udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 13 találat lapozás: 1-13
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Gidó Attila

2003. június 18.

Gidó Attila Kolozsvár hitközségei és a zsidó nemzeti mozgalom (1918-1930) című dolgozatát hallgatták meg és vitatták meg jún. 16-án az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történelemtudományi Szakosztályának rendezvényén. 1918. nov. 20-án Kolozsváron cionista gyűlésen megalakult az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség, amely a zsidók itthoni elismerését és a zsidó állam palesztinai megalapítását követelte. Központja Kolozsvár volt, ortodox és neológ zsidókat egyaránt tömörített magában. Előzőleg 1927. dec. 24-én Nagyváradon megtartott Román Diákok Kongresszusának résztvevői a városban zsidó üzleteket és a zsinagógát rongálták meg. Utána vonatra szálltak, és ugyanezt tették Bánffyhunyadon, majd Kolozsváron. A pogromoknak nem volt halálos áldozatuk, de a hatóságok hallgatólagos támogatásának örvendtek. Ez az eset felgyorsította a zsidóság nemzeti ébredését. Kolozsváron megnőtt a cionisták száma, és körülbelül tizenháromezren vallották magukat zsidónak, jóllehet a nemzetközi közhangulat számukra sem kecsegtetett sok jóval. /Ö. I. B.: Kolozsvár cionista központú múltjáról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./

2003. augusztus 25.

Két évvel ezelőtt Szelterszben sátorozást szervezett a KAM és az Areopolis csoport /Székelyudvarhely/ azzal a céllal, hogy megoszthassák egymás közt a történelmi, társadalmi illetve szociológiai jellegű kutatásaik eredményeit. Ebben az évben arra kerestek választ a kutatók, történészek és szociológusok, hogy a modernizációs törekvéseknek milyen hatása van az erdélyi társadalmi szerkezetre. Aug. 21-én kezdődött a tábori program, folyamatban lévő kutatások (A kőrösfői migráció-kutatás, az ötvenes években zajló romániai kutatásokra jellemző irányzatok, középiskolai helyzetjelentések) eredményeit vitatták meg. Előadást tartottak Stefano Bottoni, Gidó Attila, Gagyi József, Oláh Sándor, Novák Zoltán és mások. Bemutatták Hermann Gusztáv Náció és nemzet című könyvét. A következő napokon folytatódtak a szakmai megbeszélések, a kutatók a parasztiatlanodás-visszaparasztosodás témakörét járták körül. Majd a fogalomhasználatot. Aug. 23-án az erdélyi prostitúció-kutatásról esett szó, ezt követte az aktuális kutatások ismertetése. A tábor egyik szervezője, előadója, Bárdi Nándor elmondta, a különböző társadalomtudományi diszciplínák kutatóinak esélyt kell adni a gondolataik kicserélésére. A tábor egyedüli támogatója a Jakabffy Elemér Alapítvány volt. /Barabás Blanka, Kápolnási Zsolt: Társadalomtudományi beszélgetéssorozat. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 25./

2005. április 16.

Április 14-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén bemutatták a Magyarországon megjelenő Rubicon történelmi folyóirat idei 2–3. összevont számát, amely Kolozsvár múltjának szentelt írásokat tartalmaz. A kiadvány olyan munkákkal rukkol elő, melyek friss kutatások eredményeként a szakmabeliek számára is meglepetésként hathatnak. Rácz Árpád főszerkesztő köszönetét fejezte ki a lapszám létrejöttében segédkezőknek, mindenek előtt Egyed Ákos EME-elnöknek, akitől a megvalósítási ötlet származott. A kiadvány szerzői: Kántor Lajos, Egyed Ákos, Asztalos Lajos, Sipos Gábor, Jeney-Tóth Annamária, Flóra Ágnes, Pakó László, Kovács Kiss Gyöngy, Kiss András, Mihály Melinda, Gaal György, Hámori Péter, Szabó Dezső, Murádin János Kristóf, Gidó Attila és Stefano Bottoni. /Ö. I. B.: Kolozsvár átkelt a Rubiconon. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./

2005. június 6.

