udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 9 találat lapozás: 1-9
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Ferenczy Júlia

1996. december 3.

Magyarországi kiállítását követően, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét adományozta életműve elismeréseként Ferenczy Júlia kolozsvári festőművésznőnek Göncz Árpád köztársasági elnök. Göncz Árpád nevében dr. Szabó Béla, a bukaresti magyar nagykövetség első tanácsosa nyújtotta át a művésznek a kitüntetést azon az ünnepséggel egybekötött kiállításon, amelyet Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában rendeztek. /Ferenczy Júlia kitüntetése. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

1999. július 28.

Júl. 26-án életének 91. évében elhunyt Kolozsváron Ferenczy Júlia (1909-1999). Ahhoz a művészcsoporthoz tartozott, amelynek az 1939. decemberi jelentkezése mérföldkőnek számított. Õk voltak az 1929-ben Marosvécsen életre keltett Barabás Miklós Céh fiataljai, csoportjuk a Tizenötök név alatt maradt meg az erdélyi művészeti köztudatban. Ferenczy Júlia Farkas utcai lakását, ahol a pályakezdő csoport tagjai sűrűn megfordultak, Kis-Helikonnak nevezték. A negyvenes évek sikerei után sötét évek jöttek azok számára, akik nem hódoltak be feltétel nélkül a szocialista realizmusnak. Ferenczy Júliát 1958-ban kizárták a Képzőművészek Országos Szövetségéből, s attól fogva munkái csak a legritkábban jutottak be a hivatalos kiállításokra. Művészi teljesítménye számottevő. Munkái hazai és külföldi magánlakások és gyűjtemények díszeivé váltak. Még 1990 után sem vették vissza a romániai szakszövetség tagjai közé, s a kolozsvári múzeumban mind a mai napig egyetlen képe sincs. Az 1990 után újjáalakult Barabás Miklós Céh sem ajánlott fel neki legalább egy tiszteletbeli tagságot. Viszont művészi munkásságáért 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Valamennyi méltatója kiemelte Ferenczy Júlia kiváló forma- és színérzékét. Műtermében gyakori vendég volt Kelemen Lajos, Erdély tudós történésze, Szabó T. Attila, a nagy hírű nyelvészprofesszor, de megfordultak ott Entz Géza, Felvinczi Takács Zoltán, Lyka Károly, Bíró Béla, Maksay Albert és László Gyula művészettörténész, Kós Károly, az erdélyi kultúra "nagy öregje", Keöpeczi Sebestyén József, a heraldikus, Nagy Imre, Nagy Albert és Fülöp Antal Andor festőművészek, Szervátiusz Jenő, Balaskó Nándor és Kósa-Huba Ferenc szobrászok, illetve neves irodalmárok Kiss Jenőtől Szabó Gyuláig, és Szabédi Lászlótól Pomogáts Béláig. Az erdélyi művészet egyik legegyénibb alkotóját veszítette el. /Ferenczy Júlia (1909?1999) = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./ Ferenczy Júlia /Nyárádszentbenedek, 1909. ápr. 3. - Kolozsvár, 1999. júl. 26./

2000. május 16.

Megjelent Tibori Szabó Zoltán Ferenczy Júlia /Minerva Művelődési Egyesület és Szabadság kiadása, Kolozsvár, 2000/ című monográfiája. A kolozsvári festőművész pályáját fényképekkel és reprodukciókkal gazdagon illusztrált könyv felvételeit László Miklós és Csomafáy Ferenc készítette. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./ Ferenczy Júlia /Nyárádszentbenedek, 1909. ápr. 3. - Kolozsvár, 1999. júl. 26./

2000. május 22.

Tibori Szabó Zoltán monográfiája /Ferenczy Júlia, Minerva Művelődési Egyesület és Szabadság kiadása, 2000/ többet ad annál, amit ez a műfaj nyújtani szokott: túl a művész életrajzi adatain és pályafutásának kiemelkedő fejezetein, betekintést nyújt a korabeli Kolozsvár szellemi életébe. Annak ellenére, hogy ezeknek a tehetségeknek a feje fölött egyik napról a másikra országhatárok vonultak át, s bár kikerültek nemzetük művészi vérkeringéséből, nem adták fel a küzdelmet, és újrarendezve soraikat folytatták azt, ami tulajdonképpen természetes feladata minden felelős értelmiséginek: ecsettel, vésővel, daccal szolgálták a köz ügyét, a megmaradást. Ilyen ember volt Ferenczy Júlia is, aki 1941-ben egy olasz tanulmányút helyett inkább a székelyföldi ösztöndíjat választotta. - Több, mint tíz évi gyűjtés, szerkesztés eredménye ez a könyv. /Ferenczy Júlia. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

2001. július 27.

