udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 13 találat lapozás: 1-13
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Georghiu-Dej, Gheorghe

1990. augusztus 5.

Örömmel értesült a sepsiszentgyörgyi csángó összejövetelekről, írta Bartis Árpád, aki 1957-ben az Oktatásügyi Minisztérium Nemzetiségi Vezérigazgatóságának tanfelügyelőjeként foglalkozott a moldvai csángók magyar iskoláival. 1957-ben Kardos János volt Bákó tartományi tanfelügyelővel 22 falut látogattak meg, azt vizsgálták, miért szűnt meg 1953-ban sok csángó faluban a magyar iskola. Sok helyen rémhírt terjesztettek, de közrejátszott a Magyar Népi Szövetség akkori felszámolása is. Gheorghiu Dej emberei egyszerűen felszámolták a moldvai csángó falvakban a magyar nyelvű oktatást. 1957-ben még működött a lészpedi, bahánai, újfalusi és egy gyimesbükki VII. osztály, továbbá négy környékbeli négyosztályos elemi iskola. Ekkor végzett Bákóban a magyar tanítóképző második évjárata 25 tanulóval, Albu Zsigmond volt az osztályfőnökük. Új elemi iskolákat nyitottak meg Magyarfaluban /Gaiceana-Unguri/, a bákói tanítóképzőben egy V. osztály, Külső-Rekecsinben, a magyar nyelvet, mint tantárgyat bevezették Dioszínben /Gioseni/, Szőlőhegyen /Pirgaresti/ és Ploscuteni falvakban. Ezután 1958 és 1960 között rendre felszámolták a magyar nyelvű moldvai iskolákat, még a gyimesbükkieket is. A Nemzetiségi Vezérigazgatóság - amelyben képviselve voltak Románia összes nemzetiségei: magyarok, németek, szerbek, ukránok, zsidók, szlovákok, tatárok - 1958-ban megszűnt. /Bartis Árpád: A csángómagyar iskolálról. = Keresztény Szó (Kolozsvár), aug. 5./

1993. október 22.

Szász János Iliescu elnöknek címzett nyílt levelében cáfolta az elnöknek a Keleti Románság Tanácskozásán elhangzott beszédének magállapításait. Iliescu elnök szerint Románia tiszteletben tartotta a Gyulafehérvári Nyilatkozat elveit még a nehéz időkben is, megteremtette a nemzeti kisebbségek számára a létfeltételeket. Szász János cáfolatul emlékeztetett a második világháború alatt Iasiban és Besszarábiában részben pogromokban kiirtott és deportált zsidók és deportált cigányok sorsára, a nemzetiségek helyzetére Gheorghiu Dej és Ceausescu alatt. Az elnök nem ül le tárgyalni az RMDSZ-szel, mert a romániai magyarságot a hitleri "ötödik hadoszlophoz" hasonlítja. Ebből nehezen lesz román-magyar megbékülés. /Vitáim az elnökkel. Bantusztánból Abszurdisztánig. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

1994. október 10.

Okt. 10-én az RMDSZ-honatyák több interpellációval éltek. Szabó Károly szenátor Liviu Maior tanügyminiszterhez intézte szavait. Iliescu elnök strasbourgi kijelentésével ellentétben a magyar nemzetiségű diákokat a legkülönbözőbb módszerekkel akadályozzák abban, hogy anyanyelvükön tanulhassanak. Példának idézte a szatmári 3. sz. Líceumot, ahova sikerrel felvételizett 18 tanuló, de még mindig nem alakították meg részükre a magyar osztályt. Antal István képviselő a pénzügyminisztertől kért választ arra, hogy mikor módosítják az 1954-ből, Gheorghiu Dej idejéből származó, a privatizációt fékező törvényt. /RMDSZ Tájékoztató, 387. sz., okt. 11./

1997. május 7.

