udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 68 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-68
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Ferenc József /osztrák császár/

1992. április folyamán

Benkő Samu ismertette a jelentős intézmény, az Erdélyi Tudományos Intézet történetét. A mindig összmagyar kategóriákban gondolkodó Teleki Pál kezdeményezte 1940-ben /Észak-Erdély visszatérésekor/, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem újjászervezésekor, hogy hozzanak létre olyan új tudományos intézetet, amely az Erdélyi Múzeum-Egyesület mellett központi irányító műhelye legyen minden, a tájegység múltjára, jelenére és jövőjére irányuló kutató munkának. 1940 októberében hivatalosan megalakult az Erdélyi Tudományos Intézet /ET/, első kolozsvári munkaértekezletén maga Teleki Pál kormányfő elnökölt. Az ETI munkába állításának irányításával a miniszterelnök Tamás Lajos és Kniezsa István Kolozsvárra kinevezett egyetemi tanárokat bízta meg. Hat intézeti tanárt neveztek ki: László Gyula régészt, Nagy Zoltán szövetkezeti szakembert, Venczel József statisztikust, K, Kovács László etnográfust, Makkai László történészt és Teleki Géza geológust. Az ETI munkáját tizenegy szakosztályban kezdte el /földrajzi, néprajzi, történeti, régészeti, társadalomtudományi, nyelvészeti, magyar-román kapcsolatok, magyar-száz kapcsolatok, irodalmi, embertani és élettani/. Számba vették az anyaországban és Erdélyben készen levő vagy félig kész tudományos munkákat, és ezeket kellő szakmai megmérettetés után nyomdába küldték. A kezdeti tanári kart új tagokkal /Jancsó Elemér, Juhász István, Méri István, Nagy Jenő/ bővítették. Gazdag tartalommal jelent meg Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1940-1941, Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1942, a harmadik kötet /Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1943/ utolsó lapján a Megjegyzésben szerepelt, hogy a rendkívül viszonyok miatt az Évkönyv szedését bizonytalan ideig nem lehet folytatni, így a kötetnek csak az "első három tanulmánya jelenhetik meg /1944. október 1./" A rendkívüli viszonyok azt jelentették, hogy az ágyúk már Kolozsvár határában dörögtek. Évek múlva, 1947-ben, elsősorban Szabó T. Attila szívósságának köszönhetően megjelent az 1843-as Évkönyv II. kötete is. Közben 1945-ben az ETI útjára bocsátotta Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1944 című impozáns kiadványát. Amíg élt Teleki Pál, az ő szellemi irányításával működött az ETI. Tragikus halála után az ETI élén Tamás Lajos maradt az igazgató, tőle csak budapesti professzori kinevezése után, 1944 nyarán vette át a vezetést Szabó T. Attila. Az ETI első korszakának értékelését Mikecs László végezte el élete utolsó tanulmányában /Új erdélyi tudomány. Jegyzetek az Erdélyi Tudományos Intézet működéséhez, Erdélyi Múzeum XLIX (1944)/. Mikecs Lászlót 1944-ben kolozsvári otthonából elhurcolták a szovjet katonák sokezer kolozsvári polgári lakossal együtt, Mikecs szovjet fogságban halt meg. 1945-ben megalakult a Bolyai Tudományegyetem, az ETI szervezetileg átkerült az egyetem kötelékébe. Az ETI elnöke az egyetem rektora /Csőgör Lajos/, igazgatója az egyetem rektor-helyettese /György Lajos/ lett, új intézeti tanárként meghívták Faragó József folkloristát, Imreh István gazdaságtörténészt és Markos András szociológust. A háború után az egyetem, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Tudományos Intézet közösen munkálkodott azon, hogy biztosítsák az erdélyi magyar értelmiség utánpótlásának intézményes feltételeit. Szabó T. Attila 1946-ban azt javasolta, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület folyóirata, az Erdélyi Múzeum, önállósága megtartásával, legyen az ETI közlönye is. 1947 tavaszán azután megindult a hírhedt harc "az elvtelen magyar egység" ellen, és elkezdődött az erdélyi magyarság hagyományos intézményrendszerének módszeres felszámolása. A támadásokból kijutott az ETI-nek is, igazgatóját, György Lajost elsőnek vette célba a kommunista rendszer. Ekkor lett az ET igazgatója a marxista Gaál Gábor. Gáll Ernő világnézeti váltással biztosítottnak látta az ETI jövőjét: "Az Erdélyi Tudományos Intézet végre be kell törjön és ott irányadóvá kell váljék a dialektikus és történelmi materializmus." /Utunk (Kolozsvár), 1948. 2. sz./ Gaál Gábor azt a feladatot kapta, hogy az ETI-t építse be az akkor létrehozott kolozsvári Akadémiai Fiókba. Az induláskor azzal kecsegtették Gaál Gábort és az ETI-ből átvett magyar kutatókat, hogy ezek az új akadémiai intézetek kétnyelvűek lesznek, és az erdélyi magyarsághoz kötődő tudományos témáknak az új intézmény programjában helyük lesz. Ezt az ígéretet nem tartották meg. Az ETI-t formálisan nem szüntették meg. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület megszüntetését /1950/ és az ETI csöndes felszámolását követte a nagy tisztogatás a Bolyai Tudományegyetemen, 1952-ben Szabó T. Attilával és Jakó Zsigmonddal az élen éppen azokat távolították el, akik a legjobban tudták, hogy mi a feladata Erdélyben a magyar tudósnak, emlékezett Benkő Samu. /Benkő Samu: Az Erdélyi Tudományos Intézet. = Valóság (Budapest), ápr./

1998. február folyamán

Sas Péter /Budapest/ kutató Bíró Vencel és Balanyi György, a két piarista történész életútját vázolta fel, mindketten Kolozsváron professzorai voltak az egyetemnek 1943 és 1948 között. Bíró Vencel /Vértessomló, 1885. aug. 9. - Kolozsvár, 1962. dec. 2./ teológiai és egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte, 1908-ban pappá szentelték, ugyanebben az évben summa cum laude minősítéssel bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Kolozsváron tanított a gimnáziumban és rendre írta történelmi tanulmányait. 1925-ben a kolozsvári főgimnázium igazgatója és az önállósult romániai piarista provincia rendfőnökének, Patay Józsefnek az asszisztense lett. Bíró Vencel kutatómunkájának eredménye Altorjai gróf Apor István és kora című monográfiája. Bíró Vencelt 1934-ben a piarista rend főnökévé választotta. Sok gonddal kellett megküzdenie, a román állam nem ismerte el a rend jogi személyiségét, sőt Onisifor Ghibu kolozsvári egyetemi tanár címbitorlás és államellenesnek nyilvánított rendi címer használata miatt bírósághoz fordult. Végül az ügyben felmentő határozat született, 1938-ban. 1940-ben a visszaállított Ferenc József Tudományegyetem Erdély és Kelet-Európa története tanszékén lett rendes tanár, egyben munkatársa az újonnan felállított Erdélyi Tudományos Intézetnek. Az MTA tagjának választotta. Bíró Vencel munkássága összefoglalásaként megírta Erdély története című munkáját. 1945-48 között a Bolyai Tudományegyetem dékán-helyettese volt, akkor nyugállományba küldték. 1946-ban ismét őt választották a romániai piarista rendtartomány főnökének. 1949. aug. 1-jén megszüntették a szerzetesrendeket, így a piarista rendet is. Bíró Vencel Kolozsváron, a Szent Mihály plébánián kapott szálláslehetőségeket. Tovább írta történelmi tanulmányait. Balanyi György /Kecskemét, 1886. febr. 10. - Budapest, 1963. máj. 4./ piarista történész 1824-től tanított a budapesti tudományegyetemen, majd 1943 és 1948 között Kolozsvárott volt a Bolyai Tudományegyetemen a történelem tanszék professzora. 1948-ban vissza kellett térnie Magyarországra. /Sas Péter: Bíró Vencel, a piarista rendfőnök és történetíró. = Művelődés (Kolozsvár), febr./

1994. január 21.

