udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 28 találat lapozás: 1-28
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Herédi Gusztáv

1990. február 25.

Herédi Gusztáv Domokos Pál Péter munkásságára hívta fel a figyelmet, aki tanára volt, és ötven éve a barátja. Közismert, hogy Domokos Pál Péter mit tett a csángókért. Az 1989-es forradalom új helyzetet teremtett. Eddig, ha erdélyi vagy magyarországi látogató érkezett egy csángó faluba, akkor a rendőr azonnal kiparancsolta onnan. Ma már lehet látogatóba menni, a meglátogatott családot már nem idézik be a rendőrségre és nem tartanak házkutatást. ? Magyar iskolák kellenek a csángóknak. Magyar óvodák és iskolák állítása az elemi feltétele annak, hogy a moldvai magyarok újra bekapcsolódhassanak a magyar kulturális vérkeringésbe, természetesen magyar papok is kellenének. /Herédi Gusztáv: Igazságot a csángóknak! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./

1990. március 15.

Az újjáéledő kisebbségellenességre, a cenzúra jeleire figyelmeztetett Herédi Gusztáv. Hazajött Demény Attila zeneszerző, a kolozsvári Állami Magyar Opera rendezője Magyarországról, a határon elvették iratait és kiabáltak vele, mint a forradalom előtt. A máltaiak több teherautó segélyszállítmányát küldték vissza a határról, mert könyveket akartak behozni. A helsinki értekezet záróokmánya szerint biztosítják a sajtó, a könyv szabad áramlását, emlékeztetett Herédi. /Herédi Gusztáv: Itt a cenzúra, hol a cenzúra? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

1990. november 13.

Kolozsváron megtartották az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének tisztújító közgyűlését. A 305 küldött meghallgatta a leköszönő választmány beszámolóját, majd megválasztották az új vezetőséget. Az új vezetőség tagjai között van többek között Herédi Gusztáv, Dáné Tibor, Tőkés Elek, Dávid Gyula, Kántor Lajos, Balázs Sándor, Kötő József, Nagy Károly, Szőcs Judit és Molnos Lajos. Az új választmány Buchwald Pétert választották az RMDSZ Kolozs megyei elnökének, Kapcza Imrét, Bucur Ildikót és Csomortányi Istvánt alelnököknek, Pállfy Zoltánt pedig a megyei szervezet titkárának. Buchwald Péter 54 éves kutatóvegyész, a Gyógyszerkémiai Intézet főkutatója, több szakkönyvet írt. /(K.N.K.): RMDSZ tisztújítás után. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

1991. szeptember 7.

Herédi Gusztáv köszöntötte Balogh Edgárt 85. születésnapján, kifejtve, hogy utóvédharcot vívott Balogh Edgár, az örök naiv, az örök balek. Sokan úgy tekintenek rá, mint a csőd-szocializmus apostolára, holott ő nemcsupán az volt. Nem volt a szocialista rend kegyeltje. Balogh Edgár jó magyar és jó kommunista volt. Amit épített /egyetem, stb/ "a szeme láttára omlott össze, s áldását kellett adnia a romlásra." Érthetetlen, hogy annyi megtiportatás, kétszeri letartóztatás után nem vonta le a következtetést, hanem a szocializmus igéit hirdette továbbra is. A "damaszkuszii úton ő sohasem ment végig." Végtelen türelemmel dolgozott fél életen át mások - jó vagy rossz kéziratán, csakhogy közölhetővé tegye" azokat. Az ő filológiai pontossága, lelkiismeretessége intő példa lehet, ugyanúgy hihetetlen munkabírása is. Fáradhatatlan népnevelő. _ az örök túlélő és újrakezdő. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./ Két hozzászólás érkezett, mindketten elutasították Herédi Gusztáv elmarasztaló értékelését és védelmükbe vették Balogh Edgárt. /Okos György: Egy "balek" öregúr védelmében, Fey László: Köszöntő? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./ Dáné Tibor szintén visszatért Balog Edgár életművéhez, kiállva a szociáldemokrata eszmék mellett, emlékeztetve az elfeledetten élő 87 éves Lakatos Istvánra, az 1945-ben alakult Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottságának elnökére, a Márton Áron-per másodrendű vádlottjára, aki 1954-ben egy aláírás ellenében szabadulhatott volna, de ő erre nem volt hajlandó. Az Országos Magyar Bizottság, s a mögötte álló Magyar Szövetség történetéről és harcáról, amelyet a Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ uszálypolitikája ellen vívott, nem tudunk semmit, addig az MNSZ-apologetika meghamisítja az akkori években történteket. - Balogh Edgár abban bízott, hogy a kommunizmus megszelídül. Tisztelettel kell említeni Balogh Edgár munkaközösségeket létrehozó munkásságát, életműve részét, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikont és fáradhatatlan tevékenységét. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

1993. június 16.