Alig öt évvel a Kolozsi mesék című, Stúdium Kiadónál 1996-ban megjelentetett első kötete után, az idén immár az oral history jegyében második könyvét teszi le az erdélyi magyar olvasóközönség asztalára Gergely István /Kolozsi Gergely István: Kolozsi pitvaros udvarokban, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2001./ A szerzőnek az év elején napvilágot látott Igaz mesék /Tinivár Kiadó, Kolozsvár/ című, Forró Ágnes illusztrációival díszített kötete, s most itt az újabb. Mostani kötetének alcíme: Elbeszélések, igaz történetek. A szerző korábbi, hasonló arcélű kiadványa Kis kolozsi dekameron, Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár. Mind a négy kötetében olvasói elé tárja szülővárosának /ma 4000-es lélekszámú nagyközség/ történelmi tények hitelesítette, de mindmáig közszájon is forgó eseményeit Az immár 81. életévét taposó Kolozsi Gergely István jó ügy szolgálatára kötelezte el hátralevő életét. Legújabb könyvének címlapján édesanyjának, Ferenczy Júliának a pasztellportréja található. /G. D.: Népi(es) mesék - felnőtteknek is. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

2003. január 6.

Tibori Szabó Zoltán képzőművész-monográfiájáról /Ferenczy Júlia, Minerva Művelődési Egyesület, Kolozsvár, 2000. és Balázs Péter, Komp-press, Kolozsvár, 2002./ írt a legnagyobb elismeréssel Szabó Csaba. Tibori Szabó Zoltán egyúttal korképet is adott. A Ferenczy Júlia-monográfiát évtizedes kutatómunka előzte meg. A Balázs Péter-monográfia sem mentes az empatikus megközelítésektől. A szerző az erdélyi közelmúlt történéseit boncolgatja, ezt mutatták korábbi munkái /Teleki Béla erdélyisége -1993, Élet és halál mezsgyéjén - 2001/ is. Tibori számára a Trianon utáni erdélyi sors egy nagy folyó, amelyben a megmaradottak csónakélethez vannak kötve; a sorsszabadság szegényes: kievezni jobbra, kievezni balra, majd visszaülni - vagy egyszerűen már startból bevonni az evezőket. Nem tudna például teljes képet alkotnia az olvasó Balázs Péterről, ha nem ismerné meg a művész reakcióit a kor által kreált igencsak prózai helyzetekben. "Balogh Edgár szinte utasításként rám parancsolt, hogy a jövőben legyek elővigyázatosabb, mert ha egy váratlan ellenőrzés során megtalálják nálam a kilopott iratot, fejbe lőnek érte...". A csónaksors szétszórta a 20. század erdélyi magyar utasait, és a jobb és bal partnak ma is megvannak a szekértábor-maradványai. /Szabó Csaba: Csónaknyira a harmadik parttól. Tibori Szabó Zoltán tényregény-vázlatai. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./

2004. június 14.

Jún. 12-én Kolozsváron a Református Kollégium visszanyert épületében ünnepélyesen átadták rendeltetésének a felavatott dísztermet. Ez alkalommal neves erdélyi magyar képzőművészek felajánlásaiból jótékonysági célú képzőművészeti kiállítás és vásár nyílt, melynek bevételét az iskola további felújítására fordítják. Az Apáczai Csere János Baráti Társaság és a kollégium közös szervezésében 65 munka került közönség elé mai vagy már elhunyt művészektől. Neves művészek /Soó Zöld Margit, Incze János Dés, Fodor-Nagy Júlia, Ferenczy Júlia, Essig Klára, Starmüller Géza, Károlyi Zöld Gyöngyi, Székely Géza, Kancsura István, Takács Gábor, Orbán István, Horváth Gyöngyvér, Essig József, ifj. Starmüller Géza stb./ munkái láthatók. Székely Árpád igazgató elmondta, külön öröm hogy a tárlatra Erdély minden tájáról érkezett felajánlás. /Felavatták a Református Kollégium dísztermét. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

2009. május 5.

Nyárádszentbenedek kiemelkedő egyéniséggel gazdagította az egyetemes kultúrát, innen indult Ferenczy Júlia festőművésznő /1909 – 1999/, akinek méltó emléket állítottak: április 26-án Ferenczy Júlia-emléknapot tartottak. /Özv. Gruja Farkasné Barra Katalin: Ferenczy Júlia-emléknap. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./

2009. június 16.

Június 13-án megnyílt Kolozsváron a Művészeti Múzeumban (Bánffy-palota) Ferenczy Júlia centenáriumi festészeti kiállítása, rendkívül sok érdeklődőt vonzott az esemény. Ferenczy Júlia Kolozsváron lépett először nagyközönség elé 1939 decemberében, Kós Károly ösztönzésére, 14 akkori művésztársával együtt egy nemzedéki váltást jelző és máig emlékezetes kiállításon. Indulásukat az akkori kritika valósággal ünnepelte. A későbbi politikai változások miatt azonban egyre nehezebb helyzetbe került, az 1956-os eseményeket követő általános romániai retorzió keretében – másokkal együtt Ferenczy Júliát is kizárták a Képzőművészek Országos Szövetségéből. – Ferenczy Júlia azok csoportjához tartozott, akik a rendszer parancsára változást színlelni képtelennek bizonyultak. Megfizettek érte valamennyien – hangsúlyozta Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa. /Köllő Katalin: Ferenczy Júlia centenáriumi kiállítása a Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./


lapozás: 1-9




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998