udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 125 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-125
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Hunyadi László

1992. október 4.

Okt. 3-4-én tartották meg Dicsőszentmártonban Sipos Domokos centenáriumi rendezvény-sorozatát. A megnyitón felszólalt Popa Octavian, a város polgármestere, Tófalvi Zoltán, az EMKE országos alelnöke. Sipos Domokos /1892. aug. 4. - 1927. nov. 24./ földi maradványait az egykori sírból a temető központi részében kialakított új sírba helyezték és felavatták síremlékét is. A sírnál Oláh Tibor kritikus, a Kemény János Társaság /Marosvásárhely/ elnöke és Bálint-Pataki József a Határon Túli Magyarok Hivatala nevében mondott beszédet. Több szervezett koszorúzott a sírnál, köztük Kovács István, a Sipos Domokos Művelődési Egyesület tiszteletbeli elnöke. Másnap, okt. 4-én az unitárius templomban ökumenikus istentiszteletet tartottak, majd felavatták Sipos Domokos mellszobrát. Beszédet mondott Dávid Gyula, az EMKE elnöke, Markó Béla költő, RMDSZ-szenátor és Hunyadi László szobrászművész, a szobor alkotója. A rendezvény szóvivője Puskás György, a Sipos Domokos Művelődési Egyesület elnöke volt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

1993. szeptember 7.

Aug. 28-án Segesváron a plébánia kertjében felavatták báró Apor Vilmos /Segesvár, 1892. febr. 29.- Győr, 1945. ápr. 2./ mártírhalált halt püspök mellszobrát, Hunyadi László /Marosvásárhely/ szobrászművész alkotását. A püspök élete árán mentette meg az orosz katonáktól az odamenekült nőket. Az avatáson megjelent dr. Jakubinyi György gyulafehérvári segédpüspök is. /Felavatták a mártír püspök szobrát. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 7./

1993. december 15.

Székelyudvarhelyen a zsűri döntött szoborpályázat ügyében: Hunyadi László /Marosvásárhely/ szobrászművész alkotása, egész alakos Orbán Balázs bronzszobra fogja ékesíteni Székelyudvarhely főterét. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 15./

1994. április 30.

Ápr. 29-30-án tartották meg Szabédon és Kolozsváron a III. Szabédi-napokat. Szabédon a református templom falára elhelyezett, Hunyadi László szobrászművész által készített Szabédi László-emlékplakett leleplezése alkalmából Hubay Miklós, a Magyar Pen Club elnöke és Kötő József, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, az EMKE főjegyzője tartott beszédet. Kolozsvárott tudományos értekezlet kezdődött Magyar irodalom - magyar egyetem témakörben. Előadást tartott Kántor Lajos, Lászlóffy Aladár, Cs. Gyimesi Éva, Péntek János Kolozsvárról, Szász János Bukarestből, Gheorghe Cusing Londonból, Pomogáts Béla és Hubay Miklós Budapestről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 5., RMDSZ Tájékoztató, 274. sz., máj. 3./

1995. február 4.

Székelyudvarhelyen febr. 4-én leleplezték Orbán Balázs szobrát, Hunyadi László /Marosvásárhely/ szobrászművész alkotását, melyet Antall Mihály szabadkai mester öntöttt bronzba. Mintegy száz küldöttség, önkormányzatok, intézmények, szervezetek képviselői koszorúztak, többezer ember gyűlt össze. Ferenczy Ferenc, a város polgármestere köszöntő beszéde után Sütő András következett. Markó Béla RMDSZ-elnök annak bizonyítékaként méltatta a szoboravatást, hogy Székelyföld "létezik mint történelem, mint szellem, mint a múlt, jelen, jövő. Létezik mint egységes tudatú és szolidáris közösség, amely az erdélyi magyarság és az egyetemes magyarság szerves részeként egy sajátos hagyományt képvisel." Beszédet mondott még Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés Mozgalom elnöke, Szűrös Mátyás, az Illyés Alapítvány elnöke, Kasza József, Szabadka polgármestere, Patrubány Miklós RMDSZ-képviselő a Magyarok Világszövetsége nevében szólt a jelenlevőkhöz. Csoóri Sándor és Tőkés László személyes okok miatt nem lehetett jelen. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Csiha Kálmán református, Mózes Árpád evangélikus és Erdő János unitárius püspök imái után következett a koszorúzás. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6., Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 8., Új Magyarország, febr. 6., Markó Béla beszéde: Romániai Magyar Szó (Bukarest),, febr. 8./

1995. június 21.

Az EMKE, a szászrégeni Kemény János Művelődési Társaság és a maroshévízi Kemény János Alapítvány meghívója szerint jún. 24-én Marosvécsen leleplezik Kemény János író domborművét, Hunyadi László szobrászművész alkotását. A felirat magyar, román és német nyelven hirdeti: "Báró Kemény János, az író és az áldozatkész irodalompártoló jóvoltából az Erdélyi Helikon írói közössége ebben a kastélyban tartotta évi találkozóit 1926 és 1943 között." Ezt a szervezési formát azóta sem tudta feléleszteni a romániai magyar íróközösség, írja Komán János. 1945 után a klánszellem lett az uralkodó és ez ma is él. Marosvécs szelleme egy nyitott írótársadalmat kér. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./

1995. június 24.

