udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 49 találat lapozás: 1-30 | 31-49
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Horváth Arany

1990. május 13.

Horváth Arany édesapja, Horváth István író halálára emlékezett: 1977. jan. 3-án szeme láttára halálra gázolta apját egy belügyi őrnagy. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 13./

1997. november 6.

Király Károlynak, a Ceausescu-rendszer ismert ellenállójának a nevéhez fűződik a Székely Faluért Alapítvány kezdeményezése. Az 1993-ban bejegyzett alapítvány eddig összesen 150 ezer dollár értékben adományozott mezőgazdasági gépeket, traktorokat, vetőgépeket a székely falvaknak. A Romániai Magyar Gazdák Egyesületével /RMGE/ nem a legjobb a kapcsolatuk. Király Károly szerint az RMGE ott próbálja folytatni, ahol ötven éve abbahagyta. - Király Károly elmondta, hogy évekkel ezelőtt a Határon Túli Magyarok Hivatalából néhány soros levél érkezett, amelyben felkérték, hogy nyilatkozzon Tőkés László ellen, mivel a püspök azzal vádolta meg a kormánykoalíciót, hogy nem gondolkodik nemzetben. Telefonon felkérték a Népszabadságtól is, hogy írjon levelet Tőkés László püspök ellen. Király Károly bediktálta véleményét, amely az RMDSZ tiszteletbeli elnöke mellett szólt. "A szöveg azóta sem látott napvilágot az újságban." Később Király Károly személyesen jelent meg Tabajdi Csaba államtitkár hivatalában. Az államtitkár azt kérdezte, mi a véleménye Tőkés Lászlóról, szerinte ugyanis jobban meg kellene gondolnia a püspöknek a kijelentéseit. /Horváth Arany: A román ortodoxia csalafintaságai. = Új Magyarország, nov. 6./

1998. január 13.

A Kolozsvár főterén álló Szent Mihály templom renoválására nem kaptak állami támogatást, ismertette helyzetüket dr. Czirják Árpád érseki helynök. Magyarországon katolikus testvéreik gyűjtöttek erre a célra, továbbá nyugati adományok érkeztek. 1989 után rendszeresen megjelentek plébánián az adóhivatal emberei, közéjük rendőrök is vegyültek. Elrejtetett fegyverekről érdeklődtek. A plébánia tulajdonát képező Szentegyház utcai épület tetőterének beépítését elkezdték, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetemen újonnan létesült hitoktató-idegen nyelv szak hallgatói bentlakását megoldják. Funar polgármester megtiltotta az építkezést és húszmillió lejes büntetést rótt ki az egyházra. A kolozsvári Pro Tv napokig alaptalan információt közölt Czirják Árpádról /elhagyta az országot, stb./ Az ügyészség utólag mossa kezeit. - A Donát úti Szent István templom építését nem tudják befejezni anyagiak miatt. /Horváth Arany: Rágalomhadjárat dr. Czirják Árpád érseki helynök ellen. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./

1998. április 18.

Funar polgármester 1996-ban bronztáblát állíttatott fel Kolozsváron a Petőfi Sándor ottjártát megörökítő emléktábla mellé, rávésetve azt a hazugságot, hogy az 1848-as szabadságharcnak 40 ezer román áldozata volt. A Magyar Közéletben Csetri Elek történész nyilatkozott az áldozatok valódi számáról. Ennek a valótlan adatnak Avram Incu a kiötlője, aki a császárhoz írt beadványában szerepeltette ezt a légből kapott lélekszámot. A magyar történészek közül Egyed Ákos számította ki a meglévő dokumentumok alapján, hogy Erdélyben 1848-49-ben körülbelül 18 ezer ember halt meg, közülük 10 ezer magyar volt. A románok kegyetlenkedéseiről viszont vannak adatok. Kisenyeden egy udvarházban a románok 200 magyar gyilkoltak meg, a Zalatnáról menekülő magyarok közül 650-et. A Fehér megyei Krakkó katolikus templomába menekült 297 magyart halomra ölték a románok. /Szilágyi Aladár: hazudik a bronztábla. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 18./ A hivatkozott interjú: Horváth Arany: Százötven esztendős ellenségkép. Emléktáblák és történelem. = Magyar Közélet (Kolozsvár), márc.

1999. január 21.

Szakács Domokos tanár, a Sipos Domokos Művelődési Egyesület /Dicsőszentmárton/ elnöke összeállította az egyesület egész évi programját. Januárban Tóth Ferenc szovátai festőművész tárlatát nyitják meg a Magyar Házban. Január végén író-olvasó találkozó lesz, a vendég Horváth Arany. Febr. 7-én a Székely Dalegylet /Székelyudvarhely/ férfikarát várják Küküllődombóra. Nem marad el a farangi bál sem. Márc. 27-én mesemondó versenyt rendeznek a város tanulóinak. Ápr. 3-án nyílik a hagyományos tavaszi képzőművészeti tárlat. /Naprakész programok a Sipos Domokos Művelődési Egyesületnél. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 21./

1999. május 14.

Horváth Arany Elrabolt méltóság (Tinivár Kiadó Kolozsvár, 1999) című új könyve zömmel rövid írásokat tartalmaz, lírai tárcák, emlékezések, reflexiók, krónikák, kisesszék sorjáznak benne. A szerző nem titkolja példaképeit, hiszen sűrűn hivatkozik Németh Lászlóra. A kötet másik része alatt interjúkat tartalmaz, pontosabban nyolc beszélgetést. A megszólaltatottak között van Fábián Ernő, Sütő András, Király Károly, dr. Czirják Árpád érseki helynök és Tőkés László püspök. /Bölöni Domokos: Horváth Arany szerelmes üzenetei. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 15./

1999. július 14.

