udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 13 találat lapozás: 1-13
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Gaudi-Nagy Tamás

2001. november 7.

A budapesti Magyar Csodaszarvas Egyesület november 2-3. között tartotta meg a Millenniumi Szabadegyetemet Gyimesfelsőlokon, a Sziklára Épített Ház épületében, az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium tanulói számára. A Magyar Csodaszarvas Egyesület 1998-ban jött létre, célja a magyar szellemi értékek megőrzésének segítése. A mostani program felelevenítette a magyar történelem sorsdöntő pillanatait, és tárgyalta a határokon belül és kívül élő magyarokat érintő legfontosabb problémákat. Az első nap végén Bartha Levente székelyudvarhelyi előadóművész előadóestjén a transzilvanizmus gyöngyszemei hangzottak el. A második napon dr. Gaudi-Nagy Tamás elnök, ügyvéd Nemzetstratégia - a magyarság megmaradása a Kárpát-medencében, különös tekintettel a státustörvényre és az európai integráció folyamatára címmel tartott előadást. /Vass Kinga-Zita, Kolozsvár: Millenniumi Szabadegyetem Gyimesfelsőlokon. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 7./

2003. július 22.

Alig egy hete a marosvásárhelyi Jókai utcában levő Bocskai-teremben tartottak vitafórumot a státustörvényről és az uniós csatlakozás lehetséges hatásairól a Kárpát-medence utódállamaiban élő magyarságra. A műsorvezető, Szőlősi Csaba először azokat a klézsei, budai, forrófalvi és petrozsényi csángó gyerekeket szólította a közönség elé, akik már egy hete a Maros megyei Erdőcsinádon szervezett táborban mélyítették el magyar nyelvismeretüket, tanultak vallásos énekeket, bibliaismeretet, marosszéki magyar népdalt. Most csángóföldi magyar népdalokat énekeltek, végül a csángó himnuszt adták elő. Gaudi-Nagy Tamás, az anyaországi Magyar Csodaszarvas Egyesület elnöke kifejtette, hogy a jelenlegi anyagi és nemzetközi-politikai jellegű megszorítások miatt a státustörvény már nem tudja betölteni azt a szerepet, amit létrehozásánál szántak neki. Mihajlovics József, a felvidéki Magyar Föderalista Párt elnöke szerint Felvidéken már az ízléstelenség határát is túllépte az a mód, ahogyan a Magyar Koalíció Pártja alárendeli a kisebbségi magyarság érdekeit a hatalomnak. A magyarigazolvány amolyan kegyelemkenyérré silányult, de még így is jelent valamit azoknak az időskorúaknak, akik számára ha mást nem, de elégtételt szolgáltat a hosszú évtizedeken át elviselt jogtiprásokért, a másodrendű állampolgárrá való minősítésért a Szent Koronás könyvecske. Amit az Orbán-kormány meglehetősen óvatosan, de mégiscsak elkezdett, azt most ilyen-olyan egyezkedésekkel, egyeztetésekkel próbálják meg aláaknázni. "Mi a szövetségi állami státust követeljük. Olyan valamit, amire már van számos példa Európában. Csupán Belgiumot szemlélve is láthatjuk, hogy ott a flamand, vallon, német mind államnyelv. Miért ne lehetne ugyanezt megvalósítani felvidéki viszonylatban is?" - tette fel a kérdést az előadó. Felvidéken nem történt meg a rendszerváltás, ezért hozták létre a Magyar Föderalista Pártot, ami nem az MKP ellen, hanem helyette alakult, ha úgy tetszik, alternatívaként. Tíz év alatt a felvidéki magyarság lélekszáma 10 százalékkal csökkent. Kassa, Rozsnyó, Losonc, Érsekújvár magyar népessége megfogyatkozott, s ezzel párhuzamosan sorvad el a körzetükben levő magyar falvaké is. Az uniós földvásárlás immár kezd aggasztó méreteket ölteni Szlovákiában - mondotta Mihajlovics. Mindkét előadó szerint a kisebbségek és nemzeti közösségek sarkalatos kérdéseire semmilyen választ nem ad az EU. Kárpátalja például gyakorlatilag vasfüggöny mögé kerül, s az ottani másfél százezer fős magyarságnak megszűnik a kapcsolata az anyaországgal, holott léte eddig szervesen kötődött hozzá. Hasonlóképpen aggódik a tíz év alatt felére apadt szerbiai magyarság is. A globalizáció körülményei között az Uniónak nem érdeke megoldani a nemzeti kisebbségek és közösségek legégetőbb gondjait. Egyetlen pozitívuma lehet a csatlakozásnak - az, hogy ily módon a kisebbségi sorsba taszított magyarság egy része valamiképpen "egy kalap alá" kerül az anyaországi többséggel. /Bakó Zoltán: Hátrálni már nincs hova. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 22./

