udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 9 találat lapozás: 1-9
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Fodor András

1995. október 5.

Kolozsvár történetének háromnegyed százada elevenedik meg Fodor András most közzétett képeslap-gyűjteményéből /Fodor András: Kincses Kolozsvár (Gloria Kiadó, Kolozsvár. 1995)/. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./

1999. június 5.

Jún. 5-én tartotta meg közgyűlését Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Benkő Samu elnöki beszámolójában kifejtette: az erdélyi magyarság érdeke - kettős kötöttségéből fakadóan - nemcsak az össznemzeti értékek megőrzése, hanem az is, hogy ne maradjon el az anyaország fejlettségi szintjétől. "Transzszilvanizmusunkat nem kívánjuk letagadni, de ezt a magyar közösség szerves alkotóelemeként fogjuk fel" - mondotta az elnök, utalva egyes, az utóbbi időben hallható és a magyar nyelv többközpontúságára célzó véleményekre. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület mindig a kolozsvári egyetemmel szoros együttműködésben járult hozzá a tudományos eredmények eléréséhez. Most, hogy a magyar egyetem visszaállítása késlekedik, felerősödött az egyesület újjászerveződésének igénye. Az EME elkobzott ingatlanjainak visszaszerzésében csak a romániai politikai közszereplőkre és a magyarországi diplomáciára számíthat. Az utánpótlás kérdésében fájó pont a magyarországi ösztöndíjrendszer gyakorlata, amely eddig valójában "agyelszívást" jelentett. Az új támogatási rendszer, az Apáczai Alapítvány, ezt igyekszik ellensúlyozni. Az erdélyi magyar tudományt sokáig az egyszemélyes kutatóműhelyek jellemezték. Az EME külön erkölcsi elismerésben részesíti azokat, akik a kilátástalan időkben sem hagytak fel a tudományos munkával, megpróbál egyedül segíteni a tudományos könyvkiadáson. Egyed Ákos azt javasolta: az EME vándorgyűléseit úgy tegyék sikeresebbekké, hogy azokat ne korlátozzák egy szakmára. Péter Mihály szerint szorosabbá kell fűzni a szálakat a Magyar Tudományos Akadémiával, amelynek már most 13 külső tagja van Erdélyből. A közgyűlés által elfogadott új választmányi tagok: Pál-Antal Sándor, Péntek János, Balla Árpád, Bocskay István, Brassai Zoltán és Bors József. Tiszteletbeli tagokká választották Fodor András és Szávai János Zoltán professzorokat. Átnyújtották az okleveleket a tavalyi tiszteletbeli tagoknak: Balássy Andrásnak, Feyné Vincze Máriának, Farkas Lászlónak és Pálfalvi Attilának. /Ördög I. Béla: EME-közgyűlés. Célunk az össznemzeti, valamint saját értékeink megőrzése. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./

2002. május 18.

Megjelent a Kolozsvári Képeslap. A kötet képei 1895-től mutatják be a város különböző részeit, magyarázó szöveget Asztalos Lajos írt hozzájuk. A képeslap mellett korabeli reklámok, színházplakátok, könyvekből vett illusztrációk és a századforduló régi fényképészeinek névjegyváltozatai is helyet kaptak. A könyvben található 1941-es várostérkép és utcanévjegyzék. A könyv végén románul, angolul és németül megjelenik az előszó, a város rövid története és a több mint 600 kép rövid magyarázata. /Fodor András: Kolozsvári Képeslap. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./

2002. december 5.

Megjelent Fodor András Kolozsvári Képeskönyv /Erdélyi Híradó és Glória Kiadó, Kolozsvár, 2002/ című munkája, a néhány évvel ezelőtt megjelent Kincses Kolozsvár bővített kiadása. A szenvedélyes képeslapgyűjtő Fodor András gyűjteménye a város történelmének azon dokumentumait is tartalmazza, amelyek a modernizálásnak áldozatul esett épületek vagy a szándékosan lerombolt szobrok, emlékművek, feloszlatott intézmények fényképeit, kőnyomatait ábrázolják. A város hajdani életét felelevenítő ötletes báli meghívók, színlapok, gyógyszertári receptek, érettségi bizonyítványok, elemi népiskolai értesítők sem hiányoznak a kötetből. /Németh Júlia: Történetkönyv ez a város. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

2005. június 6.

