udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 13 találat lapozás: 1-13
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Ferencz Éva

1993. július 1.

Budapesten, a Vigadóban emlékeztek a moldvai csángók tudós kutatója, Domokos Pál Péter életművére. A zsúfolásig megtelt teremben nagy érdeklődést váltott ki a Novák Ferenc által rendezett műsor. Próza, ének, hangszeres muzsika, tánc fonódott egybe. Az első részben eredeti csángó előadók szólaltatták meg saját kultúrájukat. Beszélt Kallós Zoltán, mesét mondott Kóka Rozália, énekelt Budai Ilona, Sebestyén Márta, Faragó Laura, Sebő Ferenc és Ferencz Éva. Csoóri Sándor bevezetőjében felvázolta Domokos Pál Péter életútját. /Fábián László: Csángó kultúra ? magyar kultúra. = Új Magyarország, júl. 3./

2002. január 25.

Ezen a helyen, a város egész lakosságának szeme láttára bestiális módon megöltek egy embert. Aki nem volt sem jobb, sem rosszabb azoknál, akik tétlenül végignézték meglincselését. Emlékezetül, hogy ilyesmi soha többet ne ismétlődjön meg." – ez a szöveg lenne olvasható – román és magyar nyelven – azon az emléktáblán, melyet Agache Aurel kíván elhelyezni városunk főterén, egész pontosan ott, hol apját 1989-ben meglincselték. Agache Aurel beadványban arra kérte a polgármestert, hogy engedélyezzék egy emléktábla elhelyezését azon a helyen, hol apját, a post-mortem ezredessé előléptetett tisztet megölték. Agache azt is leírja: nincs ellenére, ha valaki egy másik plakettet kívánna tenni az apjáé mellé, ha az illető úgy véli, hogy az általa leírtak nem felelnek meg a valóságnak. Agache a felmerülő költségeket is állná. Török Sándor polgármester ezzel kapcsolatosan elmondta: Agache kérését a kézdivásárhelyi tanács városrendészeti bizottsága elé terjesztették és annak függvényében, hogy a bizottság döntést hoz ez ügyben, értesítik az Agache családot. /Bartos Lóránt: Döntés előtt a kézdivásárhelyi tanács. Agache-emlékplakett a főtéren? = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jan. 25./ Kézdivásárhely többszáz-éves történelmének számtalan eseményére, neves személyiségére szobrok, emléktáblák, utca-nevek, épületek emlékeztetnek. Most egy család tagjai egy olyan embernek akarnak emléktáblát állítani, aki a közelmúlt eseményei közül a legkegyetlenebb emlékeit idézi. Neve hallatán sokunknak még ma is elszorul a torka, mert e névhez a Securitaten töltött éj-szakák, megerőszakolt nők, ártatlanul elhurcolt emberek, halálba hajszolt áldozatok, törvénytelenül elkobzott értéktárgyak, külföldre menekült otthontalanok emléke tapad. Számolni kell azzal, hogy mire emlékszik Kézdivásárhely Agache Aurel post-mortem ezredes kapcsán. Ez az ember, amint mondják – üres kézzel érkezett, s amikor távozott, magával vitte számtalan magyar ember nyugalmát, álmait, vágyait, szabadságát. Kézdivásárhelyt erre emlékeztetné ennek az embernek az emléktáblája. És azokra, akik még ma is börtönben sínylődnek, vagy otthontalanul bujdosnak a nagy-világban. /Ferencz Éva: Egy emléktábla margójára. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jan. 25./

2002. december 2.

