udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 8 találat lapozás: 1-8
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Baritiu, George

1996. március 1.

Gheorghe Funar, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke a bukaresti Jurnalul National napilap márc. 1-jei számában megjelent interjújában támadta Alfred Moses amerikai nagykövetet, amiért elítélte a szélsőséges pártokat. Arról, hogy az RMDSZ megünnepli a honfoglalás millecentenáriumát, Funar kijelentette: "Romániában nincsenek magyarok. Csak Magyarországon vannak, ebben a szomszédos, ezer éve barátságtalan országban. Másrészt a magyarok bejövetele és letelepedése a Balaton körül nem 1100 éve történt, még ezer év sem telt el bejövetelük óta. Kolozsváron a románok, beleértve a magyar etnikumúakat is, december 1-jét ünneplik, Romániának, annak az államnak a nemzeti ünnepét, amelynek kenyerét eszik. Nekünk, románoknak március 15. rossz emlékű nap, az 1848-as forradalom idején megölt több mint 40 ezer románra és a magyar megszállók, az Európába ezer évvel ezelőtt érkezett hordák leszármazottai által felégetett 230 román falura emlékeztet." /Népszava, márc. 2./ Funar közleményt adott ki: Kolozsvár Polgármesteri Hivatala március 15-én ünnepi gyűlést rendez, amelyen az 1848-as forradalom vezéreiről és a hódítók által meggyilkolt több tízezer románról emlékeznek meg. Ez alkalommal az Avram Iancu utca 20. szám alatti épületen emléktáblát helyeznek el, amely román és angol nyelven hirdeti: Itt szálltak meg 1848-49-ben a román forradalom nagy személyiségei, George Baritiu és Nicolae Balcescu. Továbbá, hogy a román nép szent eszményei váltották ki a magyar nemesek véres megtorlásait, amelyeknek 40 000 román esett áldozatául, 230 falut felgyújtottak és megsemmisítettek. /Amíg Bukarestben a román-magyar megbékélésen ügyködnek, Kolozsváron készítik az újabb etnikai konfliktust. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

1997. április 12.

Kolozsváron a magyarságnak kedves emlékű Biasini Szállón /a Petőfire emlékező tábla mellett/ márc. 15-től kétnyelvű tábla hirdeti: 1848-49-ben 40 ezer románt és 270 román falut pusztított el a "magyar nemesség által vezetett megtorlás". Honnan származnak ezek az adatok, tette fel a kérdést Egyed Ákos történész. A kolozsvári Történelmi Lapok 1874. ápr. 2-i számában a folyóirat főszerkesztője, K. Papp Miklós közzétette a Mennyi kárpótlást kívántak a románok 1849-ben című emlékiratot. Ez az emlékirat 1849-ben készült a román küldöttség számára, amelynek élén Avram Iancu állt és Bécsben a császártól kért és kapott kihallgatást. Az emlékirat felsorol név szerint 145 kivégzett román vezetőt és megemlít 1115 elpusztított lakost és 12 falut, ahol a románok nagy veszteséget szenvedtek, majd azzal folytatja, hogy nem létezik olyan román helység, amelyből 10-20 embert nem ölettek volna meg, továbbá a csatákban elesett 8-10 ezer ember, az áldozatok számát 35-40 ezerre lehet tenni. Ezekért a veszteségekért a románokat 2 926 000 forint kárpótlás illeti meg. Bécsben a túlhajtott számadatokat nem fogadták el, hanem Bécs hivatalos összeírást rendelt el 1850-ben. Az osztrák hatóságok a megölt 9-10 ezer magyart nem írták össze. Az összeírást 1851-ben közölték. Az osztrák statisztika 4834 áldozatot említ, ebből 4425 volt román, 244 szász és 165 magyar. Az áldozatok egy részét bíróságok ítélték el emberölésért, gyújtogatásért. - George Baritiu, az 1848-as események történetírója 6000 román áldozatról írt. /Egyed Ákos: A hihetőség határai.= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 12./

1997. május 23.

