udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 60 találat lapozás: 1-30 | 31-60
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Haller István

1991. június 8.

Romániában egyre szaporodnak a cigányellenes megmozdulások. 1990 elejétől 1991 tavaszáig több mint húsz településről kergették el a cigányokat, felgyújtották lakásaikat. 1990. okt. 9-én Mihai Kogalniceanu falu /Konstanca közelében/ lakossága a helyi cigányokra támadt, négyet félholtra vertek és felgyújtottak 32 cigánylakta házat, a rendőrök mindezt tétlenül szemlélték. 1991. ápr. 7-én Bolintin Deal faluban /Bukaresttől 22 km-re/ felgyújtottak 22 cigányházat, kettőt feldúltak, a cigányokat elüldözték. Máj. 7-én 32 cigány visszatért, de a helybéliek botokat, fejszéket ragadva újra elüldözték őket. A rendőrség mindezt nem akadályozta meg. A következő napokban a közeli Bolintin Vale és falvakból is elüldözték a cigányokat. /Haller István: A cigánykérdést megoldják. Romániai pogromok anatómiája. = Beszélő (Budapest), jún. 8./

1997. augusztus 29.

Marosvásárhelyen a Project on Ethnic Relations /PER/ rendezésében kerekasztal-megbeszélést tartottak A helyi közigazgatási törvény alkalmazása által kiváltott konfliktusok vizsgálata, különös tekintettel a kétnyelvű táblák kérdéskörére címmel. A megbeszélésen Dragos Tanasoiu kormányszakértő rámutatott arra, hogy a sürgősségi kormányrendelet minden tekintetben megfelel a Románia által aláírt egyezmények szellemének. Alkalmazása tekintetében nincs ok vitára. Haller István, a Pro Europa Liga küldötte elemzésében bemutatta a sajtó dicstelen szerepét ebben a kérdésben: egyszerűen félretájékoztatták a közvéleményt, törvénytelennek minősítve a kétnyelvű feliratokat. /Szilágyi Aladár: Kétnyelvű táblák dicstelen háborúja. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 29./

1998. július 17.

Júl. 17-én hirdetett ítéletet hogy a Maros megyei bíróság az 1993 szeptember 20-i hadrévi lincselés ügyében. A bíróság 11 vádlottra összesen 63 évi börtönbüntetést szabott ki, ám ezek egy része amnesztia hatálya alá esik. A két legsúlyosabb ítélet hét és fél évi börtönbüntetésre szól. Az ítélet nem jogerős. Haller István, a Pro Europa Liga képviselője bejelentette, hogy az ügyészségen és az Igazságügyminisztériumnál egyaránt tiltakozni fog az enyhe ítélet ellen. "Nevetséges, hogy emberölésért csak három évet üljön valaki. Cseresznyés Pált 16 évre ítélték, sokkal kisebb vétségért." A vétkeseknek csak egy töredékét büntették meg. A bíróság a per kiterjesztését kérte, az ügyészség ezt visszautasította. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./ 1993. szeptember 20-án - azt követően, hogy egy roma leszúrt egy falubeli románt - a tömeg rágyújtotta a házat a tettesre és két társára, a menekülő embereket meglincselte, további 12 házat is felgyújtott, több másikat megrongált. A lincselésnek három roma áldozata lett, a falu cigány lakossága elmenekült. A nyomozás három évig egy helyben topogott, s csak az 1996 évi választások után kapott lendületet. /MTI/

2000. november 17.

Nov. 9-11-e között tartották meg Felsőtömösön a Brassói Magyar Diákszövetség (BMD) által szervezett műhelytábort. A magyar diákok tanultak pályázatot írni, előadásokat hallottak az emberi jogokról, az RMDSZ működéséről és az ifjúságpolitikájáról. A Diákszövetség BeMonDó című lapja tábori különszámot adott ki, a BeMűHely-t. Magdó Levente, a BMD alelnöke, a műhelytábor koordinátora elmondta, hogy hangsúlyt fektettek a tagsággal és a külvilággal való kapcsolattartásra. Az Illyés Közalapítvány képviselői a pályázás lehetőségét ismertették. Haller István az emberi jogokról és a Pro Európa Liga Emberjogi Irodájának tevékenységéről beszélt, Csíki Emese a Csíki Alapítványról, Póti Csaba és Melinda a Pro Juventutis Alapítványról, míg Kovács Attila, a brassói RMDSZ ügyvezető elnökségének ifjúsági alelnöke az RMDSZ struktúráját és annak brassói ifjúságpolitikai tevékenységét ismertette. /Tóásó Áron Zoltán: Felsőtömösi Diákműhely tábor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

2001. június 9.

Jún. 6-án a diszkrimináció és a rasszizmus elítélése a törvénykezés tükrében témával tartott kerekasztal-megbeszélést Marosvásárhelyen a Pro Európa Liga. Az egybegyűlteket Smaranda Enache, a liga társelnöke köszöntötte, kiemelve: Románia tavaly fontos lépéseket tett az emberi jogok betartása, a diszkrimináció elleni küzdelemben, amikor elfogadta a 148-as számú törvényt, valamint a 137-es számú kormányhatározatot. Ezen törvények, többek között lehetővé teszik helyi munkacsoportok létrehozását, akiknek feladata a diszkrimináció összes formáinak felismerése, elemzése, s a közvélemény tájékoztatása. Haller István, a Liga Emberjogi Irodájának vezetője beszámolt arról, hogy számos sajtótermék közöl megkülönböztető hirdetéseket, amelyek csak fiatal, ilyen vagy olyan nemzetiségű, jó megjelenésű személyeknek ajánlanak munkahelyet, kizárva azokat, akik nem felelnek meg az alkalmazók elvárásainak. A 137-es számú kormányrendelet lehetővé teszi az emberi jogok védelmét célul tűző nemkormányzati szervezeteknek, hogy a végrehajtó szervek előtt képviseljék a sértett személyt, vagy csoportot, felléphetnek a rasszizmust, diszkriminációt bátorító szervezetek, pártok ellen is. Ezért lenne szükség egy helyi munkacsoport létrehozására. /Közösen kell küzdenünk a rasszizmus, a diszkrimináció ellen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 9./

2001. szeptember 27.

