udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 147 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-147
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Imreh József

1990. április 3.

Márc. 9-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében száznál több résztvevővel megalakult a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt. Elfogadták a kezdeményező bizottság két tagja, Moldován Béla és Sipos Gábor által szerkesztett programtervezetet. Az RMKP a keresztény világnézet alapján áll. Programjában első helyen szerepel az egyházak szabadságának helyreállítása, a felekezeti iskolák visszaállítása, az elvett egyházi ingatlanok visszaadása. Az RMKP követeli az erdélyi magyarság egyéni és kollektív jogainak intézményes biztosítását, nemzetközi garanciákkal, vallja, hogy az erdélyi magyarság a magyar nemzet szerves része. Megtörtént a párt hivatalos bejegyzése. Eddig mintegy félezernyi tagja van, jórészt kolozsvári lakosok. Az RMKP ideiglenes székhelye Kolozsváron a főtéri plébánia. Az RMKP ideiglenes választmánya: Moldován Béla villamosmérnök, Imreh József ny. egyetemi tanár, Podhradszky László ny. ügyvéd, Takácsik Tibor ny. vegyész, Bálint Tiborné Kovács Júlia könyvtáros, Dezméri Zsombor József ny. minőségi ellenőr, Újvári Ferenc ny. ügyvéd, Sipos Gábor levéltáros. A párt tagjai között van Kányádi Sándor költő és Bálint Tibor író is. /Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3./

1996. május 4.

Az árkosi kastélyban találkoztak a fiatal írók, meghallgatták Borcsa János előadását, végül nem dőlt el, hogy az összegyűltek nemzedéket alkotnak, vagy csak csoportot. A vita arról is zajlott, hogy érdemes-e hagyományos megközelítésben értékelni a műveket, amikor valójában már sem a szerző, sem a mű nem érdekes, csak az olvasat. Máj. 4-én Sepsiszentgyörgyön Bencze Annamária, Balázs Imre József, Fekete Vince, György Attila, Karácsonyi Zsolt, Kelemen Hunor, Lakatos Mihály, László Noémi, Lövétei Lázár László, Orbán János Dénes, Papp Sándor Zsigmond, Sántha Attila és Simon Attila verseit, prózai írásait hallgatta meg a közönség, a szerzők tolmácsolásában. A vitában szó esett a vihart kavart transzközépről. Főideológusa szerint: "A transzközép megvédi a zember mundérjának becsületét", mivel "a transzközepet a zember érdekli". Másnap Sántha Attila Árkoson tartott előadást a posztmagyarról. A posztmagyar nem egyszerűen posztmodern, mivel "saját körön belül" próbál túllépni a rendszeren, mely nagy eszmét feltételez. Az új magyar nyelvfilozófiai irányzatként jelentkező posztmagyar szerint semmi sem biztos, az egyetlen dolog a kommunikáció s a nyelv, bár erre nem alkalmas, mégis létezik. /Kinde Annamária: Írótalálkozó Árkoson. A "zember" mundérja. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 15./

1997. október 31.

A Collegium Transsylvanicum Alapítványt mutatta be Cs. Gyimesi Éva elnök: diák-önszerveződés, az elitképzést, a szakmai, tudományos kutatást szolgálja. Hat szakkollégium működik a keretein belül: az Értelmi Rehabilitációs Intézet /gyógypedagógia/, a Láthatatlan Kollégium /irodalomtudomány/, a Max Weber Kollégium /szociológia/, a Diotima Kör /filozófia/, a Kultúrkutatási Kollégium, valamint a Fizikusok Kollégiuma. Páll Zita irodavezető elmondta, hogy sok diák itt írta szakdolgozatát. Cs. Gyimesi Éve elmondta, hogy Ottlik Géza a kollégiumra hagyta 3000 kötetes könyvtárát, azt egy kibérelt lakásban helyezték el. - Brassai László, az Értelmi Rehabilitációs Intézet bekapcsolódott egy Soros-programba, amelynek célja a cigánygyermekek értelmi fejlesztése, mesélte Brassai László, a szakkollégium vezetője. A Láthatatlan Kollégium Torockón szervezett alakuló ülést az első éves magyar szakos hallgatók részére. Balázs Imre József programmenedzser beszámolt arról, hogy nyáron részt vettek a József Attila kör Tatán szervezett táborozásán. A Max Weber Kollégium vezetője, Veres Valér arról adott tájékoztatást, hogy vendégtanárok szervezését a szociológiai tanszékkel együtt bonyolítják le. Bekapcsolódnak egy olyan átfogó felmérésbe, amely a Kárpát-medencében élő identitását kutatja. Web nevű folyóiratuk újabb számának anyaga összeállt. /Sipos Géza: Látni való kollégium. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

1999. május 22.