Nov. 30-án Gyergyószárhegy vendége volt harminc csángó. Hozták magukkal, amijük volt: éneket, táncot, furulyaszót és derűt. Szárhegyen egy lelkes, hagyományápoló, fiatal közösség lett kovásza a remélhetőleg tartós kapcsolatnak. Borsos Gyöngyi és Ferencz Éva, a Moldvában tanító két bátor leány segített a kapcsolatteremtésben, s Hegyeli Attiláék klézsei és somoskai csángómagyarokkal érkezhettek meg Gyergyószárhegyre. Rögtönzött csángó népművészeti kiállítás, majd Hegyeli Attila, az Moldvai Csángómagyar Pedagógus Szövetség elnöke csángókról szóló előadása után Mirk László Az ember ott a legfájóbb magyar című versgyűjteményét mutatta be. Utána a tánc vette át a főszerepet. Először a somoskai és klézsei vendégek mutatkoztak be, majd a helyi Cika Néptáncegyüttes. /Bajna György: Csángók Szárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 2./

2002. december 18.

Ferencz Éva /Marosvásárhely/ tanárnője megtudta, hogy a Nyárádszentlászlón levő i I-IV. osztályos iskolának nincs könyvtára. Gyűjtést indított, s alig két hét alatt 250 magyar nyelvű meséskönyvet hoztak az iskolába a diákok. Ezt vitték ki dec. 15-én a szentlászlói iskolába. A tanárnő újabb gyűjtési akciót tervez, s más helységek iskoláit is megajándékozzák meséskönyvekkel. /Könyvtár Nyárádszentlászlónak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 18./

2003. november 28.

A Magyarok Háza /Budapest/ rendezvényei sorában gyakran vannak erdélyi vonatkozású események. Nov. 12-én Kocsis István Bolyai János című drámáját tűzték műsorra, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos előadásában; 25-én Kányádi Sándor volt a Ház vendége, a Felemás őszi versek című verskötete megjelenése, valamint a költőről a pozsonyi Kalligram Kiadónál megjelent monográfia bemutatása alkalmából; dec. 2-án Jáki Sándor Teodóz Csángókról, igaz tudósítások című kötetének bemutatása alkalmából fellép Ferencz Éva énekművész. E rangos rendezvénysorozat része volt Beke György három új könyvének - Advent a kaszárnyában (Elbeszélések - Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda), Déva vára alatt (Szociográfia - Felsőmagyarország Kiadó), Makacs realizmus (Tanulmányok, interjúk, portrék - Közdok Kiadó) - a bemutatója, november 17-én. Mindhárom kötet ebben az évben jelent meg. Az est házigazdája Medvigy Endre irodalomtörténész, a Szent László Akadémia dékánja volt. Bevezető szavaiban méltatta Beke György munkásságát, elkötelezettségét az erdélyi magyarság sorskérdései iránt. Beke György regények és elbeszélések írójaként is sorskérdéseink bátor felvetőjeként él az olvasók emlékezetében. Az Istók Péter három napja (1977), Fölöttünk a havasok (1980), A Haynal-ház kapuja (1981), Arccal az életnek (1987) jelentik a szépírói kibontakozás főbb állomásait. A csíkszeredai kiadónál most megjelent elbeszéléskötetről Czegő Zoltán költő beszélt: "Beke György szépirodalmi alkotásaiban túlnyomórészt ugyanazok a témák, tragédiák, nemzetiségi kisebbségi és elnyomó hatalmi konfliktusok jelentkeznek, mint a riportjaiban, rétegföltáró súlyos írásaiban. A cél egy: igazat vallani, igazat megvilágítani (...) Beke György a nagy nemzeti kérdésfelvetők között éli napjait. Lélekerejét viszont az állítások, a tagadások, a fölszólítások izgatják a legjobban. Mégis egy kérdését idézném a Csángók gyóntatója című írásából: "Azok az afrikai bennszülöttek vajon elkárhoznak-e, ha nem gyónnak meg mindent, mert nem értik a pap nyelvét és a pap sem az övéket?" De hát, ahol a bűn államhatalmi szinten élvez védettséget, ott csak a templomban, de nem, még ott sem érvényesek az egyetemes emberi erkölcsi törvények, s azok veremében a Tízparancsolat, meg az anyanyelvi gyónás méltósága szintúgy." A hetvenes-nyolcvanas években megjelent riportkötetek - Szilágysági hepehupa (1975), Nyomjelző rokonság (1978), Búvópatakok (1980), Boltívek teherbírása (1983), Itt egymásra találnak az emberek (1984) - otthon nem folytatódhattak. Valamennyi sikerkönyvként volt jelen, mígnem a kötetek s majd írójuk is nem került a tiltott könyvek, az elnémított írók sorsára. Az 1989-ben az anyaországba áttelepedett szerző 1996-ban kezdte meg a barangolókötetek immár cenzúrázatlan és átdolgozott újrakiadását. A Szigetlakók az otthon megjelent első három kötetet öleli fel; a Boltívek teherbírása (1998) appendixeként közreadta az írónak a riportkötetek miatti meghurcoltatása naplóját - A lándzsa hegye. Egy befejezetlen per címmel; a bihari barangolókötet többszörös terjedelemben jelent meg Az Értől a Kölesérig címmel; a negyedik, Bartók szülőföldjén (2002), a Bánság magyarságának krónikája, sorskérdéseinek faggatója; a most bemutatásra került Déva vára alatt kötet pedig Dél-Erdély szórványmagyarságának apadásában vívott keserves utóvédharcát tárja elénk, Hátszegtől Brassóig térképezve fel a gondokat. A Makacs realizmus című kötetből Beke György olvasott fel egy gondolatébresztő tanulmányt, amely az 1943-as balatonszárszói találkozó nemzetféltő eszméiből kiindulva szólt a mai égető gondokról. Beke György e három kötettel is igazolja, hogy az anyaországban is az erdélyi magyar nemzeti közösség legkövetkezetesebb, legbátrabb, legszókimondóbb személyisége maradt. /Máriás József: Könyvbemutató a Magyarok Házában. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 28./

