udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 42 találat lapozás: 1-30 | 31-42
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Herman M. János

1991. november folyamán

A Korunk novemberi számát a szórványnak, a szórvány problematikájának szentelte. A szórványkérdést szívügyének tekintő Vetési László tiszteletes írásában leszögezte: végzetesen szórványnemzet vagyunk. "A világon élő magyarság egyharmada az anyaország határain kívül az utódállamokban vagy a diaszpórában a romániai magyarságnak egyharmada nyelvi és etnikai veszélyeztetettségben, egynegyede pedig halmozottan hátrányos helyzetben él. " Vetési megállapította, hogy nem rendelkeznek a romániai szórványmagyarságra vonatkozó adatokkal. Nem jelentek meg erről könyvek, tanulmányok. Egyetlen kivétel az azóta elhunyt Semlyén István, akinek Hétmilliárd lélek című, 1980-ban megjelent könyve tartalmazott először adatokat a hazai magyar szórványnépességről. Az 1989-es változások óta az 1990 karácsonyán Gyergyószárhegyen tartott szórványértelmiségi találkozó volt az első, amely szomorú körképet adott a jelenlegi helyzetről. Semlyén István z 1977-es népszámlálási adatok alapján írta, hogy hét erdélyi megyében /Hargita, Kovászna, Maros, Kolozs, Bihar, Szatmár és Szilágy/ és a romániai magyarság háromnegyede, mintegy 1,2 millió lélek. A fennmaradó 420 ezer az ország többi részén /Arad, Beszterce-Naszód, Brassó, Fehér, Hunyad, Máramaros, Szeben, Termes és a Kárpátokon kívüli területen/ szóródik szét. A szórványban élő 420 ezer lélekből 220 ezer magyar kisebb-nagyobb városokban él /Beszterce, Bukarest, Brassó, Déva, Nagybánya, Nagyenyed, Nagyszeben, Medgyes s a bányavárosok/, mintegy 200 ezer pedig falvakban. Vetési László részletezte a szórványvidékeket. A Mezőségnek a Maros, Sajó és Szamos által határolt nagy kiterjedésű területe évszázadok óta a nagy felszámolódások színtere. A legveszélyesebb helyzetben, a homogenizálás legelőrehaladottabb állapotában a moldvai csángók vannak. Domokos Pál Péter óta többször feltérték helyzetüket, népi kultúrájukat, de etnikai folyamataik szociológiai, társadalomlélektani nyomonkövetése nem történt meg. A városok elszórványosodásának problematikája külön kérdés. Vetési László következtetése: összmagyar szórványprogramot kell kidolgozni. Addig pedig a legnagyobb súly továbbra is az egyházakra nehezedik, a lelkipásztorokra. /Vetési László: Szórványgondjainkról./ Kozma Zsolt visszapillantott a szórványosodás kialakulására és arra, hogy a református egyház mit tett a szórványban élőkért. 1944 után az intézményes egyházi szórványmisszió megszűnt. Azonban mindig voltak kiváló lelkek, akik vállalták a szórvány gondozását, ilyen például a nagysármási id. Hermán János, a kérői id. Bányai Ferenc, s azok, akiknek nevét feljegyezte Vetési László szórványlapjában, a Felebarátban. Kozma Zsolt írásában megoldást is javasolt. Először is fel kell mérni tájegységenként a szórványhelyzetet. Munkatársakat kell keresni, szórványfelelősöket. Érdemes kis könyvtárakat összeállítani. Szórványinternátusokat kell létrehozni. /Kozma Zsolt: Szórványosodás időben és térben/ Tófalvi Zoltán adatgazdag összegzést nyújtott a kivándorlásról, a kivándorlókról. Tófalvi az első világháború előtti kivándorlásig nyúlt vissza. A különböző időszakok adatait részletezve kiemelte azt, hogy az első világháború végétől napjainkig közel 650 000 magyar távozott Romániából. Nem természetes, hanem az idők során változó intenzitású, nem természetes, kényszerű kivándorlásról, áttelepülésről van szó. Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események újabb lökést adtak a kivándorlásnak. /Tófalvi Zoltán: Emigránsok, kivándorlók, letelepedők/ /Korunk (Kolozsvár), nov./

1992. február 25.

Herman János külügyi szóvivő bejelentette, hogy febr. 24-én a román nagykövet emlékeztetőt adott át a Külügyminisztériumban, ebben Magyarországot állítólagos revansizmussal vádolták. A szóvivő leszögezte, hogy Magyarországnak senkivel szemben sincs területi követelése, ugyanakkor a magyar kormány a nemzetközi fórumokon következetesen fellép valamennyi nemzeti kisebbség - így a határokon túl élő magyarság - jogainak védelmében. /MTI/

1993. augusztus 25.

Kétnapos magyar-román szakértői tárgyalások kezdődtek aug. 25-én Budapesten, nyilatkozta Herman János külügyi szóvivő. A főosztályvezetői szintű megbeszéléseken a két ország közötti viszonnyal foglalkoznak, áttekinti, miként halad a korábban jegyzőkönyvbe rögzített lépések megvalósítása. /Magyar Nemzet, aug. 26./

1993. augusztus 26.