A Társadalmi Párbeszéd Csoport Bukarestben a Bolyai Egyetemről rendezett vitát, melyet Sorin Antohi egyetemi tanár vezetett. Serban Agachi a Babes-Bolyai Tudományegyetem kancellárja elmondta, hogy "Kolozsváron nem verekszünk" és hangsúlyozta, hogy a vita kulturáltan, akadémiai szinten folyik az érdekeltek között. Kijelentette, hogy a román akadémiai közösség nem vitatja az önálló magyar egyetem céljának jogosságát, de feltette a kérdést, "miként valósítható az meg anélkül, hogy lerombolnák a BBTE Európa-szerte érdeklődést kiváltó multikulturális struktúráját". Horváth Andor, a magyar tanári közösség álláspontjának szóvivője hangsúlyozta, hogy 1959-ből kell kiindulni, majd, hogy politikai döntésre van szükség, mert a tét nem egy egyetem belső szervezése, hanem a romániai magyar értelmiség s vele a romániai magyarság jövője. Kijelentette, hogy "ez ellen irányult az 1959. évi döntés", ezt kell jóvátenni. Neményi József Nándor volt Kolozs megyei RMDSZ képviselő, jelenleg pedig a Versenytanács államtitkári rangú tagja, felidézte a drámai napokat, amikor 19 éves diákként átélte a "Korea-stílusú kampány"-t, melyet a magyar egyetem ellen indítottak. Elmondta, hogy Gheorghiu Dej főtitkári döntését végrehajtandó ott ült az egyesítő gyűlés elnökségében Nicolae Ceausescu a későbbi pártvezető, valamint Ion Iliescu, akkor mint ifjúsági vezető, "az egyesítés" lelkes aktivistája. Claude Karnouh Kolozsváron tanító francia etnológus arra bíztatta a hallgatóságot, hogy tárgyilagosan értékelje a magyarok kiindulópontját. "Hogy ki mettől van itt tette fel a kérdést. A magyarok mindenesetre itt vannak ezer éve. Nem túl sok, de nem is kevés", mondta a professzor. A Tanügyminisztérium egyik államtitkára, valamint egy illetékes osztályvezető kijelentették, hogy védik a BBTE egységét, multikulturalitását, és felhívták a figyelmet a különválás óriási költségeire. Magyari Vincze Enikő, a BBTE magyar előadója kifejtette, attól tart, hogy a különválás egyeseknek etnikai viszály szítására szolgáltatna ürügyet és szerinte a megfelelő önállóságú magyar tagozat a legjobb megoldás. A lap emlékeztet, hogy Serban Agachi terve a fakultások magyar, román és német oktatóit külön csoportosítja, de az egyetem szenátusában így is megmaradnak az eddigi arányok, a románok 80%-ot képviselnek. Úgy véli, hogy jóindulat esetén minden kéréshez hozzájárulhatnak, de mi történik, ha nem az európai szellemiségű Andrei Marga lesz a rektor, ha egyszer majd nem a jelenlegi szellem érvényesül? A vita nem oldotta meg a kérdést, de biztató: maga a vita. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

1997. május 31.

A 2000 című folyóirat közli Gheorghiu Dej Rákosi Mátyáshoz írt, 1955. nov. 12-én kelt levelét. A magyar Kiadói Főigazgatóság elküldte Bukarestbe Szabó Pál Nyugatalan élet című önéletrajzi művének III. kötetét azzal, hogy a könyvet adják ki a román-magyar egyezmény keretein belül. A levélben a román pártfőtitkár felhívta Rákosi figyelmét arra, hogy a könyvben /a megadott oldalon/ a román-magyar határ kérdésével kapcsolatban kiderül: a szerző erős nosztalgiát érez Erdély iránt. Az ilyen nézeteket tartalmazó könyv kiadása olyan benyomást kelthetne, mintha a két ország között "nézeteltérések lennének Erdély kérdésében. Pedig ezt a kérdést véglegesen eldöntöttük már, ami a békeszerződésben rögzítve van." "Mi határozottan visszautasítjuk a nacionalizmus és a sovinizmus bármely jelentkezését" - írja Dej. /2000 (Budapest), máj./ A szigorúan titkos levél publikálása mutatja, mi mindenre kiterjedt a román pártvezetők figyelme.