2005. február 24.

Ferencz Éva védelembe vette a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron színház művészi teljesítményét és „cenzúrát” emlegetett annak kapcsán, hogy a városi tanács művelődési bizottsága – a tervezett bevételek elmaradása miatt – közönségvonzóbb előadásokat vár el az általa anyagilag támogatott intézménytől. A művelődési bizottságot és közvetve Sepsiszentgyörgy lakóit elmaradt bunkóknak mutatják be, ez sértő. Az ilyen-olyan posztmodern és más jelzőkkel felruházott irányzat nem gondolatot sugall, hanem elriaszt! A különböző díjakat pedig a hasonló irányzat elbírálói adják – írta Puskás Attila. /Puskás Attila, Sepsiszentgyörgy: Az érem két oldala. Postafiók rovat, = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./ Gáspárik Attila ezt így értelmezte: magyarán, a nép bunkó és az is kellene hogy maradjon, mert akkor rájuk fog szavazni. Ma, amikor posztmodern világban élünk, tette hozzá Gáspárik. /Gáspárik Attila: Kultúrautonómia? = Erdélyi Riport (Nagyvárad), febr. 3./

2006. március 9.

A budapesti József Attila Színház Molnár Ferenc Játék a kastélyban című színművének március 8-i marosvásárhelyi bemutatásával – főszerepekben Bodrogi Gyulával és Sztankay Istvánnal, Léner Pál rendezésében – vette kezdetét a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata elődje, az egykori Székely Színház, és a marosvásárhelyi hivatásos színjátszás hatvan évvel ezelőtti megalakulására emlékező rendezvénysorozat. Az egykori társulat Magyarországra áttelepült tagjai közül többen is megerősítették, élnek a meghívással, itt lesznek az ünnepségen. Március 9-én kiállítás nyílik Hat évtized képekben címmel, amely Ferencz Éva levéltáros, Szabó Annamária szcenikus, Fodor Zeno dramaturg és Bartha László színházi fotográfus munkája nyomán valósult meg. A felvételek az erdélyi színjátszás olyan jelentős személyiségeinek alakításait örökítették meg, mint Borovszky Oszkár, Delly Ferenc, Kőszegi Margit, Tanai Bella, Bács Ferenc, Szamossy Kornélia, Lohinszky Loránd, Mende Gaby, Gyarmathy István, Csorba András vagy Tarr László. Lesz könyvbemutató, Horváth Bea „A Székely Színházban bemutatott darabok előadástörténetének legfontosabb adatai” című tanulmányát és adattárát mutatják be. /Lokodi Imre: Hatvanéves színházi múlt. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

2008. november 5.