Herkulesfürdőn állt egy fekete márványlap, amely megörökítette, hogy három uralkodó: Ferenc József, I. Sándor szerb és I. Károly román király itt találkozott és együtt ünnepelték meg a magyar állam ezeréves fennállását. A márványlap 1993-ban eltűnt. Hasonlóan eltűnt Herkulesfürdő házairól több mint húsz márványlap, amelyekre a házak magyar építőinek a nevét vésték. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./

1995. május 6.

A Bolyai Társaság máj. 6-án Kolozsváron ünnepséggel emlékezett meg Bolyai Tudományegyetemről. Horváth Andor egyetemi adjunktus, a Bolyai Társaság elnöke köszöntője után az egyetem egykori professzorai - Balogh Edgár, Bodor András, Dóczy Pál, Gáll Ernő, Kerekes Jenő, Imreh István - idézték fel az emlékeket. Balogh Edgár felhívta a figyelmet, hogy nem az alapításra, hanem a névadás aktusára kell emlékezni, hiszen 1945-ben a Groza-kormány az 1872-ben létesített, 1918-ban Szegedre költöztetett, 1940-ben visszatelepült Ferenc József Egyetemet törvényesítette, tehát a névadás és a jogfolytonosság kapott újra törvényes keretet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./

1996. július 13.

Számos egyesület, társulat és intézmény támogatásával júl. 13-án Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tanszékén domborműves emléktáblát avatnak Szentkatolnai dr. Bálint Gábor nyelvésznek a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem orientalista tanszékének tanárává való kinevezésének 99. évfordulóján. A keletkutató Bálint Gábor munkásságát Bodor András történész és Péntek János tanszékvezető méltatja. A dombormű Vetró András /Kézdivásárhely/ alkotása,az emléktábla Zattler István /Kolozsvár/ kőfaragómester munkája, a térképgrafika pedig Turánicz Péteré /Kolozsvár/. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3., Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./ Szentkatolnai Bálint Gábor /Szentkatolna, 1844. márc. 4. - Temesvár, 1913. máj. 26./ 1897-ben lett Kolozsváron az ural-altáji nyelvek összehasonlító nyelvészet tanára.

1996. október 15.

Kolozsváron 1882-ben döntöttek a Mátyás-szobor felállításáról, a pályázatot 1893-ban írták ki, a hét pályázó közül Fadrusz János művét fogadták el. Száz éve, 1896. szept. 30-án Ferenc József király helyezte el Mátyás király szobrának alapkövét Kolozsváron. A szobor ünnepélyes leleplezése 1902. okt. 12-én volt, amikor Apponyi Albert mondott beszédet. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./ A Szabadság tévesen nevezi Apponyi Albertet /Bécs, 1846. máj. 29.- Genf, 1933. febr. 17./ miniszterelnöknek. Apponyi nem volt miniszterelnök, ekkor a képviselőház elnöki tisztét töltötte be, a miniszterelnök 1902-ben Széll Kálmán volt, aki ezt a tisztséget 1899-től 1903-ig töltötte be.

1997. május 14.

Az erdélyi magyar műemlékek fogyatkoznak, nagy részük az 1989-es változás után tűnt el. Hunyad és Krassó-Szörény megyében a következő műemlékek eltűnéséről számolt be Fodor Endre Vulkánról: Hunyadi János emlék /szürke gránitkő alapon acélöntvény buzogány/, 1896-ban állították fel, 1994-ben eltüntették. Zajkányról: Hunyadi János emlék /szürke gránitkő alapon acélöntvény buzogány/, 1896-ban állították fel, 1995-ben ismeretlenek eltüntették. Piskiről: Bem emlékobeliszk, 1899-ben avatták fel, már nincs meg. A kenyérmezei emlékoszlop még áll, csak a magyar feliratot tüntették el. Herkulesfürdőn emléktábla örökítette meg I. Ferenc József, I. Károly román és I. Sándor szerb király 1896-os találkozását, a tábla 1993-ban eltűnt. Széchenyi emléktábla /1896/ ma már szintén nincs meg. Buziásfürdőn a Deák Ferenc pihenőpad /1896/ is eltűnt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./

1997. november 8.

A kolozsvári Magyar Királyi. Ferencz József Tudományegyetem alapításának 125. évfordulója alkalmából emlékülést tartott a Szent László Akadémia és a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete nov. 8-án Budapesten, a Magyarok Házában. Faragó József kolozsvári néprajztudós előadásában kifejtette: a Ferencz József Tudományegyetem 1872. október 19-én, 258 diákkal kezdte meg működését. Megszüntetéséig, 1919-ig falai között összesen csaknem 60 ezer hallgató fejezte be tanulmányait. Az egyetemen 1940-ben ismét megindulhatott az oktatás. Néhány esztendővel később, az 1944-45-ös tanévben az intézmény nevét Kolozsvári Magyar Tudományegyetemre változtatták, ám még abban az évben meg is szüntették és utódjaként megalapították a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemet. Ez az önálló magyar intézmény 1959-ig működött, abban az évben azonban erőszakkal egyesítették a kolozsvári román egyetemmel. Pozsgay Imre egyetemi tanár, a Szent László Akadémia rektora a fórumon hangsúlyozta: a romániai magyar közösségnek elvitathatatlan és jogos igénye, hogy a Bolyai Egyetemet helyreállítsák, mégpedig egykori városában, Kolozsvárott. Azzal, hogy az egyetem ügyével kapcsolatosan Romániában a "multikulturalizmus álnok jelszavát" hangoztatják, a magyarok identitásának felszámolását célozzák, önazonosságukat kérdőjelezik meg, állapította meg. Hozzátette: a Bolyai Egyetem újraindítása az egyetemes magyarság jussa, és érdeke is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

1999. június 29.

A Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete és a Bolyai Egyetemért Alapítvány július 3-án, emlékülést rendez a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem elüldözésének 80., a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének 40. évfordulóján rendezett emlékülésen Elekes Botond, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nemzeti és etnikai kisebbségek főosztályának vezetője a kolozsvári Magyar Tudományegyetem szerepéről és jelentőségéről tart előadást, majd a Ferenc József Tudományegyetem kolozsvári felszámolásának történetéről, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem létesítéséről, a Bolyai Tudományegyetem tudományos és oktatási eredményeiről a filozófia, társadalomtudományok, történettudományok, jog- és közgazdaságtudományok, irodalom- és nyelvészet, néprajz, nemzettudat építése, természettudományok, matematika, fizika és orvostudományok terén, a diák- és ifjúsági mozgalmakról, az egyetem utolsó évéről (1959), valamint a magyar nyelvű oktatás helyzetéről és távlatairól a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen témákról lesz szó. Az előadásokat jeles kolozsvári és magyarországi tudományos kutatók, egyetemi tanárok tartják: Antal Árpád irodalomtörténész (Kolozsvár); Faragó József etnográfus (Kolozsvár), a MTA tiszteletbeli tagja; Gábos Zoltán fizikus (Kolozsvár), a MTA külső tagja; Incze Miklós történész, akadémiai doktor, a Bolyai Egyetemért Alapítvány elnöke; Katona Szabó István író, a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete elnöke; Maurer Gyula matematikus, egyetemi tanár; Maros Tibor orvos, egyetemi tanár, akadémiai doktor (MTA), a Román Orvostudományi Akadémia tagja (Debrecen); Sebestyén Kálmán történész, kandidátus; Szilágyi Pál matematikus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem prorektora; Szögi László történész, a budapesti Egyetemi Könyvtár főigazgatója; Vincze Gábor kutató (Szeged); Wanek Ferenc geológus, egyetemi tanár, a kolozsvári Bolyai Társaság elnöke. /Emlékülés a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem elüldözésének 80., a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének 40. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

1999. augusztus 23.