A Szabédi Napokat máj. 21-22-én tartották meg. Tudományos ülésszakkal kezdődtek az idei Szabédi-napok. Az írói hagyatékok sorsa - irodalmi gyűjtemények helyzete volt a téma. A hagyatékok megszerzése elsősorban anyagi kérdés, másfelől pedig ezek gyakran közgyűjteményekbe kerülnek, ami szintén akadályt jelenthet. Dr. Dávid Gyula erdélyi helyzetképet festett a magyar irodalmi örökség pusztulásáról. A Szabédi-ház szerepköréről Balázs Imre József elmondta, hogy az emlékház további írói hagyatékok befogadására is képes lenne. Zuh Imre a nagyszalontai Csonkatoronyban berendezett Arany János Irodalmi Múzeum működésének száz évét elevenítette fel, azokat a pusztulásokat és pusztításokat, amelyek a múzeumot ez idő alatt érték. Nagy Pál beszédében kiemelte, hogy a Bözödi hagyaték szétszórva található napjainkban. Megkoszorúzták Szabédi László sírját. Május 22-én dr. Kötő József államtitkár, az EMKE ügyvezető elnöke méltatta a negyven éve tragikusan elhunyt költő munkásságát, elmondva azt is, hogy az idei Szabédi-napok alkalmával talán sikerült az erdélyi magyar irodalomtörténeti múzeumot is megalapozni. /Simon Melinda Vincze Melinda: Szabédi-napok 1999 Kolozsvár, május 21-22. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22., 25./ Előadásában Dávid Gyula fogalmazta meg, hogy szükséges az erdélyi magyar irodalmi múzeum megteremtése. A helyrehozott Szabédi-ház Kolozsvárott máris a megoldás csírája lehet. A Szabédi-hagyaték mellett itt van Méliusz József hagyatékának egy része is, sor kerülhet itt más hagyatékok, gyűjtemények elhelyezésére is. Fontos lenne az egyetem magyar irodalmi tanszékének támogató részvétele a majdani működtetésben. A Székely János emlékszoba lassan feledésbe merül. /Nagy Pál: Értékek védelmében. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 29./

1999. május 27.

A Kemény Zsigmond Társaság /Marosvásárhely/ meghívta a szépirodalmi-művelődési folyóiratok főszerkesztőit, munkatársait. A házigazda Kovács András Ferenc költő, a Látó folyóirat szerkesztője volt. Balázs Imre József fiatal szerkesztő a kolozsvári Korunk folyóiratot képviselte. Elmondta, hogy a lap a 90-es évektől már súlypontosan, azaz bizonyos témakört körüljáró számokkal jelenik meg rendszeresen. Ferenczes István költő a Székelyföld /Csíkszereda/ főszerkesztője tehetséges fiatalokkal - György Attila, Molnár Vilmos - szerkeszti a lapot, van benne irodalom, történelem, néprajz, képzőművészeti pályakép. Megjelenési gondokkal küzd a Művelődés /Kolozsvár/, tájékoztatott Szabó Zsolt főszerkesztő. Szilágyi István, a kéthetente megjelenő kolozsvári szépirodalmi lap, a Helikon főszerkesztője leszögezte: ha nagy a lap példányszáma, annál nagyobb a ráfizetés is. /Kemény Zsigmond Társaság. Folyóiratok olvasóközelben. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27.)

1999. június 2.

Május 31-én Bukarestben kiosztották a Romániai Írók Szövetségének az 1998-as könyvtermést méltató díjait. A kisebbségi irodalom kategóriában a jelzett elismerésben részesült Egyed Emese Csönd, illetve - debütdíjasként - Balázs Imre József Ismét másnap című kötetéért (mindkét könyv a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál jelent meg), valamint Adam Suchansky romániai szlovák költő Ruzova gilotina (A rózsaszínű nyaktiló) című verseskönyvéért (nagylaki Ivan Krasco Kiadó). /Írószövetségi díjak 1998-ra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

1999. június 3.