2004. december 14.

A népszavazáson részt vett választópolgárok többsége IGEN szavazatával támogatta a magyar állampolgárság áttelepülés nélküli megszerzésének lehetősége. A Magyarok Világszövetségének népszavazási kezdeményezése a kormánypártok agresszív NEM-je miatt –, pártok belpolitikai viszályának martalékává vált, szögezte le dr. Gaudi-Nagy Tamás. A NEM-mel szavazást a hazug és félrevezető kormánypropaganda idézte elő, amellyel a kormány megszegve a népszavazásra vonatkozó jogállami elveket elfogadhatatlan módon beavatkozott a kampányba.   A kormány közpénzen riogatott és valótlan számításait zúdította az információhiányban szenvedő választópolgárokra, nem biztosított egyenlő feltételeket az álláspontok megjelenítéséhez. /Dr. Gaudi-Nagy Tamás Európa-jogi szakértő, az MVSZ elnökségi tagja: Néhány gondolat a népszavazás eredményéről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 14./

2005. június 13.

- Nyújtsák be a magyar állampolgárságra vonatkozó kérelmüket azok az erdélyi magyarok és leszármazottaik, akik 1940-ben magyar állampolgársággal rendelkeztek – erre buzdított június 10-én Kolozsváron Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke. Patrubány kolozsvári sajtótájékoztatóján ismertette a Körömi Attila független képviselő és Gaudi Nagy Tamás nemzetközi jogász által az állampolgársági törvényhez benyújtott indítványt, amely elfogadása esetén kimondta volna, hogy magyar állampolgárságot a határon túli magyarok az államelnökhöz benyújtott kérelemmel igényelhetnek. Patrubány közölte: ezt az indítványt a 386 országgyűlési képviselő közül mindössze 21-en szavazták meg. Az MVSZ-elnök szerint van még lehetőség arra, hogy az erdélyi magyarok kérjék a magyar állampolgárságot, mivel – mint mondta – 1992-ben a magyar parlament megszavazta a magyar kormány által 1990-ben elfogadott rendeletet. Ez Patrubány szerint érvénytelenítette azt az 1979-es, Magyarország és Románia között létrejött kétoldalú egyezményt, amelyben a két ország nem kívánatosnak nyilvánította a kettős állampolgárságot. Ennek értelmében a két állam lakosainak választaniuk kellett volna a két állampolgárság közül – mondta Patrubány. A magyar köztársasági elnöknek küldött kérelmek esetleges elutasítása után az igénylők beperelhetik a magyar államot, és ebben az MVSZ jogszolgálati segítséget nyújt nekik – mondta Patrubány. /Patrubány szerint az 1940-ben magyar állampolgárságú erdélyi magyarok igényelhetik a magyar állampolgárságot. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./

2005. július 1.