Harminc muzeológus és történész találkozott az Erdélyi Múzeum-Egyesület bölcsészet, nyelv és történettudományi szakosztályának évi vándorgyűlésén Székelyudvarhelyen. A két szakosztály (régészet-muzeológia, történelem) tagjai előadásokat tartottak. Az EME Székelyudvarhelyen 1937-ben, illetve 1996-ban tartott vándorgyűlést, tavaly pedig Baróton. A plenáris előadást Egyed Ákos akadémikus, az EME elnöke tartotta június 3-án, gróf Mikó Imréről, az Erdélyi Múzeum Egyesület megalapítójáról. Az előadók közül tízen székelyudvarhelyiek vagy a városban dolgozó történészek (Forró Albert, Gidó Attila, Gidó Csaba, Gyarmati Zsolt, Hermann Gusztáv Mihály, Kápolnási Zsolt, Kolumbán Zsuzsanna, Róth András Lajos, Sófalvi András, Zepeczaner Jenő) voltak, akik főleg Székelyudvarhelyt vagy a környéket érintő kutatásaikról beszéltek. /Katona Zoltán: Városunkban találkoztak a székelyföldi muzeológusok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 6./ Az előadások két helyszínen, a múzeumban és a könyvtárban folytak. A harminc előadóból ketten voltak magyarországi levéltárosok. Múzeumi kiadványokat is bemutattak, egyebek mellett Pál Antal Sándor–Zepeczaner Jenő: Udvarhelyszék 1848-1849-es dokumentumtára, (Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely) című munkát. Másnap a muzeológusok megkoszorúzták Szejkén Orbán Balázs sírját. /EME-vándorgyűlés volt Udvarhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./

2007. január 25.

Az Areopolisz Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoport /Székelyudvarhely/ új tanulmánykötetét mutatták be a Hagyományőrzési Forrásközpontban a szerzők jelenlétében. A 2006-os évszámot viselő kiadvány a hatodik a sorban. P. Buzogány Árpád vázolta, hogy az előző években megjelent közlések miként gazdagították az Udvarhelyszékre vonatkozó ismereteket. A számbelileg gyarapodó kutatócsoport több tagja is különböző aspektusokból vizsgál egy-egy nagyobb témát. Hermann Gusztáv Mihály szerkesztő jelezte, tervezik már a következő kötetet. A mostani kötetben Tóth Levente az elmúlt századok iskolamestereiről, Albert Dávid javadalmazásukról, Forró Albert az udvarhelyi református kollégium diákéletéről írt tanulmányt. Oláh Sándor egy 18. századi homoródalmási család anyagi javait, Kolumbán Zsuzsánna a 19. század nemi bűncselekményeit, Róth András a székely kérdés megoldási törekvéseit, Gidó Csaba pedig a székelyföldi vasúthálózat kiépítésének lehetőségeit és hatását vizsgálta. Az anyaváros évszázaddal ezelőtti fejlődését vette számba Nagy Róbert, Gidó Attila a szombatosok történetéhez, Demeter Csanád pedig a megye kialakulásához kutatott fel új adatokat. Mihály János a lövétei földhasználatot tekintett át. /Hatodik Areopolisz. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 25./

2008. május 26.

Kolozsváron 1941-ben 16. 763 izraelita vallású személy élt, ez a város akkori összlakosságának 13–15%-át jelentette. A zsidóság gettósítását 1944. április 7-én belügyminiszteri rendelet határozta el, ennek alapján kényszerlakhelyre hurcolták a zsidókat a téglagyárba, onnan pedig, alig néhány hónappal a háború befejezése előtt, Birkenauba szállították őket. Csak néhány túlélő maradt, egyikük, Katz Márton 150 fényképet gyűjtött össze a deportáltakról, albumban megjelentetve próbálta kinyomozni: kik lehetnek a képeken. Az akkor sikertelen próbálkozást most a Tranzit Alapítvány által kezdeményezett Cine ii recunoaste? Tudsz róluk? Missing 1944–2008 című projekt értelmezi újra. Könczei Csilla, a Tranzit Alapítvány elnöke, a projekt vezetője elmondta: „bár tudjuk, hogy munkánk kései sirató, úgy gondoljuk, hogy egy egész város lakossága nem nyugodhat bele abba, hogy polgártársainak valamikori 15 százaléka szinte nyomtalanul eltűnjön”. Az egykori Katz-féle „album” mostani változata három tanulmánnyal – Gidó Attila, Lőwy Dániel és Tibori Szabó Zoltán tollából –, és Szilágyi Júlia esszészerű írásával egészül ki. /Missing 1944–2008 – fotókiállítás a kolozsvári deportáltak emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