Az elmúlt években Otthonom, Szatmár megye címmel helytörténeti sorozat indult, felelős szerkesztője Csirák Csaba, a Szent-Györgyi Albert Társaság társelnöke. A sorozat még ebben az esztendőben, a tizedik kötetéhez érkezik. Maga a felelős szerkesztő írja már hónapok óta a szatmári zsidó emlékek történetét. Feltérképezi a még fellelhető zsidó emlékeket, s elbeszélget a valamikor több tízezres Szatmár megyei zsidóság még élő képviselőivel. Néhány fejezet címe talán hűen jelzi, hogy mi is lesz a kötetbe. Íme: Zsidó hagyományok: A hitközség története; A szatmári zsidó oktatás; Zsidók a szociális és karitatív szolgáltatásban; A szatmári zsidók szerepe az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban; Neves szatmári zsidó személyiségek; A szatmári zsidók gazdasági tevékenysége; Zsidó az egészségügyben. Csirák Csaba Dénes Sándorról is írt, az akkori Szamos főszerkesztőjéről. "Magyarérzelmű, magyarul gondolkodó zsidó volt, mint a legtöbb szatmári zsidó, amit nem csak írásai bizonyítanak, de az is, hogy jó ideig a Magyar Párt művelődési elnöke s a Kölcsey Kör alelnöke." - Szatmár a boldog Ferenc József-i időkben volt a leggazdagabb, mind a kultúrában, mind az anyagi jólétben. S ez nem kisrészt a zsidóknak köszönhető. /Sike Lajos: "Szatmár akkor volt leggazdagabb, mikor a zsidók itt éltek!" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./

2000. július 24.

Júl. 22-23-án az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) földmérési szakosztálya szakmai találkozót tartott Nagyváradon, a Keresztény Ifjúsági Központban (Posticum). A szakosztály elnöke, a találkozó szervezője dr. Ferencz József szerint az eszmecserén az aktuális kérdések kötetlen megtárgyalása, a magyarországi kollégákkal való tapasztalatcsere volt a fontos. Dr. Gyárfás Márton szerint belföldön a földmérés jelenlegi helyzete éppolyan bonyolult, mint a román politikai élet. Az első földtörvény '91-ben jelent meg, de a kataszteri jogszabály csak '96-ban. A földtörvényt azóta kétszer módosították, a megyei kataszteri hivatalok érdemi átszervezése helyett pedig létrehoztak egy párhuzamos intézményt, a Mezőgazdasági Kataszteri és Területrendezési Hivatalt (OCAOTA). A szakembergárda szétosztása és az adatbázis kezelése miatt a két hivatal között feszültség alakult ki. - Magyarországon hatékonyan folyik a munka. 15-20 éven belül befejeződik az egész ország területének digitális feltérképezése, jelenleg intranetes kataszteri adathálózat kiépítésén dolgoznak. /Albert Ferenc: Földmérők tanácskozása. = Bihari Napló (Nagyvárad), júl. 24./

2000. szeptember 23.

A nyolcvanéves dr. Molnár Jenő /sz. Karánsebes, 1920. szeptember 24./ nyugalmazott egyetemi tanár előtt tisztelegtek tanítványai. Egyetemi tanulmányait, 1940-1944 között, a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen végezte, már harmadéves korában gyakornoki kinevezést kapott. 1949-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem földrajz tanszékén nyert alkalmazást, 1953-ban docensi rendfokozatot nyert. Doktori oklevelet már 1945-ben szerzett Erdély népessége magassági övek szerint című disszertációjával, mivel azonban ez hivatalos elismerést nem nyert, 1972-ben újabb tézist védett meg Alkalmazott földrajzi kutatások Kolozs megyében címmel. Több mint három évtizeden át számos gazdaság- és kultúrföldrajzi kollégiumot tartott az egyetem természetrajz-földrajz, közgazdasági és filológia karain. 1982-ben nyugdíjazták. A rendszerváltás után az egyetemen beinduló oktatásban jelentős szerepet játszott, és az oktatói testületnek ma is aktív tagja. Tevékenysége elismeréseként tavaly elnyerte a professzori címet. - Teleki Pál felfogása befolyást gyakorolt földrajzi felfogására. Molnár Jenő kutatásainak eredményeit 1957-től rendszeresen közölt. Társszerzőként könyvekben, hazai és külföldi folyóiratokban, valamint sokszorosított formában kb. 100 szak- és ismeretterjesztő írást tett közzé. Jelentős a földrajztudományok népszerűsítésében kifejtett tevékenysége. A Múzeumi Füzetek természettudományi sorozata szerkesztőségének tagja. /Nagy Arisztid és Tövissi József: Szárkőtől az egyetemi katedráig. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./

2001. június 20.

Gaal György Egyetem a Farkas utcában című kötetét, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) kiadványát, jún. 18-án mutatták Kolozsváron, a Phoenix könyvesboltban. Az eredeti elképzelés szerint a könyv részletesen tartalmazta volna az egykori magyar egyetem működésével kapcsolatos adatokat (tanárok névsora, órarend stb.), de a levéltári dokumentumokhoz nem lehetett hozzáférni. Égly János, az EMT Kiadó képviselője szerint az egyelőre ötszáz példányban megjelent könyv jól szolgálja az egykori és jelenlegi erdélyi magyar egyetem ügyét. A könyv végigköveti az 1872 előtti erdélyi magyar felsőoktatás történelmét, a Ferenc József Tudományegyetem hetvenhárom esztendejét, a trianoni trauma utáni korszakot, a két évtizedes szegedi időszakot, a bécsi döntés utáni visszaköltözést, majd a Bolyai Egyetem egyesülésnek nevezett felszámolását. Mindazt, ami ebből a műből kimaradt, talán majd egy későbbi kiadvány pótol. /Gaal György új könyve. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

2001. július 5.

Gaal György új kötetének már címe is ígéretes: Egyetem a Farkas utcában. Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, Kolozsvár, 2001. A szerző képet adott a Ferenc József Tudományegyetem kezdeti és megerősödési időszakáról (1872-1897), virágkoráról (1897-1919), bujdosásáról-szegedi újraindulásáról (1921-1940) majd kitartási korszakáról (1940-1945). A kötet kitűnő korrajzzal szolgál a század eleji színmagyar Kolozsvár művelődési életéről, polgári mindennapjairól is. /Szabó Csaba: Egyetem Európa térképén Gaal György rendhagyó névsorolvasása. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./

2001. augusztus 9.

A napokban elhunyt 85. életévében dr. Száva János professzor, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem egyik legendás alakja, aki Európában másodikként készített csípőprotézist. Máthé Éva felidézte a professzorral 1995-ben készített interjút. A professzor elmondotta: Csíkszépvizen született, elektromérnöknek készült, azután mégis Kolozsvárra ment, a Ferencz József Tudományegyetemre, orvosnak készült. Harmadéves medikusként a frontra került, ahol számtalan műtétet végzett. Volt úgy, hogy csak két órát tudott aludni. Egyedüli sebész volt. Öt hónapig feküdt a hírhedt táborban, Focsani-ban, deszkapriccsen, súlyos betegen. 1948-ban Zilahon osztályvezető sebészfőorvos volt, amikor értesült marosvásárhelyi ortopédiai kinevezéséről. Új szakmát kellett tanulnia. A következő években dr. Száva János Marosvásárhelyen ortopéd klinikát létesített, melynek keretében később gyermekrészleg is létesült. A csípőprotézis terén a másodikak voltak Európában, melyet 1950-ben végeztek el. A csigolyatumor kezelését tartja dr. Száva János pályája csúcsának. Száva professzor iskolát teremtett, kiváló szakorvosokat nevelt, 42 éven át vezette az egyetemi klinikát. /Máthé Éva: Hőskori küzdelem volt..." = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

2001. november 29.