Jún. 24-én Marosvécsen ünnepélyesen leleplezték Kemény János szobrát, Hunyadi László szobrászművész alkotását. Csiha Kálmán kolozsvári református püspök hirdetett igét a báró Kemény Jánosra emlékezés napján. Kiss Jenő költő, a Helikon írói csoportosulás egyetlen élő tagja és Gálfalvi Zsolt, a romániai magyar PEN Klub elnöke és Székely József marosvécsi esperes emlékezett az irodalom nagy mecénására, majd Bogdán István kolozsvári színész mondott el részleteket Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című költeményéből, Lászlóffy Csaba legfrissebb szonettjét - Marosvécsi kaland - olvasta fel, végül Kemény János fia, Kemény Miklós szólt az egybegyűltekhez. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./ Ugyanerről: 1297. sz. jegyzet.

1995. szeptember 23.

Szept. 23-án Székelyudvarhely főterén felszentelték Márton Áron püspök /1896-1980/ szobrát, Hunyadi László szobrászművész alkotását, a szobrot Antal Mihály szabadkai öntőmester öntötte bronzba, hasonlóan Orbán Balázs szobrához. A szoboravatáson megjelent Szőcs Ferenc bukaresti magyar nagykövet is. A Márton Áron téren, Márton Áron szobránál dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrálta a szentmisét, majd dr. Ferenczy Ferenc, Székelyudvarhely polgármestere és Markó Béla, az RMDSZ elnöke méltatta e rendkívüli sorsú embert, aki a meghurcolást, a börtönt is vállalta. A Magyarok Világszövetsége, az RMDSZ parlamenti frakciója, a Hargita megyei tanács, az Illyés Közalapítvány, az EMKE is koszorúzott, más szervezetekkel együtt. Az ünnepen bemutatták a Márton Áronról szóló Nem mi választjuk szentjeinket című könyvet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./ Orbán Balázs szobrát febr. 4-én állították fel, ugyancsak Székelyudvarhely főterén. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./ Márton Áron /Csíkszentdomokos, 1896. aug. 28.- Gyulafehérvár, 1980. szept. 29./ Csíkszeredán, majd Gyulafehérváron végezte tanulmányait, 1924-ben szentelték pappá, 1939. febr. 12-én püspökké. 1949-1955 között börtönben sínylődött, 1955-ben visszatérhetett Gyulafehérvárra, de 1967-ig házi őrizetben volt. 1968-ban kezdte meg bérmakörútjait. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 21./ A szoboravatás előtti napon, szept. 22-én mutatják be Székelyudvarhelyen a Nem mi választjuk szentjeinket. Áron püspök szobrának felszentelésére /Római Katolikus Főesperesség, Székelyudvarhely, 1995/ című kötetet. A százegynéhány oldalas kötet a főpásztorról szóló írásokat tartalmazza, ismertette a kiadó, Kovács Sándor székelyudvarhelyi főesperes. Dr. Jakubinyi György érsek, Lestyán Ferenc, Venczel József, Reizer Pál püspök, Lőrincz György, Benkő Samu, Fodor Sándor, Derzsy András, Kántor Lajos, Antal Árpád, Vincze Gábor és Beke György írt a kötetben, verssel tisztelgett Márton Áron emléke előtt Oláh István, Bajor Andor és Ferenczes István. A könyv tartalmazza Márton Áron 1944-es levelét, valamint az erdélyi magyarság vezetőinek a béketárgyalások előtti, 1946. máj. 5-i nyilatkozatát. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 21./

1996. november 23.

A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében nov. 23-án megtartotta éves közgyűlését az EMKE. A tanácskozás napirendjén a magyar kultúrcentrumok létrehozásának stratégiája szerepelt. Dávid Gyula EMKE-elnök megnyitó beszéde után Kötő József helyzetfeltáró előterjesztése a közművelődési állapotokat jellemezte, megállapítva, hogy a kulturális intézmények állami támogatása 0,7 százalékos, szégyenletesen alacsony, hiszen a Cotroceni palota felügyeletére a költségvetés 0,8 százalékát fordították. Nincs kulturális autonómia, így csak reménykedni lehet abban, hogy a magyar kulturális intézmények megkapják a számarányos részesedést az állami támogatásból. Kovászna és Hargita megyén kívül a magyar kulturális intézmények diszkriminatív módon nem kapnak semmiféle támogatást, még Maros megyében sem, ahol a lakosság fele magyar. - Pozitív tény, hogy az EMKE és társegyesületei tevékenységének köszönhetően megindult az intézményesedés, több mint négyszáz alapítvány és egyesület létesült. Az EMKE az 1997-es évet magyar kultúrcentrumok alapítási éveként jelölte meg. Ezután a megyei tagszervezetek képviselői tartottak beszámolót. A háromszékiek kiemelték, hogy jövő év májusában adják át a felújított és átépített Mikes-kastélyt Zágonban, egyúttal leleplezik a Mikes Kelemen portré-szobrot. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./ Megünnepelték a 75 éves Romániai Magyar Dalosszövetséget. A dalosszövetség múltjáról dr. Benkő András és Kostyák Imre, az újjáalakult szövetségről pedig László Attila szólt. Fellépett a Kovács András vezette marosvásárhelyi Nagy István Kórus. Kiosztották az EMKE-díjakat: Kovács András és Kelemen Antal Nagy István-díjat, Németh Ildikó Kacsó Sándor díjat, Kovács Ferenc Janovics Jenő díjat, Molnár István Szolnay Sándor díjat, Hunyadi László Kovács György díjat, Tompa Miklós /post mortem/ Kemény János díjat, Hary Béla Erkel díjat, Fülöp Géza Monoki István díjat, a Csiporka Játszó-ház nevében Ráduly József Vámszer Géza díjat, Forrai Tibor és Szabó Szende Szentgyörgyi István díjat, Bács Lajos Rónai Antal díjat, Nisztor Ilona Seprődi János díjat és Geréd Vilmos Zsizsmann Rezső díjat kapott. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

1998. március 6.

