udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 16 találat lapozás: 1-16
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Gereben Ferenc

1994. november 25.

A Teleki László Alapítvány keretében működő Közép-Európa Intézet nov. 24-i rendezvényén hat ország magyar szociológusai jöttek össze, hogy megvitassák az itthon és a szomszédos országokban gyűjtött kutatási anyagot az identitástudatról, az olvasáskultúráról és a vallásosságról. Gereben Ferenc főtitkár-helyettes elmondta, hogy minden vizsgált területen az itthoniak produkálták a leggyengébb eredményt. A szomszédos országokban élő magyaroknak a magyar szóról pozitív fogalmak jutottak eszükbe, az itthoniaknak viszont kifejezetten negatív fogalmak. A klasszikus magyar írókat inkább a határon kívüliek olvassák, idehaza a ponyva a népszerű. /Új Magyarország, nov. 25./

1995. január 21.

A Teleki László Alapítvány Közép-Európa Intézete kérdőíves felméréssel vizsgálta a nemzeti azonosságtudatot a különböző országokban élő magyarok körében. A felmérés azt mutatja, hogy Kárpátalja és Erdély jelentik a magyarságtudat legpozitívabb, Vajdaság és Magyarország pedig a legkevésbé pozitív hangoltságú régióit, ismertette a megállapításokat a vizsgálat vezetője, Gereben Ferenc. /Népszabadság, jan. 21./

1996. május 28.

Manapság sok szó esik a másságról, írta Gereben Ferenc. A leghangosabb véleményformálók szerint azonban nem minden másság méltó a türelemre. A fogalom leggyakrabban olyan társadalmi jelenségek társaságában jelenik meg, amelyek a hagyományos értékektől és viselkedésformákból való kilépést testesítik meg /drogfogyasztás, szekták, homoszexualitás/. Amennyiben a másságot a többségtől eltérő, védelemre szoruló kisebbségként értelmezzük, szellemi divatdiktátoraink pártfogó figyelme miért nem terjed ki olyan kisebbségi magatartásformákra is, mint a történelmi egyházakhoz kötődő vallásosság, a diszkriminációtól szenvedő egyházi iskola, a sokgyermekes család, a közösségek hálózata, és a nehéz helyzetben levő magyar nemzeti kisebbségek, amelyek fennmaradásukért küzdenek, stb. - Arról alig esik szó, hogy a más, az eltérő iránti elfogadó türelmet csak az egészséges azonosságtudatra építhetjük. /Gereben Ferenc: Azonosság- és másságtudat. Nemzeti önképünk árnyoldalai. = Magyar Nemzet, máj. 28./

1996. június 7.

Nemzeti identitás és vallásosság címmel szervezett beszélgetést Kolozsváron a Pax Romana és az Aggiornamento Katolikus Kör, jún. 7-én. Az est vendége Gereben Ferenc budapesti szociológus, aki hét országban végzett felmérése alapján ismerteti tapasztalatait a magyarok közérzetéről és perspektíváiról. A találkozó színhelye a Katolikus Egyetemi Lelkészség Klubja. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./

1998. szeptember 11.

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete által kezdeményezett Nyelvek és kultúrák a Kárpát-medencében című konferenciát immár tizedszer rendezték meg - Újvidék, Budapest, Szeged, Nyitra, Kolozsvár és Ungvár, illetve sok más helyszín után ezúttal Bécsben, az ottani Bornemisza Péter Társaság székházában. Romániából Péntek János nyelvészprofesszor és Pozsony Ferenc, valamint Tánczos Vilmos néprajzkutatók mellett a szatmárnémeti Bura László is részt vett, ő számolt be az eseményről a Szatmári Friss Újságnak. A nívós előadásokat hamarosan könyv formájában is megjelentetik, Gereben Ferenc és Kontra Miklós budapesti nyelvészprofesszorok szerkesztésében. Az előadások leggyakoribb tematikája szociolingvisztikai jellegű volt - ilyen megvilágításban került terítékre a Kárpátok Eurorégióban tapasztalható nyelvi egymásrahatás problémája, a cigányok nyelvhasználata és a csángók nyelvi vergődése. Ez utóbbi témájú dolgozat szerzői - a szegedi József Attila Tudományegyetem ifjú kutatói - példamutatóan tudományos, budapesti nyelvészek által bemutatott, a méhkeréki románság soraiban végzett kutatómunkára alapozott, rendkívül tanulságos előadás volt. /Nemzetközi konferencia a kisebbségi nyelvhasználatról. Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11., a Szatmári Friss Újság nyomán/

1999. október 19.

