udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 14 találat lapozás: 1-14
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Buzatu, Gheorghe

1995. augusztus 28.

Aug. 28-án Bukarestben a bécsi döntésre emlékező szemináriumot tartottak a kormány, a koalíciós pártok és a történészek jelenlétében. Az ünnepi szónokok - Mihai Ungheanu művelődési minisztériumi államtitkár, Valer Suian RNEP-politikus, Gheorghe Buzatu és Florin Constantiniu történészek, Lucian Culda nyugalmazott tábornok - azt akarták elhitetni, hogy lehetséges egy újabb bécsi döntés. Culda tábornok szerint a Nyugat az integrálódás ürügyén gyengíti Romániát, hadiipari termelése 10 %-osra csökkent, médiaháború folyik az ország ellen. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./ A szemináriumon bemutatták a kormány által kiadott Üldözöttek saját országukban - Tragikus vallomások - 1989. december-1990. március című, kormánytámogatással kiadott könyvet. Ennek angol, német és francia nyelvű változatát 5000 példányban eljuttatták a nagykövetségekre. A vezető kormánypárt, a Társadalmi Demokrácia Pártja alelnöke, Mirca Pavlu így összegezte pártja alapdoktrínáját: "Erdély román föld volt és az is marad. Ez nem képezheti vita tárgyát, hiszen a román nép megmutatta, ha kell, fegyverrel és intelligenciával egyaránt megvédi határait." /Magyar Hírlap, aug. 26./

1995. augusztus 28.

Aug. 28-án Bukarestben a bécsi döntésre emlékező szemináriumot tartottak a kormány, a koalíciós pártok és a történészek jelenlétében. Az ünnepi szónokok - Mihai Ungheanu művelődési minisztériumi államtitkár, Valer Suian RNEP-politikus, Gheorghe Buzatu és Florin Constantiniu történészek, Lucian Culda nyugalmazott tábornok - azt akarták elhitetni, hogy lehetséges egy újabb bécsi döntés. Culda tábornok szerint a Nyugat az integrálódás ürügyén gyengíti Romániát, hadiipari termelése 10 %-osra csökkent, médiaháború folyik az ország ellen. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./ A szemináriumon bemutatták a kormány által kiadott Üldözöttek saját országukban - Tragikus vallomások - 1989. december-1990. március című, kormánytámogatással kiadott könyvet. Ennek angol, német és francia nyelvű változatát 5000 példányban eljuttatták a nagykövetségekre. A vezető kormánypárt, a Társadalmi Demokrácia Pártja alelnöke, Mirca Pavlu így összegezte pártja alapdoktrínáját: "Erdély román föld volt és az is marad. Ez nem képezheti vita tárgyát, hiszen a román nép megmutatta, ha kell, fegyverrel és intelligenciával egyaránt megvédi határait." /Magyar Hírlap, aug. 26./

1996. június 1.

Ion Antonescu szimpóziumot rendez a háborús bűnös marsall kivégzésének 50. évfordulóján, jún. 1-jén Kolozsváron a városháza. A Ion Antonescu Ligával és Alapítvánnyal közösen szervezett megemlékezés résztvevői: Stefan Pascu és Camil Muresan akadémikusok, Petru Turlea parlamenti képviselő, Crisan Mircioiu, Raoul Sorban, Ion Aurel Pop és Gheorghe Buzatu egyetemi tanárok, valamint dr. Gelu Neamtu. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

2001. március 12.

Az egykori kommunista funkcionáriusok romániai visszatéréséről írt a The Washington Times márc. 10-i számában Ion Pacepa, aki Nicolae Ceausescu uralma idején a román hírszerzés vezetőjeként Nyugatra szökött. A cikk szerint Romániában újra felütötte fejét az antiszemitizmus. Utalt egyebek közt arra, hogy amerikai zsidó szervezetek kérték Ion Iliescu államfőt, vessen véget a náci korszakbeli vezetők rehabilitálásának. Pacepa megjegyezte: teljesen összeegyeztethetetlen lenne Románia jelenlegi soros EBESZ-elnöki funkciójával, ha tisztelegne a hírhedt Ion Antonescu marsall emléke előtt. "Az új antiszemiták nem mások, mint a régi kommunisták, akik ismét többségben vannak a parlamentben" - írta Ion Pacepa. A volt kémfőnök írásában sorra vett néhány "nacionalistává átkeresztelkedett kommunistát". A törvényhozásban jelen lévők közül kiemelte Corneliu Vadim Tudort, a Ceausescu család egykori "udvari költőjét", a Nagy-Románia Párt mostani vezetőjét, Gheorghe Buzatu volt kommunista történészt, aki újabban a vasgárdistákról szóló írásaival igyekszik rehabilitálni az egykori fasisztákat, valamint Constantin Florescut, a Ceausescu-féle "kulturális miniforradalom" egyik értelmi szerzőjét, aki antiszemita és magyarellenes aktivistává "képezte át magát". Pacepa élesen bírálta Bill Clinton volt amerikai elnököt, amiért tavaly decemberben támogató hangvételű levelet küldött Bukarestbe a hatalomba visszatért kommunistáknak. Kifejezte reményét, hogy George Bush, az új republikánus elnök "hozzásegíti majd a románokat annak meglátásához, milyen csúnya az új kormányzatuk ábrázata". /Pacepa: Romániában kiújult a zsidóellenesség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 12./ Pacepa két egykori beosztottjának a karrierjére is felhívta a figyelmet: Ristea Priboi lett annak a törvényhozási bizottságnak az elnöke, amely a hírszerzés fölött gyakorol felügyeletet, Tudor Tanase nyugalmazott tábornokot pedig megbízták az elektronikus megfigyelő rendszerek részlegének irányításával. /A kommunista vezetők visszatérnek. = Brassói Lapok (Brassó), márc. 16./