A Helikoni Arcképcsarnok című könyvsorozat II. kötetét mutatták be Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában. A szerzőpáros - Hunyadi László szobrászművész és Nagy Miklós Kund szerkesztő - már az I. kötettel bizonyított. Az Impress Kiadó (Marosvásárhely) az év végére ígéri a III. kötetet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

1998. július 13.

Kolozsvári Erkel-bemutató Gyulán. Sorozatban az ötödik Erkel-dalművet mutatja be Gyulán a kolozsvári magyar operatársulat; a bemutatója egyben az előadás premierje is, mely után ősztől Kolozsvárt játsszák a Névtelen hősök című népies daljátékot - tájékoztatta az MTI-t Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója.Erkel Ferenc szülővárosában, Gyulán 1991 óta szerepel évről évre a kolozsvári Állami Magyar Opera. Az erdélyi dalszínház a nagy romantikus zeneköltő műveiből eddig a Hunyadi László-t, a Brankovics György-öt, a Bánk bán-t, valamint az István király-t játszotta el Gyulán is. A most színre kerülő Névtelen hősök az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyszerű katonáinak állít emléket, a többi Erkel-operától eltérő, a verbunkos hagyományokat fölelevenítő operettes hangzással. A népies vígopera első bemutatója 1880-ban volt Budapesten a Nemzeti Színházban, a mostani előadás az 1881-es kolozsvári s az 1916-os budapesti bemutató alapján készült. A kolozsvári társulat Dehel Gábor rendezésében játssza a darabot, amelyet Hary Béla karmester és Simon Gábor igazgató zenedramaturgi közreműködésével állítanak színre. A főbb szerepekben Szeibert Istvánt, Szabó Pétert, B. Vass Évát, Marton Melindát, Szakács Leventét és Molnár Jánost láthatja a közönség. A díszletet és a jelmezt Starmüller Katalin tervezte. A kolozsváriak idei gyulai vendégszereplését a társulat Carmen-előadása zárja: a Bizet-művet Ionel Pantea, a luxemburgi opera igazgatója rendezésében láthatják-hallhatják az operabarátok, vezényel Selmeczi György (Budapest). /MTI/

1999. április 13.

Szászrégenben a harmincas években egyenlő arányban éltek magyarok, szászok és románok. A szászok közül az 1945 utáni megtorlások, majd a Ceausescu-rendszerben folytatott emberkereskedelem következtében alig maradt néhány. A magyarság viszont máig megőrizte egyharmados arányát. A negyvenezer lakosú kisvárosban tizennégyezren vallják magukat magyarnak. Fél évszázados szünet után márciusban újraindult - Szászrégen és Vidéke címen - a magyar folyóirat. A Csernátoni József által szerkesztett lapban Márk Endre, a helyi RMDSZ elnöke emlékeztetett: "céltudatosan történt a magyarság szellemi, erkölcsi és anyagi elsorvasztása..." Megállapította, hogy az RMDSZ életében hiányát érzik a fiatalságnak. - Szászrégenben élénk magyar közösségi élet folyik. Tavaly szobrot állítottak az 1956-os mártír Horváth László református lelkész emlékére. A szobor alkotója id. Jorga Ferenc helyi művész. Idén júl. 31-én tervezik a Petőfi-szobor /szintén id. Jorga Ferenc munkája/ avatását a katolikus templom cintermében. A nemrég szentté avatott Apor Vilmos mártír püspök szobrát /a marosvásárhelyi Hunyadi László alkotása/ a katolikus templom előtti téren szeretnék felállítani. - Szászrégen magyarsága az 1992-es helyhatósági választásokon hét, míg az 1996-oson hat RMDSZ-képviselőt juttatott be Szászrégen huszonegy tagú önkormányzati testületébe. Ez sem elégséges ahhoz, hogy a magyarság érdekeit szolgáló határozatokat megszavazzák. Nem sikerült elérni, hogy a köztereken állítsák fel a szobrokat. - Szászrégen Nagykőrössel alakított ki testvérvárosi kapcsolatot. A magyar közösség kulturális életét a Kemény János Művelődési Társaság fogja össze, élén Böjte Lídia magyar szakos tanárnővel. - Az idős görög katolikus egyházfő, Alexandru Todea bíboros is a városban él. Vele a római katolikusok testvéri szeretetben élnek együtt. /Szentgyörgyi László: Egy életképesnek tűnő magyar közösség. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 13./

1999. szeptember 1.

Csíkszeredában önálló színházat szeretnének a városnak, ennek hátterében a csíkszeredai polgárok összefogása áll. Olyan időszakban történik ez, amikor sok város tehernek érzi színházát, a költségek miatt. Amikor Parászka Miklóst felkérték erre, akkor tisztában volt azzal, hogy nehéz egycsapásra megteremteni azt a szellemi-művészi színvonalat, amit egy rangos színház igényel. Első lépésként különböző színházak általa sokra tartott színészeihez fordult, a szatmárnémeti Harag György társulat művészeit pedig kollektíven kérdezte meg, érdekli-e őket ez a vállalkozás. Két fontos színészegyéniség eredeti társulatától megválva csatlakozott a csíki elképzeléshez: Hunyadi László és Bíró József, mellettük sokan jelezték időleges, szerepekre szóló együttműködési szándékukat. Parászka végül, hét színészt szerződtetett Csíkszeredába. Az új színház alapítása mögött széles társadalmi kezdeményezés állt. A város szolgálati lakásokkal is segít, a régi művelődési ház felújításával jelentős beruházás indult el. Egyelőre a csíki színház és a Harag György társulat színészei együtt játszanak, az első évadban. Három produkciót ikertársulatként mind a két helyen előadnak. - Szatmárnémetiben mindenki aggódik a színházért, és a megmentéséről beszél. Parászka szerint olyan színházat kell létrehozni, amit a megye működtetni képes. Az örökölt megyei színházak nagyobbak, mint amit egy megye képes eltartani. Szeptemberben fogják kifizetni a júliusi béreket. Két éve nincs aláírt szerződésük a megyei tanáccsal a költségvetés tisztázatlanságai miatt. - Jelenleg minden romániai színház: válsággal küzd. /Népszerű évaddal kell nyitni. Beszélgetés Parászka Miklóssal, két színház igazgatójával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./