Szept. 25-én a Kemény Zsigmond Társaság /Marosvásárhely/ estjén Haller István, a Pro Európa Liga emberjogi irodájának vezetője A romániai kisebbségek a tények tükrében című előadásában kitért arra, hogy az 1956-os népszámláláshoz képest a romániai nemzetiségek lélekszáma jelentősen csökkent. A háború előtt több mint 20 százalék, 1956-ban 15 százalék, míg 1991-ben már csak 10 százalékban élnek kisebbségek Románia területén. A legtöbb kisebbségi csoport Arad, Konstanca, Hunyad, Temes, Tulcea megyékben és Bukarestben él. A mintegy 2 millióra becsült roma nemzetiség megyénkénti megoszlása szerint Maros megye vezet. A kisebbségi helyzetet mutatja, hogy Maros megye líceumi tanulóinak 75 százaléka tanul román nyelvű tanintézményben, míg 25 százaléka részesül magyar nyelvű oktatásban. A megye közel fele-fele lakosságarányát figyelembe véve, következik, hogy a magyar anyanyelvű diákok ötven százaléka román nyelvű líceumba iratkozik be. A tankönyvhiány az anyanyelvi oktatás másik nagy problémája. Megoldást jelentene, hogy a szlovák, horvát vagy más nemzetiségű diákok számára az anyaországból szállítsanak tankönyvet, viszont nem számíthatnak elfogadottnak. A magyar "alternatív" tankönyvek ügyében a miniszterelnök kifejtette elutasító állásfoglalását. Az adminisztrációs törvény alkalmazása jóval az érvénybelépése után még ma is kérdéses, mert a törvény be nem tartása nem büntetendő. A diszkrimináció-ellenes kormányrendelet 2000. november 1-től életbe lépett, az erre hivatott bizottság működésére nincs előírás. Elgondolkodtató továbbá a kormányfő utasítása: a prefektusok ott, ahol indokolt, monitorizálják a megyei magyar nyelvű sajtót. Ez az intézkedés diszkriminatív, kisebbségellenes magatartásra vall. Haller kitért a romák hátrányos helyzetére is. A hadrévi tragédia idején a romák 14 házát felgyújtották, ebből mindössze nyolcat építtetett vissza az állam a konfliktus után eltelt idő alatt. /(lokodi): Kemény Zsigmond Társaság. A romániai kisebbségek a tények tükrében. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 27./

2001. december 8.

A Pro Európa Liga /Marosvásárhely/ Emberjogi Irodájának tevékenységét, észrevételeit tette közzé dec. 8-án Haller István, az iroda vezetője azon a sajtótájékoztatón, amelyet az Emberi Jogok Nemzetközi Napja alkalmából hívott össze. A jogsértésekkel foglalkozó irodához idén 150 személy fordult panasszal. Az esetek 65 százalékában bebizonyosodott, hogy jogsértés történt. A legtöbb panasz a tulajdonjog kapcsán érkezett. Egyes polgármesteri hivatalok jogtalanul szolgáltatnak vissza területeket, nem osztják ki a birtokleveleket, eladják a bérlőknek a volt tulajdonos által visszakövetelt lakásokat. Az állam nem biztosítja a szükséges jogkeretet az egyházi ingatlanok, földek visszaadására, kibúvókat biztosít. A görög katolikus egyház például nagyon kevés hajlékát, az ortodox egyház által használt templomát kapta vissza. A római katolikus, a protestáns, izraelita egyház szintén hiába igényli vissza évek óta elkobzott javait. Haller István és Smaranda Enache, a liga társelnöke beszámolójukban külön fejezetet szenteltek a sajtószabadságnak. A kormány a Rompres hírügynökségnek a Köztájékoztatási Minisztériumhoz való csatolását tervezi. Ez az intézkedés sérti a sajtószabadságot, ezért elfogadása ellen több civil szervezet tiltakozott. A sajtótájékoztatón szó esett Románia magyarlakta vidékeiről nemrég közzétett SRI-jelentésről és az idei 141-es sürgősségi kormányhatározatról, amelynek alapján a szakminisztérium kérésére a postai hivatalnokok információkat szolgáltathatnak magánszemélyek leveleinek, telefonbeszélgetéseinek tartalmáról. /Simon Virág: December 10. - Az Emberi Jogok Nemzetközi Napja. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./

2001. december 15.

Szeretném, ha ez a rendezvény javítaná azt az intoleranciaképet, amely Kolozsvárról elterjedt, hiszen a kolozsvári társadalom valójában toleráns és normális - mondotta Vasile Dâncu tájékoztatási miniszter a minisztérium által szervezett december 18-i Nemzeti Kisebbségek Napja alkalmából. A rendezvénysorozat második napján, dec. 14-én kezdődött a Nemzeti kisebbségek a román társadalomban című fórum, amelyen a különböző etnikumok küldöttei hangot adtak elégedettségüknek, felsorolva a saját közösségük által elért eredményeket, de elpanaszolták nehézségeiket is. Haller István szólalt fel a Pro Európa Liga részéről, aki felhívta a figyelmet arra, hogy Románia még mindig nem ismerte el annak az 1970-ben törvény által elfogadott nemzetközi egyezménynek a 14. cikkelyét, amely kimondja: az aláíró kormányok el kell ismerjék az állampolgárok ahhoz való jogát, hogy egyéni panasszal fordulhassanak az ENSZ diszkriminációellenes bizottságához, amennyiben áldozatnak tekintik magukat. Habár Románia aláírta a regionális és kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó Chartát, ezt a mai napig nem ratifikálta, így törvényileg nem lehet szabályozni a kisebbségek nyelvhasználatát. Románia 1993-ban az Európa Tanács felé tett ígérete szerint vállalta az egyházi javak visszaszolgáltatását, ennek ellenére lassan 2002-t írunk és ez a lépés még nem történt meg, sőt az eddig megszületett törvények diszkriminatívak. Stefan Buciuta, az Ukrán Szövetség alelnöke felszólalásában vehemensen támadta az Oktatási és a Tájékoztatási Minisztériumot, mondván: az ukrán nemzetiség számára nem biztosítják az anyanyelven való oktatást, és sem a helyi, vagy megyei kormányzatokban, sem legfelsőbb szinten nincsenek képviselve, holott, például Máramaros megyében az ukránok számaránya eléri a 6,8 százalékot. /Köllő Katalin: Terítéken a kisebbségek gondjai. Etnikumok ünnepe Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

2002. október 15.