2001. augusztus 24.

A legfőbb ügyészség hivatalból eljárást kezdeményez Vlad Hogea, A nacionalista című kötet szerzője ellen. A Nagy-Románia Párt színeiben parlamenti képviselőnek megválasztott Vlad Hogea kijelentette: büszke arra, hogy pert indítanak ellene. Megszokta, hogy támadásoknak van kitéve, mert támadást indított ellene egy magyar szenátor (Frunda György), a roma és a zsidó közösség egy-egy képviselője (Madalin Voicu, illetőleg Dorel Dorian), de az meglepte, hogy "az ő románjai" kezet emeltek könyvére. A romániai zsidó közösségek szövetsége tiltakozott a nagyromániapárti képviselő, Vlad Hogea könyvének megjelenése ellen. A könyv megjelenése kimeríti a fajgyűlöletre szítás súlyos esetét, összeegyeztethetetlen a román alkotmány előírásaival és a büntetőjogi törvénykönyv hatálya alá esik. A közlemény szerint a Gheorghe Buzatu (NRP) szenátusi alelnök irányítása alatt álló A románok a világtörténelemben sorozat keretében Jászvárosban megjelent kötet tartalma "soviniszta, idegengyűlölő és zsidóellenes". A szövetség felszólította a román hatóságokat, járjanak el a szerzővel és támogatóival szemben, s találják meg a módját annak, hogy megakadályozhassák hasonló esetek megismétlődését. /Ügyészségi eljárás Hogea ellen. Tiltakoznak a romániai zsidók. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

2001. augusztus 25.

Eugen Simion, a Román Tudományos Akadémia elnöke az állította, hogy fogalma sem volt a nagy vihart kavart a Nationalistul ('A nacionalista') c. kötet megjelenéséről, amelynek fedőlapján ott szerepel a magasrangú tudományos intézet neve. A parlament nem adott ki állásfoglalást, amely most éppen azzal foglalkozik, hogy milyen ellenintézkedéseket fogalmazhatna meg. a magyar státustörvénnyel szemben. A most megjelent könyv egyik cikke a háborús bűnös és Nürnbergben halálra ítélt Julius Streichert nemcsak idézi, de elfogadja. A kiadvány szerzője és annak mentora két nagyromániás honatya: a 24 éves Vlad Hogea képviselő és a tekintélyes korú történész, egyetemi tanár Gheorghe Buzatu, aki ráadásul a szenátus egyik alelnöke is. Ennek dacára sehol egy állásfoglalás, elhatárolódás. Ehelyett megpróbálnak megszabadulni az etnikai alapú politikai alakulatoktól, elsősorban a sokak számára első számú közellenségnek tekintett RMDSZ-től. Valer Dorneanu alsóházi elnök állt elő ezzel Marosfőn. Később visszakozott, de pártbeli kollégája, Ioan Predescu, a szenátus jogügyi bizottságának titkára sietett leszögezni: nincs szükségük etnikai szervezetekre, pontosabban az RMDSZ-re. /Gyarmath János: Mossák vagy dörzsölik kezüket? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./ A Nagy-Románia Párt elhatárolja magát Vlad Hogea A nacionalista című könyvének megjelenésétől, és nem engedélyezi bemutatását egyetlen NRP-székházban sem - jelentette ki Corneliu Vadim Tudor, a párt elnöke, aki sajnálkozásának adott hangot a kiadvány megjelenése miatt. Tudor szerint tudtán kívül használták fel fényképét a könyv borítóján. Az inkriminált kötet első kiadása különben elfogyott, a második kiadás megjelenéséig több városban el kellett halasztani a könyvbemutatót - jelentette ki a Mediafaxnak maga a szerző. A pártelnök-szenátor azt is tagadta, hogy az államfőtől Miron Cosma szabadlábra helyezését követelte volna, csupán nyílt levélben arra kérte Ion Iliescut, elemezze a bányászvezér büntetése felfüggesztésének lehetőségét. /C. V. Tudor elhatárolódik a nacionalista Hogeától. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

2001. november 7.