Erdélyben is több rendezvényt szerveztek Trianon 85. évfordulója alkalmából. Kolozsváron a határon túli magyar vidékeken lerombolt emlékműveket ábrázoló képeslapokból álló kiállítást mutattak be. A kolozsvári Protestáns Teológia Intézetben a 140 képeslapot tartalmazó gyűjteményt – amint azt a rendezvényt szervező Erdélyi Magyar Ifjak alelnöke, Bagoly Zsolt ismertette – nagy sikerrel mutatták be Nagyváradon, de a sepsiszentgyörgyieknek is lehetőségük lesz majd megtekinteni. Fodor András, a gyűjtemény tulajdonosa szerint összesen 280 teljes mértékben elpusztított vagy részlegesen megrongált határon túli magyar vidéken felállított, Nagy-Magyarországhoz kötődő emlékműről tudnak, de ennek csak a feléről sikerült szerezni képes dokumentumokat az elmúlt négy évben. A gyűjtés ötlete egy Magyarországon kiadott hasonló tematikájú kiadvány megismeréséből származik. Fodor ragaszkodik ahhoz, hogy gyűjteményébe kizárólag postabélyeggel ellátott képeslapok kerülhessenek, hogy senki se vonhassa kétségbe azok eredetiségét. Murádin Jenő művészettörténész előadását távolléte miatt Bagoly Zsolt ismertette. Trianon után a román hatalom két okból pusztította el a magyar vonatkozású emlékműveket, egyrészt a múltat akarta megsemmisíteni, másrészt pedig a szimbolikus térfoglalást tűzte ki célul. Murádin szerint három fázisban zajlott az emlékműrombolás: először a román katonák erdélyi bevonulásakor a lakosság ösztönösen pusztított, másodszor 1920 táján a román hatalom már hivatalosan, rendeletekkel folytatta az emlékművek eltüntetését, a harmadik rombolási hullám pedig a harmincas években a román vasgárdista mozgalom megerősödésének időszakára tehető. A rendezvényen Gali Teréz előadóművész adott elő gitáros kísérettel korabeli dalokat, és Boér Ferenc szavalt szintén e témakörhöz kapcsolódó verseket. Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ és a Magyar Polgári Szövetség vezetői felszólaltak a megemlékezésen. – Nem Magyarországnak akarunk igazságot, hanem a határon túli magyarságnak – mondta Kiss Jenő, a Kovászna megyei könyvtár igazgatója. Este hat órakor a város valamennyi – a magyar történelmi egyházakhoz tartozó – templomában megszólaltak a harangok, jelezve a megemlékezés kezdetét. Gazda Zoltán, a rendezvényt szervező Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki szervezetének elnöke mondott beszédet. Hangsúlyozta, a trianoni döntés áldatlan hozadékát orvosolni kell, de „nem a hatalomhoz való folyamatos odasimulással, hanem a történelmi igazságtétel szorgalmazásával, jogaink követelésével”. Tóth Birtan Csaba, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke kifejtette: vannak olyan pillanatok, amikor minden magyar egyformán érintett, amikor el kell tűnniük a politikai nézetek közötti különbségeknek, és rá kell jönnünk arra, hogy közösségi és egyéni létezésünk alakulásának ugyanaz a kiindulópontja. Adrian Cioroianu liberális párti szenátor, a bukaresti egyetem történelem tanszékének docense szerint Trianon emléke jelen van a román köztudatban, a politikában hatnak még ezzel kapcsolatban populista és nacionalista kísértések, de a román történetírásban és az iskolai történelemoktatásban e téma megjelenítése egyre mentesebb a hetvenes-nyolcvanas évek elfogultságaitól. A történész nem tartotta drámai eseménynek például bemutatták Koltay Gábor Trianon-filmjét, sőt, kifejezetten hasznosnak és kívánatosnak ítélte a román közvélemény alakítása szempontjából is. /Trianonra emlékeztek Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./ Kolozsvár egyetlenegy Trianon-megemlékezését az Erdélyi Magyar Ifjak szervezte. A Szabadság, a helyi napilap bojkottálni próbálta a megemlékezést azzal, hogy nem volt hajlandó leközölni az EMI felhívását, mégis mintegy hatvan ember jött össze. Murádin Jenő művészettörténész, Szakács János szakértő és Magyari Levente előadásai közben Gali Teréz előadóművész és Boér Ferenc színművész korabeli költők verseivel idézte fel Trianont. A jelenlevők végük a Teológia udvarán gyertyát gyújtottak az ott álló harangnál. /Bagoly Zsolt: Szobordöntő Trianon Kolozsváron. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 7./

2005. június 14.