A Tinivár Kiadó /Kolozsvár/ jelenteti meg a Diákabrakot és a Géniuszt. Az előbbiből nyolc szám jelent meg az idén, ha hozzávesszük a Kánikulát, a Tinivár nyári magazinját is, mely lényegében három Diákabrak egy kötetbe sűrítve. Idén indul a Géniusz (alcíme: Ifjúsági ismeretterjesztő szemle), már három szám látott napvilágot. A Tinivár Kiadó megjelent kötetei között van Horváth István: Harmatgyöngy, Nagy Olga: A szabadság hat napja, Kiss-Bitay Éva: Sárkányok alkonya, Zsakó Magdolna: A Maghreb gyöngye, Horváth Arany: Az elrabolt méltóság, Lászlóffy Csaba-Varga Domokos: A magyarság rövid története (III. kötet), G. Katona József: Fecskék havazásban, Rónaky Edit: Kész röhej és Ambrus Lajos: A kolontos legény. Újra megjelent egyik legsikeresebb kiadványuk, a Maturandusok (V. szám). Tervezik a hetedik Diákévkönyv kiadását, egy angol-magyar diákszótár megszerkesztését, és ezenkívül hét-nyolc kötet megjelentetését (Csősz Irma: Disznajói Rhédeyek és Fráterek nyomában, Pávai György: Energiahordozók, Vallasek Júlia: Angol mesék, Tolna Éva: Közös játék, közös öröm, Szabó Csaba: A tátorján szél, Kozma Dezső: Eleven örökség, Zsakó Magdolna: Karthágótól Asszuánig). - Anyagi szempontból hullámvölgyben vannak. /Erdei Róbert: Tinivár Kiadó - Megvalósítások és tervek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

1999. július 26.

Horváth Arany Elrabolt méltóság /Tinivár Lap- és Könyvkiadó, Kolozsvár, 1999/ című könyve hamar elfogyott, újra kiadták, mégpedig Amerikában, az Amerikai Erdélyi Szövetség jelentette meg a könyvet. Horváth Arany riportjait, falujárásának tanúságait ismerik Erdélyben. Az amerikai magyarok a hetvenes években ismerték meg a nevét. Az Amerikába meghívott vendégek Domokos Géza, és különösen Mikó Imre hívták fel figyelmet a Művelődés folyóiratra, mely az utóbbi szavait idézve "magyarságmegőrző munkát végez". A folyóiratból ismerhették meg Horváth Arany nevét. - Az elrabolt méltóság közös tónusa egyfajta szomorkás melankólia. Hiába várták a jót az emberek. A magyar helynévtáblákat leverték. A csíkmadarasi 95 éves Áron bá az elmenekült értelmiség hiányát panaszolta. Elmondja azt is a szerző, hogy miért lett öngyilkos az ártatlanul bebörtönzött, kegyetlenül megvert Vass Kis Előd, amikor már végre kiszabadult. A reménykedés és a csüggedés egymást váltó viharáról szól a könyv utolsó írása, melyben a szerző Tőkés László püspökkel beszélgetett. /Elrabolt méltóság. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

1999. augusztus 24.

Bartha Zoltán, a Tinivár Kiadó /Kolozsvár/ igazgatója ismertette a kiadó tevékenységét. Ha ma Romániában egy magyar nyelvű könyv hétezer példányban jelenik meg, az már csoda: egyetlen jó nevű kiadó sem reszkíroz ekkora példányszámot, még ha az erdélyi magyarság egészét célozná is meg. Egy-egy verseskötetet kb. 500 példányban, szépirodalmat pedig 1000-1200 példányban adnak ki. 1991 decemberében jelent első termékük, a 32 oldalas Tinikoktél. Az első számot 10 ezer példányban adták el, majd átmeneti pénzhiány miatt a negyedik szám után felfüggesztették a kiadását. 1992-től indították útjára a Diákabrakot, ami most már a VIII. évfolyamában jár. - Három évvel ezelőtt adták ki a Kilencedikes leszek című szöveg- és nyelvtani "példatárat" a felvételizni szándékozó nyolcadikosok számára, s az eredeti 5500-as példányszámra majdhogynem rá kellett duplázni, 8000 fogyott el. Az Elődeink című válogatás ötezres példányszámát is még kétezerrel meg kellett toldaniuk, Diákévkönyvekre jelenleg 4500- 5500 körül van igény, a tavaly kiadott Árpád-vér című ifjúsági regény - III. Béla király regényes életrajza - 7000 példányban került piacra és mostanra mind elkelt. Hasonló sikere volt minden kiadványuknak, az óvodásoknak készített kifestőkönyvektől Szilágyi Domokos eddig kiadatlan verseinek gyűjteményéig, vagy a portugál-baszk-galego mesefordításoktól a románul és magyarul kiadott Dsida-kötetig, az ifjúsági regényektől a szórakoztató francia nyelvtani összeállításig. Nemcsak fiataloknak szóló könyveket adnak ki. Sikeres volt dr. Molnárfi Tibor tanulmánya a Szent Koronáról, a Kós Károly egyetemessége című válogatás, Solymár József mitológiai elbeszélésgyűjteménye, Horváth Arany riportkötete, Veres József sci-fi-regénye és mások. Az igazgató szívéhez legközelebb álló két könyv Lászlóffy Csaba és Varga Domokos A magyarság története című négykötetes összefoglalója, valamint az idén ötödjére megjelent Maturandusok című kiadvány, melyet kordokumentumként fognak nyilvántartani nemcsak itthon, hanem mindenütt, ahol magyarok élnek. Készülő könyvek között van az angol-magyar diákszótár, folytatják új folyóiratuk, a Géniusz kiadását. /Molnár Judit: Tinivár Kiadó. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 24./

1999. augusztus 28.