Szomorú kislexikont lehetne összeállítani a román hadseregben gyanús körülmények között elhunyt magyar katonákról. Sok erdélyi magyar fiatalember azért fogott vándorbotot a kezébe, mert félt attól, hogy élve nem tér vissza szerettei körébe. Tófalvi Zoltánnak, a cikk írójának két emléke is van. A Korondhoz tartozó pálpataki tanyavilágban élő egyik fiút vitték katonának. Néhány hónap múlva lezárt koporsóban hozták haza. Az édesanya később tudta meg, hogy a fiának tüdőgyulladása volt, de az orvos azt mondta: alkalmas. Ott halt meg a gyakorlótéren. Az anyát annyira megviselték a történtek, hogy megőrült, nemsokára követte a fiát a Semmibe. A másik megrázó élmény Marosvásárhelyen érte: egy érettségi előtt álló fiatalember felakasztotta magát, mert katonai behívót kapott. Előzménye: 1990-ben - nem sokkal a véres márciusi események után - kisdiákként társával indiánosdit játszottak Somostetőn. Egy szakasznyi katona vette körül a két gyereket, bekísérték a rendőrségre, órákon át vallatták őket, hogy hol őrzik a "fehér fegyvereket". A megalázó bánásmód, az ordítozás, gyanúsítgatás, vallatás olyan sokkot jelentett a gyerek számára, hogy a katonai behívó kézbevétele után még aznap öngyilkos lett. Sok erdélyi magyar fiatal meghalt a hadseregben. Arra is volt példa, hogy őrségben álló magyar fiút lőtt le román anyanyelvű társa. Egy kalotaszegi legény önként jelentkezett katonának, hogy minél hamarabb megnősülhessen. Néhány hónap múlva koporsóban hozták haza. A katonai hatóság magyarázata: öngyilkos lett. Egyetlen ilyen halálesetben sem találtak bűnöst, mindig a katona volt a hibás. Haller István, a Smaranda Enache polgárjogi harcos nevével fémjelzett Pro Europa Liga Emberjogi Irodájának vezetője egy ilyen tragédiát ismertetett. (Haller egyébként maga sem szívesen emlékszik vissza az egyetem elvégzése után letöltött hat hónapos katonai szolgálatára: sorstársai közül négyen meghaltak, őt pedig többször megalázták.) Az érettségizett N. A. Nagyszebenben volt katona. Levélben értesítette az édesanyját, hogy nem érzi jól magát, fejfájása van. Bár jelentkezett az alakulat orvosánál, semmilyen kezelést nem kapott. N. A. 2001. jan. 31-én elhunyt. Lezárt koporsóban vitték haza a holttestét. A kétségbeesett édesanya azóta próbálja keresni az igazságot. Felvilágosítást kért: mi történt a fiával, miért kellett meghalnia? Semmilyen választ nem kapott. 2001. máj. 10-én kéréssel fordult a brassói katonai ügyészséghez: vizsgálják ki, milyen körülmények között hunyt el a fia. Választ nem küldtek. Szeptemberben az asszony értesítette a Pro Europa Liga Emberjogi Irodáját. Két levélre volt szükség, hogy az ügyészség 2001. nov. 8-ai keltezéssel válaszoljon. Azt írták: "a nagyszebeni igazságügyi orvostani szakértő a megfelelő időben nem végezte el a halál okának kivizsgálását". Ezt követően az édesanya panaszt tett a nagyszebeni törvényszéki orvosi szolgálat ellen. A brassói katonai ügyészség - 2002. jan. 16-ai átiratában - nem rendelt el bűnügyi nyomozást, mondván, "a törvényszéki orvosszakértői vélemény szerint minden szinten elvégezték az ilyenkor szokásos kezelést - a betegség lefolyásának arányában -, nem volt olyan jel, amely azt bizonyítaná, hogy más kezeléssel elkerülhető lett volna a halál". Az édesanya újból panasszal fordult a brassói katonai ügyészséghez, a nagyszebeni katonai kórháztól is kért felvilágosítást, ott viszont minden információ kiadását megtagadták. A brassói ügyészség 2002. jún. 4-ei válaszában - öt hónappal az ügy lezárása után! - azt közölte: "a kivizsgálás során" (még említés sem történik, hogy milyen kivizsgálásról van szó!) megállapították, hogy a halál oka Waterhouse-Friderichsen-szindróma (vagyis veseelégtelenség) volt. A betegség olyan gyors lefolyású volt, hogy a fiú életét nem lehetett megmenteni. Ez az újabb levél teljesen ellentétes az előzőekkel. /Tófalvi Zoltán: Ismét magyar sorkatona az áldozat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 15./

2003. április 26.