1997. november 10.

A Nagy-Románia Párt Bukarestben nov. 9-én befejezett kongresszusán két hivatalos dokumentumot fogadtak el. A párt a "felvilágosult nacionalizmus" doktrínája alapján áll. Programjuk "rendet és fegyelmet" ígér. Kormányra kerülése esetén a párt létrehozza a "Románellenes Tevékenységet Vizsgáló bizottságot", és megindítja az eljárást "a horthysta RMDSZ" betiltására. A román állam tekintélyét helyre fogják állítani Hargita és Kovászna megyében. Az NRP-kormány kezdeményezni fogja a Magyarországgal és Ukrajnával kötött alapszerződések újratárgyalását "a történelmi igazság, a nemzetközi jog és a Románia érdekeinek járó tisztelet alapján". Javasolni fogják a Moldovai Köztársaság "békés úton történő visszatérését az anyaországhoz" egy konföderáció keretében. A párt méltatta a háborús bűnösként kivégzett "hős katonát", Antonescu marsallt, aki "a keleti kommunista kolosszus ellen küzdött", továbbá az ország két kommunista vezetőjét, Gheorghiu Dejt és az 1989-ben kivégzett Nicolae Ceausescut, akik "megteremtették a feltételeket a nemzeti doktrína feltámadásához". Programjuk szerint "Nagy-Románia újbóli megteremtését, az önkényesen elragadott területeknek a hazához való visszatérését kell céloznia". "Az igazság az, hogy Romániának vissza kell nyernie azokat az örök román területeket, amelyeket elraboltak tőle a Ribbentrop-Molotov paktum nyomán". A kongresszuson nagy sikert aratott Iuliu Furo (Fúró Gyula) szenátor, a párt szenátusi csoportjának vezetője, például olyan kijelentésekkel, mint hogy "az RMDSZ-nek el kell tűnnie a föld színéről", "Erdély román volt, román és román marad", "a román nyelv szent". - A Nagy-Románia Párt újraválasztotta elnökévé Corneliu Vadim Tudort. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

1998. május 7.

A Társadalmi Párbeszéd Csoport Bukarestben a Bolyai Egyetemről rendezett vitát, melyet Sorin Antohi egyetemi tanár, szellemtörténész vezetett. Serban Agachi a Babes-Bolyai Tudományegyetem kancellárja elmondta, hogy "Kolozsváron nem verekszünk" és hangsúlyozta, hogy a vita kulturáltan, akadémiai szinten folyik az érdekeltek között. Kijelentette, hogy a román akadémiai közösség nem vitatja az önálló magyar egyetem céljának jogosságát, de feltette a kérdést, "miként valósítható az meg anélkül, hogy lerombolnák a BBTE Európa-szerte érdeklődést kiváltó multikulturális struktúráját". Horváth Andor, a magyar tanári közösség álláspontjának szóvivője hangsúlyozta, hogy 1959-ből kell kiindulni, majd, hogy politikai döntésre van szükség, mert a tét nem egy egyetem belső szervezése, hanem a romániai magyar értelmiség, s vele a romániai magyarság jövője. Kijelentette, hogy "ez ellen irányult az 1959. évi döntés". Neményi József Nándor volt Kolozs megyei RMDSZ képviselő, jelenleg pedig a Versenytanács államtitkári rangú tagja, felidézte a drámai napokat, amikor 19 éves diákként átélte a "Korea-stílusú kampány"-t, melyet a magyar egyetem ellen indítottak. Elmondta, hogy Gheorghiu Dej főtitkári döntését végrehajtandó ott ült az egyesítő gyűlés elnökségében Nicolae Ceausescu a későbbi pártvezető, valamint Ion Iliescu, akkor mint ifjúsági vezető, "az egyesítés lelkes aktivistája". Claude Karnouh Kolozsváron tanító francia etnológus arra bíztatta a hallgatóságot, hogy tárgyilagosan értékelje a magyarok kiindulópontját. "Hogy ki mettől van itt?- tette fel a kérdést. "A magyarok mindenesetre itt vannak ezer éve. Nem túl sok, de nem is kevés" - mondta a professzor. A tanügyminisztérium egyik államtitkára, valamint egy illetékes osztályvezető kijelentették, hogy védik a BBTE egységét, multikulturalitását, és felhívták a figyelmet a különválás óriási költségeire. Magyari Vincze Enikő, a BBTE magyar előadója kifejtette, attól tart, hogy a különválás egyeseknek etnikai viszály szítására szolgáltatna ürügyet és szerinte a megfelelő önállóságú magyar tagozat a legjobb megoldás. A lap emlékeztet, hogy Serban Agachi terve a fakultások magyar, román és német oktatóit külön csoportosítja, de az egyetem szenátusában így is megmaradnak az eddigi arányok, a románok 80%-ot képviselve. Úgy véli, hogy jóindulat esetén minden kéréshez hozzájárulhatnak, de mi történik, ha nem az európai szellemiségű Andrei Marga lesz a rektor, ha egyszer majd nem a jelenlegi szellem érvényesül? /Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