Az erdélyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés múltjáról és jelenéről hangzott el két előadás Marosvásárhelyen, a Kemény Zsigmond Társaság nov. 17-i összejövetelén. Dr. Feszt György nyugalmazott egyetemi tanár, az EMKE Orvostudományi Szakosztályának vezetője a múltba tekintett vissza, míg dr. Péter Mihály akadémikus a jelenkori statisztikákat ismertette a hallgatósággal. Az orvosképzés kezdetei az 1775. évig nyúlnak vissza Erdélyben, amikor a kolozsvári piarista intézetben a bonctan, a szülészet és a sebészet tanításával elindult ez a folyamat. A második mérföldkőnek számító adat 1872, amikor is a kolozsvári egyetemen megindul a valóban egyetemi szintű magyar nyelvű orvosképzés. 1919 májusában a Ferenc József Egyetem helyére a román I. Ferdinánd Király Tudományegyetem költözött. 1945 őszén a Groza-kormány döntése alapján Marosvásárhelyre költöztették a Bolyai Egyetem egyik fakultásaként működő magyar tannyelvű orvosi kart. Dr. Péter Mihály egyetemi tanár kifejtette: 2000-ig 10.925 általános orvost, gyógyszerészt és fogorvost képezett az egyetem. 1962. évben kezdődött a kétnyelvűség bevezetésével a magyar nyelvű orvos- és különösen a gyógyszerészképzés elsorvasztása. A rendszerváltás évében csak egy évfolyam tanult már a gyógyszerészetin, s az orvosi kar hallgatóinak is mindössze a tíz százaléka volt magyar. 1989 után jelentős mértékben megnövekedett a magyar hallgatók száma, s bár ma az összdiákság 44,76 százalékát teszik ki, az egyetemi oktatóknak továbbra is mindössze 26,2 százaléka magyar. Az egyetem életét érintő kérdésekben továbbra is az egyetemi szenátus román többség dönt. /(bodolai): Múlt és jelen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

2002. december 20.

A Bihar megyei tanács RMDSZ-frakciója az 1992-1996 közötti (első) választási ciklusban: György András Gábor, Szabó István, Török László István, Erdei Dolóczki István, Kádár Ferenc, Fischer Ildikó, Marginean Mária Éva, Poszet Otto, Riedl Rudolf, Keizer István, Feldmesser Tamás, Szabó József Mihály, Hölczli József, Antal István János, Kovács Valeria Rodica, Zakota Zoltán. Az 1996-2000 közötti választási ciklusban: Szabó István, Varga Lajos, Erdei Dolóczki István, Marginean Mária Éva, Kádár Ferenc, Draveczky Károly-József, Riedl Rudolf, Kaiser István, Járay Ernő, Hölczli József, Szabó Tibor, Bócsi Sándor, Leitner János, Balvinszky Sándor. Az őszi parlamenti választások után a kormány az RMDSZ által jelölt Riedl Rudolf tanácsost nevezte ki főispánnak. Helyette Harkel János került a testületbe. Ugyancsak ebben a ciklusban búcsúzott el a megyei tanács jogi bizottságának egyik leghozzáértőbb tagjától, Járay Ernőtől, akinek halálával újabb űrt kellett pótolni a tanácsban. Helyére Veres István került. A 2000-ben lezajlott helyhatósági választások után: Szabó István, Erdei Dolóczki István, Draveczky Károly-József, Marginean Mária Éva, Véron András István, Kovács Jenő, Szilágyi Ferenc József, Keiser István, Veres István, Visnyai Csaba, Bartos Bertalan, Hölczli József, Harkel János Antal, Leitner János. Miután az őszi parlamenti választásokon Erdei D. Istvánt képviselővé választották, helyére Nagy József került a tanácsba. A megyei tanács dec. 20-i ünnepi ülésén megemlékeznek az elhunyt tanácstagokról: Járay Ernőről és Feldmesser Tamásról. /(benedek): A megyei tanács RMDSZ-frakciója. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 20./

2003. augusztus 1.

Júl. 31-én Marosvásárhelyen a városi tanács ülésén hosszas vita után megszavazták, hogy a város egyik főutcája visszakapja régi nevét: újra Kossuth utca lesz. Moraru Octavian tanácsos érvei szerint az utca a bécsi diktátum után kapta a nevét. A továbbiakban Lendvai Pál, az ötvenes években Ausztriába emigrált újságírónak a Humanitas Kiadónál megjelent könyvéből idézett, amely szerint "ez az öntelt varázsló" (Kossuth) teljes alávetettséget követelt, és aki ennek nem tett eleget, azt a kiirtással fenyegette meg. - Kossuth nem a román nép érdekeiért harcolt, hanem ki akarta végezni a románokat - jelentette ki Moraru. Spielmann Mihály mesének nevezte a románok kivégzéséről szóló történeteket, és utalt arra, hogy 1850-ben két román püspök találta ki a 40 ezres számot, hogy minél több kártérítést kérhessenek Ferenc Józseftől. Hozzászólásában utalt arra, hogy az erdélyi románok és a zsidók Kossuthnak köszönhetik a felszabadításukat, a magyar és a román polgárság pedig a lehetőséget a fejlődésre. /(bodolai): Újra van Kossuth utca Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./ Visszakapta nevét a Kossuth Lajos utca Marosvásárhelyen. A Kultúrpalota vagy a vár mellett ez az elnevezés is szerves része a város történelmének. Az utca száz esztendőn át viselte Kossuth Lajos nevét, első erdélyi szobrát is Marosvásárhelyen emelték, dr. Bernády György kezdeményezésére. Az 1899-ben felavatott szobrot 1920-ban tüntették el. Ekkor változtatták meg először az utca nevét is, majd 1940-től 1986-ig volt újra Kossuth utca. /(bodolai): Igazságtétel. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./

2004. január 24.

Gál Kelemen (1869–1945) neve ismerős a kolozsváriaknak, összeforrott az Unitárius Kollégiummal, annak 1892-től 1932-ig némettanára, s a századfordulótól 25 éven át igazgatója is. Az 1920-as években a kisebbségi helyzetbe került magyarság tanügyi küzdelmeinek egyik vezetője, krónikása volt. Két kötetben írta meg iskolája történetét (1935), Ferencz József unitárius püspök (1936), valamint Jakab Elek (1938) életrajzát. Méltán vette fel nevét az RMPSZ Kolozs megyei oktatási központja. Gál Kelemennek egy életrajzi könyve kéziratban maradt. A 2001-ben megindított Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai sorozat 3. köteteként most Kovács Sándor és Molnár B. Lehel gondozásában sajtó alá került e kézirat, Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza (Kolozsvár, 2003) címmel. Káli Nagy Elek a magyar közélet mára teljesen elfeledett szereplője. /Gaal György: Gál Kelemen könyve Káli Nagy Elekről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

2004. február 24.

