udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 17 találat lapozás: 1-17
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Horváth Sándor

1994. március 30.

A Gyergyóújfalu községközponthoz tartozó Tekerőpatak lélekszáma csökken, jelenleg 1468-an vannak. A faluban 300 cigány lakos él és két betelepült román pásztorcsalád. A földek egy részét még mindig nem mérték ki. Az egyetlen bejegyzett magántársulás 35 család földjén gazdálkodik. A nyolcosztályos iskola 1991-ben felvette a Tarisznyás Márton nevet, mondta el Horváth Sándor igazgató. Két éven át egyetlen román gyermek miatt román tagozatot tartott fenn az állam, jelenleg három román tanulója van a román tagozatnak. Az iskola testvérkapcsolatot tart egy svájci iskolával, ahonnan rendszeres támogatást kapnak. 1993 óta a magyarországi Somosvárddal van testvérkapcsolata Tekerőpataknak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./

1999. augusztus 19.

Aug. 19-én nyitotta meg hivatalosan Orbán Viktor miniszterelnök a Határon Túli Magyarok Hivatalának új székházát. A Gellért-hegy oldalán levő épületet szépséghibája, hogy a Budapesten járatlan határon túli magyar számára nehézkes a megközelítése. Az átadási ünnepséget a hivatal elnöke, Szabó Tibor nyitotta meg, kihangsúlyozva, hogy a határon túliak is tekintsék magukat a ház gazdáinak, mely közös ügyeinket hivatott szolgálni. A rendezvényre 78 határon túli magyar személyiség - politikai és egyházi vezető - kapott meghívást: A Külügyminisztérium nevében Németh Zsolt államtitkár szólt az egybegyűltekhez, emlékeztetve arra, hogy ez alkalommal a Határon Túli Magyarok Hivatala fennállásának 10 éves évfordulóját is ünnepeljük. A Határon Túli Magyarok Hivatala a következő szervezeti egységekből tevődik össze: Elemző Főosztály - vezetője dr. Gyurcsik Iván, Dokumentációs, Sajtó- és Tájékoztatási Főosztály - vezetője dr. Bátai Tibor, öt területi főosztályból: Román Referatúra - vezetője Bálint-Pataki József, főosztályvezető helyettes Sagyebó László, főtanácsos Takács Ferenc; Szlovák Referatúra - vezetője Czimbalmosné Molnár Éva; Horvát, Szlovén, Jugoszláv Referatúra - vezetője Pirityiné Szabó Judit; Nyugati Magyarság - vezetője dr. Pusztaszeri László; Ukrán Referatúra - vezetője Tóth István, továbbá Koordinációs és Jogi Főosztály - vezetője dr. Szabó Csaba, Igazgatási Osztály - vezetője Horváth Sándorné, Gazdasági Főosztály - vezetője Katrinecz Lászlóné és a Mo-2000 Konferencia Titkársága - Keszthelyi Gyula vezetésével. Orbán Viktor miniszterelnök a nemrég elhunyt Wass Albert szavait idézve adta át a Határon Túli Magyarok Hivatala új székházát: "Jönnek majd újra boldog építők, és kiássák, ami odalent volt, s az erkölcs ősi, hófehér kövére emelnek falat, tetőt, templomot". Ünnepi beszédében a magyar kormányfő hangsúlyozta, a kormány változatlanul vallja, hogy "Magyarország polgárai a határainkon kívül élő magyarokkal együtt egy és oszthatatlan nemzet". /(Guther M. Ilona): Tíz év után önálló székházban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

2001. szeptember 17.

Szept. 14-15-én tartották meg Kassán a határon túli magyar vállalkozók nemzetközi konferenciáját. A Magyar vállalkozások jövője a Kárpát-medencében című találkozón, melyet a Határon Túli Magyarok Hivatala, az Új Kézfogás Közalapítvány, valamint a Szlovákiai Magyar Vállalkozásfejlesztési Társulás szervezett, az Erdélyből, Délvidékről, Szlovákiából és a Kárpátaljáról jelenlévő vállalkozók, illetve magyar vállalkozói egyesületek képviselői egyik legfontosabb igényként fogalmazták meg e fórumok rendszeresítését. Két javaslat hangzott el a következő fórum helyszínére vonatkozóan: Pécsi Ferenc képviselő Szatmárnémetit, Sepsey Csaba vajdasági vállalkozó pedig Szabadkát javasolta. A kassai találkozón felszólalt Szabó Tibor, a HTMH elnöke, Horváth Sándor a Gazdasági Minisztérium főtanácsosa, Kopátsy Sándor egyetemi tanár, neves közgazdász és több ismert gazdasági szakember, közéleti személyiség. /(Sike Lajos): A következő helyszín: Szatmárnémeti vagy Szabadka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

2002. szeptember 21.

