udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 14 találat lapozás: 1-14
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Gergely Géza

1998. augusztus folyamán

Pusztina népe különböző beadványokban már többször kérte a magyar nyelvű szentmisét, azonban Petru Gherghel iasi püspök bujtogatók szűk csoportjának nevezte a kérelmezőket és visszautasította a magyar nyelvű szentmise megtartását a moldvai csángók körében. Ilyen előzmények után júl. 28-án Pusztina moldvai csángó faluban Gergely István csíksomlyói plébános magyar nyelvű szentmisét tartott. Petru Gherghel nem engedélyezte, hogy a Szent István király nevét viselő templomban mutassa be a szentmisét, ezért egy udvaron zajlott le a mise. A mise előtt Gherghel püspök telefonon megfenyegette Gergely Istvánt: ha nem távoznak a faluból, akkor erőszakkal fogja innen eltávolítani, majd lecsapta a kagylót. Kánya Péter helyi vállalkozó ajánlotta fel a vendéglőt, ott tartották a misét. Csángó szőttesekkel borították be a hátteret. A csíkszentmiklósi Gergely Géza gyóntatott. Kiosztották a magyar egyházi énekek szövegét, amely a csángó himnusszal zárult /Mivé lettél, csángó-magyar.../ Ismerősként köszöntötték a faluban Gergely Istvánt, aki a csíksomlyói pünkösdi búcsúk alkalmával csángó misét tart a Moldvából érkező magyaroknak. "Hozom a csíksomlyói Szűzanya üzenetét" - kezdte a szentbeszédet Gergely István. Õ azt kéri az Úrtól, "tegye lehetővé, hogy Moldvában, a moldvai egyházmegyében magyarul is lehessen misézni minden templomban, ahol ezt kérik." "Nem csak a Szűzanya üdvözletét hoztam ide hozzátok," hanem "Erdélynek, a Székelyföldön élő magyaroknak, a magyarországiaknak üdvözletét is", mert "mi a ti testvéreitek vagyunk." "Minden magyar a világon tud rólatok és segíteni szeretne." /Fekete Réka: Magyar mise Pusztinában. = Moldvai Magyarság (Sepsiszentgyörgy), július-augusztus - IX. évf. 98-99. sz./

1999. február 23.

Febr. 23-án 70. életévében elhunyt Gergely Géza, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozatának nyugalmazott rendezője. 1954-ben rendezett először, azóta is a városban dolgozott, ugyancsak tevékeny volt a Színművészeti Főiskolán, a színifőiskolások oktatásában. Az elhunytat a marosvásárhelyi katolikus temetőben temetik febr. 25-én. /Búcsú Gergely Gézától. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 25./

2000. október 11.

A dicsőszentmártoni Népszínház szept. 29-én Gyergyóditróban is előadta Csíky Gergely A nagymama című színművét. Dicsőszentmártonban már az 50-es évek elején jelentős műkedvelő színjátszás folyt. Ezt azonban 1964-ben önkényesen betiltották. Amikor 1970-ben újra engedélyezték, irányítója Vitális Ferenc lett, aki nemcsak a rendező, hanem a díszlet- és ruhatervező feladatát is magára vállalta. Ő volt a színjátszás lelke ebben a városban. Vitális Ferenc idén jan. 4-én elhunyt, Puskás György folytatta a rendező munkáját. A dicsőszentmártoni Népszínház három évtizede működik, ezalatt 27 színművet és 10 irodalmi műsort mutattak be, összesen 170 szereplőt foglalkoztattak, produkcióikat több mint 200 000 néző látta. Felléptek 62 romániai és 19 magyarországi helységben. 1996-ban és 1999-ben svédországi turnén is voltak. /Gergely Géza: Három évtizednyi színjátszás. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 11./

2000. november 16.