Erdélyben a magyar szobrok és emlékhelyek rongálása, meggyalázása nem csak mostanában jellemző cselekedet. Erről tanúskodnak azok a cikkek, tudósítások, melyek a Brassói Lapok hasábjain jelentek meg 1925 és 1934 között. Ebből idézett az Erdélyi Napló. Az aradi Szabadság téren 1925-ben lebontották a tizenhárom aradi vértanú szobrát. Akkor Barabás Béla dr., volt országgyűlési képviselő kijelentette: A magyar kormány sajnos elhanyagolta ezt a kérdést, vagyis nem nézte azzal a kötelességtudattal, melyet ez az ügy megérdemelt volna, és az emlékművet a tűzoltólaktanya udvarán felépítendő deszkaketrecben helyezik el. (1925. júl. 5.) Románia csak ellenértékért hajlandó átadni Magyarországnak a ledöntött erdélyi szobrokat. A román hatóságok, mint ismeretes, egy csomó emlékművet lebontottak: Aradon így a tizenhárom vértanú szobrát, a segesvári Petőfi-szobrot és egyéb emlékművek közül a millenniumi oszlopot is. Eddig a román kormány a békeszerződés értelmében átadta Magyarországnak az eltávolított emlékműveket. Most azonban elhatározta, hogy ezeket a szobrokat csak akkor adják ki, ha cserébe kiszolgáltatja Romániának az ott őrzött román vonatkozású műkincseket. Homan Bálint, a Nemzeti Múzeum igazgatója kijelentette, hogy a budapesti Nemzeti Múzeumban egyetlen román vonatkozású ereklye vagy műkincs sincsen, így a Nemzeti Múzeum semmit sem tud kiszolgáltatni. Ezért a magyar kormány erélyesen visszautasít minden román követelést. (1926. jan. 13.) Eltűnnek a magyar szobrok és emlékművek. Egy rövid kimutatás a pusztításokról. 1. Aradon: a Kossuth Lajos-szobor mellékalakjait hat tüzérkocsihoz kötve rántották le, majd az egész szobrot összetörték. Ugyancsak itt megcsonkították Csiki Gergely szobrát, Zala György remeke, a Vértanú-szobor pedig a városi lovarda raktárában található. 2. Nagyszalontán: Kossuth Lajos életnagyságú szobrának nyakához kötelet erősítettek és lovakkal lerántották. 3. Nagyváradon: Szigligeti Ede és Szent László szobrait rejtekhelyre szállították. 4. Zsombolyán: Kossuth Lajos szobrát dinamittal felrobbantották. 5. Nagyszentmiklóson: Révai Miklós mellszobrát leszerelték s helyére Eminescu költő szobrát helyezték el. 6. Karánsebesen: Erzsébet királyné szobrát megcsonkították. A következő helységekben is tűnnek el a szobrok: Kolozsváron, ahol az Erzsébet-szobor fejét leütötték, Marosvásárhelyen a szobor fejét egy nyirkos pincében helyezték el, Temesváron a hadapródiskola udvaráról vitték el a szobrot, eltávolították még Ferencz József szobrát is. 7. Buziásfürdőn: A Trefort-szobor tűnt el. 8. Déván: A vértanúhalált halt első unitárius püspöknek, Dávid Ferencnek szobrát ledöntötték és darabokra törték. 9. Szinérváralján: Kossuth Lajos szobrát megcsonkították. 10. Boksabányán: A honvédemléket megrongálták, a főalakok fejét letörték. 11. Nagykárolyban: A hat méter magas Kossuth-szobrot pusztították el. Hurkot kötöttek nyakába és lovakkal lerántották. 12. Szatmáron: Elpusztították a 22 láb magas Kölcsey-szobrot és a humanista Kiss Gedeon szobrát. 13. Kolozsváron: A fából faragott Kárpátok őrét a katonák széjjeldarabolták. Egyedül Mátyás király szobrának kegyelmeztek meg azzal, hogy Mátyás román származású volt, aki csak kalandos diplomáciával akadályozta meg, hogy Erdélyt Romániához csatolják. 14. Nagyenyeden: A labancok ellen harcoló tíz nagyenyedi diák emlékoszlopát megcsonkították. 15. Marosvásárhelyen: Kossuth Lajos, Bem apó, II. Rákóczi Ferenc és a Szabadság-szobrot ledöntötték. A kultúrpalota remek mozaikjait, magyar tárgyuk miatt, kikaparták. A 48-as hazafiak emlékét megcsonkították. 16. Nyárádszeredán: A Bocskai-szobrot döntötték le. 17. A fehéregyházi csatatér honvédemlékét megcsonkították, mely alatt Petőfi Sándorral együtt 150 honvéd alussza örök álmát. 18. Sepsiszentgyörgyön: A honvédemlékeket lebontották, Gábor Áron szobrát megcsonkították. 19. Nagyszebenben: A Bem-szobrot eltávolították, a Petőfi-reliefet megrongálták. 20. Baróton: A szabadságharc emlékoszlopát megcsonkították. 21. Madéfalván: A székely emlékoszlopot megcsonkították. 22. Székelyudvarhelyen: A Vasszékely-szobrot elpusztították. És így lehetne tovább folytatni a rombolásokat. (1930. aug. 15.) Szilágysomlyón a Hősök emlékoszlopáról lerombolták a turulmadarat. A szilágysomlyói hősök emlékművén egy turulmadár van. Ezt a szobordíszt február 23-án éjszaka ismeretlen tettesek a szoborral lerombolták. Reggelre a megcsonkított szobron ott lengett a román lobogó. (1933. júl. 28.) Nagykárolyban ismeretlen tettesek lefűrészelték a nagykárolyi Kölcsey-szobor fejét. (1934. szept. 1.) Désen a lebontott Turul-emlékmű helyén a város szobrot akar emelni Mihali Tivadarnak. (1934. aug. 8.). /Szakács János: Az erdélyi szobrok sorsa. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 24./

2004. március 4.

Kötő József EMKE-elnök elmondta, hogy a szervezet egykori kolozsvári székházában ma a vasúti igazgatóság található. Lukács János, Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ országos elnöke közölte: a legtöbb menedékházat, amelyről a közvélemény úgy tudta, hogy az egyesület tulajdona, az EKE csak bérelte. A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) az Erdélyi Gazdák Egyesülete jogutódjának tartja magát, három székházat is visszaigényel, tájékoztatott Farkas Zoltán elnök. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) számára az 1999-ben kibocsátott sürgősségi kormányrendelet már visszaadta Kolozsváron a főtéri Wass Ottilia házat. Funar polgármester megfellebbezte a döntést a közigazgatási bíróságon, ezért nem kaphatták vissza a házat. Az EMÉ-nek továbbra sem áll módjában visszaigényelni az egykori Ferenc József Tudományegyetem által bérelt (ma a BBTE tulajdonát képező) ásvány-, növény- és állattani gyűjteményeket, vagy az Egyetemi Könyvtárban fellelhető 300 ezer kötetét, régi nyomtatvány- és kézirattárát. /Székely Kriszta: Államosított közösségi ingatlanok nyomában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

2005. február 2.

Elsőként távolították el nyolcvan éve Marosvásárhelyen, pedig a Kultúrpalota egyik legmarkánsabb részlete, dísze volt, Ferenc József megkoronázását ábrázolta. Szerencsére a megfelelő személyek elrejtették az egykori kelléktárba, a díszletek mögé. A művet Sidló Ferenc készítette, de Kallós Ede is dolgozott rajta, az ékszerészmunka pedig Hibján Samu és Vandrág László keze munkája. Csortán Ferenc műemlékvédelmi előadó, a Maros Megyei Művelődés-, Vallásügyi, és Nemzeti Kulturális Örökségi Igazgatóság tanácsosa leszögezte, hogy Kultúrpalota az ország egyik legszebb épülete Esztétikai értéke elsősorban a sok-sok apró elem összhangjából tevődik össze. Ennek értelmében magától értetődő, hogy minden olyan részletének, alkotóelemének, ott a helye, ahova azt a tervezők megálmodták, elképzelték. Szeretné, ha visszakerülne eredeti helyére a dombormű, ha pedig ez mégsem sikerülne, akkor a múzeumban a helye. Bónis Johanna muzeológusnak hasonló a véleménye. Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnöke szintén egyetért azzal, hogy a relief visszakerüljön eredeti helyére. /Nagy Botond: Nyolcvan év alagsori száműzetés. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./

2005. március 26.