A Bolyai János-emlékév keretében a Pszeudoszféra-emlékmű elkészítésére meghirdetett pályázaton a zsűri Horváth Sándor matematikus Hiperbolic Space című munkája mellett döntött, mert tartalmazza mindazokat a szempontokat, amelyekre a kezdeményezők gondoltak, vagyis hogy az emlékmű formailag tartalmazza a pszeudoszférát mint matematikai alakzatot, merész vonalaival a Bolyai-elmélet forradalmiságára jellemző műalkotás legyen és illeszkedjen a tér harmóniájába. A kivitelezés most következik. Marosvásárhelyen, dec. 15-én, Bolyai János születésének 200. évfordulóján lesz a rendhagyó emlékmű avatása. /Döntött a Pszeudoszféra-pályázat zsűrije. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 21./

2002. december 16.

Bolyai János születésének 200. évfordulóján Marosvásárhelyen, dec. 14-én a Bolyai téren felavatták a nagy matematikus alkotásából ihletett köztéri szobrot, a Pszeudoszférát. A szobor állítását kezdeményező Csegzi Sándor ezúttal csak a házigazda szerepét vállalta, az egybegyűltek köszöntésére dr. Dorin Florea polgármestert kérte fel. A polgármester többek között kifejtette: a köztéri alkotás szimbóluma kell legyen a városnak. Virág György, a megyei tanács elnöke román, majd magyar nyelvű felszólalásában hangsúlyozta: Bolyai gondolataival meghaladta korát, őt igazán csak az utókor fedezte fel és értékelte. A szobor alkotója Horváth Sándor matematikus. A szobor egy mágikus Bolyai- háromszöget - a középiskola, a Teleki Téka és most már a Pszeudoszféra - zár be. Alexandru Mironov az UNESCO romániai szervezetének titkára kijelentette ki, hogy a világ első matematikai műemléke előtt áll, s felkérte a polgármesteri hivatalt nyújtson be egy kérést azért, hogy a Bolyai teret nyilvánítsák a világörökség részévé. /(vajda): Áll a Pszeudoszféra! = Népújság (Marosvásárhely), dec. 16./

2003. április 30.

Tekerőpatakon Horváth Sándor iskolaigazgató kifejtette, hogy a felső iskolaépület javítási munkálatait, amelyhez két éve kezdtek hozzá, 60%-ban sikerült felújítaniuk. Az épületnek 1996-ban beomlott a mennyezete. Időközben szerepelt világbanki támogatási listán is, de a Gyergyóújfaluban felépült 8 tantermes iskola elvitte ezt a lehetőséget. Folyamatban van egy szülői alapítvány létrehozása, hogy pályázhassanak pénzért az iskolának. Februárban szavalóversenyt szervezek, szeretnének hagyományt teremteni, s minden évben meghívni a gyergyói költőket. Tekerőpatakon szervezték meg az országos sífutóbajnokságot, s megrendezték a György Vilmos Sífutó Emlékversenyt is. Folyik az ivóvíz bevezetése. /Gál Éva Emese: Tekerőpataki beszélgetés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 30./

2003. május 28.

