udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 93 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-93
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Göncz Kinga

2003. május 5.

Máj. 2-án és 3-án a hagyományoknak megfelelően a Bethlen Kata Diakóniai Központ adott otthont az immár ötödik alkalommal megrendezett országos civil fórumnak. Fő szervezője ezúttal is az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) volt, amelyet tíz társszervező és kilenc támogató segített. A kétszáz résztvevő hazai, anyaországi és újvidéki civil szervezeteket, politikai erőket és egyházakat képviselt. Az Együttműködés, érdekvédelem és szakmaiság a civil szférában című rendezvény első napja a plenáris üléseké volt. Somai József ERMACISZA-elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a hazai civil szféra állandóan növekszik. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, az önszerveződés erdélyi hagyományaira emlékeztetett. A magyar kormány partnernek tekinti a civil társadalmat, ideértve a határon túliakat is. Napjainkban Erdélyben körülbelül kétezer magyar szervezet működik, de az EU-tagság révén majd kitárulnak az eddigi szűk keretek- mondotta. Dr. Göncz Kinga, a magyar Egészségügy, Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára szerint fontos, hogy a civil szervezetek úgy kapjanak minél stabilabb támogatást, hogy közben ne kényszerüljenek feladni saját érdekeiket. Szociális téren a határon túli magyarokkal való együttműködésre két pozitív példát hozott fel: a Segítő Jobb Alapítvány és a Mocsáry Lajos Alapítvány esetét. Ezután Egyed Ákosnak, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökének vezetésével előadások hangzottak el. Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke a következő témát célozta meg: Mit tehet az erdélyi magyar politikum az erdélyi magyar civil szféráért? Ha elfogadjuk, hogy Romániában kétezer magyar civil szervezet működik, továbbá azt, hogy ezerszáz olyan település van, ahol a magyarság részaránya eléri a 20%-ot, és figyelembe vesszük az Illyés Közalapítvány évi 200 millió forintos erdélyi alkuratóriumának költségvetését, kiderül: egy-egy civil szervezet átlagban 100 ezer forinthoz jut hozzá, de jóval több ilyen szervezetnek kellene tevékenykednie. A romániai alkuratórium pályázatokat nem bírál el és nem módosít. Idén a Communitas Alapítvány több mint 10 milliárd lej fölött rendelkezik, és az RMDSZ keretében a Szövetségi Egyeztető Tanács rendszeresen konzultál a civil szférával. Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár és Bihar megyében már sok önkormányzat támogat civil szervezeteket- mondta az elnök.Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány elnöke szerint a civil szférának és a politikumnak arról kellene beszélnie, miért nem tudnak egymással kommunikálni, a társadalmat a gazdasági uralom helyett a szellemi-kulturális autoritásnak kellene vezetnie. Megoldásul a két fél kölcsönös elfogadását sugallta, és azt, hogy saját közösségünkön belül is alkalmazzuk a szubszidiaritás elvét (a politikum ne avatkozzék be a civil szférába, pl. az Illyés Közalapítvány alkuratóriumait ne az RMDSZ nevezze ki). Az V. Civil Fórum a nyolc szekció (egyházi, épített kultúra, gazdasági, ifjúsági, környezetvédelmi, művelődés és média, oktatási, szociális) üléseivel folytatódott, este pedig plénumban értékelték ki a tanácskozás eredményeit. /Ördög I. Béla: Civil Fórum 2003 Kolozsváron. Az együttműködés, az érdekvédelem és a szakmaiság jegyében. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ A Romániai Magyar Szó részletesen beszámolt a Civil Fórumról, azonban Kolumbán Gábornak, a Civitas Alapítvány elnökének kritikai észrevételét /az Illyés Közalapítvány alkuratóriumait ne az RMDSZ nevezze ki/ nem közölte. /Csomafáy Ferenc: Minőségi szabad civil társadalom. Ki a civil? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./

2003. június 16.

Hasznos ez a tanácskozás, melynek egyik célja az is, hogy innen, erről a fórumról hangsúlyosan fölhívjuk a román kormány figyelmét nemcsak arra, hogy az RMDSZ hozzá kíván járulni a továbbiakban is az egészségügy problémáinak megoldásához, hanem arra is, hogy nagyon komoly gondok vannak az egészségügyben - szögezte le Markó Béla szövetségi elnök jún. 14-én Marosvásárhelyen az orvostalálkozón, melyet Az egészségügyi reform és a magyar orvosképzés aktuális kérdései címmel szervezett az RMDSZ. Daniela Bartos egészségügyi miniszter az utolsó pillanatban lemondta részvételét a fórumról, helyette George Pavelescu államtitkár érkezett. Az államtitkár a kórházi kezelésnek a járóbeteg ellátás irányában való elmozdítását emelte ki, ami többek között lehetővé teszi az ágyszámok mintegy 22 ezres nagyságrendű csökkentését, s ez egyéb intézkedésekkel összekapcsolva jelentős anyagi források felszabadulását eredményezi, mely összegeket az egészségügyi ellátás minőségének növelésére lehet fordítani. Dr. Göncz Kinga magyarországi politikai államtitkár a Magyarországon folyó átalakításokat ismertette.Dr. Bárányi Ferenc, volt RMDSZ-es egészségügyi miniszter kiemelte: beteg a román egészségügy, a biztosítási- meg a kamaratörvény három részre szakította az egészségügyi minisztériumot. Dr. Kalmár László, a Segítő jobb Alapítvány Kuratóriumának elnöke a román-magyar szakmai együttműködés lehetőségeit térképezte fel. Dr. Nagy Örs, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem prorektora A romániai magyar orvosképzés a MOGYE-n című előadásában leszögezte: az egyetemen volt, van, s kell legyen magyar nyelvű oktatás. A MOGYE- ről készült statisztika: míg 1989-ben csupán 19 diák tanult magyarul az egyetemen, addig a mostani, 54. évfolyamon az általános orvosin 109, a gyógyszerészetin 27, a fogászaton pedig 25 diák végzett. A jelentkezők és a bejutók arányát nézve az utóbbi öt-hat évben állandósult egy 115-120-as szám, mely alapul szolgálhat a beiskolázási számok bemérésére. Jelenleg az általános orvosi karon a diákok 44 százaléka tanul magyarul, a fogorvosin vannak olyan évfolyamok, ahol az arány 50 százalék feletti. Ami eredményként könyvelhető még el az a kétszériás magyar nyelvű oktatás lehetősége az általános orvosi karon, továbbá hogy az ősztől induló bábaképzésen is lesz a magyar nyelvű oktatás. Komoly gondok vannak viszont az oktatók körében: a magyar százalékarány nem éri el a 30-40-et. Mindössze 11 magyar professzor van, 14 magyar docens, 29 adjunktus, 37 tanársegéd és 25 preparátor. /(Bögözi Attila): Mitől madár az egészségügyi reform? RMDSZ-es orvosi találkozó Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

2004. december 14.

Göncz Kinga esélyegyenlőtlenségi vezetőként azt állította a népszavazási ellenkampányban, hogy az új szociális szerződés megkötése a szomszédos államokkal a legszerencsésebb körülmények között is elhúzódik egy-két évig, és addig a kettős állampolgárok nyugdíja vészesen megterhelné a magyarországi társadalombiztosítási kereteket. Valóban vannak olyanok, akik pusztán azért települtek át Magyarországra, hogy gondoskodjanak a magyar személyi igazolvánnyal járó gondtalan öregkorukról. Fodor Gábor (SZDSZ), mondta, hogy vegyék le a napirendről a határon túli magyarok kettős állampolgárságát, ellenben könnyítsék meg a honosítást. Telepedjen le bárki, csak magyarok ne. /Nits Árpád: Köszönjük, Kinga néni. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 14./

2004. december 20.

Szili Katalin házelnök az összefogás és az érdekegyeztetés fontosságát hangsúlyozta a határon túli magyarok honosítása érdekében dec. 18-án Pécsett, a Magyar Ifjúsági Konferencia XII. ülésén. A tanácskozáson megjelent Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszter az erdélyi ifjúsági képviselőnek azt mondta: a gondok megoldása nem lehetséges egy fórumon, egy nap alatt. Az ülésen a határon túli régiók szószólói csalódottságuknak és elkeseredettségüknek adtak hangot a december 5-i eredménytelen népszavazással kapcsolatban. Többen azt mondták: szomorú, hogy amíg a külföldre került magyarság egyre fogyó létszámban, de kitart, addig az anyaországban a referendumot megelőző kampányban egyszerű élősködőknek állították be őket, akik alig várják, hogy áttelepülhessenek Magyarországra. A Magyar Ifjúsági Konferencia résztvevői nyilatkozatot fogadtak el, melyben vállalják, hogy a magyarok kedvezményes állampolgárságának kérdésében február közepéig eljuttatják javaslataikat Mádl Ferenc köztársasági elnökhöz, az Országgyűléshez, valamint a Magyar Állandó Értekezlethez (MÁÉRT). /Szili Katalin összefogást kér a határon túli magyarok honosításáért. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

2005. január 14.