Cseres Tibor író tiszteletére okt. 29-én emlékszobát avattak Gyergyóremetén. A községben 1995 márciusában megalakult a Cseres Tibor Közművelődési Egyesület. Először emlékművet emeltek Cseres Tibornak. Burján Gál Emil alkotását 1995. ápr. 1-jén avatták fel. Most pedig emlékszoba létesült a remetei Művelődési Otthon egyik helyiségében. Azért itt, mert az író szülőházát, sajnos, már rég lebontották. A Papp Mihály által irányított Közművelődési Egyesület elnyerte az Illyés Közalapítvány pályázatát, amely nagyrészt megoldotta az emlékszoba berendezésének anyagi gondjait. Az Egyesület II. füzetének megjelenése Barabás Imre és Román Sándor nevéhez fűződik. /Gergely Géza, Ditró: Emlékszoba Cseres Tibor szülőfalujában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

2001. szeptember 4.

Pusztinán, a legmagyarabb moldvai csángó faluban karácsony és húsvét mellett a Szent István-búcsú a legnagyobb ünnep. Illetve lenne, ha hagynák. Szept. 1-jén, a búcsú napján egyetlen szó sem esett a pusztinai templomban Szent Istvánról azon a misén, melyen Perca Aurel jászvásári római katolikus segédpüspök 164 fiatalt bérmált meg. Délután közel százan vettek részt a Nisztor Tinkáék udvarán tartott magyar nyelvű misén, melyet sokadik alkalommal a csíkszentmiklósi Gergely Géza plébános tartott. A szabadtéri misére érkezőket egy Isten hozott feliratú táblával köszöntötték, amit az alkalomra Pusztinára érkező háromszéki fiatalok készítettek Bálinth Zoltán árkosi közösségszervező kezdeményezésére, és a mise helyszínén lobogott a két esztendővel ezelőtt egy budapesti családtól adományba kapott magyar egyházi zászló is, egyik oldalán a Szent István gyermekei felirat áll, másikon Pusztina-Pustiana. Ezt a zászlót mindaddig két család őrzi, míg a nagytemplomban méltó helye lesz. /(fekete): Pusztinai Búcsú Szent István nélkül. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 4./

2001. október 17.

Székely kirándulók látogattak Csángóföldre. Magyar szertartású misét hallgathattak okt. 14-én, vasárnap azok a csángómagyarok, akik Klézsén a Szeret-Klézse Alapítvány székházában összegyűltek. A mintegy negyvenfős helyi csoportnak a csíkszentmiklósi Gergely Géza esperes prédikált. A nyár óta ez a harmadik eset, hogy egy-egy vendégpap magyarul prédikál Klézsén, az alapítvány székelyén. Az esperes a csíkszeredai Németh Géza Társaság egész autóbuszt megtöltő csoportjával látogatott a csángó faluba. A kirándulást azért szervezték, hogy a résztvevők a helyszínen ismerkedjenek a csángómagyarok életkörülményeivel. A társaság - mely többnyire csíki tanárokból és tanítókból a szórványmagyarság megsegítésére alakult - a délutáni magyar nyelvórákra járó iskolásoknak tanszercsomagokat, meséskönyveket, édességet vitt ajándékba. A Gyímesekig Csikós Klára, a Németh Géza Társaság elnöke vállalta az idegenvezetői szerepkört, Moldvában ez a feladat Deáky Andrásnak jutott. "Azzal sokan nincsenek tisztában, hogy mit is jelent Bákó megyében magyar nyelvet tanítani - magyarázta Deáky. - Lujzikalagorba is el szerettünk volna jutni, de aszfaltozás miatt Klézsén egy órára feltartóztatták az autóbuszunkat." Pusztinán Bilibók Jenő és Nyisztor Ilona a helyi csángómagyar közösség vezetői és a magyarul tanuló gyermekek rögtönzött előadással fogadták a vendégeket. /Gazda Árpád: Magyarul miséztek a moldvai Klézsén. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

2001. november 30.