A Kolozs megyei tanfelügyelőség az új tanévben is meg akar mindent tenni, hogy a kolozsvári három magyar gimnáziumot visszarománosítsa. A Brassaiba akarják helyezni az összes román estis osztályt. Funar polgármester hadjáratot hirdetett Bálint Kelemen Attila, Brassai Líceum igazgatója ellen. Akkor a tanári kar kiállt mellette. Végül azonban néhány tanár megalkudott, mondván, nem szabad ujjat húzni a tanfelügyelőséggel. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a helyi RMDSZ csak tátotta a száját. A hatalom az intézetük magyar jellegét védő igazgatókkal hasonlóan járt el Zilahon, Nagyenyeden és Nagyváradon. Hargita megyében viszont tömegtüntetés védte meg Beder Tibor tanfelügyelőt. - Ki kell állni minden alkalommal, nem szabad alkukba belemenni, hangsúlyozta Herédi Gusztáv. /Herédi Gusztáv: Alku és alku között. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

1993. július 7.

A Brassai Líceum /Kolozsvár/ tanárai visszautasították Herédi Gusztáv írását /Alku és alku közt, RMSZ, jún. 16./, mondván, nem igaz a megalkuvás vádja. /Tények és fantazmagóriák. Replika. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./

1993. szeptember 7.

A nehéz gazdasági helyzet ellenére sorra tatarozzák a templomokat, írta Herédi Gusztáv. A legnagyobb építkezések Illyefalván vannak. A vártemplomot tatarozták, a sarokbástyáiban szállodát rendeztek be, egy új épületegyüttesben tanácsterem, étkezde és kávézó is van. Új templom, imaház, paplak és harangláb épül Temesváron és Kőrösfőn, Magyarszováton, Detrehemtelepen, azután tataroznak Türében, Nagyváradon, Gyulafehérváron, Kolozsvárott. Kolozsváron a római katolikusok új templomot emeltek a Dónát-negyedben, rendbehozták a Szent Mihály templom plébániaépületét, a városban több protestáns templom épül. Parajdon óvoda épül /luxemburgi segítséggel/, renoválták Kolozsváron a Báthory, Brassai és Apáczai Csere középiskolákat, Nagyenyeden a Bethlen Kollégiumot. Gazdasági hasznú, magyar összefogású építkezésről nem tud beszámolni a cikkíró. /Herédi Gusztáv, Kolozsvár: : Építkező Erdély. = Magyar Nemzet, szept. 7./

1993. szeptember 23.

Herédi Gusztáv Horthy Miklós szerepét értékelte: nem volt nagy államférfi, de gyalázni sem illik, írta. Elsorolta érdemeit és hibáit, mulasztásait. /Herédi Gusztáv: Horthy Miklós (ahogy én látom). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

1994. július 1.

Herédi Gusztáv állt ki írásában Tőkés László püspök mellett, cáfolva az igazságtalan vádakat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./

1994. július 7.