2008. június 2.

A második világháború sötét időszakával kapcsolatos két kötetet mutattak be a Kolozsváron, két különböző rendezvény keretében: az egyik az erdélyi szász SS-katonákkal kapcsolatos, és a Német Kulturális Központban ismertették, a másik pedig az erdélyi zsidóság holokauszt utáni identitásválságát járja körbe, a Tranzit Alapítvány által szervezett beszélgetéssorozat részeként. Bemutatták Paul Milata romániai születésű, berlini történész a Hitler, Sztálin és Antonescu között. Romániai németek az SS-csapatokban című német nyelvű könyvét. „A romániai németek indítékainak megértéséhez figyelembe kell vennünk a másik két nagy hatalom létezését. Az erővonalakat három személyiség: Hitler, Sztálin és Antonescu határozták meg. ” A romániai németek azért léptek be – a professzor fejtegetése szerint – az SS soraiba, mert féltek Sztálintól, és mert volt jó pár negatív tapasztalatuk Antonescu politikájával kapcsolatban, valamint bizonyos módon imponált is nekik a nemzetiszocialista Németország. A szerző könyvének román fordítását szorgalmazza. Tibori Szabó Zoltán újságíró legutóbbi kötete, az Árnyékos oldal /Koinónia Kiadó, Kolozsvár/ volt a másik kiadvány. „Az erdélyi zsidóság történetének legizgalmasabb témája az identitáskeresés, és ez a könyv pontosan azt a témát járja körül” – indította a bemutatót Gidó Attila, a romániai Kisebbségkutató Intézet munkatársa. /Darvas Beáta, Fleischer Hilda: Sötét múlt nyomában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

2008. október 29.

Négy, kisebbségtörténettel és kisebbségkutatással foglalkozó könyvet mutatnak be november 5-én Sepsiszentgyörgyön. Bárdi Nándor, Fedinec Csilla és Szarka László Kisebbségi magyar közösségek a 20. században, Máthé János Magyarhermány kronológiája (1944–1964), Gidó Attila Úton. Erdélyi zsidó társadalom- és nemzetépítési kísérletek (1918–1940) és Stefano Bottoni történész Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952–1960) című köteteivel ismerkedhet a közönség a szerzők jelenlétében. A könyveket Bárdi Nándor történész és Boér Hunor könyvtáros méltatja. /Sztálin a székelyeknél – könyvbemutatók sora. = Krónika (Kolozsvár), okt. 29./

2008. november 6.