Felhívás Csíkszereda polgáraihoz címmel december elsejével kapcsolatban az aláírók megállapították: ami az egyiknek ünnep, az a másiknak gyász megállapították: ami az egyiknek ünnep, az a másiknak gyász. Erről senki sem tehet. Mi sem, hogy a velünk együtt élő román nemzet ünnepe számunkra nemzeti gyásznapjaink egyike. Csíkszeredában a román kormány, a prefektúra december elsejére harsány örömünnepet szervez: katonai parádét, népgyűlést, ortodox kulturális központ avatását, fáklyásmenetet. A város lakosságának nagy része magyar nemzetiségű, s számukra nem jár lelkesedéssel e nap. Helytelen a túlzott ünneplés a mai feszültségektől sem mentes politikai környezetben - elegendő a státustörvényre, a Har-Kov jelentésre vagy az ortodox egyház székelyföldi terjeszkedésére gondolni. "December elseje számunkra a be nem váltott székelyföldi ígéreteket, a nyolcvan év óta is hiányzó és meg nem valósult autonómiát jelenti. Éppen ezért a december elsejei ünnepségektől való távolmaradás mindannyiunk egyéni joga. Részvételre sem egyének, sem intézmények vagy iskolák nem kötelezhetők. A fentiek szellemében kérjük csíkszeredai magyar polgártársainkat: maradjanak távol a december elsejei állami ünnepségektől. Azok pedig, akik a nyilvánosság elé kényszerülnek, érzelmeiket vállalva gyászszalagot viseljenek" - áll a Sógor Csaba szenátor, dr. Csedő Csaba István polgármester, Erdei István, Papp Előd alpolgármesterek, Borbély Ernő, dr. Papp Kincses Emese megyei önkormányzati képviselők, Bartalis Csongor, Benkő Sándor, Becze Zoltán, dr. Bokor Márton, dr. Bíró Dénes, Csucsi A. Róbert, dr. Szabó Soós Klára, Szakáts István, Szikszai László, Szondy Zoltán, Szőke Domokos, Vígh Ádám városi önkormányzati képviselők, Hajdú Áron városi RMDSZ-elnök, illetve a Tamás József római katolikus segédpüspök, Boros Károly főesperes, Gergely István esperes, Gergely Géza esperes, Hegyi István református lelkész által aláírt dokumentumban. /Felhívás Csíkszereda polgáraihoz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./ Az RMDSZ nem ért egyet csíkszeredai közéleti személyiségek által, "Románia Nemzeti Ünnepével kapcsolatosan közzétett felhívásával. Az említett felhívás a békés együttélés és kölcsönös tisztelet elvének, az RMDSZ programjának, alapelveinek mond ellent." Az RMDSZ "tiszteli Románia Nemzeti Ünnepét", és elvárja, hogy a Gyulafehérvári Nyilatkozatot valóra váltsák. Az RMDSZ nyilatkozatát Takács Csaba az RMDSZ Ügyvezető Elnöke adta ki. /Nyilatkozat. = RMDSZ Tájékoztató, nov. 30. 2094. sz./

2002. június 26.

Marosvásárhelyen zajlottak a Katolikus Napok. Jún. 23-án a Marosvásárhelyen élő katolikus öregdiákok ünnepelték meg, hogy 300 éve indult újra a városban a katolikus oktatás. Az ünnepség fő szónoka dr. Péter Mihály akadémikus orvosprofesszor volt. Az öregdiákok jól dokumentált emlékkönyvet jelentettek meg a Lyra Kiadó gondozásában. Ebből megtudhatjuk, hogy milyen neves tanárai, diákjai voltak a gimnáziumnak, például dr. Gáspár Lóránd, Apollinaire-díjas, Franciaországban elő költő, aki 1995-ben elnyerte a Francia Akadémia költészeti nagydíját, és akit a héten a Marosvásárhelyi Napok keretében Pro Urbae-díjjal tüntetnek ki; Gergely Géza színházi rendező; Gherasim Emil Áron szerkesztő, költő, műfordító; dr. Horváth Ágoston latin-francia szakos író, tanár; dr. Horváth Attila vegyész, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem gyógyszerészeti karának a megalapítója; Kacsó Sándor író; Kozma Géza gordonkaművész, a Marosvásárhelyi Filharmónia lapító tagja; Kozma Mátyás orgonaművész; Mikó László jogász, gazdasági szakíró; Murádin László nyelvész; dr. Szabó György egyetemi tanár; Szász Endre képzőművész, a híres hollóházi porcelángyár stúdiójának megalapítója; Weszely Tibor matematikus, Bolyai-kutató és sokan mások. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az ünnepség alkalmából levelet intézett az öregdiákokhoz, melyben emlékeztetett: tizenkét év szabadság ellenére sem állíthatták vissza hitvallásos iskoláikat. /Máthé Éva: Katolikus Napok - Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

2003. január 8.