Az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatása során Adrian Nastase kormányfő bejelentette: a román kormány az elkövetkezőkben törvénytervezetet nyújt be, amelynek célja betiltani mindazokat a szimbólumokat és megmozdulásokat, amelyek háborús bűnösök nevéhez kapcsolódnak. Román sajtókommentárok szerint a kormányfő indítványa elsősorban a háborús bűnösként kivégzett Ion Antonescu román marsall, egykori fasiszta politikus ellen irányult. Mint ismeretes, az ország számos városában neveztek el utcát Antonescuról (többek között Kolozsváron is), illetve helyeztek el emlékplakettet vagy szobrot a marsall tiszteletére. Nastase kijelentése nagy port kavart a román belpolitikában. A kormányfő indítványa nagy ellenállásba ütközött saját pártján belül is. A néhai Antonescu marsall szimpatizánsai körébe tartozik Sergiu Nicolaescu szenátor is, aki a fasiszta politikus utolsó napjairól filmet is forgatott. Emlékezetes, hogy a román hadsereg volt vezérkari főnökét, Mircea Chelaru tábornokot tartalékba helyezték azt követően, hogy részt vett a Nagy-Románia Párt (NRP) védnöksége alatt szervezett emlékünnepségen, amelynek keretében új Antonescu marsall mellszobrot lepleztek le. Adrian Paunescu a kormányfő indítványára reagálva, Antonescu-perének újratárgyalását kérte. "Ki állapította meg, hogy Ion Antonescu háborús bűnös?" - tette fel a kérdést Paunescu a szenátus plénuma előtt. A Nagy-Románia Párt nevében Gheorghe Buzatu, a szenátus alelnöke utasította el Nastase bejelentését. Buzatu történészként már több mint fél tucat könyvet írt a második világháború után háborús bűnösként elítélt és kivégzett román marsallról, akit "nagy hazafinak és kiváló katonának" tart. A Demokrata Párt parlamenti frakciója szerint a kormányfő kezdeményezése teljes mértékben megfelel az alkotmánynak. Ugyanakkor bírálta azt, hogy Nastase kormányfő "egyoldalúan és attól függően kezeli ezt a kérdést, hogy éppen a világ mely földrajzi pontján tartózkodik". A Nemzeti Liberális Párt "konjunkturális nyilatkozatként" értékelte Nastase bejelentését. Szilágyi Zsolt, az RMDSZ képviselője viszont üdvözölte Adrian Nastase bejelentését és reményét fejezte ki, hogy az nem marad puszta nyilatkozat, mint eddig történt. Dr. Csucsuja István egyetemi tanár, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Tanszékének dékán-helyettese kifejtette: Ion Antonescut és az ugyancsak Antonescu névre hallgató külügyminiszterét 1944. augusztus 23-án tartóztatták le és a kommunisták őrizetébe adták őket. Szeptember 1-jén Antonescut átadták a szovjeteknek, akik a Szovjetunióba szállították és a háború végéig valószínűleg kihallgatták. Utána visszahozták Romániába és a Népbíróság elé állították. A vádban elsősorban azt emelték ki, hogy Antonescu agressziót hajtott végre a Szovjetunió ellen. Itt szerepeltek azok a bűnök, amelyeket Besszarábiában és főleg Transznisztriában követtek el. Még a németek is megdöbbentek azon, hogy ott milyen vérengzések voltak. Ezeknek kétségtelenül megvoltak a maguk felelősei, többek között George Alexianu, Transznisztria kormányzója és Piky Vasiliu, akiket el is ítéltek, majd kivégezték őket. Velük együtt végezték ki Ion Antonescut és külügyminiszterét is 1946. június 1-én, miután a Népbíróság népellenes háborús bűnökért halálra ítélte őket. Goldner Gábor egyetemi tanár, a Zsidó Hitközség újonnan megválasztott elnöke Nastase kezdeményezésével kapcsolatban kifejtette: Üdvözöljük a kormányfő javaslatát. Reméljük, hogy lesz is belőle valami. Bízunk abban, hogy a fasiszta szimbólumok használata teljesen kiiktatódik és mi, zsidók aránylag nyugton élhetünk majd bárhol a világon - mondotta Goldner Gábor. /Papp Annamária: Ismét fellángolt az Antonescu vita. Botrányt váltott ki Nastase javaslata. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./ A kormánypárti és nacionalista ellenzéki politikusok egyaránt elutasítóan fogadták Adrian Nastase miniszterelnök bejelentését, miszerint a kormány törvénytervezetet kíván alkotni a háborús bűnösök nyilvános kultuszának betiltásáról - jelezte a román sajtó. A kormánypárt /Szociáldemokrata Párt - PSD/ nacionalista szárnyának vezéralakja, Adrian Paunescu szenátor a szenátus plénuma előtt vonta kérdőre a kormányt, miért nyilvánítja háborús bűnösnek az egykori marsallt, aki "életével fizetett életének azért a részéért, ami belőle elítélendő volt". Az ugyancsak kormánypárti Gheorghe Pruteanu szenátor népszavazást javasolt Antonescu megítélése ügyében. Gheorghe Funar, a PRM főtitkára kijelentette: "szó sem lehet arról, hogy Antonescut háborús bűnösnek nyilvánítsák". Mint mondta, kolozsvári polgármesterként hallani sem akar a kolozsvári Antonescu utca nevének megváltoztatásáról, illetve arról, hogy ne állítsanak szobrot a városban Antonescunak. /A kormányfő darázsfészekbe nyúlt. Berzenkednek Antonescu hívei. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 8./