A magyar–román szociális egyezménnyel kapcsolatos legutóbbi szakértői tárgyaláson megállapodtak abban, hogy a megbeszéléseket 2005 februárjában folytatják Bukarestben. Göncz Kinga családügyi miniszter szerint a szakértői tárgyalások lezárása után körülbelül másfél-két évre van szükség, amíg mindkét állam országgyűlése jóváhagyja a változtatásokat. Az új egyezménytervezet értelmében a Romániában ledolgozott évek arányában járó nyugdíjat Románia lesz köteles kifizetni. Jelenleg a területi elv alapján jár a nyugellátás. Az áttelepült román állampolgárok átlagos havi járandósága 56 278 forint, ami kevéssel meghaladja a magyar átlagnyugdíjat. A Romániának ma egyértelműen előnyösebb nyugdíj-megállapodás azonban visszaélésekre is alkalmat nyújt. /Antal Erika, Bakk-Dávid Tímea: Visszaélésekre nyújt lehetőséget az érvényben lévő román–magyar nyugdíjegyezmény. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

2005. november 24.

„Az SZDSZ szerint meg kell szüntetni az egyházaknak nyújtott »feudális privilégiumokat« és ennek érdekében felül kell vizsgálni a vatikáni szerződést” – jelentette ki a napokban Gusztos Péter, az SZDSZ, a magyar liberális párt ügyvivője. November 23-án közreadott közös levelében a négy magyarországi történelmi egyház jelezte: szó nincs félreértésről, de ha a Kuncze-levél a Gusztos-kijelentések miatti bocsánatkérés lenne – elfogadják azt. A közös nyilatkozat aláírói – Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Szebik Imre püspök-elnök a Magyarországi Evangélikus Egyháztól és Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke – hangsúlyozzák: szeretnének kimaradni mindenfajta politikai kampányból. Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára kifejtette: alaptalan Gusztos állítása, miszerint az egyházi intézmények másfélszeres támogatásban részesülnek – hiszen ezt a kérdést szakértők bevonásával már korábban tisztázták a minisztériumokkal. „Hogy a helyi önkormányzatoknál az egyházi intézmények adómentességben részesülnek, valóban igaz, de álságos úgy beállítani, mintha ez privilégium lenne, hisz ez más közfeladatokat ellátó intézményeknek, alapítványoknak, sőt pártoknak is járó kedvezmény” – mutatott rá a püspök. Az egyházaknak valós gondot jelent a 2006-os költségvetési tervezet szerinti forráscsökkenés, valamint a szociális törvény tervezett módosítása – amely az ellátórendszer szerkezeti átalakítását célozza. „A két kérdést együtt kell kezelni, mert a szociális területet mindkettő alapjaiban fogja érinteni” – fogalmazott Czibere Károly, a Magyarországi Református Egyház Zsinata Szeretetszolgálati Irodájának vezetője. Az idősotthonok esetében például olyan új rendszert vezetne be januártól a kormányzat, ami minőség szerint különböztetné meg a férőhelyeket. Jelenleg egységes a normatíva: férőhelyenként 770, jövőre az átlagos színvonalúak esetében 730 lenne, az emelt színvonalúak esetében ennél kevesebb, 615 ezer forint a költségvetési támogatás. Czibere szerint a tervezettel előidézhetik, hogy az ellátó intézmények visszaminősítsék férőhelyeiket. Csoma Áron, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Elnökségének szóvivője leszögezte: a 2006-os költségvetést illetően az egyházakkal nem történt érdemi egyeztetés. Kifejtette, a normatívák esetében 20 százalékos csökkenésről van szó, pedig idén is alultervezett volt a szociális szféra támogatása, ami miatt forráshiányra való hivatkozással többször is előfordult, ez év elején is, hogy az egyházi szociális intézmények nem kapták meg a normatívát, veszélybe sodorva ezzel gondozottak ellátását. A szociális törvénytervezettel kapcsolatos véleményét a négy történelmi egyház közös levélben juttatta el Göncz Kinga ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszterhez. /Guther M. Ilona, Budapest: Fókuszban a magyarországi egyházak közfeladatainak támogatása. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

2005. december 6.

Budapestre látogatott a román parlament képviselőháza nők és férfiak közötti esélyegyenlőséggel foglalkozó bizottságának delegációja. A delegációt fogadta Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke, találkoztak Göncz Kinga ifjúsági, szociális és családügyi miniszterrel és Papp Imrével, az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkárával. /Guther M. Ilona, Budapest: Esélyegyenlőségről az Országházban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec.6./

2006. június 3.

Gyurcsány Ferenc Molnár Lajost egészségügyi miniszternek, Gráf Józsefet földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek, Kóka Jánost a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium élére, Szekeres Imrét a Honvédelmi Minisztérium, Petrétei Józsefet az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, Persányi Miklóst a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Göncz Kingát a Külügyminisztérium, Hiller Istvánt az Oktatási és Kulturális Minisztérium, Lamperth Mónikát az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, Veres Jánost a Pénzügyminisztérium és Kiss Pétert a Szociális és Munkaügyi Minisztérium vezetőjének jelöli. A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt Szilvásy György – jelentette be a kijelölt miniszterelnök június 1-jén. Kiss Péter lesz a miniszterelnök politikai helyettese, és a Szilvásy György vezette Miniszterelnöki Hivatal egyben ellátja a miniszterelnök kabinetjének feladatait is. /Gyurcsány bemutatta a miniszterjelölteket. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 3./ Répássy Róbert, a Fidesz frakcióigazgatója úgy fogalmazott: ,,Úgy látszik, hogy Gyurcsány Ferencre nagyon mély benyomást tett Vlagyimir Putyin magyarországi látogatása, mert (...) az a kormánystruktúra, ami kezd kialakulni, elnöki vagy inkább félelnöki rendszerre hasonlít”. Formalitássá üresedett a miniszteri poszt, azok az új testületek viszont, amelyekben a tényleges döntések születnek, nem tartoznak a parlament ellenőrzése alá. A kormánynévsorra utalva Répássy Róbert úgy fogalmazott: ,,az MSZP nem képes megújulni. Reformkormányt ígértek, ehhez képest ugyanazok kormányoznak tovább, akik miatt most nagy a baj, akik miatt megszorításokra készül Gyurcsány Ferenc.”    /Ugyanazok kormányoznak, akik miatt nagy a baj (Gyurcsány bemutatta a miniszterjelölteket). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 3./

2006. június 5.

– Nem kell sokat változtatni a magyar külpolitikán, egyértelműen azt az irányt kell folytatni, ami eddig érvényes volt, a hangsúlyok nem fognak változni – nyilatkozta Göncz Kinga magyar külügyminiszter-jelölt az MTI-nek. Elmondta, hogy a felkérése „viszonylag a végén dőlt el”. Sok nemzetközi példa van arra, hogy kvázi civil külügyminiszter dolgozik a kormányban, tehát nem a diplomáciai testületből jön, hanem kívülről – magyarázta. Hozzátette: EU-tagként lazább a határ bel- és külügyek között. Azzal kapcsolatban, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) – ismét – átkerül a miniszterelnöki hivatalhoz, Göncz Kinga úgy vélekedett: ez szervezeti döntés volt, s nyilvánvalóan szoros lesz az együttműködés ebben a kérdésben a kancellária és a külügyi tárca között. Meglepetten fogadta a magyarországi közvélemény Göncz Kinga jelölését a külügyminiszteri tisztségbe. A Magyar Nemzet szerint „a szakmai kontrollt kiiktató kormányzati struktúra ismeretében nehéz komolysággal beszélni a miniszteri listáról”. A Magyar Hírlap cikkírója úgy vélekedik: sokan nem értik, hogyan eshetett a választás Gönczre. „Azt már sejteni lehetett, hogy Somogyi Ferenc nem ismételhet, s forrásaink szerint a külpolitikában magának aktív szerepet tervező Gyurcsány eldöntötte, hogy nem karrierdiplomatát nevez ki. (…) Göncz Kinga ráadásul nagyon megsértődött, amikor kiderült, hogy nem számít rá a jövőben szociális miniszterként Gyurcsány, így részben ezeknek a tényezőknek köszönhetően lehet ő a jövőben a külpolitika irányítója.” A Népszabadság szerint Göncz Kinga kinevezése annak jele, hogy a kormányfő önmaga akar külpolitizálni. /Göncz Kinga: nem kell sokat változtatni a magyar külpolitikán. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

2006. június 8.

