udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 8 találat lapozás: 1-8
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Sima, Horia

1994. november 1.

Bukarestben megalakult az első legionárius fészek. Nyíltan hirdetik a legionárius ideológiát és Horia Sima Keresztény Erkölcsi Szervezet néven kérték bejegyzésüket. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

1995. július 14.

Júl. 15-én nyílik meg a Kárpátokban, a Bucsecs hegységben, Padinán az első vasgárdista tábor, amelyet bukaresti Horia Simon, nagyszebeni Mota és Marin, valamint a chisinaui Kapitány vasgárdista sejtek szerveztek a fiatalok számára. Nemrég tömegesen elzarándokoltak Corneliu Zelea Codreanu meggyilkolásának színhelyére, ahol elénekelték a vasgárdista himnuszt /nem tiltották be, mint a magyar himnuszt/. Serban Suru fizikatanár többször megpróbálta bejegyeztetni a Mihály Arkangyal Légiója- Horia Sima Fészek nevű szervezetét. A bejegyzést nem engedélyezték, de a hatóság nem tesz semmit a fasiszta megnyilvánulások és szabad szervezkedésük ellen. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 12./ A táborban vasgárdista "veteránok" mesélnek emlékeikről. A tábor bejáratánál ott lesz a Vasgárda jelvényével ellátott zöld román fasiszta zászló is. /Magyar Hírlap, júl. 15./

1996. január 12.

Kolozsváron a könyvesboltokban nyíltan árusítják a vasgárdista irodalmat, így Horia Sima könyvét is. Az újra felvirágzóban levő legionárius mozgalom Kolozsvárnál befogadóbb fészket aligha találhatott volna magának. /Sima szabadság vasgárdista módra. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

1996. január 25.

Az országban törvény tiltja a fasiszta pártok újjáélesztését, ennek ellenére az egyik legionárius csoport, a Horia Sima-fészek sajtóértekezletére még a titkosszolgálatot /SRI/ is meghívták. Azt próbálták elhitetni a hallgatósággal, hogy az 55 évvel ezelőtti bukaresti zsidóellenes pogromot, a hírhedt vérengzést nem elődeik, hanem a szovjet NKVD szervezte és hajtotta végre. Szerintük Nicolae Iorgát is ők ölték meg. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 25./

1996. július 3.

Bukarest Északi Pályaudvarának közelében egy épületen tábla jelezte: Mihály Arkangyal Légió Horia Sima Klubja. A táblát levették, de a klub maradt. - A Román Hírszerző Szolgálattal /SRI/ kapcsolatos lehallgatási botrány kapcsán kiderült, hogy a Corneilu Vadim Tudor vezette Nagy-Románia Párt az SRI-vel párhuzamos információs struktúrát épített ki, a verőlegények sem hiányoznak a párt házatáján. Serban Suru, a Horia Sima Klub vezetője kijelentette, hogy bepereli az SRI-t. "Természetesen lehetőséget adunk számukra, hogy megjavuljanak, de ha továbbra is makacskodnak, törvény elé visszük a dolgot." - mondta. Az alkotmány ugyan tiltja a fasiszta pártok, csoportosulások működését, a valóság mégis más. /Asztalos Viktor: Arkangyalosok és nagyromániások. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 3./

1999. június 19.

Kolozs megye főispánja, Alexandru Farcas figyelmeztető levelet jutatott el Gheorghe Funar polgármesteréhez, melyben felhívta a polgármester figyelmét arra, hogy tartózkodjon az olyan rendezvényektől, mint amilyeneknek a múlt hónap második felében a polgármesteri hivatal épületében helyt adott. A megtartott szimpóziumnak Horia Sima - un legionar inca prezent volt a címe. Ugyanakkor az épületben kitűzték a hajdani legionárius zászlót, és terjesztették a legionárius vezetők propagandaírásait. Amint Alexandru Farcas főispán levelében írja: "Mint prefektus kötelességemnek tartom, hogy a közvéleményt tájékoztassam ezekről a legionárius megnyilvánulásokról, melyek fasiszta, szélsőséges megnyilvánulások, és fenyegetik a nemzetbiztonságot". - Emil Constantinescu elnök sem helyeselte az ilyen jellegű szimpóziumok megrendezését. Ugyanakkor a prefektus kifejtette: az a javaslat, hogy Kolozsváron utcát nevezzenek Corneliu Zelea Codreanuról, rendkívül veszedelmes és törvényellenes. /Csomafáy Ferenc: Megintés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

2006. március 10.