A sepsiszentgyörgyi EMI /Erdélyi Magyar Ifjak/ idei Trianon-megemlékezése négy részes volt. Május 22-én tartotta dr. Ádám Sándor Trianon előzményei és következményei című előadását. A június 4-i megemlékezés helyszíne a központi park volt, az EMI nevében Zsigmond József tartott beszédet. A polgármesteri hivataltól nem kaptak engedélyt az utcai gyertyás megemlékezésre, ennek ellenére az EMI huszonöt fős kis csapata egy székely meg egy magyar lobogóval kisétált a köztemetőbe, és mindenki egy szál gyertyát gyújtott a honvédemlékműnél. Az úton végigkísérte őket két szorgalmasan fényképező „vendég”, jelenlétüket rendezvényeiken már megszokták. Fodor András Szobordöntő Trianon című képeslapgyűjteményét néhány héttel később mutatták be. /Nemes Előd: Négyrészes Trianon-megemlékezés Sepsiszentgyörgyön. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 14./

2007. június 5.

A trianoni békeszerződés 87. évfordulóján, június 4-én Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Ifjak szerveztek megemlékezést. Az elcsatolt területeken a magyar emlékeket megpróbálták megsemmisíteni. Felrobbantották, vonattal húzatták el, kalapáccsal verték szét, megrongálták, megcsonkították, eltüntették azokat a szobrokat, millenniumi, egyházi emlékműveket, amelyek a hajdani Magyarországra emlékeztettek Felvidéken, Délvidéken és Erdélyben. Ez lett az érsekújvári Czuczor Gergely-, a rimaszombati Tompa Mihály-, a pozsonyi Mária Terézia-, az eperjesi Szentháromság-, a nagybecskereki Kiss Ernő-, a munkácsi emlékoszlop, a brassói Millenniumi emlékmű, a kolozsvári Rákóczi-emlékmű, a nagykárolyi Kossuth-szobor, a nagyenyedi kuruc emlékmű, a piski Bem-szobor és mások sorsa. Marosvásárhely főterén három szobrot döntöttek le egyetlen éjszaka, az egész alakos Kossuth- és Bem- valamint a II. Rákóczi Ferenc-mellszobrot. Az eltüntetett, megrongált, szerencsés esetben visszaállított szobroknak, emlékműveknek állít mementót a Marosvásárhelyen megnyílt kiállítás, amely Fodor András képeslapjaiból álló gyűjtemény alapján készült fénymásolatokból áll. A megnyitón a Trianon című filmet vetítették, június 4-én pedig Hajdú Zoltán és Kálmán Attila történelemtanárok tartottak előadást a versailles-i békerendszerről. /(b. gy.): Szobrok emléke. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./

2007. október 2.

Nagyon fiatalon, hirtelen ragadta el a halál Fodor Andrást. Aki sok más mellett régi képeslapokat gyűjtött. A régi Kolozsvárt felelevenítő képeslap gyűjteményéből összeállított könyvet az olvasók is ismerhetik /Kincses Kolozsvár, 1995/. Megjelent a kolozsvári képeslapok sorozatának második kötete is. Tervei között szerepelt, hogy kiadja a Trianon előtti Magyarország területén lévő szobrokat megörökítő képeslapokat is egy kötet formájában. Ezt már nem sikerült kiviteleznie, a gyorsan ölő kór megakadályozta ebben. /B. É. : Fodor András emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./

2009. május 25.