1999. szeptember 27.

Parászka Miklós színházi szakember és a Harag György Társulat /Szatmárnémeti/ igazgatója, főiskolai tanár, a nagyváradi Szigligeti Ede Társulat főrendezője, vendégrendezője a debreceni Csokonai Színháznak, újabban pedig a Csíkszeredai Játékszín igazgatója is. Kényszerhelyzetek sorozatában él, nyilatkozta, ez fárasztó. Mindegyik erdélyi magyar társulat megpróbálkozott a helytállással, a maga módján. A temesvári társulat művészileg jelentős produkciókkal dicsekedhet, felfigyeltek rá külföldön is, ám közönsége megcsappant, jól felszerelt stúdiószínpadot építettek. Az ellenpélda Nagyvárad. Az elbizonytalanodás itt a legmakacsabb. Egy markáns rendezőegyéniségre volna szüksége a társulatnak. A kolozsvári Állami Magyar Színház társulata bejárta Nyugat-Európát. "Tompa Gábor igazgató neve egyfajta világmárka. A probléma itt a nézettség hihetetlenül alacsony volta", állapította meg Parászka Miklós. Marosvásárhelyen elhúzódó vezetési válságról van szó. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház gyorsan modernizálódott. Bocsárdi László és Barabás Olga - a két tehetséges fiatal rendező - új koncepciót dolgoztak ki. De ők is nézőket veszítettek. A gyergyószentmiklósi Figura Színháznak nem sikerült ezt az avangard társulatot repertoárszínházzá alakítani, a társulatépítés is akadozik. - A színházi szakemberek képzését szolgálja a marosvásárhelyi főiskola és a kolozsvári. Van rivalizálás a két központ között. - A Harag György Társulat és a Csíki Játékszín sorsának összekötése komoly kísérlet, és komoly színházművészeti hozadékai is vannak: egy-egy darabból 15-20 előadás helyett 30-40-et játszhatnak. Mód van szélesebb körű repertoár kialakítására is. A Csíkszeredai Játékszín megalakulása lehetővé tette új, ifjú színészek alkalmazást. Segítséget jelent, hogy Csíkszeredában máris létesítettek egy 12 szobás, plusz egy 2 szobás szolgálati lakással ellátott Színészházat. A Csíki Játékszín színészei között van Bíró József, aki a kolozsváriak egyik vezető színésze volt, továbbá a külföldön ugyancsak elismert Hunyadi László, és a fiatalok: Nagy Csongor, Antal Ildikó, valamint három végzős, Kosztándi Zsolt, Mardírosz Ágnes, Nagy Dorottya. /Parászka Miklós színjátszásunkról. ?Van múltunk, és lesz jövőnk?" = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 27./

1999. október 5.

Az ellenpropagandának köszönhetően nem volt telt ház Csíkszeredában okt. 1-jén, a Csíki Játékszín első önálló nagyszínházi produkciójának bemutatójakor. A színházbarátok azonban nem csalódtak, kiváló előadás volt. Néhány évtized múlva csupán színháztörténeti kuriózum lesz, hogy mekkora ellenállással kellett megküzdeniük a csíkszeredai színház alapítóinak. Molnár Ferenc A doktor úr című bohózatát mutatták be. A siker biztosítéka a nagynevű színésztársaság és a dicséretes csapatmunka volt. Ugyanis Hunyadi László és Czintos József alakították a főszerepeket. Rendező: Parászka Miklós. /A Csíki Játékszín bemutatója. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 5./

1999. október 29.

Okt. 29-én kezdődik Marosvásárhelyen a Dr. Bernády György Közművelődés Alapítvány kétnapos rendezvénye, a Bernády Napok. Bernády szülőházán emléktáblát avatnak, Hunyadi László szobrászművész alkotását, Borbély László, az alapítvány kuratóriumának elnöke és Fodor Imre polgármester mond beszédet. Okt. 30-án megkoszorúzzák dr. Bernády György sírját és köztéren elhelyezett szobrát. Délután a Kultúrpalotában Gálfalvi György, a Látó irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyettese mutatja be a Bernády György emlékezete című kötetet. Utána műsoros estet tartanak, címe: Irodalom és művészet Bernády korában. /(Máthé Éva): Bernády Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./

2000. február 1.

Marosvásárhelyen a hét végén ismeretlen tettesek megrongálták Bernády György egykori városépítő polgármester portréját. Hunyadi László szobrászművész alkotása a Kultúrpalota Tükörterme előtt áll. Ugyanott a Metz Albert-domborművet is megcsúfolták, rágógumit ragasztottak a jeles személyiség arcmására. /Megrongálták a Bernády-portrét! = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./

2000. április 21.