Alexandru Farcas, Kolozs megye prefektusa máj. 23-i sajtóértekezletén kifejtette, hogy Kolozsvár kultúrvárosi hírnevéhez méltóan államfőnek kijáró tisztelettel fogadja majd Göncz Árpádot. Az esetleges rendzavarások megakadályozására máj. 25-27-e között betiltja a tüntetéseket. Funar polgármester nem szerepel a meghívottak között, amennyiben mégis megjelenik a hotel bejáratánál, a Biztonsági és Őrszolgálat /SPP/ emberei feltartóztatják. - Mindennek ellenére Gheorghe Funar nyílt levélben értesítette Emil Constantinescu elnököt, hogy máj. 24-27-e között több nyilvános gyűlést rendez Kolozsváron A román nemzet egysége és méltósága néven. A szervezők: Vatra Romaneasca, Avram Iancu, George Baritiu, illetve a Hargita, Kovászna és Maros Megyéből Elüldözött Románok Szövetsége. Funar szerint Göncz Árpád látogatása az RMDSZ és néhány ezer Magyarországról hozott fiatal diverziója. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./ Az SPP az államelnökség mellett működő testőrszolgálat /Biztonsági és Őrszolgálat/, a kilenc román titkosszolgálat egyike.

2000. február 10.

Az Interetnikai Párbeszéd Egyesület vezetősége tiltakozott amiatt, hogy a média bizonyos esetekben semmibe veszi Románia alkotmányának előírásait, amikor politikai célzattal kezelik az ország és az együtt élő népek történelmét. Az alkotmány tiltja az etnikai, faji, osztály- és vallási gyűlöletre uszítást. A félretájékoztatás példája a kolozsvári volt Biasini Szálloda homlokzatára kifüggesztett tábla, ugyanis meghamisítja a valóságot: Gheorghe Baritiu nevét is belefoglalta a táblán található valótlan szövegbe. Ugyanis Gheorghe Baritiu 6000 román áldozatról beszél az 1848-49-es forradalom során és nem 40 ezerről, amint az a táblán olvasható, mely számot a szélsőségesek különböző alkalmakkor emlegetnek. Ugyancsak a hatás kedvéért Nicolae Balcescu neve is szerepel az uszító emléktáblán, pedig tudott dolog, hogy ő együttműködött Kossuthtal, létrehozta a Megbékélési tervezetét. - Az emléktáblán feltüntetett áldozatok száma képtelenség. Annak idején elrendelték a hivatalos kivizsgálást, ennek eredményét 1851-ben közölték: a román áldozatok száma 4425 ember volt. Nyilvánvaló, hogy az emléktáblán feltüntetett 40 ezres szám hamis. Ezek a provokációk állandó jelleggel sértik a magyar etnikumot, de sértik a románt is azzal, hogy két nagy fiának nevével visszaélnek. /Az Interetnikai Párbeszéd Egyesület közleménye. A hihetőség és az elviselhetőség határai. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./

2002. december 11.

Brassóban dec. 10-én a George Baritiu Megyei Könyvtár keretében megnyílt a Magyar Kulturális Központ. Az intézmény a Kisebbségi Kultúráért és Történelemért Központ részeként működik, első rendezvényei a magyar filmhét és a helikoni írók arcképcsarnokának kiállítása. Az eseményen jelen volt Markó Gábor, a Megyei Tanács alelnöke és Hergián Tibor, a bukaresti Magyar Kulturális Központ igazgatója is. A Magyar Kulturális Központ részére két helyiséget biztosítanak. Az egyikben egy információs iroda működik majd, a másikban pedig a brassói magyarság hagyományait tükröző múzeumot hoznak létre. Rácz Adél, az új központ vezetője. Az érdeklődök megtekinthették Csutak Levente grafikusnak a helikoni írókról készített munkáit. A képek Adamovits Sándor készülő, a marosvécsi Helikon-írókról szóló könyvét illusztrálják majd. A megnyitón a helikoni írók verseiből készült összeállítással lépett fel az Áprily Lajos Középiskola Grimasz színjátszó csoportja. Az estet Bíró Béla újságíró Kertész Imre Sorstalanság című regényéről szóló előadása zárta. /Petki Judit: Filmhét és arcképcsarnok. Magyar Kulturális Központ nyílt Brassóban. = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./

2004. március 16.