Anyanyelv és olvasás témakörben tartottak konferenciát az elmúlt hét végén Csíkszeredában. A rendezvényen mintegy negyven iskolai és közművelődésügyi könyvtár szakembere nyolc előadását hallgathatták meg az érdekeltek. Az előadók Budapestről, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről érkeztek. Dr. Gereben Ferenc Identitástudat és olvasáskultúra Erdélyben, új felmérési adatok alapján című előadásában a Kárpát-medence 75 magyarlakta helységében az 1998-as évben végzett felmérés adatait ismertette. Eszerint Erdélyben növekvőben van a kultúr-nemzeti identitástudat, és az elmélyült olvasók száma is itt nagyobb. Az erdélyiek író-toplistáját Jókai Mór vezeti, míg a magyarországiak Lőrincz L. Lászlót (Leslie Lawrance) tartják kedvencüknek. A magyar nyelvterületen továbbra is Erdély marad az olvasás fellegvára. /Van olvasó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

1999. november 11.

Gereben Ferenc évek óta egyik vezetője az olvasáskultúrát felmérő csoportnak. 1992 és 1997 között több felmérést készítettek Magyarország és a szomszédos országok magyarsága körében. A vizsgálatok eredményeképpen megállapíthatták, hogy Erdély a magyar nyelvű olvasáskultúra fellegvárának tekinthető. Az erdélyi magyarok olvasmányanyagának teljes egésze /de legalább 90 %-a/ anyanyelvű, ezek a adatok stabilnak tekinthetők. Az erdélyi magyar olvasók körében a legnépszerűbbek a közelebbi múlt, illetve a jelen klasszikus igényű magyar írói, a magyarországi olvasók körében viszont a bestseller-, illetve lektűr-írók vezetnek. Az olvasmányok fajtája, stílusa szerinti megoszlást tekintve Erdélyben a klasszikus irodalom az olvasmányok 53 %-át öleli fel, Magyarországon csak a 23 %-át. A szórakoztató irodalmat a magyarországiak csaknem háromszor jobban kedvelik az erdélyieknél. A magyar szerzők művei lényegesen nagyobb arányt képviselnek Erdélyben, mint az anyaországban, megállapítható tehát, hogy az erdélyi olvasók olvasmányszerkezete őrzi tradicionális és nemzeti jellegét. /Gereben Ferenc: Az erdélyi magyar olvasáskultúra közelmúltja és jelene. = A Hét (Bukarest), nov. 11./

2000. június 3.

Új sorozatot indított útnak az Osiris Kiadó és a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Műhelye, Kisebbségek Kelet-Közép Európában címmel. A tavaly megjelent három kötet - Kisebbségi önkormányzatok Magyarországon, Identitás, kultúra, kisebbség, valamint a Lakosságcsere a Délkelet-Alföldön - az Akadémia Kisebbségkutató Műhelyében készült tanulmányokat adja közre. A Kisebbségi önkormányzatok Magyarországon című, az Európában páratlan kísérletnek számító magyarországi kisebbségi önkormányzati modell első négy évének tapasztalatait összegezte. Az Identitás, kultúra, kisebbség című kötet a kilencvenes évek elején elvégzett magyar-magyar kultúrszociológiai vizsgálat eredményeit dolgozta fel. A nyolc közép-kelet-európai országra kiterjedő kérdőíves vizsgálat tapasztalatai szerint a Magyarország határain kívül élő közép-európai magyarok - főleg azokban az országokban, ahol nagyobb arányszámban élnek - döntően magyar identitásúak, a kettős, illetve többes identitás kevésbé jellemző rájuk- összegezett Gereben Ferenc. A Lakosságcsere a Délkelet-Alföldön című kötet a második világháború utáni 1946-os magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény végrehajtásának délkelet-alföldi történetét és népességföldrajzi következményeit dolgozta fel. /Gál Mária: Kisebbség és tudomány. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

2000. június 10.