Aug. 28-án, születésének 90. évfordulója közelében a költő és író Horváth Istvánra, Magyarózd szülöttjére emlékeztek a szülőfaluban. Az emlékező gyülekezet állta körül a sziklatömböt, melybe Jékely Zoltán verssorait véste a kőfaragó: "Kire ficánkoló autó tiport,/ Nyugtasson a falud,/ Szegény Költő-Tiborc!" A református templomban megtartott ökumenikus istentiszteleten igét hirdetett Dr. Bustya Dezső, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese és Czirják Árpád kanonok, érseki helynök. Horváth Istvánra a Budapestről érkezett Pálfy G. István és Fábián Gyula író emlékezett. A költő lánya, Horváth Arany felolvasta a Horváth István Alapítvány szándéknyilatkozatát. Az ünnepség a Horváth István emlékháznál folytatódott, ahol Sütő András beszédében hangsúlyozta: "Látszólagosan az elmúlt esztendőkben a magyar irodalomnak egy egész hatalmas nagy szellemi vonulata hallgatott el, hallgattatták el, vagy hallgatnak róla, mintha nem lett volna. Ezek közé tartozik többek között Illyés Gyula, ide tartoznak mindazok, beleértve Veres Pétert, Sinka Istvánt, akik Horváth István szellemi családját, szellemi fénykörét alkották. Ez viszont csak átmeneti csöndesség és érdeklődés annak a világnak a részéről, amely fázik, hogyha népiséget hall, amely fél, ha nemzetről beszélnek, amely retteg, hogyha az kerül szóba, hogy a költőnek nem mindenekelőtt való feladata a lepkefogás a virágos mezőkön, hanem az, hogy a nemzete a lelkéből szakadt gondolatokat, vágyakat öntsön örök formába(...) Úgy halt meg Horváth István, valójában meggyilkoltan, mint nem egy magyar költő, gondoljunk Szabédi Lászlóra, a költő barátjára, aki ugyanolyan csalódottan halt meg vonatkerekek alatt, viszont a kéz, amely őt oda taszította, a parancs, amely belőle a lelket kikergette, az éppen ugyanannak a diktatúrának volt az ereje, amely Horváth Istvánt is üldözöttként találta élete utolsó esztendeiben. Az a Horváth István halhatatlan, aki az Én vándorlásomon indult, és akinél ennek a falunak, de talán Erdély falvainak is az ő könyvénél - A Magyarózdi toronyaljára gondolok - gyönyörűbb szellemi katedrálist senki nem állított. Ilyen gyönyörű szellemi katedrális építője előtt hajtom meg itt most fejemet magam is...". /Lokodi Imre: Átmeneti csöndességben. Magyarózdon, Horváth István tornácán. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30., (M.J.): Horváth István emlékünnepség Magyarózdon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./ Horváth István /Magyarózd, 1909. okt. 9. - Kolozsvár, 1977. jan. 5./ emlékezetes munkája a Magyarózdi toronyalja /1971/ című falurajza. Rendőrautó gázolta halálra.

1999. október 26.

Horváth Arany kérdésére Király Károly elmondta, hogy édesapja, Horváth István író barátsága és magatartása is meggyőzte őt arról, hogy be kell fejezni a megalkuvó, bólogató politizálást. Tudták, hogy lehallgatják őket, az író hamarosan a Securitate fókuszába került. Utólag kiderült, hogy az író rokonát is titoktartásra kérte fel, nem akarta, hogy lánya /Horváth Arany/ megtudja, apját a szeku figyeli. Rendszeresen kijárt Magyarózdra egy magyar belügyes, Kerekes ezredes. Érdeklődött Horváth István után. 1977. január 4-én elgázolták az írót, a temetés előtti nap valósággal elárasztották a falut a szekuritátésok. Felfegyverkezve, minden utcán egy-egy kapunál megállott a katonai autó. Marosvásárhelyről megérkeztek a legmagasabb rangú hivatalos belügyi szervek. Amíg megérkezett a halottas menet, kivonultak a temetőútra, közvetlenül a temető mellé állottak a kocsikkal. Nem telt el egy hónap és megint kivonultak a szekusok a faluba. A szülőházban - most emlékház - mindent, felkutattak. Arra voltak kíváncsiak, hogy járt-e itt Király Károly, vannak-e magyarországi titkos anyagok? Az író rendszerellenes írásait keresték. Nemsokára újra megjelentek, a férfiakat külön-külön hívták magukhoz, és faggatták őket, hogy kiket ismertek a temetésen, akik nem idevalók voltak? - Horváth István a halála előtti években elmondta, hogy általában a magyar értelmiségieket megfigyelés alatt tartják. /Horváth Arany: Miért gázolták halálra Horváth István írót? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 26./

1999. december 20.

Megjelent Czirják Árpád /Kolozsvár/ érseki helynök Erdélyi Magyar Breviárium II. /Glória, Kolozsvár, 1999/ második kötete, Horváth Arany szerkesztésében, Gy. Szabó Béla fametszeteivel illusztrálva. A emléket állít Erdély jeles embereinek, művészeknek, orvosoknak, jogászoknak, költőknek, feltalálóknak és a székely ezermestereknek is. /Erdélyi Magyar Breviárium. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./

2001. március 10.