Ukrajnában magyar-magyar ellentétek késleltetik az Illyés alapítványi támogatást.Még az erdélyi magyarság életkörülményei is irigylésre méltóak a kárpátaljaiakhoz képest. A magyarság belső ellentétei egyelőre az anyaországi segélyek folyósítását is befagyasztották. Ungváron aggódva tekintenek a jövőre, amely Magyarország európai uniós csatlakozásával a határok lezárását, a vízumkényszer bevezetését is jelenti. Kárpátaljának alig van kapcsolata Máramaros megyével. Hiába épült meg jó két éve a Tisza-híd Máramarossziget és a túloldalt lévő Aknaszlatina között, a két hídfőn nem építették ki a határátkelés infrastruktúráját. A hosszúmezői vasúti hídon is csak a határövezetben lakókat engedik át a Tisza túloldalára. Kevés erdélyi turista vállalkozik kárpátaljai kirándulásra. Beregszászba vagy Ungvárra ugyanis Magyarországon keresztül vezet a különleges engedély nélkül is járható út. A régióról, a kárpátaljai nehéz életkörülményekről az 1998-as, majd a 2001-es tiszai árvíz idején lehetett hallani.Ötvös Ida, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége felső-tiszavidéki szervezetének elnöknője elmondta, hogy az árvíz után az állam által nyújtott újjáépítési segélyből sokan tágasabb házat akartak építeni, mint ami odaveszett, de a pénz még az épület befejezése előtt elfogyott. Ezért látható a sok félbehagyott, félig megépült ház. A kárpátaljai magyarság Budapesthez igazítja az óráját, noha Ukrajnában a romániaival megegyező kijevi időt tekintik hivatalosnak. A helybeliek furcsa mód jól kiigazodnak e kettős időszámításban. "A vonat természetesen a kijevi idő szerint indul, az iskolánkban a tanítás viszont az európai idő szerint kezdődik" - magyarázza Forgon László, a viski Kölcsey Ferenc Gimnázium igazgatója. A szovjet birodalom felbomlása után hivatalossá tett ukrán nyelvet még a tanárok sem tudják. A magyar gyermekek magyarul tanulhatják Ukrajna földrajzát, történelmét, és a magyar történelem oktatásában is csak a tankönyvhiány okoz nehézséget. Az ukrán kormányzat 185 hrivnyában (1,2 millió lej vagy 8100 forint) állapította meg a minimálbért, és amint Horváth Sándor, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztő-helyettese elmondja, a fizetések zöme alig haladja meg ezt az összeget. A tanári bér 220 hrivnya (9680 Ft, 1,4 millió lej), ami vásárlóértéke szerint is szánalmasan alacsony. A megélhetés alapvető feltétele a mellékkereset. Forgon László matematikatanár csak azzal a kikötéssel vállalta el a viski magyar iskola igazgatását, ha mellette folytathatja a lakodalmi zenélést. A kárpátaljai régiókban a magyarországi feketemunkából vagy a határ menti üzletelésből lehet megélni. Az ukrán benzin magyarországi eladása különösen jól jövedelmező "iparág". Az ukrán költségvetésből idén csak 40 ezer hrivnyát szántak a nemzeti kisebbségek támogatására. A 260 millió lejnek vagy 1,7 millió forintnak megfelelő összeg nagyobb része a legnagyobb kisebbségként számon tartott orosz közösségnek jutott. A 195 ezer fősre becsült magyar közösség Kárpátalján a lakosság 16 százalékát teszi ki. A magyar kultúra ápolásának legfontosabb forrása az anyaországi támogatás. "Az Illyés Közalapítvány tavalyi, Kárpátaljának szánt keretének 60 százalékát a Beregszászi Tanárképző Főiskola emésztette fel, a megmaradó 18 millió forintra mintegy 300 pályázatot nyújtottak be" - világosított fel Horváth Sándor, aki az elmúlt négy évben a kárpátaljai alkuratórium tagjaként vett részt a pályázatok elbírálásában.Nem véletlen, hogy az Illyés-alkuratórium összetétele az egyik legkényesebb politikai kérdés a magyar közösség számára. Noha az egyházak vállaltak közvetítő szerepet az egymással szemben álló Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) között, a május eleji, Beregszászra összehívott alakuló ülést dolgavégezetlenül kellett felfüggeszteni. "A felek már megállapodtak abban, hogy paritásos alapon lesznek jelen az alkuratóriumban - magyarázza Sari József, a KMKSZ Felső- Tisza-vidéki régióelnöke -, a közalapítvány budapesti képviselői azonban külön-külön tárgyaltak valamennyi kurátorjelölttel, és felborult az egyezség." Horváth Sándor - aki az UMDSZ jelöltjeként vett részt az ülésen - elmondta, tulajdonképpen az elnök és az alkuratóriumi titkár személyében nem sikerült megállapodni. Úgy vélte, az lenne a legjobb, ha az Illyés budapesti kuratóriuma vállalná a kárpátaljai pályázatok elbírálásának felelősségét, és kivenné a feladatot a helyiek kezéből. Csak így lehetne elkerülni, hogy ne a saját programjaik támogatásáról döntsenek a kurátorok. Erős az KMKSZ-UMDSZ szembenállás. A kárpátaljai magyarság autonómiáját zászlajára tűző KMKSZ alulmaradt a magyarok által megszerezhető egyetlen képviselői helyért folyó választási küzdelemben. A kijevi parlamentben immár nem Kovács Miklós KMKSZ-elnök, hanem Gajdos István képviseli a kárpátaljai magyarságot. Utóbbit az Egyesített Ukrán Szociáldemokrata Párt jelölte a beregszászi járásban, amely korábban együttműködési megállapodást kötött az UMDSZ-szel. "A kárpátaljai magyarságnak nincs parlamenti képviselője - értelmezi a helyzetet Sari József Felső-Tisza-vidéki KMKSZ-elnök. - Gajdos Istvánt az ukrán hatalom juttatta parlamenti székhez. Ukrán szavazatokkal győzte le a magyarság jelöltjét, Kovács Miklós KMKSZ-elnököt, és a parlamentben is egy ukrán párt frakciójában tevékenykedik." "Arra a lóra tettünk, amelyik a mi ügyünket viszi - jelentette ki Dupka György, az UMDSZ alelnöke. "A két magyar szervezet politikai programja nagyjából ugyanazokat az elemeket tartalmazza. Csupán annyi a különbség, hogy a Fidesz a KMKSZ-t, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége pedig az UMDSZ-t fogadja el partnerének" - magyarázza a helyzetet Horváth Sándor. Az UMDSZ az autonómiaformák közül csak a kulturális önrendelkezésnek a híve, míg a KMKSZ a területi autonómiát is hangoztatja. /Gazda Árpád: Szegény gazdagok Kárpátalján. = Krónika (Kolozsvár), máj. 28./