Kolozsváron júl. 7-én reggel 9-kor megjelentek az Erdélyi Történeti Múzeum emberei, hogy megkezdjék az ásatást. Megkondultak Kolozsvár harangjai, mire a város magyar lakósai a főtérre siettek. A szobor környékét mintegy 200 főnyi csendőrlánc vette körül és válogatás nélkül ütöttek mindenkit gumibottal, aki megpróbált a kijelölt ásatási helyszínre eljutni. A városi tanács egyik tagját, Herédi Gusztávot is megrugdosták. Az elsők között érkeztek a helyszínre az erdélyi magyar történelmi egyházak papjai és az RMDSZ vezetői. Nemsokára csatlakoztak hozzájuk a Bukarestből repülőgéppel hazatérő RMDSZ parlamenti tagok. A téren volt Doina Cornea is, aki értetlenségét fejezte ki a rendőrség brutális fellépése miatt. Délelőtt 10-kor Takács Csaba ügyvezető elnök aláírásával kiadott RMDSZ-közlemény felhívta a nemzetközi közvélemény figyelmét a Kolozsváron kialakult helyzetre. Este azután eltávolították a munkagépeket, elvonult a karhatalom, Gheorghe Lazarovci múzeumigazgató bejelentette, hogy ilyen körülmények között nem tudják folytatni a munkát, azonban nem mond le a munka folytatásáról. Közben Bukarestben Markó Béla elnök személyesen tájékoztatta a történtekről Iliescu elnököt és a belügyminisztert, az RMDSZ-szenátorok pedig a miniszterelnököt. Markó Béla ismételten kérte Cosmanca közigazgatási államtitkárt, hogy írásban rendelje el az ásatások leállítását, azonban Cosmanca ezt csak szóban tette meg. A magyar ügyvezető kormány állásfoglalása szerint elfogadhatatlan, hogy megbontsák Kolozsvár főterének arculatát. A kabinet tiltakozik az erőszak ellen. Júl. 8-án reggel újból meg akarták kezdeni a munkálatokat, de az ott őrködő kolozsváriak ezt magakadályozták. Délelőtt a kulturális miniszter elrendelte a munka leállítását és azt csak a rendkívüli bizottság döntése után kezdhetik meg. A rendkívüli bizottság régészekből, történészekből áll, akiknek az UNESCO nyújt segítséget. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9., Népszava, Népszabadság, júl. 8., Markó Béla nyilatkozata az MTI-nek: Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

1994. október 1.

A Kolozs megyei Kide Nyírő József Kulturális Egylete meghívására a kolozsvári Erdélyi Kárpát Egyesület 40 tagú csoportja is részt vett a kidei Sipos Dávid Emléknapon, okt. 1-jén. Az ünnepségen Nyírő Józseffel kapcsolatos emlékeiről Herédi Gusztáv /Kolozsvár/ beszélt. Nyírő József /1889-1953/ 1914-ben került Kidére, római katolikus plébánosként. Nyírő 1919-ben kilépett a papi rendből, majd megnősült. Az író 1921-ben költözött Kolozsvárra. Kide nagy szülöttjéről, a kőfaragó Sipos Dávidról B. Murádin Katalin emlékezett meg. Életéről keveset tudunk, 1762-ben halt meg. /Erdélyi Gyopár (Kolozsvár), 1994/6./

1994. október 25.

Beke György Atlantisz harangoz - A magyarság sorsa Erdélyben 1918-1992 című értékes könyvét ismertette Herédi Gusztáv. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./

1994. november 3.

A moldvai csángókat az elnéptelenedő falvakba, a kivándorló magyarok házaiba kellene hazatelepíteni, javasolta Herédi Gusztáv. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

1994. december 21.

Kolozsváron a városi tanács ülésén, dec. 15-én a magyar és a román ellenzéki tanácsosok tiltakoztak Funar polgármester magyarokat sújtó lakásrendelete ellen. A tiltakozás szövegét közli a lap, amelyet az ülésen Herédi Gusztáv olvasott fel. A polgármester felszólította Herédi Gusztávot, hogy vonja vissza tiltakozását és kérjen bocsánatot, különben följelentést tesz ellene. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

1994. december 30.

Herédi Gusztáv összegezte az elmúlt évek tapasztalatait. A romániai magyarság demográfiai helyzete 1989-ben az összes régió magyarságához képest kedvező volt. Azóta sokan kivándoroltak, nagy a veszteség az értelmiség területén, orvosok, tanárok, mérnökök távoztak. "Fölemeltük a fejünket" , "megtanultunk szervezkedni" - emelte ki alcímekben a pozitívumokat. A falu azonban nagy gondban van. Az RMGE nem siet a segítségére gazdakörökkel, a szövetkezeti hálózat kiépítésével.- A gazdasági kérdésekkel többet kell foglalkozni. Meg kellene alakítani a magyar kereskedelmi és iparkamarát, a kisiparosok, kiskereskedők szövetségét. Szükség van arra, hogy a képviselők, jogászok járják a falvakat. Meg kell erősíteni az RMDSZ városi, falusi szervezeteit. - Bankot kell létesíteni, műhelyeket, gazdaboltokat. /Folytatásokban: Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 28., 29., 30./

1995. január 9.