2000. december 15.

A bukaresti Katonai Hadbíróság legújabb döntése szerint Gheorghe Craciun ezredes, aki 1958-1964 között volt a nagyenyedi börtön parancsnoka, bűnügyi perének következő tárgyalása jővő év január 21-én zajlik. Az ellene felhozott vád szerint az említett időszakban személyes parancsára nem kevesebb, mint 216 politikai foglyot öltek meg az enyedi börtönben. Közöttük volt Mircea Vulcanescu tanár, Mihai Enescu lelkész, Alexandru Macici tartalékos tábornok, valamint a két világháború közötti kormányok számos kimagasló alakja. Az exparancsnok vallomása szerint a bebörtönzöttek fizikai megsemmisítésére a legfelsőbb politikai hatalom - személy szerint Gheorghe Pintilie tábornok és Gheorghiu Dej - részéről kapott hivatalos megbízatást. /A kommunizmus enyedi pere. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

2001. október 23.

Asztalos Lajos kolozsvári közíró, műfordító emlékezett a múltra, 1956-ra és a börtönévekre. - 1956 számomra 1952-ben kezdődött - állapította meg. A középiskolában osztálytársaival részt vett egy általuk létrehozott rendszerellenes szervezetben. A szervezetnek az Illegális Kommunistaellenes Szervezet nevet adtuk, rövidítve IKE. Röpcédulákat nyomtattak. Neki két gumibetű készlete volt, amit átadott társainak. Kétezer röpcédulát ki is nyomtattak. Asztalos nem vett részt ebben az akcióban, mivel akkor a repülős pályára készült. A röpcédula szövegét lefordították románra is. Ez körülbelül így hangzott: "Emberek, harcoljatok a vörös kutyák ellen. Elhurcolják fiaitokat, szétrombolják családjaitokat". 1952, május 1-re virradó éjszaka a társaság néhány tagja kiment a Donát útra, és szétszórták a röpcédulákat. A következő alkalommal elhatározták, hogy felrobbantják a nagyfeszültségű tápvezeték oszlopot a Hójában. Ehhez azonban robbanóanyagra volt szükség. Szerencséjükre a robbanóanyagot nem sikerült elkészíteniük. - A röpcédulát szórók látták, hogy a Sétatér elején leigazoltatják, megmotozzák az embereket, ezért a náluk lévő röpcédulákat letették az egyik padra. A csomagot azonban meglátta a pad mellett elhaladó, tanítóképzősökből álló csoport egyik tagja, és gyanútlanul zsebre vágta. Ez lett a vesztük, ugyanis a motozáskor megtalálták náluk a röpcédulákat. Hiába mondták, hogy nem ők készítették, nem hitte el senki nekik. Letartóztatták őket és bevitték a Szekuritátéra, ahol a vallatáson agyba-főbe verték a szerencsétleneket. Amikor Asztalosékat letartóztatták, akkor szabadon bocsátották őket. Nyáron a többiek tudomása nélkül egyik társuk elhatározta, hogy partizánakcióba kezd és a szomszéd fiúval augusztus 23-a alkalmával újabb röpcédulákat nyomtatnak ki. Úgy döntöttek, hogy vonattal elmennek Nagyváradra, majd innen az uránbánya felé, és ott elszórják a robogó vonatból. Mindezt megtudta valaki, aki feljelentette az egész társaságot. Elsőként öt vagy hat személyt csuktak le. Rögtön elővették őket. Utána a többit is bevitték. Általában háromtól nyolc évig terjedő börtönbüntetést róttak ki. Asztalos három évet kapott, mert a röpcédulákat az ő betűkészletével nyomtatták ki. Volt, aki négy