Karácsony előtt Gyergyóditróban megjelent a Csalóka című gyermeklap ünnepi száma, a tizedik. Mezei László és Ilyés Attila szerkeszti a lapot, néhány kolléganő irányítja a sok ifjú alkotót az iskolában. /Gergely Géza, Ditró: Lapköszöntő helyett. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8./

2003. április 30.

Ápr. 25-én megalakult a Csík Terület Ifjúsági Tanácsának (CSTIT) negyvenharmadik és egyben legifjabb tagszervezete, a Csíkszentmiklósi Víg Ifjak Egyesülete. Az alakuló ülésen a megjelent 37 fiatal mellett részt vett Gergely Géza helyi plébános is. Az újonnan alakult szervezet tervei között szerepel a már létrejött néptánc- és színjátszó csoportok további működtetése és különféle hagyományőrző, sport- és szabadidős programok szervezése, illetve egy helyi lap elindítása is. Az újonnan alakult szervezet vezetősége: elnök: Bíró Sándor; alelnök: Tamás Zsuzsa. /Új ifjúsági szervezet. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 30./

2003. augusztus 25.

Galócás ünnepelt: aug. 14-én emlékművet avattak, 15-én pedig fölszentelték a galócási magyarság új római katolikus templomát. A Gyergyói Kisújság legfrissebb számában Gergyely Géza Megvalósult a galócásiak régi álma címmel részletesen írt mindkét eseményről: az emlékművet a kommunista rendszer két áldozata, Ábrahám Árpád és Lőrincz János Raymond emlékére emelték. Ábrahám Árpád 1939-1940-ben teljesített papi szolgálatot Gyergyóhodoson és Galócáson, 1957-ben tartóztatták le, majd 1958. szeptember 1-jén végezték ki a zsilávai börtönben, mert "csatlakozott ahhoz az ellenállási mozgalomhoz, amely Temesvárról indult a Szoboszlai Aladár irányításával". A katonai szolgálatot teljesítő Lőrincz Jánost 1989. dec. 27-én gyilkolták meg Brailában. Gergely Géza cikkében azt is megemlíti, hogy a kiskatona tragédiájáról a Romániai Magyar Szó 1990. ápr. 6-án adott hírt. A nyitott történelemkönyvet ábrázoló emlékmű két alapján a két áldozat fényképe, s alatta felirat: "Beteg rendszer és beteg ember halálos áldozata". Az aug. 15-én a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére felszentelt katolikus templom alapköveit 2001. jún. 17-én szentelte meg Tamás József segédpüspök, fölépítése bel- és külföldi támogatásokból és a galócási katolikus hívek összefogásával valósult meg. "Ez a közösség bebizonyította, hogy életképes. Élni akar, tehát élni fog! 225 személy dolgozott itt 3500 munkanapot díjtalanul. Ennek a teljesítménynek több mint 15%-át nők végezték." - írja a templomépítésről Gergely Géza. A csaknem 3000 lelket számláló Galócáson 700 római katolikus él, a község plébánosa Salamon József. /Új katolikus templom Galócáson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./

2003. november 18.