Herédi Gusztáv kolozsvári RMDSZ-tanácsost a főtéri ásatások elleni 1994 júliusi tüntetésen való részvétel miatt a rendőrség "hatóság elleni erőszak" címen 50 ezer lej pénzbírsággal sújtotta. Az ügy a bíróság elé került. Többszöri halasztás után a törvényszék tárgyalta az ügyét és elutasította az ellene benyújtott keresetet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./ Helyesbítést közöl a lap: Herédi panaszát elutasították, maradt tehát a pénzbírság kifizetésének kötelezettsége, de fellebbezni még lehet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest),, jan. 16./

1995. február 7.

Egy hónappal ezelőtt temesvári "forradalmárok" látogattak több városba, így Kolozsvárra is. Kolozsváron az ünnepi beszédek és a himnusz után a temesváriak elénekelték a Doamne ocroteste pe unguri kezdetű gúnydalt, amely a magyar himnuszt csúfolva útszéli szavakkal jöttmenteknek nevezi a magyarokat, figyelmeztetve arra, hogy Erdélyben a románok az urak. Funar, Medrea alprefektus és Zanc prefektus élvezték ezt a dalt, melyet elsősorban Dan Iosif elnöki tanácsadó énekelt. Az esetről beszámoló Herédi Gusztáv odament Dan Iosifhoz, megmondta a véleményét minderről. Az elnöki tanácsadó azonban kiabálni kezdett: ez nem lehet sértő, aki Romániában született, az román... /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 7./

1995. március 8.

Csávossy György, az RMGE elnöke kiáll a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete /RMGE/ mellett: igenis tett valamit az erdélyi faluért. Vitatja Herédi Gusztáv megállapításait /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. dec. 29./, aki megkérdőjelezte a gazdakörök létét. Jelenleg 113 gazdakör működik, ezüstkalászos tanfolyamot 1994-ben 40-en, 1995-ben 100-an végeztek a magyarországi Nagyváthy János Gazdaképző Egylettől kapott videokazetták segítségével, akik a vizsgáztatásban is segítettek, aranykalászos tanfolyamon 1994-ben 40-en, idén 70-en vettek részt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

1995. június 24.

Herédi Gusztáv írt Gáll Ernő A nacionalizmus színeváltozása című könyvéről, hozzátéve azt, hogy "a romániai magyarságnak előbb-utóbb kell hogy legyen egy önismereti tudományos szervezete, nevezzük azt Magyarságtudományi vagy Hungarológiai Intézetnek, Politológiai Akadémiának vagy az Erdélyi Múzeum-Egyesület valamilyen önálló szakosztályának." A politikatudomány - ezen belül a nemzetiségi kérdés - intézményesített művelésére nagy szükség van. Az idő múltán pedig ez a tevékenység a politikatudomány, a nemzetiségpolitika erdélyi iskolájává növekedhet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), Szabad Szombat mell., jún. 24-25./

1996. április 20.

Ápr. 20-án Kolozsváron meghallgatták a városi és a megyei tanács kolozsvári RMDSZ-jelöltjeit. A jelölteknek tíz kérdésre kellett írásban válaszolniuk, a helyhatósági választásokon nem érdekelt személyekből álló bizottság további kérdéseket tehetett fel. A kérdőív lényegében a jelölt végzettségére, korábbi és mostani munkahelyére, RMDSZ-beli tevékenységére, idegen nyelvtudására, viszonyára az egykori állampárthoz, valamint arra vonatkozott, hogy milyen szakbizottságban szeretne tevékenykedni a városi, illetve a megyei tanácsban, melyek az elképzelései a következő négy évre a helyhatóságban és a szervezetben. Herédi Gusztáv kivételével, aki korára és egészségi állapotára hivatkozva visszalépett, a jelenlegi tanácsosok az összejövetel kezdetén beszámoltak eddigi helyhatósági tevékenységükről is. /Meghallgatták a jelölteket. RMDSZ-tanácsosok végleges listája a hét végén. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./

1996. június 5.

Herédi Gusztáv elkeseredett hangon írt a székely faluról szóló háromkötetes regénye kéziratának kálváriájáról, melynek kiadását nem sikerült elérnie. /Herédi Gusztáv: Segítség! Írópanasz, 1966. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

1997. július 11.