Heves vitát váltott ki az Izsák Márton által készített szoborcsoport talapzatának felirata a marosvásárhelyi holokauszt-emlékmű felavatása előtt alig egy héttel. A nézeteltérés oka a talapzatra írandó "magyar fasiszták" kifejezés. A Pro Europa Liga emberjogi szervezet levélben kérte a szöveg megváltoztatását, miután Spielmann Mihály RMDSZ-es városi tanácsos, a marosvásárhelyi zsidó hitközség tagja beadvánnyal fordult a szervezethez. Érvelése szerint az emlékmű hivatása az áldozatokra való emlékeztetés, nem pedig az elkövetőkre. "Vétkesek minden országban voltak, és nem tesz jót sem a marosvásárhelyi magyarságnak, sem az együttélésnek, ha az emlékmű talapzatán az egyetlen kifejezés, amely a magyarokra vonatkozik a fasizmussal párosul" - fejtette ki Spielmann. Razvan Theodorescu művelődésügyi miniszter a következő szöveget javasolta: "A magyar fasiszta rendszer által 1944 őszén Marosvásárhelyről és környékéről deportált zsidók emlékére." Egy kerekasztal-megbeszélésen - amelyen Ovidiu Natea prefektus, Dorin Florea polgármester, Virág György megyei tanácselnök, Nicolae Baciut, a Maros megyei Művelődési Felügyelőség főfelügyelője és Ausch Sándor, a Zsidó Hitközség titkára vettek részt - a miniszter megerősítette, hogy az emlékmű finanszírozójaként ragaszkodik az általa javasolt változathoz. A Pro Európa Liga emberjogi szervezet vezetője, Haller István levélben fordult Sauber Bernát hitközségi elnökhöz a szöveg megváltoztatása érdekében. Haller diszkriminatívnak nevezte a magyar fasizmusra vonatkozó kifejezésnek az emlékmű talapzatán való hangsúlyozását. Az Izsák Márton marosvásárhelyi szobrász által készített emlékmű felállítása egyébként visszatetszést keltett az RMDSZ soraiban is. Az elsők között szállt síkra a szoborcsoport elhelyezése ellen Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Grün László, a marosvásárhelyi zsidó hitközség titkára hangsúlyozta, nem áll szándékukban megnevezni az áldozatok gyilkosainak nemzetiségi hovatartozását. Ebből a megfontolásból a hitközség vezetősége a Remember Holocaust szöveget szándékozik a szoborcsoportra felkerülő emléktáblára feliratozni. Fodor Imre alpolgármester szerint a miniszter által megfogalmazott szöveg ugyan nem számít történelemhamisításnak, de sértő a magyarságra nézve. Fodor két javaslatot tett a hitközség asztalára. Az elsőben az eredeti szövegből a magyar szó mellőzése mellett szólt. A második tulajdonképpen egy ettől kissé eltérő szöveg volna, amely azonban mit sem változtat a lényegen: "A Magyarország elfoglalása után hatalomra került fasiszta rendszer által 1944 tavaszán Marosvásárhelyről és környékéről deportált és a náci lágerekben kivégzett zsidók emlékére." /Antal Erika, Szucher Ervin: Holokausztszobor-vita. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./

2003. május 31.

Az Európa Tanács s támogatásával készített tanulmányt Haller István, a Pro Európa Liga emberjogi irodájának a vezetője a Maros megyében észlelhető faji megkülönböztetésről. Ennek a konklúzióit ismertette máj. 30-án. A tanulmány mintegy 400 kérdőív és interjú, beszélgetés alapján készült. A felmérés során köztisztviselőkkel, jogászokkal, ügyészekkel, bírákkal, rendőrökkel, egyszerű emberekkel tárgyaltak és ezek alapján vonták le a megfelelő konklúziókat. A diszkrimináció fogalmát sem ismerik sokan, még egyes jogászok, ügyészek sem. Ennél is súlyosabb, hogy nem tartják tiszteletben a törvényeket. Példaként említette, hogy a törvényszéki tárgyalások során nem alkalmaznak hivatásos tolmácsot. Külön említette az oktatást, ahol hiány van szakképzett káderekben, a romák sokszor hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve. Az igazságszolgáltatásban is ugyanez a helyzet. A túlterheltségre hivatkozva a legtöbb esetben az ítéletet csupán az ügyészek vádirata alapján hozzák meg. Az emberjogi szakértő egész sor ajánlást fogalmazott meg az oktatási minisztérium, a tanfelügyelőség részére. /(mózes): Tanulmány a faji megkülönböztetésről. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31./

2003. június 26.

Szokásos havi sajtótájékoztatóján a Pro Európa Liga elnöke, Smaranda Enache, valamint az emberjogi iroda vezetője, Haller István több témával várta a sajtó képviselőit. Elsősorban a holokauszttal kapcsolatos kormánynyilatkozatra reagáltak. Megítélésük szerint a 2002-ben megjelent 31-es számú sürgősségi kormányhatározat egyértelműen fogalmaz, és a holokauszt tagadása olyan bűnténynek számít, amiért az említett rendelkezés alapján 5 évig terjedő börtönbüntetés jár. Ehhez kapcsolódóan Smaranda Enache még elmondta, noha több mint egy éve érvényben van a rendelkezés, Marosvásárhelyen, formai okokra hivatkozva, még mindig Antonescu sétánynak hívják a Vár sétányt. Ezért a Pro Európa Liga vizsgálatot szorgalmaz, amely megállapítaná, ki az, aki elmarasztalható ezért a tényállásért. A múlt nem megfelelő kezelésének egy másik példájaként a szekuritátés iratcsomók kérdését említették. A titkosszolgálat vezetője nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a törvény értelmében nem adhatják át az illetékes bizottságnak az iratokat. Mindez a Pro Európa vezetőségének a véleménye szerint nem állja meg a helyét. A megyei tanács 1993. évi 19. sz. határozata értelmében védettnek minősítették Marosvásárhely főterét, így annak megváltoztatása nem megengedhető. A Pro Európa Liga a fenti kérdések orvoslása érdekében elsősorban a Műemlékvédelmi Bizottsághoz és a kultuszminisztériumhoz fordul, de ha itt nem jár sikerrel, nem lesz rest az Unescóhoz és az Európai Unió Műemlékvédelmi Bizottságához folyamodni. /Korondi Kinga: Szándék sincs a múlttal szembenézni. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

2003. november 21.