I. Mihály volt román király és családja jelenlétében került sor a kolozsvári I. Ferdinánd Egyetem megalapításának 85. évfordulójára rendezett ünnepségekre, amelynek keretében március 25-én felavatták az egyetemalapító I. Ferdinánd király és Mária királynő mellszobrát. Mindkettőt a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) főépületének első emeletén helyezték el. Mihály királyt és feleségét, Anna királynét Andrei Marga, az akadémiai tanács elnöke és Nicolae Bocsan, a BBTE rektora fogadta. Nicolae Bocsan megköszönte Mihály király elődeinek, I. Ferdinánd királynak és Mária királynőnek, hogy „Erdély szívében létrehozták az új román egyetemet, az előző felsőfokú oktatási intézmény folytatását”. A rektor szerint a BBTE teljesítette az alapítók elvárásait: „több nemzet és vallás tudományos és kulturális központjává vált”. Kitért a BBTE jelenlegi helyzetére is kiemelve a kolozsvári egyetem multikulturális jellegét. „Megelégedéssel tölt el, hogy az etnikai és kulturális tolerancia vonatkozásában példaként tekintenek erre az egyetemre” – hangsúlyozta Mihály király. A kolozsvári tudományegyetemet Ferenc József alapította 1872-ben. Az egyetem 1919-ben távozni kényszerült, 1921-ben a magyar nemzetgyűlés Szegedet jelölte meg új székhelyéül. Az egyetem vagyonát államosították, az I. Ferdinánd Egyetem alapját ez az infrastruktúra képezte. /Kiss Olivér: Mihály király Kolozsváron. Az I. Ferdinánd Egyetem alapítóira emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./

2005. április 4.

Április 2-án a száz éve született József Attilát ünnepelte Kolozsváron a Korunk szerkesztősége képben, versben és zenével. A lapszámot Balázs Imre József mutatta be, a költő versei ihlette képzőművészeti alkotásokból rendezett kiállítást Kántor Lajos méltatta, elhangzott Boér Ferenc József Attila-versösszeállítása. A Korunk márciusi számát a költőnek szentelték. /Németh Júlia: József Attila – 100. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

2005. június 3.

Hantz Péter, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa elmondta, hogy a napokban 25 európai kisebbségi egyetem részvételével tartott virtuális konferencián kidolgozták a kisebbségi felsőoktatás chartájának tervezetét. A dokumentum szerint a 100 ezer főnél nagyobb számú kisebbségeknek joguk van egynyelvű, az állam által fenntartott felsőoktatási intézményhez. Az erdélyi magyarságnak tehát önálló állami magyar egyetem járna. Románia lakosságának a népszámlálás adatai szerint 6,6-6,7 százaléka magyar nemzetiségű. A magyar egyetemi hallgatók aránya 4,3 százalék. Az ország egyetemi hallgatóinak mindössze 1,6 százaléka tanul magyar nyelven, ez mutatja, hogy nagy bajok vannak a romániai magyar felsőoktatással. A Babes–Bolyai Tudományegyetem egy román intézmény képét mutatja, mely a magyar nemzetiségűek számára sokszor megalázó. Az egyetem falairól hiányoznak a magyar nyelvű feliratok, egy kérvényt sem lehet magyarul benyújtani. A magyar oktatási vonal képviselői bármikor leszavazhatók. A rektori folyosón, az egykori román rektorok plakettjei mellett még csak mutatóba sincsenek kitéve a magyar rektorok képmásai. Hiányoznak mind a Ferenc József Tudományegyetem, mind pedig a későbbi Bolyai Egyetem rektorainak plakettjei. Amennyiben a Babes–Bolyai szétválik Babes Egyetemre és Bolyai Egyetemre, ragaszkodni kell az arányos elosztáshoz, és ahhoz is, hogy a központi épület fele a leendő Bolyai Egyetemhez kerüljön. A magyar oktatók 85 százaléka támogatja, hogy a Bolyai újraalapítása felé teendő első lépésként hozzák létre a magyar karokat. A virtuális konferenciát előnye: az összes anyag fent van az világhálón, a www.conf.bolyai-u.ro címen, és bármikor fel lehet használni a Bolyai Egyetemért folytatott harcban is. /Lázár Lehel: Nem mondhatunk le az önálló egyetemről. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./

2005. június 17.

Székelyudvarhelyen az első világháborút követő hatalomváltáskor két jelentős alkotást tüntetett el a román hatalom: az 1896-ban emelt millenniumi emlékművet, illetve a Vasszékelyt. Az utóbbit a román katonák 1919 januárjában először megcsonkították, majd lerombolták. Egy megmaradt darabját ma a múzeum őrzi. A város 2000-ben ismét felállította a Vasszékelyt az első és második világháború udvarhelyi áldozatainak háborús emlékműveként, a bronzszobor Szabó János alkotása. Arra is vannak tervek, hogy a millenniumi emlékművet is visszaállítsák. A két fekvő oroszlán által közrevett emlékoszlop két darabja megmaradt, ezeket a Haáz Rezső Múzeum őrzi. 1915-ben a Kuvar-szikla oldalába a város vezetősége két domborművet készíttetett, Ferenc József osztrák–magyar és II. Vilmos német császár portréival. Ezeket is leverték a hatalomváltáskor, viszont a domborművek nyomai egészen a közelmúltig felfedezhetők voltak, csupán a benzinkút átépítésekor tűntek el véglegesen. Ugyancsak eltüntették az 1940 szeptemberében felavatott országzászlós emlékművet az öt címerrel (Magyarország, Erdély, Udvarhely vármegye, Székelyudvarhely városa és Pestszentlőrinc testvérváros címerei). 1945 után két mellszobrot állítottak, a hodgyai születésű Józsa Béla szobrát 1961-ben, a kőszobor ma a múzeum udvarán van. 1990. december 8-án az iskola udvarán Benedek Elek szobrát állították fel, Szabó János alkotását. Dr. Petru Groza /1945 márciusa és 1952 júniusa közötti miniszterelnök/ szobrát 1974-ben avatták fel, alkotója nem ismeretes, a márványból készült szobrot Bukarestből hozták. A szobrot 1990 januárjában eltávolították, azóta az iskola egyik raktárában van. 1979-ben állították fel Székely József szobrászművész Kibontakozás című fém térplasztikáját az akkori Olympia mozi előtt. A 18 méter magas alkotást szintén a rendszerváltás után, az épület felújításakor tüntették el. Az 1969-ben a városi parkban felállított Napozó nőt (szintén Székely József alkotása) ledöntötték néhány évvel ezelőtt, de napok múlva helyére tették. A szobrász információi szerint egy más városból jött női kézilabdacsapat tagjai voltak a tettesek, dühükben, a sportcsarnokban elveszített mérkőzés után. /Katona Zoltán: Ledöntött szobraink és emlékműveink. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 17./

2005. október 4.