Júl. 11-én 72 éves korában meghalt Herédi Gusztáv Kolozsváron. A Bolyai Tudományegyetemen filozófia szakon végzett, szerkesztőként dolgozott az Igazságnál, az Utunknál, főszerkesztő helyettesként a Falvak Népénél, majd nyugdíjazásáig a Korunk rovatvezetője volt. Több regénye, novellája jelent meg, helytörténeti, művelődéstörténeti és demográfiai tanulmányokat is írt. Az RMDSZ alapító tagja volt, hosszú ideig Kolozsváron városi tanácsosként is dolgozott, hozzájárult Kolozsvár magyarsága jogsérelmeinek orvoslásához. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./ Herédi Gusztáv /Kolozsvár, 1925. máj. 14. - Kolozsvár, 1997. júl. 11./ a Romániai Magyar Szó Kutyatej című rovatát szerkesztette, részt vett az EMKE, az EME, az RMGE újraalakításában, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, a Kibéden a Nyírő József Társaság, Mészkőn a Balázs Ferenc Művelődési Egylet, Parajdon az Áprily emlékház létrehozásában.

1997. július 17.

Tőkés László meleg szavakkal búcsúzott Herédi Gusztávtól, akit a püspök dési éveiben ismert meg. Herédi Gusztáv a legnehezebb években csatlakozott Tőkés Lászlóék magyarságvédő tevékenységéhez. Az elhunyt fáradhatatlan közéleti emberként példát nyújtott hitből, emberségből, kitartásból. /Tőkés László: Herédi Gusztáv családjának és erdélyi gyászolóinak, vigasztalásképpen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./Herédi Gusztáv /Kolozsvár, 1925. máj. 14. - Kolozsvár, 1997. júl. 11./

1999. június 21.

Herédi Gusztávot életében sokan szerették, tisztelték a megalkuvást nem tűrő közírót, a hozzáértő helytörténészt. Kolozsváron jún. 18-án mutatták be post mortem kiadott regénytrilógiáját /Kárpátkanyar, Kolozsvár, 1998/. A nyolcvanas évek elején megkezdett, de a cenzúra által betiltott, a közelmúlt kényes kérdéseit feszegető regény kiadásában nagy szerepe volt az író özvegyének. A második világháború eseményeit és az azt követő éveket egy székely falu életében mutatta be a regény. /Németh Júlia: Másfél óra Herédi Gusztávval. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./ Herédi Gusztáv /Kolozsvár, 1925. máj. 14. - Kolozsvár, 1997. júl. 11./

2003. október 21.