Nagy az érdeklődés a délvidéki magyarok körében a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) által felfedezett úgynevezett „lappangó magyar állampolgárság” iránt. Rácz Szabó László, az MVSZ délvidéki elnökségi tagja szerint amennyiben a magyarországi hivatalos szervek nem ismerik el, hogy az 1941-ben visszafoglalt bácskai, baranyai és muravidéki területeken élő magyarokat soha senki nem fosztotta meg a magyar állampolgárságtól, akkor bíróságnak kell majd erről állást foglalnia. Az MVSZ Gaudi-Nagy Tamás MVSZ-es Európa-jogi szakjogász tanulmányára alapozta ezt a felismerést, aki szerint a párizsi békeszerződés után Magyarország az elvesztett területeket birtokló utódállamokkal kötött kétoldalú egyezményekkel fosztotta meg az ott élő magyarokat magyar állampolgárságuktól, de Jugoszláviával ilyen egyezményt nem kötött, tehát a bácskai, baranyai és a muravidéki magyarok ma is magyar állampolgárok. Az MVSZ a délvidéki magyarok rendelkezésére bocsát olyan formanyomtatványokat, amelyekkel vissza lehet igényelni „a soha el nem vesztett magyar állampolgárságot”. /Érdeklődnek a MVSZ kezdeményezése iránt. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./

2005. július 5.

Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke beszámolt az idei ötödik összmagyar ifjúsági nemzeti fesztivál /Verőce–Kismaros, augusztus 3–10./ programjáról. /Több mint huszonöt koncert, hatvan előadó, ingyenes buszjárat, új faházak, magyarországi és erdélyi sajtóklub./ A helyszín változatlan, a szervezők is ugyanazok. Előadják a délvidéki Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház színdarabját, a Trianon okozta traumáról szóló Halottak Napjától Virágvasárnapig című művet. Dr. Gaudi Nagy Tamás a nemzeti jogvédelemről tart előadást. Az Alfa Szövetség közreműködésével lesz egy magzatvédő sátor. A hagyományos Magyar Sziget Sajtóklubot Bencsik András, a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorából ismert Haeffler András, Tóth Gy. László részvételével ismét megrendezik, ahogy az Erdélyi Sajtóklubot is, többek között Borbély Zsolt Attila, Fábián Tibor, György Attila részvételével. Az előadók között lesz Raffay Ernő, Koltay Gábor Bakay Kornél és Kiszely István történészek úgyszintén, de tiszteletét teszi az 1956-os forradalom hőse, Wittner Mária is. A közel tízezer fiatalt vonzó Magyar Sziget még soha nem kapott támogatást az államtól. Az elszakított területekről érkező több száz HVIM-tag számára az egyhetes Magyar Sziget teljesen ingyenes, igaz, cserébe ők részt vesznek a szervezésben, a munkálatokban is. Marosvásárhely hőse, a HVIM tiszteletbeli elnöke: Cseresznyés Pál mint mindig, ezúttal is itt lesz. A magyarországi és erdélyi balliberális média képviselői tavaly is, tucatnyi rosszindulatú, lejárató szándékú cikket írtak. Tavaly az Erdélyi Riport két újságírója lopózott be a Magyar Szigetre, mint egyszerű látogató, majd titokban készítettek egy riportot. Végül egy hazugságokkal, csúsztatásokkal és tévedésekkel teli írás jelent meg az Erdélyi Riportban a Magyar Szigetről. /Fábián Tibor: Magyar Sziget a festői Dunakanyarban. (Verőce–Kismaros, augusztus 3–10.). = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 5./

2006. július 18.

