udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 16 találat lapozás: 1-16
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Gúzs Imre

1998. július 4.

Gellért Sándor költő emléke előtt tisztelgett a lap, többen méltatták tehetségét. Csillag volt - és egy kicsit üstökös címen írt róla Gúzs Imre. Dr. Bura László Gellért Sándor - a nyelvtörténész címmel megállapította, hogy egész életművén végighúzódik a nyelvvel való csatározás. Gellért Sándor költői nyelvtörténetét három fő vonás jellemzi: az erős népi realizmus, az etnoromantika és a históriaigény. Azonban Gellért Sándor nem tudta elveit korszerű nyelvtörténeti anyagra alkalmazni. Egyre távolabb került a mai nyelvtudomány alapvetéseitől. Az ezer oldalas kéziratában zseniális sejtések vannak, számos remek ötlet, de megállapításai távol esnek a nyelvtudomány hivatalos álláspontjától. Munkássága kritikai feldolgozásra vár. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 4./ Gellért Sándor /Debrecen, 1916. dec. 11. - Szatmárnémeti, 1987. nov. 14./

2001. február 10.

Batiz községben egészen 1966-ig nyolcosztályos volt a magyar tannyelvű iskola, ma már csupán I-IV. osztályban /összevont osztályban/ folyik magyar nyelvű oktatás, tizenhét tanulóval, közülük tizenöt cigány. Bizony mondom, feleim, ide jutottunk, az oldott kéve állapotáig, írta Gúzs Imre. /Gúzs Imre: "Mint oldott kéve..." = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 10./

2001. március 6.

Nagykárolyban az élő kulturális élet jele, hogy nemrég megjelent Sróth Ödön szerkesztésében - ő a Kaffka Margit Művelődési Társaság elnöke - Átmentett igék címmel egy olyan rangos antológia, melyben huszonnégy Nagykárolyban élő költő, író, közíró, tudományos kutató, fotóművész, grafikus sorakozott fel. /Gúzs Imre: Vidék és művelődés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 6./

2001. szeptember 25.

A Szamoshát folyóirat megszűnése óta a szatmárnémeti magyarságnak nincs állandó rendszerességgel megjelenő kulturális kiadványa. Ezt az űrt is próbálja pótolni a most megjelent folyóirat, az Európai Magyar Valóság. Első számában Nagykároly testvérvárosi kapcsolatairól ír Kádár Ferenc, a zürichi Szent István Misszióról és a szatmárnémeti Szent István Körről olvasható tájékoztató, a népművészeti emlékhelyek közül Bogdándot mutatják be a szerkesztők, a lapot esszék, versek, karcolatok teszik gazdagabbá. A folyóirat kiadását a Münchenben élő Oláh Ilona kezdeményezte, ő a lap tulajdonosa is. Főszerkesztője: Gúzs Imre, a Szatmári Friss Újság volt munkatársa, helyettese a nagykárolyi Kádár Ferenc, a szerkesztőségi titkár: Krilek Sándor, munkatársak: Balogh Imre, Kőkuti K. Szilárd, Paizs Tibor, Szabó Barna, Kovács Piroska, Tódor Erika, Tódor Béla. /(fi): Új kulturális folyóirat Szatmárnémetiben. Megjelent az "Európai Magyar Valóság". = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 25./

2002. július 19.

Áltudósok, úgynevezett "néprajzkutatók" a Jászvároson rendezett kétnapos nemzetközi konferencián igyekeztek ismételten átírni, meghamisítani a moldvai csángók eredetével, kultúrájával és nyelvével kapcsolatos tényeket. Gúzs Imre idézett egy régen őrzött írásos dokumentumot, melyet Istók György írt a klézseiek és a somoskaiak nevében, megköszönve, hogy ott táborozhattak csángó gyermekek. A levél címzése: "Tisztelt Szatmári üsmeretlen testvérekhez". A levélben ez áll, többek között: "Erőssen, szépen köszönjük, hogy nem sajnálták üdeiket nyári szabadságukat feláldozni, s foglalkozni e mük kicsi csömetéinkkel egy számukra üsmeretlen országrész szépségeit megmutatni. Minden szülö nevében köszönöm a kentek szüvességét. Adja az Isten hogy ezek a kicsi palánták nagyot nőve esztendők multával termést hozzanak!" "Az első élmények az első megdöbbenések, hiszen ott idegenben és majdnem ugy beszélnek az emberek mind itthon apikáék s mámikáék. S mondom kenteknek ezek már tudják hová es tartoznak." /Gúzs Imre: Balladák földjének magyarjai. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 19./

2002. szeptember 25.