Néhány hónapja jelent meg Gáll Ernő (1949-től 1989-ig a Babes-Bolyai Egyetem professzora, 1957-84 között a Korunk főszerkesztője) titkos naplójának első kötete az 1979- 1990 közötti évekből /Polis Kiadó, Kolozsvár/, következik majd a második kötet az 1990-2000 közti eseményekről. Gáll Ernő /sz. Nagyvárad, 1917/ az egyetemet a magyar időkben végezte be filozófia szakon, a hírhedt numerus clausus dacára. 1944-ben Buchenwaldba deportálták. 1945-49 között a kolozsvári Igazság főszerkesztője volt; 1949-től a Bolyai (majd Babes-Bolyai) marxizmus-leninizmus katedrájának professzora. 1957-től az újraindította Korunk folyóirat főszerkesztője volt 1984-es nyugdíjazásáig. 1989 után is aktív közéleti férfi, sokat közöl, szerepelt 2000-ben bekövetkezett haláláig. A napló írásának kezdése egybeesik a "hivatalos" cenzúra megszüntetésével; ezt egy súlyosabb, képmutatóbb, fenyegetőző irányítás váltotta fel, a Központi Bizottság "magyar bizottsága" részéről, akik az ún. magyar vezetőket sakkfiguraként tologatták. Ezek közül a naplóban igen elítélően Koppándi, Pezderka, Szász Béla, Vincze, Szilágyi Dezső elvtársak neve szerepel. A naplóban a legmeglepőbb az a kommunizmussal szembeni, szokatlanul élesen kritikus és önkritikus hang. Ilyen az egyenlőségjel, amely a szerző szerint a kommunizmus és fasizmus közt létezik (a holokauszt és Gulág összehasonlíthatósága). Ilyen Izrael állam szellemiségének (bigott, primitív) elítélése. Sokkoló azok (köztük önmaga) elítélése, akik még a háború előtt léptek be a sztálini kommunista pártba, noha (az újságokból stb.) ismerték a szovjetunióbeli rémségeket; bevallása szerint ezen híreket betegesen elhessegették maguktól. "Mennyire tekinthető erkölcsi értéknek a bátorság, helytállás, a szenvedések hősies elviselése - egész a mártíromságig -, ha ez utópisztikus, téves politikát szolgált?" - kérdi önmagától is, lefokozva a nem valló Józsa Béla mártír voltát - betyárbecsületté. Az illegális pártról: "Megdöbbentő a zsidók, értelmiségiek részaránya (66 százalék) a mozgalomban, kiknek a pártja a kommunista párt, mely társadalmi csoportnak a rendszere?" Talán saját magára és mai többi "damaszkuszi utasunkra" gondolva: "Ha abszolút elutasítjuk a marxizmus korszerűsítését, miért honorálni egy marxista állandó önrevízióját?" Mindig is divat volt, hogy egy-egy folyóirat főszerkesztője a humánértelmiség vezetője szerepében tetszelegjen. Az Utunk főszerkesztőjének, az uralkodói-inkvizítori megnyilvánulású Gaál Gábornak voltak ilyen allűrjei. A napló idején négy lap főszerkesztője küzdött e főkolomposi pozícióért: Gáll Ernő (Korunk), Létay Lajos (Utunk), Huszár Sándor (A Hét), Hajdu Győző (Igaz Szó), egymással sokszor feszült viszonyban. Szellemi vezetői ambíciói következtében G. E. igen sok "értelmiségivel" tartott kapcsolatot, munkáit dedikálta nekik, könyveiket ismertette: a naplóban ezek neve száz felett van. Különös társaság: céljuk az állandó önmutogatás, "közlés", ha van érdekes téma, ha nincs. Gáll nem kivétel, pályatársaival hol összevész, hol kibékül. Naplójában nem fukarkodik ilyenkor a jelzőkkel, mint például: Bretter Zoltán pökhendi, Balogh Edgár demagóg, naiv, képmutató, irreális, Benkő Samu sértődős, gőgös, arisztokratikus, Herédi Gusztáv bárdolatlan, felületes, Kántor Lajos szürke, fumigáló, Jordáky Lajos becsvágyó, gyűlölködő, Létay Lajos pitiáner, surmó, Méliusz József paranoiás, dühöngő, rigolyás, Panek Zoltán pimasz, patologikus, Huszár Sándor aljas, pimasz fickó, hiú, Sütő András fölényeskedő, lefitymáló, nem él a közéletben, Tóth Sándor intoleráns, Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós tenyérbe mászó, pökhendi stb. Akad, akiket csak dicsér (például az Ilie Verdetnek súgó Gálfalvi Zsoltot, Lászlóffy Aladárt, Szász Jánost, sőt az ifjú Salat Leventét stb.). Két legkiválóbb költőnk (Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos) jellemzésétől tartózkodott. Egyértelműen gonosz G. E. szerint Rácz Győző, utóbb a Korunk főszerkesztő-helyettese. G. E. sajnálatraméltó megnyilvánulása, mikor 1989 őszén (a magyarországi, bulgáriai stb. rendszerbukások hatására) így írt: "Magyarországon a baloldal diszkreditálva, elanyátlanodva, magatehetetlenül számolja fel önmagát, mindez az én további ellehetetlenedésemet jelenti, csak az itthoni peremélet marad számomra - pillanatnyi távlat nélkül". Korainak bizonyult a magyar kommunisták siratása, csak átmeneti volt "elanyátlanodásuk"... Az 1989. decemberi fordulatkor felismerte. lehetséges a kommunizmus túlélése, elég, ha Ceausescut áldozzák fel. Barátaival részt vett a mai RMDSZ megalakítására szólító felhívás (Hívó szó) megfogalmazásában-aláírásában. E kiáltványban Gáll és társai elítélik Ceausescut és klikkjét, de a kommunizmust nem. Az embernek az az érzése támad Gáll Ernő naplóját olvasva, jegyezet meg Nagy László, hogy a Ceausescu-rezsim politikai rendőrsége, a Securitate hülye volt, mert a politikai és kulturális kulcspozíciókban (az örökös bűnbakká tett Hajdu Győzőt kivéve) mind ellenállók ültek, és nemcsak a folyóiratok szerkesztőségeiben, de minden intézménynél (például: rádió - Csép Sándor, televízió - Bodor Pál, Kriterion Kiadó - Domokos Géza), ahol még magyar főnökök egyáltalán megmaradhattak. /Nagy László, Kolozsvár: Gáll Ernő meglepő naplója. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 21., újraközölte: Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

2004. július 19.