Nov. 15-16-án Gyergyócsomafalván a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány és a Csomafalvi Érzelmiség Fórum Csomafalvi csángó napokat rendezett, amelyen Frumószáról és Pusztináról vettek részt csángó felnőttek és gyermekek. Kiderült, két csángó asszony most mozdult ki először szülőfalujából, a csomafalviak meghívására. A tanácskozáson Vass Ibolya, Frumósza magyartanárnője elmondotta, hogy csángóföldön már 11 településen tanítják a magyar nyelvet, ebből Pusztinán, Lészpeden, Frumószán, Somoskán, Klézsén, Diószénon, Trunkon és Külsőrekecsinben hivatalosan az iskolában, míg Magyarfaluban, Labnicon és Tuttán iskolán kívül. Frumószán a magyar nyelv hivatalos oktatása idén szeptemberben indult, azelőtt 2 éve iskolán kívül tanította a gyerekeket Nyisztor Ilona óvónő. Kezdetben 70 gyermek járt a hétvégi órákra, ám a pap közbelépése miatt számuk 30-ra csökkent s ebből 28 gyermek szülei vállalták, hogy aláírják a kérést: gyermekük az iskolában, hivatalosan tanulhasson magyarul, így sikerült szeptembertől heti 3 órában beindítani az anyanyelvi oktatást. A fiatal tanárnő tapasztalata szerint a csángó gyermekek ügyesek, törekvőek. Mirk Szidónia a Hargita Kiadóhivatal munkásságát ismertette, amely kiadja a Moldvai Magyarságot. A kiadó könyvújdonságai között megemlítette A legfájóbb magyar című versantológiát, amely Lakatos Demeter, Duma András és Demse János csángó költők verseit is tartalmazza, illetve csángó témájú verseket más költőktől, valamint Nastase professzor könyvét. Nastase Jászvárosban volt professzor a két világháború között, aki a csángók moldvai letelepedésének körülményeit kutatta, a könyv 1935-ben megjelent kötete újrakiadása, fordításban. A Duna Televízió mindössze 80 csángó család számára elérhető, s a csángók nem tudják fogni a román rádió magyar adását sem. A Romániai Magyar Szó pályázott, hogy újságot küldhessen csángóföldre, így 120 csángó családnak biztosít RMSZ-előfizetést. A Krónikát régebben terjesztették itt, de ma már nem, a hetilapok és megyei napilapok sem jutnak el a térségbe. A legszélesebb körben a Moldvai Magyarságot terjesztik. Nyisztor Ilona óvónő hétvégeken szülőfalujában, Pusztinán és Frumószán csángó és magyar népdalokra, táncokra, hagyományápolásra tanítja a gyermekeket. Sok csángó igényelt magyar igazolványt is. Mi, moldvai csángók címmel csángó szőttesekből és varrottasokból nyílt kiállítás. Vasárnap a szentmise után a csángó gyermekek a cserkészekkel találkoztak, akik ajándékcsomagokat nyújtottak át nekik, majd Gyergyószárhegyre is ellátogattak. Borsos Géza megyei tanácsos, a csángó napok fő szervezője így vallott a rendezvényről: A 80-as évek elején, amikor felülről szorgalmazták, hogy az iskolák moldvai testvériskolát válasszanak, mi Pusztinát választottuk. A testvérkapcsolat nem jött létre az ottani tantestület ellenállása miatt, de már akkor kapcsolat alakult ki az ottani emberekkel. Most, hogy éledőben a csángók iránti érdeklődés, úgy gondoltuk, Csomafalvának is kötelessége bekapcsolódni e folyamatba. /(Gál Éva Emese): Csángó Napok Csomafalván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./ A pusztinai születésű Nyisztor Ilona Onesti-en hivatásos óvónő, emellett hétvégeken szülőfalujában és Frumószán korábban magyar írás-olvasásra tanította a csángó gyermekeket. Elmondta, hogy Pusztinán régebben egy román család élt, most van néhány vegyes házaspár, a többiek magyarok. Frumószának a 70%-a magyar. Frumószán elkezdte a magyar nyelv tanítását, amikor megtudta a pap, prédikációjában sátánista fészeknek nevezte a magyar órákat, s azt mondta, a nép válasszon közte és köztünk, mert vagy minket hajtanak el, vagy ő megy el. Emiatt csökkent a gyermekek száma 30-ra, de ebből 28 szülő aláírta a kérést, és beindulhatott az iskolai magyar oktatás. Pusztinában már két éve van magyar oktatás az iskolában, és iskolán kívül már négy éve. A kezdetekben az emberek nagyon a magyarság ellen voltak, mert rádióban, tévében, mindenütt befeketítették őket, azt is mondták például, hogy Székelyföldön nem szolgálják ki az üzletekben azt, aki nem magyarul kér, s az emberek azt mondták, ha a magyarok ennyire rosszak, akkor nem kellenek nekünk. Jöttek magyar látogatók a faluba, meg akarták nézni az oltárképet a templomban, amely Szent Istvánt ábrázolja, ahogy felajánlja a szent koronát a Boldogságos Szűzanyának, s az emberek elállták az útjukat, nem engedték be a templomba őket. De azóta változott a helyzet, kimozdultak az emberek a faluból, a fiatalok elmentek külföldre dolgozni, s látták, nem olyanok a magyarok, amilyeneknek lefestették őket. Régen több csángó település templomának volt védőszentje Szent István király. Sok faluban, mint például Magyarfaluban a papoknak sikerült meggyőzniük az embereket, hogy megváltoztassák a templom védőszentjét. Pusztinán ez nem sikerült. Az emberek azt mondták, hogy ezt ők így örökölték az őseiktől, és szeretnék, ha Szent István maradna a templom védőszentje. És így is maradt. Szép énekük a Szent István dicsértessél, a búcsú napján, a nagymisén kérték a papot, hogy mint hagyományt, énekeljék el magyarul, és el is énekelték. A pusztinai emberek már 90 óta kérik a magyar misét. 200 aláírást is gyűjtöttek, a Csángó Szövetség írta meg a kérvényt, s csatolva az aláírásokat, továbbította a pápához, de az a válasz érkezett, hogy nem tudják teljesíteni a kérést, mert csángó nyelvre nincs lefordítva a biblia. Azonban ők nem csángó, hanem magyar misét kértek. 1990-óta Gergely Géza csíkszépvizi plébános, mindig eljön Pusztinára magyar misét tartani, egy-egy udvaron gyűlnek össze, 100- 200-an, mert a pap nem engedi be őt a templomba. /(Gál Éva Emese): Magyar misét Pusztinának! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