A budapesti Kerkai Jenő Vallásszociológiai Intézet Vallásosság és nemzettudat címmel adott közre tanulmánykötetet a vallásosság és a nemzeti identitástudat jelenlegi erdélyi állapotáról. A két szerző, Gereben Ferenc és Tomka Miklós az erdélyi magyar, az erdélyi román és a magyarországi társadalmi környezetből merítették adataikat. Az Istenben nem hívők aránya az erdélyi magyarok között 5 %, a románok között 3 %, a magyarországi népességben ezzel szemben 27 %. A magyarországiak háromnegyede, az erdélyi magyarok 84 %-a hisz egy olyan Istenben, aki személyesen törődik az emberekkel. Soha nem (vagy legfeljebb évente) szokott imádkozni az anyaországi magyarok 29 %-a, ezzel szemben az erdélyi magyarok csupán 5 %-a és az erdélyi románok 2 %-a. - Magyarországon további elvallástalanodás valószínűsíthető, Erdélyben erről nincs szó. Erdélyben semmi nyoma annak, hogy a különböző nemzedékek világnézeti téren elszakadnának egymástól. - A romániai magyarok elsöprő többségében tettek tanúságot magyar kötődésükről és identitásukról. A nemzeti identitástudat kialakulásához, elmélyítéséhez jelentős segítséget nyújt a magasabb iskolai végzettség. - A történelemhez való viszonyulás az erdélyi magyarok nemzeti identitástudatának fontos elemét képezte. A pozitív hatású történelmi személyiségek között a mintához tartozók 55 %-a csak magyar történelmi alakot, 4 % vegyesen magyart és külföldit említett meg. A pozitív események esetében kevésbé érvényesül ez a hungarocentrikus gondolkodás: a kérdezettek 37 %-a említett csak magyar, 19 %-a vegyesen magyar és nem magyar példát- - A vallásosság mértékével a történelmi példák magyar jellege együtt erősödik. - A könyvolvasás Erdélyben mért gyakorisági mutatói nagyon hasonlítanak a magyarországihoz. - A valláshoz való viszony az olvasáskultúra minőségét differenciáltan befolyásolja: amíg a vallásosság a hagyományos irodalmi értékek felé irányítja az olvasókat, addig a vallás híján az irodalmi értékek világából is könnyebben kiszakadhat az olvasó. Összegzésként megállapítható, hogy a kommercializálódás jelenlegi magyarországi méreteitől az erdélyi magyarság távol áll, és egyelőre szilárdan őrzi olvasáskultúrájának - ahogy identitástudatának és vallásosságának is - hagyományos értékeit. Nem zárható ki azonban, hogy a küszöbön álló modernizációs folyamat mellékhatásaként, a fogyasztói-haszonelvű beállítódás jelei Erdélyben is erősödni fognak. /Vallásosság és nemzettudat. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./

2000. augusztus 12.