A magyar irodalom nem egy alkalommal éppen a nagy történelmi vereségek és tragédiák után, mintegy ezeket gyógyítandó és ellensúlyozandó, bontakozott ki igazán – írta Pomogáts Béla. Ilyen módon emelkedett fel az 1848–1849-es szabadságharc leverése után az a klaszszikus magyar irodalom, amelyet például Arany János, Madách Imre, Jókai Mór, Kemény Zsigmond és Eötvös József munkássága képviselt, vagy a trianoni nemzeti tragédia után az az irodalom, amelynek Magyarországon Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, majd Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc és József Attila, Erdélyben Kós Károly, Tamási Áron, Áprily Lajos, Reményik Sándor (és mások) voltak a nagyszabású alkotó egyéniségei – folytatta a tanulmány írója. Ez határozta meg a magyar irodalom identitását az 1956-os magyar forradalom leverése után, a példa nélkül álló megtorlások idején is. az irodalom világában született meg a magyar forradalom egyik legfontosabb szellemi dokumentuma: az Irodalmi Újság november 2-i száma, ebben szerepelt Németh László Emelkedő nemzet, Déry Tibor Barátaim, Füst Milán Emlékbeszéd Thukididész modorában az elesett hősök sírja felett, Szabó Lőrinc Ima a jövőért, Tamási Áron Magyar fohász, Örkény István Fohász Budapestért című írása, és itt jelent meg Illyés Gyula még 1951-ben írott nagy költői műve: az Egy mondat a zsarnokságról. 1956 decemberétől az 1957-es esztendő első napjaiig az írószövetségnek kellett vállalnia a forradalom eszméinek erkölcsi védelmét. Az írószövetség december 28-án tartott közgyűlése kifejezésre juttatta a magyar írók hűségét a forradalom eszményei iránt, és Tamási Áron szövegezésében elfogadta a Gond és hitvallás címet viselő nyilatkozatot. Ebben olvasható: „keserves szívvel kell megmondanunk, hogy a szovjet kormányzat történelmi tévedést követett el, amikor vérrel festette meg forrásunk vizét. ” „Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmai egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. ” Pomogáts Béla a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezetének (Mefesz) képviselőjeként jelen volt a nevezetes írószövetségi közgyűlésen. Ezután a hatalom felfüggesztette a Magyar tevékenységét, majd a forradalomban való szerepvállalás vádjával több író, közöttük Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán, Tardos Tibor, Fekete Gyula, Molnár Zoltán, Varga Domokos, Lengyel Balázs, Gáli József, Obersovszky Gyula, Eörsi István, Buda Ferenc, Csurka István és sokan mások börtönbe kerültek, Pomogáts Béla a tököli internálótáborba került. Elsősorban azokat börtönözték be, akik korábban a kommunista párt harcos tagjai voltak, a forradalomban vállalt elkötelezettségüket a hatalom „árulásnak” tekintette. Más írók, közöttük Illyés Gyula, Tamási Áron, Kodolányi János, Sinka István, Örkény István, Benjámin László és a fiatalabb nemzedékek köréből Nagy László, Juhász Ferenc, Fodor András, Sánta Ferenc, Galgóczi Erzsébet, Moldova György a kényszerű, vagy az önkéntes hallgatást választották. Ugyanakkor, bizonyára a hatalom engedékenységének bizonyítékaként, 1957-ben Heltai Jenő, Németh László és Szabó Lőrinc is Kossuth-díjat kapott. A következő esztendők díjazottjai között a kommunista rendszer mellett kiállók voltak, mint Darvas József, Dobozy Imre, Hidas Antal és Mesterházi Lajos. A díjazás ellenére Németh László Galilei című drámáját levették a Katona József Színház műsoráról, Magyar műhely címmel tervezett tanulmánykötete nem jelenhetett meg, és tanulmányainak Sajkódi esték című kötete is csak 1961-ben juthatott el az olvasó elé. A forradalom leverése után években az alkotó munka egyáltalában nem szünetelt, de az akkoriban született művek többnyire csak évekkel később juthattak el a nyilvánosság elé. „A forradalom leverése és a hatvanas évek első fele közötti jó félévtizedben az alkotó munka egyáltalában nem szünetelt, semmiféle bénultság nem volt érzékelhető, igaz, az akkoriban született művek többnyire csak évekkel később juthattak el a szélesebb nyilvánosság elé” – állapította meg Pomogáts Béla. /Pomogáts Béla: Az irodalom (látszólagos) veresége – a magyar forradalom után. = Erdélyi Helikon (Kolozsvár), 2009. máj. 25. – 10. sz. / Emlékeztető: Tamási Áron Gond és hitvallás című nyilatkozata nem jelenhetett meg, azonban kézzel másolva terjesztették éveken át.


lapozás: 1-9




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998