2003. július 18.

2001-ben Ukrajnában 156,6 ezren vallották magukat magyarnak, közülük 151 500 fő Kárpátalján él. Ukrajnai magyar irodalomról valójában csak az 1950-es évek elejétől beszélhetünk, amikor Balla László és Kovács Vilmos első könyvei megjelentek. Balla László (1927) regényíróként vált ismertté Ukrajnában, művei orosz, ukrán, német, azerbajdzsán, csuvas, komi és oszét nyelven is megjelentek. Kovács Vilmos (1927-1977) verseit, regényeit, novelláit erő, szenvedély, igazságkereső bátorság, a népiesség és az egyetemesség-igény jellemzi. Az Ukrán Nemzeti Írószövetségnek Balla László, Szalai Borbála (1926), Füzesi Magda (1952) és Balla D. Károly (1957) személyében négy magyar tagja van. Balla László, Balla D. Károly, Dupka György (1952), Horváth Sándor (1957), Kőszeghy Elemér (1960), Füzesi Magda, Vári Fábián László (1951), Nagy Zoltán Mihály (1949), Fodor Géza (1950) a Magyar Írószövetség tagja. Tagja volt a Magyar Írószövetségnek Sütő Kálmán (1910-1996), Kecskés Béla (1941-1996) és Skrobinec Jurij (1927-2001) is. Balla D. Károly és Vári Fábián László József Attila-díjas, Füzesi Magda Táncsics-díjas alkotó, Nagy Zoltán Mihály regény kategóriában a Sátán fattya című regényével 2000-ben Magyarországon elnyerte Az év könyve díjat. Az említetteken kívül szólni kell Penckófer János (1959) író, lapszerkesztő, Tárczy Andor (1954) író, lapszerkesztő, Zselicki József (1949) költő, Gortvay Erzsébet (1935) és Keresztyén Balázs (1949) irodalomtörténész, Fedinec Csilla (1968) pedagógiai és Zubánics László (1971) helytörténeti szakíró munkásságáról. Fogynak a kárpátaljai magyarság szellemi frontját alkotó értelmiség sorai, sokan az anyaországba költöznek. (Megjelent 2003-ban, a Veress Zoltán - Stockholm - és Dávid Gyula - Kolozsvár - szerkesztette, A szétszórtság arénája című kötetben.) /Füzesi Magda Magyar irodalom Ukrajnában. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 18./

2004. augusztus 26.