Hargita megye kultúráját két alapvető összetevő - a népművészet és a képzőművészet - határozza meg. Vitathatatlan, hogy a vidék huszadik századi csúcseredményeit leginkább a képzőművészet eredményezte állapította meg Szatmári László. A Barabás Miklós Céhen kívül Erdélyben jelenleg csupán néhány hivatalos formában működő, bejegyzett művészcsoportosulás létezik: a székelyudvarhelyi Udvar, amely Bíró Gábor festőművész kezdeményezésére jött létre; a Csíkszeredában bejegyzett Grund 2000 Művészeti Alapítvány és az 1999-ben megalakított Hargita Visual Art, a Hargita megyében élő, tevékenykedő képző- és iparművészek egyesülete. Ez utóbbi szándékai között szerepel a középfokú művészeti oktatás támogatása, a szakmai kapcsolattartás a romániai, anyaországi és külföldi egyesületekkel, megyei jellegű, illetve időszakos csoportos, egyéni és vendégtárlatok rendezése és kortárs képzőművészeti gyűjtemény létrehozása. Csíkszereda Városi Tanácsa a Hargita Visual Art Egyesület használatára engedte át a csíkszeredai Virág utcai galériát. Példamutató Siklódy Ferenc fiatal grafikus kezdeményezése, aki a székelyföldi képzőművészeti múlt közismert és kevésbé ismert alakjainak rajzolt és írott portréival egy majdani erdélyi képzőművészeti lexikon alapjait veti meg. A közel 300 nevet felölelő listából több mint száz portré el is készült. - Az erdélyi magyar művészet legújabb kori történetében a szobrászat a lassú, csendes változások terepe volt. Elég említeni a Szervátiuszék farkaslaki Tamási-emlékművét, Kulcsár Béla (és Hunyadi László meg Kiss Levente) agyagfalvi szoboregyüttesét, Márkos András székelykeresztúri Petőfijét, a gyergyószárhegyi szoborpark néhány ténylegesen kiemelkedő alkotását, vagy a jelenben Hunyadi László, Bodó Levente, Székely József, Burján Gál Emil munkáit. Csíkszereda nem foglal el tekintélyes helyet a köztéri szobrok lelőhelyeinek lajstromán. (Elkészült viszont Nagy Ödön alkotása, Gál Sándor honvédezredes mellszobra; felállították Vetró Andrásnak Zsögödi Nagy Imrét mintázó szobrát, s a közelmúltban Nagy Ödön és Ercsei Ferenc közös művét, Petőfi Sándor mellszobrát.) És milyen köztéri szobrok vannak még Csíkszeredában? A Felszabadító román katona emlékszobor (Marius Butunoiu alkotása), a Mikó-vár előtt a Petőfi- (Szobotka András műve) és Balcescu-szobor (Doru Popovici műve), a Jégpalota előtti Hokizók (Tőrös Gábor alkotása), Bodó Levente Márton Áron-mellszobra, Nagy Ödönnek egy térplasztikája. - Szatmári hangsúlyozta, hogy a köztéri szobrászat megakadt valahol negyven-ötven évvel ezelőtt. Szobrokat erdélyi magyar művészektől alig (vagy egyáltalán nem) rendelt a közület, s ha 1990-től a tiltás oka megszűnt, a közigazgatási intézmények vagy az ún. civil szférához tartozó közületek, egyesületek, alapítványok stb. elsősorban emlékszobrokat rendelnek a szobrászoktól, ezeket is hagyományos formában, kívánják. - Ideje lenne a képzőművészet működéséhez és kibontakozásához nélkülözhetetlen stratégiát megtervezni. Kezdetben az ezen a vidéken élő/tevékenykedő alkotók munkásságát kellene bemutatni (katalógusok, tanulmánykötetek, bibliográfiák készítése, vándorkiállítások szervezése). Közületi támogatással kell feltárni a vidékről elszármazott jeles képzőművészek életműveit. Szatmári kifejtette, hogy szükséges az előttünk járó alkotók habitusának, képzőművészeti attitűdjének a megismerése, "hiszen csak akkor számolhatunk biztos jövővel, ha múltunkat ismerjük és megbecsüljük. Ideje volna már elkészíteni az erdélyi képzőművészeti lexikont, melyben a székelyföldi alkotóknak élenjáró szerep jutna." /Szatmári László: Vidékünk képzőművészetének szubjektív megközelítése. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./ A Székelyföld 2000 konferencián elhangzott előadás rövidített változata

2000. július 17.

Júl. 16-án Homoródszentmártonban a falunapokkal egybekötve millenniumi emlék-istentiszteletet tartottak, dr. Szabó Árpád unitárius püspök mondott beszédet. Felavatták a szószék melletti falon a Biró család címerét és emléktábláját; a jelenlévők rövid előadást hallhattak a homoródszentmártoni Biró család történetéről és Biró Sámuel (1665-1721) főgondnok életútjáról. Ezt követően az unitárius templom cintermében avatták fel a község jeles szülöttjének, Román Viktor szobrásznak (1937-1995) bronz portrészobrát, melyet még diákkorában készített Hunyadi László. Beszédet mondott továbbá Kányádi Sándor és Kelemen Hunor államtitkár, majd a népes közönség az iskola termeiben tekintette meg a falumúzeumot és a Román Viktor munkáiból rendezett kiállítást. /Homoródszentmártoni faluünnep. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 17./

2000. december 18.