évet kapott, a lányok is például. Akik részt vettek a röpcédulák nyomtatásában, illetve azok szétszórásában, öt-öt, a vezetők pedig nyolc-nyolc évet kaptak Egyik társukat hét évre ítélték, mert egy rozsdás forgópisztolyt találtak nála. Az IKE-nek sok tagja volt, az első menetben tizennyolcukat tartóztatták le. Ezzel azonban még nem fejeződött be, ugyanis még hátra voltak a csoport többi tagjai. Őket 1953. június 2-án tartóztatták le. Valamivel enyhébb ítéletet kaptak. Gyakorlatilag harmincöten voltak. A Szekuritáté Veress Zoltánt tette meg vezetőnek, aki később nagyon tehetséges író, szerkesztő lett. 1986-ban azonban már nem bírta tovább, és családostól kiszökött Svédországba. Azóta is ott élnek. - Sztálin halála után bizonyos enyhülés kezdődött, amikor felszámolták a Duna csatornát is. Palocsay Zsigmond sorstársának édesapja, a híres kertész, Palocsay Rudolf járt közben Gheorghiu Dejnél, hogy engedjék a fiatalokat szabadon. Ennek köszönhetően 1954. szeptember elején külön közkegyelemben részesítették mindnyájukat. - A börtönben a délelőtti váltásban azok dolgoztak, akik öt évnél nagyobb büntetést kaptak, ők reggel hattól este hatig dolgoztak. Akiket kevesebb mint öt évre ítéltek el, alkották a délutáni váltást. Munkaidejük este hattól reggel hatig tartott. Aki nem teljesítette a normáját, a felére csökkentették a napi élelmiszeradagját. Aki olyasmit követett el, ami az őröknek nem tetszett, magánzárkába csukták. Egyeseket két-három napig is ott tartottak. Többségüket ájultan, legyengülten vagy feldagadt lábakkal szedték ki a szűk zárkából. Ennél is rosszabb volt, amikor nem dolgozhattak. Ugyanis 1954. januárjától a politikai foglyokat felmentették a munka alól. Akik a cellában maradtak, kevesebb élelmiszert kaptak. Szabadulása után felvételizett az orvosi egyetemre, de nem vették fel. A következő évben bejutott a Bolyai Egyetem természet szakára. 1958. szeptemberében, még a tanévkezdés előtt tisztogatást hajtottak végre az egyetemen és mindazokat, akik egykor politikai foglyok voltak, mind egy szálig kitették az egyetemről. Amikor 1959. januárjában elkezdődött a két egyetem egyesítését előkészítő üléssorozat, döbbent rá Asztalos, hogy tulajdonképpen az egész azért volt, hogy megtisztítsák a terepet, és felszámolják az ellenállás lehetséges gócait. Általános nagy tisztogatás volt. Régi jó középiskolai tanárokat távolítottak el, mint Mikó Imrét, Heinrich Lászlót vagy Kerekes Jánost. Asztalost hamarosan behívták munkaszolgálatra Arad mellé. Megpróbálta folytatni a tanulmányait az egyetemen. Akkor már Daicoviciu volt a rektor. Üvöltve verte az öklével az asztalt, hogy neki ilyen banditákra nincs szüksége, mert ő azért van ott, hogy az ifjúság lelki tisztaságára felügyeljen. A későbbi években elkezdett írogatni, portugálul, spanyolul tanulni. Fordításai, írásai kezdtek megjelenni. Spanyol, portugál, brazil népmeséket fordított, kalotaszegi népmeséket gyűjtött. 1989 után belevette magát a közéletbe. /Papp Annamária: Asztalos Lajos: 1956, amely 1952-ben kezdődött. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

