udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 2 találat lapozás: 1-2
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Arendt, Hannah

1996. december 24.

Romániában a Babes-Bolyai Tudományegyetem vezetői ismerték fel elsőként, hogy a több évtizedes elzártság után átfogó és radikális tantervi-kutatási reformokra van szükség ahhoz, hogy felzárkózzanak az európai egyetemek színvonalához, vázolta a helyzetet Cs. Gyimesi Éva tanszékvezető egyetemi tanár. Az elmúlt években az egyetem nemzetközi kapcsolatai kibővültek, integrálódtak a regionális hálózatokba, a Szokratész - és Erasmus-programokba, amelyeknek Brüsszelben van a központja. A kolozsvári egyetem 14 ezer hallgatójából háromezer magyar, mintegy ezernyolcszázan tanulhatnak anyanyelvükön. A magyar oktatók száma megközelíti a százhatvanat. A romániai magyar értelmiségi utánpótlás maradásra bírásához olyan kutatási és intézményi hálózatot kell létrehozni, ahol a legkiválóbb tanárok és diákok az európai egyetemekre jellemző követelmények szerint együtt dolgoznak. Határozottan elitképzésre gondol. Ez már korábban felvetődött, Venczel József 1935-ben - 23 éves korában -, arról értekezett a kolozsvári Erdélyi Helikonban, hogy a budapesti Eötvös Kollégium mintájára Kolozsváron létre kellene hozni a kisebbségi elitképző Collegium Transssylvanicumot. Cs. Gyimesi Éva többedmagával ezt valósította meg 1993-ban, alapítványuk létrehozásával és ugyanúgy nevezték el, ahogy Venczel József annakidején javasolta. Szeretné, ha ez lenne a magyar értelmiségi elitképzés egyik háttérintézménye. Ez nem az egyetem falai között történik. Cs. Gyímesi legkedvesebb vállalkozása a kolozsvári bölcsészek Láthatatlan Kollégiuma, a budapesti hasonló nevű intézmény "kistestvére". A különféle magyar és nemzetközi pályázatokon sikerült anyagi támogatáshoz jutniuk, kibéreltek egy háromszobás lakást, ahol naponta több mint nyolcvan diák veszi igénybe az alapítvány szolgáltatásait. Eddig hét számítógépet vásároltak, amelyeket rákacsoltak a Soros-internet programra. - A Kolozsváron működő patinás tudományos egyesületek miért nem fogadják be a Collegium Transsylvanicumot? - tette fel a kérdést Fábián Péter. Cs. Gyimesi Éva "igyekezett tapintatosan válaszolni". Szerinte a hagyományőrzőbb erdélyi magyar tudományosság idegenkedik az új időktől, a változásoktól. Az erdélyi magyar tudomány legtekintélyesebb képviselői humán területen azt tartják kutatásra érdemes témának, ami a múlthoz kapcsolódik. Ettől a szemlélettől a szociológia igen távoli, ők viszont éppen ezt művelik. - A Collegium Transsylvanicum jogi személy, ennek ernyője alatt szervezte meg kitűnő partnere, Magyari Vincze Enikő a Tudományos Kutatási Programok Intézetét. Ez összefogja a szakkollégiumokat, a szociológiait, ahol magyar és román diákok dolgoznak együtt, a fizikusokét, a filozófusok Diotima Körét, az irodalomelméleti kurzust, a Kultúra és Kutatási Központot. Ugyancsak az intézet gondozza a különféle kiadványokat. A kutatásokhoz kapnak támogatást. Magyarország segíti munkájukat: a Művelődési és Közoktatási Minisztérium fedezi a vendégtanárok útiköltségét, a jövőben pedig a Széchenyi-program keretében fizetésüket is biztosítja és átutalja az anyaországban érvényes hallgatói fejkvótát. - A szakkollégiumok diákjai közül már többen szereztek külföldi ösztöndíjat. Cs. Gyimesi Éva reméli, hogy hallgatóik közül kerülnek ki az új doktoranduszok, a majdani egyetemi oktatók. - A kolozsvári Láthatatlan Kollégiumot Hannah Arendt-díjra javasolták, ez anyagi segítséget jelenthet. /Fábián Péter: Magyar elitképzés Kolozsvárott. = Népszabadság, dec. 24./

2004. április 3.

Az afganisztáni és iraki eseményekkel kapcsolatos román tudósítások hosszú ideig a román hadsereg dicsőséges és áldozatos hozzájárulásáról szóltak. A makulátlan, igazságosztó hadsereg képének fenntartását szolgálja a kevésbé ismert atrocitások letagadása. A történelem tankönyvek esetében sincs elmozdulás. Azok az atrocitások, amelyeket elkövetett a bevonuló román hadsereg mind az első, mind a második világháború után a nem román erdélyi, illetve magyarországi civil lakosság ellen, a mai napig tabutémának számítanak, ugyanígy az odesszai vérengzés is. A román hadsereg 1919-es erdélyi és budapesti, a kommunista kormány elleni bevonulását a jog és igazságért vívott harc fényes sikereként emlegetik ma is. Szentségtörésnek számít a bevonuláshoz kapcsolódó gyilkosságokat, rablásokat, ingatlanfoglalásokat és a számtalan egyéb jogfosztást emlegetni. Az 1944-ben bevonuló román hadsereg olyan atrocitásokat követett el, amelyek még a szovjet (!) katonai vezetést is megdöbbentették. Olyannyira, hogy a román polgári és katonai adminisztráció visszavonására utasította a román kormányt, és Észak-Erdély öt hónapig (1944. október–1945. március) gyakorlatilag közvetlen szovjet katonai közigazgatás alá került. Hannah Arendt írta (Hannah Arendt: Eichmann la Ierusalim. Un raport asupra banalitatii raului), hogy a két világháború közötti időszakban Románia volt a legantiszemitább állam, később még az SS alakulatok is meglepődtek és ugyanakkor elszörnyedtek a nagy méretű romániai zsidóellenes pogromok kegyetlenségei láttán. Maga Hitler is tudatában volt annak, hogy – amint 1941-ben Göbbelsnek elpanaszolta –- Románia messze megelőzte Németországot az "Endlösung", azaz a zsidó lakosság kiirtása terén. /Herédi Zsolt: A rettenthetetlen román hadsereg mítosza. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./


lapozás: 1-2




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998