Dec. 16-án Marosvásárhelyen leleplezték Petőfi Sándor egész alakos bronzszobrát. Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész és Balogh József öntőmester alkotását az RMDSZ vezető politikusai, a magyar és román történelmi egyházak elöljárói, és Marosvásárhely vezetői leplezték le. Az ünnepségen részt vett Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete, Alföldi László kolozsvári főkonzul. Az eseményen felszólalt Dávid Gyula, a Petőfi Erdélyben kötet társszerzője is. Ünnepi beszédében Markó Béla szövetségi elnök hangsúlyozta, Petőfi Sándor nemcsak a magyarságé, hanem mindenkié, nem lehet kisajátítani, de megtagadni sem. Az RMDSZ elnöke kitért arra, hogy "Románia ma ismét válaszúton áll, mint sokszor még a közelmúlt történelmében. A mi sorsunk is függ attól, hogy ez az ország merre megy, a mi életünkre is kihat, hogy Nyugatot vagy Keletet, Európát vagy csak Balkánt választja jövendőjének Románia. Eddig is beleszóltunk hát az ország sorsába, mert ez volt az érdekünk, és ezután is bele fogunk szólni, mert nem fogunk karba tett kézzel ülni ott, ahol rólunk is döntenek. Mi tudjuk a helyes utat, és ezen az úton végig fogunk menni.″ /RMDSZ Tájékoztató, dec. 18. - 1873. sz./

2000. december 28.

Idén tízesztendős lett a népszerű marosvásárhelyi Gruppenhecc társulat. A jubileum alkalmából Csillagos tízes címen kabaréval állnak elő dec. 30-án és 31-én, melyben helyt kapnak az elmúlt tíz év legjobb jelenetei és dalai. A társulat közismert tagjai: Biluska Annamária, Fodor Piroska, Somody Hajnal, Fülöp Beáta, Szélyes Ferenc, Kilyén László, Kárp György, Hunyadi László, Henn János, és a szövegíró-rendező Nagy István. /Már tíz éves, s ettől csillagos. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./

2001. január 3.

Gazdagodott a Petőfi-zarándokhelyek sora. Kiskőrös, Kiskunfélegyháza, Fehéregyháza és a világszabadság költőjére emlékeztető több más település után immár Marosvásárhelyen is van egy kis tér, ahova az új év első napján el lehet menni emlékezni, tisztelegni. Jó néhány marosvásárhelyi gyűlt össze pár percre Hunyadi László alkotásánál. Akadt virág, spontánul felcsendült Petőfi-dal is. /A Költőt is köszöntötték. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 3./

2001. február 8.

A Csíki Játékszín és az Északi Színház Harag György Társulata közötti bérletcsere részeként a csíkszeredai önkormányzati színház Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Nagybányán adja elő Brandon Thomas zenés vígjátékát. A Charley nénje című zenés vígjátékot (rendező: Hunyadi László) február 17-én a bécsi magyar közönség is megnézheti. A bécsi magyar szervezetek nevében Székely Szabó Zoltán (volt sepsiszentgyörgyi színész) hívta meg a Csíki Játékszín társulatát. A vízumköltséget, fellépési díjat és utazási költségeket a meghívó fél állja. /Bécsbe készül a Csíki Játékszín. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 8./

2001. július 28.

Júl. 29-én a sokadalommal indul a Nyárádszereda napjai rendezvénysorozat. A kiállítóteremben képzőművészeti kiállítás nyílik Hunyadi László és Sándor Ernő munkáiból. Lesz nagyvásár, gyermekműsor, nagycsaládosok napja, kirakóvásárt, Galgamente-Nyárádmente elnevezésű kisrégió-találkozó is. /(b.d.): Nyárádszereda napjai. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

2001. augusztus 16.

Aug. 14-én délután Marosvásárhelyen, a katolikus plébánia Deus Providebit Házában megnyílt az első marosvásárhelyi Bolyai János Alkotótábor. Csegzi Sándor alpolgármester bejelentette: a város vezetősége hagyományt akar teremteni ilyen téren, méltatva a jeles festőművész, Simon Endre kiváló szervezőmunkáját. A Bolyai-tematika nem kötelező, de a szervezők nagyon szeretnék, ha a két Bolyai alakját beépítenék a művészek alkotásaikba.. Jelen lesz: Marosvásárhelyről Hunyadi László, Horváth Ödön, Chira Adrian, Muresan Gheorghe és Pokornyi Attila; Budapestről Benedek József és Labancz Flóra; Vácról a lényegében székelyföldi-marosvásárhelyi Balázs Imre, Szovátáról Kúti Dénes, Székesfehérvárról az ugyancsak erdélyi Székely János Jenő, Veszprémből a szintén erdélyi származású Diénes Attila és nem utolsó sorban a csíkszeredai Gaál András. A két hetes tábort a helyi polgármesteri hivatalon kívül jelentős mértékben támogatta a Határon Túli Magyarok Hivatala, valamint marosvásárhelyi vállalatok, cégek. /(Máthé Éva): "Micsoda tábor!" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./

2001. augusztus 20.

Aug. 19-én Marosszentkirályon millenniumi ünnepséget tartottak, az RMDSZ helyi szervezete és a helybéli református, katolikus és unitárius egyházak szervezésében. A műsor istentisztelettel kezdődött abban a református templomban, amelyet még Szent István építtetett. Szent István- szobrot avattak Marosszentkirályon. Az alkotó, Hunyadi László szobrászművész elmondta, hogy e szobor régi álmának megvalósulását jelenti. Nyolc éve foglalkoztatja a szent király mellszobrának bronzba öntése. Átnyújtották Csáky Károly helybéli lelkipásztornak Dávid Ibolya nevében a magyarországi Igazságügyi Minisztérium millenniumi emléklapját. A szoborhoz szükséges bronzot és rezet, valamint a költségekhez szükséges pénzt a marosszentkirályiak adták össze. /Szent István-szobrot avattak Marosszentkirályon. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./

2001. augusztus 24.

