udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 5 találat lapozás: 1-5
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Felvinczi Takács Zoltán

1997. május 21.

Egyhetes néptáncra került sor Szatmárnémetiben, a Marosvásárhelyi Folk Center Alapítvány és a szatmári MADISZ szervezésében. Négy táncoktató jött Marosvásárhelyről, szatmári, széki, mezőségi táncot tanítottak az érdeklődőknek. Nagyváradon, Nagybányán, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön már régóta van táncház, nemrég Kolozsváron is beindult, Brassóban is. Közel száz ember jött el a mostani tánctanításra, így remélhetőleg Szatmárnémetiben is beindul a táncház. Takács Zoltán, a Marosvásárhelyi Folk Center Alapítvány elnöke elmondta: sok helyre elmennek gyűjteni, felveszik a táncot, gyűjtik a népdalokat is, emellett szívesen segítenek a tanításban is. Amit gyűjtenek, azt szeretnék átadni a következő nemzedéknek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./

1999. július 28.

Júl. 26-án életének 91. évében elhunyt Kolozsváron Ferenczy Júlia (1909-1999). Ahhoz a művészcsoporthoz tartozott, amelynek az 1939. decemberi jelentkezése mérföldkőnek számított. Õk voltak az 1929-ben Marosvécsen életre keltett Barabás Miklós Céh fiataljai, csoportjuk a Tizenötök név alatt maradt meg az erdélyi művészeti köztudatban. Ferenczy Júlia Farkas utcai lakását, ahol a pályakezdő csoport tagjai sűrűn megfordultak, Kis-Helikonnak nevezték. A negyvenes évek sikerei után sötét évek jöttek azok számára, akik nem hódoltak be feltétel nélkül a szocialista realizmusnak. Ferenczy Júliát 1958-ban kizárták a Képzőművészek Országos Szövetségéből, s attól fogva munkái csak a legritkábban jutottak be a hivatalos kiállításokra. Művészi teljesítménye számottevő. Munkái hazai és külföldi magánlakások és gyűjtemények díszeivé váltak. Még 1990 után sem vették vissza a romániai szakszövetség tagjai közé, s a kolozsvári múzeumban mind a mai napig egyetlen képe sincs. Az 1990 után újjáalakult Barabás Miklós Céh sem ajánlott fel neki legalább egy tiszteletbeli tagságot. Viszont művészi munkásságáért 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Valamennyi méltatója kiemelte Ferenczy Júlia kiváló forma- és színérzékét. Műtermében gyakori vendég volt Kelemen Lajos, Erdély tudós történésze, Szabó T. Attila, a nagy hírű nyelvészprofesszor, de megfordultak ott Entz Géza, Felvinczi Takács Zoltán, Lyka Károly, Bíró Béla, Maksay Albert és László Gyula művészettörténész, Kós Károly, az erdélyi kultúra "nagy öregje", Keöpeczi Sebestyén József, a heraldikus, Nagy Imre, Nagy Albert és Fülöp Antal Andor festőművészek, Szervátiusz Jenő, Balaskó Nándor és Kósa-Huba Ferenc szobrászok, illetve neves irodalmárok Kiss Jenőtől Szabó Gyuláig, és Szabédi Lászlótól Pomogáts Béláig. Az erdélyi művészet egyik legegyénibb alkotóját veszítette el. /Ferenczy Júlia (1909?1999) = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./ Ferenczy Júlia /Nyárádszentbenedek, 1909. ápr. 3. - Kolozsvár, 1999. júl. 26./

2000. augusztus 15.

Július utolsó napjaiban szervezték meg Marosvásárhelyen, a várban a háromnapos millenniumi sokadalmat. A rendezvény nem kapott rangjához méltó sajtónyilvánosságot. A Folk Center Alapítvány volt a szervező, elnöke, Takács Zoltán, beszámolt a történtekről. Kolozsvár után Marosvásárhelyen rendezték meg, felmutatva, hogy mit jelent az ezeréves múlt. Brassó, Kovászna, Hargita, Bákó, Szeben és természetesen Maros megye népzene-, néptáncegyüttesei, kézműves és mesterembereit jöttek el a várbéli sokadalomra, melynek kirakodóvásárán voltak fazekasok, fafaragók, népruha-készítők, gyékény- és gyöngyfonók, érdekes, ritka népihangszer-készítők. Működött egy gyerekjátszóház is, ahol népzenét, énekeket, néptáncot tanultak a gyermekek. Volt egy szoborkiállítás is: Fekete Pál szobrai agyagba dolgozva mutatták be a népi kultúrát. A magyarországi Millenneumi Kormánybizottság a költségeknek majdnem száz százalékát fedezte. A három nap alatt 560 személy fordult meg a színpadon, szállást, étkezést, szállítást kellett nekik biztosítani. /Bögözi Attila: Várbéli sokadalom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./

2003. január 13.