Szilvásy György kancelláriaminiszter-jelölt megerősítette, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala a Miniszterelnöki Hivatal kötelékébe kerül. A Magyar Állandó Értekezlet sorsát firtató kérdésre válaszolva Göncz Kinga nagyon fontos történelmi testületnek nevezte a Máértet a külügyi bizottsági meghallgatáson. Hozzátette azonban: nem biztos, hogy ez az egyetlen együttműködési fórum a határon túli magyarokkal való kapcsolattartásban. Göncz Kinga véleményét Eörsi Mátyás szabad demokrata képviselő is osztotta, aki – amint az ülésen fogalmazott – el tudná fogadni, hogy soha többé ne hívják össze a Máértet. /A megszűnés veszélye fenyegeti a Magyar Állandó Értekezletet. = Krónika (Kolozsvár), jún. 8. – erdely.ma. /

2006. június 9.

Június 9-én teszi le Budapesten az esküt az új kormány. Ezt követően derül ki, milyen konkrét változások következnek be a határon túli magyarok ügyeivel kapcsolatos feladatok ellátásában. Egyelőre csak annyi biztos, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala ismét a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe kerül. Az anyaország és a határon kívülre szakadt magyarok kapcsolatát a rendszerváltás óta eltelt tizenhét évben folyamatos, zökkenőkkel teli metamorfózis jellemzi. A Kárpát-medencei magyarság vezető politikusai képtelenek voltak közös nemzetstratégiát kialakítani. Ennek egyik negatív hozadéka a 2004. december 5-i népszavazás, illetve hogy a magyar kormány azóta sem hívta össze a Magyar Állandó Értekezletet. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök határozottan kijelentette többször is, hogy amíg nincs egyetértés, addig nincs MÁÉRT. A magyar-magyar kapcsolatok intézményesülésének első állomása az 1989. április 24-én minisztertanácsi határozattal létrehozott tanácsadói testület, a Nemzetiségi Kollégium volt, amely Pozsgay Imre államminiszter irányításával a magyarországi kisebbségek és a határon túli magyar közösségek ügyének felügyeletét látta el. A hatvan, mások szerint ennél sokkal több tagot számláló Kollégium tagjai között volt Antall József, Csepeli György, Csoóri Sándor, Hanák Péter, Hankiss Elemér, Herczegh Géza, Jeszenszky Géza, Konrád György, Pomogáts Béla, Pungor Ernő, Vásárhelyi Miklós és Vígh Károly. Ez a testület nem rendelkezett döntéshozói jogokkal, a Minisztertanács 1989 őszén létrehozta az elsősorban adminisztratív feladatokat ellátó Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárságot, amelynek vezetésével miniszterhelyettesi rangban Tabajdi Csabát bízták meg. Ezzel Magyarország nyíltan és intézményesítetten felvállalta az anyaország szerepét. Külön intézményként létrehozták 1990 tavaszán a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó Határon Túli Magyarok Titkárságát, címzetes államtitkári minőségben Entz Géza vezetésével, majd ősszel a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalát. Közben rendre alakultak meg a kisebbségi magyar érdekképviseleti szervezetek, pártok szerte a Kárpát-medencében. Az Antall-kormány az 1992. június 1-jén érvénybe lépett 90/1992. (V. 29.) számú rendelettel a Titkárságot megszüntette és önálló szervként létrehozta a Határon Túli Magyarok Hivatalát Entz Géza vezetésével, a Külügyminisztérium felügyelete alatt. Ezzel a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek ügyeinek intézésére nemzetközi diplomáciai tevékenységre is alkalmas intézmény jött létre. A kormányváltásokkal a Határon Túli Magyarok Hivatalát is változott: csúcsvezetésében, szerkezetében és tevékenységében is. A Horn kormány idején (1994-1998) a HTMH élére elnökként Lábody László került, elnökhelyettesnek Törzsök Erika, felügyeletét Tabajdi Csaba látta el a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkáraként. Az Orbán kormány idején (1998-2002) Szabó Tibor lett a HTMH elnöke, felügyeletét Németh Zsolt látta el a Külügyminisztérium politikai államtitkáraként. Ebben a ciklusban erősítették meg a különféle minisztériumokban az addig csak nyomokban jelen lévő határon túli magyarokkal kapcsolatos feladatokat, valamennyi miniszter feladat- és hatáskörében megjelenítve a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányprogram végrehajtásának kötelezettségét. A tárcáknál létrehozták ehhez a megfelelő szervezeti kereteket, a munka koordinálása pedig a HTMH-ra hárult. Ugyancsak az Orbán-kormány idején jött létre a magyar-magyar kapcsolatok újabb intézményi kerete, a nemzeti egyeztető tanácsként működő Magyar Állandó Értekezlet. És ebben a ciklusban alkották meg a kedvezménytörvényt, melynek nyomán közel egymillió határon túli magyar igényelt eddig magyarigazolványt. A Medgyessy-kormány (2002-2004) idején a HTMH ismét visszakerült a Miniszterelnöki Hivatalhoz, Szabó Vilmos politikai államtitkár irányítása alá. Elnöknek Bálint-Pataki Józsefet nevezték ki, aki addig a HTMH keretében a román területi főosztályt irányította. A Gyurcsány-kormány (2004-2006) idején a HTMH-t megint áttették ugyan a Külügyminisztérium hatáskörébe, de felügyeletét továbbra is Szabó Vilmos látta el. Bálint-Pataki lemondása után az elnöki teendőket ideiglenesen Szabó Béla, a jelenlegi csíkszeredai főkonzul végezte, 2006. január elsejétől pedig Komlós Attilát nevezték ki a HTMH élére. Az új Gyurcsány-kormány ismét a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe vonja a határon túli magyarok ügyeivel kapcsolatos feladatok ellátását, illetve a HTMH felügyeletét. Külügyi bizottsági meghallgatásán Szilvásy György kancelláriaminiszter-jelölt kitérő választ adott Németh Zsolt fideszes politikus azon kérdésére: igaz-e, hogy a kormány megszünteti a Határon Túli Magyarok Hivatalát? Szilvásy annyit közölt: nem le, hanem felértékelése az ügynek, hogy a HTMH szakállamtitkársággá válik. A létszámcsökkentésről szóló híreket megerősítette, de azt nem közölte, hogy ez milyen mértékű lesz. A MÁÉRT-ről pedig Szilvásy úgy vélekedett, hogy nem az intézményrendszer, hanem a párbeszéd a fontos. Azt is kijelentette: nem szándékoznak állampolgárságot adni a határon túliaknak. Göncz Kinga külügyminiszter-jelölt elmondta, hogy a határon túli magyarság esetében a kishatárforgalom fejlesztésében, a vízumügyekben és stratégiai kérdésekben a külügynek is kiemelt feladatai lesznek. Sólyom László köztársasági elnök a határon túli magyarok ügyéről úgy nyilatkozott: a pártok politikája vakvágányra vitte ezt a kérdést, az eddigi nemzetpolitika pedig nem volt eredményes, inkább bajt okozott. /Guther M. Ilona, Budapest: Magyar-magyar metamorfózis. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

2006. június 10.