Kétnapos magyar-román szakértői tárgyalások kezdődnek aug. 26-án Budapesten. Herman János külügyi szóvivő jelezte, főosztályvezetői szintű megbeszélés lesz, áttekintik, miként haladtak a korábban jegyzőkönyvben rögzítettek. /(n. i. zs.: Román szakértői küldöttség Budapesten. = Magyar Nemzet, aug. 26./

1993. augusztus 31.

Nyílt és korrekt volt a magyar-román főosztályvezetői szintű szakértői konzultáció légköre, közölte aug. 31-i sajtóértekezletén Herman János külügyi szóvivő, cáfolva a román lapjelentéseket, hogy azok eredménytelenek voltak. Nincs előrelépés viszont a kisebbségi nyilatkozat, a kisebbségügyi vegyes bizottság felállítása, az aradi emlékmű helyreállítása és a főkonzulátusok újramegnyitása terén. Jeszenszky Géza külügyminiszter telefonon beszélt román kollégájával és vázolta Horthy Miklós újratemetésével kapcsolatos kormányzati álláspontot. /M- Cs.: Herman: nem volt eredménytelen a magyar-román külügyi konzultáció. = Magyar Hírlap, szept. 1./ Román-magyar külügyminiszteri találkozó lesz Romániában szeptemberben, jelentette be Hermann János. /Még ebben a hónapban Jeszenszky-Melescanu találkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./

1994. április 5.

A vízumkényszer bevezetése a diplomata-útlevéllel rendelkezők részére újítás lenne a nemzetközi gyakorlatban, közölte Herman János magyar külügyi szóvivő, reagálva Nastase bejelentésére, amely ilyen intézkedéseket helyezett kilátásba. /Magyar Hírlap, ápr. 5./

1994. április 12.

A magyar Külügyminisztérium nem tartaná kívánatosnak a vízumkötelezettség bevezetését a diplomata-útlevéllel beutazó román állampolgárok számára, mondta Herman János külügyi szóvivő ápr. 12-i sajtóértekezletén, reagálva az Entz Géza államtitkár látogatásával kapcsolatos diplomácia szóváltásra. Érthetetlennek nevezte a román külügyi tájékoztatón elhangzottakat. /Új Magyarország, ápr. 13./

1994. április 14.

A román-magyar alapszerződésről Mircea Geoana külügyi szóvivő ápr. 13-án kijelentette, hogy a román fél két hete új javaslatokat nyújtott be a függőben levő kérdésekben. A külügyi szóvivő kifejtette, hogy Románia mindig moldovai testvérei mellett marad, segíti őket politikai, diplomácia és anyagi téren. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./ Herman János külügyi szóvivő cáfolta, hogy új javaslatot nyújtott be a román fél. /Népszabadság, ápr. 14./

1994. november 4.

Az Erdélyi Református Egyházkerület és a Diaszpóra Alapítvány idén másodszor nov. 4-én, Medgyesen rendezte meg a szórványtalálkozót, hogy díjazza a szórványmagyarság megmaradásáért kifejtett munkásságot. A legjelentősebb díjakat, a Celder Márton és Földes Károly díjakat most id. Herman János, a Kissármáson szinte önerőből templomot állító lelkész, Szegedi László magyarigeni esperes és az észak-erdélyi falvak szolgálatát felvállaló Sárkány Ferenc főgondnok kapták. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12-13./

1997. május 12.

Vetési László lelkész a szórványkérdésről, annak egyházi vonatkozásáról fejtette ki gondolatait. "Az egyház az utolsó olyan intézmény, amely a kisközösségben intézményként működik, és ezért rá nehezedik minden teher." Több mezőségi faluban a lelkész a nyelveszakadt konfirmandusokat így tanítja meg: eu-s crs, tin reformata maghiar. Már románul tanulja meg, hogy ő magyar református, de megtanulja, él benne az eredet- és hovatartozástudat. "Ugyanígy cserélt nyelvet - de nem hitet - Küküllőkarácsonyfalva magyar reformátussága." A Fehér megyei Borbánd római katolikusai egy évszázada cserélték át nyelvüket, de nem a kultusz nyelvét. Ugyanez a helyzet Verespatak unitárius, katolikus és református népével. Nagyváradon működik egy olyan szlovák adminisztrációjú apácarend, melynek belső nyelve ma is magyar. Az egyház sokat tehet, anyanyelven szól és szervez. Szigetfalu volt Vetési László első gyülekezete, a Szeben megyei Bürkös, ahol a nősülni vágyók 30-40 km-re levő magyar faluba mentek, hogy magyar társat keressenek. "De fenntartható ez a modell?" Az egyház egyedül nem tud megfelelni a beolvadástól való őrzésnek. A múlt században Czelder Márton lelkész Havaselvére ment a hívek után, Koós Ferenc Bukarestbe, templomokat építettek. 1881-ben azután megszületett az a református egyház egyetemes zsinati döntése, ez új alapokra fektette a szórványmunkát. Ekkor mondták ki a körlelkészség megszervezését, új templomok építését. Az ekkor indult "szórványszolgálat egyik legáldottabb eredménye az, hogy még vagyunk a Mezőségen, Dél- és Belső-Erdélyben." A múlt század végétől szolgálatának nagy részét lelkészekre, gyülekezetekre építette az EMKE is. Trianon után jöttek Reményik Sándor versei. A falumisszió útbaindítását a népi irodalom adta: Szabó Dezső, Ignácz Rózsa, Makkai Sándor, Rákosi Viktor, Nyírő József. A Mezőség apostolaként említették a két világháború között Földes Károlyt, Mezőújlak lelkipásztorát. Az elmúlt nehéz évtizedekben Szegedi László /Magyarigen/ és Herman János /Nagysármás/ lelkészek tették mindig azt, amit kellett, a szórványmunkában. - Vetési László figyelmeztetett: még mindig nem született átfogó szórványstratégia. Közben egyre közelebb húzódik a tömbökhöz a nyelvhatár. - Vetésinek ez a tanulmány a Jelen és jövő a mai szórványkutatásban című kötetben jelent meg. /Vetési László: Szórványszolgálat és az egyház. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

