udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 5 találat lapozás: 1-5
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Horváth András

2001. június 5.

Máj. 31-én népfőiskolai kurzuszáró volt Aradon. Dr. Hubert Ildikó, a budapesti ELTE magyar tanszékének tanára volt az előadó, aki már jónéhányszor volt vendége a népfőiskolának. Most a reformáció-korabeli (XVI-XVII. sz.) prédikációs gyűjteményekről beszélt, rávilágítva, mekkora nyelvőrző és nyelvfejlesztő fontossága van ezeknek a posztilla-gyűjteményeknek. Az ismert nevek mellett, mint Szkárosi Horváth András, Méliusz Juhász Péter, Bornemissza Péter, kevésbé ismertek is elhangzottak. Az előadó számos példát olvasott fel abból a nagyformátumú szöveggyűjteményből, amely 1988-ban jelent meg (I. kötet) Szabó András szerkesztésében, a két Hubert nővér, H. Hubert Gabriella és Hubert Ildikó közreműködésével. /Népfőiskolai évadzáró budapesti vendéggel. Évszázadokat világít be az anyanyelv fénye. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./

2002. augusztus 26.

Augusztus 24-én Marosvásárhelyen a IV. Öregdiák Világtalálkozó részvevői ellátogattak a Bolyai Múzeumba, ahol Spielmann Mihály főkönyvtáros a Bolyai-kéziratok sorsáról beszélt. Az Öregdiákok Baráti Körének nevében Mátyás Zoltán számolt be arról, hogy gyémánt-, arany- és hűségfokozatú oklevéllel tüntetve ki azokat, akik jeles tettekkel, sikeres pályafutásukkal öregbítették az iskola hírnevét, vagy erkölcsileg illetve anyagilag támogatták az iskolát. A neves Bolyai-kutatók közül dr. Kozma Béla, dr. Kiss Elemér és dr. Weszely Tibor gyémánt Oláh Gál Róbert, Oláh Anna és T. Tóth Sándor, az iskola ma 90 éves egykori igazgatója aranyfokozatot kapott. A továbbiakban oklevéllel ismerték el mindazoknak a volt bolyais diákoknak a tevékenységét, akik tudományos illetve művészeti téren alkottak maradandót, akik kimagasló közéleti szerepet töltöttek, töltenek be. Gyémántfokozatú oklevelet nyújtottak át dr. Csiha Kálmán nyugalmazott püspöknek, dr. Sárpataki János nyugalmazott esperesnek és Tőkés Eleknek, akik elősegítették a Református Kollégium újraindulását. Az utolsó napon az emléktáblák leleplezése, a díszterem, sportpálya és tornacsarnok névadó ünnepsége, valamint koszorúzás után felolvasták a zárónyilatkozatot. Kiss József nyugalmazott tanár emlékezett az évtizedekig rejtegetett, megsemmisítésre ítélt emléktáblákról és a táblák méltó helyükre való visszahelyezéséről. Augusztus 25-től a Bolyai Farkas Líceum díszterme Bolyai János nevét viseli, a sportcsarnokot és a sportpályát a nagy hírű iskola két volt tanáráról, Horváth Andrásról illetve Fülöp Györgyről nevezték el. Horváth András (1911-1951) a "mozogj, sportolj, fejleszd magad harmonikusan!" életelvét tarisznyálta útravalónak minden tanítványa számára. Fülöp György tanár (1921-2001) életének több mint felét iskolája falai között töltötte el. A zárónyilatkozat szerint az oktatók és diákok sorából kiemelkednek a világhírű tudósok, Bolyai Farkas és fia, Bolyai János. Az iskola épületét, anyagi javait 1948-ban államosították, majd 1960-tól kezdődően fokozatosan egyre több román tannyelvű osztályt telepítettek az intézménybe, a magyar osztályok számának csökkentésével párhuzamosan. Felhívnak mindenkit, hogy az iskola magyar tannyelvű státusa visszaállításán és ennek a jellegnek megőrzésén munkálkodjon. A IV. Bolyai Világtalálkozó záróakkordjaként koszorúzási ünnepségekre került sor. /Antalfi Imola, Bodolai Gyöngyi, Korondi Kinga: Véget ért a IV. Öregdiák Világtalálkozó. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./

2004. június 1.