2002. június 8.

Sógor Csaba szenátor beszámolt arról, hogy a szenátusban Gheorghe Buzatu, a Nagy-Románia Párt (PRM) szenátora Antonescu mellett állt ki. Erre Sógor Csaba szenátor reagált. Beszédében Antonescutól idézett: "Személy szerint a teljes besszarábiai és bukovinai zsidó elem erőszakos migrációja mellett vagyok, át kell dobni őket a határon"; illetve "teljesen mindegy számomra, hogy a történelemben barbárnak könyvelnek-e el, vagy sem". S még azt is mondta: "Ha szükséges, gépfegyverrel lőjetek". A szenátor által idézett szövegrészek a minisztertanács 1941. július 8-i ülésén hangzottak el. A kormánypárt részéről Adrian Paunescu kapcsolódott be a vitába, védve Antonescut. Paunescu a hazai magyar sajtó ellen is kirohant: Elfogadhatatlannak tartom, hogy a szenátusban az RMDSZ vezetőinek feltett sorozatos kérdéseimre és felkéréseimre, miszerint határolódjanak el a magyar nyelvű sajtó gyalázatos túlkapásaitól, elzárkóznak a válaszadástól. E túlkapások megkérdőjeleznek mindent, ami maradandó a mi alkotmányunkban, alapjában véve a mi létformánkat. Követelem, hogy Frunda úr válaszoljon nekik egy újság hasábjain, öv alatti ütésekkel. Azon a tájékon, ahol – megkérném – többet ne támadjon, mert én még akarok gondot okozni a sajtónak azon gyermekek által, akiket ezután szándékszom csinálni...". Paunescu a szenátusban Frunda Györgyhöz intézte a következő szavakat: "Azt szeretném mondani az ügyvéd úrnak, nem lehetetlen, hogy megérje azt az átkot, hogy történelmi távlatban lábjegyzetben azt írják neve mögé: Jó és rossz ügyek ügyvédje Adrian Paunescu korából." /Sarány István: Napirenden Antonescu. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 8./

2002. július 27.