Tradíciója van már a magyarózdi találkozóknak, melyet a Horváth István Alapítvány 1993-tól rendez meg a költő Horváth István szülőfalujában. Az idei találkozó szept. 1-jén lesz. A költő lánya, Horváth Arany közölte: az idei találkozó témája nemzeti sors és irodalom. Nemzetben gondolkodó, határon belül és határon túl élő írókat hívtak meg, Magyarországról: Csoóri Sándor, Görömbei András, Pomogáts Béla, Pálfy G. István (a szimpózium moderátora) Felvidékről: Dobos László, Vajdaságból: Dudás Károly, Kárpátaljáról: Vári Fábián László, Erdélyből: Ferenczes István, Fodor Sándor, Lászlóffy Aladár, Markó Béla, Nagy Pál, Sütő András. Harmincegy évvel ezelőtt jelent meg Horváth István Magyarózdi toronyalja című könyve. Az idén is a torony aljában, a parókián gyűl össze az emlékező társaság. A toronyalatti dombon fogják fel állítani a marosvásárhelyi - de a szomszéd faluban született - Hunyadi Lászlónak a költőről készített szobrát. /(Csomafáy Ferenc): Magyarózdi Találkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

2001. szeptember 3.

Szept. 1-jén Nemzeti sors és irodalom címen írótalálkozóra került sor Magyarózdon. A Horváth István-emlékmű felavatásával egybekötött ünnepségen sok anyaországi és határon túli magyar irodalmi személyiség vett részt. Erdélyből jelen volt Kötő József EMKE-elnök, Cseke Péter, Fodor Sándor, Lászlóffy Aladár, Nagy Pál, Sütő András, valamint Czirják Árpád érseki helynök és Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi vártemplom lelkésze. Magyarországról Csoóri Sándor, Pálfy G. István és Pomogáts Béla a Magyar Írószövetség elnöke jöttek el. Kárpátalját Vári Fábián László képviselte. Horváth Arany, az 1977-ben elhunyt költő lánya és a Horváth István Alapítvány elnöke és alapítója nyitotta meg a megemlékezést. Kötő József vette át a szót. "Horváth István tornyában megkonduló harang szavára összegyűltek a Kárpát-medencei magyarság próféta lelkű alkotói, akiknek fülük van a harangszóból kicsengő üzenet meghallására. Itt Erdélyben, Magyarózdon a transzszilván szellem jegyében összesereglettek azok, akik hisznek történelmi küldetésükben. Az összegyűlteknek pedig együtt kell hinniük a költővel: "...Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!"" - mondotta. Horváth István költő a diktatúra áldozata volt. Életének utolsó évtizedében állandó megfigyelés alatt tartották, halála nem egyszerű baleset volt, szándékosan gázolták el a szekuritáté emberei. A beszédek a templomkertben felállított szobornál folytatódtak. A Hunyadi László készítette emlékműre felavatása után koszorúkat helyeztek el. A sírkőre emlékeztető fehér kőtáblán domborműplakett őrzi a költő képmását és nevét. A találkozás végén összeállított zárónyilatkozatban a következők állnak: "...nem az emlékezés, hanem a sorsunk által kikényszerített, de eddig igazában meg nem talált utak keresése volt tanácskozásunk fő célja." A marosvécsi találkozó óta" erősen lefokozódott az irodalom és általában a szellem jelentősége. Az 1989 és 1990 óta történő változások többnyire immár a szabadság jelszavával folytatták a lefokozást, az évszázadok által megmért esztétikai és erkölcsi értékrendek megbontását. Szavunkat épp azért emeljük fel, hogy a különböző, magyarságunk léte által érintett országok rendszerváltoztató folyamatai a továbbiakban ne csupán a politika sokszor kényszerűen álságos követelményei, hanem a kultúra, az irodalom időket összefogó igényei szerint is alakulhassanak." /Valkai Krisztina: Utak keresése - Írótalálkozó Magyarózdon. Horváth István-emlékművet avattak fel a költő szülőfalujában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./ Sütő András abból indult ki, hogy a közelmúlt irodalomtörténetében van egy korszak, harminc-negyven esztendő, amelyet csak úgy elintéznek, teljesen üres foltként kezelnek, esztétikailag meg nem történt irodalmi szakasznak nyilvánítanak. - Horváth István (...) az értékteremtés évei után jutott egy olyan hosszadalmas periódusba, amely őt egyrészt költői mivoltában majdnem hogy porba tiporta, másrészt pedig olyan önvád korszakába sodorta, amely élete végéig tartott. A Horváth István-i önvizsgálat, amelyet ettől a nemzedéktől oly sokan kértek, valójában minden kérelem nélkül az ő verseiben és az ő 1960 utáni köteteiben tapasztalható, hangoztatta Sütő András. Csoóri Sándor esszéjét sokan és sokszor fogják majd idézni. - Évtizedeken át készültünk rá lélekben, hogy majd egyszer eljön a demokrácia, de sosem gondoltuk azt, hogy valójában egy absztrakciót várunk, hiszen annyi demokrácia van, ahány ország, ahány külön sorsú nép. A demokrácia az első pillanatoktól szembekerült az irodalom belső törvényeivel és hagyományával. Mire buzdított minket ez a hagyomány? Azt kalapálta belénk, hogy minden jó irodalom összeesküvés a kor ellen. Olyan szorító, amelyben az író körmérkőzést játszik a társadalom minden szimbolikus szereplőjével, politikával, hatalommal, halállal, szerelemmel, a gyöngédség angyalával... Hogy a láthatóvá vált küzdelem végén a katarzis élményével ajándékozzon meg sokakat. Irodalom és társadalom természetesnek mondható feszült viszonyát a demokrácia megváltoztatta. Leginkább azzal, hogy a nagyrészt gyötrelmes kérdések megoldására sokkal tetszetősebb ajánlattal jelentkezett. A négyévenkénti szavazás ígéretével. A lélek forradalma helyett a szavazófülkék forradalmára hivatkozott. Ha a magyar irodalom századokon át nem vállalt volna olyan történelmi és politikai föladatokat, mint amilyeneket - kényszerűségből - vállalt, sose zuhant volna bele a demokrácia csapdáiba. Már csak azért sem, mert mindegyik megmaradt volna a maga külön pályáján, és nem próbál összevegyülni a másikkal. Tíz év után világosan látjuk, hogy ez a vegyülés lehetetlen. Ugyanis tűzről és vízről van szó. Az irodalom nem élhet meg például a nagyság szándéka és a hajlíthatatlanság feltételei nélkül. Vagyis: ábrázolhatja, de nem fogadhatja el az alkukat. A demokrácia viszont a kompromisszumokra épít. Az igenek és a nemek kidekázott darabjaira. Igazmondásra ösztönöz, lázít, miközben a mértékletesség mondatain töri a fejét. /Bölöni Domokos: Horváth Istvánra emlékeztek. Tűzről és vízről van szó. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./