2001. november 13.

A hetedik Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár talán legszokatlanabb mozzanata az volt, hogy Gyéresi Júlia marosvásárhelyi színművésznő szinte reggeltől estig elmondta Pilinszky János összes verseit. A vásár utolsó napján több kiadó ismertette újdonságait. Az önéletrajzi jellegű Bánffy Miklós trilógiáról Dávid Gyula /a kolozsvári Polis Kiadó vezetője/ elmondta: 1989 előtt a Kriterion Könyvkiadó számtalanszor tett kísérletet arra, hogy Bánffy műveit megjelentesse, de ezt nem sikerült elérni. Az 1904-től 1914-ig terjedő időszakról hírt adó alkotás művelődéstörténeti értékkel is bír. Gy. Dávid Gyula a bonchidai Bánffy-kastélyról írt könyvet. A Kalota Kiadónál /Kolozsvár/ nemrég látott napvilágot Czegei Carla Bözsi című írása, melyhez Marosi Ildikó előszót írt. Megjelent Molter Károly levelezésének második kötete. Igen gazdag volt a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó könyvvásári felhozatala. Köztük van Magyari András és Egyed Ákos történészek gondozásában megjelent tanulmánygyűjtemény: A székelység története a 17-19. században. A történészek célja egy korszerű Székelyföld monográfia megalkotása. A Németországban élő Gáll Mátyás Vízválasztók című, románul megírt dokumentumregényét az ugyancsak Németországban élő Hajdú Farkas Zoltán fordította magyarra. Gáll Mátyás egy zsidó kereskedő család gyermekeként látta meg a napvilágot. Bekerült az illegalista kommunista mozgalomba, majd börtönben töltött évei során többek között Nicolae Ceausescuval, Emil Bodnarassal, Gheorghe Gheorghiu Dej-zsel együtt raboskodott. Gáll Mátyás elmondta, azért írta románul, mert együtt dolgozott olyan politikai személyiségekkel, akiknek később igen jelentős szerepe volt Románia történetében, tehát a román közvéleménynek meg kellene ismernie azokat az eseményeket, melyeket ő átélt. A Mentor Kiadó /Marosvásárhely/ jelentette meg Miklóssy Gábor festőművészről szóló monográfiát, a magyarországi művészettörténész, Sümegi György munkáját. /(Máthé Éva): Könyvvásári körséta (2.). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./ Gazdag a kínálata nemzetközi könyvvásáron. Az romániai magyar kiadók közül leggazdagabb kínálattal a Pallas-Akadémia jelentkezett, Tőzsér József igazgató tájékoztatása szerint ebben az évben negyvennégy könyvet jelentettek meg, többségüket támogatás nélkül, saját erőforrásból. A Polis és a Kalota Könyvkiadó közös standján Gy. Dávid Gyula A bonchidai Bánffy-kastély s a Bánffy Miklós-sorozat Megszámláltattál, És híjával találtattál, Darabokra szaggattatol című kötetei - az idei erdélyi magyar könyvtermés talán legjelentősebb filológiai teljesítménye. A vásár színfoltja a kolozsvári Röser Antikvárium standja: többségében a hetvenes-nyolcvanas évek legjobb Kriterion-könyvei sorakoztak a pulton. A kiállításon megjelenő sok kiadó /Károlyi Gáspár Alapítvány, Mentor, Erdélyi Híradó, Juventus, Impress, Koinónia, Glória, Pro-Print Kiadó stb/ könyvei szinte teljesen hiányoznak a hazai nagyvárosok könyvesboltjaiból, jegyezte meg Fábián Imre. Arról sincs meggyőződve, hogy az itt bemutatkozott romániai magyar könyvkiadók könyvei eljutnak a megyei, városi, egyetemi könyvtárakba. /Fábián Imre: Könyvvásárt láttam. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 13./

2006. február 2.

