bizottság vonatkozó munkáját irányító Gászpor Réka tanácsos elmondta: sajnálja, hogy ennyi embernek kiábrándulást okozott a versenyvizsga, de úgy véli, ez mind a rácsteszt alapvető hibájából ered. Gászpor Réka szerint eredmény végleges, visszavonhatatlan./Fekete Réka: Jogsértés sokadszor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 31./

2003. szeptember 20.

Háromszék egyetlen hivatásos néptáncegyüttese tizenhárom éve működik bérelt székházban. Két éve autóbusz nélkül maradtak. Minden kiszállást bérelt autóbusszal oldanak meg A gondok ellenére Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója bizakodó. Táncszínházi produkcióként viszik színre Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjét, október közepén összművészeti fesztivált rendeznek Spectaculum néven. Magyarországi pályázatainkat nagyrészt megnyerik, de a hazaiakat elutasítják. /Fekete Réka: Gondokkal, de bizakodóan (Háromszék táncegyüttes, évad elején). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 20./

2003. szeptember 30.

Az Amerikai Erdélyi Szövetség Negyedévi Tájékoztatójának legfrissebb számában Bogdán József, Bogdán László, Koncsol László és Magyari Lajos versei találhatók. A tartalom kiemelkedő prózai anyagai: Bakk Miklós beszélgetése Jeszenszky Géza történésszel, Magyarország volt külügyminiszterével; Beke György emlékei az egykori dák főváros kapcsán; Tánczos Vilmos beszélgetése Antal Árpád irodalomtörténész professzorral; Nagy Pál visszapillantása a nagyenyedi tanítóképzés múltjára; Lukács János beszélgetése Böjte Csabával, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnökével; Benkő Levente pillanatképe a kőhalmi magyarság helyzetéről. Más írások: Csángó konferenciáról nyilatkozik Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke (Fekete Réka); A moldvai csángók történetisége, kultúrájának alakulása napjainkig (Bilibók Jenő); Vendégségben az aldunai székelyeknél (Sike Lajos). /Transsylvania/2003., 3. szám. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

2003. október 28.

Sepsiillyefalván a KIDA-központban Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője fogadta Mádl Ferenc köztársaság elnököt és Dalma asszonyt. A magyar államfő a LAM Alapítvány által indított vállalkozókkal is találkozott. Az esemény végén Kónya Ádám a Székely Nemzeti Tanács nevében átadta Mádl Ferencnek a kettős állampolgárságra vonatkozó nyilatkozatot és az SZNT elfogadott dokumentumait. A köztársasági elnök Berszán Lajos (Gyimesközéplok), Böjte Csaba (Déva), Gergely István (Csíksomlyó), Szegedi László (Kőhalom), Haszmann Pál (Alsócsernáton) és a házigazda Kató Béla társaságában vacsorázott.Szerre bemutatkoztak azok a vállalkozók, akik a LAM Alapítványtól kapott hitelből indították tevékenységüket, bemutatkozott a Diakónia Keresztyén Alapítvány, Kató Ibolya pedig ismertette a gyermekfalu-programot. /Fekete Réka: Itthon otthonra lelni (Mádl Ferenc Illyefalván). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 181-204




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998