Június 9-én letette hivatali esküjét az új magyar kormány, a második Gyurcsány-kabinet. A kisebbségi helyzetbe kényszerült magyarok tisztességes nemzetpolitikát várnak el a mindenkori magyar kormánytól. Nincs fájdalmasabb érzés egy kisebbségi sorsba kényszerített magyar ember számára, mint amikor a saját vérei bántják meg. A kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-i népszavazás idején a jelenleg is kormányt alakító pártok a nemmel való szavazásra buzdítottak. A kormányprogram szerint: „A Magyar Köztársaságban és a Kárpát-medence más államaiban élő magyarok újra egyazon politikai és gazdasági érdekközösség tagjaiként, a többségi nemzet demokratikus erőivel szövetségben, magyarságukat megőrizve lehetnek sikeresek szülőföldjükön.” Továbbá kimondják, hogy „a határokon túli magyarok érdekeit is figyelembe vevő nemzetpolitikát” kívánnak folytatni azok képviselőivel, s kezdeményezni fogják „az ennek megfelelő szervezeti és intézményi feltételek közös akarattal történő létrehozását”. Ugyanakkor ígérik, hogy támogatni fogják a határon túli magyarság autonómia-igényeit, az európai elvekkel és gyakorlattal összhangban. Nem biztató, hogy a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) nem hívják többet össze. Göncz Kinga külügyminiszter kijelentette: a MÁÉRT valóban nagyon fontos történelmi testület volt, de nem biztos, hogy ez az egyetlen együttműködési fórum. Szinte biztosra vehető, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatal (HTMH) sem marad meg a jelenlegi formában. Sólyom László köztársasági elnök fogalmazta meg a leghitelesebben a magyar kormány eddigi nemzetpolitikáját: a pártok politikája vakvágányra vitte ezt a kérdést, az eddigi nemzetpolitika pedig nem volt eredményes, inkább bajt okozott. Majnek Antal munkácsi megyéspüspök a csíksomlyói búcsún kifejtette, véget kell vetni az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállásnak. /Papp Annamária: A nemzet lelke. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

2006. június 12.

Az Új Magyar Szó értesülései szerint a második Gyurcsány-kormány megszünteti a Határon Túli Magyarok Hivatalát; az intézmény várhatóan nevet is változtat, és a Miniszterelnöki Hivatal főigazgatóságává alakul Komlós Attila vezetésével. Meg nem erősített hírek szerint a MeH határon túli magyarok ügyével megbízott politikai államtitkára Gémesi Ferenc lesz. „Menni vagy maradni? Haladás vagy maradás? Ez a nagy dilemma” – jelentette ki Gyurcsány Ferenc a kormányprogram vitáját lezáró beszédében, melyet követően az Országgyűlés elfogadta – 206 igen és 159 nem vokssal – a szociálliberális koalíció Új Magyarország programját, és másodszor is megválasztotta Gyurcsány Ferencet az ország miniszterelnökének. Az új kormány megalakult, a kinevezett miniszterek letették az esküt. A régi-új kormányfő beszédében többször is hangsúlyozta az együttműködés szükségességét. A kormány megalakulását követően együtt tartott sajtótájékoztatót a leköszönő és az új külügyminiszter. Somogyi Ferenc szerint sikerült az elmúlt másfél évben kiegyensúlyozottá tenni a magyar külpolitikát. „Ily módon tudtunk segíteni abban is – hangsúlyozta Somogyi -, hogy egy korábbi, elsősorban feszültségeket gerjesztő légkör és politika helyett együttműködésen alapuló és mindenki számára előnyöket kínáló kapcsolatrendszer alakuljon ki a szomszédainkkal, hogy segítsük azokat a törekvéseket, amelyek a mi szempontunkból már realizálódtak.” Új külügyminiszteri minőségében Göncz Kinga kijelentette, nincs nehéz dolga, mert nagyon jó az az alap, amiről el tud indulni. „Jók a kapcsolatok a szomszédos országokkal, aminek kiemelt jelentősége van a határon túli magyar kisebbségek szempontjából” – tette hozzá. Göncz Kinga megerősítette, hogy a Külügyminisztériumnak továbbra is lesznek teendői a határon túli magyarok vonatkozásában: kishatár-átlépési ügyek, vízumkérdések – különösen a schengeni csatlakozás után. „Valóban újra kell gondolni a kapcsolatok struktúráját, de ez nem a MÁÉRT felszámolását jelenti – szögezte le -, hanem sokkal inkább azt, hogy a kapcsolatok itt is sokszálúak lettek.” Hangsúlyozta: nagy lehetőségek nyílnak azzal, hogy a 2007-2013 közötti európai uniós költségvetés nagyon sok forrást hoz be Magyarországra, és ebből viszonylag sokat lehet fordítani határon átnyúló projektek támogatására. /Guther M. Ilona: Megszűnik a HTMH? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

2006. június 12.

Gyurcsány Ferenc Budapesten összehozott egy kormányt, úgy tűnik, hogy a fő kritérium a miniszterelnök melletti statisztaszerepre való alkalmasság volt, írta Sylvester Lajos.  Az új magyar honvédelmi miniszter nem volt katona. A külügyminiszter a pszichológus Göncz Kinga. Megmondta, hogy továbbra sem folytatnak ,,sérelmi politikát. Néhány hónappal ezelőtt még választást lehetett nyerni a ,,dübörög a gazdaság”, ,,a nagy a jólét”, ,,az irigyelnek bennünket a spanyolok, franciák” táncos-komikus jelenetekkel, emlékeztetett Sylvester Lajos. Ahol a hazugság kultusza dívik, ahol az adott és írott szó becsülete elillan, s ahol a ,,nem lesz gázáremelés”, ,,van gázáremelés”, ,,lesz gázáremelés” örvényében hánykolódva megfeledkeznek arról, hogy az erősen nacionalista nemzetállami gyűrűbe fogott, biológiailag is aláhulló népesség sorsáért kik a felelősök. /Sylvester Lajos: Kormány és annak programja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 12./

2006. június 14.

Nem hivatalos egyezetésre hívta össze Gyurcsány Ferenc a határon túli magyar szervezetek vezetőit. A megbeszélés részleteiről hivatalosan nem adtak információt. A találkozó részleteiről azt ott elhangzottakról a valós, de nem hivatalos tényeket Duray Miklós közölte. Az MKP ügyvezető alelnöke elmondta: a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) mint önálló intézmény megszűnik, a jövőben a Miniszterelnöki Hivatal alá lesz besorolva, korlátozott jogkörrel. A hivatal a kancelláriaminiszter mellett működő szakállamtitkárság alá lesz rendelve, Gémesi Ferenc lesz a szakállamtitkár, Komlós Attila pedig a hivatal igazgatója. Valószínű, hogy az alkalmazottak kétharmadát elbocsátják. Duray Miklós szerint most ad hoc egyezetések kezdődnek majd arról, hogy a miniszterelnök mit szándékozik tenni. Ez egyébként már az elmúlt két évben is így zajlott, szakmai tanácskozások köpenyébe bújtatva, ahol párbeszédre soha sem került sor, pusztán információközlésre szorítkoztak, és nem közös gondolkozásra. Azt a konszenzusos politikát, amely 1996-2002 között kialakult, biztosan nem kívánja a kormányfő folytatni, a megbeszélés célja azt volt, hogy a kormányfő visszaférkőzzön a határon túli magyarok bizalmába – vélte Duray Miklós. Simon János politológus szerint a szocialista kormányok külpolitikája eddig sem állt a helyzet magaslatán, a mostani intézkedések pedig egyértelműen a külügy leértékeléséről szólnak, hiszen harmadrendű minisztériumot csináltak a külügyi tárcából. „Ennek hátterében az állhat, hogy a miniszterelnök a külpolitikát is a saját kezébe akarja vonni, erre utalhat Göncz Kinga személye is, aki eddig is jellegtelen volt előző tárcája élén” – mondta a politológus. A MÁÉRT megszűnését így kommentálta: kérdéses, hogy lesz-e helyette bármi, bár nem valószínű, „az elkövetkező időkben a határon túli magyarok is háttérbe fognak szorulni, az egész szocialista-liberális kormányzás úgy néz ki, mintha a piacgazdasági tényezők kerülnének előtérbe a politika helyett” – tette hozzá Simon. /Duray Miklós a HTMH jövőjéről – Végleg megszűnhet a Határon Túli Magyarok Hivatala. = Felvidék.ma 2006-06-14./

2006. július 15.