1996-ban a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete elnökségi ülésén Csomós Attila akkor még országos alelnök és Máthé László megyei elnök - székházat akartak létrehozni, és erre pályázatot nyújtottak be. Magyarországi segítséggel házat vásároltak Marosvásárhelyen. Itt kezdődtek el az ezüstkalászos téli tanfolyamok és a traktoros tanfolyamok. 40 működő gazdakört sikerült kialakítani Maros megyében: több, mint 2000 RMGE-taggal büszkélkedhetett az országban legsikeresebben működő RMGE-szervezet. Ellenségeskedés kezdődött: Arad megyében összehívták az RMGE kisiratosi küldöttgyűlést, ahova előre telefonált a legfelsőbb vezetés: "Csomóst nem szabad megválasztani országos elnöknek, van nála jobb". Ezzel megpecsételődött a Marosvásárhelyre megálmodott országos RMGE-központ sorsa. - A Kolozs megyei gazdákat a kolozsvári országos székházból kizárták, az Erdélyi Gazdából magánlapot csináltak, a szervezet vagyonát magáncélokra használják... A Maros megyei tagság azonnal megerősítette Csomós Attilát a megyei szervezet elnöki tisztségében. Csomós Attila felkereste a világhírű paprikakutató szakembert, dr. Somogyi Györgyöt. Szakmai tanácsot kért, majd meghívták erdélyi látogatásra. Hamarosan megállapodás született, és ennek értelmében a Nyárád menti 1500 hektáron termelt paprikát magyarországi gyógyszergyár vásárolta meg. Egyik kapcsolat hozta a másikat. Csomós Attila újra előállt tervével: országos oktatási központ és országos információs hálózat létrehozásának megvalósítása. A szegedi Progres Alapítvány és a Maros megye Romániai Gazdák Egyesülete a Phare Partnerség Program keretében megpályázta az oktatási központhoz szükséges pénzösszeget. A pályázat nyerte el a jóváhagyást. Építkezni kezdtek, az épület befedése még 2000. dec. 31. előtt megtörtént, ezzel megkezdhették az oktatást. A jelentkezők menedzsment, pénzügyi, marketing és falusi vendéglátói ismeretből kaptak oktatói kiképzést. Az elméleti tanulmányok után magyarországi tanulmányútra mentek A képzés befejeztével az oktatók a román állam által kibocsátott diplomát vehették kézhez. Az itt képzést nyert előadók tudásukat tovább adhatták a gazdáknak. Az első tanévben 100 farmergazdasági, élelmiszer-feldolgozó és falusi turizmussal foglalkozó mezőgazdasági termelő, vállalkozó alkotta a kiképzettek csoportját. A felnőttképzés hosszú távon megteremthető. Az oktatási központ létrehozásával egyidőben 5 regionális központot létesítettek információs és oktatási céllal. Kovásznáról Arad megyéig számítógépekkel ellátott megyei irodákon keresztül biztosított az információáramlás. A Maros megyei oktatási központ Erdély-érdekeltségűvé bővült. Újabb Phare-pályázatukat 2001. januárjában már beiktatták Brüsszelben. Könyvtárra, szakfolyóiratokra, rengeteg oktatási eszközre van szükség. Az építkezést be kell fejezni. /Horváth Arany: Országos gazdaoktatási központ létesült A balsors ellenfele a teremtés. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

2001. március 22.

Márc. 20-án Balogh Júlia kisebbségtörténésszel, a Duna tévé felelős szerkesztőjével készített nyilvános interjút Horváth Arany, az amerikai magyarok folyóiratának, a Transsylvaniának munkatársa. A kolozsvári születésű Balogh Júlia több mint két évtizede járja a világot, hogy megismertesse, bemutathassa mindazon magyar közösségeket, személyiségeket, akik a mai Magyarország határain kívül élnek, és magyarnak vallják magukat. A Balogh Júlia által felvillantott képekben sajátos színt képviselt a dél-amerikai magyarság, ahol még a harmadik nemzedék is ragaszkodik magyar anyanyelvéhez,, valamint Észak-Amerika gyorsan amerikanizálódó magyarjai. Engel Károly nyugalmazott egyetemi tanár hozzászólásában keményen bírálta a magyar állam hozzáállását az erdélyi kérdéshez. /Nyilvános interjú - hangos kerekasztal. Horváth Arany és Balogh Júlia újságíró show-ja. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

2001. március 23.

Balogh Júlia, a Duna Televízió felelős szerkesztője (a Közép-európai Magazint nyolc évig szerkesztette) márc. 21-én Marosvásárhelyen válaszolt Horváth Arany kérdéseire. A vártemplomi református nőszövetség szervezte találkozó vendégeit Fülöp G. Dénes lelkész köszöntötte. Magyarságtudatról, megmaradásról volt szó az esten. Balogh Júlia elmondta, hogy 1945 után nem volt még ilyen pozitív hozzáállás a határon kívül rekedt magyarok kérdésében a kormány részéről, a nemzet részéről. - 1918 és 1990 között kb. 600 ezer magyar ember hagyta el Erdély földjét, az anyaországba telepedett át. - Végezetül Horváth Arany Elszakadt méltóság című történelmi riportkönyvét mutatták be. /Magyarságról, megmaradásról. = Népújság (Marosvásárhely), 2001. márc. 23./

2001. augusztus 10.