Torockón koncertek, nótaestek színhelye volt a Kriza János Művelődési Ház. Fellépett a 150 tagú szentegyházi gyermek-filharmónia, Haáz Sándor karnagy vezényletével. Haáz Sándor szigorúan és következetesen foglalkozik növendékeivel, próbákról nincs hiányzás, a kórusba felvételi vizsgával lehet csak bejutni. Aug. 14-én, a nótaesten zsúfolásig megtelt a terem. Felléptek Ötvös Csilla, a Magyar Állami Operaház magánénekese, Fényes György, az ATV közkedvelt magyarnóta- és cigánydal-énekese, valamint a torockói származású, Budapesten élő Vígh Levente nótaénekes. A fellépéseket Horváth Sándor és híres cigányzenekara kísérte. /Szabó Emese: Előadóestek Torockón. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 26./

2004. november 5.

A Magyar Tudományos Akadémia azért jelölte ki a Magyar Tudomány Napjának november 3-át, mert ekkor írta meg Temesváron Bolyai János azt az édesapjához szóló levelét, melyben legjelentősebb matematikai felfedezéséről adott hírt. A marosvásárhelyi önkormányzat két évvel ezelőtt, a tudós születésének 200. évfordulója tiszteletére emlékműpályázatot hirdetett meg. Az első díjat nem egy szobrász, hanem egy matematikus, Horváth Sándor egyetemi tanár nyerte el, aki számítógépen tervezte meg az emlékművet, melynek érdekessége az, hogy nov. 3-án délben a napsugarak úgy esnek be a fotón látható, pszeudószférát idéző, világoskék harangba, hogy több tükör segítségével megvilágítják a márványtalapzat homorú részébe bevésett híres Bolyai-idézetet: „A semmiből egy új, más világot teremtettem." /(Máthé Éva): A Magyar Tudomány Napján. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 5./

2004. november 29.

Tovább mélyülnek az ellentétek a kárpátaljai magyar szervezetek között az ukrán elnökválasztás kapcsán, mivel az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és társszervezetei az oroszbarát Viktor Janukovicsot tekintik a törvényesen megválasztott államfőnek, ellentétben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) álláspontjával, amely szerint a hatalom csalással vette el támogatottja, az európai orientációjú Viktor Juscsenko ellenzéki elnökjelölt győzelmét. Az UMDSZ szócsövének számító ungvári Kárpáti Igaz Szó országos lap nov. 27-i számának több írása is hitet tett Janukovics mellett, élesen elítélve a KMKSZ elkötelezettségét Juscsenko iránt. Az újság szerint a nacionalisták fizetett csatlósa a KMKSZ. (A magyar többségű, Beregszász központú választókörzetben Juscsenko szerezte meg a voksok 55 százalékát, míg Janukovics 41 százalékot kapott.) Horváth Sándor, az újság publicistája, aki egyben az UMDSZ vezető tisztségviselője és az Ungvári Rádió és Televízió magyar főszerkesztőségének vezetője írta: az első körben a KMKSZ nyilvánosan, hivatalosan egyetlen jelöltet sem támogatott, miközben az UMDSZ Janukovics mellé állt, s így logikus volt, hogy a magyar szavazatok túlnyomó többségét ő szerezte meg. A KMKSZ az ungvári tömegmegmozdulásokon is hitet tett Viktor Juscsenko támogatása mellett. /Mélyülő ellentétek a kárpátaljai magyar szervezetek között. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

2006. január 24.