Megrendezték az első délvidéki nemzeti tábort Palicson, ahová az Egyesült Magyar Ifjúság hívta a fiatalokat. Palicson, a Szabadka melletti fürdővároskában történt talán a legtöbb magyarellenes támadás, itt ugyanis nagyon sok idegen szerb bevándorló telepedett le a délszláv háború után.  Az aracsi pusztatemplom, a tatárjárás előtt épült bencés kolostor maradványa mára Délvidék szimbóluma lett. A topolyai Sarlós Boldogasszony templom Délvidék legnagyobb katolikus temploma, Törökbecse temetőjében pedig áll az 1848–49-es forradalomra emlékeztető Hungária-szobor.   Az Egyesült Magyar Ifjúság rendezvényén kizárólag Délvidékről esett szó, a Vajdaságról nem. A Vajdaság kifejezés a terület szerb közigazgatási nevének (Vojvodina) magyar visszafordítása. Sajnálatos, hogy a délvidéki négy magyar párt közül három – kivétel a Magyar Polgári Szövetség – vajdaságinak nevezi magát.      A táborban, melynek védnöke Becsey Zsolt fideszes európai parlamenti képviselő volt, az előadók között volt Wittner Mária halálraítélt szabadságharcos, parlamenti képviselő, aki ötvenhatos élményeiről és a megtorlásról mesélt. A fiatalok a rovásírással is megismerkedhettek Friedrich Klára és a Demokrata munkatársa, Szakács Gábor irányításával. Matuska Márton újvidéki író, újságíró és egy fiatal történész, Forró Lajos előadást tartott az 1944–45-ös délvidéki vérengzésekről, melyekben negyven-ötvenezer magyart mészároltak le a szerb partizánok. Matuska Márton leszögezte, a szerbekkel ellentétben a délvidéki magyarság számára 1941 húsvétja volt a felszabadulás, 1944-et pedig újbóli megszállásként élték meg. Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, európai jogi szaktudós, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumának tagja és újvidéki kollégája, dr. Bozóki Antal a magyarság jogvédelmének lehetőségeit vitatták meg. Szó esett a magyar élet legalapvetőbb kérdéséről, a népesedési helyzetről, Vincze Gábor történész pedig a történelem egyik ismeretlen epizódjáról, a ma is Magyarországhoz tartozó Deszken helyi szerb partizánok által elkövetett gyilkosságokról emlékezett. Az Egyesült Magyar Ifjúság is bemutatkozott a táborlakóknak. Maurer Oszkár elnök, Strahl Zoltán alelnök és a testvérszervezet Erdélyi Magyar Ifjak elnöke, Soós Sándor beszámoltak tevékenységükről és hitvallásukról. Andrási Attila, a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház vezetője, a Délvidéki Magyarok Közösségének elnöke és Rácz-Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke kemény szavakkal ostorozták a legnagyobb délvidéki magyar pártot, a Vajdasági Magyar Szövetséget. A hallgatóság megismerhette annak a temerini verekedés részleteit, melynek következményeként öt magyar fiatalt összesen hatvanegy év fegyházzal sújtott a szerb bíróság. Két évvel ezelőtt egy részeg szerb férfi öt magyar fiatallal is összetűzésbe került, s ezek alaposan helybenhagyták. A fiatalokat gyilkossági kísérlettel vádolták, noha nem is mind ismerték egymást előtte, s az eljárás során számos törvénytelenség történt, az anyanyelvű beszélők megtiltásától kezdve bizonyítékok meghamisításáig. A magyar fiúk végül súlyosabb büntetéseket kaptak, mint a Hágában tömeggyilkosságokért elítélt szerb háborús bűnösök némelyike. A példátlan ítéletet a semmítőszék is helybenhagyta. A szerb jogrendre jellemző, hogy a temerini fiatalokat elítélő bíró azóta maga is börtönbe került korrupció miatt, de rács mögött van az a szerb férfi is, akit a magyar fiatalok megvertek. Őt fegyveres rablásért ítélték el. Borbély Zsolt Attila, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács állandó bizottságának jegyzője az erdélyi és a délvidéki autonómiatörekvéseket hasonlította össze, megemlítve, hogy Felvidéken a Magyar Koalíció Pártja még csak föl sem vetette az önrendelkezést. Fellépett a székelyföldi TransylMania, ők először játszottak Délvidéken.    /I. Gy.: Nemzeti tábor Palicson. Éledő Délvidék. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 18./

2006. augusztus 5.