1999. szeptember 30.

Vetési László méltatta a nyolcvanéves Herman János nagysármási nyugalmazott lelkész, a Mezőség apostola munkásságát. Életműve: "legnagyobb temetőnknek, a Mezőség kellős közepének szolgálata", állapította meg. Körülötte a nyomor, a nyomasztó nyelvbénulás, a szüntelen hit- és nyelvváltás fájdalma. "Életműve a tanyától tanyáig, háztól házig, gondtól gondig, lélektől lélekig vezető gyalogutak hálátlansága." /Vetési László: Nyolcvanéves a Mezőség apostola. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./

2000. január 8.

Herman János lelkészt 1999. dec. 22-én temették el Nagysármáson. Az elhunyt a Mezőség Mózese, püspöke, mindenese volt, hívei Nagysármás körül a szétszórt kis tanyákon élnek, méltatta a lelkész tevékenységét Vetési László. Herman János ezen a vidéken szolgált Urának és népének egy fél évszázadon át. Ő a 20. század apostola, a tanyától tanyáig gyalogló szolgálatával. "Életéből és halálából meg kell tanulnunk az önzetlen szolgálat értelmét, azt hogy mindennap tennünk kell valamit másokért", hangoztatta a sírnál Vetési László. /Vetési László: Búcsú a Mezőség Mózesétől. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

2000. február 8.

A Maros megyei Nagysármás nagyközségben regionális kétnyelvű kisújság indult, a Graiul Campiei Transilvane, azaz a Mezőségi Kisújság első száma. A laptestbe magyar nyelvű cikkek, beszámolók is vannak. A kétnyelvű napilapban helyet kapnak a helyi hírek is, mint például Hermán János nagysármási tiszteletes temetése. A lapnak külön hangulatot ad a cikkek sajátos román és magyar tájnyelve, amely a Mezőséget oly távolinak, de egyben oly családiassá is teszik. A kisújság - amennyiben sikerül fennmaradnia - a mezőségi öntudat ébredését fogja segíteni. /Mezőségi kisújság. Kétnyelvű napilapot indítottak Nagysármás községben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8./

2000. augusztus 5.

Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke rágalmazási pert indított az Associated Press, valamint annak bukaresti tudósítója, Alison Mutler ellen, aki 1998-ban azt a valótlan hírt röpítette világgá, hogy a felperes szekusügynök volt, amit be is ismert. Bár a megrágalmazott és ügyvédje, dr. Kincses Előd, illetve a panaszos tanúja, Herman M. János lelkipásztor hitelesen bizonyították, hogy Tőkés Lászlót a securitate éveken át üldözte, a bukaresti bíróság, Bogdan Benegni bíró a ″valóság bizonyítása″ (proba veritatii) megállapítása címén elrendelte a püspök szekus-dossziéjának bekérését, illetve felkérte a szekus-dossziékat átvilágító bizottságot, hogy nyilatkozzon a megrágalmazott esetleges ügynök-múltja tárgyában. - Tőkés László hivatala közleményben tudatta: a püspök készséggel aláveti magát bármely átvilágításnak, hiszen egy hiteles és becsületes átvizsgálás végképp megcáfolná a sorozatos rágalmakat, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a bukaresti bíróság nem az igazságszolgáltatás elvégzésére, nem a rágalmazók megbüntetésére, hanem a sértett fél befeketítésére törekszik. A rágalmazó ugyanis képtelen bizonyítani állításait, s a maga során nem is igényelte a ″valóság bebizonyítása″ alkalmazását. Következésképpen a bíróság június 30-i intézkedése esetében célzatos bírói túlkapásról lehet beszélni. Feltételezhető, hogy ez alkalommal is Tőkés László püspök szándékos politikai befeketítésére történik kísérlet. /Átvilágíttatná a bíróság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./

2000. október 27.

Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban tartották a Templom és iskola tematikájú háromnapos nemzetközi konferenciát az elmúlt hét végén. Nemzetközivé a holland előadóvendégek tették. Csűry István (Nagyvárad) a nevelés tekintélyéről tartott előadást. Eszmefuttatásában a hiteles emberek összefogását szorgalmazta. Demény Attila, a Romániai Magyar Zeneszerzők Társulatának elnöke a romániai magyar zeneoktatás gondjait taglalta. Az erdélyi felcseperedett zenei tehetségek zöme elmegy. Egy beszédes szám: 16 európai hangversenyzenekar élén Kolozsváron végzett koncertmester áll. Kérésüket, hogy legyen magyar nyelvű zenei oktatás Kolozsváron, elutasították, annak ellenére, hogy a növendékek negyven százaléka magyar ajkú. Nem marad más hátra, mint egyházi keretek között megoldani az anyanyelvű zenei oktatást. Tolnay István tanügyi tanácsos a Partiumi Keresztény Egyetem célkitűzéseit vázolta, mondván: az új váradi tanintézmény chartájába foglalta a keresztyén értékek őrzését, ápolását és továbbadását. Tőkés Elek egyházkerületi tanácsos (Kolozsvár) az egyházi iskolákról szólt. Jelenleg mintegy 2200 gimnazista és főiskolás tanul a református iskolákban. Szó esett még a magyar nyelvű szakiskolák beindításnak igényéről, meg arról a gondról, hogy az erdélyi magyar családok negyven százaléka nem tudja megvenni a méregdrága tankönyvcsomagot. A konferencián bemutatták a Magzatvédelem - életvédelem című kötetet. A zárónapon leleplezték Pápai Páriz Ferenc emlékplakettjét, melyet Gergely István kolozsvári szobrászművész készített. - Dr. Herman M. János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előadó-tanácsosa, a konferencia szervezője kifejtette: nincs túl nagy divatja a keresztyén iskolaalapításnak Erdélyben. Nagy az ódzkodás az egyházi iskolák és a keresztyén szellemiség terjedésétől. - Az Aranyos völgyében tucatszám épülnek ortodox kolostorok, templomok. Ezekre mindig jut elegendő állami pénz, miközben több száz éves magyar kollégiumok málladoznak. /Gittai István: Konferencia Nagyenyeden. = Bihari Napló (Nagyvárad), ok. 27./

2001. január 16.

Jan. 15-én egyeztető jellegű, kötetlen, baráti légkörű beszélgetést folytatott Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Kálvin utcai igazgatótanácsi székhelyén az egyház, illetve a Bihari Napló néhány tisztségviselője. Előbbiek képviseletében Csűry István generális direktor, Hermán M. János előadó-tanácsos, valamint Jakabffy Zsolt Attila, a Harangszó felelős szerkesztője, a Bihari Napló részéről Králik Lóránd felelős kiadó, Rais W. István főszerkesztő, valamint Szűcs László főszerkesztő-helyettes igyekezett tisztázni az utóbbi hónapok vitás kérdéseit, az informális kapcsolattartás esetlegességének okait. Elvi megállapodás született arról, hogy a kétoldalú információáramlás rendszerezettebb lesz, s a sajtóanyagok objektivitása, tartalmi hitelessége érdekében mindkét fél nyitottságot tanúsít. /Viták helyett. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 16./

2001. július 13.

A Magyar Reformátusok Világszövetsége júl. 4-6. között, Nagyvárad-Félixfürdőn tartott jubileumi közgyűléséről nyilatkozatot adott ki. A tisztújítás során az elnöki tisztségbe másodszorra is Tőkés László királyhágómelléki püspököt választották meg, az új főtitkár Takaró Mihály dunamelléki főgondnok, az új jegyző pedig dr. Hermán M. János, a Királyhágómelléki Egyházkerület előadótanácsosa lett. A közgyűlés indítványozta, hogy az Egyetemes Zsinattal közösen hozzanak létre egy külügyi és ökumenikus bizottságot nemzetközi kapcsolataik intézményes kiépítése céljából. A közgyűlés visszautasította azokat, a IV. Magyar Világtalálkozót és - általában - az MRVSZ-t érő, bel- és külföldről származó gyanúsítgatásokat és vádakat, melyek Krisztus evangéliumának és a nemzet szolgálatának ügyét egymással szembe akarják állítani. - Az MRVSZ teljes támogatásáról biztosítja a státustörvényt. Kiemelt fontosságú feladat a kommunizmus idején elsorvasztott és az utóbbi évtizedben újraalakult magyar református iskolarendszer továbbfejlesztése, külön hangsúlyt fektetve a felsőoktatási tanintézetek támogatására (Károli Gáspár Református Egyetem, Partiumi Keresztény Egyetem, Kálvin János Teológiai Akadémia stb.). /Nyilatkozat. = Bihari Napló (Nagyvárad), júl. 13

2001. július 14.