Horváth Arany Magyarózdon született Horváth István, a közismert író leányaként. Egy ideig a Színiakadémia hallgatója volt, de tanulmányait abba kellett hagynia, mert Panek Zoltánnal kötött házasságából 1957-ben megszületett lánya, Panek Katalin Arany színművésznő. 1963-tól szabadúszó újságíróként tevékenykedett. Harminc évig, nyugdíjba vonulásáig a Művelődésnél dolgozott szerkesztőként, rovatvezetőként, később főszerkesztő-helyettesként. 1997-ig az Erdélyi Gazda főszerkesztője, jelen pillanatban a Transsylvania című folyóirat (Az Amerikai Erdélyi Szövetség Negyedévi Tájékoztatója) európai főmunkatársa. Újságírói tevékenysége mellett tévéjátékot, életrajzi elbeszélést és riportkönyveket írt. Horváth Arany minden évben Kézdivásárhelyre "költözik" egy hónapra, fogalmazása szerint hazajön, mert a céhes várost tartja második otthonának. " Elmondta, hogy annak idején kolozsvári otthonukban rengeteg író fordult meg. Kós Károly arra figyelmeztette a fiatalabb írókat, hogy minden nap lépni kell: senki és semmi másért, csak a magyarságért. Sütő Andrást 14 évesen ismerte meg, ő meghatározója volt életének. Édesapám után ő volt az az ember, akiben annyi szeretetet, tisztaságot és jóságot talált, mint senki másban. - Köztudott, hogy édesapját a belügyesek gázolták el. Horváth Arany egészen az igazságügyi minisztériumig elment az ügyével. Az egyik szekustiszt - aki most Izraelben kiképzőtiszt - azt mondta: "Vigyázz, mert te is a kerék alá kerülsz." Horváth Arany hívő református. - A mai irodalomról elmondta: jelenleg sok magyar tollforgató számára nevetséges, ha azt mondja: nép-, nemzeti irodalom. A globalizált irodalomra az jellemző, hogy mindegy mit ír, milyen nyelven írja a szerző. Ugyanez a tünet megtalálható a színházi rendezők törekvéseiben is. Fő céljuk: értse meg a holland, a svéd, az angol. Az nem baj, ha a mieink nem értik. Véleménye szerint nem lehet egy nemzetrészt megtartani egy olyan irodalommal amely tartalmában érthetetlen. - Horváth Aranyt szoros kapcsolatok fűzik Csernátonhoz, az ottani múzeumhoz, emellett nagyon szereti Kézdivásárhelyet. /Bartos Lóránt: Emberközelben Horváth Arany. "Szeretem szeretni az embereket". = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), aug. 10./

2001. augusztus 24.

Tradíciója van már a magyarózdi találkozóknak, melyet a Horváth István Alapítvány 1993-tól rendez meg a költő Horváth István szülőfalujában. Az idei találkozó szept. 1-jén lesz. A költő lánya, Horváth Arany közölte: az idei találkozó témája nemzeti sors és irodalom. Nemzetben gondolkodó, határon belül és határon túl élő írókat hívtak meg, Magyarországról: Csoóri Sándor, Görömbei András, Pomogáts Béla, Pálfy G. István (a szimpózium moderátora) Felvidékről: Dobos László, Vajdaságból: Dudás Károly, Kárpátaljáról: Vári Fábián László, Erdélyből: Ferenczes István, Fodor Sándor, Lászlóffy Aladár, Markó Béla, Nagy Pál, Sütő András. Harmincegy évvel ezelőtt jelent meg Horváth István Magyarózdi toronyalja című könyve. Az idén is a torony aljában, a parókián gyűl össze az emlékező társaság. A toronyalatti dombon fogják fel állítani a marosvásárhelyi - de a szomszéd faluban született - Hunyadi Lászlónak a költőről készített szobrát. /(Csomafáy Ferenc): Magyarózdi Találkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

2001. szeptember 3.

Szept. 1-jén Nemzeti sors és irodalom címen írótalálkozóra került sor Magyarózdon. A Horváth István-emlékmű felavatásával egybekötött ünnepségen sok anyaországi és határon túli magyar irodalmi személyiség vett részt. Erdélyből jelen volt Kötő József EMKE-elnök, Cseke Péter, Fodor Sándor, Lászlóffy Aladár, Nagy Pál, Sütő András, valamint Czirják Árpád érseki helynök és Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi vártemplom lelkésze. Magyarországról Csoóri Sándor, Pálfy G. István és Pomogáts Béla a Magyar Írószövetség elnöke jöttek el. Kárpátalját Vári Fábián László képviselte. Horváth Arany, az 1977-ben elhunyt költő lánya és a Horváth István Alapítvány elnöke és alapítója nyitotta meg a megemlékezést. Kötő József vette át a szót. "Horváth István tornyában megkonduló harang szavára összegyűltek a Kárpát-medencei magyarság próféta lelkű alkotói, akiknek fülük van a harangszóból kicsengő üzenet meghallására. Itt Erdélyben, Magyarózdon a transzszilván szellem jegyében összesereglettek azok, akik hisznek történelmi küldetésükben. Az összegyűlteknek pedig együtt kell hinniük a költővel: "...Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!"" - mondotta. Horváth István költő a diktatúra áldozata volt. Életének utolsó évtizedében állandó megfigyelés alatt tartották, halála nem egyszerű baleset volt, szándékosan gázolták el a szekuritáté emberei. A beszédek a templomkertben felállított szobornál folytatódtak. A Hunyadi László készítette emlékműre felavatása után koszorúkat helyeztek el. A sírkőre emlékeztető fehér kőtáblán domborműplakett őrzi a költő képmását és nevét. A találkozás végén összeállított zárónyilatkozatban a következők állnak: "...nem az emlékezés, hanem a sorsunk által kikényszerített, de eddig igazában meg nem talált utak keresése volt tanácskozásunk fő célja." A marosvécsi találkozó óta" erősen lefokozódott az irodalom és általában a szellem jelentősége. Az 1989 és 1990 óta történő változások többnyire immár a szabadság jelszavával folytatták a lefokozást, az évszázadok által megmért esztétikai és erkölcsi értékrendek megbontását. Szavunkat épp azért emeljük fel, hogy a különböző, magyarságunk léte által érintett országok rendszerváltoztató folyamatai a továbbiakban ne csupán a politika sokszor kényszerűen álságos követelményei, hanem a kultúra, az irodalom időket összefogó igényei szerint is alakulhassanak." /Valkai Krisztina: Utak keresése - Írótalálkozó Magyarózdon. Horváth István-emlékművet avattak fel a költő szülőfalujában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./ Sütő András abból indult ki, hogy a közelmúlt irodalomtörténetében van egy korszak, harminc-negyven esztendő, amelyet csak úgy elintéznek, teljesen üres foltként kezelnek, esztétikailag meg nem történt irodalmi szakasznak nyilvánítanak. - Horváth István (...) az értékteremtés évei után jutott egy olyan hosszadalmas periódusba, amely őt egyrészt költői mivoltában majdnem hogy porba tiporta, másrészt pedig olyan önvád korszakába sodorta, amely élete végéig tartott. A Horváth István-i önvizsgálat, amelyet ettől a nemzedéktől oly sokan kértek, valójában minden kérelem nélkül az ő verseiben és az ő 1960 utáni köteteiben tapasztalható, hangoztatta Sütő András. Csoóri Sándor esszéjét sokan és sokszor fogják majd idézni. - Évtizedeken át készültünk rá lélekben, hogy majd egyszer eljön a demokrácia, de sosem gondoltuk azt, hogy valójában egy absztrakciót várunk, hiszen annyi demokrácia van, ahány ország, ahány külön sorsú nép. A demokrácia az első pillanatoktól szembekerült az irodalom belső törvényeivel és hagyományával. Mire buzdított minket ez a hagyomány? Azt kalapálta belénk, hogy minden jó irodalom összeesküvés a kor ellen. Olyan szorító, amelyben az író körmérkőzést játszik a társadalom minden szimbolikus szereplőjével, politikával, hatalommal, halállal, szerelemmel, a gyöngédség angyalával... Hogy a láthatóvá vált küzdelem végén a katarzis élményével ajándékozzon meg sokakat. Irodalom és társadalom természetesnek mondható feszült viszonyát a demokrácia megváltoztatta. Leginkább azzal, hogy a nagyrészt gyötrelmes kérdések megoldására sokkal tetszetősebb ajánlattal jelentkezett. A négyévenkénti szavazás ígéretével. A lélek forradalma helyett a szavazófülkék forradalmára hivatkozott. Ha a magyar irodalom századokon át nem vállalt volna olyan történelmi és politikai föladatokat, mint amilyeneket - kényszerűségből - vállalt, sose zuhant volna bele a demokrácia csapdáiba. Már csak azért sem, mert mindegyik megmaradt volna a maga külön pályáján, és nem próbál összevegyülni a másikkal. Tíz év után világosan látjuk, hogy ez a vegyülés lehetetlen. Ugyanis tűzről és vízről van szó. Az irodalom nem élhet meg például a nagyság szándéka és a hajlíthatatlanság feltételei nélkül. Vagyis: ábrázolhatja, de nem fogadhatja el az alkukat. A demokrácia viszont a kompromisszumokra épít. Az igenek és a nemek kidekázott darabjaira. Igazmondásra ösztönöz, lázít, miközben a mértékletesség mondatain töri a fejét. /Bölöni Domokos: Horváth Istvánra emlékeztek. Tűzről és vízről van szó. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./