Románia két világháború közötti, 800 ezres zsidó közösségének több mint a fele vált a holokauszt áldozatává. Ezek közül több mint 150 ezret a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből, mintegy 270 ezren pedig óromániai, főképp moldvai és bukovinai pogromokban, illetve a román hadsereg felügyelete alatt álló besszarábiai és dnyeszterentúli haláltáborokban pusztultak el. A túlélőket Bukarest a kommunista érában jelentős devizaösszegekért adta el Izraelnek. Ma Romániában körülbelül tízezer zsidó nemzetiségű személy él, s ezek zöme idős ember. A román zsidóság holokausztjáról néhány történészen kívül az országban jóformán senki nem beszélt. Ennek fő oka a hagyományos román történelmi misztifikáció. Az Egyesült Államokban tett látogatásaik során, mind Mircea Geoana külügyminiszter, mind pedig Adrian Nastase kormányfő és Ion Iliescu államelnök számára amerikai tárgyalópartnereik egyértelművé tették, hogy Románia mindaddig nem lehet a NATO tagja, amíg az országban Ion Antonescu marsallnak szobrokat állítanak, a meglévőket el nem távolítják, a fasiszta diktátor kultuszának, illetve a legionárius és újfasiszta mozgalmak újbóli térnyerésének gátat nem állítanak. Egyértelművé tették a román vezetés számára azt is, hogy el kell ismernie: a negyvenes években Romániában zsidóüldözés folyt, amely több százezer áldozatot követelt. Adrian Nastase még Washingtonban megígérte: a felvetett kérdéseket Románia a legrövidebb időn belül orvosolja. Nastase azután beszédében felsorolta a román hatóságok aktív részvételével 1941-ben lezajlott bukaresti, jászvásári, besszarábiai és bukovinai pogromokat, amelyeknek mintegy tizenötezer zsidó esett áldozatául, emlékeztetett a későbbi gettósításokra és a Dnyeszteren túlra történő tömeges deportálásokra. - A jövőt nem lehet hamisításokra és mítoszokra építeni - szögezte le a miniszterelnök. Radu Ioanid történész, a washingtoni Holokauszt Múzeum Romániából elszármazott igazgatója kifejtette: Antonescu nem felelős az észak-erdélyi zsidóság Auschwitzba történt deportálásáért, azért a korabeli magyar és német megszálló hatóságokat terheli a felelősség. Ám a marsall és kormánya legkevesebb 250 ezer zsidó kiirtásáért felelős, akik között nem csupán román, de besszarábiai, bukovinai és dnyeszterentúli ukrán zsidók is voltak. Ezekhez pedig hozzáadódik a Regátban rendezett pogromok során elpusztított mintegy 15-20 ezer zsidó áldozat. A Nastase-kormány március 20-án sürgősségi kormányrendelettel rendezte a romániai zsidóság közösségi vagyonának tulajdonjogát. A jogszabály valamennyi templom, imaház, temető, rituális fürdő és vágóhíd egyetlen tulajdonosává a romániai zsidó hitközségeket tette. A másik sürgősségi kormányrendeletben megtiltották, hogy a háborús bűnösöknek Romániában szobrot emeljenek, róluk utcákat, tereket, parkokat vagy pedig szervezeteket nevezzenek el. Az utóbbi rendelkezés megszegőit hat hónaptól öt évig terjedő fegyházra ítélhetik. Az idegengyűlölő, antiszemita és újfasiszta szervezetek azonnal tiltakoztak. Elsőként a két világháború között létrehozott Romániai Legionárius Mozgalom, amely 1990 után újra aktivizálódott. Serban Suru, a mozgalom elnöke szerint a kormányrendelet sérti Románia alkotmányát, az emberi jogokat, a rendőrállam visszaállítását jelenti. Corneliu Vadim Tudor nyíltan antiszemita Nagy-Románia Pártja (NRP) is tiltakozott. Tudor közölte: Romániának nincs szüksége a NATO-ra. - Fel kell ajánlanunk Putyinnak, hogy cserében Besszarábiáért, Románia végképp lemond a NATO-csatlakozásról - mondta Tudor. A felháborodás miatt Nastasénak engedett. Leszögezte, hogy "a holokauszttal kapcsolatos viták nem vezethetnek a román nép bűnbakká történő kikiáltásához, csakis a korabeli kormány viseli mindenért a felelősséget". A miniszterelnök hozzátette: az ország érdekeinek megfelelően hoztak olyan intézkedéseket, amelyek "mindenütt elfogadott értékekhez igazodnak". Theodorescu miniszter is retirált: Ion Antonescu a történelem tragikus hőse volt, aki háborús bűnöket követett el, s megfizetett értük - mondta Kolozsváron. A miniszter azt is kijelentette, hogy "Romániában nincs antiszemitizmus, csupán néhány antiszemita létezik". A holokauszttagadók sorába Mircea Ionescu-Quintus és Norica Nicolai liberális szenátorok is beálltak. Quintus "a Moldvában