Augusztus 9-14-e között rendezik meg a II. EMI-tábort. A nemzeti ifjúság táborát az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság szervezi a Gyergyószentmiklós melletti 4-es kilométernél. A fő témakörök: 1956 Belső-Magyarországon és Erdélyben (előadók Wittner Mária halálraítélt szabadságharcos, Rácz Sándor, az 1956-os Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke, Lay Imre egykori EMISZ-es, Vekov Károly történész), Dél-Tirol autonómiájának kivívása (Eva Maria Barki bécsi nemzetközi jogász), nemzetpolitika (Duray Miklós, az MKP ügyvezető alelnöke, Mikola István, a Magyar Egészségügyi Társaság elnöke, Gergely István csíksomlyói esperes-plébános és Lezsák Sándor, a Nemzeti Fórum elnöke), egyeztető autonómia-kerekasztal (Ferencz Csaba SZNT, Gazda Zoltán MPSZ, Kónya-Hamar Sándor RMDSZ, Sógor Csaba RMDSZ, Szilágyi Zsolt EMNT-MPE, Toró T. Tibor EMNT-RMDSZ). További előadások is lesznek, például a békási-szorosi román betörésről Raffay Ernő, a délvidéki magyarság mindennapjairól Maurer Oszkár, a Szoboszlay-perről Vekov Károly és Ervin atya, a nagycsaládosok kérdéséről Csíki Sándor, az erdélyi ’56-ról Lay Imre, a ’70-es és ’80-as évek román-magyar kapcsolatáról Vincze Gábor, Wass Albertről Bartha József, az önálló állami magyar egyetemről Hantz Péter és Kovács Lehel, az 1940 és 1944-es honvédő harcokról Illésfalvi Péter, a felvidéki magyar életről Duray Miklós, Székelyföld etnikai térképéről Boér Hunor, a magyarság jogvédelmi harcáról Gaudi-Nagy Tamás. /(Ferencz): Nemzetpolitika, íjászat és nemzeti rock (EMI-tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 5./

2006. augusztus 14.

Kiszely István professzor Szabadtéri kaszinónak nevezte az EMI-tábort, ahová azért ülnek össze a fiatalok, hogy a haza ügyeit megvitassák. S mert a Kárpát-medencei magyarság szülőföldje több országba is szakadt, a haza és a nemzet elválaszthatatlan ügyének megvitatása még inkább ilyen fórumok képzeletbeli falai közé költözik. Az Erdélyi Magyar Ifjak a nemzeti gondolkodásúak számára hirdették meg az összesereglést Gyergyószentmiklóson. A legtöbb előadás párbeszéddé alakult, a nemzeti sorskérdésekről beszélgettek. A második EMI-tábor mottóját olvasva ,,Aki magyar, velünk tart” bizonyára akadtak, akik finnyásan legyintettek: magyarkodó dilettánsok gyülekezete. /Ferencz Csaba: Szabadtéri kaszinó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 14./ Nagy sikert aratott Eva Maria Barki nemzetközi jogász a dél-tiroli autonómia megteremtésének folyamatáról tartott előadása a gyergyószentmiklósi EMI-táborban. Ők és az ügyük mellett kiálló anyaországuk a teljes önrendelkezést tűzték ki célul. Új nemzeti politikára van szükség érvelt az előadó -, aki szerint az eddigi kudarcokért a legnagyobb felelősség a magyar kormány(oka)t terheli. Az előadások és beszélgetések témái a csángókérdés, az önálló állami magyar egyetemért folytatott küzdelem, a délvidéki magyarság mindennapjai, emellett lélekbe maró volt Witner Mária halálra ítélt 1956-os szabadságharcos vallomása, amely a forradalom megtorlásának emberi dimenzióit tárta a hallgatóság elé. Az autonómia-kerekasztal résztvevői, Toró T. Tibor, Szilágyi Zsolt, Gazda Zoltán és Ferencz Csaba átfogó képet adtak az autonómiatörekvések sikereiről és kudarcairól. A vita résztvevői egyetértettek abban, hogy a hazai magyar közélet válságban van, politikai képviselete kudarcot vallott. A továbblépést egy olyan új közmegegyezésben látják, amely elhozza az ,,egypártrendszer” felszámolását, megteremti az önrendelkezési jog érvényesítésért a cselekvési együttműködést. A vasárnap áhítat Böjte Csaba atya gondolataival indult, és olyan neves személyiségek tartottak előadást, mint Kiszely István antropológus. Kiszely szerint a ,,hivatalos” történettudomány még ma is tévesen azt állítja, hogy gyűjtögető pogány hordaként jöttek a magyar törzsek a Kárpát-medencébe, holott immár írott ázsiai források is igazolják, hogy a honfoglalók és elődeik rendkívül gazdag kultúrával, hitvilággal rendelkeztek. Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a két évvel ezelőtt életre hívott Nemzeti Jogvédő Alapítvány ügyvezetője a jogi eszközök lehetőségeit vázolta. Szerinte minden magyarellenes cselekedet miatt jogi úton is elégtételt kell szerezni, ennek érdekében hozták létre és bővítik a szakmai hátteret biztosító intézményes keretet. A tábor vendége volt Rácz Sándor ’56-os hős. Nemzetpolitikai kerekasztalra került sor, amelyen Borbély Imre, Lezsák Sándor, Mikola István, Molnár Tamás, Gergely István a radikális fellépés fontosságát hangsúlyozták. A tábor szervezői zárónyilatkozatot is megfogalmaztak. ,,1990 óta folyamatosan azt kell látnunk, hogy egyik nép a másik után kapta meg a követelt önrendelkezési jogot: a németek, észtek, litvánok, lettek, horvátok, szlovákok, szlovének, montenegróiak, és a közeljövőben Koszovó is függetlenné válik. A magyarságnak autonómiát sem akarnak adni.” Ezért az EMI szerint az egész Kárpát-medencében ,,meg kell kérdezni a népet mint az önrendelkezési jog birtokosát, hogy döntse el, milyen politikai és jogi formában akar élni”. ,,Ennek érdekében aláírásgyűjtést, illetve ott, ahol kívánatos, népszavazást kell kezdeményezni” – áll a zárónyilatkozatban, amely egyben felhívás ,,minden magyar érdekképviselethez, minden magyar párthoz, az egyházakhoz, a civil szervezetekhez, a közéleti személyiségekhez, de elsősorban a magyar kormányhoz, hogy támogassák és segítsék ezt a kezdeményezést, amelynek eredményét a Vox Hungarica nevű központ szervezésében minden illetékes országos és nemzetközi fórum és szervezet elé fogjuk terjeszteni”. /(Ferencz): Önrendelkezés mint alapvető jog (EMI-tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 14./