Michal Ebner osztrák európai parlamenti képviselő összegyűjtött és közzétett angol nyelven néhányat Ján Slota szlovák politikus magyarellenes ,,aranyköpéseiből”. Ján Slota a szlovák Nacionalista Párt vezetője, a jelenlegi szlovák kormánykoalíció tagja. A Budapestre látogató szlovák kormányfő nem volt hajlandó Göncz Kinga külügyminiszter asszony kérésére sem elítélni Slota kijelentéseit. Néhány a magyarellenes kijelentések közül: ,,A magyarok rákos daganat a szlovák nemzet testén, amit késlekedés nélkül el kell távolítanunk.” ,,Tényleg ezt akarjuk? Mi, szlovákok? Hogy visszajöjjenek a magyarok, és felakasszanak minket a lámpaoszlopokra? Hogy a miatyánkot tanítsák nekünk magyarul? Nem! Kizárt! A tankjainkba ugrunk, és eltapossuk Budapestet.” A magyar kormánynak tiltakoznia kellene. Eközben a közelmúltban magyar állampolgárokat fognak le az egykori magyar koronázó városban, Pozsonyban, mert a kiránduló iskolásoknak tanárként szólni mertek az a város történelmi múltjáról. Slota-szerű figurák Románia parlamentjében is ülnek. „Nevüket csak azért nem említem, mert sokan vannak, és még valamelyiket ki találnám hagyni” – írta Sylvester Lajos Igaz, hogy az RMDSZ és az ellenlábasának vélt ellenzéke képviselői is sikeresen járatják le egymást.   Az erkölcs és a politika már annyira szétvált, „hogy amikor a magyar miniszterelnök hazafias cselekedetként szétveri a határon kívüli magyarság otthoni jogi intézményeit, civil szervezeteit, nagy tiszteletnek véve fo­gadjuk el a kétoldali meghívást a Máért helyett, és mindennek a tetejében kijelentjük, hogy ’ha a pénz marad, akár meg is szűnhetnek a támogató közalapítvá­nyok’.” /Sylvester Lajos: Durván s gazul…= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 15./

2006. július 17.

A határon túli magyarságnak már temetkezési vállalatot is alakítottak Budapesten. Júliustól nincs többé HTMH, a másfél évtizeden át létezett, és még Antall József idejében megszervezett, sajátos szerepkörű hivatal helyét a kancelláriaminiszter alá besorolt szakállamtitkár felügyeli majd. Állítólag ebben a szervezési formában végre dübörögni fog a leszakított országrészekben élők ügyeinek intézése, írta Irházi János, a lap munkatársa. Nem fog dübörögni. „Sőt! Az új szervezési forma a határon túli magyarságnak valóban temetkezési vállalata lesz, és Gémesi Ferenc szakállamtitkár ajtaja fölé máris fölfirkanthatják: In memoriam minoritas.” A „második Gyurcsány-kormány egyszerűen leradírozott bennünket a napirendről”. „Igaza volt a HTMH-t megalakító, majd 1994-ig vezető Entz Gézának, amikor az átszervezéssel kapcsolatban megjegyezte: a határon túli magyarsággal kapcsolatos ügyeknek a Miniszterelnöki Hivatalban lenne a helye, de megfelelő súllyal.” Entz Géza szerint meghatározó, hogy a kormányfő személyesen mennyire elkötelezett. Gurcsány nem elkötelezett. A románok azonnal megneszelték Gyurcsányék erőtlenségét, és máris szétcincálták, például, a Gozsdu-ügyet vagy a kisebbségi törvénytervezetet. Göncz Kinga külügyminiszter az  autonómiatörekvésekkel kapcsolatban elmondta, kerülné az egyoldalú lépéseket, meg hogy a területi autonómián túl számos más autonómia-elképzelést is életképesnek tart. Az RMDSZ fél megszólalni. /Irházi János: Hétfőzet. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./

2006. július 25.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Göncz Kinga külügyminiszter is bírálta július 24-én Szlovákiát a szélsőjobboldali kormánykoalíciós partner, Ján Slota, Szlovák Nemzeti Párt elnöke hétvégi magyarellenes nyilatkozatai miatt. Gyurcsány érthetetlennek nevezte, hogy vannak régióbeli kormányzati politikusok, akik nem értik meg, hogy tiszteletben kell tartani egymás nemzeti önérzetét és büszkeségét, Göncz Kinga azt mondta, Ján Slota kijelentése megütközést keltett Magyarországon. Göncz Kinga emlékeztetett arra, hogy Ján Kubis szlovák külügyminiszter magyarországi útján ígéretet tett arra, hogy kormánya a jövőben elhatárolódik a magyarellenes és a kisebbségeket sértő kijelentésektől. Robert Fico szlovák miniszterelnök kormányának az emberi jogok és az európai értékek iránti elkötelezettségét bizonygatta július 24-én, elhárítva a felelősséget magától a koalíciós társ Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnökének, Ján Slotának botrányt keltő nyilatkozatáért. Slota, aki gyakran szidalmazza a szlovákiai magyar és roma kisebbséget, a Lidové Noviny című cseh lapban július 22-én megjelent interjújában jelezte: irigyli a cseheket, hogy elűzték országukból a szudétanémeteket, és ezért ma már nincs olyan gondjuk velük, mint a szlovákoknak a magyarokkal Szlovákiában. Slota a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) ellen is kikelt, amelyet szerinte be kellene tiltani, a magyar történelem két nagy alakját, II. Rákóczi Ferencet és Kossuth Lajost pedig a szlovákok gyilkosának nevezte. „Garantálom, hogy ez a kormány Európa-barát kormány lesz, beleértve mindent, ami ezzel jár” – hangsúlyozta Fico szlovák miniszterelnök. Fico kijelentette, nem felelhet mindazért, amit egyes politikusok mondanak. A június 17-i szlovákiai választásokat Fico baloldali Smer pártja nyerte meg, amely két szélsőségest párttal, a többszörös volt miniszterelnök, Vladimír Meciar balközép pártjával és a szélsőjobboldali nacionalista SNS-szel lépett koalícióra. /Elhatárolódott Ján Slotától Robert Fico. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./

2006. augusztus 12.

Göncz Kinga magyar külügyminiszter szerint rendkívül rossz lenne, ha a Szlovákiában egy párt részéről megfogalmazódott magyarellenes kijelentések miatt a magyar–szlovák kapcsolatok megromlanának, hiszen a kétoldalú együttműködés kedvezően alakult az elmúlt időszakban. Magyarország és Szlovákia is EU-taggá vált, és az Uniónak fontos normakikényszerítő szerepe van – jelentette ki Göncz Kinga a Sziget Fesztiválon. Megjegyezte: a vajdasági magyarok számára létfontosságú, hogy Szerbiában ne radikalizálódjon a belpolitikai élet, ezen a téren pedig a koszovói szerbek jogainak garantálása kulcskérdés. Románia vonatkozásában, az ott élő magyarság helyzete kapcsán a miniszter fontosnak nevezte, hogy az RMDSZ továbbra is kormányzati tényező, hogy az ország néhány hónapon belül jó eséllyel EU-taggá válik. /Göncz Kinga a magyar külpolitikáról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

2006. augusztus 28.

„Tisztelt Ceausescu elvtárs, tisztelt házigazdáink! Pártunk megbízásából nyílt szívvel, a legmesszebbmenőkig való együttműködés szándékával jöttünk ide. Beszélgetésünk, tárgyalásunk első szakasza arról győz meg bennünket, hogy népeink, pártjaink érdekében további együttműködési lehetőségek állnak előttünk.” – mondta Grósz Károly köszöntő beszédében Ceausescu tiszteletére, Aradon, 1988. augusztus 28-án. Göncz Kinga külügyminiszter augusztus 28-án Bukarestbe látogat, ahol román kollégája, az RMDSZ elnöke, valamint a kormányfő is várhatóan tárgyalásra invitálja majd. Sorskérdések kerülnek napirendre: az észak-erdélyi autópálya, a Sapientia Egyetem finanszírozása és a kisebbségi törvény. A diplomáciai esemény- és kapcsolattörténet kutatója a romániai levéltári kutatások során feltárt különböző típusú levéltári dokumentumok tartalomelemzéséből levonható következtetést is megkockáztathat: a magyar küldöttségek tárgyalási és megegyezési szándékait a román partner szinte minden alkalommal a magyar bátortalanságára épülő tétovaságnak tekintette. S ez a magatartás mindmáig érvényes, az elmúlt évek fejleményei azt mutatják, hogy a két ország viszonyát továbbra is a magyar kisebbséggel kapcsolatos alapvető nézeteltérések jellemzik. A román politikumnak a magyarveszélyre való hivatkozása mint állandó fenyegetettségi tényező van jelen a sajtóban, közpolitikában, parlamenti vitákban, nemzetközi kapcsolatokban. S jelen van a mostani látogatáson is, éppen a dicstelen, elvtársias légkörű aradi találkozó évfordulóján. Varga Andrea kutató szerint lehetséges talán, hogy azt, amit öt évtized, vagy közel egy évszázad román és magyar politikai (diplomáciai) kapcsolattörténete, a magyar külpolitika nem oldhatott meg, most majd sikerül megoldani. Lehetséges, hogy „igaz ügy szolgálatában” megjelenő politikai tényező újfent „az országok fejlődését befolyásoló nagy felelősséget” képviseli, aki fogást is talál a román tárgyalófélen, annak magyar tagjai révén. /Varga Andrea: Magyar-magyar kapcsolatok ’89 előtt, Arad után. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

2006. augusztus 28.