2001. október 4.

Ötvenéves korában Csíkszeredában elhunyt Hunyadi László (Kolozsvár, 1951. okt. 30. - Csíkszereda, 2001. okt. 2./, a Csíki Játékszín művésze. A Kolozsvárott született színművész 1976-ban végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, és a város társulatához szerződött. 1999-től a Csíki Játékszín művésze volt. A csíki közönség Hunyadi Lászlót Carlo Gozzi: Turandot című darabjában, Truffaldino szerepében láthatta volna az okt. 19-ei bemutató előadáson. Legutóbb Szebeni Zsuzsa készített interjút a színművésszel, amelyet Csíkszereda Kulturális évkönyve közölt. Az interjú a Ludas Matyi Csíkországban című darab bemutatója után készül, amelyben Hunyadi Döbrögit alakította igen nagy sikerrel. Ott így vall saját alakításáról "Én éppen az öregedés határán leledzem, és hát erről próbáltam becsempészni valamint az alakításba, magából az állapotból: hogy meg kéne szépen, méltóságteljesen öregedni, vagy még eljátszani a fiatalt egy pár évig, vagy szépen csordogálni lefelé." /(Daczó Dénes): Elhunyt Hunyadi László színművész. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./ Túlságosan rövid pályafutása során a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészeként 1976 és 1996 között életre keltette a színműirodalom jelentős alakjainak zömét. Alakításai nagy lélektani hitelességről, alapos szakmai tudásról tanúskodtak. Az utóbbi évadokban a Szatmárnémeti Harag György Társulat, a Temesvári Csiky Gergely Színház, a Csíki Játékszín és a budapesti Bárka Színház előadásaiban voltak jelentős alakításai. Egyszerre volt a közönség kedvence és a színházi szakma elismert művészegyénisége. Színészi értékét a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján, Kisvárdán alakítási díjjal jutalmazták. Temetésére okt. 6-án lesz a marosvásárhelyi református sírkertben, evangélikus szertartás szerint. /Népújság (Marosvásárhely), okt. 3./

2001. november 1.

November 3-11. között nagyszabású ünnepségsorozatra kerül sor Dicsőszentmártonban. A Magyar Kulturális Napokat - Márton Napi Vigasságokat a Kis-Küküllő Alapítvány, az RMDSZ, a helyi egyházközségek, a Sipos Domokos Művelődési Egyesület, a Dicsőszentmártoni Népszínház, a Magyar Pedagógus Szövetség valamint az Alsó-Kisküküllő Menti Ifjúsági Szervezetek Szövetsége szervezi. November 3-án a IX. Kis-Küküllő Menti Borverseny nyitja a sorozatot, melyet este szüreti bál követ, ennek keretében a szászcsávási hagyományőrző cigányzenekar húzza majd a talpalávalót. November 4-én Hunyadi László és Kántor Zita képzőművészek kiállításának megnyitójára kerül sor, majd megnyitják a Dicsőszentmártoni Kulturális Napokat. Beszédet mond Kóródy István, a Kis-Küküllő Alapítvány tiszteletbeli elnöke, valamint dr. Kakassy Sándor, az alapítvány elnöke. A Pro Urbe kitüntetések átadása után nagyszabású folklórműsort tekinthetnek meg az érdeklődők. Nov. 5-én az Ariel Marosvásárhelyi Ifjúsági és Gyermekszínház vendégszerepel a kisvárosban; 6-án pedig a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulata adja elő a Színésznők című darabot. Lesz még szimfonikus hangverseny, író-olvasó találkozó keretében ünneplik meg azt, hogy 10 éve létesült és azóta is megjelenik a helyi Kis-Küküllő c. lap. Az olvasók ezúttal a megye újságainak szerkesztőivel: a Népújság, a Bekecsalja, a Szászrégen és Vidéke, valamint a Látó című irodalmi folyóirat munkatársaival találkozhatnak. Végül megünneplik azt, hogy 10 éve alakult a Sípos Domokos Művelődési Egyesület vegyes kara. /(Máthé Éva): Márton napi vigasságok - Dicsőszentmártonban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-125




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998