udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 2 találat lapozás: 1-2
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Fráter Béla

2005. április 13.

Érsemlyénnek két jeles szülöttét tartja számon az emlékezet: Kazinczy Ferencet és Fráter Lóránd /1872–1930/ magyarnóta-szerzőt. A gyorsvonat egyszer állott meg Érsemlyénben, amikor Fráter Lóránd temetése volt, és a nótáskapitánytól elbúcsúzni szállította a nótaszeretők százait az Érmellékre. Kazinczynak az Érsemlyén központjában álló bronz mellszobrához külföldi fellépésein, hegedűvel kezében gyűjtötte össze a pénzt Fráter Lóránd. Érsemlyénben 1994-ben nyílt meg a Kazinczy-kiállítás: az irodalmi munkásságot és a semlyéni családot bemutató emlékszoba. A gyűjteményt Nagy Katalin magyartanár gondozza. A másik a Fráter Lóránd-emlékszoba. Ott őrzik néhai Antall József történész-miniszterelnök cikkét, melyben levezette a Fráter család rokonságát a brit uralkodói házzal Rhédey Klaudia grófnő révén. Fráter Lóránd édesanyja, Rhédey Juliánna 9 gyermeknek adott életet, közülük ketten Béla és Lóránd jutottak hírnévre. Fráter Béla politikus, Lóránd katona lett, de zenei tehetsége a muzsikálás felé vitte. A két testvér szívesen koncertezett együtt is. /Lakatos Balla Tünde: A gyorsvonat egyszer megállt Érsemlyénben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./

2009. április 20.

Hivatásosak Disznajón sosem gyűjtöttek népdalokat. Szakszerű „mélyfúrást” Jagamas János végzett a szomszéd faluban, kutatása eredményét 1984-ben adta ki Magyaró népzenéje címmel. Disznajó zeneileg vegyesebb képet mutat. Csősz Ferenc tanító (Réty, 1930 – Disznajó, 1990), 1975-ben költözött Disznajóra, és ott nagyjából tíz év alatt alkotta meg élete művét, 1985-től haláláig rendőrségi zaklatások alatt élt. Tíz esztendő alatt hatalmas munkát fejtett ki. Feltérképezték, összegyűjtötték feleségével és a hozzájuk csatlakozó helybeliekkel a falu népköltészeti hagyományait. Több mint húsz gyermeket tanított meg hangszeren játszani. 1980-ban országos hírű folklóregyüttest szervezett, mellyel 1990-ig, haláláig, 55 alkalommal lépett színpadra. Egyedülálló vállalkozása Kodály Háry Jánosának színrevitele, falusi változatra hangolva. A bemutató 1982. február 28-án volt, és 26 előadást ért meg, míg szemet nem szúrt a hatóságnak. A daljátékkal öt évig jártak vendégszerepelni. Voltak Csősz Ferencnek más „vállalkozásai” is: a Sorozó, a Fonó, a Jánosozás, a Halálra táncoltatott leány szokásidéző, -felújító tematikus műsorai. Zenekara rendszeresen fellépett a híres marosvécsi vásáron, míg onnan ki nem tiltották őket. Csősz Ferencék szervezték meg elsőnek ebben a régióban az iskolások zenekari találkozóját öt falu száz kis muzsikusának részvételével. A disznajói fiatalok kultúrtevékenységének legsikeresebb éve 1987 volt, amikor műsoraikkal sikeresen szerepeltek az egy hónapig tartó turnéjuk alkalmával Magyarországon és a Felvidéken. Csősz Ferenc kopjafáján Kós Károly mondata olvasható: „Jöhetnek utánam a fiatalok, folytathatják a munkát, járhatják az utat, melyet én is segítettem törni hittel, jóakarattal népünkért, magyarságunkért, fiainkért. ” Disznajó művelődési életének része Fráter Béla (1870–1935) dalszerző munkássága. Csősz Ferencék munkája beérett. Újabb gyümölcse egy gyűjtemény: Megáradt a Maros. Disznajói daloskönyv. Csősz Irma gyűjtése (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2008). – Férjem és én, disznajói tanítók, a népzene szerelmesei, közel két évtizedes munkával összegyűjtöttük a megőrzött, énekelt kincseket. Nagyon sok dalt írtunk össze – tájékoztat Csősz Irma (sz. 1936) az előszóban. Olyan dalokat is megmentettek, amelyeket mára már mindenki elfeledett. Mára kihalt a szokás, nem siratóznak a halott mellett. Férje távoztával árván maradva is folytatta Csősz Irma a gyűjtést. /Bölöni Domokos: Nem múlt el nap ének nélkül. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./


lapozás: 1-2




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998