Augusztus 28-án Bukarestbe látogat Göncz Kinga magyar külügyminiszter, aki román kollégájával, Mihai Razvan Ungureanuval a novemberi közös román-magyar kormányülés napirendjének előkészítéséről is tárgyal. Niculescu Tóni, a román kormány külügyi államtitkára elmondta, a kilencvenes évek elején a román-magyar diplomácia hűvös volt, olykor viharossá fajult. A mostani látogatást azonban a normalitás része. A tavalyi együttes kormányülésen, 2005. őszén a magyar és a román miniszterek jogilag érvényes kormányhatározatot fogadtak el. Idén Romániában a külügy a kormányfőtitkársággal, Cseke Attilával egyezteti a magyar féllel folytatandó projekteket, a menetrendet. Napirenden levő érzékeny kérdés Magyarországon a külföldi munkaerő beáramlásának, helyzetének szabályozása. Magyarország, a többi tagállamhoz hasonlóan, élhet a „hét plusz kettő” szabály lehetőségével, a csatlakozást követően legfeljebb kilenc évig felfüggesztheti a román munkaerő szabad áramlását. A román fél ezt nem akarja. Valószínű, hogy a magyar fél szóvá teszi többek között a kisebbségi törvénytervezet és a Gozsdu Alapítvány ügyét is. Mind a Külügyminisztérium, mind a miniszterelnök azon van, hogy mindkét tervezetet elfogadtassa a román parlamenttel. Mindkét tervezet nagy ellenállásba ütközik, a kormánypárti kollégák részéről is. Budapestnek elsőként ratifikálta Románia NATO-csatlakozási szerződését, majd második tagállamként Románia EU-csatlakozási szerződését. A magyar kormány régóta megosztja Romániával előcsatlakozás tapasztalatait. /Ágoston Hugó: Hatékonyság, természetesség, tartalom. Göncz Kinga Bukarestben tárgyal. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

2006. augusztus 28.

A választások utáni magyar kormány külügyminiszterének, Göncz Kingának első bukaresti látogatását nem a két ország közötti vitás kérdések határozzák meg. Göncz Kinga bukaresti jelenléte elsősorban egy európai uniós tagország külügyminiszterének jelenléte. A romániai magyar nemzeti közösség helyzetét egy időben a „sajátosság méltósága” kifejezéssel jellemezték, ez volt a hátrányos sors méltóságteljes vállalása. Ezt váltotta fel a „sajátosság természetessége” paradigma. Magyarország töretlenül járta atlanti-európai útját. Ezzel vált Románia számára is követendő példává, írta elismeréssel Ágoston Hugó főszerkesztő. /Ágoston Hugó: Távlatok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

2006. augusztus 29.

Göncz Kinga külügyminiszter Bukarestbe utazott, augusztus 28-án tárgyalt Mihai-Razvan Ungureanu román külügyminiszterrel. A következő közös román–magyar kormányülés előkészítése, a regionális együttműködés, a romániai magyar nyelvű felsőoktatás, a Nabucco-gázvezeték programja, a romániai kisebbségi törvény mielőbbi elfogadása, a Gozsdu Alapítványról szóló megállapodása romániai ratifikálása, a magyarországi román kisebbség helyzete egyaránt szerepelt a két külügyminiszter tárgyalásán. A megbeszélések után Göncz Kinga elégedetten állapította meg, hogy kedvezően fejlődnek a két ország gazdasági kapcsolatai. Elmondta, Magyarország gyakorlati, kézzelfogható eredményeket vár a tervezett közös kormányüléstől. Magyarország eddig is egyértelműen támogatta Románia mielőbbi európai uniós csatlakozását. Budapest számára fontos, hogy a romániai kisebbségi törvény tervezetét még az ősz folyamán, az EU-csatlakozás előtt eredeti – tehát a román kormány által előterjesztett – formájában fogadja el a román parlament. A magyar fél felvetette a verespataki aranykitermeléssel kapcsolatos beruházás tervének témáját. A magyar álláspontot szerint a beruházás megvalósulása kockázatos lenne Magyarország és a többi környező ország számára. Göncz Kinga a romániai magyar nyelvű felsőoktatás ügyét is megemlítette a tárgyaláson. Szerinte fontos, hogy ne csak a humán tudományok terén legyen lehetőség erre. Beszéltek a Sapientia Egyetem akkreditálásáról, finanszírozásáról. Ungureanu kifejezte Románia érdekelt abban, hogy az EU-csatlakozást követően a magyar munkaerőpiac megnyíljon a román munkaerő előtt. Göncz Kinga Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével is megbeszélést folytatott. Markó hangsúlyozta, a kisebbségi törvény elfogadása garancia lenne arra, hogy ebben az országban ne lehessen már visszalépni a helyi magyarságot érintő eredmények terén Markó Béla a megbeszélésen aggasztónak nevezte, hogy Szlovákiában a kisebbség és a többség, azaz a magyarság és a szlovákság között az utóbbi időben feszültségek tapasztalhatók. „Jónak tartjuk, hogy a magyar kormány ebben a kérdésben erőteljesen fellépett. Az a kérésünk, a következőkben is minél határozottabban álljon ki” – hangoztatta az RMDSZ elnöke. Markó kifejezte elégedetlenségét amiatt is, hogy a kisebbségi törvény parlamenti elfogadásának folyamata nem halad előre Romániában. Kérte a miniszter asszonyt, hogy a magyar kormány továbbra is támogassa az RMDSZ-t ennek a kérdésnek a megoldásában. A magyar külügyminiszter a romániai magyar nyelvű oktatás témájával is összefüggésbe hozta a kisebbségi törvény tervezetét. Az egyetemi autonómia és a kisebbségi jogok akár összeütközésbe is kerülhetnek egymással. A kisebbségi törvénnyel kapcsolatosan Göncz Kinga megbeszélgetést folytatott Basescu elnökkel, aki kifejtette: nem tud elfogadni semmiféle pozitív diszkriminációt, elutasítja a kisebbségek képviseleteinek vétójogát. Göncz Kinga tárgyalt Tariceanu miniszterelnökkel, aki derűlátó a kisebbségi törvénnyel kapcsolatosan, és azt reméli, hogy a román parlament ősszel megszavazza azt. A román miniszterelnök nem foglalt állást a verespataki beruházás ügyében, a román államfő pedig a közmeghallgatások eredményét szeretné megvárni. /Magyar–román külügyminiszteri találkozó. Bukarestbe látogatott Göncz Kinga. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./ Az oktatási támogatások kapcsán Markó Béla és Kelemen Hunor parlamenti képviselő a támogatási rendszer újragondolását, valamint a hatékonyság és az európai versenyképességet biztosító támogatás biztosítását szorgalmazta. /Gujdár Gabriella: Változó viszonyok a magyar-román és a magyar-magyar kapcsolatokban. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./

2006. augusztus 29.

Göncz Kinga külügyminiszter exkluzív interjút adott az ÚMSZ-nek. Arra a kérdésre, hogy a tavalyi bukaresti közös kormányüléssel kapcsoltban körülbelül hány százalékban teljesített a magyar fél, és hány százalékban a román, rámutatott, nem tudna százalékot mondani, de egyértelműen intenzívebbé váltak a kapcsolatok. A sepsiszentgyörgyi magyar kulturális központ vagy a csíkszeredai konzulátus ügye nekilendült. A román fél ötven százalékban teljesített? Göncz szerint „inkább olyan hetven százalékról beszélhetünk”. A kisebbségi törvény ügyét tavaly az RMDSZ kérésére nem tették fel a közös kormányülés napirendjére, minthogy akkor úgy tűnt, simán megy majd az elfogadása. Göncz most kifejtette: Budapest fontosnak tartja, hogy ez az ügy előrelépjen, és hogy a kisebbségi törvényt az RMDSZ részéről tett további engedmények nélkül fogadják el. Göncz Kinga tájékoztatta román partnerét, hogy a magyar állam most már átadta a kisebbségeknek a kulturális intézményeiket, és az iskoláikat is sorban átadja, a kisebbségi önkormányzatoknak befolyásuk van arra, hogy egy kisebbségi iskolában ki legyen az igazgató, és hogyan történjen a tanítás, tehát van egyfajta autonómia. Arra a kérdésre, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok romlása mellett van-e reális veszély, hogy a román-magyar viszony ehhez hasonló legyen, Göncz válasza: „remélem, hogy nem.” /Salamon Márton László: Exkluzív interjú Göncz Kingával, Magyarország külügyminiszterével. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./

2006. augusztus 29.