Az 1952–1960 között működő Magyar Autonóm Tartomány (MAT) olyan volt, mint egy „kulturális üvegház”: az átlagos székely ember úgy élte meg a MAT létezését, mint természetes állapotot, és ha nem is tetszett neki a szovjet nyomásra, Sztálin közreműködésével nyert autonómia, logikusnak tartotta a kétnyelvűséget és a magyarok részvételét a közigazgatásban – hangzott el november 4-én Csíki Székely Múzeumban, ahol négy kisebbségtörténeti könyvet mutattak be. Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm tartomány története (1952–1960) /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ címmel Stefano Bottoni történész írt könyvet, akinek kutatási területe a kelet-európai kommunista rendszerek politika- és társadalomtörténete. Az első világháború után kisebbségi helyzetbe került magyar közösségek történetét foglalja össze a Bárdi Nándor, Ferdinec Csilla és Szarka László szerző trió Kisebbségi magyar közösségek a 20. században /Gondolat–MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2008/ című kötete, melyet Bárdi Nándor mutatott be. Gidó Attila Úton. Erdélyi zsidó társadalom- és nemzetépítési kísérletek (1918-1940) /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ című könyvéből kiderül, hogy az első világháborúig az erdélyi zsidóság 70 százaléka magyar identitásúnak vallotta magát, 1940-re viszont csökkent az arány, egyre többen vallották zsidónak magukat, amiben valószínűleg a cionista mozgalmak is szerepet játszottak. László Márton publikálta Máthé János autodidakta helytörténész Magyarhermány kronológiáját, amelybe a földműves naponta megírta, mi történt a faluban. /Máthé János: Magyarhermány kronológiája 1944–1964. Közreadja Márton László, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ A négy kisebbségtörténeti könyvet a négy fiatal történész november 7-én a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság székházában is bemutatja. /Sz. N. : Kisebbségek története. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./ Bárdi Nándor a Kisebbségi magyar közösségek a 20. században című kiadványról kifejtette: Kényszerszülte magyar kisebbségekről írnak a kötet szerzői, akárcsak a dél-tiroli németeket, politikai döntés hozta létre valamennyit Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban. Közösségépítő elképzelésekkel kell keresni itt és most a megmaradás útjait – összegezte a tanulmányokból leszűrhető következtetést. Stefano Bottoni neve nem ismeretlen olvasóink előtt, a szekuritátés iratcsomók közlésével nemegyszer nagy vihart kavart. Stefano Bottoni Bolognában született (1977), ott szerzett egyetemi diplomát, majd doktori fokozatot. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének külső munkatársa. Kutatási területe a szovjet mintájú kelet-európai államszocialista rendszerek politika- és társadalomtörténete. A Sztálin a székelyeknél kötet alapját a szerző olasz nyelvű doktori disszertációja képezi, jelen kötet annak átdolgozott és bővített kiadása. A Magyar Autonóm Tartományt (MAT) Sztálin kifejezett sürgetésére hozták létre. Olyan volt, mint egy kulturális üvegház hangsúlyozta Stefano Bottoni: „A MAT-ban otthon érezhette magát a többségben élő magyar közösség, mivel az oktatási és kulturális intézmények, színházak, művelődési házak és néptánccsoportok kiemelkedő szerepet játszottak a magyar/ székely identitástudat megőrzésében, annak ellenére, hogy ezeket a kommunista ideológiai sémák alapján működtették. Az átlag székely ember úgy élte meg a Magyar Autonóm Tartományt, mint valamilyen természetes állapotot. Ha nem is tetszett neki ez a Sztálin közreműködésével nyert »autonómia«, logikusnak és jogosnak tartotta a kétnyelvűséget, a magyarok részvételét a közigazgatásban, az érvényesülési lehetőségeket. Az osztályharc durva és embertelen voltát elítélte, de azt is látta, hogy ez a »szocialista« világ, ami a Székelyföldön épül, elfogadhatóbb és kevésbé idegen számára, ha őt anyanyelvén szólítja meg. ” /Borbély László: Történelmi könyvek bemutatója a Mikó-várban. Kisebbségi sors: küzdelem a megmaradásért. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./

2008. november 11.

A Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Akadémiai Bizottsága, a Kriza János Néprajzi Társaság és a Jakabffy Elemér Alapítvány által rendezett könyvbemutatón a következő hat kötetet mutatták be a november 7-én Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. Berekméri István András Minden poklokon keresztül című önéletírását Vajda András néprajzkutató rendezte sajtó alá a Mentor Kiadó Emberek és kontextusok sorozatában. A kötet első részében a forrásközlés, a másodikban pedig az értelmezés kapott szerepet. Az Így beszélték Farkasok patakán. Tankó Fülöp Gyugyu történetei /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című könyv nagy része monda vagy igaz történet, ezeket a gyimesfelsőloki Tankó Fülöp Gyugyu mondta el. A Bárdi Nándor, Fedinec Csilla és Szarka László által szerkesztett Kisebbségi magyar közösségek a 20. században című kötet tankönyvként is használható. Bárdi Nándor a kötettel kapcsolatban elhangzott kritikákra reagálva megígérte, hogy a jövőre megjelenő angol kiadás megpróbálja ezeket a hiányosságokat orvosolni. Máthé János Magyarhermány kronológiája (1944–1964) című könyvét László Márton adta közre a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadónál. Bárdi Nándor ebben a könyvben a megfigyelés mechanizmusát tartja fontosnak, szerinte Romániában ez az első filológiailag végigvitt dosszié-feldolgozás, amely azt vizsgálja meg, hogy a titkosszolgálat hogyan dolgozik. Gidó Attila Úton. Erdélyi zsidó társadalom és nemzetépítési kísérletek (1918-1940) című kötetét Eckstein-Kovács Péter értékelte. Stefano Bottoni Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952–1960) című könyve azt mutatja be, hogy egy államépítés hogyan alakította át az internacionalista kommunista elitet. /Ferencz Zsolt: Hat kötet bemutatója a Krizánál. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

2009. április 16.

A Jakabffy Elemér Alapítvány, a Kovászna Megyei Tanács, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Történelem–Filozófia Kara és a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete április 15–18. között az árkosi Európai Uniós Tanulmányi Központban konferenciát tart a romániai magyar kisebbség történetére vonatkozó kutatásokról. A konferencia első napján Hermann Gusztáv A székely virtuális történelem problémái, Pál Judit Az 1867. évi unió és Erdély integrációjának nehézségei, Bárdi Nándor Töréspontok és törésvonalak a romániai magyar kisebbség történetében (1918–1989) címmel tartott előadást. Este a Címerek golgotája és a Nyílt kártyákkal – Király Károly portréja című történelmi dokumentumfilmeket mutatták be. Az április 16-i programban Hunyadi Attila (Magyar gazdaságszervezési törekvések Erdélyben a XX. század első évtizedében), Egry Gábor (A szász gazdaság és nemzetépítés Erdélyben a XX. század első felében), Gidó Attila (Az erdélyi zsidóság útkeresése a XX. század első felében), Bárdi Nándor (Az Országos Magyar Párt és a Magyar Népközösség) előadásai hangzanak el. Este megtekinthető Zágoni Balázs Képzelt forradalom című dokumentumfilmje. Április 17-én Egry Gábor és Oláh Sándor Erdély 1940–1944 között, Lönhart Tamás A Magyar Népi Szövetség címmel tart előadást, Gagyi József és Novák Zoltán a Magyar Autonóm Tartományról értekezik, Vincze Gábor A román–magyar kapcsolatok a második világháború után címmel tart vitaindítót, este lesz Ablonczy Balázs Tévhitek, mítoszok és legendák Trianonról című előadása. Április 18-án Novák Zoltán A Ceausescu-korszak magyarságpolitikája, Bárdi Nándor A budapesti kormányzatok Erdély-politikája című előadása után könyvbemutatók lesznek. Bemutatják többek között Egry Gábor: Nemzeti védgát vagy szolid haszonszerzés? Az erdélyi szászok pénzintézeti rendszere és szerepe a nemzeti mozgalomban (1835-1914) (Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009) és Nagy Mihály Zoltán, Olti Ágoston: Érdekképviselet vagy pártpolitika? – Iratok a magyar népi szövetség történetéhez 1944-1953 (Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009) című könyvet. /Sylvester Lajos: Kisebbségtörténeti konferencia Árkoson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 16./

2009. július 15.