Kettészakadt az ország, két Magyarország van – gyakori kijelentések ezek manapság. És feltétlenül pontosak. A szembenállás, a két Magyarország több mint ezer esztendeje kíséri történelmünket. Szívország és Gyomorország ádáz küzdelmének nem látni a végét. „Árpád és Zalán, Werbőczy és Dózsa”, vázolta fel a történelmünkön végighúzódó kettősséget József Attila. És folytathatnánk a sort: Koppány és István, a Hunyadiak és a Czilleiek, Ferdinánd és Szapolyai, kurucok és labancok, Széchenyi és Kossuth, Tisza és Károlyi, az utolsó töltényig hazájukat védők és a muszkavezetők, az ötvenhatosok és az ötvenhetesek, írta Ágoston Balázs. A magyarok fele mára megszűnt magyarnak lenni. Ez az a tömeg, amely lakosságról beszél, amelynek semmit nem mond a magyarság. E massza valamiféle szocializmust akar, mert akkor munka nélkül is eltartja az állam. E masszából élnek a bulvárlapok és a gagyitévék, gagyirádiók. Ez Kádár népe, Győzike népe, az „Anyám, Katus” népe. A „zabálj és fizess!” népe. Ők azok, akik gyűlölködő üzeneteket küldenek a „Magyar” ATV újságíróklubjának adása idején, jelezve, hogy beépült tudatukba a méreg, amit Dési János, Mészáros Tamás, Bolgár György, Avar János és társai terjesztenek. E rétegnek, Gyomorországnak muzsikál a szocialista-liberális nagyzenekar, amelyben Gyurcsányok, Lendvaik, Hillerek, Gusztos Péterek, Ungár Klárák, Kende Péterek, Nyakó Istvánok, Újhegyi Istvánok és hasonlók lépnek fel. Szívország polgárai viszont nem masszát alkotnak, hanem felelős polgárok közösségét. Ennek a Magyarországnak a Kárpát-medence nem vadászterület, hanem szülőföld és haza. Ez a másik Magyarország tudja, hogy Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, Drávaszögben, Muravidéken, Őrvidéken is magyarok élnek. Szívország tudja, hogy felemelkedni csak együtt lehet. „Mert a haza nem eladó, ezüstpénzre sem váltható!” – énekli a kárpátaljai Credo együttes Horváth Sándor versét. /Ágoston Balázs: Shylock feni a kését. Szívország és Gyomorország örök háborúja. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./

2006. július 24.

Zimándújfalu egyik látványossága néhai Horváth Sándor jómódú gazdának a főutcán álló háza, amely egyedülálló a maga nemében. A közel 150 éves, vert földből emelt épület leghátulsó helyisége, a valamikori kamra immár leomlott, a 70 centi vastag falak végét veri az eső, az épen maradt résznek a fedele is igen foghíjas. Zsúpfedéllel fedve, kívül-belül eredeti állapotába visszaállítva a faluturizmus beindulását is előmozdíthatná Zimándújfalun. Falunapok alkalmával idén a helybeliek újra összeadták a falu legrégibb házában ideiglenesen berendezett falumúzeum szemléltető eszközeit. A falunap alkalmával igen sok ember volt kíváncsi a tájházra, lehet, utoljára láthatták. A teteje ugyanis sok helyen folyik, a nyitott kémény is megroggyant. A községi tanácsban megvenné az épületet, de az aradi lakhelyű tulajdonos Hőnigesz Gábor nem kívánja eladni. Le akarja bontani, a helyére pedig új házat építeni. /Balta János: Utoljára láttuk? = Nyugati Jelen (Arad), júl. 24./

2007. július 12.