Szokásához híven Funar, Kolozsvár polgármestere ismét megpróbálta megzavarni a márc. 15-i magyar rendezvényeket. Ezúttal azonban nem sikerült a tavalyihoz hasonló módon kereszteznie a magyar forradalmat ünneplők rendezvényét. Reggel tízkor a polgármester és kísérete a Petőfi utca 20. szám alatti emléktáblánál tartott szabad téri istentiszteleten vett részt, majd megkoszorúzta a volt Biasini Szálloda oldalán lévő George Baritiu és Nicolae Balcescu emléktáblát, de a városházi koszorúkból a Petőfi-emléktáblára is jutott. A kolozsvári városi tanács RMDSZ-es önkormányzati képviselői és Boros János alpolgármester meglepték Gheorghe Funart, ugyanis kokárdákkal jelentek meg a délutáni ülésen. Mi több, a magyar tanácsosok magyar és román nyelvű üdvözlő lapot adtak át a Funarnak és tanácsos kollégáinak. Molnos Lajos RMDSZ-es tanácsos két piros-fehér-zöld üdvözlőlappal lepte meg Gheorghe Funart. A polgármester szokásához híven kirohant a tanácsosok ellen: azt követelte, hogy azonnal vegyék le a kokárdákat. Ez természetesen nem történt meg. – Senki sem viselhet olyan szimbólumot, amely mintegy 40 ezer román hazafi meggyilkolására emlékeztet. Ilyen a terrorizmust jelképező aradi szobor is, amelyet az első adandó alkalommal beolvasztunk – mondta Funar. /K. O.: Kokárdák a városi tanácsban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

2004. július 5.

Funar kolozsvári polgármester 1996. márc. 15-én az egykor Biasini-szálló néven ismert épületre tettetett hatalmas táblát, mely a kis Petőfi-emléktáblát hivatott elnyomni. Funar "művén" román és angol nyelven az olvasható, hogy ebben a házban szállt meg George Baritiu és Nicolae Balcescu, a román forradalom két nagy személyisége, amikor a szabadságharc és nemzeti érzések vérbefojtására a magyar nemesek 40 ezer románt öltek meg és 230 falvat perzseltek fel. – Valójában korabeli osztrák becslések szerint 1848–49-ben egész Erdély területén a harcoknak és a tífusznak 18 ezer áldozata volt. /A funárjárás sebei (VI.). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./

2007. január 20.

Marosvásárhelyen nem nevezhetnek el utcát Kossuth Lajosról, egy román bíró ítéletére alapozva a döntést. A bíró szerint Kossuth Lajos negyvenezer erdélyi román megöléséért és háromszáz parasztház felgyújtásáért felelős. Közben Románia uniós tagállam lett. A Kossuthra rótt vád nem új keletű a román történetírásban. 1996. március 14. óta Kolozsvárott, a Biasini Szálló épületén – a Petőfi Sándor tiszteletére elhelyezett emléktábla alatt – román és angol nyelven írt bronzöntvény hirdeti: „A magyar nemesek 1848-1849-ben 40 ezer románt végeztek ki és 239 falut fölégettek. ” 1850-ben az osztrák, hivatalosnak tekinthető felmérés szerint a román áldozatok száma 4366 főben állapítható meg – a harc közben elesettek száma nélkül. Ugyanezen felmérés szerint az erdélyi magyar lakosság vesztesége – a polgári lakosságot nézve – 7500-8500 főre tehető. George Baritiu román történész 1890-ben hatezer román polgári lakos haláláról számolt be, s a mai napig ezt a számot tartja hitelesnek a mérsékelten liberális román történészgeneráció is. Ha tehát a számokkal „játszunk”, akkor a románok embervesztesége minimum 4366, maximum 6400 fő. Ez nem kevés, de messze van a negyvenezertől. Avram Iancu – a Habsburg-udvar által buzdított – felfegyverzett román csapatai 1848 októberében kisebb hadjáratba kezdtek az erdélyi magyarok ellen. Október közepétől november közepéig tucatnyi magyar település lakosságát mészárolták le. 1849 januárjában Nagyenyeden egy román felkelőcsapat feldúlta a várost, különös kegyetlenséggel nyolcszáz embert ölt meg. A mészárlások Hariban, Nagylakon, Borosbenedeken és Járán folytatódtak. A román–magyar összecsapásokban esett el a márciusi ifjak egyik jeles alakja, Vasvári Pál is. Avram Iancut a magyar forradalom leverése után nem vonták felelősségre. Az enyhülés a kompromisszumra készen álló Nicolae Balcescu fellépésével kezdődött, ő békülő szándékkal fordult Kossuth Lajoshoz. A magyar kormánnyal aláírt „megbékélési tervezet” képezte részben az alapját a magyar nemzetgyűlés 1849. július 28-án elfogadott határozatának. Vérváddal, tömeggyilkossággal sújtani Kossuthot felelőtlenség. /Kovács Emőke történész: Kossuth Lajos, „a tömeggyilkos”. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 20./


lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998