Új hetilap jelenik meg Székely Újság néven Kézdivásárhelyen, november 6-án. A magát közéleti hetilapként meghatározó új kiadványt a Pro Kézdi Egyesület adja ki. A lapigazgató Sántha Attila költő, író, aki egyben a kiadó egyesület elnöke. Sántha Attila elmondta: független, pártatlan hetilapot kívánnak szerkeszteni, amelyet sem az RMDSZ, sem a Magyar Polgári Párt nem tud majd befolyásolni. Eddig Felső-Háromszék lakossága egyetlen regionális hetilapból, a 12. éve működő Székely Hírmondóból értesülhetett a vidéket érintő hírekről. A kezdetben 5000 példányban megjelenő Székely Újságot Felső-Háromszéken, valamint Orbaiszék és Sepsiszék egyes településein is terjesztenék. A Székely Újság felelős szerkesztője Zs. Ambrus Ágnes magyar szakos tanfelügyelő, szerkesztői Koszti Ildikó, Ferencz Éva, Jancsó Katalin és Salamon Balázs. A lap jogelődje a Kovács J. István által szerkesztett, az 1900-es évek elején megjelent, Kézdivásárhely történelmének leghosszasabb életű hasonló nevű hetilapja, amelyet néhány lelkes helybéli 1989 karácsonyán adott ki újra /1991. márciusáig jelent meg/, a rendszerváltás idején a mostani lapigazgató és felelős szerkesztő is részt vett annak szerkesztésében. /Bartos Lóránt: Új lap, hajlongás nélkül. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./ 2002 márciusában jelent meg a Székely Újság harmadik sorozata, melyből csak kilenc szám látott nyomdafestéket. /Iochom István: Újraindul a Székely Újság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./

2009. június 16.

A bákói Vasile Alecsandri Kultúrház nagytermében tartották június 14-én, vasárnap a Moldvai Csángómagyar Szövetség (MCSMSZ) tisztújító közgyűlését, amelyen 285 tag vett részt, így csak a második összehívás volt törvényes (az 1535 tag többsége nem jött el). Az ülésen Solomon Adrián elnök a 2008 novembere, az utolsó közgyűlés óta eltelt időszak megvalósításairól, nehézségeiről számolt be. Más jelölt hiányában az MCSMSZ régi-új elnökét 254 igen, 1 nem és 30 tartózkodás mellett választották meg a következő két évre. Továbbá a szervezet két új alelnöke Pógár László és Bartha András lett, gazdasági felelősnek Csillag Leventét, oktatási felelősnek Ferencz Évát választották, miután az addigi felelős, Hegyeli Attila nem vállalta a tisztség további betöltését. A leköszönő oktatási felelős ismertette az általa tíz évig vezetett program eredményeit, eszerint jelenleg 21 településen folyik délutáni magyar oktatás, 14 településen állami iskolába is bekerült ebben az időszakban a magyar nyelv főtantárgyként. Ugyanakkor jelenleg 75 tovább tanuló diák és három egyetemi hallgató az oktatási program által nyújtott ösztöndíj révén Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, illetve Kolozsváron folytatja tanulmányait. Kulturális felelősnek Farkas-Ferencz Endrét és Nyisztor Ilonát közösen választották meg, vallási felelős dr. Nyisztor Tinka lett, aki arra kéri a falvak képviselőit, hogy ne csak Pusztinán akarjanak magyarul imádkozni, magyar misét szervezni. /(fer-): Tisztújító közgyűlés a csángó szövetségben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

2009. július 22.