Január 7-én ismét feltűnt a képernyőn a 93 éves Raoul Sorban. Mint mindig, most is Erdély elvesztéséről beszélt, és hogy ő zsidók ezreit mentette meg a horthysta hatóságok karmaiból. Sorban a Kossuth Rádióból megtudta, hogy Orbán Viktor kijelentette: Erdély hetven százaléka Magyarországé, továbbá egy negyvenezer résztvevővel lezajlott budapesti népgyűlés szónokai megfogadták, hogy Trianont hatályon kívül helyezik, végül: Magyarország évi egy milliárd dollárt költ a revizionista propagandára. Alighogy Romániában is beköszöntött a szabadság, Raoul Sorban 1990 derekán máris előrukkolt egy, a hungarista revizionizmus veszélyeit taglaló brosúrával. Zagyvaságai egy olvasója, a kolozsvári Nicolae Ersovan jóérzését annyira bántották, hogy a Catavencu 1990/46-as számában hat kérdést intézett Sorbanhoz. Hogy például, ha 1938-1940 között Gyulafehérváron Tataru királyi helytartó kabinetfőnöke volt, a Horthy-uralom alatt miért tért vissza Kolozsvárra? Igaz-e, hogy a Horthy-korszakban a kolozsvári egyetemen Takács Zoltán professzor tanársegédje volt? Igaz-e, hogy erre Kós Károlytól és Szolnay Sándor festőművésztől kapott ajánlást? Miért nem adta ki brosúráját, amíg élt a két pártfogója? Igaz-e, hogy családjában magyarul beszéltek? Igaz-e, hogy a felesége, Sütő Éva is magyar? Raoul Sorban nem válaszolt a kérdésekre. Meg kell jegyezni: 1983. novemberében a román pártvezetőség az ő közbenjárására adta parancsba, hogy többé Kós Károly nevét nem szabad leírni, és erre a cenzúra 1989. decemberének végéig szigorúan ügyelt. Raoul Sorban többször beszélt arról, hogy észak-erdélyi zsidók tömegeit mentette meg. A zsidó témáról értékes forrásanyag Tibori Szabó Zoltán kolozsvári újságírónak a Szabadságban nemrég sorozatban közölt dokumentumriportja: A Weinberger-Sorban legenda. Kiderült, hogy Sorban a menyasszonyán kívül egyetlen zsidót sem mentett meg, egész meséjének egyetlen tanúja és igazolója Weinberger Mózes alias Moses Carmilly, és a korabeli zsidó dokumentumok is cáfolják kettejük állításait. Tibori írott források alapján pontról pontra szedte ízeire a Weinberger-Sorban legendát. /Barabás István: Román cowboy magyar puliszkája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./

2006. július 21.

Meghalt 94 éves korában Raoul Sorban, az egyik legnagyobb erdélyi magyargyűlölő. Az általa életében előszeretettel hangoztatott hazugságok holtában is elkísérték. A rádió egyik híre szerint „több ezer észak-erdélyi zsidó megmentője volt”. Szintén a rádió közölte a Nagy-Románia Párt részvétnyilvánítását, amely szerint Sorban „15 ezer zsidót mentett meg a haláltól”. Ez azonban nem igaz, egyetlen zsidó sem köszönhette neki a megmenekülését. Élete utolsó éveiben derült ki, hogy Dragomir fedőnévvel több részletes besúgást írt a Szekuritáténak Tudor Bugnariuról, aki barátjának hitte, s aki a második világháború után a börtönből is segítette. Miután 1940–1944 között a kolozsvári egyetemen Felvinczi Takács Zoltán művészettörténész professzor tanársegédje volt, a kommunizmus idején, majd 1990 után is, Sorban egymás után ontotta magából a „magyar irredentizmust leleplező” könyveit. Annyira elfogulttá tette a gyűlölet, hogy az általa összeállított „irredenták” között Kányádi Sándor is szerepelt, méghozzá a máramarosi jiddis költészet magyarra fordításáért. 1990 után előbb a kommunista párttal kacsingatott, majd Funar jóbarátja lett, és végül belépett a Nagy-Románia Pártba. Életében nem sikerült visszavonatni a jeruzsálemi Jad Vashem intézettel azt az Igaz Ember címet, amelyet 1978-ban szintén hazugságokra alapozva adtak neki. /Tibori Szabó Zoltán: Egy besúgó halálára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 21./


lapozás: 1-5




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998