Kolozsváron a Deák Ferenc/Hősök utca 1. szám alatti épület homlokzatán áll az emléktábla a következő felirattal: "E házban volt szállva BEM JÓZSEF honvéd tábornok 1848 deczember 25-iki győzedelmes bevonulásakor". A tábla leleplezése 1898. dec. 25-én történt. 1994. jún. 2-án Funar levakoltatta a táblát, de szeptember végén az RMDSZ néhány városi tanácsosa /Boros János mai alpolgármester, az azóta elhunyt Herédi Gusztáv és Mikó Lőrinc/ saját kezűleg levakarta a takaró réteget. /Ö. I. B.: A funárjárás sebei (XVI.). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

2008. február 25.

Megjelent A sztálinizmus irodalma Romániában /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2007/ című tanulmánykötet, Balázs Imre József szerkesztésében. A tanulmányok a kolozsvári Sapientia – Kutatási Programok Intézete támogatásával készültek. A kötetről Szőcs István fejtette ki véleményét. Gheorghiu-Dej látszólagos sztálinizmusának titkai a mai napig feltáratlanok. Miként volt lehetséges, hogy míg az összes szovjet csatlósállamban a moszkovita frakció, amelyik a háború éveit Moszkvában vészelte át, kinyírta a honi gárdát, azokat, akik odahaza harcolták és szenvedték végig a fasizmus korszakát; ez alól az egyetlen kivétel volt Románia, Lásd a Pauker-Luca ügyet. A román kommunista vezetés titokban már 1953-ban létrehozott egy olyan szervet, amelynek feladata volt titokban elhárítani a szovjet befolyást, ahol csak lehet. Gheorghiu-Dej rendszere „ellensztálinizmus” volt, erős nemzeti vonásokkal. A korszak íróinak helyzetéről, életéről kellett volna többet írni, jegyezte meg Szőcs István A sztálinizmus irodalma Romániában című tanulmánykötetről, ehelyett olyan személyekről esik szó a tanulmánykötetben akiknek inkább kuriózumgyűjteményekben volna helyük, mint például a Fáskerthyeknek, az Aszódiaknak. A kötet szerzői „egybemossák az írókat nem is a műkedvelőkkel, hanem egyrészt a kontárokkal, másrészt a közművelődés hivatalsegédjeivel. ”A mai kritikusoknál ilyen őrszavak szerepelnek, mint referencia, kód, trend, retorika, munkás-szubkultúra stb., ugyanúgy alkalmazzák a divatos filozófusok vagy „antropológusok”, megállapításait, mint régebben a marxista szerzőket, „nem az elemzés kiindulópontjaként, hanem védőmázként bevonva vele a szöveget” – állapította meg Szőcs István. Nagy István munkásíró „nem csak íróként volt kreatúra. Mint ‘munkáshős’, munkásértelmiségi, majd mint kommunista közéleti személyiség is kreatúra volt. ”1956 kora őszén Szőcs István olvasta Nagy István egyik cikke korrektúralevonatában ezt a kitételt: A trianoni határ azért igazságtalan, mert azontúl is élnek – románok!... E mondatot aztán a cenzúra törölte, Herédi Gusztáv figyelmeztetésére. Nagy István egy alkalommal nem találta megfelelőnek Méliusz József versét, ezért kiegészítette: Leplezzétek le / leplezzétek le / az imperiálistákat / az imperiálistákat. Utána Szőcs István izgatottan várta: mit fog szólni Méliusz a verse megfejeléséhez? Semmit sem szólt, sőt, így vette fel következő kötetébe. És Nagy Istvánt kinevezték a Bolyai Tudományegyetem rektorává! Majd „kinevezték a Román Tudományos Akadémia tagjává, mint magyar szellemi nagyságot!”A tanulmánykötet szerzői „a diktatúrakorszak jellemzésénél éppen a kisebbségi mivoltból indulnak ki, azon belül is a primitivizmus és a parodizálás érdekli őket”. Ha meg akarja érteni az ember, hogy mi a sztálinizmus, akkor a diktatórikus korok legjellemzőbb közös vonásainak bemutatásával kell kezdeni, nemcsak az írók, költők szövegeinek felidézésével, fejtette ki véleményét Szőcs István. „A kisebbségek és a diktatúra viszonya mindig is sajátos volt, különbözött a diktatúra és a többség viszonyától. ” „A magyar kisebbségi politizálás félezer éves hagyománya az egy hazáért két pogány közt helyzet. ” A „második világháború után a magyar nemzetiségi „végeken”, amikor éppenséggel a sztálinizmushoz kellett védelemért folyamodni a poszt-kisantant szomszédság ellenében, amely végül is szintén csak minimálisnál kevesebb oltalmat szándékozott nyújtani. ”A tanulmánykötet „szenvtelen tárgyilagossággal foglalkozik a sztálinistának nevezett korszak irodalmával”. A „tárgyilagosság azonban nem meggyőző, mert nincs mögötte megértés, beleérzés, sem a korba, sem a szerzőibe. ” Hogyan voltak képesek így írni ebben a korban? A válasz: „így kellett, mert így lehetett.” „Kisebbségi irodalomra a rendszernek is szüksége volt, mert bizonyítani is kellett: lám, ezek itt lent – féltő gondoskodásunk alatt – élnek! És a kisebbségnek is szüksége volt irodalomra, mint annak jelzésére, hogy akárhogy is nézünk már ki, de azért még vagyunk. ”/Szőcs István: A múlt idők setét virága I. = Helikon (Kolozsvár), jan. 25., II. – febr. 10., III. – febr. 25./

