udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 5 találat lapozás: 1-5
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: II. Károly /román király/

1997. február 27.

Febr. 28-án hatnapos látogatásra Romániába érkezett a volt román király. I. Mihály. Nagy tömeg köszöntötte, de most kevesebben voltak, mint 1992 húsvétján, első hazalátogatásakor. Romániát 1881-ben nyilvánították királysággá, a király török ágyúk acéljából készült koronát kapott. Mihály II. Károlynak Elena görög hercegnővel kötött házasságból született 1921. okt. 21-én., azonban az uralkodó elvált Elenától egy Elena Lupescu nevű szépasszony kedvéért. Ezért Ferdinánd király még életében Mihályra testálta a trónt, akit Ferdinánd halálakor, 1926-ban királlyá kiáltottak ki, az országot régenstanács irányította. 1930-ban azonban II. Károly Iuliu Maniu hívására mégis visszatért és trónra lépett. A király 1938-ban feloszlatta a pártokat és bevezette a "királyi diktatúrát". Antonescu marsall 1940-ben lemondásra és távozásra kényszerítette II. Károlyt, aki 1959-ben, Portugáliában halt meg. I. Mihály így 1940-ben másodszor is király lett, miközben Antonescu marsall irányította az országot. A fiatal uralkodó 1944. aug. 23-án kulcsszerepet játszott Antonescu letartóztatásában. A Moszkva által az országra kényszerített Groza-kormány működése ellen a király hat hónapon át a "királyi sztrájkkal" tiltakozott. 1947-ben le kellett mondania és el kellett hagynia az országot. 1956 óta Svájcban él. /Magyar Hírlap, márc. 1./

2000. november 15.

Nov. 7-12 között egyhetes rendezvénysorozattal emlékezett Gyergyócsomafalva nagy szülöttjére, Köllő Miklós szobrászművészre, halála 100. évfordulója alkalmából, emellett a Magyar Millenniumnak is emléket állított a község. Az emlékezés kimagasló eseménye volt az a fotókiállítás, amelyet a szobrászművész utódja, a fiatal Köllő Miklós műépítész nyitott a Köllő Miklós (1861-1900) köztéri szobrairól. Az alig 39 évet élő szobrászművész a szegedi Szentháromság-szobor, az Országház kupolacsarnoka részére készített Szent István király, III. Károly, Mária Terézia szobra, az Országház homlokzatán hat dombormű, a budai királyi palota Bölcsesség szobra, az egri székesegyház "Jézus és Mária" szobra, a segesvári Petőfi szobor (ma Kiskunfélegyházán áll), a marosvásárhelyi Kossuth szobor, a madéfalvi emlékmű turulmadara, az aradi Szabadság szobor mellékalakjai, és sok más alkotás megteremtője. Gyergyócsomafalván nov. 12-én a templomkertben felavatták a millenniumi emlékművet. /Köllő Miklósra emlékezett Csomafalva. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

2001. március 7.

Sabin Gherman, a betiltott Pro Transilvania Alapítvány elnöke, kiadta Iuliu Maniu eddig jóformán ismeretlen 1938-as Memorandumát az erdélyi románság helyzetéről. A kötethez maga Gherman írt előszót, melyben a román történetírás nagy tabutémájának nevezte Maniu e művét. A II. Károly román királyhoz címzett 1938-as röpirat utalt az erdélyi Igazgatótanács szerepének pozitív vonatkozásaira és a bukaresti hatalommal kialakult ellentétére, az 1923-as alkotmány kérdéses legitimitására, arra, hogy ezt a ma oly demokratikusnak tartott alaptörvényt lényegében visszaélések sorozatával fogadtatta el a Nemzeti Liberális Párt az ország új vezetésével. A Maniu-memorandum elsősorban az 1938-as alkotmány ellen készült vádirat, amely II. Károlyt bírálta, felrótta azt a diktatórikus eszközökkel megszervezett népszavazást. Röpiratából az erdélyi románság nagy-romániai térvesztése tűnik ki. A mű kiadása az erdélyiség szempontjából mindenképpen hézagpótló. /B. M.: Sabin Gherman kiadta Maniu Memorandumát. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

2001. május 4.