évtizedekkel ezelőtt történteket" a valósággal ellentétben álló kitalációknak minősítette. Ion Iliescu államfő a NATO-tagjelölt országok március 25-26-i bukaresti tanácskozásával párhuzamosan a jelölt államokban működő zsidó szervezetek is találkoztak. Hozzájuk intézett üzenetében Iliescu leszögezte: "Antonescu marsall háborús bűnös, következésképpen minden személyére irányuló kultusz, indoklástól függetlenül, a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösség ellen való". Ion Antonescunak minimum nyolc szobrot állítottak a Regátban: Bukarestben (a Munka téren), Jilaván (a börtön előtti téren), illetve Slobozia, Calarasi, Piatra Neamt (Karácsonykő), Tirgoviste, Bacau (Bákó) és Iasi (Jászvásár) vidéki városokban. A kilencediket Erdélyben emelték, Nagysármáson, s azt népes ortodox papküldöttség jelenlétében maga Andrei gyulafehérvári ortodox püspök szentelte fel. A rendeletek értelmében mindezeket el kell távolítani. Elsőként a Karácsonykő városában előtt álló Antonescu-szobrot távolították el. A kormány azt ígérte, a többi szobor elmozdítása rövid időn belül megtörténik, de a helyi vezetők ennek keményen ellenálltak. A jászvásári szobrot a helyi hatóságok nagy nehezen, titokban távolították el. Az 1997-ben felállított nagysármási szobrot ötven méterrel az eredeti talapzat mögé, a sebtében múzeummá avanzsált helyi ortodox fatemplom tornácára költöztették, a bákói pedig a helyi katonaiskolában állt kezdettől fogva, s a hatóságok szerint az nem számít nyilvános helynek. A bukaresti szobor viszont az ortodox egyház területén áll, azt a művelődési minisztérium és a pátriárka hivatalának jóváhagyásával emelték, a pap nem engedte meg, hogy ahhoz hozzányúljanak. Mindezek után Gheorghe Buzatu NRP-képviselő bejelentette: Jászvásáron, Pitestien és Marosvásárhelyen három további Antonescu-szobor felállítását tervezi a marsall nevét viselő liga. - Nagyon sok városban, így például Kolozsváron, Nagyváradon és Marosvásárhelyen a szóban forgó utcák még mindig a marsall nevét viselik. Kivételnek számít Adrian Severin volt román külügyminiszternek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlése elnökének állásfoglalása, aki elítélte a történteket. Ápr. 27. és máj. 18. között, a FLAS (Frontul de Lupta Anti-Semita - Antiszemita Harci Front) nevében cselekvő ismeretlen tettesek meggyalázták az észak-moldvai Falticeni zsinagógáját, antiszemita jelszavakat írtak annak falára, s elloptak egy Tóra-tekercset. Júl. 2-ára virradóan szintén ismeretlenek betörtek a Dorna Vatra-i zsinagógába, szétszórták az imakönyveket és az egész templomot felforgatták. A szenátus megszavazta a zsidó közösségi vagyonnak a hitközségek tulajdonába visszajuttattását, de az utcanevek megváltoztatása és a megmaradt Antonescu-szobrok eltávolítása nem történt meg. Grigore Zanc kormánypárti szenátor, a szenátus művelődési bizottságának a tagja kijelentette: "Romániát nem lehet olyan országnak tekinteni, amelyben holokauszt történt, vagy amely részt vállalt a holokausztban". A kormány rájöhetett arra, hogy cselekedeteihez a közvéleménynek elegendő magyarázatot nem nyújtott, a nyugati partnereket pedig még ennél is kevésbé sikerült meggyőznie szándékainak őszinteségéről és komolyságáról. Ezért Razvan Theodorescu művelődési miniszter május végén a kormány nevében azt kérte a Román Akadémiától, hogy mielőbb szervezzen a holokauszttal és a 31/2002. számú rendelettel foglalkozó konferenciát, amelyre a hazaiak mellett külföldön élő történészeket is hívjon meg. Jún. 28-án került sor, ugyanazon a napon, amikor Bukarestben megkapták az Egyesült Államok Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottsága (Helsinki Bizottság) nyolc tagja Adrian Nastase kormányfőhöz intézett levelében leszögezte: az a tény, hogy egyes utcák még mindig Ion Antonescu nevét viselik, ellentétes a Nastase márciusi beszédében megfogalmazottakkal, amelynek értelmében Románia megváltoztatja "a fasizmussal és a szélsőségekkel kapcsolatos addigi kétértelmű magatartását". Ezek után a bukaresti Victoria Kormánypalotában létrehozták Románia korábbi miniszterelnökeinek arcképcsarnokát, s ott a Ion Antonescu arcképe is helyet kapott. /Tibori Szabó Zoltán: Románia és a holokauszt Huncutkodó szembenézés a múlttal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