Meg kellene írni a romániai magyar irodalom történetét, ezzel a témával foglalkozott a Látó (Marosvásárhely) 1998/10-es száma. Az EMKE 1996-ban Szabédi László kolozsvári szülőházának tulajdonosává vált. Az EMKE 1997-ben kezdeményezte az elhunyt erdélyi magyar írók irodalmi hagyatékának számbavételét, körlevelet küldve mintegy ötven szerző örököseinek. A Kötő József és Dávid Gyula által aláírt körlevélre egyetlen válasz sem érkezett. - Számos hagyaték szétszóródott vagy lappang valahol. A Szabédi Emlékházban meg kell oldani a könyvtár és kézirattár anyagának számítógépes feldolgozását, majd lehetővé kell tenni az olvasótermi használatot. - A Babes-Bolyai Tudományegyetem szenátusa jóváhagyta Cs. Gyimesi Éva kezdeményezését a magyar irodalomtudományi tanszék mellett működtetett Irodalomtudományi Intézet létrehozására. Az intézet az erdélyi magyar irodalommal kapcsolatos kutatásoknak biztosítana keretet. - A Szabédi Emlékház máris tudományos munka helyszínévé vált azáltal, hogy a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon további köteteinek összeállításához szükséges kézikönyvek felkerültek a polcokra, és itt folyik a szócikkek szerkesztése is. - A Szabédi Emlékház működtetését szakmailag felkészült alkalmazottakra kell bízni. - A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai segítséget nyújt a Szabédi Emlékház irodalmi múzeummá fejlesztése érdekében. /Balázs Imre József: A Szabédi Emlékház új szerepkörben, avagy mitől él egy irodalmi múzeum? = A Hét (Bukarest), jún. 3./

1999. augusztus 30.

Aug. 27-én Kolozsváron, a Korunk Galériában bemutatták s szerző jelenlétében Kibédi Varga Áron irodalomtudós, egyetemi tanár, akadémikus Noé könyvei /Komp-press, Kolozsvár, 1999, Ariadné Könyvek/ című esszé- és tanulmánygyűjteményét. A tanulmányokat Balázs Imre József válogatta. A könyv legtöbb tanulmánya a posztmodernnel mint kultúrával foglalkozik. Az erdélyi származású, de önmagát absztrakt magyarnak nevező szerző, a "magyar?holland?francia poétatudós" verset is ír. /Könyvbemutató: Kibédi Varga Áron: Noé könyvei. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

1999. október 25.

Okt. 22-én Kolozsváron szerzői estet tartott Balázs Imre József, Papp Sándor Zsigmond és Vida Gábor, az írókat Selyem Zsuzsa mutatta be. /Sándor Boglárka: Mire jó egy csütörtök? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./

1999. november 13.

Megjelentek Hervay Gizella Összegyűjtött versei /Polis Kiadó, Kolozsvár, 1999/, szerkesztője Balázs Imre József. A költőnő 1985-ben települt át Magyarországra, ahol adtak ki Hervay-köteteket, de azok már nincsenek meg az Országos Széchényi Könyvtárban sem. /B.D. [Bölöni Domokos]: Hervay Gizella hazatérése. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./

2000. január 19.

Megjelent Kinde Annamária Egy másik arc /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1999/ című verseskötete. Első verseskötete /A hiúzok természetéről/ 1996-ban látott napvilágot. Kinde Annamária ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely a nyolcvanas évek elején tűnt fel az erdélyi irodalomban, s azóta javarészt szét is szóródott. Ennek a szétszóródott nemzedéknek egyik alapélménye a Szent Anna tó és a partján történt táborozás. /Balázs Imre József: A Szent Anna tó és a helyi széljárás. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./

2000. június 20.

Hargita Megye Tanácsa és a Megyei Alkotóközpont szervezésében jún. 14-15-én írótábor színhelye volt a gyergyószárhegyi ferences kolostor, amelyen részt vettek a hazai magyar írótársadalom idősebb és fiatalabb tagjai, úgymint Domokos Géza, Kányádi Sándor, Bálint Tibor, Fodor Sándor, Dávid Gyula, Kántor Lajos, Farkas Árpád, Gálfalvi György, Oláh István, Kozma Mária, Ágoston Vilmos, Lőrincz György, György Attila, Molnár Vilmos, Ferenczes István, Vida Gábor, Lövétei Lázár László, Balász Imre József, Fekete Vince, a Pallas-Akadémia Kiadó képviseletében Tőzsér József, míg Beke György és Bodor Pál levélben küldött üzenetet. A mai erdélyi magyar irodalom helyzetéről zajlott a tanácskozás, az erdélyiség fogalmától az irodalmi értékig és irányzatokig, visszatekintve 20 év irodalmára. Egyed Péter szerint a romániai magyar írótársadalmat ma foglalkoztató gondok között vannak szervezeti és érdekvédelemmel összefüggő gondok, és vannak fontos szakmai problémák. A Romániai Magyar Irodalmi Alapítvány mellett az írók közössége létre kíván hozni szakmai szervezetet erőteljes szakszervezeti, érdekvédelmi hangsúlyokkal. Az alapítvány gyűjtené be az anyagi támogatásokat, és kuratóriumán keresztül továbbítaná a létező erdélyi lapok felé. Eldöntötték, hogy az írótábort ezentúl minden évben megrendezik. A 2001-es év írótábor témája a mai magyar irodalmak helyzete, egymáshoz való viszonya és kölcsönös recepciója lesz. /Egy jó szellemű írótábor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

2000. szeptember 25.