Megjelent a Vallásosság és nemzettudat - vizsgálódások Erdélyben /Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet, Budapest/ című munka, melyben egy-egy tanulmányt adott közre Tomka Miklós vallásszociológus és Gereben Ferenc művelődésszociológus. Előbbi a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa, az Országos Lelkipásztori Intézet Vallásszociológiai Központjának igazgatója, utóbbi a magyarországi Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának tanára, és a budapesti Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet vezetője. Tomka Miklós leszögezte, hogy a vallásosság milyensége nem megítélés, hanem vállalás kérdése. Vallja, hogy ″... a mai élő vallásosság tőke, ami megmenthető a jövő javára. Kérdés, hogy hogyan? Hogyan lehet felkészülni a türelmetlenül kopogtató modernizációra? (...) Mi ma sokmindent tudunk arról, hogy miért vesztett az európai kereszténység embermilliókat. Ezt a tudást használni lehet. (...) Erdély okulhat a magyarországi társadalom veszteségeiből, hibáiból, ″viszonzásul″ adhat valamit saját hívőbiztonságából, s hozzájárulhat az egész magyar kereszténység gyógyulásához″. A magyarországi 64 százalékkal szemben az erdélyi magyarok 81, az erdélyi románoknak pedig 82 százaléka hiszi, hogy az egyház az embereket az igazságra tanítja. Gereben Ferenc kifejtette, hogy az erősen kisebbségi helyzetben benne rejlik a fokozott késztetés (az asszimiláció mellett) az identitás vállalására. Gereben Ferenc rámutatott arra, hogy egyértelmű kapcsolat áll fenn a vallásosság és a tudatos identitásvállalás között az érzelmi hangoltság tekintetében: ″A templomba soha nem járó és nem imádkozó rétegek (Erdélyben nincsenek sokan; az ottani felnőtt magyar népességnek mindössze 6-7%-át teszik ki) az identitás kérdésében lényegesen közömbösebbek az átlagnál; a rendszeresen imádkozók, de különösen a rendszeres (hetenkénti) templomlátogatók pedig kitűnnek a nemzeti azonosságtudat pozitív beállítódású típusaiban″. - Nincs különbség az erdélyi katolikusok és reformátusok nemzeti identitásarculata szempontjából. A nemzeti önkép, múlt- és jövőkép a legreálisabb a művelt egyetemi ifjúság és az értelmiség körében. A torzulások az alacsony műveltségi fokkal (pl. románul végzett inasiskola) és az életkorral fokozódnak. Örvendetes, hogy a 90-es évek első feléhez viszonyítva a magyar történelem ismerete felértékelődött. /Fodor György: Vallásosságunk és nemzettudatunk helyzete. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

2000. szeptember 9.

Megjelent a Könyvesház, a Művelődés (Kolozsvár) folyóirat melléklete /2000/1-es szám/. Ebben Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója pedig intézményének a nem magyarországi könyvtárak ellátásában betöltött szerepéről írt. Újvári Mária javasolta: az EME-nek "fel kellene vállalnia az Erdélyben, illetve Romániában kiadott, bármilyen hungarikum jellegű írott és audiovizuális dokumentum gyűjtését". Az EME könyvtárában "egy jó számítógépes program segítségével tárolhatnák Kolozsvár magyar könyvtárainak adatbázisait is." Gereben Ferenc az erdélyi és magyarországi olvasási szokásokat mutatta be. /Németh Júlia: Könyvesház. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./

2001. június 29.

Június 17-19-én a budapesti Magyar Művelődési Intézet a szórvány közművelődésről szervezett meghívásos tanácskozást. Erdély, Felvidék, Vajdaság, Őrvidék és Kárpátalja szórványképviselete elméleti, tanulmányi és helyi beszámolók alapján e korszakos problémákról alkotott képet, fogalmazhatott meg stratégiát. Gereben Ferenc, művelődésszociológus a felmérés alapján kifejtette, hogy Erdélyben legmagasabb az olvasási kultúra, legbővebb az elolvasási ízlésképlet. Gazda József nyugalmazott magyartanára megmaradási stratégiákat összegezte. Az oktatási, politikai, egyházi, művelődési, társadalmi stratégiák kellenek a fennmaradás érdekében. A szórványok beszámolói szerint a településben, nemzetben gondolkodók körében az értékek, a szimbólumok felértékelődnek. Alkotó értelmiségre, polgári életformát teremtő vezetőkre, megmaradást vállaló rimaszombati, lendvai, becskereki, belényesi, ipolyi, burgenlandi és aradi kulturális vállalkozókra, lelkészekre, múzeumigazgatókra, tanárokra, tanítókra, orvosokra, írókra, a szórvány problémáira érzékeny emberekre van szükség. /Kárpát-medencei tanácskozás. Szórványban, a megmaradásért. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 29./

2001. október 6.