A romániai rendszerváltás óta először tartott nagyszabású tanévnyitót a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozata, ebből az alkalomból Farkas Gyulának, az 1872-ben alapított Ferenc József Tudományegyetem egykori rektorának mellszobrát is felavatták. Farkas Gyula munkásságát az egyetem vezetősége részéről Andrei Marga, az intézmény akadémiai tanácsának elnöke, Nicolae Bocsan rektor és Simon Simion dékán is méltatta. Mindhárman bevallották: noha kiemelkedő munkássággal rendelkezett, a román értelmiségi körök mégsem ismerték kellőképpen Farkas Gyula munkásságát. Az ünnepségen Salat Levente rektor-helyettes elmondta, a jelenleg működő tanszékek magyar tagozatainak egyesítéséből tervezett önálló magyar karok létrehozásáról egyelőre nem lehet semmilyen előrelépésről beszámolni. Az RMDSZ csúcsvezetése ugyanis a BBTE magyar tagozata vezetőinek tudomására hozta, hogy a politikai prioritásaként kezelt kisebbségi törvénytervezet politikai partnereikkel való elfogadtatásának az erőfeszítései nem teszik lehetővé az egyetem magyar tagozata ügyének párhuzamos vállalását. Sikerült elérni két magyar tanszék létrehozását a Közgazdaságtudományi Kar Sepsiszentgyörgyön működő kihelyezett tagozata és a Pszichológia- és Neveléstudományok Kar keretei között. Az egyetem vezetősége jóváhagyta, hogy hozzák létre a magyar tagozat vezető testületét, amely mandátumot kapott a magyar tagozat működési szabályzatának kidolgozására. Az egyetem vezetősége jóváhagyott egy, a magyar tagozatvezetés által kidolgozott tervezetet, amely az egyetem kötelékébe tartozó épületek két, illetve háromnyelvű feliratozását, és az intézmény története magyar vonatkozásinak megfelelő tükrözését irányozza elő. Salat szerint a rektor egy történészbizottságot kért fel, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel. A rektor-helyettes a következő időszak kihívásaiként említette az egyetemi autonómia jelenleg adott kereteinek tágítását. Reményei szerint az idei tanév első felében már sikerül megteremteni az újságírói és informatika tanszéket. Emellett kérik az érintetteket, kezdjék el az egyeztetéseket, hogy a Bölcsészkar keretében működő három magyar tanszék Hungarológia vagy Magyarságtudomány Karrá egyesüljön. Fokozatosan próbálják meg leválasztani a BBTE magyar nyelvű oktatását a román oktatás kényszerpályájáról, anélkül, hogy ezzel a megnyert akkreditációkat kockáztatnák. /B. T.: Premiernek számító tanévnyitó a BBTE-n. Önálló Magyarságtudomány Kart terveznek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./ Salat Levente rektor-helyettes beszédében hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyarságnak az önálló magyar egyetemhez való joga elvitathatatlan, ugyanakkor megkérdőjelezte egy esetleges önálló egyetemi struktúra versenyképességét. A kilencvenes évek elején elfogadható volt az állandó panaszkodás. Salat Levente kifejtette, nem biztos, hogy az erdélyi magyarság önálló erejére hagyatkozva saját egyetemének olyan nemzetközi státust vívhatott volna ki, mint amilyennel ma a BBTE rendelkezik. Borbély Tamás, a lap munkatársa szerint nem biztos, hogy a Sapientia Egyetem mintája lehet csak sikertörténet az erdélyi magyarság számára. A most körvonalazódó önálló magyar kar a Bölcsészkaron jelenleg működő irodalomtudományi, néprajzi és nyelvészeti tanszékek összeolvadásából jönne létre. Félő azonban, hogy az intézmény román többségű vezetősége ezt a lépést majd arra próbálja felhasználni, hogy elhitesse a nagyvilággal: a magyar karok kérdése is példásan oldódott meg a nagy múltú multikulturális kolozsvári egyetemen. /Borbély Tamás: Az önálló magyar egyetem dilemmái. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

2005. október 21.

Október 20-án első alkalommal tartott együttes kormányülést Bukarestben a magyar és a román kabinet. A repülőtérről Gyurcsány Ferenc és kísérete Snagovba hajtatott, ahol a magyar kormányfő megkoszorúzta az 1956-os forradalom vezetői fogva tartásának színhelyén álló Nagy Imre-emékoszlopot. Az ünnepélyes fogadtatásra a bukaresti Victoria kormánypalota előtt került sor. Gyurcsány Ferenc és Calin Popescu Tariceanu rövid nyilatkozatait követően a két küldöttség megkezdte az együttes kormányülést, amelynek napirendjén fontos közös politikai, gazdasági, kulturális, környezet- és árvízvédelmi, diplomáciai, katonapolitikai, belügyi, határvédelmi és szociális kérdések szerepeltek. – Barátok között érzem magam, csakúgy, mint magyarországi látogatásom idején. Olyan barátok között, akik együtt dolgoznak egy projekt sikerén – ezekkel a szavakkal nyitotta meg az ülést Calin Popescu Tariceanu. Rámutatott: az ülés legfontosabb napirendi pontja a két ország nemzeti fejlesztési tervében szereplő tervek összehangolása. „Rendezni végre közös dolgainkat, ez a munkánk, és nem is kevés” – Gyurcsány Ferenc József Attilát idézve vezette fel mondanivalóját. Majd románul hozzátette: – Magyarok és románok sorsa közös, sorsunk az együttműködés. Markó Béla RMDSZ-elnök, a román kormány miniszterelnök-helyettese elmondta: a magyar érdekvédelmi szervezet kezdettől fogva a többség és a kisebbség állandó párbeszéde mellett szállt síkra, így sikerült az etnikumközi viszonyokat újragondolni. A két miniszterelnök sajtótájékoztatón elmondta: sikerült megállapodni, hogy a jövő év elején Magyarország Csíkszeredában, Románia pedig Gyulán főkonzulátust nyisson, Iasiban, illetve Győrött pedig tiszteletbeli konzulátusokat létesítsenek. Abban is egyetértettek, hogy jövőre újabb közös kormányülést tartanak. Tariceanu közölte: folynak a tárgyalások az amerikai Bechtel céggel, hogy az észak-erdélyi autópálya megépítésére vonatkozó szerződést a román kereskedelmi joggal összhangba hozzák. Ha ez megtörténik, azonnal újraindul a sztráda finanszírozása, és folytatják annak építését. Egyeztetés történt a Debrecen–Nyíregyháza–Szatmárnémeti gyorsforgalmi út megépítéséről. Verespatak ügyéről is tárgyaltak. A román kormányfő szerint Bukarestnek mindössze annyi a dolga, hogy magánprojekt esetében a törvények maradéktalan betartását kísérje figyelemmel, s nem pedig az, hogy a gazdasági terveket megakadályozzon. A kolozsvári magyar egyetemi karok, illetve az önálló állami magyar egyetem létrehozására vonatkozóan a román kormányfő kifejtette: a kormányprogramban szereplő vállalásokat teljesíteni szeretnék. Elismeri az anyanyelvű oktatás biztosításának fontosságát, úgy véli, Erdélyben elsősorban a sokszínűség gazdagítja a románok és a magyarok kulturális értékeit. Éppen ezért nem hisz az oktatás elkülönülésére vonatkozó követelések megalapozottságában. Gyurcsány Ferenc kijelentette: az Országgyűlés költségvetési vitája előtt az erdélyi magyarság programjainak és intézményeinek anyagi támogatásáról mindössze annyit mondhat, hogy a jövő évi költségvetési támogatás nagyságrendileg várhatóan azonos lesz az ideivel. Este a Román Atheneumban a két miniszterelnök és a többi hivatalos személy gálakoncerten vett részt. Az est a bukaresti magyar nagykövetség által a magyar nemzeti ünnep alkalmából adott fogadásával ért véget. A déli órákban a magyar kormányfő különrepülőgépén Nagyváradra indul. Tizenöt dokumentumot írtak alá az első magyar–román együttes kormányülésen. A „Bridges into the Future” (Hídak a jövőbe) című memorandum a két ország együttműködésének elveit és céljait rögzíti. Együttműködési memorandum jött létre a Romániai Kis- és Középvállalkozások és Szövetkezetek Országos Ügynöksége és a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium között. Az információs társadalom fejlesztését célzó regionális programok kiszélesítéséről szóló négyoldalú nyilatkozatot a két kormány mellett az RMDSZ és a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata jegyzi. Jegyzőkönyv rendelkezik a román Távközlési és Információs Technológiai Minisztérium és a magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium között Budapesten, 2005. január 14-én aláírt együttműködési megállapodás végrehajtásáról. Kormányhatározat döntött a Magyar–Román Környezetvédelmi Vegyes Bizottság harmadik ülése jegyzőkönyvének jóváhagyásáról, a kormányközi környezetvédelmi együttműködési egyezmény előírásainak alkalmazására. Közös kormányfői nyilatkozat szól az árvízvédelmi együttműködésről. Államközi szociális biztonsági egyezményt írtak alá. Külön megállapodás szól a magyar–román államhatár rendjéről, amely rögzíti a két ország közötti együttműködést és a kölcsönös segítségnyújtást. A menekültügy kérdésében együttműködési jegyzőkönyv született a két belügyminisztérium között. Kormányhatározat rendelkezik a román–magyar Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról. Ugyancsak kormányhatározat született a konzulátusi hálózat bővítéséről. Kormányközi egyezmény szabályozza mostantól a Magyar Köztársaság Bukaresti Kulturális Központja és a Budapesti Román Kulturális Intézet működését. Aláírták a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a román Kulturális és Egyházügyi Minisztérium közötti kulturális együttműködési munkatervet a 2006 és 2008 közötti időszakra. Technikai egyezményt írtak alá a katonai légiszállítás együttműködéséről. Adrian Nastase volt román miniszterelnök kijelentette: bántja, hogy nem kapott meghívást a kormányülésre. Nastase örömmel emlékezett vissza a Medgyessy Péterrel, és előtte Orbán Viktorral tartott találkozókra. Hasonlóan nyilatkozott György Ervin, Kovászna megye prefektusa is, aki sérelmezte, hogy nem hívták meg az együttes kormányülésre. Közölte: azért szeretett volna jelen lenni, hogy ismertesse Kovászna megye „valódi problémáit”. A magyar kormányfő erdélyi látogatása elleni tiltakozásra szólította fel tagjait és híveit külön közleményben a székelyudvarhelyi és a nagyváradi Magyar Polgári Szövetség (MPSZ). Az udvarhelyi MPSZ arra buzdította tagjait és szimpatizánsait, hogy „megfelelő módon” fogadják azt a magyar kormányfőt, aki megtagadta a határon túli magyarokat. – Amíg meg nem követik az elárult erdélyi magyarokat, a nemzeti összetartozást fontosnak tartó bihari magyarok nevében tiltakozunk Gyurcsány Ferenc nagyváradi kampányrendezvénye ellen, és elítéljük azt, hogy az RMDSZ felvállalta ennek megszervezését – áll a nagyváradiak közleményében. /Tibori Szabó Zoltán: Román–magyar kormányülés Bukarestben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