Magyarózd valamikor virágzó település volt. Főleg a kollektivizálás után, lakóinak nagy része elköltözött. A második világháború után, majdnem annyi iskolás volt a faluban, mint most az összlakosság. Bentlakásos hétosztályos iskola működött itt. 1945-1955 között itt tanultak a szomszédos magyar falvak – Magyarbükkös, Magyaristvánháza, Magyarsülye, Medvés és Szentbenedek – gyermekei is az V-VII. osztályban. Az utóbbi három faluban a magyar lakosság aránya 20% alá csökkent. A 60-as években megszüntették az V-VII. osztályt, és a falu elemi iskolával maradt egészen a 90-es évek közepéig, amikor újraindult az V-VIII. osztály. Jelenleg minimális osztálylétszámú kisiskolás koptatja a padokat, s ismét veszélyben van a felső tagozat. 1989 után a falu testvérkapcsolatot vett fel a hollandokkal, akik támogatták az utcák lekövezését és a helybeli gazdáknak is segítséget nyújtottak, Holstein szarvasmarhát, traktort, mezőgazdasági gépeket, arató- cséplő gépet vásároltak, amelyet az egyház keretében működtetnek. A hollandok segítségével Magyarózdon a kastély felújítás is folyik. /Horváth András: A megmaradásért küzdő falu. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./

2006. január 11.

Január 6-án az OTV televíziós csatornán Ion Diaconescu meghívottjával, Ion Coja professzorral társalgott. A képernyő felső sarkában felirat hirdette: Tariceanu Budapest embere. A professzor utóbbi 16 év összes román kormányát és Románia volt elnökeit elmarasztalta, mert nem tettek semmit a román nemzeti érdekek megvédéséért és a magyar irredentizmus visszaszorításáért. Főleg a mostani kormányt ostorozta, s magát Tariceanu miniszterelnököt, mert behódolt az RMDSZ-nek és Budapest hálójába került. Nem jó román és hazafi, ezért kell eltávolítani a kormány éléről. A parlamentben az RMDSZ a kisebbségi törvény megszavazását sürgeti, amelyet a Tariceanu-kormány támogat. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni, mondja Coja, aki társaival azt tervezi, hogy Basescu elnökhöz fordul a törvény elvetése és a Tariceanu-kormány megbuktatása érdekében. Coja szerint a székelyek nem magyarok, hanem egy keleti dák törzs leszármazottai, akiket a rómaiaknak nem sikerült elrománosítani, a honfoglalás után viszont a magyarok elmagyarosították őket. /Horváth András, Csíkszereda: Budapest embere. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 11./

2007. május 21.

Sokan összejöttek a 6. Mérai Napok alkalmával. Ünneplőben pompázott a falu apraja-nagyja, az elszármazottak messzi földről is hazajöttek Mérára. Május 19-én Szeged Honvéd téri református gyülekezetének vegyes kórusa, a budakeszi vegyes kórus, a helyi református egyházközség kórusa, valamint Farkasné Major Annamária operaénekes lépett fel. A művelődési otthonban a kisbácsi, valamint a mérai gyermek- és felnőtttáncegyüttes népi táncokkal aratott óriási sikert, a Csűrös zenekar húzta a talpalávalót. – A Csűrös az utolsó hiteles kalotaszegi magyar vonósbanda, és a legjobbak közé tartoznak jelentette ki Varga Zoltán türei református lelkész. Volt díszfelvonulás, fogathajtó verseny, íjászbemutató és állatkiállítás is. A Mérai Napokat 2002 óta a helyi református egyházközséggel és RMDSZ-szel közösen Kankalin Egyesület szervezi. Varga György egyesületi elnök elmondta: jövőre szeretnék felavatni a mérai bivalymúzeumot, ahol majd kiállítják mindazokat a tárgyakat és eszközöket, amelyeket a falut híressé tevő bivalytenyésztésben ősidők óta használnak, ekét, boronát, szekeret, igát, vajköpülőt. Most is van látnivaló Mérán, így a kalotaszegi népművészetet őrző tájház, Balázs Varga Dániel és Horváth András fafaragó remekei. Mérán található továbbá a Kelemen Anna, közismertebb nevén Kondor Nusi által valóságos néprajzi múzeumnak berendezett Sándor-porta. /Benkő Levente: Jövőre bivalymúzeum. = Krónika (Kolozsvár), máj. 21./


lapozás: 1-5




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998