Szept. 23-án Kolozsváron, a Phoenix könyvesüzletben bemutatták a fiatal kolozsvári újságíró, szerkesztő, Szabó Tünde: Derrida és a kérdés /Yoyo Only Kiadó, Kolozsvár/ című könyvét. Balázs Imre József, a Korunk szerkesztője hangsúlyozta a társadalomnak az ilyen tárgyú filozófiai írások iránti nagyfokú fogadókészségét. Szabó Tünde a jelenkor egyik legnagyobb filozófusát, a francia Jacques Derridát mutatta be. /Vasvári-Szabó Márta: A kérdés mint üzenet. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

2000. december 4.

A székelyudvarhelyi székhellyel bejegyzett Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány idén is kiosztotta a díjakat. A meghirdetett esszépályázat legjobbjai kaptak elismerést: Balázs Imre József, Demény Péter és Szakács István Péter. Dicséretet kapott Fábián Lajos és Végh Balázs. Ezután a hetvenéves és a hetvennél idősebb írókat köszöntötték, név szerint Létay Lajost, Hornyák Józsefet, Csávossy Györgyöt és Szabó Gyulát. /Öreg írók gyér udvara. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./

2000. december 8.

Balázs Imre József esszéjében az utóbbi évek erdélyi magyar irodalmával foglalkozott. Szerinte az ″1994 és 1995 a fiatal irodalom olyan besűrűsödését jelenti Erdélyben, amilyent azelőtt is, azután is igencsak ritkán lehetett tapasztalni. 1994-ben jelent meg Vida Gábor, Jánk Károly és Demény Péter első kötete a Mentor Kiadónál, 1995-ben Kelemen Hunor verseskötete a Kriterionnál, illetve az Előretolt Helyőrség három év eleji száma után az első négy Helyőrség-könyv: az Orbán János Dénesé, a Sántha Attiláé, a László Noémié és a Fekete Vincéé.″ És ekkor látott napvilágot György Attila első könyve is Csíkszeredában. Vida és Jánk közelebb állnak a magyarországi irodalom egy visszafogottabb vonalához. Kelemen Hunor és László Noémi szintén ide sorolhatók. Demény Péter nem áll messze Orbán János Dénes vagy Varró Dániel néhány szövegétől, csak más hagyományhoz nyúl vissza, szinte kizárólagosan: a századelő heltais-sanzonos mentalitásához. Az Előretolt Helyőrség szerkesztői-szerzői (Orbán János Dénes, Sántha Attila, s a háttérben Fekete Vince) viszont nem kitalálják, megtervezik színreléptüket. Bedobnak a köztudatba egy fogalmat - a transzközepet -, amiről vitázni lehet, s amelyről "kikérik″ a szakma véleményét. A "szakma″ (többek között Cs. Gyimesi Éva és Berszán István) közli, hogy a transzközép egy jelentés nélküli szó, amely azonban a róla szóló beszédben jelenvalóként szimulálódik. Ezt a csoport azzal a logikával fordítja a szó javára, hogy "ha a transzközép olyasvalami, hogy a szakma is foglalkozik vele, akkor bizonyára nagyon fontos dolog″. - ″Igazából a posztmodern világ első komplex feltűnése ez a magyar irodalomban és körülötte. A posztmodern mentalitásnak, írásmódnak (amely igazából többes számban, írásmódoknak értendő) voltak már előzményei a magyar nyelvterületen, a posztmodern marketingtechnológiáknak és az explicit fogyasztói-szolgáltatói ideológiának viszont nem.″ A transzközép kiáltványok a saját újszerűségük, "világalapító″ gesztusuk legitimálása érdekében egészen más képet festenek a posztmodernről. Sántha Attila legelső kiáltványa például egyenesen a posztmodernre való nemet mondás gesztusából eredezteti a transzközépet: "Az antiposztmodern egyaránt modern- és posztmodern-ellenes, a posztmodernséget a modernitás záróakkordjaként értelmezi. A NEM szaltószabadságot nyújtó lázadása jelen esetben egyaránt irányul a modernitásnak az egymásba játszó mindkét véglete, a modern és a posztmodern ellen. Az irodalmi antiposztmodern egy időben veti el a Nagy Történet, illetve a Nagy Történet Hiányának mítoszait.″ Ezután a nemet mondó gesztus után nevezi el új néven az "antiposztmodern-t″ transzközépnek: "A kezdeti "nem" fölött lebegve, a transzközép többé nem tagad, territóriuma voltaképp a tagadáson túl kezdődik″. Sántha úgy tesz tehát, mintha a transzközéphez nem tartozna hozzá a tagadás, hiszen az, ami tagadott, még más néven neveztetett. - Később azután több interjúban és felolvasóesten elhangzott, hogy a transzközép egy blöff volt, egy fogalom, amely körül vitázni lehet. /Balázs Imre József Az erdélyi magyarirodalom neve. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8./

2000. december 30.