A Pro Európa Liga emberjogi irodájának vezetője, Haller István, a sajtó nyilvánossága előtt ismertetett néhány, az emberi jogokat súlyosan sértő esetet Maros megyéből. Ezekből kiderül, hogy az ügyészség, a bíróság, vagy akár a helyhatóságok nemegyszer visszaélnek a hatalmukkal, és sokan kerülnek miattuk hátrányos helyzetbe. A legsúlyosabb eset, amikor egy alig 20 éves kiskatona hanyagság és nem megfelelő gyógykezelés miatt meghalt. N. F. A. sorkatona volt Nagyszebenben. Két egymást követő napon jelentkezett az egység orvosánál fejfájás, láz, szédülés, hányinger-panaszokkal. Az orvos Paracetamolt, Algocalmint, Trecidet írt fel, majd kiképzésre küldte. A következő napon a kiképzésen elájult, majd a kórházban meghalt - mondta el Haller István. A fiú anyjának semmiféle magyarázatot nem adtak a halál okával kapcsolatosan. Az anya panaszt tett a brassói katonai ügyészségen, továbbra sem méltatták válaszra. A Pro Európa Liga két ízben küldött levelet a brassói ügyészséghez, amelyre 2001 novemberében válaszoltak: "a kérés ellenére, a Szeben Megyei Törvényszéki Orvostani Intézet (SBTOI) nem tette meg a szükséges ténymegállapításokat". 2002 januárjában a brassói katonai ügyészség (BKÜ) "megállapította, hogy a kezelés megfelelő volt, és semmi sem igazolja, hogy egy másfajta kezeléssel az elhalálozás elkerülhető lett volna". Utólag, 2002 júniusában, a BKÜ újabb levelet küldött az anyának, kijelentve, hogy "a nyomozás során" kiderült, hogy a halált a "Waterhouse-Friderichsen kór" okozta. Ez a nem kezelt agyhártyagyulladás nyomán léphet fel. Utólag az is kiderült, hogy a fent említett kórt rögtön a halál beállta után diagnosztizálták, ennek ellenére másfél éven át félrevezették az anyát. A katonai egység orvosa ellen gondatlanságból elkövetett emberölés, a törvényszéki orvostani intézet ellen hivatali visszaélés, a brassói főügyész ellen hivatali visszaélés, és hamisítás miatt beadott bűnügyi panaszokat a katonai ügyészségek visszautasították azzal, hogy a vádak megalapozatlanok. Az ügy jelenleg a Bukaresti Katonai Fellebbviteli Bíróságra került. Bár a panaszt október elején tették, választ még nem kaptak. Másik ügy: H. G.-t 1991-ben 12 év börtönre ítélték gyilkosság vádjával. 9 évet letöltött, és ártatlansága tudatában tanúvallomásokat kért az ügy tisztázása érdekében. E tanúvallomásoknak megfelelően, nem H. G. követte el a gyilkosságot, hanem az első tanú, akit hozzá közelálló személyek támogattak. H. G. a Maros Megyei Törvényszékhez fordult az ügyével. A tanúk meghallgatása nélkül utasították vissza a kérését, ugyanezt tette a megyei fellebbviteli bíróság is. További eset: Gy. V.-nak saját háza volt Marosvásárhelyen. A kommunista rezsim idején lebontották és a család máshol kapott egy lakrészt. 1991-ben lakáscserét igényelt. Hivatalosan is lakhatatlannak minősítette lakrészét, mégsem sikerült más lakáshoz jutniuk. Bár rendesen fizetik a közköltséget, nincs fűtés, meleg víz, sokszor az ivóvizet is elveszik a szomszédok adóssága miatt. Most megszüntették az áramszolgáltatást is. Gy. V. beperelte a lakáshivatalt és Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalát, normális lakáskörülményeket követelve. Első fokon pert nyert, másodfokon azonban megváltoztatta a kérést, és más lakrészt igényelt. Mivel a lakástörvényben nincs ilyen előírás, Gy. V. elveszítette a pert. Egy újabb per során az igazságszolgáltató szervek, tévesen, arra hivatkoztak, hogy az ügyet már egyszer tárgyalták. Ezért a panaszos az Európai Emberjogi Bírósághoz fordult. További eset: L. A. megnyert egy tulajdonba való visszahelyezési pert Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalával szemben. Bár az ítélet végleges, a polgármesteri hivatal nem hajlandó végrehajtani, mert, úgymond, nincs olyan beltelek, amit a panaszosnak adhatnának. Végül a segesvári Gota Alexandru esete, aki egyike a S.O.S. Segesvár kezdeményezőinek. Még a kampány idején megpróbálták megfélemlíteni, s ez nem ért véget máig sem. Dorin Danesan, Segesvár polgármestere rágalmazó cikket tett közzé a helyi lapban, amelyben mind szakmai, mind emberi méltóságában sértette. Haller István szerint az eset újabb bizonyítéka a hatóságoknak a civil társadalom visszaszorítására irányuló szándékainak. /Maros megyében súlyosan megsértik az emberi jogokat! = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./

2004. február 6.

Sajtótájékoztatón ismertetett néhány konkrét, az emberi jogokat sértő jelenséget Haller István, a Pro Európa Liga emberjogi irodájának vezetője. Tavaly október elején néhány személyt, akik a Székely Nemzeti Tanács plakátjait ragasztották, őrizetbe vettek anélkül, hogy közölték volna velük az okát. Ez az eljárás ellentmond az alkotmány és a büntetőjogi eljárás előírásainak. Csak akkor engedték őket szabadon, amikor ügyvédet követeltek. Haller István megjegyezte, hogy a monarchista szervezeteket, amelyek egy másfajta államformát szorgalmaznak, mint amit az alkotmány előír, senki sem vádolja alkotmányellenességgel. Ugyanez a helyzet olyan szélsőséges szervezetek esetében, mint az Új Jobboldal vagy a Legionárius Mozgalom, amelyek valóban veszélyeztethetik a jogállamot, azonban tevékenységüket a hatóságok nem korlátozzák. Feljelentés esetén is visszautasítják a bűnvádi eljárás indítását a sovén nacionalista vagy totalitarista megnyilvánulások esetében. /Mózes Edith: Súlyos jogsértések Maros megyében. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 6./

2004. február 10.

A marosvásárhelyi Pro Europa Liga kiadásában negyedévente megjelenő Altera című román folyóirat új számában a decentralizálással és a regionális autonómia kérdésével foglalkozott. Olyan szakértők tollából közöl tanulmányokat, mint például Mihal Illner, a regionális autonómia cseh szakértője, vagy a székelységről értekező Horváth Gyula magyarországi szociológus. Közölték az Andreas Gross-jelentést, valamint az Európa Tanácsnak a regionalizmus és az autonómia kérdésével foglalkozó ajánlását és határozatát. Megjelent a lapban Bakk Miklós, Horváth Andor és Salat Levente tanulmánya az RMDSZ távlatairól, valamint Haller Istvánnak a marosvásárhelyi kétnyelvű feliratokkal kapcsolatos esettanulmánya. /Antal Erika: Decentralizáció és autonómia az Alterában. = Krónika (Kolozsvár), febr. 10./

2004. február 26.