1954. december 17-én a Bukarest melletti Jilava börtön udvarán a kivégzőosztag sortüzében tizenhét fiatalember halt meg.  A tizenhét kivégzett fiatal a hírhedt Eugen Turcanu egykori vasgárdista és csapata volt. Ehhez fogható – tömegesnek is nevezhető – ítélet évekkel a háború befejezte és a háborús bűnösök kivégzése után nem született. Később, 1955-ben még egy társukat végezték ki, majd négy, szintén halálra ítélt legionárius életfogytiglani ítélettel túlélte közösen véghezvitt, hátborzongató tetteiket, amelyeket saját börtöntársaikon követtek el Pitesti és Szamosújvár (Gherla) börtöneiben, valamint a Duna-csatorna rabtelepein. Bűnlajstromukon legalább harminc rabtársuk meggyilkolása, többnek az öngyilkosságba kergetése és legalább 700 (!!) politikai elítélt módszeres megkínzása, fizikai és lelki megcsonkítása szerepelt.   A kínzások kézé tartozott a folyamatos botozás: háton, hason, talpon, az egész testen, csupaszra vetkőztetve. Az órákon keresztüli fél lábon állás, az éjjeli virrasztás szemmel az égő felé. Napirenden volt az ürülék megetetése, a hányadék visszatömése, a szájba vizelés, a kimerülésig tartó ,,tornáztatás”, a beadott ételbe hintett só és utána a víz megvonása, az evőeszköz nélküli, hason fekve evés stb.  Nem mindenki tudta ezt elviselni. Az így megalázott rabok többen maguk is beálltak az átnevelők közé. A ,,felvételi” vizsga a legjobb barát kegyetlen megverése volt.  Ezek a verést végrehajtók orvostanhallgatók, jogászhallgatók, mérnökjelöltek, valamennyien értelmiségiek, a Vasgárdának elkötelezett huszonéves ifjak voltak. Cselekedeteik mögött – természetesen – a Szekuritáté akciója volt. Ezekben az években a Szekuritáté legfőbb parancsnoka Nikolski tábornok volt. Már 1948-tól a büntető törvénykönyv előírta a munkatáborokba internálás lehetőségét, így azután 1950-től a munkatörvénykönyv alapján elvitték az ,,engedetlen” dolgozókat, a kollektivizálással szembeszegülő parasztokat, s ez 1952-ben tömegessé vált. 1949. március 2-án éjjel összeszedték a volt nagy­birtoko­sokat, kényszer­lakhelyre inter­nálták őket. Ugyanekkor, 1950-ben az 1154-es Minisztertanácsi Határozat intézkedett az ,,ellenséges elemek” deportálásáról. Egy év alatt (1951. március 15-ig) 43 899 személyt deportálnak az ország nyugati területeiről Románia déli megyéibe. 1952-ben újabb határozat alapján mintegy 6000 ,,kizsákmányolót” deportáltak a nagyobb városokból. A letartóztatott politikai ,,bűnözők” száma 24 826-ra rúgott 1952-ben. Ezekben az években Románia hegyei még fegyveresen ellenálló ,,partizánok” uralta terültek voltak. A Vasgárda neves személyisége, Horia Sima Nyugat-Németországban élt. Románia fegyverfordítása után a honi Vasgárda-vezér, Nicolae Petrascu és a németek ellen forduló szövetség ,,fegyvernyugvási szerződést” kötött. A vasgárdisták széles körű ,,szervezőmunkát” folytattak a román értelmiségi ifjak körében. Eugen Turcanu jogászhallgató, bár az 1941-es Vasgárda-akciókban részt vett, 1947-ben belépett a Román Kommunista Pártba, és felfelé ívelt karrierje. Azonban kiderült gárdistamúltja, ezért 1948. május 15-én letartóztatták. A suceavai szekuritátén társaival – látszólag – kommunista szimpatizánsok lettek. Turcanu Nikolski tábornokkal dolgozta ki az ,,átnevelés” módozatait. Ennek négy szakasza van. Első: a kintiek leleplezése a legfontosabb a Szeku­ritáté számára. Ebben a szervezési szakaszban megalakult a Turcanu vezette ODCC (Organizatia Deti­nutilor cu Convingeri Comuniste – Kommunista Meggyőződésű Rabok Szervezete). Az említett kínzásokkal nyert adatokat Turca­nu juttatta el a pitesti-i börtön igazgatójához, Dumitrescuhoz, vagy a politikai tiszthez.  A második szakasz a bentiek, a rabtársak leleplezése. A harmadik és negyedik szakasz a legmegalázóbb: ,nyilvános erkölcsi leleplezés, amely során saját magát és hozzátartozóit kellett sárba tipornia a kiszemelt áldozatnak. Karácsonykor a vallásos rabtársaknak minden szentséggyalázást (különösen a teológusoknak) végig kellett csinálniuk.   Aki mindezt a tortúrát nem bírta ki, az beállhatott a csapatba, és ezt többen megtették.  Végül, bármennyire is titok volt a börtönök belső világa, kiszivárgott mindaz a szörnyűség, ami 1949. december 6. és 1952 augusztusa között a börtönökben végbement. A váratlanul betiltott tevékenység Tur­ca­nuék képzeletében már a jutalmat sejttette. Bukarestben a két évig tartó kivizsgálás során 22 kegyetlenkedőt vontak felelősségre.  Évek múlva négy szekustisztet és a szamosújvári orvost bűnrészességgel vádolva 5–7 év kényszermunkára ítéltek (1957. április 20.). Az a négy szerencsés ,,halálraítélt”, aki kegyelmi kérésére életfogytiglani kényszermunkát kapott, az 1964-es közkegyelemmel kiszabadult. Az egyik legkegyetlenebb, Popa Alexandru (Popa Tanu), Turcanu helyettese még 1990-ben Szeben­ben élt, és az Orvosi Társaság titkára volt. /Puskás Attila: Egy kegyetlen kísérlet emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