Göncz Kinga, a Gyurcsány-kormány külügyminisztere az elmúlt napokban kijelentette: „miközben a felszínen az atrocitások felkorbácsolták az érzelmeket, addig Magyarország és Szlovákia, a két uniós ország között sok területen jól fejlődik az együttműködés”. Tehát a szlovák szélsőségesek zsigeri magyargyűlölete, és pesti fajtársaik „méltó” reakciói csupán a felszín. A magyar lány megverése, Slota hőzöngései, a magyar stadionban lobogtatott „Szlovákok! Örökre a rabszolgáink lesztek” felirat, stb. nem lényeges. Lassan az egész Kárpát-medence megtelik etnikai gyűlölettel. A szlovákok ősellenségüknek tekintik a magyarokat. Göncz Kinga Bukarestbe érkezett. Az napirendben nem szerepelnek a nagy kérdések. Újabb közös kormányülés lesz. Ha már az elsőnek sem volt sok értelme, legyen második. Felmerül a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálásának, valamint román és magyar állami támogatásának a kérdése is, bár Gyurcsány vezér a Fidesz magánvállalkozásnak tartja a dolgot. Szó esik a kisebbségi törvényről is, vállvonogatásos stílusban. Göncz Kinga nem fog rákérdezni a csángók anyanyelvhasználati jogára, a kétnyelvűség alkalmazásával kapcsolatos gondokra, a Vadim–Becali-féle retorikára, a hokimeccseken divatos bozgorozásra, a kolozsvári Szent Kamill Otthon elvert munkatársának esetére, a kolozsvári buszon elhallgattatott, magyarul beszélő fiatalokra. Nem kérdi majd meg, mit keres az újságárus-standokon a Vasgárda hivatalos lapja, és nem fog tiltakozni a székelyföldi görögkeleti létesítmények sokasága ellen. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Sztrapacska és puliszka. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./

2006. augusztus 30.

A kisebbségi törvénytervezet kapcsán a kulturális autonómia romániai alkalmazását meghatározó jogszabállyal éppen akkora az ellenkezés a Demokrata Párt és Traian Basescu elnök részéről, mint korábban. Az államfő ellenkezésének a Göncz Kinga magyar külügyminiszterrel folytatott tárgyalásokon is hangot adott. Augusztus 29-én a képviselőház három szakbizottsága ismét elhalasztotta a tervezet vitáját, mivel a kevés megjelent honatya miatt a testület határozatképtelen volt. Daniel Buda, a Demokrata Párt Kolozs megyei szervezetének elnöke éles bírálatot fogalmazott meg a magyar külügyminiszterrel szemben, kifejtve, hogy Göncz Kinga álláspontja a kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatban „elfogadhatatlan”. Hozzátette: addig amíg a Magyarországon élő románok nem élvezik ugyanazokat a kisebbségi jogokat, mint a romániai magyarok, főleg ami a parlamenti képviseletet illeti, addig nem létezhet semmilyen „kényszer” a kisebbségi törvény elfogadására. Markó Béla, az RMDSZ elnöke a demokrata képviselő nyilatkozatára reagálva kijelentette: nagyon szívesen elfogadná, hogy Románia is átvegye betűről betűre a magyarországi kisebbségi törvényt. Ez lehetővé teszi a kisebbségeknek, hogy anyanyelvű iskola igazgatójának kinevezésében a kisebbségi önkormányzat döntsön. /Borbély Tamás: Továbbra is holtponton a kisebbségi törvénytervezet. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

2006. augusztus 30.

Senkit sem sikerült meggyőznie Göncz Kinga külügyminiszternek arról, hogy Magyarország valójában nem készül korlátozni 2007 után a romániai állampolgárok magyarországi munkavállalását. A látogatása előtti napon Gyurcsány Ferenc miniszterelnök jelezte, korlátozásokat tervez a romániai állampolgárok munkavállalásával kapcsolatban. Lehet, hogy Gyurcsány Ferenc előre megfontolt szándékkal cselekedett így, vagy pedig diplomáciai hibát követett el. Magyarország kormánya tizenhét évvel a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlása után sem tud mit kezdeni a határon túli magyar közösségekkel. Ezt mutatja a korlátozásokat jelző Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, a Bukarestben magyarázkodó Göncz Kinga külügyminiszter, vagy a határon túli magyarokat Budapestre édesgető Demszky Gábor főpolgármester esete. /Salamon Márton László: Zavar. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

2006. augusztus 30.

„Nem Magyarország külügyminisztere hivatott arra, hogy megszabja a román parlament napirendjét” – jelentette ki Daniel Buda demokrata párti képviselő, a vezető kormánypárt egyik parlamenti képviselője Göncz Kinga bukaresti tárgyalásaira reagálva. Buda egyébként tagja a román–magyar barátságot népszerűsítő parlamenti csoportnak – azt kifogásolta, hogy a magyar külügyminiszter sürgette a romániai kisebbségi törvény elfogadását, és a tavalyi közös kormányülésen aláírt Gozsdu-megállapodás ratifikálását.  Daniel Buda szerint nem kell olyan kisebbségi törvényt elfogadni, amelyik az európai standardokat meghaladó jogokat biztosítana a magyar kisebbségnek. /Buda: Göncz Kinga ne oktasson ki bennünket. = Krónika (Kolozsvár), aug. 30./

2006. augusztus 30.

