Ignácz Rózsa (Kovászna, 1909. jan. 25. – Budapest, 1979. szept. 25.) író, színművész első irodalmi sikerét Anyanyelve magyar (1937) c. regényével aratta. A moldvai és bukovinai magyarság sorsát dolgozta fel regényeiben. A kovásznai alsóvárosi papilak irodalomtörténeti emlékhelynek számít. Falán emléktábla hirdeti: ott született az író és színész Ignácz Rózsa. Az írónőről készült dombormű Vetró András szobrászművész alkotása. Az Ignácz Rózsa tiszteletére berendezett emlékszoba, illetve plakett mellett idén a város újabb emléket, ezúttal egy mellszobrot készül állítani az írónőnek. Az agyagminta a sepsiszentgyörgyi Varga Mihály szobrászművész műtermében már megtekinthető. Gödriné Molnár Mária, az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub egyik vezetője elmondta, hogy 1999-ben avatták az emlékszobát. A bronz mellszoborhoz szükséges összegnek több mint fele összegyűlt közadakozásból. /Dimény Árpád: Szobor közadakozásból. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), máj. 5
2009. szeptember 5.
Szeptember 4-én kezdődött Kovásznán, a belvárosi református parókia udvarán az Ignácz Rózsa /1909-1979/ írónő emléke és munkássága előtt tisztelgő háromnapos ünnepségsorozat, az írónő születésének századik évfordulóján. Ignácz Rózsa szó szoros értelmében a belvárosi parókia „szülötte”, itt is nőtt fel. Bukovinszky Cs. Miklós lelkész „hídépítőnek” nevezte Ignácz Rózsát a maga nemzedéke és közöttünk. Gödriné Molnár Márta, az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub vezetője ötödik rendezvényükről szólva mondta: „Példát az író-színésznő életútjából és műveiből meríthettünk, kinek volt bátorsága és kitartása a zsarnokság idején az asztalfióknak írni. ” Megnyitották az emlékkiállítást. Dr. Szebeni Zsuzsa, az Országos Színháztörténeti Múzeumintézet munkatársa elemezte, miként lehetett Ignácz Rózsa egy személyben író, színész, újságíró, meseíró, mesegyűjtő, a francia és román irodalom elsőrangú műfordítója, drámai, bábszínház- és rádiójáték-szerző. /Gyila Sándor: Ignácz Rózsa centenáriumi napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./