Megjelent A századforduló magyar elbeszélői /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2000, Remekírók Diákkönyvtára/ című kötet Balázs Imre József szerkesztésében. Olyan írók elbeszélései sorakoznak a könyvben, akik - néhány kivétellel - lassan kihulltak a köztudatból. Szükség volt erre a kiadásra, mert Erdélyben 1967 óta nem készült válogatás a századforduló novellistáinak munkáiból. Gozsdu Elek, Petelei István, Iványi Ödön, Ambrus Zoltán, Papp Dániel, Cholnoky Viktor és Cholnoky László (a földrajztudós Cholnoky Jenő testvérei) szerepelnek - többek között - a könyvben. /Szabó Csaba: Ködlovagtermi kistükör Új válogatás - korhoz igazodó szemmel. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./

2001. április 3.

A kolozsvári Láthatatlan Kollégium 2000-ben indította el saját folyóiratát. Az Lk.k.t. (Legkisebb Közös Többszörös) már 3-4., összevont számával jelentkezett, hírt adva a kolozsvári irodalomtudományi műhelyről. A folyóirat állja a versenyt a kísérletező kedvű fiatal magyarországi laptársakkal. A legfrissebb szám témája a zsidó és keresztény hagyomány és gondolkodásmód összehasonlítása. /Balázs Imre József: Lk.k.t. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./

2001. április 7.

Papp Sándor Zsigmond, Demény Péter és Balázs Imre József voltak a meghívottai annak az irodalmi estnek, amely része volt a KMDSZ múlt hét végi születésnapi rendezvénysorozatának. Többek között azt tárgyalták, hogy van-e létjogosultsága egy recenzióról írt kritikának. Demény Péter szerint akkor van, ha az elfogadható érveket is tartalmaz. A kortárs erdélyi magyar irodalomról folyó vitából kiderült, hogy bizonyos szakadékok léteznek különböző csoportok - így például a jelenlévők és a transzközép - között. Egyes vélemények szerint a transzközép fogalma alá sorolt személyek közül kevesen képviselnek igazán értéket. A meghívottak néhány szóban ismertették készülő könyveiket is. Papp Sándor Zsigmond új regényének egyedisége az lesz, hogy benne a történet fordítva íródik, tehát a majdani olvasó az eseményeket a végétől visszafelé követheti. /B. Cs.: Születésnapi irodalom. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./ A fórum elmaradt, mert a fiatalok nem jöttek el, csak a KMDSZ-vezetők voltak jelen. /Bpelőd: Nulladik típusú találkozás. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

2001. május 10.

Máj. 11-12-én a hargitafürdői Ózon szállodában - a Hargita megyei tanács, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont és a Székelyföld c. csíkszeredai folyóirat szervezésében - erdélyi magyar írók, költők tanácskozásra gyűlnek össze. A rendezvény címe: Irodalom az utódállamokban. Az előrejelzések szerint jelen lesz több (sok esetben innen elszármazott) magyarországi író, anyaországi kritikusok, irodalomtörténészek társaságában (így pl. Ágoston Vilmos, Mezey Katalin, Oláh János, Szávai Géza, Szigeti Lajos Sándor, Bányai János, Martos Gábor, Pomogáts Béla, Bodor Ádám). A belföldi meghívottak között lesz többek között: Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Bálint Tibor, Szilágyi István, Lászlóffy Aladár, Király László, Páll Lajos, Ferencz Imre, Egyed Péter, Mózes Attila, Vida Gábor, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt, Láng Zsolt, Bölöni Domokos, Ferenczes István, Bíró Béla, Fábián Ernő, Domokos Géza, Bogdán László, Borcsa János, Gál Éva Emese, valamint könykiadók (közülük néhányan írói minőségükben is): Kozma Mária, Tőzsér József, Káli Király István. A fiatal romániai magyar író- és költőnemzedék is képviselteti magát (pl. Balázs Imre József, Demény Péter, Papp Sándor Zsigmond, Gergely Edit, Molnár Vilmos, György Attila, Lövétei Lázár László, Fekete Vince, Sántha Attila). /Erdélyi Magyar Írók Találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./

2001. május 12.