Romániában sok esetben veréssel kényszerítik ki a beismerő vallomásokat. Haller István néhány példát hozott fel. B.L.-t azzal vádolták tíz évvel ezelőtt, hogy gyilkosságot követett el, mivel alkoholos állapotban megütött valakit. Miközben verték, hogy tettét beismerje, azzal is kecsegtették, hogy tettét nem gyilkosságnak, csak gondatlanságból elkövetett emberölésnek tekintik. Beismerte tehát azt, amit nem követett el. Ennek eredménye: egy ártatlan ember kilenc évet ült börtönben, miközben a gyilkos szabadlábon tevékenykedhetett. Most, hogy a börtönből kikerült, már tanúkkal is tudja bizonyítani ártatlanságát, perújrafelvételi kérelmét azonban elutasították – a tanúk kihallgatása nélkül. Egy másik esetben egy fiatalembert azzal vádoltak, hogy nemi erőszakot követett el több nőn. Azért keveredett gyanúba, mert születésnapján megivott néhány sört, s kilépett cigarettáért a közeli üzletbe. Az úton rendőrök vártak, akik csak annyit tudtak az elkövetőről, hogy ittas állapotban szokott áldozataira lesni a környéken. Azonnal letartóztatták, s addig verték, míg beismerő vallomást nem tett. Végül a fiatalembert a bíróság szabadon bocsátotta – közel két év után. /Haller István: A kierőszakolt vallomás értéke. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./

2004. március 5.

Rendszeres, havonta megtartott sajtótájékoztatóján a Pro Europa Liga (PEL) összegzi azokat a tapasztalatait, melyeket a két találkozó között összegyűjt. Haller István, a PEL emberjogi irodájának vezetője a legutóbbi összejövetelen is súlyos visszásságokra hívta fel a figyelmet. A Liga emberjogi irodája több esetben azt tapasztalta, hogy ha rendőrök követnek el jogsértéseket, akkor az eset kivizsgálását addig halogatja a nyomozó hatóság, ameddig ráveszik a sértett felet, hogy vonja vissza panaszát. Ez történt B. esetében is. Két rendőr behatolt lakásukba, a felnőtteket és a gyerekeket megverték, pénzüket elvették. B. 2001 novemberében feljelentést tett. Három éven keresztül semmi nem történt. 2004 elején egy bizonyos összeg ellenében B-t meggyőzték, hogy vonja vissza feljelentését. Több olyan panaszt kapott az iroda, miszerint nem büntették meg azokat a sofőröket, akik halálra gázoltak egyes személyeket. H. G.-t 1991-ben gyilkosság miatt börtönbe zárták. Tizenkét évet kapott, hetet ebből le is ült. Mikor szabadult, több tanúval beszélt, akik elmondták neki, hogy a korábban ellene tanúskodó személy követte el az emberölést. H. G. kérte a per újratárgyalását, de ezt a Maros Megyei Törvényszék megtagadta, anélkül, hogy újabb tanúkihallgatást végzett volna. A PEL beadvánnyal fordult a Diszkrimináció-ellenes Országos Tanácshoz egy Szebenben történt eset miatt. Egy fiatalembert egy szebeni bárból kitessékeltek, mondván, cigányokat nem szolgálnak ki. A bejelentést 20 tanúvallomással támasztotta alá a PEL, válasz nem érkezett a tanácstól. A Pro Europa Liga nem ért egyet Bayer Zsolt nézeteivel, de ettől függetlenül tiltakozik az ellen, hogy a magyarországi újságírót nem engedték be Romániába. A PEL nem ért egyet azzal, hogy Antonescuval kapcsolatban nem tartják be a rendelet előírásait, és akadálytalanul működhetnek olyan szervezetek, mint az Új Jobboldal és a Legionárius Mozgalom. Kérték, hogy a marosvásárhelyi Antonescu-sétány nevét azonnal változtassák meg, és a Ion Antonescu Marsall Egyesület ne bérelhessen helyiséget a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. A PEL a kisebbségi szervezetek jogainak korlátozását látja abba, ami a helyhatósági választásokon való részvételüket, jelöltállítási jogukat illeti. /Máthé Éva: Romániában súlyosan sérülnek az emberi jogok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

2004. április 22.

Zilahon a Könyvtár-barátok Társasága szemináriumot szervezett Kisebbségi jogok Európában és romániai alkalmazása címmel. Meghívott előadó Haller István, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga vezetőségi tagja volt. A szemináriumon elhangzottak szerint: Romániában modellértékűek a nemzetiségi jogokra vonatkozó törvények, rendeletek, alkalmazásuk viszont nehézkes, például a diszkriminációs jelenségek büntetését illetően. Romániában jó programot fektettek le a romák helyzetének javítására, gondot okoz a finanszírozási hiány a program kivitelezéséhez. /Nemzetiségi jogok Romániában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./

2004. június 9.

Maros megyében a Pro Europa Liga független megfigyelőket delegált a szavazókörzetekbe. Haller István, az emberjogi iroda vezetője elmondta: több választáson részt vettek megfigyelői minőségben, de ennyi szabálytalanságot még nem érzékeltek. Nagyon sok Maros megyei választókörzetben olyan szavazólapokat találtak, amelyeken nem volt meg a külső biztonsági pecsét, és ha ezek az urnába kerülnek, akkor érvénytelenek. Az egyik körzetben több mint ezer ilyen lapra bukkantak, és azokat megsemmisítették, de voltak olyan körzetek, ahol bekerültek az urnába, és érvénytelennek minősültek. Sok esetben a megyei tanácsi listákat tartalmazó füzetek lapokra hulltak szét, és így nem lehetett megállapítani érvényességüket. Két választókörzetben pecsétek tűntek el, ezekkel kapcsolatban a rendőrség nyomozást indított. Az egyik körzetben megengedték, hogy szavazókártyával voksoljanak az emberek, nem kérték tőlük a személyazonossági igazolványt. A szavazóirodákban kizárólag románul voltak kifüggesztve a közhasznú információk. /(Máthé Éva): A Pro Europa Liga. Sok szabálytalanságot tapasztalt= Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

2004. szeptember 13.