A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elkészítette a romániai kisebbségek kulturális intézményeinek adatbázisát. Az interneten elérhető adattár rálátást biztosít a kisebbségek szervezeti életére. Mindez kiegészíti a Transindex által készített, a romániai magyar kisebbségek kulturális intézményeit feltérképező adatbázist. A Romániában élő tizenkilenc kisebbség jogi keret nélkül működő intézményeit is felsorakoztatja – tájékoztatott Horváth István, az intézet elnöke. Az ősz folyamán több nemzetközi konferenciát is szerveznek, összefoglalják két évtized roma kutatásainak az eredményeit, illetve bemutatják a hazai román és magyar nemzetiségű fiatalok közti különbséget. A romániai kisebbségi intézmények adatbázisa folyamatosan bővül, jelenleg 692 név szerepel a nyilvántartásban (ez a szám nem vonatkozik a magyar intézményekre). A magyar után a legtöbb kisebbségi kulturális intézmény német (197), de sok szerb (115), zsidó (58) és roma (51) is van. Az adatbázis augusztustól lesz elérhető az intézet honlapján (www.ispmn.gov.ro). A sajtótájékoztatón bemutattak négy műhelytanulmányt is. Székely István Gergő a romániai kisebbségek politikai képviseletét és mozgását vizsgálta, kisebbségi szempontból elemezte az 1990 utáni és 2008 előtti parlamenti és helyi választásokat. A vizsgálat mind a tizenkilenc kisebbségre kiterjedt a parlamenti és a helyi vezetés szintjén. A magyarok esetében negatív, csökkenő trendet figyeltek meg. Kozák Gyula a romániai mozlimokról készült tanulmányát mutatta be, Gidó Attila tanulmányában az erdélyi zsidók helyzetét elemezte. Mohácsek Magdolna anyagi szempontból vizsgálta a kisebbségek helyzetét, az állami alapból a kisebbségeknek leosztott pénzek arányát vizsgálta. A legújabb trend a kis létszámú kisebbségek előnyhöz juttatása. A romániai kisebbség 90 százaléka magyar, ennek ellenére a nemzeti közösségeknek juttatott támogatások kis százalékát kapják csak meg: három lej jut egy magyarra, hat egy romára, 31 egy németre, 908 pedig egy albánra. /Jakab Judit: Elkészült a kisebbségek kulturális intézményeinek adatbázisa. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./

2009. október 16.

Veres Péter székelyudvarhelyi muzeológus egyszemélyes szellemi műhelyének, könyvkiadójának neve a Litera-Veres. A jobbára történelmi, néprajzi, művelődéstörténeti, irodalmi és képzőművészeti témákat megjelentető, tíz éve működő kulturális intézmény szép eredményekkel büszkélkedhet létezése óta. Ízléses, olcsó zsebkönyveket jelentetett meg: Szent István király intelmei; Gróf Apponyi Albert trianoni beszéde; Adalékok a Wass Albert-dossziéhoz (dr. Szakács István Péter). A történelmi, néprajzi művek között van: Székelyhoni utazás a két Homoród mellett (Jánosfalvi Sándor István); Székely történeti kistükör (Hermann Gusztáv Mihály); Székely asszony, székely család (Kolumbán Zsuzsánna); Udvarhelyszéki famesterségek (Haáz Ferenc); Az erdélyi zsidókról (Gidó Attila). A közelmúltban két jelentős képzőművészeti tárgyú könyv látott napvilágot a Litera-Veresnél. A Kolozsvár művészeti életének egy bizonyos szakaszát vizsgáló vaskos, tekintélyes mű szerzője, Németh Júlia az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság és a Barabás Miklós Céh megalakulásának, illetve újraalakulásának fényében tárja az olvasó elé mondanivalóját (Kolozsvár – Mű-Hely-Szín, képzőművészeti látlelet). A másik mű a jeles kolozsvári művészettörténész, Murádin Jenő tollából származik: Ács Ferenc, az impresszionizmus erdélyi úttörője. A szerző szerint Ács Ferenc (1876–1949) képviselte látványosan az erdélyi részek felé is utat nyitó plein air festészetet és az impresszionizmust. Tíz éve alapította, azóta szerkeszti és megjelenteti Veres Péter az Erdélyi Művészet képzőművészeti folyóiratot is. /Komoróczy György: Litera-Veres. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 16./


lapozás: 1-13




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998