Indoklás nélkül vonják meg a támogatást a magyar kormányt és határon túli szócsöveit bíráló kisebbségi médiumoktól. Nem adnak magyarázatot a kormányzati nemzetpolitika képviselői arra a kérdésre, miért csak a jelenlegi magyar kormány politikájához idomuló szervezeteknek jut pénz. Az Erdélyben és Kárpátalján is széles körű visszatetszéssel kísért gyakorlat szerint a magyar közösségek túlélése szempontjából kulcsfontosságú területekre nem írnak ki pályázatot. Erdélyi civil szervezetek és lapkiadók az elmúlt években rendszeresen bírálták a Szülőföld Alap (SZA) pályázati politikáját, részrehajló pénzosztogatással vádolva a magyar kormánynak alárendelt intézményt. Álláspontjuk nem változott azután sem, hogy az alap nemrég közzétette a kulturális és egyházi kollégium nyertes pályázatait, valamint a pályázóknak megítélt támogatásokat. Makkay József, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének alelnöke, az Erdélyi Napló című hetilap főszerkesztője a kolozsvári Krónika napilapnak úgy nyilatkozott: Magyarországon és Romániában ugyanaz a kör osztja a pénzt az erdélyi magyar közösségnek, ennek a körnek pedig a klientúraépítés a legfontosabb célja. Makkay sérelmezte, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel szemben kritikusan megnyilvánuló erdélyi sajtó rendszeresen kimarad a támogatottak köréből. Ennek megfelelően az idén sem az Erdélyi Napló hetilap, sem a Krónika napilap pályázatai nem szerepeltek a nyertesek között, miközben ezeket a kiadókat az SZA kuratóriuma nem tájékoztatta a döntés indokolásáról. Sérelmezi a részrehajló elbírálást Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke is, ismertetve: a MIT-hez tartozó szervezetek alig jutottak támogatáshoz. A Szülőföld Alap kollégiumában Erdélyt képviselő Székely István – történetesen az RMDSZ ügyvezető elnökségének alkalmazottja – újságírói kérdésre nem kívánta megindokolni, miért nem kapott támogatást a kritikus sajtó. A kolozsvári Szabadság és az RMDSZ szócsöveként ismert marosvásárhelyi Népújság egymillió forintos támogatást kapott. Két és fél milliós összeggel támogatta az alap a Free Press Romania Alapítványt is, amely „a korszerű magyar nyelvű média piaci szerepének erősítésére” pályázott; az alapítvány mögött a Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában levő Scripta Kiadó húzódik meg, amely kiadja az Erdélyi Riport hetilapot. Bőkezűnek bizonyult a Szülőföld Alap a Kelemen Hunor RMDSZ-es ügyvezető elnöke tulajdonában lévő Transindex hírportállal is, amelynek két pályázata hétmillió forintot kapott. A több mint száz civil szervezetet tömörítő Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége hiányolja, hogy a kisebbségi sorban élő magyar közösségek számára létfontosságú területekre nincs kiírás és pályázati lehetőség az alap programjai között: az ifjúsági, nem szak-könyvkiadási pályázatokat egyáltalán nem, tudományos és szociális területre vonatkozókat pedig csak bizonyos szűk sávban támogatnak. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója az észrevételekre akkoriban úgy válaszolt: azok számára idegen a magyar kormány új, kétpillérű nemzetpolitikája, akik etnobizniszben gondolkodnak, és nem képesek szakmapolitikaként közelíteni egy-egy kérdéshez. Hasonló gyakorlatot követ a Szülőföld Alap Kárpátalján is. Az áttörés még nem következett be a kárpátaljai magyarság és az anyaország kapcsolatában – szögezte le Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke. Kovács szerint ugyanis a korábbi évek gyakorlatához képest, amikor is az UMDSZ kapta a Kárpátaljára irányuló támogatások döntő többségét, igen csekély az elmozdulás. A tények önmagukért beszélnek. A határon túli magyarság támogatására létrehozott Szülőföld Alap Kulturális és Egyházi Kollégiuma legutóbbi ülésén 80 millió forint elosztásáról döntött a kárpátaljai pályázatok vonatkozásában. A kulturális célra fordítható keretösszeg – 33,2 millió forint – közel kétharmadát, konkrétan 19 millió forintot az 50 tagot számláló, Horváth Sándorné nevével fémjelzett Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete kapta. A kuratóriumban szavazati joggal Kárpátalját történetesen az UMDSZ által delegált Horváth Sándor képviselte. A könyvkiadásra szánt pénz 80 százalékát az Intermix Kiadó (vezetője Dupka György UMDSZ-alelnök), valamint az UMDSZ tagszervezete, a Lembergi Magyarok Kulturális Egyesülete érdemelte ki. A KMPSZ pályázatait – egy kivételével – szintén elutasították, mivel azok oktatási célt szolgálnak, addig a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Szülők és Pedagógusok Tanácsa a kulturális keretből is támogatásban részesült, és ezzel együtt megkapta a továbbpályáztatásra kiírt, 8,5 millió forintra rúgó keret teljes egészét. A Szülőföld Alap ukrajnai támogatásainak aránytalanul nagyobb részét továbbra is az UMDSZ holdudvarába tartozó szervezetek kapják. A magyar kormány állítólag azért alakította át a határon túli magyarok támogatásának rendszerét, hogy igazságosabbá tegye az elosztást. /Rostás-Székely: Leplezetlenül részrehajló a Szülőföld Alap. = Magyar Nemzet, júl. 12./

2007. augusztus 6.