Sabin Gherman máj. 3-án Sepsiszentgyörgyön mutatta be az általa gondozott Luxushaza című könyvet, mely egy hatvan éven át tiltott és titokban tartott dokumentum kiadása. II. Károly királynak 1938. dec. 15-én felterjesztett memorandumról van szó, szerzője Iuliu Maniu, és kereken ötven erdélyi román értelmiségi írta alá. A könyv mottójául Ion Antonescu marsalltól idézett Gherman: "Így nevelkedtem, a törökökkel, zsidókkal és magyarokkal szembeni gyűlöletben. Ezt az utálatot a végsőkig kell vinni. Vállalom ennek felelősségét." (1941) Az előszó mottója Nicolae Iorga történésztől, miniszterelnöktől származik: "Egy bukaresti poros utcácska többet ér, mint Erdély és Bánság összes vára, városa." (1931) Nos, ez a két ember - egyikük háborús bűnös - egyáltalán nem érdemel szobrot, s a mai Romániában mégis megörökítették őket - állapította meg Gherman. Iuliu Maniu memoranduma az idézetekkel ellentétes. A könyv szerint nem egyesülésről volt szó, hanem Erdély katonai megszállásáról, kiszipolyozásáról. A helyzet a két világháború közötti idők óta alig változott - fűzte hozzá Gherman. Erdély luxushaza, amelyet Bukarest a mai napig kifoszt, az itt megtermelt értékeket a Kárpátokon túlra irányítják. /Szekeres Attila: Sabin Gherman Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 4./

2001. augusztus 16.

Ferencz Imre Csíkszentdomokoson érdeklődött, emlékeznek-e még Kurkó Gyárfásra. Vállvonogatás, hümmögés. Hogyan ítélik meg itt Kurkó Gyárfás személyiségét? A 76 éves Boros Erzsébet szerint: Az okosok okosan, a buták bután! Kurkó Gyárfás 1909-ben született, lakatos lett Brassóban. 1934-től a MADOSZ Brassó megyei, majd országos elnöke. II. Károly király diktatúrája idején a politikai pártok feloszlatása idején (1938) a MADOSZ az ő elnökletével illegalitásban folytatta tevékenységét. Népi Találkozót szervezett Brassóban (1940), ezután internálták, majd áttették Magyarországra. A magyar hatóságok visszaadták. Az Antonescu-diktatúra alatt egy ideig a brassói Fellegvár foglya. 1944. aug. 23. után hozzálátott társaival a MADOSZ újjászervezéséhez, 1944 októberében javaslatára a MADOSZ Magyar Népi Szövetség néven kiszélesült, ennek elnöke 1947-ig, amikor a harmadik kongresszuson a felerősödő balos frakció nyomására leváltották. Önéletrajzi regénye 1949-ben jelent meg Nehéz kenyér címen. Jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki: nevéhez fűződnek a romániai magyarság nemzetiségi küzdelmei, az anyanyelvű iskolahálózat, a művelődési intézmények védelme, a gazdaság újjáépítése. Megvádolták, hogy "elvtelen magyar egységben" tömörítette az erdélyi magyarságot a MNSZ köré. 1949-ben letartóztatták, és Márton Áronnal, Venczel Józseffel, Lakatos Istvánnal együtt elítélték. Tizenöt év börtönbüntetés után szabadult 1964-ben. Kurkó Gyárfás neve elválaszthatatlan a romániai magyarság önvédelmi harcától. Talán más eszmék irányából, de a sorsa találkozik a Márton Áronéval, akivel egy faluból indultak... /Ferencz Imre: Nehéz emlékezet. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 16./ Kurkó Gyárfás elborult elmével szabadult a börtönből.


lapozás: 1-5




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998