2001. szeptember 10.

A Horváth István Alapítvány által szervezett magyarózdi találkozón zárónyilatkozatot fogadtak el. Útkeresés volt a tanácskozás célja. Erősen lefokozódott az irodalom és általában a szellem jelentősége, 1989 után folytatódott a lefokozás, a hagyományos, az évszázadok által megmért esztétikai és erkölcsi értékrendek megbontása. Felemelték szavukat azért, hogy a magyarság léte által érintett országok rendszerváltoztató folyamatai a kultúra, az irodalom időket összefogó igényei szerint is alakulhassanak. A demokrácia némely országban látszatokra épülő gyakorlata a magyarság számára a kis- és nagyközösségi autonómiák kiharcolásában nem hozott eddig eredményt. A pártpolitika mellett az össznemzeti érdekeket és értékeket képviselő kultúra távlatosságára kellene áttenni a nyomatékot. Visszaadni a valóságos értékek becsületét. A közösségteremtés, a sorsvállalás pátoszát. Csak az "újra öntudatra ébredt közösség tudhatja elfogadni azt a nemzetegységesítő gondolatot, melyet végre bátor kiállással képviselnek legjobb államférfiaink. Nincs olyan demokrácia, amely a kultúra értékeit ismerő közösség nélkül is működőképes." "A magyar nemzet huszadik századi megmaradása nem képzelhető el Kodály és Bartók, Illyés és Németh László, Benedek Elek, Kós Károly és Tamási Áron életművének hatása nélkül." Az aláírók: Czirják Árpád, Vári Fábián László, Fülöp G. Dénes, Pálfy G. István, Horváth Arany, Sütő András, Csoóri Sándor, Lászlóffy Aladár, Pomogáts Béla, Nagy Pál, Fodor Sándor, Cseke Péter, Kötő József. /Nemzeti sors és irodalom. A Magyarózdi Találkozó zárónyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

2001. november 3.

A Bethlen Gábor Alapítvány Márton Áron-emlékéremmel tüntette ki Horváth Aranyt. " Horváth Arany, Horváth István lánya 1964-től 1994-ig szolgálta a Művelődést (a folyóiratot és az erdélyi magyar kultúrát), volt szerkesztője, rovatvezetője, főszerkesztő-helyettese, nyugdíjazásáig. 1995-től az Erdélyi Gazda című folyóiratnak is főszerkesztője volt. Kötetei: Ember a havason (tévéjáték, 1987); Fába faragott balladák (riportkönyv, 1983), Pontot, vesszőt nem ismerek, de a szó mind igaz (életrajzi elbeszélés, 1985), Kalodaének (ballada prózában, 1993), Kökény a hóban (riportkönyv, 1995), Elrabolt méltóság (1999). Horváth Arany az Egyesült Államokban megjelenő Transsylvania című negyedévi erdélyi tájékoztató erdélyi ügyvezetője, emellett a magyarózdi találkozók fáradhatatlan szervezője hangsúlyozta, hogy megőrizte nép-nemzeti gondolkodását. /Bölöni Domokos: Beszélgetés Horváth Arannyal. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./

2001. november 7.