Gyergyótekerőpatakon a nagymise után a templomban ismertette augusztus 5-én Horváth Sándor iskolaigazgató az Ez történt, így történt című könyvet, amely az 1959-ben, 22 évesen letartóztatott, bebörtönzött, megalázott és kettétört életű Horváth Matilda (nevét így használja Matild néni) szenvedéseit tárja elénk. Matild néni beszélt a könyv születéséről, jelezve, most dolgozik élete regényén, mert a fiataloknak tudniuk kell a történelmet, amelynek része volt a kommunizmus ellen harcolók küzdelme is. A templomból az 1890-ben épült iskolához vonultak a résztvevők, melynek falán Csedő István plébános a kommunizmus hét gyergyótekerőpataki meghurcoltja – Bencze Ágoston, Bíró Vencel, Fórika István, Horváth Julianna, Horváth Matilda, Murcsek András és Tatár Anna – tiszteletére készült emléktáblát áldotta meg. /Bajna György: Emléktábla az áldozatoknak. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 6./; Horváth Matilda: Ez történt, így történt… /Marosvásárhely, Lyra Kiadó, 2007/

2009. május 9.

Az a bizonyos Függelék. Latinul szoktuk emlegetni: Appendix. Bolyai János fűzte hozzá a tér tudományáról és a párhuzamosok viselkedéséről szőtt gondolatsorát tudós apja könyvéhez, a Tentamenhez. Megteremtette azt az új tudományágat a geometria tárgykörében, amit azóta „nem euklidészi geometria” néven tanítanak. Csak egy függelék – amely átformálta a világot. Az idén Budapesten lezajlott nemzetközi könyvfesztiválon erről a kis könyvről is szó esett. Ez volt az idei év legnagyobb magyar „könyveseménye”, bár alig esett szó róla a médiában. Az Appendix felvételt nyert a Világ Szellemi Öröksége listájára. Bekerült az UNESCO Világemlékezet, a Memory of the World kincsestárába, a magyar szellemi termékek közül negyedikként, Mátyás Corvinái, Tihanyi Kálmán Radioskopja és a Tabula Hungariae, azaz Magyarország első, 1528-ban nyomtatott térképe mellé. Egy jeltelen sírtól a Világemlékezetig című előadásában Oláh Anna Bolyai-kutató mesélte el a mű jelölésének történetét. Ő maga kezdeményezte a budapesti Akadémia Könyvtárában található munkapéldány jelölését. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a könyvet nem datálták. A felhasznált papír vízjeleiből kellett megállapítani a megjelenés pontos dátumát. Ezt a munkát Pelbárt Jenő kutató vállalta magára: az Appendix 1831-ben látott napvilágot, a marosvásárhelyi református kollégium nyomdájában. Nemrégiben külön emléket állítottak Bolyai János korszakalkotó munkájának a Pszeudoszféra című köztéri alkotással, alkotója Horváth Sándor matematikatanár. /Medgyessy Éva: Csak egy függelék... = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

2009. december 12.

Bolyai János születésére emlékezve december 16-án újabb emlékművet avatnak Marosvásárhelyen. Az emlékmű a Bolyai Alkotótáborban készült 2001-2002-ben, Dienes Attila szobrászművész alkotása, a Hiperbolikus napóra. A Bolyai Alkotótábort 2001-ben, Bolyai János születésének 200. évfordulójára emlékezve, a Bolyai-emlékév keretében, Csegzi Sándor alpolgármester kezdeményezésére indítottak, teret biztosítva különböző műfajokban dolgozó művészeknek. Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Marosvásárhelyi Fiókszervezete szervezésében meghirdetett pályázat keretében Horváth Sándor matematikus terve alapján készítették el 2002. december 15-re az első emlékművet, a Pszeudoszferát, amely a megemlékezést akkor ünnepélyessé tette. Ez az első matematikai szobor azóta is élő emlékműként vonzza az érdeklődőket. Tavaly, ugyancsak december 15-én került sor újabb két szobor /Muresan Gheorghe A geométer trónusa és Benedek József Forrás című munkái/ avatására, a megyei kórház előtti parkban. /Csegzi Magdolna, a Bolyai Alkotótábor szervezője: A negyedik emlékmű a Bolyai Alkotótábor munkáiból. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./


lapozás: 1-17




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998