2005. május 25.

A második világháború után a Pénzügyminisztérium egy román–magyar tannyelvű középiskolát működtetett Székelyudvarhelyen. Kereskedelmi, majd pénzügyi jellegű volt, és Mezőgazdasági Könyvelési Középiskolának nevezték 1955-ben, amikor felszámolták. Az akkori három végzős osztály 78 növendéket bocsátott ki összesen, ők még 1955-ben megkapták az érettségi (könyvelői) bizonyítványt. Az elmúlt 50 év alatt a székelyudvarhelyiek ötévenként megszervezték érettségi találkozókat. /Gergely Géza, Gyergyóditró: Ősz a tavaszban. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 25./

2007. április 12.

Gyergyditróban az Idősek Klubjában író-olvasó találkozót szervezett az Magyar Polgári Szövetség. Csíki Sándor nyárádszeredai újságíró volt a vendégük, aki testnevelés tanári munkája mellett ír, utazik, vitatkozik, szervez, lelkesít, hogy erőt öntsön a fásuló erdélyi magyarságba. Csíki Sándor beszélt a romániai magyarság jogainak határozott követeléseiről, amiért többször „megkapta a magáét”. Írásait közölte többek között az Erdélyi Napló, a Polgári Élet, a Népújság, az Európai Idő, a Góbévilág világhálós újság és az Erdély. Ma honlap is. Válogatott publicisztikai írásai 2002–2007-e között jelentek meg három kötetben (Nem elfogyni (2002), Állj meg, madár, fejem fölött dalolva! (2006), Véreim, árva magyarok! (2007)) Határozottan kiáll az olyan kérdések védelmében, mint a történelmi múlt, a nemzeti hagyományok, szimbólumok, anyanyelvi oktatás, a sokgyermekes családok. (Nem véletlenül lett Csíki Sándor a Pro Familia Egyesület vezetője.) Könyve keményen bírálja a hatalom beolvasztó politikáját, ennek hű kiszolgálóit: a megalkuvókat, az árulókat, a belföldi és magyarországi hintapolitikusokat. Nem kíméli az RMDSZ vezetőit sem. /Gergely Géza: Meg kell maradni! = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), ápr. 12. – 15. sz. /


lapozás: 1-14




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998