2009. december 24.

Negyven évvel ezelőtt jelent meg a kilencek versantológiája Budapesten, az Elérhetetlen föld. Éppen abban az időben jelent meg Sepsiszentgyörgyön a Kapuállító irodalmi antológia, melyet fiatal szerkesztők, írók szerkesztettek /köztük Czegő Zoltán/. Egybeesés. Nem volt az véletlen, hogy a kilencek irodalmárcsoport tagjai járogattak Sepsiszentgyörgyre, Utassy József, Kiss Benedek, Kovács István, Oláh János, Mezey Katalin, aztán a tőlük fiatalabb Nagy Gáspár, de ő nem volt a kilencek között, fiatalabb volt s fiatalon ment bele a mindenségbe. Egymás után nőtt föl az úgynevezett első, majd a második Forrás-nemzedék, közülük Farkas Árpád, Magyari Lajos, Váry Attila, Csiki László és Czegő Zoltán az 1968-ban indult sepsiszentgyörgyi Megyei Tükörnél dolgoztak, alapító szerkesztők, kezdő írók, költők voltak. A kilencek a hetek után jelentkeztek Pesten, maguk is bolyban, mint az erdélyiek. 1968-ban a Korunk című kolozsvári folyóirattól jött le Szentgyörgyre Herédi Gusztáv szerkesztő. Azzal nyitott be, hogy látni akarja azt a csapatot, amelyik ilyen lapot szerkeszt. Herédi azután egy cikkben mondta: könnyű Dali Sándor főszerkesztőnek jó lapot csinálni öt költővel. A Szekuritáté számon tartotta őket. Ilia Mihály Szegedről, Czine Mihály Budapestről látogatott el hozzájuk. E két híres tanár küldte Sepsiszentgyörgyre a hallgatóit, menjenek magyar világot látni. Jöttek, hoztak könyveket, lapokat. A Kapuállító vakmerőség volt, ahogy a budapesti Elérhetetlen föld is, Nagy László előszavával. Czegő szerkesztette a kollégák s a közhangulat kérésére a második Kapuállítót, 1982-ben jelent meg. – Kaput állítottunk, elérhetetlen földekre, magyar kaput, összegezett Czegő Zoltán. /Czegő Zoltán: Kapuállítók az elérhetetlen földön. = Krónika (Kolozsvár), dec. 24./


lapozás: 1-28




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998