Vallásosság, olvasáskultúra, nemzettudat témával kezdődött okt. 4-én kétnapos konferencia a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban hazai és külföldi könyvtárosok, pedagógusok és más szakemberek részvételével. A rendezvényt a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete, a Jakab Antal Tanulmányi Ház, a Hargita Megyei és Városi Könyvtár, valamint a Pro Libris Könyvtári Egyesület szervezte. Kopacz Katalin, a Hargita Megyei és Városi Könyvtár igazgatója leszögezte: A cél az olvasással kapcsolatos gondok, tapasztalatok megbeszélése, az olvasás, nemzettudat, vallásosság kapcsolatának értelmezése. Egyfajta terápiára is szükség van, az olvasási készség alakítható, az olvasás megszerettethető. Este megnyitották meg Róth András Betűk varázsa című iniciálé kiállítását. /Kovács Attila: Színvonalas konferencia Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), 2001.okt. 5./ A konferencia meghívottjai olvasáskultúra, nemzeti önismeret, vallásosság témakörben tartanak előadásokat. Az előadók között van Tóth Pál Péter /Budapest/ szociológus, Fóris Ferenczi Rita /Kolozsvár/, adjunktus a BBTE-n, Cs. Kovács Katalin /Kolozsvár/ tanár, az Erdélyi Magyar Olvasásegyesület elnöke, Dr. Kovács Zoltán - egyetemi adjunktus, a BBTE Tanárképző Intézetének igazgatója, Kolozsvár, Orbán Gyöngyi, egyetemi docens, BBTE, Magyar Irodalomtudományi Tanszék, Kolozsvár, Jakab Gábor római katolikus pap /Kolozsvár/, a Keresztény Szó főszerkesztője, Róth András Lajos könyvtáros, muzeológus, Tudományos Könyvtár, Székelyudvarhely, dr. Gereben Ferenc /Budapest/ egyetemi docens. /Kétnapos könyvtáros konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./ A konferencián elhangzott előadások rávilágítottak arra, hogy a vallásosság és nemzettudat egymást feltételező tudatformák, főként kisebbségi helyzetben. Az olvasáskultúra szervesen összefügg a nemzeti önazonosság, valamint a vallásosság ügyével. Dr. Gereben Ferenc szavait idézve: "Az olvasáskultúra és a magyarságtudat színvonala egymást erősíti, illetve együtt gyengül meg." Az olvasáskultúra mennyiségi és minőségi mutatói egyértelműen jobbak kisebbségi helyzetben, ez különösen érvényes Erdélyre. - Romlott a fiatalok olvasási teljesítménye, szövegértése, ízlésük egyre inkább a kommersz jellegű, kevéssé fajsúlyos olvasmányok felé tolódik. /Kopacz Katalin: Vallásosság - olvasáskultúra - nemzettudat. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 12./

2005. január 10.

Gereben Ferenc, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára tartott előadást január 7-én a Kárpát-medence magyarságának olvasási szokásairól Kolozsváron, az EME előadótermében. Először az olvasási szokásokat némiképp befolyásoló tényezőket: vallásosság, nemzeti öntudat mértéke stb. tárta fel az előadó. Az erősebb nemzeti öntudat egyben minőségibb olvasáskultúrával jár. Az anyanyelvhasználat mértékét tekintve Erdély vezető helyet foglal el a kisebbségi magyarság lakta területek között: családon belül mintegy 96, baráti társaságban 83 százalék a magyar nyelv használatának aránya. A magyarságot kultúrnemzeti identitástudat jellemzi (nem földrajzi vagy etnikai), derült ki. A felnőtt korú magyarságot arra kérték, jelöljön meg négy jelentős történelmi személyiséget: Széchenyi, Szent István, Mátyás király és Kossuth neve általában dominál. Elgondolkodtató, hogy Vajdaságban Titóé a pálma, őt követi Szent István és Mátyás király! A legtragikusabb történelmi eseménynek mindegyik említett térség Trianont jelölte meg, kivéve Magyarországot, ahol a II. világháborúba való belépést ítélték annak. 1964-ben Jókai, Gárdonyi és Móricz, 1985-ben Szilvási Lajos, Jókai és Dumas, 2000-ben Danielle Steel, Robin Cook és Lőrincz L. László a listavezetők Magyarországon. Erdélyben 1998-ban Jókai, Wass Albert és Mikszáth a legolvasottabb szerzők. A Kárpát-medencében keletről nyugatra haladva csökken az olvasás aránya. /F. I.: Devalválódott az olvasás? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

2006. november 24.