Varga Andrea történész kutatásai alapján tekintette át a magyar-román tárgyalásokat, visszamenve Grósz Károly rossz emlékű 1988-as aradi látogatására. Göncz Kinga augusztus 28-án Bukarestbe látogatott. A román és magyar kapcsolattörténet tompítani képes a várakozás optimista hangoltságát. A két ország viszonyában folytonosan kiemelt szerepet játszott a kisebbségi kérdés, főként a magyar diplomácia nézőpontjából. A magyar kisebbség mindenkori helyzete minőségileg függött Bukarest magyarságpolitikájától. Az 1948-49-ban kiépült sztálini típusú rendszer alapvetően megváltoztatta a két ország kapcsolatrendszerét. A sztálini államközi rendszerben a külpolitika diplomáciai jelentősége devalválódott, degradálódott. A pártközpontú külkapcsolatokra szakosodott külügyi apparátusok igyekeztek a nemzetek közötti ellentéteket háttérbe szorítani. Az 1956-ban hatalomra került, Kádár János nevével fémjelzett politikai vezetés a problémamentes, jószomszédi kapcsolatok kiépítésére törekedett – ezt is várta el tőle a Kreml. A mosolydiplomáciát erőltették, annak ellenére, hogy a hatvanas évek első felében a budapesti külügyminisztériumban is felismerték: Romániában a nacionalizmus a párt- és állampolitika hivatalos, bár nem nyilvános részévé vált, és a magyar kisebbség helyzete folyamatosan romlik. Ennek ellenére az 1956-ot követő jó 30 évben az erdélyi magyarság problémáját minden esetben alárendelték a Moszkva által megkövetelt szívélyes „jószomszédi” politikának. A budapesti külügyminisztérium illetékesei számos – évek óta húzódó, megoldatlan, vitás – kérdésre hívták fel a pártvezetés figyelmét. (Például már ekkor javasolták, hogy az 1955-ben egyoldalú román lépésre megszűnt kolozsvári Útlevélhivatalt – már konzulátusi rangban – újra meg kellene nyitni, könnyíteni kellene a kölcsönös látogatás feltételeit stb.) Ennek ellenére az 1958. február 20-28. között Romániában „vendégeskedő” Kádár János és Kállai Gyula a bukaresti tárgyalásokon – a román fél szándékának megfelelően – a „kényes” problémákat még csak föl sem vetették, mindenben elfogadták a szomszédok ajánlásait. A román fél ugyanis ügyes taktikával elérte, hogy semmiféle konkrét megállapodásra nem került sor! A közös nyilatkozatban – az eredeti magyar javaslat ellenére – még csak utalás sincs a nemzeti kisebbségekre. Kádár és Kállai látogatása tulajdonképpen két momentum miatt maradt emlékezetes az erdélyi magyarság köreiben. A Marosvásárhelyre érkező delegáció nevében Kállai Gyula a Simó Géza Bútorgyárban megtartott nagygyűlésen előbb „megdicsérte” az RMP vezetését a kisebbségpolitikájáért („Mi eddig is tudtuk és nagyra értékeltük, most személyesen is tapasztalhattuk, hogy a Román Népköztársaságban megvalósult a nemzetiségek jogegyenlősége, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet minden területén, [...] a szabad nyelvhasználat természetessé vált.”), majd sorra került „Erdély kérdése”. Először is kijelentette, hogy „a magyarországi ellenforradalom nyíltan felvetette területi követeléseit a szomszédos népi demokráciák felé”, és „felelevenítették a határkérdést”. Majd gyorsan hozzátette: „Megmondjuk világosan: Nekünk semmiféle területi igényünk nincs; azt tartjuk, hogy Magyarországnak van éppen elég földje, és népe, hogy azon – testvéri egyetértésben a szomszéd népekkel – felépítse a maga szocialista hazáját”. Kállai után két nappal, a bukaresti nagygyűlésen Kádár kijelentette, hogy „a Magyar Népköztársaságnak nincs egyetlen országgal szemben sem területi, sem más igénye”. Majd Kolozsvárott tartott beszédében leszögezte: „Mi természetesen elsősorban forradalmárok vagyunk. A határok problémája csak alárendelt kérdés...” Kállai és Kádár kijelentései nagy megdöbbenést keltettek az erdélyi magyar tömegekben. Sokan sejtették, hogy ez nem mást jelent, mint hogy Budapest „levette a kezét” az erdélyi magyarságról, és Bukarest szabad kezet kapott az asszimilációs politikájához. A félelmek igen hamar beigazolódtak. A találkozó után egy évvel bejelentette a bukaresti politikai vezetés a két kolozsvári egyetem, a Bolyai és a Babes „egyesítését” – amihez egy szava sem volt Kádáréknak – sőt, az 1959 júliusi titkos bukaresti tárgyalásain Kállai Gyula megnyugtatta a román partnereit (köztük N. Ceausescut!), hogy „pártunk Politikai Bizottsága tagjainak az a véleménye, hogy e kérdést az önök belső ügyének tekintik.” A két ország viszonya a hetvenes évek elején sem volt probléma-mentes. Hiába volt több magas szintű találkozó is a két ország párt-és állami vezetői között (1972. február 24-26. közt Bukarestben tárgyalt a Kádár János vezette párt- és kormánydelegáció), valódi előrelépés nem történt. Ekkor már a budapesti külügyi vezetés is tisztában volt vele, hogy az RKP vezetésének „alapvető célja továbbra is a nemzetiségek gyors asszimilálása”. A Kádár-Ceausescu találkozó közvetlen előzménye Lázár György miniszterelnök 1976. december 20-21-i bukaresti látogatása volt, amelyen a felek – a közös közlemény szerint – megállapodtak abban, hogy „az illetékes szervek gyorsítsák meg a kishatárforgalmi egyezmény megvalósítását, fejezzék be a konzulátusok (kölcsönösségi alapú) létesítésére vonatkozó tárgyalásokat, terjesszék ki a magyar-román turisztikai együttműködést (beleértve a két ország lakossága közvetlen kapcsolatainak bővítését is)”. Ugyancsak ekkor állapodtak meg abban, hogy „meggyorsítják” a budapesti román, ill. bukaresti magyar kultúrházak megnyitását. (Erről még 1969-ben állapodtak meg!) Kádár és Ceausescu 1977. június 15-16-i nagyváradi-debreceni „baráti találkozó” magyar diplomáciai sikernek bizonyult. Ceausescu ugyanis hajlandó volt a közös nyilatkozatban kitérni a nemzeti kisebbségekre is, és magyar javaslatra bekerült az a kitétel, miszerint a két ország nemzetiségei „híd” szerepet töltenek be a kapcsolatok építésében. Megállapodtak arról, hogy mihamarabb megnyitják a kolozsvári, ill. debreceni főkonzulátusokat és a budapesti, ill. bukaresti kulturális központokat. Azonban, hogy a román fél – következetesen és kiszámíthatóan – nem tarja meg a korábbi ígéreteit. A kulturális központok 1989-ig nem is nyílhattak meg. A magyar főkonzulátus is csak a megállapodás után két évvel, 1979-ben nyithatta meg kapuját (hogy aztán egyoldalú román döntésre 10 év múlva megszűnjön). Az MSZMP legfelső vezetése tisztában volt a magyar kisebbség helyzetének fokozatos romlásával, amely a nyolcvanas évekre elviselhetetlenné vált. Ennek ellenére Kádárék nem léptek fel határozottan a helyzet javítása érdekében. Ennek okát egy hetvenes évek végi belső feljegyzésben így rögzítették: „Az MSZMP politikájának fő irányvonala, hogy előmozdítsa a MNK és a RSZK kapcsolatainak erősítését a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján. (...) Az alapvetően problematikus kérdéseket napirenden tartjuk, és találkozóinkon azokat szóvá tesszük. Változatlanul érvényes, hogy a román relációban türelmes, higgadt magatartást kell tanúsítanunk és érdekeinket szívósan és következetesen kell képviselnünk. (...) A nemzetiségi kérdést úgy tekintjük, mint amelynek megoldása minden ország belső ügye. Nem kívánunk abba kívülről beavatkozni.” A nyolcvanas évek elejétől fokozatosan elhidegül a viszony a két pártvezetés közt, aminek okaként említhető Kádár személyes ellenszenve Ceausescuval szemben, akivel nem volt hajlandó találkozni. 1988-ban színre lépett az új első titkár, Grósz Károly. Grósz abból indult ki: „nem tehetjük meg, hogy két szomszédos szocialista ország első számú vezetői több mint tíz év óta nem találkoztak”. Noha a Külügyminisztérium, és a pártvezetés reformerei is azt javasolták, kösse előre tisztázott szigorú feltételekhez a találkozót, Grósz csak magamagára hallgatott. Ennek meg is lett az eredménye. Az 1988. augusztus 28-i aradi magyar-román csúcstalálkozó román relációban a magyar diplomácia egyik legnagyobb kudarcának tekinthető. Összefoglalásul megállapítható, hogy az 1956 és 1989 közti évtizedekben a magyar párt-és állami vezetés mindvégig – a Moszkva által elvárt – problémamentes, jószomszédi kapcsolatok kiépítésére törekedett. A magyar küldöttségek tárgyalási és megegyezési szándékait a román partnerek szinte minden alkalommal a magyar bátortalanságára épülő tétovaságnak tekintette. S ez a magatartás mindmáig érvényes. /Varga Andrea: Arad 1988/2006. A mosolydiplomácia nem talál fogást. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

2006. augusztus 30.

A beruházók szerint igen kicsi az esélye annak, hogy jelentős környezeti hatással járó baleset következzen be a Verespatakon tervezett bánya működése során, a környezetvédők szerint viszont a környezeti hatástanulmány hiányos, ellentmondásos – hangzott el augusztus 29-én a Szegeden megrendezett közmeghallgatáson. A környezetvédelmi egyesületek képviselői közül többen is ingerülten sérelmezték, hogy a környezetvédelmi hatástanulmánynak csupán egy 24 oldalas kivonata olvasható magyarul. Illés Zoltán, a Fidesz Zöld tagozatának országos alelnöke azt követelte, hogy a Verespatakon tervezett aranybánya beruházás megakadályozására a magyar kormány indítson „környezetvédelmi-diplomáciai offenzívát” a környező országok és Brüsszel felé. Szerinte a magyar kormánynak nemcsak közmeghallgatást kell tartania a beruházás ügyében, hanem Gyurcsány Ferencnek az Európai Unióhoz kell fordulnia. Illés Zoltán szerint Göncz Kinga külügyminiszternek fel kellene keresnie a környező, érintett országokat az aranybánya beruházással kapcsolatban. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közleményében azt írta: továbbra is határozottan ellenzi a verespataki aranybánya megnyitását, és úgy véli, hogy az elkészült hatástanulmány alábecsüli a projekt komoly környezeti kockázatait. /Ingerült közmeghallgatás Szegeden Verespatakról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-93




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998