A múlt tanévben ötvenketten tanítottak magyar nyelvet a moldvai településeken, közülük csupán tízen helybeliek. A Moldvai Csángómagyar Szövetség által meghirdetett tanári állásokra idén is többnyire magyarországiak jelentkeztek, akik viszont nem tudnak románul, így nehezen alkalmazzák őket a moldvai iskolákban. „94 tanár jelentkezett az őszi oktatásra. Sajnos nagyon kevés hányaduk, ebből talán tíz romániai, és sajnos egyetlen moldovai csángó diplomás értelmiségi sem jelentkezett” – mondta el Ferencz Éva, a Moldvai Csángómagyar Szövetség oktatási programfelelőse. „Többnyire, ha már kint családot alapítottak, nyilván nehezebben jönnek haza, de mi mindenképp nagyon szeretnénk, ha családostól, bármilyen formában vállalnák és hazajönnének. Mert, hogy lassan ez volna a cél” – mondta. /Nem térnek haza szülőföldjükre a csángó magyar értelmiségiek. = Erdély. Ma, júl. 21./

2009. augusztus 1.

Sepsiszentgyörgy után július 30-án a kézdivásárhelyi Vigadóban nyílt meg az Ignácz Rózsa centenáriumi emlékkiállítás. A tárlatot Szebeni Zsuzsa, az Országos Színháztörténeti Múzeum határon túli referense, a vándorkiállítás kurátora méltatta. Ferencz Éva magyartanár Ignácz Rózsa műveiből olvasott fel. A centenáriumi kiállítás következő állomáshelye a színész-írónő szülővárosa, Kovászna lesz. /(Iochom): Ignácz Rózsa centenáriumi vándorkiállítás Kézdivásárhely. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

2009. november 9.

Elégedettek a hét végén zárult marosvásárhelyi könyvvásárral a szervezők és a kiadók. Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó vezetője elmondta: szinte kétszeresét adták el a tavalyi mennyiségnek. Az igazgató a 15 új, a vásárra megjelentetett kötettel is magyarázza a sikert. Nagy sikere volt Albert Ildikó pszichológus Léleképítés című könyvének vagy Balázs Lajos Amikor az ember nincs es ezen a világon című, Csíkszentdomokosról szóló néprajzi munkájának, valamint a művészeti albumoknak. A hétkötetes Benedek Elek-kiadványt 30 százalékos árkedvezménnyel kínálták. Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke szerint is jól sikerült a vásár, de a forgalom kisebb volt, mint az előző években. Az idei könyvvásár legnagyobb eseménye a Kányádi Sándor tiszteletére szervezett Kaláka-koncert volt, amelyre a színház nagyterme zsúfolásig megtelt. Külön eseménynek számított a Korunk kiadásában napvilágot látott Prospero-könyvek sorozat legfrissebb kötete: Ferencz Éva és Zsehránszky István Makra Lajos színművészről szóló könyve. /Antal Erika: Könyvvásár-kasszasiker. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./

2009. november 18.

Fél évszázados kényszerszünet után, tíz évvel ezelőtt kezdhettek újra magyarul tanulni a moldvai csángók. Jelenleg 21 településen több mint 1500 gyermek tanul iskolában vagy iskola után magyarul. Negyedik éve tartanak Lujzikalagorban magyar órákat. Csaknem száz gyermek jár a foglalkozásokra. „A pénz a legkevesebb jelenleg. Az idén volt először, hogy nem tudtunk új helyszínt indítani tanévkezdéskor. A támogatók nagy része magyarországi és ott a válság eléggé érződik” – mondta el Ferencz Éva, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége oktatási felelőse. A csángószövetség ugyanis adományokból finanszírozza az iskolán kívüli magyartanárok fizetését és a házbéreket. Ferencz Éva azt mondja, még legalább 20 településen kellene bevezetni a magyar oktatást, amíg még nem késő. A magyar oktatáshoz hasonlóan a magyar misék bevezetését is szeretnék a moldvai csángók, 20 éve kérik ezt. /Tízéves a csángómagyar oktatás. = Erdély. Ma, nov. 17./


lapozás: 1-13




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998