2002. október 30.

Kurt William Treptow nevétől hangos immár több mint egy hónapja a román sajtó. Treptow a szept. 11-i botrányos lebukásáig Romániában nagy tekintélynek örvendett. Komoly támogatást kapott a mindenkori román hivatalos hatalomtól a kommunista időkig visszamenőleg. Ez megnyilvánult mind anyagiakban, mind a hivatalos iratokhoz való hozzáférési lehetőségben. A dupla állampolgárságú (amerikai és román) történész igazgatója volt a Román Kultúra Alapítványnak, elnöke a Román Tanulmány és Kultúráért Alapítványnak és több mint 30 kötetnek a szerzője, társszerzője, vagy a szerkesztője. Egyes jelenlegi hatalomhoz fűződő kapcsolatai is valószínűleg a diktatúra időszakába nyúlnak vissza. Ioan Talpes, Ion Iliescu jelenlegi nemzetvédelmi tanácsosa egyike volt azoknak, akik megkísérelték az amerikai történészt védelmükbe venni, ártatlanként kezelve a pedofilia és illegális pornográfia vádjával letartóztatott Treptowot. A sajtó nyomására Iliescunak, az államelnöknek kellett figyelmeztetnie Ioan Talpest kijelentéseinek felelőtlenségére. A jelenlegi elnöki tanácsos a diktátor idején a Katonai Kiadó igazgatója volt. Mihail E. Ionescu tábornok, aki most a Nemzetvédelmi Minisztériumhoz tartozó Euro-Atlanti Integrációs Igazgatóság vezetője és a Hadtörténeti és Védelmi Politikai Tanulmányok Intézetének az igazgatója Treptow a tábornokkal közösen írt 1999-ben egy könyvet, Románia és az euro-atlanti integráció címmel. 1996-ban az amerikai kongresszus vezetősége lefújt egy konferenciát, amelyet eredetileg Treptownak kellett volna megtartania. Az ok: a zsidó szervezetek tiltakoztak a Románia történelme (O istorie a Romaniei) című könyvének antiszemitizmusa ellen. A letartóztatás után egy volt társszerző, Gheorghe Buzatu nagy-romániapárti szenátor azt állította, hogy Treptow a CIA-be és a román hírszerzésbe is beférkőzött. Treptow Buzatu szenátorral a Corneliu Codreanu pere című könyvet írták együtt, amelyben a vasgárdista vezér tisztára mosásával próbálkoztak. A letartóztatását is megpróbálták titokban tartani, a botrányt eltussolni. Amikor az ügyészek szerint nem hagyhatta el Jászvásárt, akkor többen is látták Bukarestben. A Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) ingyen a használatára bocsátott egy ingatlant, ahol a történész alapítványának a székháza működött. Majd később, az általa működtetett szexipar központja is feltehetőleg itt volt. /(h): Botránysorozat Treptow amerikai történész körül. Orgiák a román hírszerzés ingatlanában? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./ Elkezdődött a Treptow és egyik barátnője, Tatiana Popovici pornósztár ellen indított per. Treptow amerikai történészt kiskorúval fenntartott szexuális kapcsolattal, szexuális perverzitással és szexuális korrupcióval vádolják. A Mediafax szerint az első tárgyalást nov. 11-én, zárt ajtók mögött tartják. Treptow az 1990-es évek elején a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem Karán is oktatott. Csucsuja István, a kar dékán-helyettese emlékezete szerint Treptow 1991-1992-ben került Kolozsvárra. Csucsuja szerint a román hatóságoknak szükségük volt egy amerikai történészre, aki a legfontosabb világnyelven közvetítette a világ felé a román fél változatát. Más az, ha egy román történész megfogalmaz egy tételt, egy magyar kollégája megcáfolja azt, de teljesen más kategóriába tartozik, amikor egy amerikai történész ír le valamit. Treptow angol nyelvű kiadványait az egész világon terjesztették, tette hozzá Csucsuja. Kolozsváron Treptow a diákságnak a Vasgárdát magasztaló előadásokat tartott, a szélsőjobb alakjairól íratott dolgozatokat a hallgatókkal, a fasiszta mozgalmak prioritásáról értekezett. Treptow hozzájárult a szélsőjobb elveket valló kolozsvári Zamolxis Kulturális Egyesület megerősödéséhez. /Kiss Olivér: Tovább gyűrűzik a Treptow-ügy. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

2003. március 22.

A holokauszttal, a fasiszta, rasszista és idegengyűlölő szimbólumokkal, a háborús bűnösök népszerűsítésével kapcsolatos tavalyi sürgősségi kormányrendeletről kezdett vitát a szenátus. Gheorghe Buzatu, a Nagy-Románia Párt szenátora a sürgősségi kormányrendeletet fölöslegesnek minősítette. Úgy vélte, hogy annak 6. cikkelye - amely a holokauszt nyilvános tagadást bünteti - ellentétes az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata által biztosított szólásszabadság elvével, illetve az ET-nek a történelem oktatására vonatkozó ajánlásával. Razvan Theodorescu művelődési miniszter közölte: nem az opportunizmus volt az oka a rendelet kibocsátásának, hanem az a tény, hogy Románia volt a Vilniusi Csoport egyetlen állama, amely nem rendelkezett ilyen jogszabállyal. Theodorescu megismételte: országunkban nem volt holokauszt, de Antonescu marsall idején Románia részt vett a más területeken történt holokausztban, így például a transznyisztriaiban. /Szenátusi vita a holokauszt-rendeletről. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

2003. szeptember 2.