2006. június 5.

Az ÚMSZ által is közölt Tiltakozáshoz egyre több ismert személyiség csatlakozik a határon innen és túlról. A dokumentumban tizennyolc hazai és határon túli személyiség tiltakozott a Ziua című napilap hasábjain „az utóbbi időben egyre gyakrabban megjelenő uszító hangvételű, nacionalista és idegengyűlölő tartalmú írások, különösen Victor Roncea gyűlöletbeszédet idéző cikkei ellen”, amelyek az aláírók szerint „vegytiszta vasgárdista szellemben bujtogatnak”. A dokumentum a Ziua május 29-i számában Ungureanu nyelve címmel közölt cikkből indul ki, azonban Michael Shafir, a főkezdeményező szerint „ez csupán a csepp volt, amellyel betelt a pohár”. Roncea kifogásolt írásának zárómondata ugyanis: „Parancsnok, add ki az utasítást!” A Ziua a Tiltakozásra adott válaszában azt állítja, hogy a „parancsnok” mögött nem a tiltakozók által sejtett Horia Sima vasgárdista vezetőt, hanem Traian Basescu egykori hajóparancsnokot kell keresni. Az Adrian Patrusca által jegyzett válaszcikk ugyanakkor sejteti: a tiltakozás politikai indíttatású: „valójában a külügyminiszternek telt be a pohár”, ezért felhívta ismerőseit, hogy a védelmére kelljenek. Patrusca cikke azzal vádolta a Tiltakozás aláíróit, hogy Mihai Razvan Ungureanu védelmére kelve ők maguk bizonyultak zsidógyűlölőnek. „Antiszemita az, aki megengedi magának, hogy a zsidók szenvedését felhasználja saját érdekében” – áll a cikkben. Michael Shafir, a Tiltakozás főkezdeményezője a Szabad Európa Rádiónak adott interjúban azonban rámutatott: a Tiltakozás nem elsősorban az antiszemitizmus ellen irányult. Az Ungureanu nyelve című írás „csupán az utolsó csepp a pohárban”, mert ez az első olyan írás, amely teljesen egyértelműen gyilkosságra szólít fel. „A zsidóellenes cikkek száma messze elmarad az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbban magyarellenes, magyar kisebbségellenes cikkeké mögött” – mutatott rá a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem professzora. A Ziua szerint ellenben az újság „ártatlanságát” az is bizonyítja, hogy Nicolae Cajal, a zsidó hitközösségek egykori vezetőjének unokaöccse elvállalta a lap képviseletét a „vádlók” ellen indítandó perben. Időközben folyamatosan dagad az aláírók tábora. /A magyarellenesség ellen tiltakoztak a „tizennyolcak”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./


lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998