A hét végén zajlottak a hatodik alkalommal megrendezett Civil Fórum munkálatai. Haller István a Pro Europa Liga programvezetője hangsúlyozta: az átláthatóság a legfontosabb szabály, amelyet a civil szervezeteknek be kell tartaniuk. Tematikus tanácskozások következtek Önrendelkezés és civil szféra, valamint Stratégiák és támogatási rendszerek címmel. A tíz csoportra osztott szakmai tanácskozás a résztvevők számára hasznosan végezte munkáját. Idén új szekcióval, a szórvány-tagozattal bővült a fórum, szentesítették az Erdélyi Magyar Szórványegyesületek Szervezetének létrehozását, amelynek alakuló ülését novemberben tartják. /Köllő Katalin: Átlátható tevékenység – a cselekvés szabadsága. Bezárta kapuit a VI. Civil Fórum. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./ Az ERMACISZA adatbankja 2300 romániai magyar civil szervezetet tart számon, de úgy vélik, hogy ennél jóval több létezhet, mivel évente legalább 200 hasonló szervezetet alapítanak. /Megalakult a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./

2004. szeptember 14.

A Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság minden második évben megszervezi a honismereti népfőiskolát. Idén „A kommunikációs készségek fejlesztése” címmel megtartott rendezvénynek Szováta nyújtott otthont, a népfőiskola társszervezője volt az EMKE Maros megyei szervezete. Dr. Ábrám Zoltán szervező, az EMKE Maros megyei elnöke köszöntötte a résztvevőket. Haller István (Marosvásárhely) a kultúrák közötti kommunikáció zavarairól, Dósa Zoltán (Székelyudvarhely) pedig a kommunikáció szociobiológiájáról és az élővilágban tapasztalható kommunikációs hatékonyságról beszélt. A délutáni csoportos tevékenységeket a Sapientia-EMTE harmadéves marosvásárhelyi hallgatói irányították. /Dr. Ábrám Zoltán népfőiskola-szervező: VI. Honismereti népfőiskola. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 14./

2005. február 3.

Leginkább a romákat és a homoszexuálisokat pellengérezik ki Romániában – derül ki a Diszkrimináció Ellenes Országos Tanács felkérésére készült felmérésből. A tanács jogi személy, felhatalmazása van arra, hogy közvetlenül büntetéssel sújtsa azokat a személyeket vagy intézményeket, amelyek esetében visszaéléseket tapasztalt. /F. I.: Általános jelenség a diszkrimináció. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./ Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján elhangzott: 2004-ben a tanácshoz küldött 269 beadványból 189-et oldottak meg eddig, de ezek közül csupán 31 esetben büntettek meg diszkriminációt elkövető személyeket. A médiában is gyakori a diszkrimináció: az Antena 1 televízióadó talk-showját vezető Marius Tuca két alkalommal részesült már büntetésben. Haller István, a Pro Europa Liga programigazgatója elmondta: az általuk jelzett 12 beadvány közül csak egy esetben került sor a diszkriminációt nemzetiségi alapon elkövető személy figyelmeztetésére; hat dossziét visszaküldött a CNCD, mert szerintük nem történt negatív megkülönböztetés. /V. K.: Marius Tucát kétszer részesítették megrovásban. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./

2005. március 3.

Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke és Haller István, a PEL emberjogi irodájának vezetője sajtótájékoztatón üdvözölte Ciprian Dobre prefektusnak a marosvásárhelyi Ion Antonescu utca nevének megváltoztatására vonatkozó felszólítását. A liga már az Antonescu sétány elnevezésekor tiltakozott a névadás, illetve azoknak a személyeknek a kultusza ellen, akik vétkesek a romániai holokausztért. A 2002. évi 31-es számú, a rasszista, xenofób, fasisztoid szervezetek és szimbólumok, az emberiség és a béke elleni merényletek elkövetői elleni kultusz betiltásáról szóló sürgősségi kormányrendelet megjelenése után írásban szólították fel a polgármesteri hivatalt, a prefektúrát és a művelődési minisztériumot az Antonescu sétány nevének megváltoztatására. Akciójuk azonban eredménytelen maradt. /Mózes Edith: A PEL üdvözli a prefektus akcióját. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 3./

2005. március 10.

Erdélyi magyar értelmiségiek két levelet is közzétettek, mindkettőben az intolerancia és idegengyűlölet elutasítása és a véleményszabadság mellett foglalnak állást, ugyanakkor – a kolozsvári Eörsi-incidens kapcsán – felhívták a figyelmet az új, nyílt vagy burkolt alakban jelentkező antiszemitizmus leselkedő veszélyeire. A két közlemény szövegében nem, csak lényegét és aláíróinak egy részét tekintve azonos. Az első levél az SZDSZ országos sajtószolgálatán keresztül, a második A Hét szerkesztőségétől érkezett. Az aláírók: Ádám Gábor, Ágoston Hugó, Ármeán Otília, Balázsi-Pál Előd, Bányai Péter, Bíró Béla, Borbély Tamás, Boros Kinga, Egry Gábor, Demény Péter, Eckstein-Kovács Péter, Gagyi Ágnes, Gáspárik Attila, Gergely Edit, Cs. Gyimesi Éva, Haller István, Irsai Zsolt, Kovács András Ferenc, Kelemen Attila Ármin, Könczei Csilla, Láng Zsolt, M. László Ferenc, Miklós Ágnes Kata, Parászka Boróka, Parászka Miklós, Salamon Márton László, Schneider Tibor, Selyem Zsuzsa, Sipos Géza, Soós Károly Róbert, Spielmann-Sebestyén Mihály, Szabó Róbert Csaba, Székely Csaba, Székely István, Szilágyi Gál Mihály, Szilágyi Júlia, Tibori Szabó Zoltán, Ungvári Zrínyi Ildikó, Ungvári Zrínyi Imre, Virginás Andrea, Visky András, Vakarcs Szilárd. Ugyanakkor egy harmadik levél szerzője, Dénes László azon morfondírozott, hogy a véleménynyilvánítás miért csak az egyik felet illetné meg, illetve miért csak a tüntetőkön kérik számon az idegengyűlölet megnyilvánulásait. /Belföldi hírek rovat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

2005. március 12.