2006. október 10.

Vérző, több esetben súlyosan sérült emberekkel teltek meg Budapesten a fogdák a kormányellenes tüntetések folyamán, miután a rendőrség példátlan brutalitással, sokszor súlyos sérüléseket okozva lépett föl nemcsak az utcai harcokban résztvevők, hanem békés polgárok ellen is. A lefogottakat egybehangzó beszámolók szerint a börtönökben is megalázták és bántalmazták, és sokukat előzetes letartóztatásba helyezték anélkül, hogy kivizsgálták volna ügyüket. Egyre többen megtorlásról beszélnek. A kegyetlenkedéseket az Országgyűlés emberjogi bizottsága is vizsgálja. Körülbelül kétszáz embert fogtak le a rendőrök. Közülük nagyon sokan ártatlanul kerültek a fogdákba, ráadásul összeverve, esetenként súlyos sérülésekkel. Egyikük Barna Tibor, szeptember 20-án hajnalban hazafelé tartott, beszédbe elegyedett négy-öt fiatallal, amikor egy mellékutcából rendőrosztag tört elő. A fiatalember társaival együtt menekülni kezdett az ütésre emelt gumibottal rájuk rontó rendőrök elől. Egy kapualjba húzódtak, a rendőrök beérték őket, és válogatás nélkül verték a fiatalokat, köztük lányokat, majd megbilincselték és folyamatos ütlegelés mellett egy közeli épület udvarára vitték őket. Itt letérdeltették őket a fallal szemben, s így kellett maradniuk körülbelül másfél óra hosszat. Később a Víg utcai rendőrkapitányságra vitték őket, ahol ismét letérdeltették a foglyokat. A politológus és etnográfus végzettségű, jelenleg katolikus hittanári diplomája előtt álló fiatalembert csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszakkal vádolják. Barna Tibor kiszabadulása után a Kossuth téren arról számolt be, hogy a lefogottakat többször megverték. A fiatalember ügyvédjén keresztül büntetőfeljelentést tett a rendőrök ellen. A negyvenöt esztendős rendezvényszervező, Z. László szeptember 20-án hazaindult a Kossuth térről. Az egyik mellékutcából rohamrendőrök rontottak ki. Z. László hátranézett, látta, hogy néhány lépésre vannak az egyenruhások. Ösztönszerűen futni kezdett, de utolérték, elgáncsolták, és a hátára, valamint a kezére ugrottak. Azonnal érezte, hogy eltört a keze, mondta is a rohamrendőröknek, akik válaszul ráordítottak: „Dögölj meg!” Hátrabilincselték és törött kezénél fogva fölemelték, úgy vitték az egyik mellékutcáig. Eközben pokoli fájdalmai voltak. Amikor megpróbálta feléjük fordítani a fejét, beleütöttek az arcába.     Z. Lászlót rabszállító autóval a XIV. kerületi rendőrkapitányságra vitték, ahol már több fogoly is állt az udvaron a falnál. A férfi könyöke, csuklója sokszorosára duzzadt. Mentőt hívtak, kórházba szállították. A vizsgálat során kiderült, hogy a csuklója több helyen eltörött, a könyöke pedig kificamodott és deformálódott. Sínbe tették, az intenzív osztályra vitték, majd a rendőrök odabilincselték a bal karját a kórházi ágyhoz.     Másnap megoperálták, négy és fél óra hosszat tartott a beavatkozás. A műtét után ismét az ágyhoz bilincselték. A nővér kérte a Z. Lászlót őrző rendőrt, vegye le a bilincset, hogy megmosdathassa a férfit. Az őr gorombán megtagadta ezt, sőt hozzátette, hogy ha az utcán meglátja Z. Lászlót, agyonveri. Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány ügyvezetője elmondta, garázdaság vagy hivatalos személy elleni erőszak esetében példátlan gyakorlat, hogy a lefogottak kilencven százalékát bárminemű bizonyíték és az egyes esetek külön-külön történő kivizsgálása nélkül harminc nap előzetesbe helyezik. A másodfokú határozatok igazolták a jogvédők álláspontját, és sok embert a tárgyalásra szabadlábra helyeztek. A rendőrség nem tervez belső vizsgálatot annak feltárására, milyen törvénysértéseket és túlkapásokat követtek el a rendőrök intézkedéseik közben. Ékes Ilona, az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottságának fideszes tagja hivatalból több büntetés-végrehajtási intézetben járt, hogy a helyszínen tájékozódjék a fogva tartottak állapotáról, letartóztatásuk körülményeiről. Ékes Ilona találkozott olyan fogva tartottakkal, akiknek súlyos sérüléseik vannak. A bizottság tagjához folyamatosan érkeznek a hírek, amelyek némelyike kínzásokról szól. A képviselő asszony találkozott olyan lánnyal, akinek betört a feje, egy másik lányt pedig vesén rúgták. Ékes Ilona szerint a tüntetések folyamán lefogottaknak csak mintegy húsz százaléka lehet olyan személy, akit kellő alappal gyanúsítanak bármivel is. A képviselő asszony úgy véli, nem az igazságszolgáltatás, hanem a megfélemlítés volt a cél. /Ágoston Balázs: Ismét piros volt a vér a pesti utcán. Megtorlás és megfélemlítés. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 10./

2007. július 11.

Közel ezer magyar fiatal látogatója volt az Egyesült Magyar Ifjúság délvidéki nemzeti táborának, amelyre a Tisza-parti Adán került sor június 29. és július 1. között. Horváth Csaba hadtörténész a Magyar Királyi Honvédség 1941 és 1944 közti délvidéki hadműveleteiről beszélt, Vincze Gábor a Délvidék etnikai viszonyainak XVI. és XVIII. század közti átrendeződéséről, Teleki Júlia pedig az 1944–45-ös magyarellenes délvidéki népirtás áldozatainak rehabilitációjáért vívott küzdelméről. A mintegy negyven-ötvenezer legyilkolt magyart jeltelen tömegsírokba dobálták be, amelyeken később gyárakat, sőt szeméttelepeket hoztak létre. Olyan eset is előfordult, hogy az emberi maradványokat sebtében exhumálták és megsemmisítették, hogy még bizonyíték se legyen. Mint mondta, az ártatlanul meggyilkoltak emlékét megörökítő alkotásokat ma is rendszeresen leverik, megsemmisítik a szerbek. A magyarellenes erőszak budapesti példáit dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi ügyvezetője elemezte. A délvidéki magyarellenesség egyik legkirívóbb példája, a koncepciós perben összesen hatvanegy év fegyházra ítélt temerini fiúk esete. Erről az ügyről a témában dokumentumfilmet forgató M. Szabó Imre, a fiúkkal történteket nyomon követő és dokumentáló Horváth Ádám, illetve az egyik rabságban sínylődő fiatal édesapja, Horváth Tibor beszélt. A Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház A világ és a vége című darabja, a Wass Albert két kisregényéből, az Adjátok vissza a hegyeimet!, illetve a Jönnek című művekből készült dráma nagy sikert aratott. /Ágoston Balázs: Az Egyesült Magyar Ifjúság nemzeti táboráról. Együtt Délvidéken. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 11./