A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma huszonegyedszer adományozta oda a Bethlen Gábor és a Tamási Áron Díjat, illetve a Márton Áron Emlékérmet nov. 5-én Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében. A kuratórium döntése alapján 2001-ben Bethlen Gábor Díjban részesült Kanyar József történész, Lezsák Sándor költő és a kárpátaljai Vári Fábián László költő. Márton Áron Emlékérmet kapott Horváth Arany kolozsvári író, a Melbourne-i Magyar Központ és a Budapesti Vármegye Galéria. Tamási Áron Díjban részesült Nagy Pál erdélyi irodalomtörténész. - A Bethlen Gábor Alapítvány célja, hogy anyagi és szellemi támogatásával, ösztöndíjaival és díjaival úttörő szerepet vállaljon a nemzeti összetartozás szolgálatában, a közép-európai szellemi együttműködésben és a határon túl élő magyarság hazai megismertetésében. Az ünnepségen jelen voltak a magyarországi és a szomszédos magyarlakta országok jeles értelmiségei és művészei. /A Bethlen Gábor Alapítvány díjainak átadása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./

2002. február 23.

Febr. 21-én Sütő András munkásságáról tartott előadást Horváth Arany kolozsvári közíró Szászrégenben, a művelődési házban. A Kemény János Művelődési Társaság által szervezett rendezvényre meghívták Sütő Andrást is, de egészségi állapota miatt nem lehetett jelen. Horváth Arany elismerően, csodálattal szólt az Anyám könnyű álmot ígér című könyvéről, valamint a drámáiról. A művek üzenetét, a szülőföldön való megmaradás, az anyanyelv, népi kultúránk ápolásának fontosságát, saját hitvallását, bizakodását is kifejezve tolmácsolta. Szép számmal voltak jelen, de Böjte Lídia tanárnő, a társaság elnöke szomorúan állapította meg, hogy a fiatal értelmiségiek hiányát. /Szász Edith: Irodalmi est Sütő Andrásról. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 23./

2002. április 21.

Marosvásárhelyen ápr. 19-én a Nemzeti Színház zsúfolásig telt a Napsugár Gyermek Néptáncegyüttes találkozóján, másnap Erdőcsinádon léptek fel. A színház előcsarnokában Veress Elza-Emőke cérnagrafikái voltak láthatók. A vajdaszentiványiak, marossárpatakiak és mezőpanitiak is bemutatták táncrendjüket. Este táncház volt. Erdőcsinádon ápr. 20-án valóságos népünnepélyt láthattak a kíváncsiak, köztük Fodor Imre marosvásárhelyi alpolgármester, Kötő József, az EMKE országos elnöke, Horváth Arany közíró. Lovasbandériummal, a mezőcsávási fúvósokkal, parádés felvonulással ünnepelték a tavaszt. A fellépő csoportok száma megközelítette a félszázat. Sosem voltak itt ennyien, sosem kapott ilyen hangsúlyozott népünnepély-jelleget az erdőcsinádi szombat. Dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének új elnöke kifejtette: sorrendben ez a 41. Gyöngykoszorú találkozó volt, 11 évvel ezelőtt indult a mozgalom, ápr. 28-án, ez a kilencedik erdőcsinádi találkozó. Jó néhány magyarországi együttes is eljött, ausztriai (őrségi), és Japánból is érkeztek. /Bölöni Domokos: Népünnepély. Mezei virágok Erdőcsinádon. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 22./

2002. szeptember 2.

Magyarózd ünnepelte fennállásának 775. évfordulóját, valamint hagyományossá vált találkozóját, amelyet Horváth István (1909-1977) költő, a falu szülöttének szellemiségében tartottak. A kétnapos esemény aug. 31-én kezdődött ökumenikus istentisztelettel, majd fórumra került sor A történelmi egyházak és az írástudók felelőssége az anyanyelvi kultúra megőrzésében címmel. Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnökének értékelése szerint a fórumon megfogalmazták, hogy nem véletlenül rendelik az egyház mellé a "történelmi" jelzőt, hiszen Erdélyben a nyelv, a nemzet és az egyház közé egyenlőségjelet lehet tenni. Erdélyben az egyházak mindenkor a nemzeti megmaradást szolgálták, és ezt a történelmi küldetést továbbra is teljesíteniük kell. Másnap Horváth Arany, a Horváth István Alapítvány elnöke vallott meleg szavakkal a faluról. Vincze Zoltán történész a falu történetét foglalta össze előadásában, Kötő József pedig az önszerveződés fontosságára hívta fel a figyelmet. A templomban leleplezték az első és második világháborúban elesett magyar hősöknek szentelt emléktáblát, majd sor került Horváth István szobrának megkoszorúzására. /Sándor Boglárka Ágnes: 775 éves a Maros megyei Magyarózd Horváth István költőről is megemlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./ Pálfy G. István emlékeztetett a tavalyi témára: akkor irodalom és nemzet összekapcsolódásáról, szerepéről a nemzet megmaradásában beszéltek a meghívottak, most szintén a megmaradás jegyében volt szó az egyház és a nemzet, az egyház és az írástudók felelősségéről a nemzet megmaradásában. Vetési László két helyi személyiség példáját emelte ki: a paraszti sorból fölemelkedő Horváth Istvánét, aki az irodalom, a egyetemesség felé indulva hordozta népének üzenetét, és az ugyancsak magyarózdi Nagy András teológiai tanárét. Pakó Benedek szászrégeni római katolikus plébános történelmi áttekintést nyújtott az egyházak, a római katolikus egyház nemzetmegtartó szerepéről. Pakó Benedek végül a szászrégeni cselekvő egyház munkáját ismertette /felkarolják a szórványgyermekek, az árvák, az öregek sorsát, kollégiumot építenek, amelyben művelődési otthon is lesz, színpaddal/. /Bölöni Domokos: Egyetlen lehetséges életmodell: az asszimiláció-mentes élet. Megtartani hitében és nyelvében a népet. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./

2002. november 23.