Ditschi Anna lágernaplója, amelyet sikerült hazalopni, bemutatja, hogy mit kellett átélniük, megszenvedniük azoknak a fiatal lányoknak, akiket elhurcoltak a Szovjetunióba, a második világháborút követő években. Ditschi Anna "bűne", sok más társával együtt, csupán annyi volt, hogy svábnak született. 1945. januárjában vitték el őket. 14-én indultak, jan. 25-én érkeztek Besszarábiába, dermesztő hidegben. Megtetvesedtek, a fejük alatti párna odafagyott a vagonhoz. Innen is tovább vitték őket. Vizet alig kaptak. Csak az ő vagonjukban már három halott volt jan. 27-én. Febr. 2-án érkeztek Oroszországba. Megérkeztek az orosz bányatelepre, fürdeni vitték őket, a nőket férfiakkal együtt. Fekvőhelyük üres deszkapriccs volt. Kétezren voltak a barakkban elszállásolva. A priccsen egyetlen méternyi széles helyen négyen aludtak. Éjfélre jár az idő, mire rájuk került a sor a fürdőben. Éjszaka fél háromkor érkeztek vissza a barakkba, átfázva. Hat órakor ébresztették őket robotra. Vagont kellett kirakni, mely tele volt havas deszkákkal, majd rönkhordáshoz hajtották őket. Harmincfokos hidegben is dolgoztak. Az áldott állapotban levő asszonyoknak is dolgozni kellett. Megverték őket. A bányában is dolgozniuk kellett. Nehéz munka volt, mert térdre és könyökre ereszkedve lehetett csak elvégezni. A bányában a munka veszélyes volt: minden nap volt sebesült vagy halott. /Gúzs Imre: Elrabolt esztendők. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 25./

2003. január 16.

Jan. 18-án Szatmárnémetiben, a Kálvineumban mutatják be Gúzs Imre "A történelem szélverésében" című könyvét. A dokumentumriportokat tartalmazó kötet az 1949-ben, Szatmárudvariban történt mészárlásról szól. /(fi): Könyvbemutató. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 16./

2003. február 18.

Gúzs Imre (Köpec, 1936) szatmárnémeti publicista legújabb kötete /A történelem szélverésében/ azokat a dokumentumriportokat tartalmazza, amelyek a kommunista hatalomátvételt követő szörnyűséges időkbe vezeti vissza az olvasót, az erőszakos államosítás és kollektivizálás, az osztályharc örve alatt elkövetett embertelen, gyalázatos megtorlás, rablás, zaklatás éveibe, a test- és lélekölő ideológiai tobzódás korába. Szatmárudvari és kakszentmártoni szemtanúk, túlélők, emlékezők mondták tollba a szerzőnek a történteket. /A történelem szélverésében. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 18./

2003. március 4.

"...tisztelem, becsülöm azokat, akik még évtizedek múlva is úgy tudnak a szülőföld emlékeiben megmártózni, hogy szellemiekben, lelkiekben felfrissülten, hűséges ragaszkodással tudnak beszélni, írni még azokról a lábnyomokról is, melyeket már régen betemetett az idő." - vallotta Gúzs Imre, amikor Elek Imre földrajztanár szülőfalujáról, Túrterebesről (Szatmár megye) írt monográfiáját ismertette. A szerző öt esztendeig kutatta szülőfalujának történelmi múltját. /Gúzs Imre: Múlt a jelenben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 4./

2003. május 24.

Máj. 23-án Szatmárnémetiben, a Scheffler János Lelkipásztori Központban mutatták be Gúzs Imre "Elsüllyedt évek hordaléka" című kötetét. A könyvet, melyet az Identidás Alapítvány adott ki, Varga Attila képviselő, az alapítvány elnöke és Kereskényi Sándor szenátor méltatta. /Gúzs Imre kötetének bemutatója. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 24./

2003. május 26.

A Szatmári Friss Újságban folytatásokban közölte Gúzs Imre önéletírását. Most könyvalakban is megjelent az emlékezés: Elsüllyedt évek hordaléka (alcíme: Egy nemzedék vesszőfutása), Identitas Alapítvány, Szatmárnémeti). A memoárt a hét mutatták be Szatmárnémetiben, a Scheffler János Lelkipásztori Központban. Varga Attila parlamenti képviselő kiemelte, hogy a könyv az emberi magatartás tapasztalt végleteiről, az elembertelenedés, az elaljasulás, a morális megsemmisülés folyamatairól, de egyben a megmaradás, az erkölcsi tartás példázatairól is szól. /(Sike Lajos): Elsüllyedt évek hordaléka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

2003. december 27.

Varga Attila képviselő beszámolt éves tevékenységéről. Teendői oktatási tevékenységgel bővültek, ugyanis ez évtől kezdődően három helyen tanít alkotmányjogot és polgárjogot: a szatmári közigazgatási főiskolán, Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem politológia és újságírói, valamint a Sapientia Egyetem kommunikációs szakán. Megállapította, hogy egyre inkább a törvényerejű sürgősségi kormányrendeletek megvitatása teszi ki a parlament jogalkotási tevékenységének majdnem kilencven százalékát. Ez azt jelenti, hogy a kormány meghozza ezeket a rendeleteket, a parlamentet emiatt az esetek nagy többségében kész tények állítja. Az alkotmánymódosítás az RMDSZ-frakciók és az egész parlament számára is a legfontosabb jogalkotási tevékenység volt. Az RMDSZ megbízásából Varga Attila Eckstein-Kovács Péter szenátorral vett részt mind az előkészítő munkálatokban, a szövegező különbizottság munkálataiban és az általános, illetve cikkelyenkénti vitáiban. Varga Attila az Identitás Alapítvány elnöke, munkatársaival szervezte meg a II. Partiumi Magyar Napokat, illetve támogattak különböző rendezvényeket. Az Alapítvány jelentette meg Gúzs Imre "Elsüllyedt évek hordalékai" című önéletrajzi kötetét és a Status Kiadóval közösen Darvay Nagy Adrienne "Címszerepben Ács Alajos" című kötetét. /Varga Attila: Év végi képviselői beszámoló. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 27./

2004. május 11.