2009. március 17.

Március 15-én Budapesten atrocitás érte Morvai Krisztina emberjogi aktivistát is, aki a Jobbik európai parlamenti listavezetője. Elmondta, hogy többször megütötték és megrugdosták őt a rendőrök. Nagyobb baja is lehetett volna, ha nem állják körbe a munkatársai. Az inzultus akkor érte, amikor a József Attila utcánál a rendőrök könnygázt vetettek be a Bazilika előtti térről kiszorított csoporttal szemben. A könnygáztól többen rosszul lettek a csoport tagjai és a rendőrsorfalban állók közül is. Morvai Krisztina mellett Gaudi-Nagy Tamás ügyvédet is érte a könnygáz. A politikusnő az Országgyűléshez és európai fórumokhoz kíván fordulni a történtek miatt. /Incidensek voltak Budapesten. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 17./ Vizsgálatot indított Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, hogy megállapítsa, az állami szervek, főként a rendőrség, miként biztosította a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot és a sajtó szabadságát március 15-én Budapesten. Szabó Máté a gyülekezési és a személyes szabadsághoz való joggal, a véleménynyilvánítási és a sajtószabadsággal, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő visszásságok gyanúja miatt vizsgálatot indított. Vizsgálni fogja, hogy megfelelt-e a jogszerűség, a szakszerűség és az arányosság követelményének a kényszerítő eszközök alkalmazása, illetve azok indokolatlanul érintettek-e olyan embereket, akik nem vettek részt rendbontásban. Március 15-én, a nemzeti ünnepen Budapesten a rendőrség harminchét embert állított elő. Négy embert őrizetbe vett a nyomozó ügyészség, és további tizenegy ellen tett feljelentést a rendőrség, amiért a nemzeti ünnepen hivatalos személy elleni erőszakot és előkészületét, valamint a hatóság eljárásának megzavarása bűncselekményét követték el – összegezte a vasárnapi eseményeket a BRFK közleményben. /Vizsgálják a budapesti rendőri intézkedéseket. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./

2009. július 22.

Augusztus 5-e és 9-e között rendezik meg ötödik alkalommal az EMI-tábort, Gyergyószentmiklós mellett. Esténként a nemzeti rockzene legjobbjai lépnek fel. Meghívottak a következő témakörökben tartanak előadást: a magyarság eredete, autonómia a gyakorlatban, a magyar tánc évszázadai, székely történelem, pártépítés Jobbik-módra, a református egyház helyzete 1945 előtt, a Bolyai Egyetem ügye, az (elmaradt) erdélyi-romániai és magyarországi rendszerváltozás, megmaradás a szórványban, egyház és nemzet, erdélyi politikai helyzet, nemzetstratégia, kultúrtörténet. Az előadók között lesz többek között Bakay Kornél, Bartha József, Bodó Barna, Borbély Imre, Borbély Zsolt Attila, Böjte Csaba, Csép Sándor, Duray Miklós, Egyed Ákos, Gaudi-Nagy Tamás, Gazda Árpád, Kallós Zoltán, Lovas István, Makkay József, Raffay Ernő, Somai József, Tőkés László, Vincze Gábor, Vona Gábor és Wittner Mária. (Részletek: www.emitabor.hu/erdely) /Ötödik EMI-tábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./


lapozás: 1-13




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998