Három lelkész élettörténetét tartalmazza a könyv: Palástban. Lelkészek szórványban /Nagy Ödön: Emlékeim, Hermán János: Szórványban, Nyitrai Mózes: Nyolcvan év. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2001/. A szórványról 1942-44 között kérdőíves felmérést végeztek 709 településen. A református Nagy Ödön és Hermán János volt a szórványgondozás szervezője és munkása. Nyitrai Mózesnek unitárius lelkészként fonódott össze a sorsa az erdélyi magyarság sorsával. A kötetet kiadásra előkészítette Keszeg Vilmos, az előszót Keszeg Vilmos és Bencze Márta jegyzi. Hermán János emlékezését Bencze Márta jegyezte le. (Lelkészek szórványban. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./

2001. november 2.

Hermán János /sz. Kolozsvár, 1948. szept. 7./ 1973-ban végzett a kolozsvári Protestáns Teológián. Erdélyben kezdte lelkészi szolgálatát: Somkerék, Keszi, Újős református gyülekezeteiben. Ösztöndíjasként utazott Hollandiába. Amszterdamban kezdte és Leidenben fejezte be tanulmányait, 1984-ben kapott holland diplomát, melyet követően két fríz gyülekezetet pásztorált. Megszervezte a hollandiai és belgiumi magyar protestánsok lelkigondozását. Budapesten 1992-93 között menekültügyi szolgálatot végzett és ugyanakkor doktorált a Budapesti Teológián. Jelenleg hollandiai otthona, a felvidéki Révkomárom és Nagyvárad között ingázik, a Komáromi Kálvin János Teológiai Akadémia tanáraként és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület sajtó- és kiadói tanácsosaként. Édesapja, Hermán János egy éve elhunyt, akit a Mezőség apostolaként is emlegettek. Magára vállalta 30 négyzetkilométeres körzetben a pusztuló kis mezőségi eklézsiák gondozását, akkor is, ha nem volt ilyen megbízatása. Templomokat épített, javíttatott Kissármáson, Széken, és rengeteg más faluba beszolgált, elgyalogolt. - Már a '30-as-'40-es években volt Belgiumban szórványgondozás. 1956 után, a forradalom leverését követő nagy emigrációs hullám következtében, 4000 lelkes egyház jött létre Belgiumban, 17-20 helyen tartottak istentiszteleteket és két templomuk, parókiájuk is volt. A hetvenes évek elejére mindez eltűnt, Pándy András szolgálata következtében. Hermán János 1999 augusztus vége óta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület sajtó és kiadói osztály élén áll. Egy esztendő leforgása alatt tíz könyvet sikerült kiadniuk. /FÁBIÁN TIBOR: Kelet és Nyugat közt Isten szolgálatában. Beszélgetés dr. Hermán János lelkipásztorral, előadótanácsossal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

2001. november 6.

Erdélyi Halottak Napja elnevezéssel istentiszteletet és gyászmisét tartottak nov. 1-jén, mindenszentek napján az Erdélyi Gyülekezet budapesti központjában, a Reménység Szigetén. A gyülekezet, amely egyházjogilag a romániai Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozik, immár harmadik alkalommal rendezett a halottak napjához kapcsolódóan gyertyagyújtással egybekötött megemlékezést a Magyarországon élő, de határon túli származású magyar hívők számára. A szabadtéri eseményen Hermán János református lelkész, a királyhágómelléki egyházkerület tanácsosa és Czirják Árpád gyulafehérvári érseki helynök emlékezett az elhunytakra. /Erdélyi Halottak Napja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

2002. augusztus 23.

A Bihar megyei Jankafalvának 300 éve nem volt saját temploma. A település református presbitériuma 1991-ben elhatározta, hogy felépíti az istenházát. Sokáig épült, aug. 18-án felszentelték. Az ünnepi alkalomból Herman M. János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előadó tanácsosa hirdetett igét arról szólva, hogy Jankafalván megtörténhetett a csoda. /Templomépítők Jankafalván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./

2002. október 25.

Nagyváradon okt. 23-án az 1956-os forradalomra emlékezett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Polgári Együttműködési Mozgalom. Hermán János előadó-tanácsos bibliás szavakkal beszélt 56-ról és a máról egyaránt, Tőkés László püspök rövid hozzászólásában arról beszélt, hogy nemzeti ünnepeink közül augusztus 20-a és október 23-a még nem honosodott meg eléggé nálunk, szemben például március 15-ével. "Azért határoztuk el, hogy idén példás módon ünnepeljük meg október 23-át, és méltó módon emlékezünk a magyar forradalom mártírjaira, hogy hagyományt teremtsünk" - jelentette ki a püspök. /Példás megemlékezés 1956-ról. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 25./

2002. november 11.

