udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 4 találat lapozás: 1-4
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Gyöngyösi Sipos Csilla

2005. szeptember 5.

Évről évre gazdagabb programot állítanak össze a Végvári Falunapok szervezői. Az újdonságok sorát az Irodalmi Jelen Könyvek két sikeres szerzőjével való találkozás nyitotta meg. Gyöngyösi Csilla tiszteletesnő – maga is tollforgató – Pongrácz P. Mária Arckép lepkékkel című novelláskönyvét és Eszteró István versesköteteit (Gondolatok a hölgytárban, Egy könnyű garni) konferálta be a szerzők jelenlétében. Megnyílt a falunapon részt vevő testvértelepülések hagyományőrző népművészeti kiállítása. A sportvetélkedő és a bográcsfőző vetélkedő sikeresen lezajlott. Kele István trombitajátékára elindultak a résztvevők, élükön helyi viseletbe öltözött lovas bandériummal. /Sipos János: Végvári Falunapok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./

2006. február 21.

Gyöngyösi Csilla református lelkész írásában hangsúlyozta, hogy az apologéta egyrészt keresztényként képvisel „egy bizonyos hitet”, másrészt „párbeszédet kezdeményez az emberekkel. Szükséges hozzá a szellemi nyitottság, a vitára való képesség.” Jelenleg „az egyház a társadalom számára többé-kevésbé „csak” kulturális és szociális kontextusban értelmezhető – az egyház a világiak szemében akkor tölti be hivatását, ha felvállalja a kultúra ápolását és a szociális intézményeket. Az egyház azonban nem ezt látja a legfontosabbnak az önértelmezésében.” Az egyház krízishelyzetben van: képtelen elérni az embereket, „hatalmi helyzetében nem szokott hozzá, hogy az emberek igényéhez alkalmazkodjon”. A szerző Vályi Nagy Ervin tanulmányaira hivatkozva írta, hogy amikor az egyház konzerválni akarja saját magát, „és ki akarja zárni a változás lehetőségét, tulajdonképpen saját alapjait tagadja meg.” Ha az egyház képtelen a változásra, a párbeszédre is képtelen. Felmerül a kérdés: mit akar konzerválni/megőrizni az egyház, mint szervezet? Mi az, ami a hitben korhoz kötött, így múlandó, s mi az, ami örök? Ki az, aki meghatározza, hogy mi a múlandó, és mi örök? Milyen tekintéllyel? „Bezárkózás a nemzeti hagyományba” – ezt elítéli a szerző. Védeni a hagyományt, szerinte ez azt jelenti: „életben tartani az Idegen mítoszát. Aki nem más, mint az ellenség, mert nem olyan, nem azt a nyelvet beszéli, nem úgy gondolkodik, stb.” „Ebből a szellemiségből fakad sok felekezet nacionalizmusa is, ez azonban önmagában is ellentmond a kereszténység internacionalista szellemiségének.” „Az egyház helyzete, szerepének nyílt megvitatása tabu-téma. Éppen ezért jelen írás vitaindító akar lenni.” /Gyöngyösi Csilla: Egyház és világ viszonya – elméletben. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 21./ (A szerző református lelkész)

2007. szeptember 4.

Temes megyében Végváron a református egyházközség úgy döntött, hogy eladja a szaktárcának az iskolaépületet (az ingatlant egykoron államosították, majd a restitúciós törvények értelmében visszaszolgáltatták; benne mindvégig oktatás folyt). Gyöngyösi Csilla lelkipásztor elmondta, hogy a gyülekezet kicsi, anyagilag nem olyan erős, hogy fenntarthassa az épületet miután a bérleti szerződés lejár, és iskola kiköltözik belőle. Halász Ferenc Temes megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint nem egyedi esetről van szó. A minisztérium felajánlotta az egyházaknak, hogy azokat az épületeket, amelyeket visszakaptak, és amelyekben iskola működik, megvásárolják. /P. L. Zs. : Eladó a végvári iskola. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 4./

2008. december 31.

Végváron karácsonykor istentiszteletre gyűltek össze a falu lakói, hogy imával, zsoltárral, verssel, dallal köszöntsék 120 éves templomukat. Nagy idő ez a település életében, a mindenkori hatalommal és a természet erőivel dacoltak, dolgoztak a talpon maradásért, a túlélésért a végváriak – mondotta helytörténeti ismertetőjében Bódis Ferenc, aki bár új lelkésze e gyülekezetnek, de fellapozta a krónikákat. Ilyen szellemben köszöntötte az évfordulót és a gyülekezet tagjait Kádár Levente gondnok, valamint az erre az alkalomra határon túlról visszatért Gyöngyösi Sipos Csilla volt lelkipásztor is. Az erre az alkalomra kiállított fotók között volt egy (talán) féldomborműt ábrázoló kép, rajta az írás: Végvári Dalkör, 1926. Mindig voltak ennek a falunak olyan tanítói, papjai, akik örökre beírták nevüket a helység történelmébe – mondják az itt élők, és köztük említik dr. Kádár István tiszteletest is, akinek Végvár című versét elszavalták. /Sipos Erzsébet: A 120-ik jubileum tiszteletére. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 31./


lapozás: 1-4




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998