Az új parlamenti ülésszak szept. 1-jei, első napján megtartotta egy évig érvényes tisztújító ülését az RMDSZ szenátusi frakciója. A frakcióelnöki, -alelnöki és -titkári tisztségbe visszaválasztották Verestóy Attila, Szabó Károly és Kereskényi Sándor szenátorokat. A szenátus titkárává az RMDSZ Puskás Bálint Zoltánt javasolta, őt a plénum megerősített tisztségében. A szenátus elnöke, Nicolae Vacaroiu mellett a régi-új alelnökök Doru Ioan Taracila (PSD) és Gheorghe Buzatu (Nagy-Románia Párt - PRM). A képviselőház plénuma szintén megválasztotta az őszi parlamenti ülésszak új házbizottsági tagjait. A parlament alsóházának titkári tisztségébe újraválasztották Borbély Lászlót; Borbély mellett a képviselőház teljes eddigi vezetőségének bizalmat szavaztak. Ezek szerint Valer Dorneanu az elnök. Az RMDSZ képviselőházi frakciójában nem tartottak választásokat, ugyanis - amint azt Kelemen Atilla frakcióvezető a Krónikának elmondta - a frakció vezetőségének mandátumát az év elején újítják meg. /Salamon Márton László: Régi-új vezetőség. = Krónika (Kolozsvár), szept. 2./

2004. december 17.

A legmagasabb állami elismeréssel, Románia Csillagával is kitüntetett Béke Nobel-díjas Elie Wiesel immár nem tart igényt a Ion Iliescu államelnök által 2002-ben átadott érdemrendre. Nyílt levélben közölte: nem kíván olyan kitüntetést, amelyet Corneliu Vadim Tudor is viselhet. Hangsúlyozta: C. V. Tudor a zsidóságot sértő, vérlázító cikkeket publikált, és Gheorghe Buzatu is köztudottan antiszemita és a holokauszt tagadója. /Elie Wiesel visszaadja a kitüntetést. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

2009. szeptember 22.

Az 1989. évi rendszerváltást követően a magyar kisebbség és a román többség viszonyára a „szoborháborúk” is rányomták jegyüket. A román hatalom történelemhamisító igyekezete során mindenkor azon volt, hogy a magyar nép történelmében nem éppen a legpozitívabb szerepet betöltő román személyiségeknek emelt szobrokkal is megalázza a romániai magyar közösséget. Így a magyarlakta erdélyi településeken már Ceausescu nemzeti kommunizmusa idején is megszokottá váltak az „országegyesítő” Mihai Viteazulnak, Avram Iancunak vagy a magyar településeket „felszabadító” román katonának emelt szobrok. 1989 után feltámadt az Antonescu-kultusz, a volt fasiszta diktátornak néhány év alatt összesen kilenc szobrot állítottak Bukarestben, Jilaván, Slobozián, Calarasi-ban, Piatra Neamton, Targovistéban, Bacau-ban és Iasi-ban, illetve Nagysármáson. A tizedik szobrot Kolozsvárra tervezték. Felemelte szavát a több százezer zsidó haláláért felelős marsall rehabilitálása ellen Washington is. Ennek nyomán a román fél a szobrok rövid időn belüli eltávolítására tett ígéretet. A nagysármási szobrot mindössze ötven méterrel költöztették el a sebtiben múzeummá nyilvánított helyi ortodox templom tornácára, a bacauit a helyén hagyták, mivel azt egy katonaiskola udvarán helyzeték el, a bukaresti elköltöztetését pedig az ortodox egyház nem engedte meg, arra hivatkozva, hogy az a marsall által alapított Constantin és Elena templomának alapítóját ábrázolja. A fasiszta diktátor nevét viselő liga vezetője, Gheorghe Buzatu bejelentette: három újabb Antonescu-szobor felállítását tervezik, Iasi-ban, Pitesti-en és Marosvásárhelyen. Azt is elhatározták, hogy holokauszt-emlékművet állítanak fel a Horthy-rendszer által deportált zsidók emlékére Marosvásárhelyen. Bukarest e döntéssel is Magyarországra kívánta áthárítani a romániai deportálások bűnét, megfeledkezve arról, hogy román területen, így a Kárpátokon túli országrészben is több százezer zsidót mészároltak le. Az emlékművet végül Marosvásárhelyen leleplezték, felirata szerint a város zsidó közösségét az Észak-Erdélyt irányító „fasiszta magyar kormány” Auschwitzba deportálta. Román részről a legnagyobb ellenkezést talán Wass Albert erdélyi szobrainak felállítása váltotta ki. Hosszú éveken át vita tárgya volt a 13 aradi vértanúnak emléket állító, a két világháború között eltávolított aradi Szabadság-szobor ügye is. Román nacionalista körök nemrégiben minősíthetetlen hangnemben tiltakoztak a szent életű római katolikus püspök, Márton Áron előtt tisztelgő kolozsvári szobor felállítása ellen. /Bogdán Tibor: Hideg szobrok – forró hangulatok. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./


lapozás: 1-14




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998