A Szobraink Székelyudvarhelyen néven ismert rendezvénysorozaton egy olyan szoborról esett szó, mely már nem látható. Az előadáson Kápolnási Zsolt, az Eötvös József Szakközépiskola történelemtanára Petru Grozáról beszélt, életéről, pályafutásáról. Gróza Péter avagy a nagy átverés címen vezette be előadását. Petru Groza Hunyad megyében, egy Bácsi nevezetű faluban született 1889-ben. Egyetemi tanulmányokat Budapesten, Lipcsében és Berlinben végzett, jogi doktori címet is szerzett. 1919-ben részt vesz a román alkotmányozó nemzetgyűlésben, képviselő lett, majd Erdély és a kisebbségekért felelős tárca nélküli miniszteri státuszt kapta. 1933-ban létrehozta a magyarul Ekés Frontnak nevezett pártot (Frontul Plugarilor), a neki tulajdonított, az Antonescu-diktatúra elleni véleménye miatt bezárták – két-három hétre. Szovjet nyomásra 1945-ben a Groza lett a miniszterelnök, úgynevezett demokratikus kormányt alakított. 1948 után Groza már csak szimbolikus státust képviselt, 1952-ben pedig Gheorghiu Dej lett a kommunista miniszterelnök. Groza 1958-ban halt meg és szülőfalujában temették el. Groza közös sorsról, közös jövőről beszélt, légies határokról, s az volt a véleménye, hogy a nemzetiségi kérdés magától megoldódik. 1946–1947 között rengeteg rendszerellenes letartóztatást, kivégzést hajtottak végre, és magyarellenes atrocitásokról is voltak. Székelyudvarhelyen 1974. március 9-én leleplezték dr. Petru Groza szobrát a Tamási Áron Gimnáziumhoz vezető út bal oldalán. A szobrot 1990-ben eltávolították. /(bb): Petru Groza, akinek Arany János a kedvence volt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 2./

2006. június 9.

Nikolits Árpád, a Nagyváradról Budapestre települt író nagyobb lélegzetű, monografikus interjút készített: Kozmikus csendből. – Megőrzött vallomások a Holnap városából címmel, a Kecsmetion Pressnél százhat példányban megjelent kötetében a száz éve született Horváth Imrét és nejét, Margit nénit beszéltette. Emellett születésnapi üzenetekben mondta el véleményét, jókívánságát néhány, a költővel közeli kapcsolatban álló kortárs: Bajor Andor, Marosi Péter, Létay Lajos, Banner Zoltán. Nikolits beszéltette az interjúalanyokat. Óvatosan kérdezett, jelentéktelen epizódok kerülnek előtérbe. A kötetből nem tudhatja meg az utókor, hogy Horváth Imre miként vált a Petru Groza-i, Gheorghiu Dej-i kommunista diktatúra egyik kegyenc magyar költőjévé. Nem szembesít azzal a ténnyel, minek elismeréséül kapta a tizenötezer lejjel (egy komoly ház ára akkor!) járó állami díjat. Vajon hogyan jutott el beérett költőként, negyvenhét évesen a kulákság gúnyrajzáig, Sztálin dicsőítéséig? Az olvasó arra is kíváncsi lehet, a kisebbségbe nyomorított erdélyi magyarság létkérdései miért nem itatják át költészetét, miért nem foglalkoztatta – miként nagy kortársait, Kós Károlyt, Reményik Sándort – a nemzetsors? Arra sem derül fény, hogy 1971-ben miért nem írta alá a pártállam megbecsült költője a nagyváradi írók, festők, színészek petícióját, melyben egy, a Familiával párhuzamos magyar nyelvű irodalmi folyóirat megjelenését kérték a Központi Bizottságtól? /Pataki István: Költőarc félhomályban. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 9./

2008. november 14.