Máj. 11-én a hargitafürdői Ózon szállóban közel hetven magyar író, költő vesz részt az erdélyi írótalálkozón. Hasonló találkozókra 1980-ban, 1990-ben, majd 2000-ben Szárhegyen került sor. Pomogáts Béla, a Magyar Írók Szövetségének elnöke kitért arra, hogy az elmúlt években a szerzők munkái igen kis példányszámban jelentek meg. Példaként: a jelenlegi körülmények között egy verseskötet 500-600 példányban jelenik meg, más irodalmi alkotások csupán 1000 példányban és évente csak egy-két olyan szerző van, aki több ezres példányszámról beszélhet. A magyar irodalom egységéről beszélve kijelentette: a magyar irodalomban nincs Trianon. Ma igen fontos, hogy az erdélyi írók is megkapják helyüket érdekeik érvényesítése érdekében, ezért azt tartja fontosnak, hogy az erdélyiek is tagjai legyenek a Magyar Írószövetségnek. /(Daczó Dénes): A magyar irodalomban nincs Trianon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./ Martos Gábor előadását (Van-e erdélyi magyar irodalom, s ha van, kell-e legyen?) Bogdán László esszéje követte az erdélyi magyar irodalom önszerveződési szelleméről. Balázs Imre József a magyarországi és erdélyi posztmodern és a különböző generációk között vont párhuzamot, Sánta Attila pedig az olvasó becserkészéséről és meghódításáról beszélt Molnár Vilmos és György Attila prózája kapcsán. Az értekezéseket szemhatártágító eszmecsere követte; délután pedig Borcsa János és Szigeti Lajos Sándor előadása következett. /A magyar irodalomban nincs Trianon. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 12./

2001. május 19.

A tavalyi szárhegyi találkozón született döntés eredményeképpen az Erdélyben élő írók többségéhez eljutott egy körlevél, amelyben a vitát kezdeményező csoport az írók véleményét kérte arról, hogy milyen típusú szervezet elégíthetné ki leghatékonyabban az írótársadalom sajátos érdekvédelmi, információs és kommunikációs szükségleteit. A körlevél eredetileg három opciót jelölt meg, ez időközben, a hargitafürdői előzetes beszélgetések alapján kiegészült egy negyedikkel is. A lehetőségek a következők voltak: 1. a Romániai Magyar Pen Club, 2. az átszervezéssel hatékonyabbá tehető Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA), 3. egy új írószervezet (pl. Erdélyi Magyar Írók Köre) vagy 4. a Magyar Írószövetség erdélyi fiókszervezete. Szinte egyöntetű volt az a vélemény, hogy a Romániai Írók Szövetségét továbbra is az erdélyi írók szempontjából releváns érdekvédelmi intézménynek kell tekinteni. /Balázs Imre József: Hargitafürdőről nézve az irodalom. = Krónika (Kolozsvár), máj. 19./ Hargitafürdőn romániai magyar írók, költők tanácskozni jöttek össze. Az önszerveződésről ellenétesen vélekedtek a felszólalók. A Romániai Magyar Szó munkatársa úgy látta, hogy szükség lenne a romániai magyar irodalmi élet, az írótársadalom részletes feltérképezésére, és akkor következhetne a vélemények ütköztetése. Úgy látszik, hogy sikerül szerezni egy épületet, amelyet alkotóházzá lehet majd átalakítani. Pozitívum, hogy újraindul a Könyvjelző (volt Könyvesház). /Szonda Szabolcs: "Hálót akarunk, nem halat" Fény- és árnyképek az Erdélyi Magyar Írók Találkozójáról Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 19-20./

2001. június 7.

A székelyudvarhelyi származású, jelenleg a kolozsvári Korunk folyóirat irodalmi szerkesztője Balázs Imre József A nonsalansz esélye /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár/ című könyvében kritikákat, tanulmányokat közölt. A jelenkori erdélyi magyar irodalmat járta körül. Kevés ilyen körültekintő, alapos összefoglaló jelent meg a 80-as, '90-es évek hazai irodalmáról. A szerző hozzászól ahhoz a már sokat vitatott kérdéshez is, hogy erdélyi magyar, avagy inkább romániai magyar irodalomról kellene beszélnünk. Amint mondja, az utóbbi problémamentesebb, az első emotívebb. A kötet tartalmazza azt a tanulmányt is, amellyel Balázs Imre megnyerte az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány esszépályázatát. Ebben összefoglalta a fiatal írók tevékenységének jelentőségét. Az 1992-ben létrejött Éneklő Borz csoportról (alapítói Láng Zsolt, Kovács András Ferenc, Visky András, Salat Levente, Jakabffy Tamás), illetve az 1994-ben jelentkező Előretolt Helyőrség társaságról értekezett elsősorban, ez a két fórum határozta meg a '90-es évek hazai fiatal irodalmát. Balázs Imre könyvében eddig jobbára feltérképezetlen terepen mozgott, ettől izgalmas munkája. Személyében a hazai magyar irodalomkritika értékes utánpótlást kapott, állapította meg Zsidó Ferenc. /Zsidó Ferenc: Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 7./

2001. augusztus 22.