Változó olvasói szokások a digitalizált világban – újabb kihívások kereszttüzében a könyvtár és az iskola címmel szervezett tanácskozást novemberben az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége és a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete /RMKE/ Sepsiszentgyörgyön. A konferencián terítékre került gondokról fejtette ki nézetét Kiss Jenő, az RMKE vezetője, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója. A rendezvényen a válságként megélt olvasás volt a téma. A statisztikai mutatók az olvasás visszaesését jelzik. Gereben Ferenc, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója és olvasásszociológus készített egy felmérést a Kárpát-medencéről, melyből kiderült, hogy milyen napjainkban a klasszikusok olvasottsága. Magyarországon a legolvasottabbak nem magyar, hanem külföldi szerzők. Ezelőtt úgy tíz évvel még a magyar klasszikusok vezettek. A határokon túl még a magyarok vannak a klasszikusok élvonalában, de úgy tűnik, követik a magyarországi mintát. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi tagozatának tanárai is készítettek egy felmérést. A nyelvi megértést vizsgálták, s úgy tűnik, hogy a bonyolultabb szövegnél már gondok vannak a megértéssel a kisgyerekeknél és az elemi osztályokban. Az EU-s Lisszaboni Irányelvek előírják a helyi kulturális örökség – ezen belül könyvtárak, múzeumok, más művelődési intézmények – hozzáférhetőségét digitalizáció révén. A szakmai gyűléseknek lenne feladata az Erdélyben követendő stratégia kidolgozása. Szélesíteni kell az internetes hozzáférést az állomány és az internet szempontjából legrosszabbul álló községi könyvtárak esetében. Gondoskodni kell a szórványbeliek internetes hozzáféréséről. /Domokos Péter: Beszélgetés Kiss Jenővel, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnökével. Válságként megélt olvasás. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

2006. december 4.

„Miután a MÁÉRT szünetel, ezért ez egy olyan testület, amely a párját ritkítja, hisz a határon túli magyarság és az anyaország találkozását most mi képviseljük” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg Sólyom László köztársasági elnök a Határon túli magyarság a 21. században című konferenciasorozat második ülését Budapesten. Az első konferenciát májusban hívta össze a magyar államfő, a határon túli közösségeket foglalkoztató problémakörök azonosítására. Sólyom László hangsúlyozta, hogy a konferenciasorozat civil kezdeményezés, tehát a politikai pártok ki vannak zárva, úgyszintén a hivatalok is. A délvidéki, felvidéki, kárpátaljai, horvátországi és ausztriai meghívottak mellett Erdélyből Bodó Barna politológus, Darvas-Kozma József plébános, Péntek János nyelvész és Vetési László református lelkész vett részt. Magyarországról Bárdi Nándor történész, Csete Örs oktatásfejlesztési szakértő, Gereben Ferenc szociológus, Kolláth Anna nyelvész és Szarka László történész. Az Identitás-megőrzés tömbben és szórványban címmel rendezett konferencia a sajtó kizárásával zajlott. Az elhangzottakról a Köztársasági Elnöki Hivatal adott ki közleményt. A dokumentum szerint az előadók egyetértettek: az összes régióban – fáziseltolódásokkal – ugyanazok a folyamatok mennek végbe, és az asszimilációval szemben az autonóm módon történő integráció lehet az identitás megőrzésének biztosítéka. Hangsúlyozták, a Kárpát-medencei magyarságon belül többszázezren élnek szórványban, olyan körülmények között, ahol az identitás megőrzése különösen nehéz. A résztvevők szerint az egyes régiók igényeihez igazodó átfogó szórványstratégia és támogatási rendszer kidolgozása nélkül a szórványosodás tovább terjedhet. Sólyom elnöki tevékenysége egyik sarkalatos pontjának tartja a nemzeti összetartozás erősítését, alkotmányos felelősségnek nevezte a határon túliakkal való törődést. /Guther M. Ilona: A határon túli magyarokkal tanácskozott Sólyom László. Autonóm módon integrálódni. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./ A köztársasági elnök hangsúlyozta: az általa összehívott konferenciasorozat célja, hogy Magyarország információkat szerezzen a határon túli magyarok helyzetéről, előnye pedig, hogy a határon túli közösségek egymás álláspontját is megismerhetik. A tanácskozáson tizenhatan vettek részt, közöttük lelkészek, nyelvészek, szociológusok. A konferencián a résztvevők egyetértettek abban, hogy összmagyar intézményt kell létrehozni a szórványban élő magyarság problémáinak rendezésére. /Farcádi Botond: MÁÉRT-pótló konferencia. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./


lapozás: 1-16




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998