Egységeseknek kell lennünk közös céljainkban, a normatiszteletben, a hitben, a következetességben, és autonómiatörekvéseink konok képviseletében. Egy keresztény értékelvű alapon nyugvó magasabb rendű egység lehet csak jövőnk záloga" - áll a Keresztény értékek a politikában című szimpózium résztvevői által elfogadott zárónyilatkozatban. A hétvégén a témáról szóló konferenciát tartottak Temesváron a Gerhardinum Katolikus Líceum dísztermében. Keresztény értékek az erdélyi magyar politikában című előadásában Toró T. Tibor elmondta, a keresztény értékek tisztelete talán az egyetlen dolog, amelyről konszenzus van az RMDSZ-en belül. Jelenleg négy platform tűzte zászlajára a keresztény demokrácia értékeit: az Erdélyi Magyar Keresztény Demokrata Mozgalom, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, a Nemzetépítő Platform és a Reform Tömörülés. Borbély Zsolt Attila, Sógor Csaba, és Hermán M. János is tartott előadást. Borbély Zsolt Attila politológus, a Reform Tömörülés egyik alelnöke kifejtette: Romániában, illetve Magyarországon a szocialisták a francia típusú nemzetfogalmat követik, amely kizárja a határon túli magyarokat a magyar nemzetből. Sógor Csaba szerint a keresztény hitet nem a közéletben kell megélni, hanem a lélekben, a keresztény hit szerint kell cselekedni. /Jantó-Petneházy István: Szükség van a keresztény értékelvű politizálásra. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./

2003. január 21.

Nagysármáson él a tájegység talán legnépesebb, legéleterősebb magyar közössége. 4000 lakosának 40 százaléka magyar. Balázs Lajos 1996-tól szolgálja a ma 1375 hívet számláló nagysármási református egyházközséget. Elődjének, Hermán János tiszteletesnek az alakja körül valóságos legendák szövődtek. A 17 tagú helyi önkormányzati testületben az RMDSZ 4 tanácsossal képviselteti magát. A polgármesteri hivatal 18 alkalmazottja közül 4-en magyarok, ezek egyike Sallai Imre, aki egyben a helyi RMDSZ elnöke is. A helységnévtáblát itt is bemázolták. Az RMDSZ-nek jelenleg kb. 600 bejegyzett tagja van, közülük mindössze 180-an fizetnek rendszeresen tagsági díjat. Szkolka Attila kémia-fizika szakos tanár, az általános iskola aligazgatója 35 éve tanít Sármáson. Negyed századdal ezelőtt még magyar tannyelvű párhuzamos osztályok működtek, manapság már csak egy-egy osztályra futja a létszámból. A mostani tanévben az alsó tagozaton 72-en, a felsőn 93-an tanulnak. Nincs szakképzett magyar szakos tanáruk. A helyi fúvószenekart az egyházközség patronálja. Az egyház egy gyermekkórust is működtet, az RMDSZ pedig a Tulipán néptánccsoportot és annak ifjúsági tagozatát, a Boglárkát. /Szentgyörgyi László: Mezőségi oázis. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 21./

2003. június 26.

Vita van a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Határon Túli Magyarok Hivatala között az egyházkerületnek nyújtott több mint egymillió dollár értékű soron kívüli támogatás elszámolásáról - derül ki az Erdélyi Riport című nagyváradi hetilap legfrissebb számából. A lap emlékeztetett arra, hogy az Orbán-kormány 2001 decemberében hozott határozatának értelmében, a Református Világszövetség Európai Területi Tanácsa 2002. augusztusi nagygyűlésének megrendezésére a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 242,5 millió forint soron kívüli támogatást kapott a magyar költségvetésből. Az Erdélyi Riport birtokába jutott azoknak az iratoknak, amelyek a támogatás megítélésének körülményeit, valamint az elszámolás jelenlegi helyzetét dokumentálják. A független mérlegképes könyvelői jelentés szerint mintegy 25 millió forintnak megfelelő összeg elszámolása nem tekinthető véglegesnek, miközben az erre kijelölt utolsó elszámolási határidő idén február 28-án lejárt. Miközben Bálint-Pataki József, a HTMH elnöke úgy nyilatkozott a lapnak, hogy meggyőződése szerint előbb-utóbb a Királyhágómelléki Református Egyházkerület is teljes mértékben el tud számolni a 2001 decemberében megítélt s a HTMH által továbbított támogatással, az egyházkerület illetékese leszögezte: a végleges elszámolás már idén áprilisban megtörtént. - A HTMH elnöke elnézte az időpontokat. Most hallom először, hogy 25 millió forint hibádzik - jelentette ki a lapnak Hermán M. János lelkész. Amikor a magyarországi és a romániai magyar sajtó tavaly nyilvánosságra hozta, hogy a nemzetközi református találkozó megrendezése kapcsán a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nagyobb támogatást kapott, mint amekkora összeg tavaly, az egész évben az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának rendelkezésére állt, Tőkés László, az egyházkerület püspöke úgy nyilatkozott: ezek az írások részét képezik annak az összehangolt politikai támadásnak, amellyel őt kiszorítani igyekeznek a közéletből. /Vita egy magyarországi támogatás elszámolásáról. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 26./

2004. október 7.

Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Magyar Polgári a nemzeti gyásznap előestéjén, okt. 5-én emlékezett a várad-olaszi református templomban, ahol Hermán M. János lelkipásztor hirdetett igét. Dr. Fleisz János történész Nagysándor József honvéd tábornok élettörténetét ismertette. /(Balla Tünde): A szabadságharc áldozataira emlékezik Bihar. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./

2005. május 16.

Május 14-én Marosvásárhelyen a várban az EMKE immár másodízben megszervezte a Tavaszi Fesztivál, melyet Csegzi Sándor alpolgármester nyitott meg. Különböző tájegységek népviseletébe öltözött gyerekek töltötték be a teret. Tizenhárom csoport lépett színpadra, Magyarországról is jöttek. A színpadon folyt a tánc, a játék, a mellette lévő téren kézművességre – nemezelés, körmöcskézés, fonás – tanították az érdeklődő gyermekeket. Volt népdalvetélkedő is, több mint negyven benevezővel. A család nemzetközi napja alkalmából a meghívottak között volt Herman János hatgyermekes református lelkész és Kristófi János tízgyermekes festőművész. /Mezey Sarolta: II. EMKE Tavaszi Fesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./ A fesztivál keretében megrendezték Marosvásárhelyen a IV. Gyermek-Gyöngykoszorú találkozót, ahol népi gyermekjátékokat mutatott be 15 csoport, közöttük magyarországi meghívottak is. Ezt követően népdalvetélkedőre került sor. /II. EMKE Fesztivál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./

2005. december 13.

A Királyhágó-melléki jubileumi emlékhét keretében avatták fel az egyházkerület Református Dokumentációs Központját (KREDOK) Nagyváradon. Dr. Hermán M. János igazgató köszöntötte az érdeklődőket. Dr. Eszenyei Mária lelkész-professzor tartott igehirdetést. Az igemagyarázatot három könyvbemutató követte. Az örökségünk védelmében című kötetet Emődi Tamás, a Bronzba, kőbe című királyhágó-melléki szoboralbumot Deák Árpád mutatta be. Megtalálható benne a nagyvárad-olaszi Millenniumi emlékoszlop, a nagykárolyi Károlyi Gáspár szobor, a nagyszalontai Bocskai István szobor, a nagyváradi Bethlen Gábor és Lórántffy Zsuzsanna szobor és további jelentős műemlékek. Bereczki András lelkész az általa szerkesztett Református Kalendárium 2006-os kiadását mutatta be. A templomépítésről Fazakas Sándor lelkész írt a Kalendárium oldalain. /Fábián Tibor: Új egyházi dokumentációs központ. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 13./

2006. április 24.