2005. október 24.

Október 23-án Szászvárosban Torma Zsófiára emlékeztek, akit autodidakta mivolta ellenére a világ első régésznőjének tartanak, és akit a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem díszdoktori címmel tisztelt meg. A Torma Zsófia-emlékünnepségen már román nyelvű felszólalások is voltak, mert a szászvárosi románok is egyre inkább fejet hajtanak a régésznő munkássága és emléke előtt. Fülöp Júlia, a rendezvény szervezője és Torma Katalin egyaránt elismerésüket fejezték a nagy régésznő munkásságával kapcsolatosan. Csicsókeresztúron (akkor Szolnok-Doboka vármegye, jelenleg Beszterce-Naszód megye) született 1840-ben, Szászváros mégis magáénak tartja Torma Zsófiát, aki az 1860-s években költözött ide. Itt fejtette ki az őskor feltárására összpontosuló tudományos munkásságát, hozta létre a város első történelmi múzeumát, illetve itt hunyt el 1899-ben, szögezte le Torma Katalin, a híres történész testvérpár Marosvásárhelyről érkezett oldalági leszármazottja. Torma Zsófia figyelme a tordosi neolitikus telep felé fordult. 1875-ben kezdte meg a terület majd egy évtizedig tartó rendszeres ásatását, a felszínre kerülő leletek gyűjtését. Az 1876-os budapesti Nemzetközi Régészeti és Antropológiai Kongresszus alkalmából – ahol szenzációt keltett a cseréptöredékeken, korongocskákon fellelt szimbólumokkal és írásjelekkel – őt kérték fel Hunyad megye régészeti adatainak összeállítására. A Tordos melletti, általa feltárt 4500 éves őstelep tordosi kultúra néven vonult be a régészetbe. Legjelentősebb és egyben legtöbbet vitatott, Ethnographische Analogien (1894) című művét Jénában adták ki. /Chirmiciu András: Torma Zsófia-emlékünnepség Szászvároson. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./

2005. október 24.

Rendhagyó kiállítás nyílt október 21-én Kolozsváron a Fehér Galériában. A résztvevők nem csupán az erdélyi tájakat, barlangokat megjelenítő, látványos természetfotókat értékelték, hanem alkotójuk, Balogh Ernő (1882–1969) geológus professzor személyiségére is emlékeztek. A Ferenc József, később pedig a Bolyai Egyetem tudós professzorának, a földtan tanszék egykori vezetőjének emlékére rendezett fényképkiállításon az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke, Lukács József méltatta a két világháborút megélt, az erdélyi magyar értelmiségi számára különösképpen nehéz időkben tevékenykedő jeles mineralógus munkásságát. Ajtay Ferenc tanár Balogh Ernő nemzetközileg is elismert tudományos munkásságát ismertette. A diákjai által az ásványtan élő lexikonának nevezett professzor, az erdélyi barlangkutatás kiváló szakembere színes egyéniségével mágnesként vonzotta a szakma fiatalabb művelőit. A tudós közéleti munkássága is jelentős, százával jelentek meg a tudománynépszerűsítő és honismereti cikkei. Jelentős szerepet vállal az EKE újjászervezésében és vezetésében, az Erdély című folyóirat szerkesztésében, valamint a Mátyás-házban lévő tájmúzeum működtetésében. Utóbbit a hatalom 1935-ben felszámolta, értékeinek egy negyedét elkobozta és az akkor alakult néprajzi múzeumnak juttatta. Az értékes könyvtár anyagának nagy része szintén a politikai változások áldozatává vált. Dr. Mészáros Ferenc, a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum igazgatója elmondta: büszke arra, hogy intézménye a magyar kultúra pótolhatatlan részét képező fényképek birtokosa. Magyari Gábor geológus, a hagyaték egyik gondozója elevenítette föl a tudós professzorhoz fűződő emlékeit. Végezetül pedig Balogh Ernő unokája, ifjabb Balogh Ernő orvos mesélte el, hogyan bukkant az üveglemezekre marosvásárhelyi otthonuk padlásán és vállalta föl a hagyaték gondozását. /Németh Júlia: Dokumentumok a múltból a jövőnek. Balogh Ernő fotográfiái a Fehér Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-68




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998