Az Oláh Ilona tollából született Isten tenyerén (Hófehér Mária magánkilenced) című verseskötet ezúttal bővített kiadásban kerül az olvasók elé. A kötethez, mely idén jelent meg a Profundis Kiadó gondozásában, ajánlást Gúzs Imre szatmárnémeti író írt. A Hófehér Mária magánkilenced a túrterebesi Szűzanya-szoborról szól, a Szűzanya szakrális kultuszáról, eredetéről, valamint a túrterebesi szoborállításról, mely a szerző nevéhez fűződik. /(bb): Oláh Ilona: Vallásos versek. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 11./

2004. június 1.

   Egy kisebb falusi közösség – a Szatmár megyei Pusztadaróc – egy olyan embernek a nevét vésette márványtáblába, aki tulajdonképpen nem alkotott semmi kézzelfoghatót. Dr. Kahán Géza egész életében, pályakezdésétől az utolsó recept felírásáig, nem mozdult a faluból. Többször hívták rangosabb helyekre, de ő maradt.  A márványtábla annak a háznak a falán áll, ahol az orvos élt. /Gúzs Imre: A hűség márványtáblája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 1./

2006. október 18.

Október 15–én kétszeresen is kitüntették Gúzs Imre, Szatmárnémetiben élő írót, újságírót. Az Erdélyi Irodalomért Alapítvány által Székelyudvarhelyen szervezett rendezvényen az alapítvány kiemelkedő irodalmi tevékenységért járó oklevele mellett a Magyar Írószövetségnek „az erdélyi magyar újságírás szolgálatában végzett sok évtizedes eredményes és áldozatos munkájáért” járó díját is átvehette. Gúzs Imre /sz. Köpec, 1936 febr. 9./ a Bolyai Tudományegyetemen végzett, történelem–filozófia szakon. Eddig tíz kötete látott napvilágot. A kiadónál van a „Megszólítani a reményt” című, készülőfélben lévő kötet, nemrég készült el a 320 oldalas „Évek és érzelmek fogságában”, valamint a „Meglesett élet” című riportsorozat körömnovella–kötetté való átdolgozása. A Bányai Fáklyánál 7 évet, a Szatmári Hírlapnál 5 évet dolgozott — kétszer is eltanácsolták ezektől az újságoktól, rendszerellenesség vádjával. Húsz évig tanított Szamosdarán és Pusztadarócon, aztán 1990–ben a Szatmári Friss Újság munkatársa lett, nyugdíjba meneteléig. MÚRE–különdíjas újságíró, Ezüst Gyopár díjas tanár, Emil Constantinescu államelnök pedig Tisztikereszttel tüntette ki. Gúzs Imre kifejtette: „Ma az irodalom mélyponton van, a mai irodalmi életnek nincs egy olyan meghatározó személyisége, mint mondjuk a tizenkilencedik század végén–huszadik század elején volt. A székelyudvarhelyihez hasonló rendezvényeknek éppen az lenne a hivatása, hogy az irodalmi élet felé irányítsák a közfigyelmet, mert az írás olyan műfaj, amely nem csak lát, de láttat is, az igazság, az őszinte beszéd felé fordulva.” /Fodor István: Kitüntették Gúzs Imre írót, újságírót. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 18./

2006. november 2.

Idén jelent meg Szatmárnémetiben az Emlékek és szobrok című Oláh Ilona jegyezte könyv, melynek epilógusában Gúzs Imre tollából ez olvasható: „Szolgálatának tekintette, tekinti Oláh Ilona író is az alkotást, mely számára nem csupán könyvekbe menekített szép, emberi gondolatok megfogalmazását jelenti. Úgy hitte, hiszi és vallja, hogy a közösségnek akkor is adósa, ha nem várhat cserébe messzire visszhangzó elismerést.” A Münchenben élő, Madéfalváról származó író tizenhetedik könyvébe írta a fönt idézett sorokat Gúzs Imre. Az Emlékek és szobrok című könyvben a szerző nagyszüleire, szüleire, barátokra emlékezett, továbbá azokról a szobrokról szól, melyeket ő állíttatott, ajándékozott egy-egy település közösségének. Szűzanya-szobrok láthatók Túrterebesen, Zöld Péter pap szobra Madéfalván, illetve ugyanitt a Jézus szíve-szobor. /(bb): Emlékek és szobrok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 2./


lapozás: 1-16




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998