A közelmúltban megjelent Stefano Bottoni Sztálin a székelyeknél című tanulmánykötete, amelyben a szerző a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) történetével foglalkozott. Stefano Bottoni elmondta, a Bolognai Egyetem doktori iskolájában, ahová 2002-ben vették fel, az egyik tanára javasolta ezt a témát. Tudta, hogy Bottoni félig magyar származású, és magyar vonatkozású dolgokkal foglalkozik. 2002-ben beadta a kérvényt a Román Állami Levéltárba, Bukarestbe és Marosvásárhelyre, de választ nem kapott. Majd egy neves külföldi kutató, Dennis Deletant, a londoni egyetem román tanszékének vezetője közbenjárására mégis hozzájutott az engedélyhez. Bottoni szovjet és román dokumentumok alapján kiderítette, nem volt semmiféle alulról jövő kezdeményezés. A szovjet pártvezetés az 1951–1952-es évek fordulópontján kitalálta, hogy Romániában új alkotmányra van szükség. Úgy gondolták, hogy a nemzetiségi kérdést területi kérdésként kell kezelni, és úgy kell megoldani, ahogy a Szovjetunióban tették. Így került sor a székelyföldi tartomány létrehozására, amely a határtól 300 kilométerre esett, tehát nem állt fenn annak a veszélye, hogy Magyarország kéri majd a tartomány hozzá csatolását. Amikor a rádió bemondta, hogy létrejön a Magyar Autonóm Tartomány, az erdélyi magyarok egy része úgy élte meg, hogy ismét nyíltan vállalhatják magyarságukat. 1952-ben elkezdődött egy újabb kulákellenes kampány, a tartomány létrejötte utáni évek igen kemények voltak Romániában, egy kicsit kivétel volt ez alól a MAT, ahol valamivel kevesebb embert tartóztattak le, mint az ország többi részében. – A könyvbemutatón is elhangzott, hogy sokan úgy értékelik: nem minden úgy történt, ahogy az a tanulmányban megjelenik. A könyv olasz változata tavaly jelent meg. – A magyar vezetés félreállítása már korábban elkezdődött, amikor a MAT-ból Maros Magyar Autonóm Tartomány lett. Az igazi váltás akkor következett be Marosvásárhelyen, amikor 1959-ben letették a vegyi kombinát alapkövét. Gheorghe Gheorghiu Dej a Magyar Autonóm Tartomány kezelését Mogyorós Sándorra, Fazekas Jánosra, a fiatal Király Károlyra és másokra bízta, meg a helyi emberekre, például Csupor Lajosra. Annak idején a MAT-ot kis Magyarországnak, illetve Marosvásárhelyt kis Moszkvának is nevezték, ez célzás arra, hogy vezetői sokkal jobban hittek a rendszerben. Meggyőződéssel csinálták azt, amit tettek, mert értelmet láttak benne. Amikor magyar emlékműveket akartak restaurálni, magyar vonatkozású szobrokat akartak állítani, vagy meg akarták írni a MAT monográfiáját, akkor 1958-ban rájöttek, hogy már nincsenek vonalban. Az itteni vezetők nehezen tudták megemészteni, hogy megváltozott a vonalvezetés. Levezényelték a saját leépülésüket. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy Marosvásárhelyen a vezetők ne magyarul értekezzenek a környezetükkel. A hatvanas években kezdődött el az új folyamat. Bottoni felhasználhatott egy jelentős kutatási eredményt. Gagyi József és Novák Zoltán 2001 és 2003 között 35 mélyinterjút készített korabeli középkáderekkel. Ezt az anyagot a kutatók Bottoni rendelkezésére bocsátották. /Máthé Éva: Nem az lett, aminek készült. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./


lapozás: 1-13




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998