Balázs Imre József fiatal kritikus könyve műfaját tekintve kiáltványkönyv lehetne. A kilencvenes évek utolsó éveiben publikáló szerzők közül nem mindenki szerepel könyvében, vannak köztük elismert írók és közírók, de meglepően sok pályakezdő is. Így lesz belőle csendes kiáltvány - kiáltványkötet. Balázs Imre József látásmódját - irodalmi magánhadseregét - komolyan kell venni. /Szabó Csaba: Csendes kiáltványkönyv kiválasztottakkal. Balázs Imre József irodalmi magánhadserege. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./

2001. október 20.

Okt. 8-a és 13-a között tartották meg Székesfehérváron A határon túli magyar irodalom hete Székesfehérváron és Fejér megyében című rendezvénysorozatot, amelynek több erdélyi meghívottja volt. Kolozsvárról jelen volt, többek között, Kántor Lajos, Szabó Zsolt, Szilágyi István és Gábor Dénes. A rendezvényről Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, valamint Gábor Dénes, a Művelődés szerkesztője tájékoztatott. Kántor Lajos kifejtette, hogy a rendezvény egyrészt a magyar irodalomnak az egyetemességéről és mai problémáiról szólt, másrészt a határon túli magyar irodalomról külön-külön, de közös kérdéseiről is. A találkozó megszervezése Arató Antal, a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár címzetes igazgatója, továbbá az Árgus folyóirat főszerkesztőjének, Péntek Imrének az érdeme. Most jelent meg a Vissza a forrásokhoz, a Balázs Imre József által szerkesztett, az első Forrás-nemzedéket megszólaltató és bemutató interjúkötet, ennek kapcsán beszélt Kántor a Forrás-nemzedékről. - Gábor Dénes bibliográfus Arató Antallal együtt a romániai magyar művészek ex libriseiről tartott előadást. Dr. Arató Antal is ex libris gyűjtő. - Gábor Dénesnek körülbelül 35 ezer lapnyi gyűjteménye van. /Köllő Katalin: Erdélyi magyar irodalom és ex librisek Székesfehérvárott. = Szabadság (Kolozsvár). okt. 20./

2001. november 16.

Nov. 14-én Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban három új kötetet mutattak be /Balázs Imre József: A nonsalansz esélye, Berszán István: Útkereső és Selyem Zsuzsa: Valami helyett/. Demény Péter kifejtette: legalább két-három éve nem jelent meg új kritikai kötet erdélyi szerző tollából, ezért a három kötet együtt a műfaj fellendülését jelentheti. /(S. B. Á.): Kritikai újhullám. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

2001. november 30.

A tavaly Kolozsváron alakult Baldover Irodalmi Kör nov. 29-én újrakezdte tevékenységét, a Korunk kávéházban. Az irodalmi est meghívottját, Ágoston Vilmos erdélyi származású gödöllői esszéírót Balázs Imre József kérdezte a "visszacsatolt irodalomról". Ágoston Vilmos arról beszélt, megvalósulhat-e a magyarországi és az erdélyi magyar irodalomtudat egymásratalálása? Az erdélyi magyar irodalomhoz való magyarországi viszonyulás a transzilvanizmus eszmevilágára vezethető vissza. A Trianon utáni, bezárkózva védekező magatartás Erdélyben merev irodalmi egységet teremtett. Ennek a nyomait egyesek ma is felfedezni vélik, az elzárkózási modell viszont élet- és versenyképtelen. Erdélyben is, Magyarországon is adnak ki a határ túloldalán élő írók műveiből, közös vállalkozások indulnak, közösen indítanak lapot, vagy szerveznek műsorokat. Ágoston Vilmos szerint a magyar irodalom egységes, az "erdélyiség" pedig valami értékes többletet jelent benne. Egyed Péter szerint Ágoston Vilmos egyfajta kulturális mintát határozott meg, s ezt a mintát ma mindenkinek ismernie kell. /Kónya Klára: Smith-Kovács Pisti és az irodalom. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./

2001. december 4.