Megjelent a Transsylvania, az Amerikai Erdélyi Szövetség negyedévi tájékoztatójának idei 2. száma. A tartalomból: Juhász Gyula, Illyés Gyula, Nagy Gáspár és Fábián Imre versei; Szobrok száz éve (Murádin Jenő); Gróf Bethlen Pál emlékirataiból; Szent István ünnepe Délvidéken (Csoóri Sándor); 200 éve született Kossuth Lajos (Csetri Elek); Nyitva maradt sorskérdéseink (Halász Zsuzsa). A folyóirat főszerkesztője Cseh Tibor, erdélyi főmunkatársa Horváth Arany. /Transsylvania. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 23./

2002. december 18.

Horváth Arany A csillagok nem álmodnak... című kötetét mutatták be Kolozsváron, dec. 16-án a Római Katolikus Szent Gábor Értelmiségi Ifjúsági Fórum rendezvényén. Lászlóffy Aladár összehasonlította saját pesszimistább élet- és Erdély-szemléletét az írónő optimistább felfogásával. Horváth Arany szerint a magyar és főként az erdélyi magyar irodalomnak vállaló irodalomnak kell lennie. /Balázsi-Pál Előd: A csillagok nem álmodnak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

2003. február 10.

Febr. 7-én Kézdivásárhelyen, a Vigadóban Horváth Arany A csillagok nem álmodnak című, tavaly megjelent riportkötetét mutatták be. Sylvester Lajos kiemelte: a kolozsvári szerző Háromszékhez is szorosan kötődik, hiszen a kötetben szereplő, értékteremtő riportalanyai közül páran - dr. Boga Olivér, Nagy Lajos, Incze László - éppen felső-háromszékiek. /(Iochom): Könyvbemutató a Vigadóban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 10./

2003. március 18.

A Transsylvania, az Amerikai Erdélyi Szövetség negyedévi tájékoztatójának idei 1. számában /főszerkesztő: Horváth Arany/ az erdélyi, vajdasági és budapesti napilapokban és folyóiratokban (Hitel, Szabadság, Korunk, Erdélyi Napló, Reformátusok Lapja, Hargita Népe, Hét Nap, Erdélyi Riport, Partiumi Közlöny) megjelent írásokat is közöltek. Többek között Egyed Ákos Kolozsvár történelmi örökségéről, Sylvester Lajos a csángómagyarság múltjáról, jelenéről írt. Interjút közölt a lap a csángó énekes, Petrás Máriával és gróf Kálnoky Tiborral. Helyünk a jövő Európájában címmel Orbán Viktor gondolatait ismerheti meg az olvasó, Csoóri Sándor pedig többek között a nagytőkéről és a globalizációról fejtette ki véleményét. /Transsylvania. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

2003. március 20.

Szabó Klára, a szentkeresztbányai városi könyvtár főkönyvtárosa negyvennégy éve gyakorolja hivatását. 1949-ben amikor Szentkeresztbányán megkezdte könyvtárosi munkáját, mindössze 1500 könyv volt, jelenleg 30 ezres az állomány. Az ötvenes években a beszolgáltatással megnyomorították a népet. Ezekben a nehéz években Szabó Klára maga vitte el a könyveket a háziasszonynak. Esténként a fonóban felolvasott könyvekből. A hatvanas években nőtt meg az olvasók száma. A kilencvenes évek elején Balatonboglárral teremtettek testvérkapcsolatot, a bogláriak egy mikrobusznyi könyvet ajándékoztak. Később a Máltai Szeretetszolgálat tizennyolcezer kötettel lepte meg a települést. Amiből több kötet volt, a könyvtáros odaajándékozta a kisebb falusi könyvtáraknak. Az utóbbi időben az egyetemisták bújják a könyvtárat. Filozófiai, pszichológiai, társadalomtudományi könyvek állnak rendelkezésükre. Lexikonokat lapozhatnak fel és a modern számítástechnikai szakirodalom sem hiányzik. A fenti könyveket többnyire magánszemélyektől kapták, magyar turistáktól, nyugati magyaroktól. Sok neves író járt náluk, Kányádi Sándor jött leggyakrabban, járt itt Beke György, Lőrincz György, Magyari Lajos. Horváth Arany, továbbá Demény Lajos és Imreh István professzor. Szentkeresztbánya hétezer lakosából háromezer olvasója, könyvkölcsönzője van a könyvtárnak. Többen elmentek Magyarországra dolgozni, eddig kevesen maradtak kint végleg. Ezen a vidéken ez ősidők óta így megy. Budapest és Bukarest, Brassó és Kolozsvár között szolgáltak, dolgoztak a fiatalok, azután hazajöttek. /Horváth Arany: Könyvtárosi vallomás Szentkeresztbányáról: "Egyik írótól a másikig kenyéren és vízen élünk". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./

2003. április 3.

Marosvásárhelyen tartották ápr. 2-án Horváth Arany A csillagok nem álmodnak című könyvének bemutatóját. Fontos az együvé tartozás, mondta Pálfy G. István budapesti közíró a bemutatón, aki úgy látta, válságban van a magyar újságírás, a szakma ma a műveletlenség talaján áll. Ami pedig a nemzeti érzést, a nép-nemzeti közgondolkodást és újságírást illeti, Pálfy G. István úgy véli, nincs veszve az ügy, vannak olyan kivételek, mint Horváth Arany kolozsvári írónő. /(lokodi): Válságban a jobboldali újságírás. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 3./


lapozás: 1-30 | 31-49




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998