Az utóbbi hetekben egy újfajta, retorikájában, szótárában alighanem Magyarországról importált antiszemitizmus jelentkezik Erdélyben is. Az explicit antiszemitizmus elítélésének és a kétértelműségek mögé bújó gyűlölet leleplezésének nem szabad egyféle értelmiségi „kedvtelésnek” maradnia. A romániai magyar társadalom felkészületlen az antiszemitizmus jelenségének kezelésére, és ezen változtatni kell. Elsősorban a sajtó és az egyházak napszámosaira, a pedagógusokra és a civil szervezetekre hárul annak felelőssége, hogy amikor látják, felismerjék az antiszemitizmust, hogy ne hagyják szótlanul, kérjenek magyarázatot, ítéljék el. Ádám Gábor; Ágoston Hugó; Balázsi-Pál Előd; Borbély Tamás; Eckstein-Kovács Péter; Gáspárik Attila; Haller István; Kelemen Attila Ármin; Parászka Boróka; Salamon Márton László; Schneider Tibor; Sipos Géza; Soós Károly Róbert; Spielmann-Sebestyén Mihály; Székely Csaba; Székely István; Szilágyi Gál Mihály; Szilágyi Júlia. /Erdélyiek az új antiszemitizmus ellen. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

2005. április 16.

Zilahon is beindult az emberi jogok betartását monitorizáló iroda /Pro Europa Liga Emberi Jogok Irodája/, ahova heti két alkalommal panasszal fordulhatnak a jogaikban sértett személyek, illetve eligazítást kapnak az érintettek László László irodavezetőtől. A liga részéről Haller István programvezető tartott sajtótájékoztatót. A Pro Europa Liga független civil szervezetet 1989 decemberének végén hozta létre Marosvásárhelyt értelmiségiek csoportja. Tevékenysége központjában álló célkitűzés a civil társadalom újjáépítése, az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartatása, az erdélyi interkulturális kapcsolatok kiépítése. /Fejér László: Megfigyelik az emberi jogok tiszteletben tartását. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./

2005. május 5.

Valódi együttműködésre van szükség, hangsúlyozta a Pro Európa Liga sajtótájékoztatóján Haller István az Emberjogi Iroda vezetője, kitérve Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester és a civil szervezetek, egyesületek közötti rossz kapcsolatra. A legutóbbi tanácsülésen Dorin Florea újra becsmérlő szavakkal illette a nemkormányzati szervezeteket. /(simon): Valódi együttműködésre van szükség. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./

2005. május 19.

A Pro Európa Liga emberjogi szervezet marosvásárhelyi igazgatója, Haller István, valamint a februártól működő temesvári iroda vezetője, Tóth Erika jogász Temesváron tanácskoztak a helyi hatóságok és civil szervezetek képviselőivel az etnikai és faji megkülönböztetés eseteiről és jogorvoslásáról. Haller István elmondta, hosszú időnek kellett eltelnie, amíg a hatóságok nem ellenségként kezelték a liga munkatársait, s megértették, hogy a törvények betartása az ő érdekük is. Eddigi “ügyfeleik” leggyakrabban rendőri brutalitásra, etnikai diszkriminációra, az igazságszolgáltatás elfogultságára tettek panaszt. Merjünk élni jogainkkal – szól a tanácskozás üzenete mindenkihez. /Szekernyés Irén: Merjünk élni jogainkkal. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 19./

2005. június 22.

Haller István, a Pro Europa Liga emberjogi szakértője kimondta, a Marosvásárhelyen 1990 márciusában történtekért máig nem vonták felelősségre a szervezőket, értelmi szerzőket. Egyes helyi újságírók erre sopánkodnak, hitetlenkednek. Az utóbbi 15 évben számtalan helyen hazai magyar politikusok, írók hangoztatták, hogy a marosvásárhelyi összetűzés alapja nem a helyi magyar–román viszály volt, hanem azt mesterségesen kreálták, és arra szolgált, hogy létrehozzák a volt Szekuritátéból az új Hírszerző Szolgálatot. Haller azt is szóvá tette, hogy a romániai történelemkönyvekben teljesen eltorzítva jelenik meg a marosvásárhelyi „fekete március” története, háttere. /Máthé Éva: Itt és most. Az a bizonyos spanyolviasz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

2005. augusztus 22.

A törvénykezésbe való beavatkozásnak ítélte Haller István, a Pro Europa Liga Emberjogi Irodájának elnöke a román külügyminisztérium azon átiratát, amelyben a tárca arra hívja fel a figyelmet, hogy a strasbourgi Emberjogi Bíróságon hozott döntések következtében nem kötelezhetők további kártérítés fizetésére a hadrévi pogromban vétkesnek ítélt személyek. Hadréven az 1993. szeptember 20–21-én kirobbant etnikai konfliktusban egy román és három roma nemzetiségű lakos vesztette életét, a többségi lakosok felgyújtották a faluban élő cigány családok házait, és elkergették őket a településről. 1997-ben egy 22 fős roma csoport a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordult, amely most ítéletében jóváhagyta 15 személy peren kívüli egyezségét a román állammal, mely szerint összesen 262 ezer eurót kapnak. Július 12-én a bíróság elmarasztalta Romániát hét roma állampolgárával szembeni rossz bánásmód és hátrányos megkülönböztetés miatt, és kötelezte a román államot, hogy a hét kérelmezőnek fizessen összesen 238 ezer eurót az őket ért anyagi és erkölcsi kár megtérítésére. /Külügyminisztérium–PEL-ellentét Hadrév-ügyben. = Krónika (Kolozsvár), aug. 22./


lapozás: 1-30 | 31-60




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998