Színházi vita: Többen közös nyilatkozatukban kiálltak a színház vezetősége mellett, magukat színház- és művészetpártoló értelmiséginek nevezve. Az utóbbi időben a színházhoz is mindenki ért. A színház művészet, kellő nyitottsággal kell közeledni hozzá. "Tradíciónak álcázott múltbeli irányzatokat, egyéni emberi gyarlóságokat, politikai programokat és megannyi más, a kortárs művészettől idegen elveket kérnek számon rajta - ezáltal épp lényegétől, színház mivoltától fosztva meg." - olvasható közös nyilatkozatukban. A közönség igényeit egyszerre kielégíteni majdhogynem lehetetlen, és nem is kell hogy az egyetlen intézmény célja legyen. Az elmúlt években - egyes produkciók sikerületlensége, kudarca ellenére is - a kolozsvári színház stúdió- és nagyszínpadi előadásai kiemelkedő művészi színvonalúak, élményszámba menőek voltak. A színházzal kapcsolatban kialakult sajtó-vita "többszörösen ártalmas", hangsúlyozták. Árt a művészeknek, árt az olvasónak/nézőnek, és nem utolsósorban árt a sajtónak. Az aláírók: Bodó A. Ottó /Sepsiszentgyörgy/ színikritikus, egyetemi tanársegéd, Balázs Imre József /Székelyudvarhely/ szerkesztő, Bíró Béla /Sepsiszentgyörgy/ színikritikus, egyetemi adjunktus, Prof. Bokor Péter író, rendező, egyetemi tanár, Darvay Nagy Adrienne /Budapest/ színháztörténész, színikritikus, színházi szakíró, Demény Péter író, Fazakas Annamária programfelelős, Józsa István egyetemi adjunktus, Kántor Lajos kritikus, főszerkesztő, Kelemen Attila szerkesztő, Ketesdy Beáta újságíró, rovatvezető, Kötő József színháztörténész, egyetemi docens, Nagy Enikő /Sepsiszentgyörgy/ színikritikus, szerkesztő, Nagy Zsolt művészetpártoló értelmiségi, Nánó Csaba újságíró, Páll Zita kritikus, Sipos Géza újságíró, Stracula Attila /Marosvásárhely/ kritikus, az UNITER tagja, Szabó Anikó informatikus, Szilágyi N. Zsuzsa bölcsész, szerkesztő, Valádi István színikritikus, főszerkesztő-helyettes, Varga Anikó egyetemi hallgató, Varga P. Ildikó egyetemi gyakornok, Zágoni Balázs filmkritikus, szerkesztő, Salat Lehel színész, egyetemi tanár, továbbá több színész. /A színházért mint művészetért. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

2001. december 29.

Megjelent Bajor Andor: Ütünk /Gloria, Kolozsvár, 2001./ című rendhagyó munkája. A régi időkben a kolozsvári Utunk szilveszteri különszáma volt az Ütünk, Bajor Andor irodalmi paródiája. Most megjelent az Ütünk "évfolyamainak" teljes kollekciója, egy teljes irodalomtörténeti folyamat vált hozzáférhetővé egy kötetben. /Balázs Imre József: Nevetésterápia és irodalomtörténet. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

2002. május 24.

Balázs Imre József és Ciprian Valcan a szerkesztői annak a Travers című, Az erdélyi magyar irodalom antológiája alcímet viselő, az A treia Europa Alapítvány támogatásával nemrég megjelent kötetnek, amelyet máj. 23-án mutattak be Kolozsváron. Balázs Imre József, a kötet egyik szerkesztője a bemutatón elmondta, az antológia kezdetben az ugyancsak A treia Europa /Temesvár/ folyóirat része lett volna, ám kötetté nőtte ki magát. A Traverset kiemelkedő kortárs magyar írók és költők műveiből állították össze, valamint olyan tanulmányokból, amelyek az erdélyi, illetve romániai magyar irodalomról szólnak. A kötet többek között Szilágyi István, Bodor Ádám, Láng Zsolt, Molnár Vilmos, Orbán János Dénes, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár műveit tartalmazza. / B. Á.: Kétnyelvű antológia. = Krónika (Kolozsvár), máj. 24./

2002. május 31.

Balázs Imre József harmadik könyvét /Dél-Párizs nyárikert c. verseskönyvét/ a héten mutatták be szülővárosában, Székelyudvarhelyen. Balázs Imre 26 éves, a Korunk folyóirat szerkesztője. Két verseskönyve mellett van egy irodalomkritikai kötete is, de publicisztikával, esszével egyaránt jelentkezett különböző folyóiratokban. /Bágyi Bencze Jakab: Dél-Párizs nyárikert. Balázs Imre József harmadik könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 31./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-147




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998