Dr. Hermán M. János református lelkipásztor beszélt életútjáról. Kolozsvárott született 1948-ban, édesapja györgyfalvi lelkész volt. Apját börtönből való szabadulása után Nagysármásra hívták lelkésznek, így 1950-ben odaköltöztek. Édesapját missziós tevékenységéért a Mezőség Mózesének nevezték, legalább tízezer embert ismert név szerint a Mezőségen. Járta a falvakat, és időnként gyermekeit is magával vitte.   Édesapja kőművesekkel, ácsmesterekkel templomot és parókiát épített vályogból Kissármáson, majd gyülekezeti termet épített engedély nélkül, önerőből, mert hitt a jövendőben. Templomot mentett meg az elkezdett lebontásból Mezőbáldon, és újjáépíttette a hívek segítségével. Templomot javított Cégen. Gyermekek százát tanította magyarul írni, olvasni, énekelni, és ha kellett, románul és németül is prédikált. Negyvenöt évi nagysármási lelkészi szolgálata alatt több mint kétszázan tértek a református egyházba a más vallásúak, főleg az adventisták közül. A hatóság sokszorosan fenyegette, próbálta megfélemlíteni, lejáratni, mindhiába. Teológiai munkásságának, írásainak közlése még várat magára. Dr. Hermán M. János barátaival ott ültek a sármási templomban 1989 húsvétján, amikor édesapja azt prédikálta, hogy a Kondukátornak nem lesz része a feltámadásban. Mindenkiben megállt a lélegzet, ő pedig megismételte: a Kondukátor elpusztul, mert a bűnei az égre kiáltanak. Négyszáz ember hallgatta a prédikációt. Haja szála sem görbült meg, még a besúgók sem mertek jelenteni. Makkai Sándor nevezte el a Mezőséget Holt-tengernek. A nyolcvanas években már csak a túlélés reménye tartotta ott az embereket. Tucatnyi mezőségi faluban az eltelt ötven év alatt egyetlen magyar sem maradt. Szombattelkén, Kiscégen, Budatelkén, Viszolyán, Dombon, Csehtelkén édesapja temette el az utolsó magyarokat. Apja az agyonolvasott Bibliájával folytatta a családlátogatást. Ahol a magyarság kisebbségben van, hiányzik a középréteg, ahol alig voltak magyar iskolák, és azokat is sorban bezárták, azokban a mezőségi falvakban, mint például Katona községben, felgyorsult a nyelvromlás. Kallós Zoltán, Kövesdi Kiss Ferenc szolgálata példaértékű, vannak követőik, de nem elegen. Hiányzik a folyamatosság. Édesapja a hívek után járva negyven kilométert is gyalogolt naponta. Felkereste a családokat, tanította a gyermekeket, vállalta a beteggondozást, helyettesítéseket. Volt olyan is, amikor tíz falunak volt a lelkésze, családja alig látta. Édesapja sokszor magával vitte egyik-másik gyermekét. Imádság nélkül senkit nem eresztett el házából, üres kézzel senki sem távozott. Román tisztelői is seregestől voltak. Dr. Hermán M. János 1973-ban kezdte el a lelkészi szolgálatot Mezőkeszüben. Később Somkeréken, majd Újősben volt lelkész, ahol a fűzkúti szórványgyülekezetet is ellátta. 1983. szeptemberében elbúcsúzott híveitől és öt gyermekünkkel Hollandiába elmenekültek, felesége ugyanis holland.  A holland Mezőségre került, ahol korábban évekig nem volt lelkész.       Dr. Hermán M. János  szolgált a felvidéki Komáromban, Budapesten, Londonban, Brüsszelben, azután sikerült visszajönnie. Hét éve dolgozik a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületben. Amikor 1983 őszén holland egyházi szolgálatba lépett, két-három hónap után összegyűjtötte a frízlandi magyarságot. Azután megtudta, hogy Belgiumban sincs lelkész, ezért Liège-ben és Brüsszelben is megszervezte a maradék magyarságot. A nyugati magyaroknál a második nemzedék már többnyire feladja identitását, nyelvét. Úgy számolta, hogy a második világháborút követő negyven esztendőben legalább százezer magyar ember váltott nyelvet, kultúrát Nyugat-Európában. Még a fordulat előtt folytatták a szervezett segélyszolgálatot. Az akkori vezető lelkész éppen távozott, és akkor meghívták őt Budapestre, menekültügyi szolgálatra 92–93-ban. Szörnyű volt látni, mit hozott magával a délszláv háború. Főként ennek a következményeit próbálták enyhíteni Magyarországról. A nyugati magyarság különösen sokat segített. Dr. Hermán M. János ahogy megkapta a holland útlevelet, 1987-ben hazamerészkedett. Sokat nem tehetett, de gyógyszeres segítséget nyújtottak sok embernek. Csomagküldéssel és híradással is próbáltak szolgálni. Persze mindig nyomon követték, megfigyelték, akikkel beszélgettek, azokat vallatták. Sorra érettségizett mind a hat gyerekük. Ketten jártak teológiára: Rebike Kolozsvárra, Dani pedig Nagyszebenbe. Zsuzsa Budapesten tanult, József meg Kolozsvárra házasodott.    – A hazai jelenlétre minket Isten kötelez, vallja Hermán M. János. Szerinte a romániai felekezetek összessége inkább hajlik a szőnyeg alá való seprésre, mert olyan nagy mértékű volt az összefonódás a politikai rendőrséggel. A régebbi besúgók egy része ma is aktív, az erőszakkal beszervezettek pedig rossz lelkiismerettel élnek. Számos egyházi alkalmazott könnyűszerrel zsarolható. Az egyházi élet legrázósabb kérdése az átvilágítás. Szinte teljes hallgatás övezi a múlttal való szembenézést.   Hermán figyeli a fordulat óta a társadalmi folyamatokat, a becsületesek kínlódását, az erdélyiek tömeges kivándorlását, a gazemberek metamorfózisát. Úgy látja, túl kevesen jöttek haza az ötven év alatt több mint 678 kitelepedett vagy disszidált, katolikus, református, unitárius, evangélikus erdélyi lelkész közül. Hermán M. János /sz. Kolozsvár, 1948. szept. 7./ 1984-ben holland diplomát kapott, majd két fríz gyülekezetet pásztorolt. Hat gyermekük van, mindannyian anyanyelvi szinten beszélnek magyarul. Jelenleg hollandiai otthona és Nagyvárad között ingázik, ahol előbb a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület előadó-tanácsosa, majd az Egyházkerületi Dokumentációs Központ létrehozója, vezetője. /Fábián Tibor: Egyházból mentem egyházba. Dr. Hermán M. János református lelkipásztor a mezőségi Holt-tengerről és a lelkészi sorsvállalásról itthon és külhonban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 28., folyt.: ápr. 11., ápr. 14., 24./

2006. szeptember 13.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a hollandiai Juhász István Alapítvány szervezésében szeptember 14–15-én Tavaszy Sándor teológus, filozófus és közéleti személyiség emlékének adózó konferenciát tartanak Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsánna Egyházi Központban. Az előadók között lesz Csűry István főjegyző, Tőkés László püspök, dr. Tonk Márton professzor, dr. Tőkés István ny. professzor, dr. Geréb Zsolt rektor, dr. Zalatnay István budapesti lelkész, dr. Juhász Tamás rektor, dr. Ferencz Árpád professzor és dr. Péter Miklós professzor. /Dr. Hermán M. János: Tavaszy Sándor szimpózium. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./


lapozás: 1-30 | 31-42




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998